Előre, 1953. november (7. évfolyam, 1886-1909. szám)
1953-11-06 / 1890. szám
1953. november 6., péntek Harminchat esztendő a béke szolgálatában A 36 évvel ezelőtt megszületett szovjet állam első szava abéke volt. 1917 november 8-án, az imperialista vérengzés harmadik évében a népek vágóhídjának pokoli lármájába új, tiszta, reményfakasztó, hang vegyült. Lenin, a szovjet kor-mány vezetője, a kapitalista országok népeihez és kormányaihoz szólott. Kemény és világos szavak rántották le a leplet az imperialista háború igazi céljairól: tépték szét az imperialista politikusok hazugságának és csalásának fátylát Nem véletlen, hogy a szovjet állam első külpolitikai lépése éppen a béke védelmében történt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, amely fordulópont volt az emberiség történelmében, az emberiség életének minden megnyilvánulásában, fordulópont volt a külpolitikában is. A békedekrétum új elvek, új intézmények, új módszerek győzelme volt a nemzetközi kapcsolatok terén. Az emberiség történetében először jelent meg a nemzetközi kapcsolatok színterén egy olyan állam, amelynek nem kizsákmányolok az urai, amely a munkásosztály, a dolgozók érdekeit védi és képviseli. A kapitalista államok külpolitikájának mozgató rugója a nagytőke kapzsi és telhetetlen nyerészkedési vágya, a minél nagyobb haszon biztosítása más népek leigázása által, a hasonszőrű vetélytársak megsemmisítése által. A Szonettullóban eltűntek a kizsákmányolok, nincs olyan osztály, amelynek más népek leigázása vagy gyarmatosító politika lenne érdeke. A szovjet állam külpolitikájának alapelvei, amelyek szervesen a szovjet társadalom lényegéből fakadnak: a béke megvédése, más népek függetlenségének, szuverenitásának, önrendelkezési jogának tiszteletben tartása és előmozdítása, a nagy és kis nemzetek egyenlőségének elismerése, a vállalt kötelezettségek mindenkori tiszteletben tartása, szolidaritás a nemzeti és szociális felszabadításukért küzdő népekkel, testvéri együttműködés a szocializmust építő országokkal. A békedekrétum ünnepélyesen kihirdeti, hogy az imperialista háború, a kis és gyenge népek leigázása, a legnagyobb bűntett az emberiség ellen. De a békedekrétum kimondja azt is, megengedhetetlen, hogy a „béke“ nevében lábbal tiporják a népek önrendelkezési jogát, megengedhetetlen, hogy a ..béke“ nevében kifosszanak más népeket. A békedekrétum minden egyes sora, akárcsak 36 esztendővel ezelőtt, ma is aktuális. Aktuális, mert az emberiség fő feladata ma is a béke megvédése a háborúra készülő sötét erőkkel szemben. De időszerű a békedekrétum azért is, mert nem csupán elvont, elméleti nyilatkozat, hanem a szovjet állam mindenkori Iránytűje külpolitikai tevékenységében, nagyszerű szintézise az uralomra került munkásosztály következetes és elvhű külpolitikájának. . A Szovjetunió, magasra emelte a béke ügyének zászlaját már születése pillanatában, amikor az imperialisták azt hitték, azért teszi ezt, mert a szocialista rendszer „gyenge“ és tiszavirág életű lesz. De a Szovjetunió ugyanúgy magasan hordta ezt a zászlót, amikor legyőzte a német fasizmust, a történelem egyik legjobban felszerelt és megszervezett agresszorát, amikor mindenki számára világos lehetett, hogy a Szovjetunió gazdasági, katonai, politikai és erkölcsi szempontból egyaránt a világ legszilárdabb és legerősebb hatalma. A béke védelme és a háborús erők leleplezése vörös fonalként vonul végig a Szovjetunió külpolitikai tevékenységén. 