Romániai Magyar Szó, 1947. szeptember (1. évfolyam, 1-25. szám)
1947-09-06 / 5. szám
^M ÜVELŐDÉS Bukaresti emberek 12 régi Ért úgy látszik, a jó fej nemcsak a régi pénz s a ropogós külföldi bankjegyek fölött aratott döntő győzelmet, hanem néhány visszatetsző szokást is knock out tolt. Eltűnt például Bukarest utcáiról a koldusok nagyrésze. A megszervezett koldusbandák rájöttek, hogy az új lej nekik is új életlehetőségeket nyújt. Koldulni nem érdemes, mert kevés a pénz, de annál inkább érdemes dolgozni, mert azt jól megfizetik. Ugyancsak az új lej térítette öntudatra a mozijegyszedőket is. Rövid hír számol be arról, hogy a fővárosi mozijegyszedők nem fogadnak el ezentúl borravalót. Határozatukban hangsúlyozzák, hogy a stabilizált lejben kapott fizetés kedvező megélhetést biztosít számukra. Ezzel tehát meghalt, eltűnt a fővárosból egy tipikus bukaresti szokás. Nem kár érte. A szerencsétlen mozilátogató miután negyedórát állt sorba jegyért, melankolikusan vette tudomásul, hogy az egyes számú jegyszedő már a bejáratnál egy kis nyomtatott papírt nyomott a kezébe és várakozóan tekintett rá. — Programm, — mondta röviden. A mozilátogatónak 5000 fejébe került a„figyelmesség”. Ezután lépett akcióba a mozilátogató közönség második számú közellensége, a „helyhezkísérő”, aki kis villanylámpájáról és anyagias természetéről volt híres. Az áldozatot leültette székre és kinyújtotta kezét. Ez is 5000 lejbe került. A sötétségből kereste a kenyerét. Ma már nincs szükség erre. A világosban is jól meg lehet élni... S csakis a világosban... (DÁNOS) Fővárosi mozik és színházak műsora ARO: Les visteurs de solr. ARTA: A dzsungel lánya. EFORIA: Nics idő a tréfára SCALA: La femme coupée en morceaux RECAL: A csillagok játék; EXCELSIOR: A Gaylord nő vérek CASANDRA: Nem feledketlek SELECT: Egyedül az éjszakában DALLES: most viszontlátásra TRIANON: A borzalom útja PROGIES KERT: A csillagok játéka FRANKLIN: Három fiú és egy lány, VICTORIA: A makrancos hölgy GIOCONDA: Középcenter, LUXOR: Emberek és álarcot TIVOLI: Egy csókért ALHAMBRA SZÍNHÁZ: A kisassony férje COMEDIA: A nők nem angyalok NOSTRA: Domino M. FILOTTI: Kékszakál nyolcadik Mesége XZBANDA KERT: Mazel in Liebe 2 1847 szept . szombat A „szadifiszáSt“ költségvetés keretében kiutalták az első államsegélyeket a magyar színházaknak (Bukarest.) — A Magyar Nép Szövetség Parlamenti Csoportja által kiküldött művészetügyi bizottság tárgyalásokat folytatott a Művészetügyi Minisztériumban az erdélyi magyar színházaknak kiutalandó államsegély iránt. Amint ismeretes, az új színházi törvény a koloszvári magyar színházat az állami színházak csoportjába vette fel ugyan, de nem rendezte véglegesen a marosvásárhelyi Székely színház kérdését, amelyet továbbra is az államilag segélyezett színházak csoportjában hagyott meg. Így a Székely-színház nem fog az állami költségvetésben a maga szerves egészében szerepelni, hanem csak esetről-esetre megállapított segélyt kap. Az állami színházzá előlépett kolozsvári magyar színház teljes egészében helyet kap a költségvetésben, de mivel az új színházi törvény a költségvetési megállapítása után jelent meg, csupán a jövő év április 1-től kötelezi a Pénzügyminisztériumot arra, hogy az új állami intézményt beillessze a költségvetésbe. Ezért a Székely-színház mellett a következő színházi évadban a kolozsvári magyar színháznak is még alkalmi államsegélyeket kell igénybe vennie Mivel az új színházi év küszöbön áll, színházainknak meg kell kezdeniük az előkészítő munkálatokat. Az ezekhez szükséges pénzügyi fedezet megteremtése érdekében járt el a MNSz Parlamenti Csoportja által kiküldött művészetügyi bizottság. A művészetügyi Minisztérium intézkedett és a stabilizált lejben megállapított új költségvetési keretből a kolozsvári magyar