Romániai Magyar Szó, 1949. január (3. évfolyam, 402-424. szám)

1949-01-01 / 402. szám

Szomsv­at, 1949. január . A Nagy Nemzetgyűlés szerda es­ti ülésén Lotar Radaceanu, a Román Munkáspárt titkára, munka és népjóléti miniszter, a következő beszédet tartotta az állam­i társadalombiztosítás meg­szervezése törvényjavaslatának benyújtása alkalmából: Elvtársak és barátaim! Az a nagy és döntő fordulat, amelyet Népköztársaságunk tesz a szocializmus építése irányában az álamélet minden szektorában új és forradalmi feladatokat ró a munkásosztályra és az egész dolgozó népre. Miután az államosítás által a főbb ipari termelőeszközök, bá­nyák, szállítási vállalatok, ban­kok és biztosító társaságok, mint az egész nép javai az állam tu­lajdonába mennek át, miután Önök szavazatukkal elhatároz­ták gazdasági életünk tervsze­­rűsü­tésének megkezdését, amely ■kimondottan szocialista politika ,és amely egyike a szocialista társadalom fejlődési törvényei­nek, világos, hogy a többi szek­torokban sem maradhatunk a polgári­ földesúri rendszerek fel­tételeiből eredő régi helyzetnél, hanem előre kell haladjunk és fordulatot kell vegyünk az egész arcvonalon, minden szektorban teljes energiával és határozott­sággal. Ezek a szektorok az ál­lam szervezési formáit, az összes társadalmi és kulturális tevé­kenységet, a jog összes megnyil­vánulásait illetik. Természetes, hogy a munkás­jogot illetőleg, vagyis az embe­rek munkav­iszonyait szabályozó jogokat illetőleg is mélyreható változásokat i­ell eszközölnünk, amelyek meg kell feleljenek az előttünk álló nagy feladatoknak, a szocializmus építése feladatá­nak. Mert a munkaviszonyokat és azt szabályozó jogokat irányí­tó munka hatalmas jelentőséggel bír,­ ­ akik a múltban politikai okok­ból szintén a biztosítottak so­raiban lehettek.­­ Ami a Társadalombizto­sító megszervezését illeti, meg kell említenünk, hogy régen egyik legégetőbb követelésünk a Társadalombiztosító önkor­mányzata volt. Ez most a szó legszélesebb, legszebb és legjobb értelméb­en valósul meg, mivel a Társadalombiz­tosító vezetése a szakszerve­zetek, a munkásosztály tö­megszervezetének kezébe ke­rül, amely az alapszabály ke­retein belü­l megtartandó vá­lasztások révén biztosítani fogja a központi és helyi Társadalombiztosítók vezeté­sét, alulról fölfelé választott szervekkel. (Taps.) — Ez nemcsak azt jelenti, hogy a szakszervezetek kap­csolata a dolgozó tömegekkel szorosabbá fűződik, hanem az ügymenet költségeinek tete­mes csökkentését is, mert ez­által az adminisztratív apa­­rátus­nak jó része fölöslegessé válik. Ahelyett, hogy a mun­kás­segélyt igénylő kérését tisztviselő oldaná meg, aki, bármennyire is tisztességes és jóakaratú lenne, mégis vala­mennyire távol áll tőle, mos­tantól kezdve a hasonló ké­réseket a gyári elvtárs intézi el, aki a társadalo­­biztosítá­­­si ügyek felelőse a szakszer­vezeti csoportban és m­un­káját a szövetség és az Orszá­gos Szakszervezeti Tanács mellett működő társadalom­­biztosítási bizottság utasítá­sai és ellenőrzése szerint végzi. A társadalombiztosítás pénz­forrása, a fizetés után járó tíz százalék, amely a vállala­tot terheli, vagyis az álla­mot, a magánszektorban tel­jesen a tulajdonosokat. A pénzbeli segély kérdését szintén helyesen oldotta meg