1922-ben, a génuai értekezleten, mikor elsőkben jelentek meg a Szovjetunió küldöttei egy nemzetközi értekezleten, az imperialisták legnagyobb megrökönyödésére és dühére az imperialista háború elleni harcot, az általános és kölcsönös lefegyverzés megvalósítását követelték. A Szovjetünk külpolitikája a két világháború között mindenkor a béke ügyét szolgálta. A csődbejutott népszövetség lefegyverzési bizottságaiban vívott harc, az agresszor meghatározása, megnemtámadási szerződések kötése szomszéd és távoli államokkal, majd a fasizmus megjelenése után javasolt kollektív biztonsági rendszer, kidolgozása — mindmegannyi fontos állomása volt a Szovjetunió következetes békeharcának. A kollektív biztonsági rendszer — a fasizmus által veszélyeztetett államok és népek összefogása —, megállííhatta volna a fasiszta agresszorokat. Harry a háborúnak mégsem lehetett útját állni, annak az amerikai, angol és francia imperialisták voltak azokai, akik visszautasították a Szovjetunióval kötött szövetségnek még a gondolatát is és ehelyett a fasiszta Németországgal egyezkedtek, azt támogatták és bátorították, hogy a Szovjetunió ellen zudítsák a fasiszta agresszió áradatát. Az agresszorok rászabadították az emberiségre a második világháború borzalmait. A Szovjetunió, amely leverte az agresszorokat, a békedekrétum szellemében még a háború idején lefektette a háborúk izáni tartós és demokratikus béke alapelveit. A békedekrétumban foglalt elvek alkalmazásának ragyogó példája a hazánkkal megkötött fegyverszüneti egyezmény és békeszerződés is. A Szovjetunió arra törekedett, hogy a békeszerződés ne hazánk gazdasági leigázását és politikai függőségét vonja maga után, hanem ellenkezőleg, biztosítsa demokratikusfejlődésünk lehetőségét. Ilyen bánásmódot a legyőzöttel szemben sohasem ismert eddig a történelem. A Szovjetunió ma újra harcba hívja a világ békeszerető népeit a pusztítás, a tömegmészánlás, az emberiséget fenyegető legnagyobb gonosztettek ellen. A szovjet kormány világos és konkrét javaslatokkal egyengeti a béke útját. Ismeretes a Szovjetunió fáradhatatlan harca akoreai konfliktus békés megoldásáért. A Szovjetuniókezdeményezésének, javaslatainak döntő szerepe volt a koreai fegyverszünet létrejöttében, az amerikai agresszorok terveinek meghiúsításában. A Szovjetunió , az ENSZ-ben és az ENSZ-en kívül is, minden erőfeszítésével azért küzd, hogy a fegyverszünetet a koreai kérdés végleges, békés megoldása kövesse, hogy meghiúsuljanak az amerikai imperialistáknak a koreai politikai értekezlet aláaknázására irányuló mesterkedései. Az ENSZ-ben elhangzott szovjet javaslatok a lefegyverzés, a tömegpusztító fegyverek eltiltásának és az eltiltás ellenőrzésének, a háborús propaganda megtiltásánakkérdésében, valamint , a német, japán, osztrák, és más vitás kérdésekben tett szovjet előterjesztések újból ésújból a szovjet külpolitika mélységes békeszeretetét, következetességét, elvhűségát és őszinteségét bizonyítják. A Szovjetunió külpolitikája megdönthetetlen tudományos alapokon, a marxizmus-leninizmusnak a társadalom fejlődéséről szóló tanításain alapszik. Lenin és Sztálin következetesen állást foglaltak a kapitalista és szovjet rendszer békés együttlétezése mellett. A Szovjetuniónak nincs mit félnie a békés együttéléstől, akapitalista államokkal való békés versengéstől, mert a szovjet nép nagyszerű alkotó munkája napról napra a világ minden népe előtt világosan bebizonyítja a szocializmus felsőbbrendűségét, békeszeretetét, igazi humanizmusát. A szovjet állam külpolitikája a békés együttélés kiépítését szorgalmazza, tehát a vitás kérdések békés, közvetlen tárgyalások útján való megoldását követi. A békedekrétum nemcsak a népekhez, hanem a kapitalista államok kormányaihoz is szólt és félreérthetetlenül leszögezte, hogy a szovjet kormány javaslatai nem ultimátumok, a szovjet kormány mindenkor kész megfontolni bármely észszerű és célhoz vezető javaslatot, amely a béke nemes ügyét mozdítja elő. A két világháború között és azután is a szovjet kormány számtalanszor terjesztett elő építő javaslatokat a lefegyverzésre. De mindannyiszor kiemelte, hogy bár javaslataiban komoly kezességét látja a béke megőrzésének, a maga részéről kész megvizsgálni minden pozitív javaslatot, bárhonnan is jött az. Törekvései azért nem vezethettek a lefegyverzés megvalósítására, mert akárcsak ma, az imperialista hatalmak csak fecsegtek a lefegyverzésről, közben pedig a fegyverkezési verseny útján haladtak. A Szovjetunió álláspontja, a béke megőrzésének szempontjából rendkívüli fontosságú német