Előre, 1957. október (11. évfolyam, 3090-3116. szám)
1957-10-01 / 3090. szám
1957. október 1., kedd Dr. Petru Groza beszélgetése az angol parlamenti képviselőkkel Mint már jelentettük, dr. Petru Groza a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének elnöke pénteken délben a Nagy Nemzetgyűlés épületében fogadta az országunkban tartózkodó angol parlamenti képviselőket. Dr. Petru Groza a vendégeket üdvözölve a többi között ezeket mondotta: Uraim ! Nagy öröm számomra, hogy itt üdvözölhetem önöket, hogy megismerkedhetem önökkel, hogy ismeretséget köthetnek a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének tagjaival. Mindnyájan tudjuk, milyen események zajlanak a világban. Mindannyian felelős állást töltünk be — ki-ki a maga hazájáért munkálkodva. Ez arra kötelez bennünket, hogy mindig előre tekintsünk — térben és időben a nagy távlatokat tartva szem előtt. Ne essünk bele a korlátok közé szorított szűklátókörű hibájába, ne veszítsük el a nagy távlatokat. Egyazon földteke a lakóhelyünk , világunk közös. Együtt köteles élni e földgömb valamennyi népe. Az isten, a természet egymás mellé helyezett bennünket, kötelesek vagyunk egymás mellett élni. Nincs más megoldás. Én azt hiszem, hibázik az, aki örökké perlekedni akar, meg akarja keseríteni önmaga, hitvese, gyermekei és az eljövendő nemzedékek életét. Minden gondolkodó, eszes embert, akiben lélek lakozik, az a vágy kell tehát hevítse, hogy megteremtsük a békés építőmunka, a boldog élet légkörét. A mi nemzedékünk, a korombeliek már két véres háborút éltek át. Nem kell sok szót vesztegetnünk erre, hiszen Anglia és az angol nép is átélte mindezt. Ha csupán e két háború tanulságait nézzük, minden gondolkodó ember előtt akkor is világosan áll, hogy a háború nem oldja meg a napirenden lévő, vagy vitás kérdéseket. Békében azonban nyugalmasan élhetünk a földön. Ha így gondolkodunk — és nem mindenki gondolkodik így, sokan alacsonyabb szinten szeretnek gondolkodni —, akkor bízhatunk benne, hogy a végső megoldás mégiscsak a béke és a népek békés együttélése lesz. Szavaim nem fakadnak sem naivitásból, sem optimizmusból; nem vagyok költő, sem látnok; egy élet tapasztalata áll mögöttem; fiatalságom óta szakadatlanul felelős helyeken állottam. Majdnem negyven évvel ezelőtt itt, ebben az országban a kormány tagja voltam. Politikai tisztségeimen túlmenően, fiatal korom óta vezető állásokat töltöttem be a gazdasági életben is. Vállalataim üzemeim, gyáraim voltak, voltam nagybirtokos is. Alkalmam volt messzebb is körültekinteni a világban. Mint a budapesti, berlini, lipcsei egyetem ifjú hallgatója, szünideimet idegen országokban töltöttem. Abban a szerencsében részesültem, hogy megismerhettem Londont és Dél-Anglia egy részét, sok helyet bejártam. Igaz , több, mint fél évszázad telt el azóta, de annál jobban vágyom rá, hogy most viszontlássam e helyeket, mint ahogy szeretném, mert nagyszerű dolog volna, ha minél több angol ismerte volna akkor országunkat, s ha minél jobban ismerné most. Mert csupán az ilyen összehasonlítás alapján állapítható meg, hogy a fejlődés vonala emelkedő, vagy hanyatló irányzatot mutat. Mi, a román nép, 13 évvel ezelőtt történelmi fordulatot éltünk át. A társadalom fejlődési törvényei, a nagy valóságok szabták meg ezt a fordulatot. Megváltozott az ország gazdasági, társadalmi és politikai alkata. Mindez nem ment simán. Annak, aki hű fia népének s kitart népe mellett, aki nem hagyja el sem jóban, sem rosszban, aki nem fut a határokon túlra, ha vihar támad, élete végén meg lehet az az elégtétele, hogy népét szolgálta — nem élt hiába. És én tudom népemet szolgálni. Nem ok nélkül említettem azt, hogy a múltban is politikai személyiség, miniszter voltam. Üzemeim, gyáraim és birtokaim — már mind a múlté. Nem a fordulatkor, hanem egy negyedszázaddal azelőtt mondottam le róluk. Vagyonomnak csak legértékesebb részét — az öt gyermekemet tartottam meg magamnak és nagy boldogság számomra, hogy ma ők is dolgoznak, lelkesen, boldogan munkálkodnak Igaz, ma már nincsenek üzemeim, vállalataim és gyáraim, nem vagyok többé főrészvényes, de részvényese vagyok hazám minden vállalatának. Azért mondottam el itt ezeket a dolgokat, mert el szeretném ültetni vendégeink lelkébe és tudatába — mert a