Előre, 1955. november (9. évfolyam, 2498-2523. szám)
1955-11-01 / 2498. szám
2 Mihail Sadoveanu ünneplése a román folyóiratok hasábjain Fél évszázadot meghaladó, alkotótevékenységgel, küzdelmekkel eltöltött irodalmi mult áll mögötte. Ez avatta M Sadoveanut a román irodalom élő klasszikusává. Születésének közelgő 75. évfordulóján ünnepeljük penge az irat és a hazafit, a dolgos emberek igazszfiva énekesét, aki irodalmi munkásságának fél évszázada alatt felejthetetlen művek sokaságával, irodalomszervező és írói nemzedékeket felnevelő tevékenységével érdemelte ki a román írók és az egész dolgozó nép határtalan szeretetét és megbecsülését. Ezek az ünnepi érzések közösek az egész világ belsdő közvéleményének tiszteletet és elismerést tartalmazó érzéseivel, amelyeket Sadoveanunak az emberiség egymásratalálásáért, békéjéért follytatott írói munkássága, közéleti szereplése váltott ki az ország határain, túl Lapozzunk végig néhány román irodalmi folyóiratot A legutóbbi számok Mihail Radoveanu életének és munkásságának ünnepi méltatásával foglalkozó cikkekkel, visszaemlékezésekkel, riportokkal és képekkel, üdvözlő levelekkel vannak tele. És minden sor, minden emlékeztető Sadoveannu írói és emberi nagyságának hirdetője és bizonyítéka a legnagyobbaknak kijáró tiszteletnek, elismerésnek. Ez a tisztelet és elismerés vezette Hja Ehrenburg és Alekszandr Zsarov tollát, akik a Contemporanul hasábjain Üdvözölték Sadoveanut; ez diktálta Borisz Polevoj gondolatait is, aki a Flacáraban írt elismerő sorokat róla. M. pridman, a Nikola Petkova és a Moldvai szél szovjet fordítója ugyancsak a Flacára hasábjain mondta el, hogy mennyi prömót okozott neki az a munka, amíg Sado-veanu mély emberi tartalmú műveinek fordításain dolgozott. S ugyancsak itt beszélt André Kédros, a Nikola Patková francia fordítója arról, hogy Sadoveanu művei „a jóleső feloldódás érzését váltották ki a francia olvasókban, azzal, hogy elősegítették a hagyományos elbeszélő művészet újbóli feléledését“. A román tollforgatók — idősebbek és fiatalok egyaránt — mesterüknek vallják Sadoveanut. Mesterüknek az írásművészet, a társadalmi igazságok időtálló művészettel való megfogalmazása terén, s példaképüknek a népért való tettrgye§^§éppen, láptdlhatatlanságban, az önmaga iránt szigorúságban és az alkotó ember iránt érzett megbecsülésében. Cesar Petrescu akadémikus cikke, Camil Petrescu akadémikus üdvözlete a Contemporanulban ilyen értelemben szól a mesterhez. A tanítvány hálája és tisztelete avatja ünnepivé azokat a szakszerű értekezéseket is, amelyek Sadoveanu írásművészeténak mesterségbeli oldalait tárgyalják- Qv- S. Crohmalniceanu és Savin tsratpi feljegyzései az irg hőseiről a Corstemporanulban Mihai Beniuc megemlékező cikke, Mihail Gafita elmélyült tanulmánya a Gazeta Literaraban a meleghangú méltatás jegyében határozzák meg Sadoveanu helyét a román irodalomban, s rajzolják meg írói fejlődésének Vonalát az első elbeszélésektől a szocialista realizmus, talaján létrejött legutóbbi alkotásokig, „irodalmi nyelvünk mestere“ címmel Iorgu Jordan akadémikus számolt be a Gazeta Literara hasábjain arról a nagyszabású hozzájárulásról, amellyel Sadoveanu — Eminescu, Creanga és Caragiale után, ezek legjobb hagyományait továbbfejlesztve — a román irodalmi nyelvet gazdagította. Marcel Breslasu — ugyancsak a Gazeta Literarában — a gyermekek nagy barátjáról, Sadoveanuról a meséjőről rajzolt élethű, vonzó képet. És egycsomó vers minden folyóiratban. A költőknek is van s lesz mindig tanulnivalójuk Sadoveanuról. Ezt vallják valamennyien, akik 75 születésnapja alkalmából felköszöntötték mesterüket. Csak néhányat említsünk: Eugen Frunza, Nicolaie Labis, George Lesnea, Victor Tulbure, Alex. Andruoiu verseit olvashatjuk a Sadoveanut ünneplő folyóiratokban. S valahány cikk, valahány vers gondolata talán leginkább Mihai Beniuc alábbi szavaiban