Romániai Magyar Szó, 1951. április (5. évfolyam, 1085-1109. szám)
1951-04-01 / 1085. szám
Romániai Magyar Szó 4 Ezerkilencszázharminchárom. Február volt és rongy hideg. A Cahul-utcán szél söpört át S a lucskos reggel oly rideg, Olyan rideg volt akár máskor. Szürke, ködös és nyomorult Mint fenn az ég, a füstös vászon, Mely ma reggel is beborult. Az apró viskók úgy dermedtek. Mint szemétdomb, mit dér lepett . Itt-ott az ajtók ébredeztek A nedves ködfüggöny megett — S távolban, hol a szem csak sejti, Hogy talán van ott valami, Vasile Roaita tudja, — azok Grwica komor falai . Mellébe fuj a szél, kabátját Nyárára szabta a szabó — S míg nyakán összefogja, mormol. — Bizony egy bunda volna jó. S ha így nem fázna, tán nevetne: — Az ám, bunda s vájjon ki ád? S hogy ne vacogjon, mert restelné. Halkan mondja: — a Párt, a Párti A Párt a bundánál melegebb Talán a nap se oly meleg! Mit ér a nap, ha csontig fáznak A szegény, munkás emberek? Hát kell a napnál erősebb tűz. Hogy melegedjék a világi S Roasta tudja, hogy van ilyen tűz: A Párt, a Kommunista Párt! Ki tizenkilenc hosszú éve Éhséggel s fázással törött, — ■S kit ráadásul három éve Él — elvernek a főnökök, — S aki előtt a tudás útját Elzárta úri szakadék, Az, osztályának odaadja Szivét, vágyát és életét. Mig fuj a szél, csak megy Vasile. Fogát szorítja, nem vacog. Az arca gyermek, de szájánál Már ott ülnek a csúf nyomok. A szeme kedves, meleg, anyás, De mint a sorsa oly sötét. Nézzél bele és megláthatod Egy kínzott nemzet életét. Mig fuj a szél, csak megy Vasile. Tanonc még, azt mondják: gyerek. De mitől van, hogy sovány háta Máris görbe, meggörnyedett? Mert nem a munka fáj a testnek, Más fáj és tép s agyadba ás . Hogy belegörbül férfi, gyermek. A tőkés kizsákmányolást A köd függönyét szél lebbenti, Már látszanak a kőfalak. Vasile megy s talán már sejti, Hogy a jövendő ott halad. Nyomában jár, és Grivicára Feltüzi azt a csillagot, Melyről Vörös Oktober óta Minden munkás-szív álmodott. Kinek anyját s apját megölte A munkásbér, a vad nyomor, — S ki reménytelen útját járva Árván s egyedül kóborol. Nem árva az! Anyjára leli márt A KISZ az anya, senki más, A Párt, mindnyájunk édesanyja, — S a munkásszolidaritás. Mig fúj a szél, csak megy Vasile, Arcába csap a rongy hideg. S elérik Grivica falát, Nem árthat az ma senkinek! Ezrek tapodják igy a lucskot S elérik Grivica falát, Hogy mögüle magasra törjön A hősi harc, a hősi sztrájk! VI. A parlamenti emelvényen Muslajea még nem beszélt. A kazárkovácsok szavára Nem áhítoztak burzsujék. De Muslajea kazánkovács Hol keresse meg igazát? A gyári udvar közepére Most emelvényt emelt a sztrájk! Ládák, vagonok tetejére Fellépnek most a szónokok. A parlamenti bársonyszékben Reszkessenek a burzsujok , Reszkessenek a gyárosok és Mind reszkessen a here nép. — A kazánkovácsok mondják el A nagyurak Ítéleteit. — Igazság az, hogy a fiamat kidobták, akár a kutyát? Igazság az, hogy kicsavarnak, Mint nagymosáskor a ruhát? Igazság az, hogy gyermekünknek nincsen egy falat kenyere? Igazság az, hogy munka nélkül Fonnyad az ember tenyere? Igazság az, hogy elsején csak Zsebünkben hatvan lej a bér? S hogy a munkásság asztalára