Romániai Magyar Szó, 1952. szeptember (6. évfolyam, 1524-1548. szám)
1952-09-02 / 1524. szám
Romániai Magyar Szó Fokozza a pankotai szövetkezet a mezőgazdasági termékek felvásárlását A város és falu közötti szocialista áruscsere megszervezésében jelentős szerepe van az állami kereskedelmi és a falusi szövetkezeti egységeknek. Az állami és szövetkezeti kereskedelem látja el a falvakat a szocialista ipar termékeivel és ugyancsak ezen szervek feladata biztosítani a városi dolgozók ellátását a parasztgazdaságok mezőgazdasági termékeivel. A munkásközpontok és a városok zavartalan ellátásának megszervezését mezőgazdasági termékkel, nagyrészben a falusi szövetkezeteknek kell biztosítaniuk. Éppen ezért a szövetkezetek felelősségteljes fő feladata a munkásközpontok, városok és könnyűipari élelmezési vállalatok felé szigorúan megvalósítani mezőgazdasági termékszállítási tervüket. A falusi szövetkezetek teljesíthetik és teljesíteniük is kell a mezőgazdasági termékfelvásárlási tervet. Ily módon járulnak hozzá a szocialista ipar ellátásához mezőgazdasági nyersanyaggal és a munkásság ellátásához mezőgazdasági élelmiszerekkel. A dolgozó parasztságnak érdeke, hogy a falusi szövetkezetek teljesítsék felvásárlási tervüket. Hiszen, a szövetkezetek csakis akkor biztosíthatják a falu dolgozó népének minél bőségesebb ellátását iparcikkel, ha a mezőgazdasági termékek a szervezett piac útján, az állami és szövetkezeti kereskedelem útján jutnak a városokba. A falusi szövetkezeteknek arra kell törekedniük, hogy a dolgozó parasztság és a munkásosztály közös érdekeinek megfelelő árucserét fejlesszenek ki a város és falu között. Hogyan teljesítette ezeket a feladatokat az iaradrajoni pankotai szövetkezet? A pankotai szövetkezet nem teljesítette feladatát a város és falu közötti árucsere közvetítésében. A vezetőség hibás tájékozottsága és a felsőbb szövetkezeti szervek ellenőrzésének hiányában a pankotai szövetkezet egyoldalú munkát végzett: jól megszervezték az iparcikkek eladását, de elhanyagolták a mezőgazdasági termékek felvásárlását. Ennek eredménye az, hogy a szövetkezet a forgalomba hozott ipari árukhoz viszonyítva aránytalanul kevés mezőgazdasági terméketvásárolt. A pankotai piactérhez közel, a szövetkezetnek egy olyan nagy, jól felszerelt helyisége van, hogy dicsőségére válna bármelyik városi üzletnek. Ezenkívül Pankotán 4 fióküzlete, vendéglője és bodegája, Magyarét és Muszka falvakban egy-egy fióküzlete van a szövetkezetnek. A polcok roskadásig tele iparcikkel. S a kimutatások arról adnak számot, hogy a pankotai szövetkezet negyedévről-negyedévre, hónapról-hónapra több ipari árut kap a városokból, a munkásosztálytól. Júliusban 70.000 lej értékben több iparcikket adott el a szövetkezet, mint júniusban. És ez helyes is. Népi demokratikus rendszerünk támogatja a dolgozó parasztságot. A munkásosztály szüntelen gondoskodik a dolgozó földművesek életszínvonalának és jólétének emeléséről, így természetes, hogy a pankotai szövetkezet egyre nagyobb mennyiségű, bővebb választékú iparcikkel látja el a dolgozó parasztokat, helytelen azonban az, hogy a szövetkezet vezetősége, élén Marksz János elnökkel és Ruzinszki István alelnökkel, megfeledkezett a mezőgazdasági termék felvásárlásáról. A pankotai szövetkezet az első negyedévben 60 százalékban, míg a második negyedévben 82 százalékban teljesítette felvásárlási tervét. Júliusban a tervhez arányítva elenyészően kevés terméket vásároltak egyes fajtákból. Búzából 2 százalékban, olajból 22 százalékban teljesítette tervét a szövetkezet. Súlyos mulasztás terheli a szövetkezet vezetőségét, hogy a felvásárlási tervben szereplő 5 vagon paradicsomból semmit sem vásárolt. Zöldségfelvásárlási tervüket is csak 20 százalékban valósították meg. Egyetlen állathizlalási szerződést sem kötöttek. Ugyanakkor