hosszú politikai múst megacélozta gondolkodásukat — azt a meggyőződést, hogy mi az angol néppel is barátságban akarunk élni. Gazdasági, kulturális kapcsolatokat akarunk, hogy minél jobban megismerjük egymást, mert — s ezzel be is fejezem mondanivalómat —, szilárd meggyőződésem, hogy ha egyre jobban megismerjük egymást, még azok is, akik ma még görbén nézünk egymásra, jóbarátokká fogunk válni és együtt fogunk munkálkodni a népek békés együttélésének és együttműködésének nagy művén. Sir Herbert Butcher, az angol képviselőcsoport vezetője válaszbeszédében a többi között ezeket mondotta: Meggyőződésem, hogy angol kartársaim azt szeretnék, ha én most itt megköszönném azt a nagy megtiszteltetést, hogy fogadott bennünket. Amikor Önhöz szólunk, elnök úr, legelső szavaink a hála szavai kell hogy legyenek azért a végtelen szeretetreméltóságért, amelyet ebben az országban tanúsítottak irántunk. Szívből köszönetet mondunk önnek és összes román barátainknak. Most pedig az imént elhangzott bölcs szavaira szeretnék hivatkozni, elnök úr. Tiszteletlenség lenne egy önnél fiatalabb ember részéről, ha hosszas megfontolás, latolgatás nélkül kommentálná beszédét. De azt hiszem, mindketten nagyapák vagyunk, s ebben a minőségben szeretnék néhány szót szólni. Valóban ez a mi feladatunk, elnök úr, hoy jó országot építsünk gyermekeinknek és unokáinknak. Ezért úgy kell dolgoznunk, hogy három lényeges feltételt teremtsünk meg gyermekeink, unokáink számára: a békét, a világbékét, munkához való jogot s a szabadságot ahhoz, hogy saját életüket éljék. Azt hiszem, elnök úr, hogy ezek között a keretek között összefoghat az angol és a román nép is, összefoghatnak a világ összes népei. Nem akarom hosszú szóbeszéddel fenntartani ezt a jeles gyülekezetét. Mi itt valamennyien jóleső érzéssel vettük az Ön beszédéből kicsendülő barátság és jóakarat megnyilvánulását. Ültessük a barátság magvát jó földbe, a megértés útját álló összes akadályoktól megtisztított földbe, öntözzük ezt a földet jó szándékokkal, melengessük a növényt a barátság sugarának fényében, később aztán együtt élvezhetjük munkánk gyümölcsét, .Nagy megfiszeg ídésért centiünket, elnök úr, szíves meghívásával, hogy látogassuk meg élét. Megint csak ismételni tudjuk az ön kívánságát, hogy a barátság és a béke diadalmaskodjék világszerte. Nincs semmilyen jogunk ahhoz, hogy bíráljuk országuk rendszerét, de másrészt, mint barátok, szeretnénk szíves engedelmükkel néhány megjegyzést tenni barátságunk javára. Meg kell mondanom, nagyon sajnálom, hogy Ön annyira el volt foglalva az utóbbi 50 esztendőben, hogy nem látogathatott el Londonba. Végül kérem, engedje meg elnök úr, hogy biztosítsam róla, ha valaha eljönne Angliába, nagyon meleg fogadtatásban részesülne s e fogadtatás élén éppen azok állnának, akiket ma szíveskedett itt fogadni. Ezután William Wilkins laburista képviselő a többi között ezeket mondotta: Mindenek előtt határtalan elismerésünket szeretném kifejezni elsősorban országuknak, másodsorban mindazoknak, akik oly kedvesek voltak hozzánk és látogatásaink során mindenüvé elkísértek bennünket, szíves fáradozásaikért, hogy minél kellemesebbé tegyék ittlétünket Nem feladatom elnök úr, hogy hoszszú beszédet mondjak, csupán hivatkozni szeretnék a világ népeinek békeóhajával kapcsolatban tett megjegyzésére. Azt hiszem, hogy küldöttségünk minden tagja egyetért velem, amikor kijelentem, hogy leghőbb óhajunk, az egész angol nép legforróbb óhaja, hogy békében és barátságban éljen a világ összes népeivel. Ezért örömmel töltene el bennünket, ha az Önök parlamentjének egyes tagjaival megvitathatnánk minden lehető útlátmódját annak, hogy jobb megértést teremtsünk országuk és a mi országunk között, országaink képviselői útján, hogy ilyenformán együttesen hozzájáruljunk a béke biztosítására irányuló barátság és jóakarat szellemének létrehozásához. Ismételten köszönjük önnek, elnök úr, lebilincselő jóindulatát és engedje meg, hogy újólag elmondjam, mily rendkívül nagyra értékelem személyesen is az ön hozzánk intézett szavait. Biztosítom önt, hogy jól megjegyezzük magunknak az itt hallottakat és hogy azok pozitív tényezőkként hatnak majd minden ezentúl következő megbeszélésünk során. Dr. Petru Groza ezután válaszolt St. Oswald lord három