ez a törvénytervezet. A régi kollektív szerződé­­sek alapján olyan álcázott ja­vadalmazások is voltak, ame­lyeket hamis módon társadal­mi kötelezettségek cílen fi­zettek ki. Ezek teljes egészé­ben eltűnnek. A gyárakban a munkások a mennyiségi és minőségi munkájuk után já­ró fizetést kapják. A gyárak­tól, a vállalatoktól, az alkal­mazott nem kap mást, mint amennyi a szocialista elosztá­si elv alapján, munkája után jár neki. Tehát meg van a lehetősége, hogy megkeresse azt az összeget, amelyet kü­lönböző álcázott formában kapott segítség címén. Meg van erre a lehetősége, sőt kö­­rtetettsége, hogy a kapitaliz­musból a szocializmusba való átmenet szakaszában, munká­ja révén egyre több javadal­mazást kapjon. Ezáltal a munkája nyomán egyre jobb­ életet biztosít magának és csa­ládjának. A társadalombizto­sító intézettől az alkalmazott betegsége esetén, szüléskor, halálesetben és a törvényben felsorolt más esetekben azon­nali segítséget kap. Úgy kap­ja ezt a segélyt, mint kijáró jogot, amely nem függ össze a járulékok bonyolult számí­tásával. Alkalmazotti m­i­nő­ségben kapja, hogy ezáltal az munkaképtelenség, betegség időszakában megélhetése biz­tosítva tegyen. Ha­­a beteg­sége nem gyógyítható, vagy, esetleg súlyos szerencsétlen­ség ért-e, nyugdíjba mehet és így biztosítja az állami tár­sadalombiztosító az élethe­­ szükséges javadalmazást. j Az állam gondját viseli az alkalmazottak egészségének A jelen óráig még a munkás­jogok olyan törvényeivel állunk szemben, amelyek a burzsoá­ ka­­pitalizmus rendszerének felté­telei között születtek meg, ame­lyeket mi átvettünk, megrefor­mál­tunk, hogy így valamelyest közelebb hozzuk a jelenlegi szükségletekhez, de amelyek mégis magukon viselik a múlt rendszer bélyegét. Az előadó ezután kifejtette ez elveket, amelyek a tőkésrend­­szerben az úgynevezett társada­lombiztosítás alapját alkották, majd rámutatott a szocialista rendszer társadalombiztosításá­nak fensőbbségére. A most el­terjesztett törvény­­­tervezettel szakítunk a múlttal. Az állam világosan kötelezettsé­get vállal arra, hogy gondot vi­seljen az alkal­mazottak egészsé­gére, gondoskodjék anyagi hely­­zet­ükről munkaképtelenség ese­tében. A magánszektorban is­­ egész járulékot a munkáltató vi­seli Az alkalmazottnak sem az ála­mi, sem a magánszektorban nem kell többé semmilyen járu­lékot fizetni. Másodsorban, meg­szüntettük az eddigi aktuáriális rendszert, amely a társadalom­biztosítás alapja volt. Ez egy matematikai rendszer, amely képletek útj­án megállapítja, mennyi segítséget lehet adni egy embernek, figyelembe véve azt, hogy hány ilyen biztosított fi­zeti a járulékot, mennyi az élet átlagos tartama és a betegségek előfordulási valószínűsége, így a megsegítés a járulék függvé­nye: összeszárat­álják a járuléko­­s­at és azok számának arányában adják a segélyt. Ez a rendszer megszűnik. He­lyébe az alkalmazottnak az a joga lép, hogy — ha betölti azo­kat a feltételeket, amelyekről későbben fogunk szólni — or­vosi segélyt kapjon, annak min­den formájában és betegség, rokkantság, anyaság, halál és aggkor esetén pénzsegélyt, vagy nyugdíjat kapjon.­­ Engedjék meg, hogy rá­térjek a törvényjavaslat fon­tosabb rendelkezéseinek elem­zésére, hogy láthassák, ho­gyan valósulnak meg ezek az új elvek, hogy láthassák, ez az új törvény a társadalom­­biztos­ítá­s területén döntő ja­vulást eredményez.