a pankotai szövetkezet júliusban 472.726 lej értékben több iparcikket adott el a felvásárolt és a városba küldött mezőgazdasági termékek értékéhez viszonyítva. Ilyenformán a pankotai szövetkezet a munkásosztály és a dolgozó parasztság érdekeivel ellentétes munkát végez. A szövetkezet vezetősége súlyos csorbát ütött a dolgozó parasztság érdekein, mert a dolgozó parasztságnak érdeke a város és a falu közötti árucsere fejlődése, a szocialista ipar fejlődése, amely a szocializmus fejlődésének, a munkásság, a dolgozó parasztság, a nép jóléte fokozódásának alapja. A pankotai szövetkezet munkája nem felel meg a munkásosztály érdekeinek. Hiszen a munkásosztály azt kéri a falusi szövetkezetek vezetőitől - így a punkotaitól is - , hogy munkájukkal biztosítsák a városi dolgozók ellátását, a párt és a kormány által előirányzott ütemben. A szövetkezetek kötelessége megszervezni a mezőgazdasági termékek felvásárlását, hogy a munkásosztály a közvetítők és az üzérek kikerülésével, előnyös feltételek mellett jusson mezőgazdasági termékhez. Ily módon az államnak is lehetősége nyílik arra, hogy korlátozza a tőkéselemek üzérkedési kísérleteit. A pankotai szövetkezet vezetőtanácsát felelősség terheli a súlyos mulasztásokért. Marksz János elnökön és Ruzinszki István alelnökön kívül, Danciu Gruia, Nagy Lajos, Sárpátki Ferenc, Inisie Gheorghe, Zibran Teodor, Radu Gheorghe — a vezetőtanács tagjai több gyűlésen is megtárgyalták a szövetkezet napi feladatait, de nem elemezték a pártdokumentumok alapján a szövetkezet munkáját. Nem ismerték fel, hogy a szövetkezetek a város és a falu közötti szocialista árucsere lebonyolításával hozzájárulnak a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége gazdasági alapjának megszilárdításához. A szövetkezet munkájában előforduló hibákért felelős az aradrajoni szövetség is, amely nem ellenőrzi eléggé a szövetkezet munkáját. Ennek tulajdonítható, hogy a szövetkezet 62 alkalmazottja közül csupán kettő foglalkozik termékfelvásárlással. Jellemző, hogy 42 elárusítója, ügyvezetője, árueladással foglalkozó alkalmazottja van a szövetkezetnek, de csak az alelnök és rajta kívül egy alkalmazott végez felvásárlási munkát. A rajom szövetség figyelme ki kellett volna terjedjen erre a jelenségre. Megengedhetetlen az, hogy Pankotán, amely egy igen gazdag, sok mezőgazdasági terméket termesztő község, a szövetkezetnek ne legyen elegendő fizetett alkalmazottja, akiknek a feladata a felvásárlás megszervezése. Nem elegendő az, hogy a szövetkezetnek van néhány úgynevezett felvásárlója, akik százalékos juttatásban részesülnek, — szükséges, hogy fizetett alkalmazottak foglalkozzanak és feleljenek a felvásárlási terv teljesítéséért. A hiányos ellenőrzés, — és természetesen a pankotai szövetkezet engedékenységének következménye — hogy a termelők, akikkel a szövetkezet szerződést kötött zöldségtejtermesztésre, nem teljesítik kötelezettségüket. A szövetkezet 138 termelővel, 28 hektár zöldség- és főzelékféle termesztésére kötött szerződést és 16.800 lej előleget adott a termelőknek. Ezzel a pankotai szövetkezet csak formailag teljesítette feladatát. A vezetőség nem követte figyelemmel a szerződésben vállalt kötelességek teljesítését a termelők részéről és így a szerződésileg lekötött termékekből eddig csak 2947 kiló paradicsomot és 21,50 kiló zöldborsót vett át a szövetkezet. Ennek következtében a szövetkezet nem küldhetett elegendő mezőgazdasági terméket a városi dolgozóknak, nem teljesíthette szállítási kötelezettségeit. A szövetkezet vezetőségének szorgalmaznia kell a tavaly kiadott előlegek visszaszerzését. Még most is 18.800 lej tavaly kiadott előleget kell visszaszereznie a szövetkezetnek. Most a gabonabetakarítás után jó alkalom nyílik arra, hogy a termelők terméket adjanak készpénz ellenében. A