foglalható össze: .......Mihail Sadoveanu számunkra — írók számára — nemcsak a román írásművészet mestere és a béke ügyének nagy harcosa, hanem az a bölcs vezető is, aki hozzáértő kézzel vesz részt irodalmunk ügyeinek intézésében, akinek gondja van az emberekre, művészi igazságaikra és mindennapi életükre“ K. 1. A tisztasági hónap és a maroshévizi néptanács feladata Maroshéviz néptanácsa október elején rendkívüli ülésszakon vitatta meg a tisztasági hónap tennivalóit. Az akció levezetésére irányító bizottságot alakítottak-Milyenek az eredmények? Minden egyes képviselő kapott egy kérdőívet, amelyet házról házra járva kell majd kitöltenie. Azokból kiderül, hogy milyen a város lakóházainak, udvarainak tisztasága, a kutak állapota. Eddig kétezerből 322 házat és 289-ből 156 kutat ellenőriztek Új park készül a város szívében, s hozzáfogtak az állomáshoz vezető út rendbehozásához is. Ami ezen kívül történt, azt nagyrészt a rajonegészségügyi osztály végezte, az orvosok segítségével. „Sanminimum“ tanfolyamot indított, ellenőrizte az üzletek tisztaságát, két egészségügyi előadást szervezett és több egészségügyi intézkedést foganatosított. De tisztasági hónap ide, tisztasági hónap oda — a város péksége elhanyagolt állapotban van. Még azt sem tudta elérni a végrehajtó bizottság, hogy kimeszeljék. Hát ez bizony nagyon szegényes „eredmény“. A magyarázata az, hogy a végrehajtó bizottság nem tette meg amit a rendkívüli ülésszakon vállalt. Nem vonta be a munkába a dolgozókat A képviselőket statisztikai adatok gyűjtésével bízta meg, ahelyett, hogy a segítségükkel és a nőbizottság támogatásával utcabizottságokat szervezet volna, amelyek sokat tehetnének és tennének a város tisztaságáért és fejlesztéséért. Pedig közreműködésükkel még a statisztikai adatok gyűjtése is könnyebben menne. .Nem beszélve arról, hogy a dolgozók bekapcsolása az útjavításba, vagy parkkészítésbe milyen nagy összegű megtakarítást tenne lehetővé s mennyire meggyorsítaná a munka ütemét. Számtalan példa van erre mindenfelé. Sőt Maroshévíz lakossága is már nem egyszer bebizonyította, hogy készségesen részt vesz minden közérdekű munkában. Azonban a tervben szó sem esett, erről. Két utcabizottságot szerveztek ugyan valamikor Maroshévizen, de nem működnek, mert nem irányítja és nem segíti őket senki- „Nem jut rá időnk“ — mondja a végrehajtó bizottság titkára. Pedig az erre fordított idő sokszorosan megtérülne. A tisztasági hónap munkaterve mér a kezdet kezdetén az akció meghoszszabbítását irányozta elő. Erre most valóban szükség van. Itt az idő, hogy helyrehozzák a hibákat s ehhez a végrehajtó bizottságnak elsősorban meg kell erősítenie tömegkapcsolatait. Ha ez megtörténik, nemcsak az eddigi célkitűzéseket valósíthatják meg, hanem szilárd alapot is teremthetnek a további feladatok megoldásához. A. M. Az ősz, ez a játékos festőmü**vész itt járt Csombordon és szeszélyesen rozsdás,, sárgás, rőt színekkel hintette tele a domboldalakat. Az iskola szőlőtábláiban, a katonás rendben sorakozó töveken dús fürtök kandikálnak elő a sokszínű levelek közül. Leányka■ Muskotály, Rizling, Szürkebarát, és ki tudná megmondani hányféle más, híres neves fajta, a csombordi borpince keresett termékeinek a nyersanyaga.Innen a dombról messze el lehet látni, az alant kanyargó Marosra, a mezőkre, rétekre, hegyekre, amelyeknek oldalához apró falucskák simulnak. A délutáni fukar napfényben valahogyan megváltoznak az arányok. Az embernek úgy tűnik, hogy egy jó nekirugaszkodással egyenesen a Marosba ugorhatna, vagy Enyedig dobhatna egy követ. Vidám zaj veri fel a dombok csendjét ezen a délutánon. A szőlészeti iskola növendékei kivonultak szüretelni. Vannak közöttük nagy darab, keménykötésű fiúk, kész emberek — ezek a mesterképzősök — s vannak aprócska emberkék ,akiknek bizony szaporázniok kell a lépést, ha nem akarnak lemaradni, amikor sorban