kérdésben, híven tükrözia szovjet állam következetes és állandó fáradozásait a vitás kérdések békés megoldására. A szovjet kormány ismételten leszögezte , és ez kitűnik a nyugati hatalmakhoz intézett legutóbbi jegyzékből is —, hogy az egységes, demokratikus, fékeszerető Németország megteremtése a német agresszív militarizmus újjászületésének megakadályozása, alapvetően szükséges feltétele az európai és a világbéke megvédelmezésének. Nyugat-Németország és Japán átalakításig agresszív katonai támaszpontokká, veszélyezteti a béke ügyét és gyökeresen ellenkezik a német és japán nép életbevágó érdekeivel. Ebből indult ki a Szovjetunió, amikorkonkréten és világosan kijelölte a német és japán kérdés békés megoldásának útját. A szovjet állam vezetői, Lenin és Sztálin ismételten rámutattak arra, hogy a Szovjetunió és a kapitalista államok közötti normális gazdasági kapcsolatok a békés együttélés valóraváltásának legfontosabb eszközei. Lenin már 1922-ben kifejtette, hogy a gazdasági kapcsolatok helyreállítása a Szovjetunió és a kapitalista államok között elkerülhetetlenül szükségszerű és mindkét fél érdekeit szolgálja. „A kapitalista államok leggyakorlatibb az utóbbi években annyira világosan megmutatkozó érdekei — mondotta a szovjet állam nagy vezetője — az Oroszországgal folytatott kereskedelem fejlesztését, szabályozását és kiszélesítését követeki.“ A Szovjetunió külpolitikája ma is a lenini elvet alkalmazza. A Szovjetunió az utóbbi időben számos gazdasági megállapodást írt alá kapitalista államokkal, a kölcsönös érdekek és az államok közötti egyenlőség elvének tiszteletben tartásával. Minden amerikai tilalom és zsarolás ellenére, egyre erősödik a nyugateurópai kapitalista államok közvéleményének nyomása, amely a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal való kereskedelmi kapcsolatok kiépítését és normalizálását követeli. De még egyes tőkéscsoportok is elismerik, hogy a Szovjetunióval való kereskedelem kiszélesítése komoly lehetőséget teremt a nyugateurópai államok válságba jutott gazdasági életének felélénkítésére. A jószomszédi,kapcsolatok gyakorlatbaüttetését — ma is, akárcsak 36 évvel ezelőtt — a Szovjetunió külpolitikája fő feladatai közé sorolja. Ezt bizonyítja a Norvégiának ismételten felajánlott megnemtámadási szerződés, a Finnországgal kiépített bensőséges gazdasági és politikai kapcsolatok, a Törökország területi integritására és a Dardanellák státusára vonatkozó, a közelmúltban közzétettszovjet nyilatkozat, az Iránnal kapcsolatban elfoglalt szovjet álláspont, stb. A szovjet békepolitika nem a gyengeség, hanem az erő jele és ismérve. A Szovjetunió békepolitikája a marxizmus-leninizmus legyőzhetetlen tanítása mellett, a szocialista társadalmi rendszer erejére, a szovjet nép politikai és erkölcsi egységére, a szovjet népek hazafiságára és testvériségére, valamint a világ minden békeszerető népének szolidaritására támaszkodik. Ilyen erővel, ilyen támasszal, egyetlen tőkés állam külpolitkája sem rendelkezik! A Szovjetunió kormánya már 1918 augusztus elsején kibocsátott kiáltványában figyelmeztette a kapitalista kormányokat, hogy a munkások és parasztok köztársasága minden imperialista támadásra, minden imperialista ütésre, kettős csapással válaszol majd. A második világháború tanulságai minden háborús uszító emlékezetébe véshették: véres fejjel vonul vissza minden agresszor, aki a szovjet népek történelmi vívmányai, függetlensége, szabadsága és jóléte ellen tör. A szovjet kormány a legnagyobb határozottsággal utasítja vissza az imperialisták minden próbálkozását, amikor megfélemlítéssel, az előzetes feltételek diktátumaival, az úgynevezett erős kéz „dinamikus“ politikájával kívánnának a Szovjetunióval értekezni. Az ilyen nyelvet nem érti sem a szovjet nép, sem a szovjet kormány! A szovjet állam megteremtésével a világi történelem színpadán első ízben jelentmeg egy olyan hatalom, amely büszkén vallja célkitűzései között az elnyomott népek védelmét, a szolidaritást a világ minden dolgozójával. A