színháznak 2.630.000 lejt, a Székelyszínháznak pedig 600.000 lejt utalt ki. A minisztériumban ugyanakkor közölték a képviselői csoporttal, hogy új kiutalásokat csupán a Pénzügyminisztérium hozzájárulásival eszközölnek. A bizottság a Pénzügyminisztériumot is megkereste, ahonnan azt a felvilágosítást kapta, hogy a kolozsvári magyar színház részére további 4.000.000 lej, a Székely színház részére pedig 2.000.000 lej van előirányozva. Itt említjük meg, hogy az erdélyi magyar magánszínházak közül a nagyváradi színház is 300.000 lej államsegélyt kapott rendkívüli segély címén, Lei esi pisi inÉnhit KEDVES POLGÁRTÁRSAM! Én téged jó szándékú embernek ismertelek meg, de úgy érzem, és ezt biztosan magad is tudod, hogy világszemléletünk homlokegyenest ellentétes. A tied, azt hiszem jól fogalmazok: „polgári, humanista“ világszemlélet; az enyém pedig valóságszemlélet, amelyet sorsom nevelt belém, a szegénység, vagyis osztályhelyzetem határozott meg. Engedd meg, hogy egy példát említsek neked s elnézésedet kérem, hogy éppen egy személyeddel kapcsolatos példát. Mások számára, talán apró, jelentéktelen ügy, de számomra igen komoly, mert jellemző. Amikor te legutóbbi találkozásunk alkalmával a vasúti vagonban elköszöntél tőlem és leszállni igyekeztél, a vagon ajtajában két román parasztleány állott. S itt nem a románon, hanem a paraszton van a hangsúly. A következő történt: siettél leszállani és, mint aki legyet hajt el maga elől, szóltál a két paraszt leányra: „La o parte“ (félre). Ennyi volt az egész s valószínű, hogy már nem is emlékszel reá. Persze, hogy emlékezel, hiszen ez nálad nem tudatos valami, hanem már reflex. Illetve osztályszemlélet. Persze nálam is már reflex, hogy rögtön felborzolódott a szemléletem s azonnal lázítani kezdett a polgárihumanista szemlélet ellen. Úgy hiszem felesleges leSnnom, hogy ha az a két lány jól felöltözött román urinő lett volna, udvariasan kértél volna helyet a leszálláshoz. És most emlékeztetlek vitáinkra. Szemléletünkben különböztünk egymástól s ennél fogva világnézetileg is Te beléd már idegződött, hogy a nép, a dolgozó földművesség és munkásság vezetésre alkalmatlan tömeg, hogy erre csak az iskolázottak, tehát a vagyonosabb réteg az alkalmassak. A nálad vagyonosabb és a veled egyosztálybeli, de rossz szándékú többiekről jól tudom, hogy elsősorban gazdasági érdekük diktálja ezt a meggyőződést. Rólad a legjobb szándékot tételezem fel, mégis vitáink során azt láttam, hogy te ugyan lelkesedéssel látnád megvalósulva a demokráciát, de teljesen elkeserít, hogy a felépítendő ház helyén te csak látszólagos össze-visszaságot vélsz látni. De ezt csak te látod így. Aki házépítéssel sohasem foglalkozott, csak össze-visszaságot lát a felcsákányolt telken; nem mint a kőműves vagy építészmérnök, aki tudja, a csákányozás az alapozáshoz kell. Más szóval: a formai csiszoltsághoz, a jómodorhoz szokott és családodon keresztül már több nemzedéken át odaszoktatott műveltséged minimumtalan elkeseredik és visszahőköl a szerintem még természetes formai hibákon és rögtön szem elöl téveszti a lényeget. Bizonytalanul megállani s az elmúlt után kapkodni, népünk iránti bűnnek érzem, mert a múlt népellenes volt. Nem akarom rádöröszkölni az én szemléletem helyességét. Iskolákat végzett ember vagy, magadnak kell megtalálnod a feleletet az élet kérdéseire. De értéknek tartalak és népünk érdekében hasznos lehetsz. Ezt pedig csak úgy tudjuk elérni, ha nyíltan elmondom Neked fenntartásainkat, hogy te le vedd fontolóra és tedd mérlegre nézeteidet Ha nem a formával, hanem a lényeggel fogsz törődni, én hiszem, hogy hamar elkészülsz ezzel a számadással. Üdvözöl ASZTALOS ISTVÁN Kolozsvár, szeptember havában EUGEN JEBELEANU: szabadság mártírjainak Millió rügyét sóhaj nélkül kibontván Az