Wanted, 1999 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 8. szám

.: Benned mi játszódott le a maratoni futóból? L. A.: Erről nem nagyon beszéltünk, inkább arról, hogyan lehetne továbblépni. Most azt kell megfogalmaznom, hogy a jelenlegi művészetet uraló légkörben továbbra sem szabad a divat felé mennem. De hol lehet ezt a maratoni futót meg­csinálni? Ha a környezetét megváltoztatja vagy a környezete változtatja meg, akkor az hogyan történik és miért? Sok gon­dolatot, kérdést nyitott fel. Rengeteg szerepet játszottam már, szerettem is őket, de ezt most valahogy máshonnan próbálom megközelíteni. Egy nagyon különös feladat előtt állok, amit nem biztos, hogy képes leszek megoldani. Azt viszont már tudom, hogy ami eddig létrejött, társakkal együtt kellene megvalósítani. A műfaj sem igazán fontos, hogy filmet készí­tünk, kiállok-e a színpadra vagy egy fa mellett éneklem el. G. F.: Meg kell mozdítani ezt a figurát, mert ha létrejött, akkor már él. A legkülönbözőbb helyzetekben bizonyította a lét­ezését, egyik fotó nem mond ellent a másiknak, ami azt jelenti, van ilyen ember. Forgattunk is róla ugyanezt sugározta. Két kér­dés van. Hogyan lehet hozzá társakat találni? Milyen az a forma, amely megőrzi a maratoni futó kitartást szimbolizáló lényegét? Tudniillik 42 kilométert se megszállottságból, se ideológiai, hit­beli meggyőződésből, se dühből nem lehet lefutni. Csak olyan hosszú, aktív fizikai-lelki összekapcsolódással valósulhat meg, aminek egyetlen titka van: létezik-e ilyen ember vagy nem. Ha igen, akkor az ő titka az, hogy van. Ilyen ember nem sűrűn szü­letik ebben a világban, amikor naponta változik, ki mit mond, mi a divat, mert ez hosszú távú edzésterv, munka eredménye. w: Az előadásban, a filmen már szerepet kapna az arcjáték. G. F.: Feltétlenül. De nem gondolkozol külön az arcán, a moz­gásán, a koreográfián, mert egylényegűvé válnak. Valószínűleg ezt egyedül Andrea tudja előhívni. Azért kérdezem, milyen lehet egy ilyen ember viszonya a többiekkel? Görögországban sem volt sok maratoni futó, a hős hírvivőről egyébként tudjuk, hogy hiva­­t­­ásszerűen futott. .. Andrea egymaga nem játszhatja el? G. F.: Valószínűleg ebből nem lehet monodrámát írni, mert az más történet lenne. L­­.: Nem önmagamért fontos ez a dolog. Szeretném, ha valóban sikerülne megfogni a XX. század végén egy ilyen hihe­tetlen teljesítményű futást úgy, hogy hasson a közönségre. w: Beállított képeket készítettek az erődben? L. A.: Nem, fogalmam sem volt, mikor időzött a testem há­rom centis felületén, mikor készített totált. Egész lelkemet, tes­temet használtam, függetlenül attól, ő mit látott éppen. G. F.: Egyébként nagyon érdekes, hogy rengeteg óriáspla­kátokon egymás után csak modelleket látsz. Ha valamelyik fogpaszta reklámból szembe jönne veled az egyik az utcán, egy-két ismert színésztől eltekintve nem ismernéd fel. Most az emberek felkapták a fejüket Andreán, mert ő más. A világ kitermelte a vizuális semmitmondást, ezért igen emlékezetes hatást vált ki, ha valaki hitelesen beszél az erőfeszítés és az ag­resszió, az ideológia nélküli küzdelemre való képesség egyesí­téséről. A gyerekek imádják a Lucas filmjeiben megjelenő Erőt. Vagy nézd meg, milyen bámulattal adózik az ország Koké­nak. A mindennapjaidat behálózó reklám és média-manipuláció közepén hihetetlenül megörülsz, ha találkozol egy normális, kitartásra képes, nem agresszív emberrel, aki még észnél van. Már maga az titok, miért nem esik össze a fiú. Egyszer biztos ki fogják ütni, de ő mindenképpen egy mesebeli hős, aki ha azt mondja, megcsinálja, megcsinálja. Régóta gondolkozom, hogyan lehetne a végtelen méretekben kisajátított pozitív életérzésről mégis beszélni. Mit nem adnál egy olyan pilótáért, aki csak annyit mond, egyedül én nem hánytam, amikor zuhant a gép. Ennek a néhány szónak már több a hitele, mert méltósága van. Ritka találkozások ezek. w: Biztos vannak már elképzeléseid a továbblépésről. i. a.: Nagyon fontos a most készülő film. Szabadságot ad. Nincsenek határidők, akkor jövünk össze forgatni, amikor úgy érezzük, van mit mondanunk. Színpadi adaptáción is gondol­kozom. Magamat is sokat kérdezgetem, hogyan hatnánk egy­másra a