Wanted, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 9. szám

Nehéz nyomon követni Tom Waitst. Talán Kanadába költözött volna az öreg? Tom Waits maga hallgat. Magányos farkas, éjjeli pillangó Amerika sötétebb oldaláról. Kivonja magát a popbizniszből, a médinak nem sikerül megfogna. Több könyv jelent meg dalszövegeivel. Életrajz, vagy amit annak nevez­hetünk, csak egy van, az is már lassan tíz esztendős. Tom Waits zenéje szívet melengető, szívet szorító, szomorú és egyben vigasztaló. Életünk és gondjaink egyből kirajzolódnak, akár egy jó könyv olvasásakor. Van, aki magányosan szereti Waitset hallgatni, van, aki kocs­mában éjjel, amikor már a jegyek is lenyugodtak. Sokan útközben hallgat­ják az autóban és Waitset hallgatva húz el mellettük több száz kilométer­nyi életsors. Először Waits hangja hódítja meg az embert. Erős, érdes és sötét orgánum. Ismeri ezt a hangot mindenki. De Waits ennél több, euró­pai értelemben vett dalíró. Legtöbben a Bertold Brecht-i és a Kurt Weill-i hagyományokra asszociálnak, de nem feledkezhetünk el arról, Waits meg­énekelt álmai, néhol egy átlagamerikai számára is érthetetlen szlengje alap­vetően a blues élményvilágára épül, még akkor is, amikor polkába csoma­golja mondanivalóját. Generációjához hasonlóan Tom Waits egy olyan korszak szülöttje, aki számára csak a zene jelentett szabadulást. A ’60-as években volt tinédzser, mégsem Bob Dylan hatott Waitsre, ezzel egyedül maradva egy olyan nem­zedékben, amely tulajdonképpen mindent Dylannek köszönhetett. Waits az előző gárdától tanult: Irving Berlin, Ray Charles, Frank Sinatra, Thelonius Monk, George Gershwin hatottak a fiatal zenészre. 1949. december 7-én született Tom Waits Pomona Los Angeles egyik külvárosában. Szülei tanárok. Apai ágon texasi skót-ír farmercsaládból va­ló, anyai ágon norvégok az elődei. A fiatal Tomra Vernon nevű nagybátyja volt rá nagy hatással, karcos mély hangját szerette utánozni. 1957-ben, amikor Jack Kerouac Úton című könyve megjelent, a nyolc éves Tom Waits egy olcsó gitárt kapott ajándékba apjától, szomszédjától pedig egy zongorát. A hangszer Waits szerint egy jó darabig kint állt az esőben és csak fis­-szerű hangot adott. 1959-ben Waits szülei elváltak. Az anya két lányával és a tíz éves Tom­mal elköltözött National Citybe, a mexikói határ közelébe. A mexikói világ szintén nagy hatással volt a gyermekre. 1965-ben már egy iskolai rhythm and blues együttesben játszott, The System volt a nevük. Amíg Amerika a rockért lelkesedett, Waits a szülei le­mezgyűjteményében George Gershwint, Bing Crosbyt, Cole Portert talált. Ha­marosan elhagyta az iskolai bandát, hogy inkább egy polka zenekarban har­­monikázhasson. Félbehagyta középiskolai tanulmányait, és a helyi Napoleo­­ne's Pizza House-ban kötött ki mint mosogató, mely rendszerint tömve volt matrózokkal. Évekkel később második lemezén, a The Ghost of Saturday Night című számban emlékezett meg e helyről. 1968-ban Kerouac könyve végre Wa­its kezébe került. Új világ tárult fel előtte és a beatgeneráció rajongója lett, Kerouac, Ginsberg, Burroughs lettek a hősei. San Franciscóba indult és útja egyenesen a City Lights könyvesboltba vitte. A virágzó hippimozgalommal, de később a könnyed kaliforniai életstílussal Waits nem tudott mit kezdeni. 1971-ig kis folk- és dzsesszklubokban játszott. Időközönként egy Los Angeles-i helyen volt beengedőember. 1971 nyarán egy kis független lemez­cég, a Straight/Bizarre számára készítette el első felvételeit. 1972-ben fi­gyelt fel Herb Cohen a zenészre. Cohen, aki akkoriban többek között Frank Zappa és Captain Beefheart menedzsere, első látásra szerződést adott Wa­­itsnek. Vége a kényelmetlen, megalázó kocsiban alvásnak. Waits a híres­hírhedt zenészek által oly kedvelt Tropicana Motelbe költözött és neves ze­nészek előtt játszott, Cohen közvetítésével pedig az Asylum lemezcég le­szerződtette. Első munkáit inkább a country és a blues jellemezte, kutat­va Kalifornia sötét oldalát. Korai lemezeit Waits ma nem hallgatja szívesen. Nehéz volt akkor, amikor megjelent első albuma 1973-ban, a Closing Time. Bob Dylan többet-jobbat tudott, Neil Young már feltérképezte az életet és akkor Lou Reedről még nem is szóltunk ► Film, színház, muzsika ‡­­ Tom Waits

Next