Wanted, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11. szám
Sószínű fekete RÓNI SIZE A SAJTÓ ÉS SZAKMA kedvence, a drum’n’bass-színtér vezető figurája. Dj.-ként már fejet hajtottam előtte, az általa vezetett Reprazent zenekar koncertje egy másfajta élményt ígért. A színpadon nyolc ember, a két szélen egy valódi drum és egy valódi bass, közöttük a Reprazent kollektíva hat tagja. Az énekesnő Onalle, a rapper MC Dynamite, valamint a négy dj. Roni Size, dj. Krust, dj. Die és Suv. A dj.-k egy szabályos erődítményben egymásnak háttal állnak. Mindegyikük előtt monitor, szinti- és kütyü-tornyok, lemezjátszó sehol. Az elbástyázott alakokból, csak három dreadlock hajzuhatag verdesésének megkapó látványa marad. BÉCS, SZENECEN, SZEPTEMBER 29. A meghirdetett sajtókonferencia helyett Size éppen interjút ad. Szívélyesen odakalauzol a menedzsere, szerinte akár rögtön be is kapcsolódhatunk. Az osztrák kollégának is fülig ér a szája, gyertek, nagy ez a pad. Size szemvillanásából viszont rögtön kiderül, hogy ez így nem frankó. Csak szépen sorjában. Amikor ránk kerül a sor, ez a kis ember minket is megreguláz. Mellé nem ülhetek, csak vele szembe. Fotózni nem lehet, gyorsan rakjuk el a gépet Még a magnómat is ő kezeli. A második jointját nyomja el fél órán belül, ezzel együtt úgy koncentrál a kérdésekre, mintha az élete függne egy helyes választól. wanted: Mennyiben más számodra egy Reprazent-koncert, mint egy dj.-fellépés? Roni Size: Nincs nagy különbség. A színpadon kreatívnak kell lenned, akkor is, ha két különböző lemezből születik egy új szám, és akkor is, ha koncerten szólal meg. A vibrálásnak mindenkor jelen kell lenni, amikor zenét csinálok. Szóval mindkettő egyformán fontos, de ugyanilyen fontos most itt ülni és beszélgetni veled, hiszen írsz rólunk, és megadod az esélyt, hogy olvassanak a zenekarról. w: Egyformán reagál a közönség a kétféle előadásmódra? R: Olykor a dj.-műsorra kapunk jobb kritikát, olykor fordítva. Változó, pedig amit a zenekarral csinálunk, az csak a dj.-skedés kiterjesztése. MC Dynamite és három dj. ott van mindkét programban. w: Milyen érzés kézbe venni a New Forms című lemezeteket? Elégedett vagy vele? R: Még nagyon friss. A színpadon állandóan új dolgokat teszünk bele, mint egy szendvicsbe. Vannak részek, amiket korábban nem tudtunk igazán jól eljátszani, így a számok befejezése még mindig folyamatban van. Mindenki a saját területét fejleszti. A koncerteken a lemez sokkal teljesebb, mint a hanghordozón. De hát minden, amit megjelentetünk, csak egy csontváz. Az a cél, hogy ezt jó ötletekkel folyamatosan öltöztessük. Most is, amikor már többé-kevésbé tudjuk, hogy mi áll jól rajta és mi nem, a koncertek során akkor is variáljuk a ruháit. Nincs két ugyanolyan. W: Milyen zenei hatások befolyásolnak manapság? R: Manapságról nem igazán tudok beszélni, én inkább folyamatában látom ezt. A nyolcvanas évek gyermeke vagyok. Abban az időben alakult ki bennem, hogy mit akarok magammal kezdeni. Zenei befolyás? Amerika, Jamaika, Európa, soul, hiphop, R&B, rare groove, reggae, ska, electro. Aztán a komputerek és a technológia hatása, hogyan lehet ezekkel az eszközökkel zenélni. A zenekar tagjaival ugyanazok a tapasztalataink és felfedezéseink voltak. Ezért vagyunk együtt, mindnyájunknak hasonló az elképzelése a zenéről vagy a komputerek összerakásáról. Mára a legnagyobb befolyás a zenekaron belülről jön, egymásnak válaszolgatunk. R: Szerinted veszi a közönség a dalok üzenetét, vagy csak a zenére figyel? R: Ezt neked jobban kellene tudnod. Nekem nincs visszajelzésem az utcáról, mivel folyton úton vagyok. Mindenesetre többet hallok a hangzásunkról. Ez igen, mondják. Nem tudom, mi járhat az emberek fejében. Van, akinek az a legfontosabb, hogy teltházas bulikba járjon. w: Hogy változik országonként a nézőszám? Úgy láttam, Németországban nagy most a beindulás. R: Valóban. Nemrég még húsz embernek játszottunk, most meg hét-nyolcszázan néznek. w: És Anglia? R: Masszív. Kétségtelenül a legerősebb, és ez nem is fog hamar megváltozni. Ott az egész sokkal inkább a zenéről szól, mint Európa többi részén. Itt ez még kihívás. Bizonyos helyeken még mindig úgy bámulnak ránk, hogy mi a fene ez. Sok erőpróbát kell még kiállniuk. w: Magyarország is nagyon kicsi. R: Nem számít, hogy milyen kicsi a hely. Majd kinövi magát Tőlem lehet a terem üres is. Amikor először voltam Bécsben, az volt a legszebb dj.-élményem, pedig összesen hat embernek meg egymásnak játszottunk Krusttal. Még sosem voltunk Magyarországon, de biztos vagyok benne, hogy egyszer eljutunk. w: Hogy érintett a Mercury-díj elnyerése? R: Mint egy bumeráng, amit visszafelé nem tudsz elkapni. Puff, fejbe. Már maga az, hogy jelöltek minket, meglepett. Á, ez remek, gondoltam. Legalább van esélyünk megmutatni az embereknek a zenénket, hiszen a drum’n’bassről, sok ember azt se tudja, eszik-e vagy isszák. És akkor itt ez a díj. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örülök neki, de ez nem fog változtatni rajtunk. Évek óta együtt vagyunk, mindig is tudtuk, hogy mit akarunk, és hogyan csináljuk. Tesszük tovább a dolgunk. w: Egy csomó interjú jön a gin és yan hasonlattal, amikor a Krust és a közted levő viszonyt említik. Hogy kell ezt érteni? R: Semmiképp sem állunk szemben egymással. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ugyanazt a dolgot egy másik oldalról közelítjük meg. És ez igaz a zenekar többi tagjára is. Teszünk egy nagy kört, és visszaérünk a kiindulóponthoz. A végén mindenki egyetért. R: Mit jelent számodra a rasta hajviselet? R: Nem vagyok rastafari, de tisztelem a vallást. A hajam egyesítette bennem a félig fehéret a félig feketével. Végül is feketének tartom magam. Egyszer magamtól is meg kellett kérdeznem, hogy miért növesztek dreadlockot már kissrác koromtól fogva. Megkaptam a választ. Tudat alatt attól féltem, hogy sem a fehér, sem a fekete közösség nem fog befogadni a bőröm seszíne miatt. Ma büszkén viselem ezt a a hajkoronát, annak ellenére, hogy nem a hajától lesz fekete vagy rajta az ember. Ez a szívedben dől el. Bognár Tamás -interjú