erdő szerte robbant ezen az éjszakán , a szív legott Fellázadt, s akár a zászló, ki bomlott. Nem dobog, most már lobog, Szétterjedt s itt lebegem az egész földön. Ébredjetek hát, Ti, szabadságért esett mártírok, A szél nyersz, vár reátok ott a lépcsőn. Nyeregbe hát, fel, vágtassatok! Mélyen titokzatos, akár képe a holdnak Az arcotok, egy vonása se földi, S ki rémülten lesed az ablakodban Véred megdermeszti. Néma csapat. Egyetlen futó mosolyától Az elnyomó mind kővé mered, Ám a nincstelenek, a milliók, Akár egy gyapjuköpenyt érzik, szárnyát melegnek. Serege szabadságnak, ki feltámadott A csillagokon tulröppendő, lángra serkent erdő. A sziveket mind változtassátok Oly vörössé, akár a bátor lobogó felhő! Ám addig is, Szélparipán lovasok, fenntjárók Ágaskodjatok fel égi nyergetekbe, Még felsüvölt e televényből, halljátok, A siralom és sóhaj felétek. Villámotok a porba tiporja nyugalmát A satrapáknak, kik lélegzenek még Pihenvén fennhéjázón gőgjük hét párnáján A világban, mint a ragadozó karma, szitterpeszkedvén, Ragyoktak, akár az ezüstös fellegek A nap zuhogásának hősi hirnőkéi. Mikoron közénk a sarlóval le szálltok Jövendő tetteinkben, hogy segélyjetek. Es amikor végnélküli mezőkön Szent árnyatokban pipacs térdel, Ámul s hallgatja, mint énekelnek ők, Akár a megnövekvő erdő, a szegények MÉLIUSZ JÓZSEF fettiss Egy érdekes bábszínház Reiner Luize bécsi festőművésznő Hitler bevonulása előtt két hónappal vetődött el Romániába, ahol menedéket keresett a hitlerista téboly elől. Itt várta végig szerényen elrejtőzve a történelmi vihar elvonulását. A felszabadulás után újra ecsetet vett kezébe és munkához látott. Főleg a munkások sorsa érdekelte. Sorra kereste fel a nagy bukaresti gyárakat, hogy munka közben örökítse meg a termelő munka hősét. Közben kedvenc ötletet dédelgetett magában. Egy bábszínházra gondolt, amely más legyen az eddigieknél, amelyeket előzőleg látott. Figuráit maga készítette el és kiküszöbölve minden műszaki mesterkéltséget maga játsza el a megfelelő zene ütemeire a klasszikus meseirodalomból vett történeteket. Az alkalom néhány hónappal ezelőtt jelentkezett, amikor a közlekedési nehézségek miatt egy időre le kellett mondania a gyárak látogatásáról. Reiner Luize ekkor hozzálátott a bábszínház elkészítéséhez. Elkészítette a karakter bábokat, anélkül, hogy az anyagbeszerzés különösebb gondot okozott volna neki. Újságpapír, enyv, színes rongyok, ezüstpapír segítségével varázsolta elő szinte a semmiből a társulatot: emberi és állati figurák csodálatosan kifejező alakjait egy újszerű bábszínháznak. Aki látta ezeket a bábokat, nehezen tudná kitalálni, hogy a macska szeme két borsószemből van és Szent Antal csuhája néhány használhatatlan rongydarabból Amikor készen volt a „társulat", Reiner Luize körútra indult. Végig látogatta a székelyföldi fürdőhelyeket és eljutott Kolozsvárig. Mindenütt a gyermekek elbűvölt tekintete bizonyította, hogy jó munkát végzett. Brassóban a képzőművészek, zenészek és újságírók szakszervezetének rendezésében tartott két előadást a gyermekek részére. A bábszínház valóban rendkívüli volt. Zenei aláfestéssel mozognak a bábok s a gyermekek csodálkozástól tágra nyílt szemei előtt egymásután bontakoznak ki a mesék. Előadás után megkérdeztük a művésznőt, hogy milyen ötlet alapján készítette a bábszínházát? Mint kiderül nem volt semmiféle modellje. Képzelete alapján dolgozott. Híres bécsi művészcsaládból származik, maga jó festő és szobrász és kitűnő zenész is. Reméli, hogy eljuthat Moszkvába, hogy megláthassa Obrezov mester világhírű bábszínházát. Miközben előadásokat rendez lakadatlanul dolgozik tovább tervei megvalósításán. Politikai jellegű bábszínház híradót fog készíteni a felnőtteknek, míg a gyermekeket képes mesekönyvvel lepi meg. (rács)