vannak. Ezek a szakmai iskolások■ Ez még nem igazi szüret. Október közepetájt vagyunk s a derült, langyos idő napról napra sürüsíti a szőlő cukortartalmát. Hagyják érni a hónap végéig. Egyelőre csak a könnyebben romló fürtöket szedik le és dolgozzák fel- Jó bor lesz ebből is. Különben a szőlészeti iskolában nem minden büszkeség nélkül és nem is indokolatlanul mondják, hogy Csombordon nincsen rossz bor. Igaz, némelyek szerint rossz bor egyáltalán nincsen- Szó ami szó, az iskola 16 hektárnyi szőlőjében aligha akad 20 százalékon aluli cukortartalmú szőlő, a Szürkebarát pedig már most 24 százalék körül jár. Abból pedig valóban nem lehet rossz bor. Tizenkét táblából, megannyi fajtából áll az iskola szőlőgazdasága- S olyan gazdagon állanak a fürtök, hogy amint mesélték, az iskolát gyakran látogató Palocsay Rudolf állami díjas biológus is csodálkozva állt meg egy-egy tőke előtt. A présház közelében, néhány kisebb parcellában feliratos táblácskák fehértenek minden sor végén. Ilyesmiket olvashatunk. Malaga blanc Chasselas anvers, Szőlőskertek királynéja, Erdélyi leányka, Odobesti sárga ... Történelmi nevek is előbukkannak: Julius Caesar, Kossuth Lajos ... Egy zsarnok francia császárról két szelíd szőlőfajtát neveztek el: Le Bonaparte és Napoleon. Rábukkanunk itt Tompa Mihály és Zrínyi Ilona nevére, egyik szőlőfajta Omrán, a másik Ajuz Ali, a harmadik egész egyszerűen Ida. Az iskola fajtagyűjteménye ez:a mintegy 260 szőlőfajtából áll■ Az iskola szaktanárai bejárták értük az ország minden szőlőtermelő vidékét s most naponta ellenőrzik, vizsgálgatják, méricskélik a töveket. Kiderül majd, hogy melyik miként viselkedik az adott éghajlati és talajviszonyok közepette, melyik a legalkalmasabb a termesztésre, melyik milyen előnnyel bír. ...Serényen és zajosan folyik a munka a présházban■ A zúzógép vederszámra nyeli a szőlőt, a cementmedencében szinmust csillog és csapon folyik a kármentőbe, a ledarált szőlő háromszor kerül présbe. Működik már a nagy hidraulikus prés is. Egy fiú le-fel hajt egy fogantyút, pár pillanatig nem történik semmi, aztán egyszerre csak verejtékezni kezd odabenn a szőlő Eleinte csak szemerkél a must, később valóságos záporesőként hull az édes nedű, vastag sugárban ömlik egy csapon a két méternyi mély betonmedencébe. Nem régen építették ezeket a medencéket, az idén használják őket először. Innen hordókba szivattyúzzák a szőlő levét s elindulnak a szekerek a borpince felé. Tudja-e kedves olvasó, mi az a csombordi Plébános? Nem, nem az a reverendás egyházi személy, akire első pillanatban gondol. Csombordon hordóban tartják a Plébánost, mintha Diogenész valami kései leszármazottja lenne. Mert a Plébános — az borfajta, csombordi különlegesség. Hagyománya van, s még mondája is. Azt tartja a fáma, hogy valamelyik Kemény báró, a szülő egykori tulajdonosa — jótorkú férfiú lehetett — a lelki atyával kóstolgatta a bort, méghozzá olyanformán, hogy összetöltögettek különböző fajtákat. Egyszer csak elkurjantotta magát a plébános. Ez a jó bort A keveréket, amit éppen akkor kóstolgattak, azóta Plébánosnak nevezik. De ma már nem a borokat keverik, hanem egyenesen az illető szőlőfajtákat termelik közös Plébános-táblában. Jó években valóban kitűnő bor származik belőle, de nem mindig válik be, mert a különféle, kövér és kevésbé kövér szőlőfajta nem egyszerre érik be. Hanem a rajnai Rizling, az még a Plébánosnál is nevezetesebb terméke a csombordi borpincének. Az iskola tanárai csaknem száz év előtti könyvre bukkantak, amely már említi, hogy a rajnai Rizling Csombordon második hazájára lelt. Az utóbbi években összeszűrték az olasz Rizlinggel, de ezután külön is szűrnek majd rajnait — vagy nevezzük most már így: csombordit. S hát a Szürkebarát, Leányka, Sauvignon s a többi ismert borfajta? Becsületére válnak ezek is a csombordi iskola pincéjének. Olyan ez a borpince, hogy nagy