Szovjetunió messzehangzó szava erőteljesen védelmezte az elnyomott, agressziótól fenyegetett vagy megtámadott népek függetlenségét és jogait a múltban és a jelenben egyaránt. Hazánk, a Román Népköztársaság számtalanszor érezte a Szovjetunió sokoldalú segítségének jótevő hatását. Gazdasági életünk sikeres megvalósításai nagy mértékben a szovjet segítségnek köszönhetők, állami függetlenségünk megtartása és kiépítése minden imperialista beavatkozásikísérlettel szemben elképzelhetetlen lett volna a Szovjetunió erélyes harca és segítsége nélkül. A Szovjetunió külpolitikája, amely hozzájárul a kommunizmus építése számára megfelelő körülmények biztosításához, hatalmas nemzetközi jelentőséggel bír, mert célkitűzései, elvei és következetes harca teljes mértékben megfelelnekminden békeszerető nép életbevágó érdekeinek. A Szovjetunió dolgozói és a világ békeszerető népei érdekeinek öszszefonódása 36 év alatt mindegyre szorosabbá vált. Már a békedekrétum gyújtó szavakkal fordul az angol, francia és német munkásokhoz, harcba hívja Nyugat-Európa munkásait a Szovjetunió védelmére az intervencionisták gyilkos kezének lefogására. Európa munkásai felismerték, hogy saját érdekeik védelme elválaszthatatlan a Szovjetunió védelmétől és eszerint is válaszoltak a szovjet kormány felhívására. A békedekrétum, noha a kapitalista kormányok mindent elkövettek, hogy agyonhallgassák, hatalmas visszhangra talált a világ minden sarkában. A Szovjetunió őszinte és fáradhatatlan harca igen jelentős szerepet játszott a sokszázmilliós békemozgalom megteremtésében, a világ népeinek mozgósításában a békéért folyó harcban. Soha a történelem nem ismert még ilyen méretű, ilyen erejű, ilyen szervezeti megmozdulást. A békemozgalom harcai és sikerei fényesen igazolják a néptömegek döntő szerepét a történelem kialakításában és J. V. Sztálin tanítását arról, hogy a néptömegek szervezett, egységes harca megakadályozhatja a mai agresszorokat céljaik megvalósításában, megvédi a békét. A Szovjetunió és a békeszerető népek közötti együttműködés, amely oly erővel mutatkozott meg a fasizmus elleni világméretűküzdelemben, ma tovább erősödik a béke megvédéséért vívott harcban. Száz- és százmillió ember előtt vált tudatossá, hogy a Szovjetunió érdekei nem választhatók el a béke és a békeszerető emberiség érdekeitől. Ezért karolják fel oly lelkesedéssel a békéért küzdő százmilliók a Szovjetunió javaslatait a békeegyezmény, a japán vagy német kérdés békés megoldására vonatkozólag, ezért van a béke ügyét szolgáló minden egyes szovjet javaslatnak világraszóló visszhangja. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a békedekrétum eszméinek ragyogó és tiszta fénye világítja meg a Szovjetunió és a világ népeinek együttes harcát a békéért, a háborús uszítók tervei ellen. A Szovjetunió és a világ népeinek mindegyre fokozódó szolidaritása a legjobb kezessége a háborús tervek meghiúsításának, annak, hogy a béke nemes ügye győzni fog. VAJDA GÁBOR A. I. Szegál: A szovjethatalom első békedekrétuma dal után csaknem kivétel nélkül a szentkeresztbániyai vasbányához tartanak. — Barátom, észre sem vesszük és iparvidék vagyunk... Udvarhelyről indult ki a kezdeményezés és Udvarhely lesz a székhelye a Magyar Autonóm Tartomány állandó néni együttesének. Már szervezik is a kétszáztagú együttest a legkiválóbb falusi tánccsoportokból: korondiakból, kecsetiekből, gyimesiekből. A nacn/galambfa.vi százötventagú dalárdából válogatják ki majd az együttes énekkarát. A Jó illetékes szervek egyelőre negyvenezer lejt utaltak ki a Dózsa György Népi Együttes megszervezésének költségeire. Egyelőre... Fontos ügy, államügy nálunk, hogy ápoljuk, felkutassuk és minden rárakódott sallangtól megtisztítva ország-világ előtt bemutassuk a hagyományos székely, táncokat, a nép századokon át őrzött eredeti dalait. ★ Mint a mesebeli zengő hegy, olyan a marosvásárhelyi kulturpalota. A csukott, ajtók mögül hangok törnek elő: zongorafutamok és énekskálák, monoton hegedűgyakorlatok vegyülnek