szövetkezet vezetőségének arra kell törekednie, hogy úgy a tavaly, mint az idén kiadott előlegeket behajtsa. A rajoni szövetség ellenőrzése felfedezhette volna azt is, hogy a pankotai szövetkezet tagja között kb. 20 kulák van. Dupek Jánosnak, Gulea Ioannak, Hipp Emilnek, Lazar Gheorghenak és a többi kuláknak nincs mit keresnie a szövetkezet tagjai között. A szövetkezet vezetőségének sürgősen át kell vizsgálnia a tagok névsorát és az ott megbúvó kulákokat haladéktalanul el kell távolítania! Amint a tények bizonyítják, a pankotai szövetkezet vezetőtanácsa súlyos mulasztásokat követett el munkájában. Nem tekintették fő feladatuknak, hogy a pankotai szövetkezet az eladott ipari áruk értékéhez viszonyítva, elegendő mezőgazdasági terméket juttasson a városokba. Azonnali feladatuk, hogy szervezett, következetes munkával igyekezzenek minél nagyobb mennyiségű mezőgazdasági terméket vásárolni. Véget kell vetniök a városi dolgozók ellátása iránt mutatkozó nemtörődömségnek. Meg kell szüntetniük minden akadályt, amely gátolja a szövetkezetet abban, hogy teljesítse kötelességét az állam, a munkásosztály iránt: fokozniuk kell a mezőgazdasági termékek felvásárlását! A rajoni szövetség nyújtson nagyobb segítséget a szövetkezetnek feladatai teljesítésében. Igyekezzenek megerősíteni a felelősségérzetet a szövetkezet vezetői és alkalmazottai között. Gyakoroljanak rendszeres ellenőrzést a szövetkezetek munkája felett. — Követeljék meg a pankotai — és mindegyik szövetkezettől,— hogy teljesítsék felvásárlási tervfeladataikat! Szüntessék meg a békülékeny magatartást azon szövetkezeti aktivistákkal szemben, akik nem tulajdonítanak kellő fontosságot a szövetkezetek fő feladata iránt: a városi dolgozók ellátása iránt. SZEKERES LAJOS A MNSZ csengerbagosi szervezete leleplezte a beszolgáltatást szabotáló kulákokat A szamosdobi (Szatmár rajon) néptanács jól szervezett, lelkiismeretes munkáját igazolja, hogy a községben idejében befejezték a cséplést. Augusztus 17-én az utolsó zabkalászokból is kicsépelték a magot. A dolgozók a jólvégzett munka feletti megelégedéssel, vidám énekszóval tértek haza. A szérűkön elhalt a traktorok zümmögése, a cséplőgépek bugása. Szekereken elszállították az utolsó maggal teli zsákokat is. Csak a friss szalmakazlak tanúskodtak arról, hogy nemrég még szorgos munka folyt itt. • A nép kenyeréért folytatott csatában, a szemveszteség nélküli betakarítási kampányban győztek a szamosdobi dolgozó parasztok. Ezeknek a sikereknek az eléréséért a néptanács komoly harcot kellett folytasson a kulákok ellen, akik renden erejüket latba vetették, hogy gátolják a tervszerű munkát, szembeszegültek a néptanács minden intézkedésével. A néptanácsnak a legnehezebb feladata a Szamosdob községhez tartozó Csengerbagos faluban volt. Itt a kulákok a legfondorlatosabb eszközökkel igyekeztek kijátszani törvényeink rendelkezéseit. A pártalapszervezet és a MNSZ-szervezet tagságának ébersége azonban gátat vetett a szabotáló kulákok mesterkedéseinek. Varga Imre és Tóth Endre MNSZ-tagok, valamint Vas István, a szervezet elnöke, akik az aratási és cséplési kampányban mindig élen haladtak, nem tűrték, hogy a kulákok kárt okozzanak hazánknak, a városi és falusi dolgozók államának, ők leplezték le idősebb Balázs István kulákot is. Balázs István a kizsákmányolókra jellemző alattomossággal „felosztotta” földjét rokonsága között, így sikerült neki a középparasztok soraiba befurakodni. A község dolgozói azonban jól ismerik Balázs Istvánt. Tudják, hogy alkalmazottait, a juhai százait gondozó juhászokat éhbérért dolgoztatta. Azt sem felejtették el, hogy annak idején sok szegényparaszt földjét potomáron felvásárolta és igy több mint 100 hold földet harácsolt össze. Most, népi demokratikus rendszerünk iránti gyűlöletében, beszolgáltatási kötelezettségének