Még vasárnap se jut kenyér? Igazság ez, elvtársak? — kérdem? ... És úgy dobálja szét szavát. Hogy ezrek torka ráüvölti: — Nem igazság! Nem igazság! Repül a szó, akár a fecske is átcikázza az eget, Az ifjumunkás gárda harsog: — Apánknak munkát s kenyeret! Az utca szól és együtt zúgják A felnőttek s a gyermekek: — Ez nem igazság, nem igazság! Adjatok munkát s kenyeret! S ki gyáva, sunyi módon árul. Az is az emelvényre lép. De elkergetik, félre rúgják A Fluerás rongy emberét! S újra repül a szó, mint fecske És átcikázza az eget: — Nem hátrálunk egy tapodtat se. Adjatok munkát s kenyereti S Vasile bá, az esztergályos, Kimondja mindnyájuk szavát: — Adjátok vissza vezetőnket, Gheorghiu elvtársat és Lucást — Adjátok vissza! — zug Grivica, Adjátok vissza minekünk/ Adjátok vissza! — zeng az utca, Követelünk! Követelünk! A mühelytetőn a tanoncok, Bátor és hűséges sereg. Már órák hosszat fújja egyre: — Adjatok munkát s kenyeret! Felkapja és a végtelenbe Repíti Vasile szavát: — Adjátok vissza vezetőnket, Gheorghiu elvtársai és Lucát! Míg fúj a szél, Roaita kezében A gyársziréna követel. Sivit Jiarsan és szerte árad Sivit, harson és énekel. Együtt fújja a nagy tömeggel A proletárok szent dalát: — Fogjunk össze a végső harcra Elvtárs, tovaris, kamerád! Ezer és ezer szál röptében Kapja csak el a hangokat. Van aki sír, s van, ki úgy érzi, Hogy a szive is megszakad, S van aki dadogja szövegét, De fújja bátor dallamát, Mert eskü e dal, hűségeskü, Hogy mindhalálig áll a sztrájk! 1951. HAJDÚ ZOLTÁN Részletek az Irodalmi és Művészeti Kiadónál közeljövőben megjelenő kötetből i. Tanulunk a szovjet és a román dokumentfilmekből Az „Új idők" filmszínházat sűrűn és szeretettel látogatják az aradi dolgozók, mert az itt bemutatott értékes szovjet és román dokumentumfilmek igen nevelő hatásúak és sokat tanulnak belőle. Például a szovjet gyorsfémvágás módszerének bemutatóján feltűnően sok szerszámgépgyári munkás vett részt. A filmet többször is megtekintették, jegyzeteket és rajzokat készítettek, amit aztán a munkájukban eredményesen felhasználtak. Ennek alapján több szakmunkás tért át a gyorsfémvágásra. Ugyancsak nagy fontossággal bír a kulturmunkák színes bemutatása. A szovjet népi táncok és klasszikus táncok példaként állnak a mi kulturfelelőseink előtt is, amelyekből a népitáncok rendezését tanulják meg. Nagyszerűen tárják elénk a szovjet kolhozok eredményeit és fejlődését. Ezek mind olyan dolgok, amelyekből a dolgozók láthatják a munkás-paraszt szövetség fejlődését és annak fontosságát. Az „Új idők“ filmszínházban lepergő szovjet és román dokument-filmek hozzájárulnak a dolgozók általános műveltségi fokának emeléséhez. FRIEDMANN BENJAMIN ,__^ levelező, , a. , 1951. április 1., vasárnap ÁLLAMVIZSGA A BOLYAI EGYETEMEN A február-márciusi államvizsga időszak véget ért. Főiskoláink a képesített szakemberek újabb ezreit bocsátották szocialista építésünk rendelkezésére. „Az államvizsga sikeres letételével a béketábort erősíted!