­­— Ami a biztosítottakat il­leti, ezek eddig csak mun­kások és általában magánal­­kalmazottak voltak, kivéve a ■mezőgazdaságban dolgozókat. A.* új társadalombiztosítás különbség nélkül valameny­­n­y­i alkalmazottra kiterjed, tehát az állami tisztviselőkre is, akiknek eddig nem volt •Más ez a joguk és külön*aki­képpen vonatkozik az összes mezőgazdasági al­kalmazot­takra is, akik e­ddig nem részesültek orvosi segély­­nyújtásban élő segélyben, flaps.) A szakszervezetek intézik a társadalom­­biztosítási ügyeket . A társadalombiztosítás tehát az alkalmazottak, va­lamennyi alkalmazott intéz­ménye. Nem vehetnek részt benne a munkaadó iparosok. Romániai Magyar Sid A teljes segély joga Szükség van arra, hogy a mun­kás egész lelkével vállalatához kötve érezze magát, a vállalat­hoz, amely lehetőséget nyújt neki dolgozni saját magáért, a munkásosztályért, a szocializmus­ért. Csak így fog növekedni a munka termelékenysége, aho­gyan kívánjuk és ahogyan szük­séges valamennyiünk érdekében. Természetesen, a munkaerők el­osztásával foglalkozó szervek általi áthelyezés egyik gyárból a másikba nem szakítja meg a jogos­ élvezését. Hasonlóképpen a kiküldetés valami választott tisztségbe, mint képviselői tiszt­ség vagy szakszervezeti kikül­detés és így tovább, szintén nem jelenti a jogok elvesztését. De aki gyárról-gyárra megy, aki nem tudni, milyen kedvező alkal­mat keres, aki nem akar meg­szokni sehol, aki nem akar ko­molyan és állandóan dolgozni az csak akkor jut jogaihoz, mi­­kor belátja, hogy az ő érdekei és általános érdek, hogy megál­lapodjon, hogy hosszabb ideig ugyanazon vállalatnál fejtse jó munkáját. Az orvosi segítség, elvtársak és barátaim, mától fogva nem a társadalombiztosítás hatáskörébe­ tartozók, hanem a közegészség­ügyi miniszt­ér­um­hoz kerül, a­­mey átveszi a jelenlegi társada-­ Lombiztosító egész orvosi és egészségügyi szervezetét és a­­melynek feladata lesz ingyen gyógykezelést, gyógyszereket és kórházi ellátást adni a biztosí­' tot­taknak és családjuknak. És itten elvtársak és elv­­társnők rövidesen megjavul­­nak az orvosi segélynyújtás feltételei, az országunkbeli egészségügyi vezetés és szer­vezés egységesítésének eredít­ményeképpen. Mint ahogy a segélyek, be­­tegsegélyek, szülési segélyek­ és szoptatási segélyek terén, komoly javulást hoz az új tervezet, a társadalombiztosí­tó intézet nyújtotta jelenlegi jogokkal szemben. Ugyanúgy, az egészségügyi miniszté­­riumra hárul a dolgozók or­­vosi segélynyújtása fokozatos megjavításának feladata. Az általunk javasolt új tár­­sadalombiztosítás módszeré­ben új elemet jelent az al­­kalmazottak pihenőjogának biztosítása. Természetesen a biztosított alkalmazottakat mostanáig fürdőkbe­ és üdülőhelyekre küldték, azonban orvosi uta­sítás alapján, bizonyos bér Egyetlen megszorítás létezik a segélyek engedélyezésénél: az al­kalmazottnak legalább 3 hónapi szolgálati idővel kell bírnia ugyanannál a vállalatnál, hogy teljes segélyre való jogát élvez­ze. Nem helyes a hullámzás, a­­egyik gyárból a másikba. Constantin Pârvuescu záróbeszéde a N­agy Nemzetgyűlés szerdai ülésének berekesztése alkalmával A Nagy Nemzetgyűlés szer­da