sem akart eleget tenni. Ifjabb Balázs Istvánné kulákasszony, Balázs István menye, tavaly is húzta-halasztotta 70 mázsa gabonakvóta beadását. Az idén szintén ki akart bújni a beszolgáltatási kötelezettség alól. A termést elosztotta rokonai között és azt állította, hogy semmi gabonája sem termett. De a néptanács és az öntudatos dolgozó földművesek éberségét ő sem tudta kijátszani. Leleplezték a körmönfont kulákasszonyt és behajtották az államnak járó gabonamennyiséget. Nem különb náluk Fazekas Sándor 18 hektáros kulák sem, aki, hogy kivonja magát a kvótabeadási kötelezettség alól, szintén azt szerette volna elhitetni a néptanácscsal, hogy az ő földjén sem termett semmi. De Fazekas Sándor alattomossága sem járt több eredménnyel, mint a többi kuláké. Amikor a néptanács szervei a helyszínre kiszálltak, gabonával teli raktárat találtak a kuláknál. A szamosdobi néptanács vezetősége, a csengerbagosi dolgozó földművesek és a MNSZ-tagok támogatásával fokozott éberséget tanúsítanak különösen a betakarítási és begyűjtési kampányban. Harcolnak azért, hogy a község termésbegyűjtési tervét teljes egészében teljesítsék. *- R. Q. I Hordjuk a szérűre minél hamarább a gabonát a csépléssel elmaradt radonokban! Hazánk minden dolgozójának legfőbb kötelessége, hogy munkahelyén tevékenyen hozzájáruljon az állami terv mielőbbi sikeres teljesítéséhez. A munkásosztály példáját követve, a dolgozó parasztság is igyekszik becsülettel eleget tenni tervfeladatainak. Ezekben a napokban lendületesen küzd ötéves tervünk második évi gazdag gabonatermésének gyors és szemveszteség nélküli betakarításáért. E nagyarányú csata sikere attól függ, hogy kihasználjuk-e a munkanapok minden percét és milyen mértékben alkalmazzuk a korszerű agrotechnikai módszereket. Kormányunk és pártunk értékes segítséget nyújtott dolgozó parasztságunknak ahhoz, hogy az idei betakarítási kampány győzelmes eredményekkel záruljon. A minisztertanácsnak és a KMP KV-nek a növényápolásról, a termésbetakarítás előkészítéséről és idejében való elvégzéséről és az 1952. évi begyűjtési terv végrehajtásáról szóló határozata pontosan kijelöli a bő termésért vívott harc sikerének előfeltételeit. Azok a dolgozó parasztok, akik megértették e határozat fontosságát és ennek megfelelően végezték munkájukat, kiváló eredményeket értek el a betakarítási kampányban, már az aratásnál is. Borosjenő, Hondó rajonokban, Bukarest tartományban a néptanácsok jól szervezték meg és tervszerűen irányították a mezőgazdasági kampány menetét, így az aratás után mindjárt megkezdhették a cséplést és ezzel egyidejűleg a terménybeszolgáltatást is. Ennek eredményeként Borosjenő és Hende rajonokban augusztusban 5—6 százalékkal túlteljesítették. Bukarest tartományban augusztus 23. tiszteletére 100 százalékra teljesítették a beszolgáltatási kötelezettséget. Nem ez a helyzet Sztálin tartományban, ahol csak 45 százalékban végezték el a cséplést, vagy Kolozsvár tartományban, ahol mindössze 50 százalékát csépelték ki a kalászosoknak, jóllehet ezekben a tartományokban az aratás már vége felé jár. A Magyar Autonóm Tartományban még ennél is súlyosabb mulasztások történtek a gabonabetakarításnál. Több községben halogatják a szérűre hordást és ezzel gátolják a betakarítás jó menetét. Nem törődnek azzal, hogy a cséplőgépek állandó költöztetése sok időt vesz igénybe. A huzavona oda vezethet, hogy az őszi esőzések bekövetkeztéig nem tudják befejezni a cséplést. Ez pedig súlyos károkat okoz nemcsak a dolgozó parasztságnak, hanem egész dolgozó népünknek, népgazdaságunknak is. Sztálin tartományban, Kolozsvár tartományban és a Magyar Autonóm Tartományban az idézte elő a lemaradást, hogy a néptanácsok és a tömegszervezetek nem végeztek kielégítő felvilágosító munkát a dolgozó parasztok körében. Nem vesznek példát az