szükségben laboratóriumnak is beillenek. Frissen meszelt, fehér bolthajtások iveinek a rendberakott, patyolattiszta hordók fölé. Egyik-másik hordóból sziszegő, sistergő hangok szűrődnek ki: dolgozik, erjed már bennük a must. A borászat tanára félpohárnyi mustot tölt egy hosszú üvegcsőbe, indikátort adagol hozzá egy üvegecskéből és figyeli, hogyan váltszik színe- közben elmagyarázza, hogy ezt a műveletet titrálásnak nevezik és a savtartalom megállapítására szolgál. Általában a magas cukortartalom alacsony savtartalommal szokott járni. Csökkenteni kell tehát a bor savtartalmát. Azonkívül a lekénezett, lenyálkázott, leülepített mustot be kell oltani anyaerjesztővel. És sok más műveletet kell még elvégezni, míg oda jutnak, hogy a fogyasztó csettint a nyelvével és azt mondja: Ez igen, ezt nevezik bornak. Egyszóval, nem olyan egyszerű dolog jó szőlőt termesztni és kiváló, zamatos bort készíteni belőle. Ez is tudomány. ORBÁN LAJOS Ahol a jó bor terem ELŐRE Ifjú művészek fészket raknak... Nem a „művész fészkéről” lesz szó, ahogy a ma még anitt-amott előforduló, Murger romantikus emlőin a hidalgó, széplelkek talán elképzelik. Nem kollektív fészekről lesz szó, ritnikahelyről, közös műteremről, ahogy az a mai művészekhez illik. Öt, ez évben végzett fiatal művész, három festő: Kraft László, Maszelka János, Sepsi Lajos és két §26 fia§?. Orbán Áron és Székely József úgy határoztak, hogy Székelyudvarhelyen telepednek le. Részint mert hárman közülük udvarhelyiek, részint az akadémia igazgatóságának tanácsára, tekintettel a vidék levegőjére, színeire, népművészeti adóssályaira. A fészekrakás, a közös műterem megteremtése, ezt tudnunk kell, nem ment könnyen. De az „intéző bizottság” — a három udvarhhelyi művész — jelenfényesnak és kitartónak bizonyult. Szinte lobogtak ahogy újabb lehetőségek felé száguldottak. Mindenütt látni lehetett őket, hivatalokban, kertek alatt, dombtetőn. Mellékutcába vonultak be, épületekből surrantak ki, műterem építésére alkalmas területeken ábrándoztak. Végre egy nap tündökölve jöttek. — Megvan! — Biztos? És tényleg megvolt! A párt, a néptanács támogatásával és a kulturotthon igazgatójának Kustári Lajosnak a segítségével egy u. n. kultúrtermet kaptak meg, amelynek a kulturházhoz annyi köze volt, hogy kéthavonként bizonyos ürügymásor után flekként, bort és táncot hirdetett a plakát. Ez utóbbiak közül egyik sem valamilyen átkos dolog, de az általános felfogás az, hogy mégis jobb, ha a teremben a művészet virágzik. ★ A műteremben különben már kész és készülő képek és szobrok vannak. Kaptak már néhány bútordarabot is. Kivonultunk a műterem előszobájába, a „társalgóba”. Itt komolyabbra fordult a szó. Elmondták, hogy kik tették lehetővé a „fészekrakást’, hogy ha voltak is akik aggályoskodtak, általában megértéssel és örömmel fogadták szándékukat. Pénz is kellett, habár ők megcsináltak mindent amit csak tudtak- Hát került pénz is. Most még tetővilágítás kéne a szobrászoknak. A terem kitűnően megfelel a célnak, ekkora és ilyen műteremről nem is tudnak. Természetesen egy általános, átfogó munkatervet szerkesztettek és nagyon fogadkoztak, hogy be is tartják. Íme a „munka,program tervezetének” néhány pontja: „Olyan szobrokat, képeket és grafikai munkákat készíteni, amelyek, elsősorban dolgozó népünk életét tükrözzék, oly módon megalkotva, hogy közérthető legyen, az emberekhez közel átl jón és nevelő ereje elősegítse országunk szocialista építését.” „Ing,énelmi tárgyú akotások, helyes dokumentálódás, korhűség, a pozitív hős kiemelése és forradalmi szellem”. „Felmutatni az illegális mozgalomban a román és más nemzetiségű kommunisták együttműködésének történelmi eseményeit”. „Legsürgősebben megteremteni egy esti népi rajztanfolyam feltételeit”. „Ahhoz, hogy fejlődésünk állandó legyen, kötelezővé tesszük a mindennapi műterem-látogatást’’, stb. Ezalatt megérkeznek