össze a tagot dörmögő hangjával." És ez a hangáradat ott kavarog a márványos lépcsőzeteken, Liszt Ferenc és Erkel Ferenc színes mozaikból kirakott kéne fölött. Az embernek az az érzése támad itt, hogy a szegletes fekete márványoszlopok is zengnek, zenét lehelnek. Hány és hány iskola működik ezeken a zengő emeleteken és folyosókon! Népi Zeneiskola, Művészeti Zeneiskola, Képzőművészeti iskola s még ki tudja hány. S mindegyik telistele lehetséges munkás- és paraszt gyerekekkel. • Ebben a szépséges épületben kapott műtermet Marosvásárhely két állami díjas festőművésze : Bordi András és Barabás István; itt tanítanak a zeneszerzők: Kozma Géza, Chilf Miklós, Trózner József: itt fordul meg naponta Csorvássy István állami díjjal és a Béke aranyérmével kitüntetett szobrászművész. Milyen gazdagoknak vallhatnák magunkat akkor is, ha csupán ennek az egy palotának a kincseit, a művészeket, színészeket és a jövő nagyigéreteit, a most bontakozó ifjú tehetségeket vennék számba. Januártól kezdve felemelt állami szubvenciót kap a Filharmónia. Művészeti problémáikban pedig nemrégiben szovjet zenei szakemberektől kaptak alapvető segítséget Lehetséges-e, hogy valamikor megszokjuk és már nem hat ránk az élmény forróságával a szovjet emberek évről-évre megismétlődő látogatása . Azt hiszem, nem lehetséges. Minden alkalommal újból és újból fellelkesedünk azon az egyszerűségen, ahogyan a nehéz és fáradságos munkával megszerzett tudásuk legjavát oly magától értetődően nyújtják át nekünk, mint anya gyermekeinek a maga dagasztotta, magasütötte kenyeret. Ezért van az, hogy misliónyi eltéphetetlen szál köt hozzájuk mindannyiunkat: az eszme és tudás szálai, ismereteink és érdeklődésünk szálai, a béke iránti vágy és izzó szeretet szálai." Vérséginél is erősebb kötelékek ezek. ★ Azt gondolnád, hogy a gyorsról leszállva tapogatódzva kell majd elindulnod egy vaksi kisvárosban. De milyen meglepetés! Az éjszaka kellős közepén társasgépkocsi várja az utasokat a sepsiszentgyörgyi állomáson, a tiszta, fásított utcákat pedig behinti a sárga villanyfény... .. .Első díszletes próba az „Ingyenétők“ből, a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színházban. Van olyan finálé, amit Delly Ferenc, a Kolozsvári Állami Magyar Színház főrendezője huszonhétszer is megismételtet. És a színészek fáradhatatlanul, boldogan próbálnak. Fejlődni, tanulni, dolgozni, a legjobbat a legművészibbet adni, a népnek, — ez hajtja őket. 1948. szeptember 26-án, — bízvást megjegyeztük a dátumot. .— Sepsiszentgyörgyön először hallottak az emberek prózai előadást. Közönségben nem is volt hiány, hiszen a széthordozott tiszteletjegyekért nem kellett fizetni, másnap azonban csak hatvanhét ember váltott jegyet. A színészek nem csüggedtek el, mikor ezt a hatvanhét embert összeszámolták a nézőtéren. Hanem úgy játszottak, mintha ezer ember lesné szavukat és legalább is kristálycsillár ontaná a fényt. A Székelyföld és így Sepsiszentgyörgy is eladdig a „cirkuszisták“ vadászterülete volt, a közönyt és bizalmatlanságot meg kellett törni. Az első falu, ahová kimentek, Torja volt. Reggeltől estig jártak házról-házra a színészek, míg száz darab jegyet eladtak s aztán este holtfáradtan nekiálltak játszani. De mire másodszor mentek Torjára, már nem kellett házalni a jegyekkel. Kabátfalván meg éppenséggel emlékezetes dolog történt velük. A kultúrotthon szinültig megtelt, a közönség feszülten figyelte az előadást. De a színészek is figyeltek. Látták, mint fordítják félre fejüket meglett emberek, idős asszonyok, mint sörülgetik csörgő könynyeiket. Az előadás végén pedig hozzájuk lépett egy 85 esztendős öreg székeli/, töpörödött kis anyóka-feleségével s a nép füle hallatára ezt mondta: ,Mondják meg a Román Népköztársaságnak, hogy köszönöm, tiszta szívemből megköszönöm. A nép ezt is megérte. ..