élenjáró Arad, Temesvár és Nagyvárad tartományokról, ahol a cséplést ütemesen végzik, mert megértették a dolgozó parasztokkal a szérűn való cséplés előnyeit. Ezeket a tartományokat alig néhány nap választja el a cséplés befejezésétől. A lemaradt tartományok néptanácsai és tömegszervezetei összpontosítják minden erejüket a kalászosok betakarításának meggyorsítására. Világosítsák fel a dolgozó parasztokat, hogy sokkal gyorsabb és előnyösebb a szérűn való cséplés, mintha házról házra járnak a cséplőgépekkel. A szérűn megszervezett csépléssel a kormány és a párt lehetőséget nyújtott dolgozó parasztságunknak, hogy leleplezze azokat a kulákokat, akik szabotálni próbálják a beszolgáltatási terv teljesítését. Éppen ezért minden dolgozó parasztnak ébernek kell lennie, nehogy a kulákok hazahordják gabonájukat. A legfőbb feladat : az idejében végzett és szemveszteség nélküli betakarítás, mert csak így tehetünk eleget hazafias kötelességünknek, a beszolgáltatásnak. A learatott gabonát haladéktalanul hordjuk a szérvre, hogy a cséplőgépek fennakadás nélkül dolgozhassanak. Ilyenformán teljesítjük a kormány- és párthatározat egyik pontját, amely előírja: .A cséplést a szérükön kell végezni és biztosítani kell annak gyors és veszteség nélküli végrehajtását.“ GTA-ink alkalmazzák minél szélesebb körben Bredjuk Nyikoláj szovjet sztahanovista gyorscséplési módszerét, amivel szinte kétszeresére növelhetik a cséplőgépek teljesítményét. A néptanácsok vezetői, közösen és egyetértésben a GTA-k dolgozóival, szervezzék meg — ha szükséges— az éjtszakai cséplést is. Most már nincs idő halogatásra : a néptanácsoknak sürgős intézkedéseket kell tenniök, hogy napok alatt helyrehozzák a késést. Szigorúan alkalmazniok kell a törvényeket azokkal szemben, akik akadályokat gördítenek a gyors betakarítás elé. Dolgozó parasztok 1 Végezzétek el minél hamarabb és minél jobb feltételek között a termésbetakarítást ! Alkalmazzátok a fejlett agrotechnikai módszereket! Válaszul az államtól és a munkásosztálytól kapott segítségre, teljesítsétek idejében az 1952. évi begyűjtési tervet! Az Állami Ellátási Az Állami Ellátási Bizottság mély fájdalommal jelenti, hogy 1952 szeptember 1-én elhunyt Iosif Ranghet elvtárs, a dolgozó nép ügyének odaadó harcosa, a Román Munkáspárt Központi Vezetősége Politbürójának póttagja, az Üzemanyag Ellátásügyi Állami Bizottságának volt elnöke, aki fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki Bizottság részéről a népgazdaság és országunk dolgozói ellátásának jó megszervezéséért. Az Állami Ellátási Bizottság őszinte részvétét fejezi ki a gyászoló családnak. A Iosif Ranghet elvtárs temetéséről gondoskodó bizottság közli. A koporsót I. Ranghet elvtárs tetemével a Értesítés RNK Atheneumának előcsarnokában helyezték el. A dolgozók szeptember 2-án délelőtt 10 órától este 8 óráig a RNK Atheneumának előcsarnokában vehetnek búcsút I. Ranghet elvtárstól. 1952. szeptember 2., kedd IOSIF RANGHET Iosif Ranghet elvtárs, a párt egyik régi aktivistája, a munkásosztály nagyszerű ügyének önfeláldozó, hűséges és elszánt harcosa, a Román Munkáspárt Központi Vezetősége Politbürójának póttagja, a Nagy Nemzetgyűlés képviselője, hosszú és súlyos szenvedés után szeptember elsején elhunyt. I. Ranghet 1904-ben Arad megyében született, szülei szegényparasztok voltak. Fiatal munkásként 1920-ban lép be a szakszervezetbe, részt vesz a párt vezetésével szervezett több sztrájkakcióban. I. Ranghet elvtársat 1930-ban fogadta soraiba a Kommunisták Romániai Pártja. Az illegalitás nehéz éveiben, bárhová küldte I. Ranghet elvtársat a párt, hűséggel teljesítette felelősségteljes feladatait. 