esti ülését Const. Pârvu­lescu, a Nagy Nemzetgyűlés ülésszakának elnöke záró­szavaival rekesztették be. Záróbeszédében Pârvules­cu elnök többek között a kö­vetkezőket mondotta: „A Nagy Nemzetgyűlés ez­­évi ülését a polgári­ földesúri királyság megdöntésének és a Román Népköztársaság, a városi és falusi dolgozók ál­lamának kikiáltása első év­fordulóján rekesztjük be. A Román Népköztársaság első éve a munkásosztály pártjának vezetése alatt, a dolgozó nép megvalósításai­nak eredményes éve volt 1948 ban, amely népünk éle­tében a szocializmus alapjai­nak építésére való áttérését jelentette, a Nagy Nemzet­gyűlés megszavazta a JRNK Alkotmányát, a fontosabb iparvállalatok, bankok, bá­nya- és szállít­ási vállalatok államosít­ás­áról szóló tör­vényt, valamint számos más olyan törvényt, amelyek sú­lyos csapásokat mértek a ki­zsákmányoló osztályokra és amelyek újabb lépést jelen­tettek országunkban a szo­cializmus alapjainak épdésé­­hez vezető úton. A Nagy Nemzetgyűlés te­vékenységével újból igazolta az új államgépezet teljesen megváltozott jellegét, amely hiánytalanul a dolgozó nép szolgálatában áll, a régi pol­gári-földesúri parlamentek­kel ellentétben, ahol a kor­rupció uralkodott és a ki­zsákmányolok, valamint azok megbízottai fecsegtek. A Nagy Nemzetgyűlés mos­tani ülésszakában megszava­zott összes törvényeket a Ro­mán Munkáspárt, népi de­­mokráciánk vezető politikai ereje kezdeményezte és azok biztosítják nemzetgazdasá­gunk szocialista szektorának megszilárdítását, nemzeti függetlenségünk megerősö­dését, a dolgozó nép anyagi és kulturális színvonalának emelését, biztosítják orszá­gunkban a szocializmus épí­tését." Pârvulescu elnök, beszédét a következő szavakkal zárta: „A RNK 1949 évi általános gazdasági tervének, valamint a költségvetési és a többi törvények megszavazása ma­gasztos feladatokat hárít or­szágunk dolgozó népére. A képviselőkre rendkívül nagy szerep vár ezeknek a felada­toknak az elvégzésében. A Nagy Nemzetgyűlés tag­jai, visszatérve a gyárakba, falvakba, intézményekhez, vagy kultúrhelyekre, ahol dolgoznak, széleskörű felvi­lágosító munkába kell kezd­jenek, meg kell szervezzék és mozgósítan­iuk kell a dol­gozókat az általános gazda­sági terv megvalósítására és túlteljesítésére. A képvise­lők az élen kell járjanak a terv teljesítésére irányuló akciókban. Minden cseleke­detük élő példája kell le­gyen annak, mit jelent az újtípusú képviselő, amilyet népünk eddig még soha nem ismert Ha az általános­­gazdasági terv teljesítéséért és orszá­gunkban a szocialista építés meggyorsításáért folyó harc­ra erőnk megfeszítésével mozgósítjuk a dolgozó népet, annak az izzó hazafiasság­nak adunk kifejezést, amely a dolgozó nép választottjait átfűti, akkor szolgálunk csak rá valójában a széles dolgo­zó tömegek bizalmára. A Nagy Nemzetgyűlés ülés­szakának bürója üdvözli önöket képviselő és képvi­selőnő elvtársak és önökön keresztül az egész dolgozó népet, a Román Népköztár­saság kikiáltásának első év­fordulója alkalmából és ugyanakkor az újév küszö­bén kívánunk önöknek új sikereket drága Hazánkban, a szocializmus megerősítésé­ért és fejlesztéséért folyó harcban.“ Beszédében Barbulescu el­nök még bejelentette, hogy a Nagy Nemzetgyűlés leg­­k­zelebb január 19-én ül össze.

Next