“ Két év múlva Gorkij Vassza Zseleznováját játszotta a lelkes együttes. A legértékesebb előadások egyike pedig a „Juhok itatója“ volt. Lope de Vega Sepsiszentgyörgyön ?! Igen, Sepsiszentgyörgyön, ahol egy-egy darab előadásait ma már átlagban hat-nyolcezer ember nézi végig. S mikor szűnik a nyári dologidő kezdi s a környékbeli falvak felől megindulnak a szekerek. Cammogó járású ökrök és bivalyok húzzák, a gyékényekhes szekereket és a szekérderék rakva kucsmás, harisnyás emberekkel, bőszoknyás asszonyokkal és lányokkal, sötét ruhába öltözött legényekkel. Székely parasztok vonulnak ilyenkor színházt nézni Szentgyörgyre... ★ Somostetőn. A fák megsárgult leveleikkel olyanok voltak a déli napsütésben, mintha olvasztott aranyba mártották volna őket. Kőt levélszőnyeg borítja a Somostetőt, ahonnét szinte belátni a várost. Csillog a Maros kanyargó szalagja, tuban és innen piros gyárkémények meredeznek az égnek. Az a Simó Géza bútorgyár kéménye, amott a gyár munkásainak épülő házai, már egész telep. Ahol játékszerként pöfög egy mozdony, túl a síneken, ott épül a Bernáth Andor cukorgyár idénymunkásainak háromemeletes szállása. Vörösben áll már, mintha ő is a forradalmat akarná köszönteni, a tél beállta előtt rákerül a tető is. Nem messze innét óriási, csupasz térség, januárban már megkezdik rajta az ezerágyas hatalmas diákotthon építését Körös körül már ott virítanak az odahordott téglarakások, a lefelé lejtő után nyüzsgő fiatalok, fehér orvosi köpennyel karjukon, mindegyre arrafelé néznek. Lent a fordulónál új emeletet húznak a tüdőszanatóriumra, a mély csendben idehalik egy daru recsegő hangja, a papírcsákós kőművesek vidám hórukkolása. És hogy milyen lesz itt az élet pár év múlva, mikor a tervek valósággá válnak: jelénül a sajtókombinát, az új színház, benépesül a diákotthon, új város nő ki a földből a Maros, túlsó partján. Szép, egyre szebb lesz itt az élet. A párt akarja, hogy ez így legyen. ★ Lassan bíborba öltözik a város.. Harminchat évvel ezelőtt a Forradalmi Katonai Bizottság parancsára, Lenin személyes parancsára, az Auróra cirkáló elindult Pétervár felé, hogy az október 23-ról 24-ikére virradó éjjel behajózzék a Névára... Egy nappal később az Auróra zord acéltornya farkasszemet nézett a Téli Palotával... És hajnalra kelve a csillagok csillaga felröppent a keleti égre... Fújt, fütyült a szél mint októberben szokott, kígyót formált a hídon a,sin tovább gördültek a villamosok, de most már — a szocializmus útjain. Ezeken az utakon ezeken a síneken robog a mi vonatunk is, csodálatos tájak felé... SIMON MAGDA ELŐRE Az ARLUS-küldöttség sajtóértekezlete Az ARLUS vezetőtanácsánál szerda délután sajtóértekezletet tartottak. A Román- Szovjet Barátság Hónapja alkalmából, a Szovjetunióban járt ARLUS-küldöttség tagjai beszámoltak a szocializmus országában szerzett benyomásaikról. A sajtóértekezleten számos újságíró, a központi sajtó képviselői és a külföldi sajtó tudósítói voltak jelen. Részt vettek V. T. Ciganov, a szovjet nagykövetség első titkára és D. E. Bjelov, a VOKSZ állandó képviselője az RNK-ban. Az értekezletet A. Duma, az ARLUS titkára nyitotta meg. Ezután Sucer Wiliam elvtárs, a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének tagja, az ARLUS alelnöke, a küldöttség vezetője, részletesen beszámolt a Szovjetunióban látottakról és a küldöttség tagjainak tevékenységéről. Beszámolója végén kijelentette, hogy rendkívül gazdag tapasztalatokkal tértek haza, majd köszönetét fejezte ki a VOKSZ-nak, hogy lehetővé tette látogatásukat a Szovjetunióban és köszönetet mondott a szovjet embereknek is a szíves vendéglátásért. Gh. Pik elvtárs, a Román—Szovjet Tanulmányi Intézet igazgatója ezután a szovjet emberek magas életszínvonaláról beszélt. Stefan Milcu akadémikus vázolta a Szor vjetunió egészségügyi viszonyait. Hangsú lyozta, hogy a Kommunista Párt és a szovjetkormány rendkívül nagy gondot fordít az egészségügyre. A Szovjetunió az egyedüli ország — mondotta —, ahol az egész lakosság ingyenes orvosi kezelésben részesül. Az anya- és gyermekvédelmet a szülőotthonok, orvosi rendelők, csecsemőgondozókk és napközi gyermekotthonok kiterjedt hálózata biztosítja. A többgyermekes és a férjtelen