“ — hazánk minden egyetemén ez alatt a jelszó alatt zajlottak le az államvizsgák és ez a jelszó pontosan fedte a tartalmat: minden egyes képzett szakember népi demokratikus államunk gazdasági és politikai alapjait szilárdítja, s ezen keresztül az egész béketábort. A kolozsvári Bolyai egyetem vezetősége, a rektorátus, a tanulmányi igazgatóság, a dékanátusok, minden egyes katedra és minden egyes tanszemélyzeti tag tudatában volt az államvizsgák politikai jelentőségének és úgy készült rá mint országos fontosságú, a szocialista építés szempontjából nagyjelentőségű eseményre. Ebben az előkészítő munkában és az államvizsgák lefolytatásában is igen hathatós támogatásra találtak elsősorban az egyetemi pártszervezet részéről, az Ifjúmunkás Szövetség részéről, valamint a tanügyi és diákszakszervezet részéről. Elsősorban a pártszervezet kezdeményezésére szervezték meg egyes tanszékeken belül az államvizsgázóknak nyújtandó rendszeres támogatást.. Az egyes szaktanárok konzultációs órákon állottak az államvizsgázók rendelkezésére. Segítségükre voltak államvizsgái dolgozatuk tételének megválasztásában, különös gondot fordítva arra, hogy ezek a témák szerves kapcsolatban álljanak jelenlegi gazdasági, politikai, kultúrforradalmi kérdéseinkkel. Segítségükre voltak a bibliográfiai anyag összeállításában és egyes főbb szempontok megadásában. De a tanszemélyzet támogatása nem merült ki csak az írásbeli dolgozatokkal kapcsolatosan, hanem kiterjedt a szóbelire való előkészítésre is. Itt különösen ki kell emelnünk a marxista tanszék jó munkáját. A marxizmus-leninizmus alapjai kötelező tantárgy minden államvizsgázó számára. Pártunkat, a tanügyi reform kezdeményezőjét, tanügyi szerveinket, Sztálin elvtárs tanításai vezérlik ebben a vonatkozásban is. „Van egy tudományág, — tanítja Sztálin elvtárs —, melynek ismerete feltétlenül kötelező az összes tudományágak bolsevikjeire nézve: ez a marxista-leninista társadalomtudomány.“ Érthető, hogy mind az egyetem vezetősége , mind az államvizsgázók különösen súlyt fektetnek a marxizmusból való felkészülésre. A marxista tanszék már hetekkel az államvizsgák előtt külön előkészítő tanfolyamot rendezett az államvizsgázók számára. Ez az előkészítés, melyhez hasonlóak egyes szaktárgyakból is voltak, nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az államvizsgázók elérték a kellő tudása színvonalat. Az államvizsgák azonban nem csak az egyetemen keresztül kaptak messzemenő támogatást, hanem közvetlenül népi demokratikus államunktól is. Az állam ugyanis 45 napos fizetéses szabadságot biztosít a termelésben lévő államvizsgázóknak. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy e nélkül az államvizsgázók döntő többsége nem lett volna képes a vizsgáknak nekiállani. Ami már most magát az államvizsgát illeti: az egyetemi vezetőség és az egyetem politikai és tömegszervezetei gondoskodtak arról, hogy az államvizsgák formájukban, külsőségükben is megfelelő keretek között folyljanak le, így az államvizsgák székhelyéül az egyetem nemrégiben megnyílt igen szép dísztermét jelölték ki. A vizsgák nyilvánosak voltak és azokra nemcsak a tan- és segédtanszemélyzetet, a diákot (elsősorban az utolsóéveseket) hívták meg, de Kolozsvár, összes dolgozóit is. Itt azonban rá kell mutatnunk bizonyos hiányosságokra is, amennyiben az egyetemi vezetőség és egyes szervezetek, így különösen a tanügyi és diákszakszervezet nem szer- vezte meg a vizsgák rend-* szeres látogatottságát. Nem csak hogy a tan- és segédtanszemélyzet nem látogatta azokat kellő számban, de még az utolsó éve* sek sem, akiknek pedig közvetlen érdekük lett volna. Ki kell emelnünk az államvizsgák szervezettségét, amely a bizottság tagjainak és a bizottság tagjai mellé kirendelt titkárságnak az érdeme. E téren is jelentős előrehaladás tapasztalható a múlt évhez viszonyítva. 