1931-ben a Kommunisták Romániai Pártja arad megyei bizottságának tagja, 1932-ben a nagyváradrajoni bizottság titkára, 1933—1934- ben a kolozsvár tartományi bizottság titkára, később a párt bánáti és zsilvölgytartományi bizottságát vezeti. A szovjetellenes háború idején I. Ranghel elvtárs bátran szervezi a szabotáló akciókat a szovjetellenes bűnös háború ellen. 1943-ban kooptálják a Kommunista Párt Központi Vezetőségébe. Ebben a minőségében I. Rangher elvtárs részt vesz a nép ellenségeinek, Forist Cofler provokátor csoportjának leleplezésében és eltávolításában a pártból, aktívan dolgozik 1944. augusztus 23 előkészítéséért. A párt illegális harcainak időszakában I. Ranghet elvtársat a burzsoáföldesúri sziguranca szervei többször letartóztatták, kegyetlenül megkínozták, őrszélszabadságáért és boldogságáért vívott harca iránt. Hazánknak a dicsőséges Szovjet Hadsereg általi felszabadítása után, a párt I. Ranghej elvtársat párt- és állami vonalon felelősség* teljes feladatokkal bízza meg. A Román Kommunista Párt 1945. évi országos konferenciáján I. Ranghej elvtársat be* választják a RKP Központi Vezetőségébe. Néhány éven át,egészen 1948-ig, mint a Párt Központi Vezetősége káder* igazgatóságának főnöke dol* gozik, fáradhatatlanul harcolva a párt sorainak tisztaságáért. A Román Munkáspárt 1948- as kongresszusa I. Ranghet elvtársat a Román Munkáspárt Központi Vezetősége tagjává választja. A Központi Vezetőség plenáris ülése a Politbüro pótó tagjává választja. Az 1949—1950-es évekbeli I. Ranghej elvtárs, mint az Üzemanyag Ellátásügyi Állami Bizottság elnöke dolgozott. A párt és a kormány nagy*ra értékelte I. Ranghej elvtárs nép iránti érdemeit. A „RNK Csillaga", „A haza védelme”* „Munkaérdemrend“ és a „Fa* siszta iga alóli felszabadulás Érme" rendjelekkel tüntették ki. A párt Iosif Ranghej elv* társban, Lenin és Sztálin ügye* ■ hez szívvel-lélekkel hű, jelen* tős vezetőt, a proletárinter* nacionalizmus eszméjének lán* goló harcosát, a népi demo*kratikus állam megerősödésének, a szocializmusnak élharcosát veszti el* Emléke örökké élni fog szabad hazánk dolgozóinak szivében, őrsre toloncolták. Minden körülmények között magas osztályöntudatról és hűségről tett tanúságot a pártnak a dolgozó nép A Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése Elnöksége részéről A Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlésének Elnöksége mély megrendüléssel jelenti, hogy Iosif Ranghet, kiváló államférfi, a dolgozók ügyének bátor harcosa, a Román Munkáspárt Központi Vezetősége Politbürójának póttagja, a Nagy Nemzetgyűlés képviselője 1952 szeptember elsején elhunyt. Az Országos Szakszervezeti Tanács Végrehajtó Bizottsága részéről A Román Népköztársaság Országos Szakszervezeti Tanácsa hunytával érte. Inak Végrehajtó Bizottsága mély fájdalommal értesült arról a súlyos Az Országos Szakszervezeti Tanács Végrehajtó Bizottsága veszteségről, amely országunk dolgozóit Iosif Ranghet elvtársnak, mélységes megrendülését fejezi ki Iosif Ranghet elvtárs elhunyta a munkásosztály, a béke és a szocializmus ügye élharcosának él- alkalmával és őszinte részvétét fejezi ki a gyászoló családnak. Az Ifjúmunkás Szövetség Központi Bizottsága részéről Az Ifjúmunkás Szövetség Központi Bizottsága nagy fájdalom- Iosif Ranghet elvtárs élete és forradalmi tevékenysége arra mái hozza országunk ifjú dolgozóinak tudomására, hogy elhunyt tanítja dolgozó ifjúságunkat, hogy önfeláldozóan szolgálja a hazát, Iosif Ranghet elvtárs, a párt élenjáró aktivistája, a dolgozó nép hol tanusítson még odaadást a Román Munkáspárt és Lenin és Sztálin fogságának elszánt harcosa, a Román Munkáspárt Központi Vezető .....sége Politbürójának póttagja. nature Krant A RMP Bukarest Városi Bizottsága és a Fővárosi Néptanács Végrehajtó Bizottsága részéről A RMP Bukarest Városi Bizottsága és a Fővárosi Néptanács a szocializmus ügyének bátor harcosa, a Román Munkáspárt Köz- Végrehajtó Bizottsága mély megrendüléssel hozza a párttagok