anyák állami segélyben részesülnek. A szovjet orvostudomány méltán szolgálhat példaképül hazánk, orvosainak harcában a dolgozó nép egészségvédelmének szolgálatába állított orvostudomány továbbfejlesztésé-ért. _ Ion Sahighian rendező, a Román Népköztársaság művészetének érdemes mestere, a szovjet színházról beszélt és beszámolt azokról a színdarabokról, amelyeket a küldöttségnek alkalma volt megtekinteni. Sanda Ranghet elvtársnő, az ARLUS titkára beszámolójában hangsúlyozta, hogy a szovjet emberek nagy lelkesedéssel hajtják végre a legújabb párt- és kormányhatározatokat a tömegfogyasztási cikkek bőségének biztosítására. (Agerpres.) A Szakszervezetek Központi Tanácsának Elnöksége részéről A Szakszervezetek Központi Tanácsának Elnöksége november 5-i ülésén meghallgatta Stelian Moraru elvtársnak, a Szakszervezetek Központi Tanácsa elnökének jelentését az 1953 október 10 és 21 között Bécsben lezajlott III. Szakszervezeti Világkongresszus munkálatain rászívott román küldöttség tevékenységéről. . Stelian Moraru elvtárs jelentésében kiemelte a kongresszus rendkívül nagy jelentőségét. A kongresszuson közel 90 millió dolgozót képviselő küldött és meghívott kifejezésre juttatta megingathatatlan elhatározását, hogy még jobban megerősíti a világ dolgozóinak egységét a jobb életért és a békéért folyó harcban. Az elnökség egyhangúlag magáévá tette a III. Szakszervezeti Világkongresszus határozatait és határozati javaslatait és jóváhagyta ezzel kapcsolatban az országunk szakszervezeteire háruló feladatokra vonatkozó tervet. Ezeknek a határozatoknak a valóraváltása hozzájárul majd szakszervezeteink szervezőképességének megerősítéséhez s a dolgozók, fokozottabb mozgósításához, arra, hogy valóraváltsák az RMP KV augusztus 19—20-i bővített plenáris ülésén hozott határozatokat a népgazdaság fejlesztésére és a dolgozók anyagi és kulturális színvonala szüntelen emelésére vonatkozólag. A Szakszervezetek Világkongresszusának határozatai hozzájárulnak a dolgozók nemzetközi egységének és szolidaritásának megerősítéséhez, a béke megvédéséhez. (Agerpres.) A fővárosba érkezett a tbiliszi DINAMO labdarúgó csapata A Román-Szovjet Barátság Hónapja alkalmából csütörtök d. u. a fővárosba érkezett a tbiliszi „Dinamó“ labdarúgó csapata, amely több mérkőzést játszik Bukarestben és az ország több vidéki városában. Országunk sportközönsége nagy örömmel és érdeklődéssel tekint a kiváló szovjet labdarúgók szereplése elé, annál is inkább, mert a tbiliszi csapat, a Szovjetunió összszövetségi bajnokságának második helyezettje, igen nagy játékerőt képvisel. Borisz Pajcsiadze, érdemes sportmester, a tbiliszi Dinamó edzője, megérkezése után kijelentette, hogy a csapat a legnagyobb örömmel tett eleget az RNK sportolóitól kapott meghívásnak. „Nagy gonddal készültünk fel a romániai körútra és meg vagyok róla győződve, hogy hozzájárulhatunk a szovjet és román sportolók barátsága további megszilárdításához“ — mondotta a Dinamo edzője. November 7-én katonai díszszemlét tartanak Moszkvában MOSZKVA (Agerpres). — A TASZSZ közti: Moszkalenko hadseregtábornok, Moszkva város helyőrségének és a moszkvai katonai körzet csapatainak parancsnoka az 1953 november 7-i díszszemlével kapcsolatban az alábbi parancsot adta ki. 1953 november 7-én — hangzik a parancs — a dolgozó nép ünnepének napján, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulóján a moszkvai helyőrség csapatai délelőtt 10 órakor a Vörös-téren díszszemlét tartanak. A díszszemlét N. A. Bulganyin, a Szovjetunió marsallja, nemzetvédelmi miniszter fogadja, a díszszemle parancsnoka pedig Moszkalenko hadseregtábornok a moszkvai katonai körzet csapatainak parancsnoka lesz. A díszszemle alkalmával üdvözlő ágyúsortüzet adnak le. A szovjet-lengyel műszaki-tudományos bizottság varsói ülésszaka MOSZKVA (Agerpres). — A TASZSZ közti. A napokban ülésezett Varsóban a műszakitudományos együttműködés fejlesztését szolgáló szovjet-lengyel bizottság. A bizottság megvitatta a két ország közötti műszaki-tudományos