a Székelyudvarhelyen élő „öreg” művészek is, akik más elfoglaltságuk miatt nem vehetnek részt a műteremmé átalakítás minden mozzanatában, de természetesen beletartoznak a kollektívába és a műterem nekik is munkahelyük lesz. Egyenként érkeznek: Ipó László festőművész, Rosier Károly akvarellista, Teleki József és Verestei Árpád rajztanárok, szobrászok. Az ún. egyéni munkatervek nagyjából a következők: Ipó László: Tompa László költő arcképe, képek a szénégetőik életéből. Sepsi Lajos: „Agitációs brigád munkában” című művén dolgozik. Teleki József szobrász: „Kulák-leleplezés”, „Csillések”, domborműben. Maszelka János: „Kirándulás", tájképek, stúdiumok. Rosier Károly: tájképek. Verestói Árpád szobrász: „Bányász”, Repülő-modellező-gyerek, portrék. Kraft László „Pionír csoportok közti verseny”. Portrék. Orbán Áron szobrász: Cséplőgép mellett dolgozó párosát, életnagyságban. Pásztor-gyerek, portrék. Székely József szobrász: Olvasd anya gyerekkel. Fakitermelő munkás★ Ezalatt kint leszállt az alkony. Az ablak előtt lévő kert színei kezdtek kialudni. — Nézzétek — szólt az egyik festő, kipillantva az ablakon — így talán még szebb. És ahogy nézte, összehúzott szemmel, biztos voltam benne, hogy a jövő tárlaton megjelenik egy kép ezzel a címmel: „Őszi alkonyat“. TOMCSA SÁNDOR Családi házak állami kölcsönből Udvarhely legszebb részein, a Szejke fürdő felé eső magaslaton a nyár végén nagy esemény következett be A gép- és traktorállomás s a faipari Üzem legjobb dolgozói a városi néptanácstól kapott területen, állami segítséggel hozzáfogtak, hogy otthont építsenek, maguknak. Az első csákányvágástól mostanig magasra emelkedtek a falak. Az épülő házak tulajdonosai a munkanap letelte után lapáttal, malterhordó ládával cserélik fel üzembeli szerszámaikat. Segítenek a kőműveseknek, akik nagy igyekezettel dolgoznak, hogy munkástársaiknak minél előbb átadhassák a kényelmes, kétszoba, konyha és előszobás lakásokat Boér István, Bányász János, Mátyás József és Jére István házán már az utolsó simításokat végzik. Szorgalmasan dolgoznak Nagy Gábor, Barabás János, Kovács Csaba, Székely Béla lakásán is, hogy határidő előtt beköltözhessenek az új tulajdonosok A gépállomás vezetősége és a faipari vállalat sok mindennel segíti az építőket. Járműveket bocsát rendelkezésükre és más módon is igyekszik segítségükre lenni. Az új házak jövendő lakói megfogadták, hogy jó munkával hálálják meg a róluk való gondoskodást. Az uzoni fogyasztási szövetkezet elnyerte az élszövetkezet címet Az uzoni szövetkezet vezetősége a közelmúltban adott át a forgalomnak két újonnan átalakított univerzális üzletet. Az egyiket Uzon községben, a másikat a körzetéhez tartozó Szentivánlaborfalván. A felavatás napján megfogadták, hogy az összes tervfeladatok mutatószámait teljesítik. Ezt a fogadalmukat be is váltották. Új tagok beszervezését 108,3 százalékban, üzletrész gyarapítást 144,4, az ipariáru eladást 113,4, a felvásárlást 167,9 százalékban teljesítették. A szocialista versenyek kiértékelése során a rajon élszövetkezetévé nyilvánították az uzoni fogyasztási szövetkezetet. Megelőzték a bodoki szövetkezetet, amely két évig viselte ezt a megtisztelő elmet. Az elmúlt vasárnapon, október 23-án adták át az uzoni szövetkezetnek ünnepélyes keretek között a verseny zászlóit. Ez alkalommal a rajoni szövetkezeti szövetség támogatásával mintakiállítást szerveztek, melyen több mint 64.000 lej értékű ipari árut, mezőgazdasági felszerelést és bútorokat adtak el. A zászló átvételkor Gáli János, az uzoni szövetkezet elnöke ígéretet tett, hogy december 23-ra, a II. pártkongresszus tiszteletére kollektívájával az összes tervfeladatokat 100 százalékban teljesíti és túlszárnyalja. Nagy József levelező. Meg nem jelent leveleink nyomán Egy lövétei sajtólevelezőrak megírta szerkesztőségünknek, hogy a helyi postaügynökség 14 napos késéssel