közönséggel, kell-e, tudnánk-e befolyásolni egymást? Előbb-utóbb meg kell találni az egészben egy rendet, bár nem vagyok biztos benne, hogy elemeket határozottan ki lehetne zárni vagy megtartani. A mai világról egyéki­ként sem gondolom, hogy egyértel­­műen állást foglalhatnánk bizonyos dolgokk­al szemben vagy mellett. Ez a dilem­ma elég sok mindent érint bennem. A Peps­i Sziget közege is foglalkoztat. c .: Kifejezetten a maratoni futóról f­og szólni az előadás? L. a.: Teljesen más előadás lesz, mint am­­i a Ludwig Múzeumban látható volt. Egy új állomásához érkezett a futó. Az ott mi tér, közönség egészen máshogy befolyásol, mint majd a Sziget. Nekem beszélgetni kell a nézőkkel. Ez a dolgom. A mai technoval, szexuális őrülettel telített korra nagyon jellemző közönséggel fogok találkozni. Kíváncsi vagyok, észreves­zik-e, hogy valaki átment közöttük. És ha igen, engedik-e magukat a hatást. Itterölt Will G. F.: Már elkészítettük a Ludwig Múze­um-i előadásnak olyan videóváltoza­tát, ami az akkori látványhoz képest is másképpen adja vissza az egészet. Aztán különböző helyszíneken forgattunk, ahol sz­intén egyedül játszott. Tulajdonkép­pen egy nagyobb pannóhoz készítünk vázatokat, csakhogy ezek nem irodalmi megközelítések, nincsen dramaturgiájuk, s­ituációs elhelyezésük. Nem akarjuk elkövetni azt a gyakori hibát, hogy sztorit készítünk belőle. Megfordítottuk. A leg­különbözőbb helyeken szobrászként próbálj­uk előállítani a figurát: hogyan ül, áll, fekszik, mosolyog, mi történik vele, milyen­­ létezése. Ugyanúgy, mint a fotókon. Ha a rengeteg vázlatot összeszedjük, hozzáadva a szigeti előadást is, akkor egy képzőművészeti megközelítéssel haladunk, visszatanulva a történetét. Itt ugya­nis arról van szó, hogy mi ezt a figurát egyszerűen létrehoztuk. Van egy gyereked, fogalmad nincs, mi lesz vele, belehelyeződil egy környezetbe, hatások érik, óha­tatlanul megszüli a maga történetét, amit rém lehet kiagyalni. A központi prob­léma az, hogy ma nincs ilyen hősöd. Amíg magarint nem lőtték föl, nem tudtad milyen egy űrhajós, mi lesz a sorsa. w: Tehát visszafele kell felfele építkezni. Érdekes kísérlet lesz. G. F.: Ez egy klasszikus képzőművészeti megközelítés, Raffaello is mások fest­ményeiből szedett ki részleteket, abból rakta össze a sajátját csak nem szóban és dramaturgiailag. A zenéket is most keressük hozzá azok is különböző hatáso­kat váltanak ki... L. a.: Az eddig elkészült filmeken is látszik az egymásnak megadott szabad­ság, a fejlődés lehetősége. Azt hiszem, az első felvételek elég gyönyörűek, a születésről szólnak, egy bogyó­bébiről, aki most tanul járni. A Ludwigban készített felvételek már fényévnyire vannak ettől az állapottól, beljebb és bel­jebb megyünk. Semmi mesterkéltség nincs bennünk, egyszerűen szeretnénk ezt az embert kiemelni, megtartani. F. F.: Tényleg sokan meghökkentek, hogy létezik ilyen alkotói kapcsolat. Ma a művészet a tömegtermelésről szól, napi produkciókká silányodott. Működnek ugyan különböző iskolák, de valami új kialakulásához szükséges hosszú távú együttműködés nem létezik. Pedig a művészet lényege mindig is ezen az együttműködésen alapult. Ha egy fát nézel, az is együttműködés. Azt a fát keresed meg, amelyik évekig úgy nőtt, hogy olyan legyen, mint amilyet te szeretnél. Valószínűleg visszafele építkezéssel tudjuk majd megtalálni Andrea társait is, akik képesek hozzá szabadon viszonyulni és nem bénulnak le. w: Ahogy beszélsz, úgy tűnik, neked is okozott jó néhány meglepetést. G. F.: Egyfolytában meglepetést okoz. Ezt az érzést nem lehet elmondani szavakkal, bele kell nézni a kamerába. Teljesen más világba kerülsz, más rit­­musaeacs nagylyal, mialatt azért a másik szememet is nyitva tartom. Mielőtt idejöttem, egy ötven méteres darun fenn voltam a Szabadság-szobor tetején és szembenéztem vele. Ilyen közelről, mint veled. Ha ott belenézel a gépbe és elkezd emelkedni veled a szerkezet, akkor rögtön visz az agyad. Ha nem, ah­hoz vagy nagyon hülyének vagy fakezűnek kell lenni. Andrea ezt érti az ala, hogy hagyjuk egymást. Amit csinál, ténynek veszem. L. a.: Talán később jobban meg lehet majd ezt az egészet fogalmazni. Velünk­ most teremtődnek a dolgok.

Next