153 jelölt nyújtott be államvizsgái dolgozatot, amiből 16-ot elfogadhatatlannak minősítettek.A dolgozatok jelentős részére jellemző, hogy gazdasági, politikai fejlődésünk aktuális kérdéseit érintik. Íme néhány dolgozatért: „Az önköltségi ár, csökkentésének tervszerűsítése és a teljesítés ellenőrzése.“ „A forgóalap kiszámításának kérdései egy adott iparágban.“ Mindkét dolgozat érdeme, hogy a kérdést nem általában tárgyalják, hanem egy konkrét üzemet tesznek vizsgálatuk tárgyává. Egyes dolgozatoknál komolyabb hiányosságok voltak tapasztal- hatók. Voltak olyan hallgatók,akik — saját szavaik szerint — három éjjel csapták össze dolgozatukat. Ezek a dolgozatok nem is feleltek meg a múlt évihez viszonyítva különben is magasabb követelményeknek és szerzőiket nem engedték szóbelire. Egyes dolgozatírók nem fordítottak kellő gondot a formára’.Nem nézték és nem javították át dolgozataikat, amelyek hemzsegtek a nyelvi és helyesírási hibáktól. Általában komoly fogyatékosság mutatkozik a helyes magyar beszédben és írásban., Szóbelire 119 államvizsgázó állott. Szóbeli vizsgáját elfogadták 99-nek, ami az összlétszám 83,5%-át teszi ki, visszautasíg tettak 20-at, vagyis 16,5%-ot. Az államvizsgák eredményéből egy igen fontos tanulságot lehet levonni. A 20 eredménytelenül vizsgázó közül mindössze 3 bukott csak marxizmusból, 6 csak szaktárgyból, és a többség, itt marxizmusból és szaktárgyakból.. Mit bizonyít ez? Azt, hogy aki marxizmusból gyenge, az szaktárgyakban sem nyújthat kielégítő teljesítményt. Nagyon is érthető ez, ha Sztálin elvtárs fent idézett tanítására gondolunk. A marxizmus nemcsak politikai és társadalmi ismereteket ad a diákoknak, de a dialektikus materializmus alapvonásainak oktatásával az egyetlen tudományos elmélettel és módszerrel fegyverzi fel őket, amely nélkülözhetetlen minden tudományoságban. A marxizmus lényegének és szellemének meg nem értéséről tanúskodtak egyes dolgozatok,amelyeket szerzőik két, egymás-tól élesen elválasztott részre osztottak. Az első részben adták az „ideológiát“, egy csomó klaszszikus szöveget, (sokszor a tárgyhoz egyáltalán nem vágó szöveget) és a dolgozatok második részében, az első résszel való minden kapcsolat nélkül ismertették a szakanyagot a régi, pozitivista szempontokból. Az államvizsgázó hallgatókat a minisztérium repartizálja különböző munkahelyekre. Az ál-llamvizsgázottak nagyon örültek ennek. És ez természetes is. Hol vannak már azok az idők,mikor a diplomát frissen kézbekapott új szakember bizonytalanul, a munkanélküliség rémétől fenyegetve nézett a kilátástalan helyzet elé! Az államvizsgán is,lemérhettük a népi demokratikus rendszerünk által megtett hatalmas utat. | KALLÓS MIKLÓS /