kézbesített neki egy igen fontos levelet. Az illetékesektől kapott válasz alapján kiderült, hogy a kérdéses levél 1955 szeptember 5-én érkezett az udvarhelyi postahivatalhoz, ahonnan még ugyanaznap továbbították a lövétei postaügynökségnek, ahonnan azonban csak 19-én kézbesítették-A hiba elkövetéséért a lövétei postahivatal vezetőjét egy hónapra visszaminősítették s ezentúl rendszeresen ellenőrzik a munkáját. Törvényszéki Hírek A sztálinvárosi néptörvényszék a napokban hirdetett ítéletet Bodor Károly és Fehér Anna vádlottak ügyében. Bodor Károly a sztálinvárosi UCL Industrial 14. számú üzletének vezetője nem egészen négy hónap alatt 56 286 lej értékű árut és pénzt tulajdonított el. Hogy a büntetést elkerülje, április 15—16. éjjelén önbetörést követett el A vizsgálat lefolytatása után a bíróság megállapította bűnösségét, négy évi javító börtönre és három évi jogvesztésre, valamint kártérítésre ítélte. A másik vádlott, Fehér Anna pénztáros az üzlet pénztárának gondatlan kezeléséért hat bagi fogházbüntetést kapott. Fogarasi Ilona a sztálinvárosi Csukás vendéglő alkalmazottja a megszabott árnál drágábban árusította a sört. A sztálinvárosi néptörvényszék a dolgozóik megkárosításában találta bűnösnek. Büntetlen előéletét enyhítő körülménynek véve, három havi fogház büntetésre ítélte. A Medgyes rajon! néptörvényszék birói tanácsa nemrégen a következő ítéleteket hozta: Alexandrescu Ion volt CEC könyvelőt sikkasztás vétsége miatt egy és fél, Kepterus C. Constantint közvagyon rongálás miatt két évi fogházbüntetésre, továbbá Froniuis Reginát a küküllőailmász szövetkezet bolti kezelőjét a szolgálati hanyagság vétség miatt két évi fogházbüntetésre ítélte. SOROK A KÖRÚTRÓL Bosszankodtunk, hogy felszedték a bukaresti Magheru után a kövezetet meg a síneket s mi ugrálhattunk át az árkokon, tépkedhettünk a hevenyészett partokon, ha esett, dagaszthattuk a sarat, ha dolgunk akadt valamerre, gyalog kellett nekivágni az útnak, vagy villamoson megkerülni a fél várost. Kőtörő kalapácsoktól hangoskodott a körút, hórukktól, őrlök, aszfaltolvasztók zajától, este lábot vetett a hegesztők acélkék lángja, lobogott az aszfaltolvasztók tüze. S most Most simán szalad a körút, domború testén örömmel siklik végig a szem. Mintha megváltozott volna az egész városi táj. A házak is mintha rendezettebben tekintenének a járókelőkre, az üzlettáblák harmonikusabban illeszkednek egymáshoz, két oldalt a járda messzefutó partként simul a tükrös úttesthez. S a házak járdaszegtp partok között, mint sima, rezzenéstelen víz folyik öbölszerű terek felé a körút. Este, mikor a locsolóautók, végigpásztázzák sűrű sugaraikkal az úttestet, ívlámpák visszfénye mélységet, csalóka hullámzást kölcsönöz neki. A lámpák felett az októberi hideg csillagok szorgoskodnak s holdtöltekor fehér fényben szikrázik a magunk alkotta természet. SZÁSZ JÁNOS LONDONI SAJTÓJELENTÉSEK arról számolnak be, hogy a Rolls-Royce cég három skóciai vállalatának munkásai sztrájkba , léptek. A sztrájkolók béremelést követelnek. 1.316.000 TONNA EGYSÉGES LISZTET, 8961 tonna kekszet, 4031 tonna halkonzervet, 17.594 tonna tejterméket, 3408 tonna hal-fémkonzervet, 17.789 tonna cukorterméket, 15.332 tonna főzőolajat, 61.557 tonna gyümölcskonzervet és 1.157.791 hektoliter sört gyártottak az ötéves terven felül hazánk élelmiszeripari vállalatainak dolgozói KÖZÖS MAGYAR-JUGOSZLÁV folyamszabályozási munkálatokat kezdtek meg a Dráván A magyar és jugoszláv dolgozók együttes erővel emelik ki a Drávából a háború alatt felrobbantott hidak roncsait, egybehangolják a gátépítési munkákat is. A munkák az együttes terv alapján a jövő esztendőben is jelentős beruházásokkal folytatódnak. MEGKEZDŐDÖTT MAGYARORSZÁGON a HL onkológiai kongresszus. A háromnapos tanácskozás 66 előadása képet ad azokról az eredményekről, amelyeket a daganatos betegségek kutatásának és gyógyításának magyar szakemberei az utóbbi két évben elértek. HAZAUTAZOTT a román ortodox egyház önállósága kikiáltásának 70. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken résztvett bolgár főpapi küldöttség. ÚJÍTÁS EGY NÉMET TERMELŐSZÖVETKEZETBEN. A urebkauf Franz Mehring Termelőszövetkezet tagjai és a helyi mezőgazdasági szakiskolai újítók klubja új termelési módszereket vezetett be a szövetkezetben. Az új módszerek különösen a zabtermelésnél váltak be. A régebbi szokásos termelési eljárással 30 mázsa zabot gyűjtöttek be holdanként. A jarovizált zab már holdanként 34 mázsa zabot jelentett. A szövetkezet tagjai most négyzetes vetési rendszerben hóban jarovizált zabot vetettek és így — a régebbi trágyázási föltételek mellett— holdanként 40 mázsát termett a föld, 68 EGYÉNI HÁZ ÉPÍTÉSÉT fejezték be és további 50-et építenek, Ágota város dolgozói, állami segítséggel. Az OLASZORSZÁGBAN tartózkodó szovjet építészeti küldöttség tiszteletére a milánói építészmérnökök nagyszabású fogadást rendeztek. A KOLOZSVÁR TARTOMÁNYI vasúti igazgatóság telefonközpontja nyerte el a Vasútügyi Minisztérium, valamint a vasúti és postai dolgozók Szakszervezete Központi Bizottságának termelési zászlaját. ÚJFAJTA VASÚTI FÉKBERENDEZÉST kísérleteztek ki a Szovjetunióban. A Cseljabipszik környéki vasútvonalakon új fékberendezést próbáltak ki a közelmúltban. A berendezés lényege a következő: a kereszteződési pontoknál, váltóknál gamma-indikátorokat építettek be a sínek közé. Az indikátor belsejében radioaktív kobalt ter meli a nagy erejű sugarakat A berendezés csak akkor lép működésbe, mikor a szemafor vöröset jelez, a radioaktív sugarak hatnak a mozdonyon elhelyezett másik gamma-indikátorra, s az atommagsugárzás energiája elektromos energiává alakítódik át a mozdonyon, s önműködőleg megállítja a vasúti szerelvényt. Az első kísérletek máris jelentős eredményt mutattak. A tg.-frumosi (Iasi tartomány) Mezőgazdasági Kísérleti Állomáson Costache Ioan és Popovics Margit mérnök a talaj szerkezetét és termőképességét vizsgálja. 1955 november 1., kedd. Új mezőgazdasági társulások Arad tartományban A Qurahonc rajoni Lázár faluban 34 dolgozó parasztcsalád megalakította a tartomány első juhtenyésztő társulását. Nyomban a megalakulás után hozzáláttak a szükséges takarmány biztosításához. Arad tartományban az utóbbi napokban még két mezőgazdasági társulás alakult. Ezzel 12-re növekedett az Arad tartományi mezőgazdasági társulások száma. Javítsuk meg a faliújságok munkáját Az aranyosgyéresi Sodronyipar üzemi faliújsága akkor töltheti be hivatását, ha szerkesztői tisztában vannak e fontos agitációs fegyver rendeltetésével. Márpedig ebben a vonatkozásban sok a kívánnivaló. A faliújságok többé-kevésbé léteznek, regisztrálják az üzem életének fontosabb eseményeit, ám csak regisztrálják, nem elemzik, nem kommentálták , nem kapcsolják közvetlenül a termelőegység tennivalóihoz. Az aranyosgyéresi Sodronyipar üzemi és részlegújságainak megvannak a szerkesztőkollektívái, az anyagi lehetőségek is rendelkezésükre állanak. Mindjárt a bejárat közelében, hatalmas, ötszögű díszes állvány szolgálja a központi faliújság céljait. „A kohászati ipar a szocialista ipar alapja" - hirdetik élénkpiros betűk az újság felett. Lássuk, hogyan vonja le a szerkesztőbizottság e jelmondat tanulságait. Tagadhatatlan, hogy a közlemények fontos kérdéseket tárgyalnak. Az egyik a gyárban meghonosított orosz nyelvtanfolyamok előmenetelével foglalkozik. Egy másik azokat az okokat tárja fel, amelyek következtében a CEC mintaegység takarékossági akciója nem járt a kívánt sikerrel. Csupán egyetlen közlemény kapcsolódik a termelés kérdéseihez. Racoti Gheorghenak a mesterek szerepéről megjelent írása. A központi faliújság kollektívája vállalta, hogy havonként legalább háromszor kicseréli az újság tartalmát, ezzel szemben október 14-én kizárólag egy