és ponti Vezetősége Politbürójának póttagja és a Nagy Nemzetgyűlés a főváros összes dolgozói tudomására, hogy elhunyt Iosif Ranghet, képviselője. Tovább folyik a verseny az aradi Victoriában — Nézze, innen végigláthatunk az egész műhelyen! Valahányszor áthaladok ezen az üvegezett folyosón, mindig újra elcsodálkozom rajta, hogyan lüktet odabent az élet. Éres jelzőcsengő szakítja meg a beszélgetést. Működésbe lép a híddaru. Játszikanynyedséggel emeli fel a kis esztergapadokat. A magasból is tisztán ki lehet olvasni rajtuk a gyári védjegyet: „Victoria Arad”. A párttitkár most a szerelőcsarnokban sorakozó esztergapadok felé mutat: — Remek gépek ezek. Ma már számos gyárunkban dolgoznak velük. — És jól beválnak? Mi a véleményük az esztergályosoknak a „Victoria” gépről? — A gyorsfémvágást bátran alkalmazhatják rajta. Hatszázötven méteres sebességgel nyugodtan vághatnak vele. Valósággal versengenek a munkások egy-egy „Victors” esztergáért. Közben kiérünk a gépcsarnokba —Kitartó munkával jutottunk el idáig, hogy hazánk első szerszámgépgyártó üzemeinek egyike lettünk — folytatja a párttitkár. De hadd mondjam el sorjában. — Mintha csak tegnap lett volna. Az aradi állatvásártér felé vezető úton, az „Armatúra” gyár szomszédságában indult meg az építkezés. Ott, ahol nemrégen még gyermekek játszadoztak, szinte egyik napról a másikra épültek fel a nagy gépcsarnokok. Lázas munka folyt, hiszen a volt kisipari gépszerelőműhelyekből korszerű üzemet kellett létrehozni. A gépeket rövid idő alatt átköltöztették. A „szakértők” —, ahogy a hitetlenkedőket nevezték el a munkások — nem bíztak ugyan abban, hogy a régi gépekkel megindulhat a komoly termelés. Különösen a kezdeti nehézségek idején siránkoztak... akkoriban még nem volt korszerű öntöde, fogaskerékmaró és sok egyéb fontos gép hiányzott. Amikor elkészült az első mintadarab, valamennyien megcsodálták. — Ha jobb gépeink lennének, mennyivel tökéletesebb munkát végezhetnénk... — mondották többen. Aztán dolgoztak tovább, ahogy'-ÜP- hetett. A gyárak egyre több gépet kértek tőlük. Egy napon Treml Imre köszörűs lélekszakadva futott be a műhelybe: — Elvtársak... megérkeztek a szovjet szerszámgépek. Most aztán nézzétek meg, hogyan fog menni a munka. Nemsokára a testvéri népi demokratikus országokból is kaptunk új gépeket. A szovjet fogaskerékmarók mellé felállítottuk a lengyel esztergapadokat, német, magyar eszterga- és revolverpadokat. Fúrók, gyalu-, köszörűgépek katonás sorrendben állottak a világos gépcsarnokban. Ilyen kedvező körülmények között és ezekkel a nagyszerű gépekkel aztán valóban meg is kezdődött a lelkes termelőmunka. Elvtársaink tanulmányozták a szovjet módszereket és brigádokat alakítottak azok alkalmazására. A „Vörös csillag” komplex brigád nemrégen alakult meg. Kerekes László, a brigád vezetője hamar megismerte a brigád képességeit és rövidesen versenyre hívta ki Schneider Ádám sztahanovista esztergályos brigádját. Bízott emberei lelkes odaadásában. Azzal az elhatározással kezdték meg a versenyt, hogy kiérdemeljék „a gyár legjobb brigádja” címet. — Schneider brigádjában sok élmunkás van, nem lesz könnyű megnyerni a versenyt — figyelmeztette Kerekes a brigádtagokat. A következő hetekben lázas verseny folyt a két brigád között. A „Vörös csillag” kissé lemaradt. Schneider brigádja nap-nap után nagyszerű eredményeket ért el. Kerekesék erre több brigádértekezletet tartottak és megvitatták hiányosságaikat. Kitünt,otthogy nem használják ki kellően a gépeket. Aztán bevezettünk Vasú Nicolae módszerét és így hamarosan előrelendültek. Csurkik minőségi módszerével pedig elérték, hogy csökkent a selejt, javult a minőség. Már körülbelül egyforma magasra ivett mindkét brigád termelési grafikonja, de a győzelem még nem volt biztos. Mikó Antal 180 százalékot ért el, Czimbal János 