Romániai Magyar Szó, 1949. augusztus (3. évfolyam, 578-602. szám)
1949-08-14 / 589. szám
Romániai Magyar Szó A LONDONI KIKÖTŐBEN (Ludas Matyi) amelynek mindenki látja a végét. (Ludas Matyi) Az elmúlt év folyamán Tito és pribékje, Rankovics, több kommunistát gyilkolt meg, vetett börtönbe és kínozott meg, mint a Jugoszláv burzsoá rendszer tíz év alatt. Rankovics gazdája : — No, most már szabad kézük van Belgrádiján » (Krokodil) OKTAT« TORTSNET BORZALMAS VIHAR A WAAL.STREETEN INGLIÁBAN A HUSADAGOKAT EGYRE CSÖKKENTIK S DIVATBA JÖTT A SÓHUS — Sajnálom, barátom... vesztettél a lóversenyen és a lovad itt se jött elsőnek. (Krokodil) (Krokodil) CSEPPET SEM MULATSÁGOS — Te mért sírsz ? — Hát hogyne sírnék, amikor a Gyetgiz (az ifjúsági irodalmi könyvkiadó) semmi mulatságos olvasmányt nem ad ki ? (Krokodil) 8 Egy világ omlott össze benne fia közöljük, hogy a A csillogófényű nylon-táska az egyik körúti üzlet kirakatában izgatta a járókelőket. Valami rejtélyes és mindmáig kideríthetetlen okból kifolyó, lagya színben pompázott bársonydobogóján és formájára nézve leginkább egy epileptikus görcsre emlékeztettett. Nem volt sem kerek, sem négyszögletű, és egy egyetemi tanársegéd eskü alatt tett vallomása értelmében, semmiféle mértani testtel nem volt rokonságban. Ha az ember hosszabban megfigyelte, akkor talán inkább egy púposteve és egy polip törvénytelen frigyéből származó szörnyszülöttre hasonlított. A nylontáska önmaga karika,túrája volt. Eredeti rendeltetésének értelmében úrnőjének íróságait kellett volna hordoznia, de képtelennek látszott bármiféle munkára. Miként imádói. Ezek után nem árulunk el nagy titkot, kirakateermyion-tjtska az Óceán túlsó partjáról került üveg ketrecébe. Mert apja a divattervező és apyja a táskagyáros csak formát és amerikai állampolgárságot tudtak adni számára. Értelmet nem. Nem véletlen tehát, rkában látta meg a napvilágot. Nem véletlen, mert a tartalom és értelem nélküli színesen csillogó forma immár az amerikai kultúra jelképévé vált. Az ilyen a filmeket, könyveket, hózentrágereket és nylon-táskákat küldi a jószivű Samu bácsi Ausztria, Franciaország, Olaszország és a Marshallterv áldásai alatt nyögő többi országok éhezőinek. Szellemi és anyagi tápláléknak egyaránt. Az amerikai kultikra „felsőbbrendűségét“ hirdető iparcikkek e jeles példánya, a már többizben említett nylon-táska nem találhatta meg az országunk felé vezető utat a Marshallterv katonájaként. Valószínűleg „szeretetcsomagban“ vészelte át a hosszú tengeri utazás viszontagságait, unokatestvéreinek, a nylon fésűnek, esőkabátnak, fogkefének, vagy cipőfűzőnek társaságában. Most itt szomorkodik bársonydobogón és nem tud magával mihez kezdeni. Most nincs túl nagy sikere. Az emberek megállnak a kirakat előtt, érthetetlenül nézik mint a spirituszba rakott kétfejű malacot, majd miután megfejtették létének titkát, rendszerint hangos gaudiummal mennek tovább. Az amerikai „táskacsoda“ csúfosan megbukott a fővárosban. Éppen úgy, mint film, vagy regény nevezetű lelki rokonai. Úgy néz ki a dolog, hogy hozzájuk hasonlóan, még használat előtt a szemétdombra kerül. r. i. A NAGY MUTATVÁNY Samu bácsi szavatolja a nyaktörést. «.(udas Matyi) Vasárnap, 1949 augusztus 14