hónapja írt anyagot találtunk. Itt helyezték el az ifjúság hozzászólásait is, valamint az élmunkások fényképét. Az IMSZ közleményeit oly magasan helyezték el, hogy olvashatatlanok. Az üzemi élmunkások arcképeit nem frissítették fel és nem rendezték át, pedig időközben többen elkerültek a gyárból. Ezeknek a képét egyszerűen kivették a rámából, amely azóta is üresen áll. A központi faliújság tehát nem ad átfogó képet az üzem életéről és problémáiról, nem szerkesztik azzal a körültekintő gondossággal, a tartalom mérlegelésével, amit ilyen fontos nehézipari egységben joggal elvárhatnánk. A RÉSZLEGEK FALIÚJSÁGJAI Más a helyzet egyes részlegek faliújságjaival. Ezek már nagyobb érdeklődésre tarthatnak számot. Érződik ezeken az üzem közelsége, a szorosabb és állandó kapcsolat a szerkesztőkollektíva és a részleg dolgozói között. A „Kazánkovács“ faliújságon a részleg dolgozóinak a közelgő pártkongresszus és november 7 tiszteletére tett vállalásait Bakó Lőrinc ismerteti. Megtudjuk, hogy 3 százalékos túlteljesítésre, a selejt 5 százalékos csökkentésére, az igazolatlan hiányzások megszüntetésére és 60 ezer lejes megtakarításra tettek vállalást a dolgozók. Az „Acélöntő“ című faliújságon Titu Gheorghe, a szakszervezeti bizottság elnöke méltatja a szeptemberben elért eredményeket. A kábelosztály faliújságján Satmareanu Augustin a szerszámok gondozásának kérdésével foglalkozik. Hangoztatja, hogy a kábelosztályon még sok hanyagság, nemtörődömség tapasztalható ebben a vonatkozásban. Felszólítja a faliújság szerkesztőbizottságát, hogy a jövőben állítsa pellengérre a szerszámjukat elhanyagoló dolgozókat. Egy másik közleményben I. Vasilescu az áru minőségének fontos problémáját teszi szóvá, a részleg konkrét vonatkozásaiban. Rámutat, arra, hogy a 0,32 méteres acél és rézsodrony tekercselésével megbízott dolgozók nem hegesztik eléggé be a végződéseket és a tekercselést is hiányosan végzik. Ezek az elvtársak a menynyiségi eredményt hajszolják, a minőség rovására — hangoztatja az írás. Mind Satmareanu, mind Vasilescu elvtárs cikke példamutató, hogy milyen fontos szerepet tölthet be a faliújság az üzemi részlegek problémáinak megtárgyalásában. A dolgozók jóléte szempontjából éppily fontos Ionea Viorica írása az adminisztratív részleg faliújságján a gyári dolgozók gyermekeiről. Hangoztatja a cikk, hogy miután az üzemben korszerű, modern napközi otthont létesítettek, a vezetőségnek szállítóeszközről is gondoskodnia kell, hogy tél idején a kicsinyeket hazavihessék és elhozhassák. A részlegek faliújságjait, mint a fentiekből is láthatjuk, eléggé jól felhasználják a napi kérdések megvitatására és ha az elért eredményeket nem sikerült továbbfejleszteni termékeny viták, hozzászólások alakjában, a dolgozók széles tömegének és mindenekelőtt az ifjúságnak a bekapcsolásával, s ez a központi szerkesztőkollektíva irányító és tanácsadó feladatainak elhanyagolásából ered. A központi kollektva nemtörődömségét tükrözi a központi faliújság állapota, valamint a részlegfaliújságokkal való nemtörődés. Az „Acélöntő“ faliújságját például hetenként költöztetik egyik helyiségből a másikba, anélkül, hogy végleges elhelyezésének kérdését megbeszélték volna. A részlegek faliújságjait nem értékelik ki, a szerkesztőkollektívák egymástól elszigetelten végzik munkájukat, nem méltatják eredményeiket, nem tárják fel hibáikat, pedig csak így serkenthető az érdeklődés, a munkakedv, a kezdeményezés a kollektivákon belül. Sürgős szükség van e hiányok megszüntetésére. Állandó együttműködést kell teremteni a részlegek faliujságkollektívái között, gondoskodni kell a tapasztalatok kicseréléséről, az ötletek, tanácsok, javaslatok meghallgatásáról. A központi faliujság-kollektívának mozgósítania kell a tollforgató, íráskedvelő dolgozókat, hogy változatos cikkek hirdessék és tükrözzék az üzemi életet a faliújságokon. KORDA ISTVÁN