együttműködésre vonatkozó kérdéseket. Az ülésszakról készített jegyzőkönyv értelmében a Szovjetunió további műszaki-tudományos segítséget nyújt a Lengyel Népköztársaságnak, éspedig rendelkezésére bocsát tervezetet egy vegyiüzem és építőanyagipari gyár felépítésére; műszaki rajzokat a legújabb típusú fémipari és energetikai felszerelések, fémfeldolgozó szerszámgépek, szállítási és építkezési felszerelések, készülékek és szerkezetek gyártására; műszaki dokumentációt a festőanyagok és a gyógyszerek termelése technológiájának terén, kerámikat és más termékeket, recepteket a vitaminok és a cukrásztermékek előállítására. A Szovjetunió a Lengyel Népköztársaság mezőgazdaságának rendelkezésére bocsát különböző vetőmag-mintákat, a szovjet szakértők pedig tanácsokat adnak az állattenyésztés terén. A jegyzőkönyv utal arra is, hogy a Lengyel Népköztársaság kérésére, a Szovjetunióban felülvizsgálják a lengyel tervező hivatalok által kidolgozott különböző tervezeteket. Ezenkívül lengyel szakértők egy csoportja a Szovjetunióba utazik, hogy, az ottani üzemekben, építkezési hivatalokban, tudományos kutató intézetekben és a Szovjetunió más intézményeiben fejlessze ismereteit, a Lengyel Népköztársaságba pedig szovjet szakértők érkeznek, hogy a helyszínen nyújtsanak segítséget. A Lengyel Népköztársaság a Szovjetunió rendelkezésére bocsát műszaki-tudományos dokumentációt különböző vegyi- és üvegtermékek és más iparágak termelését illetően és lehetőséget nyújt a szovjet szakértőknek arra, hogy megismerhessék a népgazdaság különböző terén elért eredményeket A Szovjetunió és a népi demokratikus országok között fennálló műszaki-tudományos együttműködés elvének megfelelően, a műszaki-tudományos segélyt, valamint a dokumentációt (tervezeteket üzemek, gyárak, lakóházak, társadalmi-kulturális intézmények építésére, műszaki rajzokat és számvetéseket gépek, felszerelések, készülékek és szerkezetek gyártására, a technológiai folyamat leírása és kiszámítása, stb.) ingyen szolgáltatják. A Norvég Kommunista Párt 30. évfordulója OSLO. (Agerpres) — A Norvég Kommunista Párt megalakításának 30. évfordulója alkalmából a FRIHETEN című norvég lap közölte a Norvég Kommunista Párt KB nyilatkozatát. „Harminc éven át — hangzik a nyilatkozat — pártunk vállvetve harcolt a norvég munkásosztállyal a háború és a fasizmus ellen, az életszínvonal megjavításáért és a szocializmusért. Ma a Norvég Kommunista Párt, az egyetlen párt, amely a norvég munkásmozgalom magasztos céljáért,, a szocializmusért küzd. A Norvég Kommunista Párt köszönti a párt valamennyi tagját, a béke, a demokrácia és a nemzeti függetlenség barátait, országunk valamennyi dolgozóját, akik e célok megvalósításáért harcolnak.’f Csangkajsekista ügynökök meggyilkoltak egy kínai önkéntest a hadifogolytáborban KAJSZUNG. (Agerpres.) — Az ÚJ KÍNA hírügynökség jelenti: Az indiai őrség parancsnoksága november 2-án letartóztatott hét csangkajsekista ügynököt, akik ellen az a vád, hogy meggyilkolták Csan Tzu-lun kínai önkéntest a hadifogolytáborban, mert kijelentette, hogy vissza akar térni hazájába. Minden kísérlet, hogy megtalálják az áldozat holttestét, eredménytelen maradt, mert a csangkajsekista ügynökök még a vizsgálat megindítása előtt elégették. Az indiai őrség katonái két napon át tartózkodtak a 28. számú tábor körzetében, ahol a gyilkosság történt, így módjukban volt megfigyelni az amerikaiak által támogatott, csangkajsekista és hsziimanista ügynökök felháborító viselkedését. Ezek a banditák nyíltan megfenyegették az indiai katonákat, bántalmazták azokat a hadifoglyokat, akik el akarták mondani az igazságot Csan Tzulun meggyilkolásának körülményeiről. Tizenhét hadifogolynak élete kockáztatása árán sikerült elmenekülnie a táborból. A foglyok kérték hazatelepítésüket. Közülük 11 embert nyomban átadtak a koreai-kínai fél megbízottainak, hat hadifoglyot pedig a semleges repatriáló bizottság tanúként visszatart a kínai önkéntesekkel szemben alkalmazott terrorcselekmények bizonyítására. 3