220 százalékot, a többieknek is hasonló volt a teljesítménye. A verseny alatt a brigádok soha nem késtek a munkahelyről. Alig várták azt a napot, amikor eldől a csata. A versenykiértékelés napján már úgy ment a munka, mint még soha, nyugtalanság, izgatottság lett úrrá a két brigádon. Az utolsó műszakon minden eddiginél jobban igyekeztek „lepipálni” egymást. Nem csoda, hiszen „az üzem legjobb brigádja” címért folyt a verseny. A két brigád versenyének győztese a „Vörös csillag” komplex brigád — olvasta az eredményt Herter Pál mester a kiértékelő röpgyülésen és kezet szorított Kerekes Lászlóval a brigád vezetőjével A röpgyülés után Kerekes odafordult embereihez: — Megálltuk a helyünket, elvtársak. Győztünk, de a versenyt tovább folytatjuk. Amikor feldolgozták az Alkotmánytervezetet, mindannyian elgondolkoztak rajta, mi mindent köszönhetnek a népi demokratikus rendszernek. Ma Kerekes és a brgádtagok nyaralni készülnek, hogy azután kipihenve, újult erővel fogjanak munkához. Az Alkotmánytervezet jegyében indított versenyből Kerekes és Schneider brigádja is győztesként került ki: egyenlő arányban járultak hozzá szocialista iparunk fejlesztéséhez. Az Alkotmánytervezet szavai erősítették munkaakaratukat, sikereik pedig még jobbak megszilárdították az Alkotmánytervezetben szentesített vívmányainkat. ★ Szathmári bácsi, a Victoria-gyár öreg gyalusa büszke arra, hogy szovjet gépet kapott. — Nézze ezt az automatikus szekrényt. Mintha parányi emberkék dolgoznának benne. Tisztára magától működik. Harminchárom éve dolgozom a szakmában. Nagyon sok gépet ismertem meg ezalatt, de ilyen ügyes masinát még sohasem láttam... De szeretnék megfiatalodni, hogy ezen a nagyszerű gépen én is úgy dolgozzam, mint Kerekes Laci és emberei. Igaz, a mi „Nikosz Belojánnisz” brigádunk is megállja a helyét. Feltekint a hatalmas gépre, amelyen a görög szabadsághős arcképe függ. Aztán újra a gyalukések egyenletes munkáját figyeli. — Látja — folytatja az öreg és öröm sugárzik arcáról, — mi gyalusok már befejeztük a tervünket, de nem állunk tétlenül. Mozdonyhajtókarokat gyalulunk a „Vörös Lobogó” vaggongyárnak. Segítünk egymásnak, hiszen valamennyien a tervért dolgozunk. Érthető az öreg lelkesedése. Az ilyen munkások, mint Szathmári bácsi, csak kötelességről hallottak a múltban, dolgozni, még többet dolgozni. De elismerést a munkájukért, emberi jogokat nem kaptak. Ma, felszabadult országunkban ők is megismerték a közösség javára végzett munka örömét. Új Alkotmánytervezetünk biztosítja az ország termelőerőinek szüntelen növekedését s a szocialista iparosítás nyomán évről-évre szépül a dolgozók élete. Ez az, ami egyre újabb sikerekre ösztönzi Szathmári bácsit és társait. Nincs különleges vonás ezekben az emberekben. Csupán arról lehetrájuk ismerni, hogy többnyire már a következő év napjaira jegyzik be teljesítményeiket. Treml Imre, aki két gépen dolgozik, naponta négy normát teljesít* Tuzla Constantin, Komjáthi András és Klismász Géza 180—220 százalékkal haladja túl napi tervét. A kapitalista országokban nem öröm a munka, hanem súlyos teher. A dolgozók százezrei nyomorban sínylődnek és kénytelenek elvállalni bármilyen lealázó, vagy életveszélyes mun* kát csak azért, hogy egy falat kenyeret juttat* hassanak éhező családjuknak. Nálunk a munka becsületbeli kérdés, a szo* cializmus elve alapján. „Mindenkitől képessé* ge szerint, mindenkinek munkája szerint”. Dolgozóink munkagyőzelmekkel ünnepelték augusztus 23-át. A verseny azonban nem ért véget. Változatlan lendülettel folyik tovább, nagyszerű, hazafias felajánlások teljesítéséért. Az aradi Victoria gyárban új felirat került a sztahanovisták, élmunkások gépeire: „Vállalom, hogy november 7-re, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletért) befejezem 1952. évi tervemet!” MAROSI JÓZSEF