kérdésére. A román kormánynak Albánia, Bulgária, Görögország, Jugoszlávia és Törökország kormányaihoz intézett üzenetével kapcsolatban feltett kérdésre a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének elnöke a következőket válaszolta: Angol barátaink éppoly jól tudják, mint a románok vagy a franciák, hogy a Balkán egykor puskaporos hordó volt. Ez volt a helyzet a Balkánon. És ki a bűnös ezért, ki szította a balkáni népek között ezt a hangulatot? Ne kezdjünk most erről vitatkozni. Mindenesetre mások húztak hasznot a népeknek ebből a megosztásából. Én az első világáorú végéig osztrák-magyar alattvdó voltam. Én tudom, milyen volt a Habsburgok „divide et impera“ politikája. Szerbek, horvátok, románok, magyarok, szlovákok, németek éltek egyazon birodalomban. Évszázadokon keresztül uszítottak bennünket egymás ellen — közben a császár nyugodtan uralkodott Bécsben. Nem vagyok hivatva és a hely és idő sem alkalmas arra, hogy a balkáni országok közti üzenetváltás részleteibe bocsátkozzam — egyébiránt önök éppoly jól ismerik ezt az üzenetváltást, mint én. Én nem a jelenségeket vizsgálom, hanem azok okait. Hagyjuk a népeket, hogy maguk alakítsák ki sorsukat, hogy megszüntessék ezt a politikai és gazdasági szakadást nemzetközi síkon, amelyben egyesek érdekeltek — mármint abban, hogy a népek egyenetlenkedjenek egymással, hogy rosszul menjen nekik, ők pedig előnyökhöz jussanak, ők éljenek jól, nem pedig a népek. Circulus vitiosus ez, amelybe bocsátkozunk. Miért ne fogadnánk el azt az eszmét, hogy a Balkánon, a balkáni országok megegyezésével — még akkor is, ha létezik a NATO és a varsói szerződés — véget lehet vetni a népek és államok ellenségeskedésének és meg lehet valósítani a népek békés együttlétezését. A balkáni béke — ez a kérdés, amelyet felvetettünk. Szóba álljunk-e egymással, vagy ne álljunk szóba... Egyesek talán hajlandók lennének, de mások visszahúzzák őket. Dr. Petru Groza ezután a román nép és a vele együttlakó nemzetiségek barátságának és testvériségének eredményeiről beszélt. Olyan népek, amelyek évszázadokon át ellenségei voltak egymásnak — magyarok, románok, szerbek — ma a legnagyobb megértésben együttműködnek. Mindegyiknek megvannak a maga kulturális intézményei. Ebben az országban senkinek sem kell amiatt szenvednie, hogy más nemzetiségű. Voltak-e önök Kolozsváron vagy a Magyar Autonóm Tartományban? A magyaroknak ott saját főiskoláik vannak. Ilyesmi nem volt 1944-ig. Erdélyben a lakosság túlnyomó többségét alkotó román népnek — két és fél millió — nem lehetett egyetlen színháza sem, még kevésbé főiskolái, egyszóval: megvalósítottuk az erdélyi nemzetiségek békés együttlétezését. Lord Oswald megkérte dr. Petru Grozát, fejtse ki véleményét azzal a tervvel kapcsolatban, amely Nyugaton „korridor“ név alatt ismeretes s amely — mint mondotta — a NATO-erők és a szovjet erők között jöhetne létre. A tervet Angliában állítólag támogatja többek között Gaitskel laburista képviselő és Tillea román szökevény is. Dr. Petru Groza válaszában ezeket mondotta: Nincs tudomásom erről a dologról. Lehet, hogy Tillea úrnak Angliában nagy tekintélye van. Én itthonról ismerem őt. Tillea az első viharnál jobbnak látta elmenni innen messzire. Ő nem maradt itt. Lehet, hogy ő onnan, Londonból, jobban ismeri országunk valóságát mint mi. S lehet, egy olyan eszmét szült, amelyet támogatnak egyes tiszteletreméltó emberek is. De én nem helyeslem ezt az eszmét. Elhangzott itt az a szó, hogy „egészségi korbon". Ez azt jelenti, hogy valaki beteg. Elszigetelés ez, egyeseknek afféle különválasztása másoktól. Tehát nem közeledésről van szó. Ez éppen az ellenkezője annak, amit mi akarunk. A fő az, hogy a súlyos betegség — a kölcsönös bizalmatlanság — meggyógyítására törekedjünk és előmozdítsuk a feszültség enyhülését, hogy ne legyen többé szükség „egészségi kordonra“ meg más elkülönítésekre. Én így látom a dolgokat. Lord Oswald ezután azt mondta: tudni szeretné, „mit szándékoznak tenni a Román Népköztársaságban a politikai foglyokkal?“ Dr. Petru Groza így válaszolt erre a kérdésre: Nálunk forradalom volt. Mindanynyian tudjuk, mi a forradalom. Én elég jól ismerem Anglia történelmét. Eminens diák voltam. A történelem tapasztalataiból tudjuk, hogy azok, akiknek nem fűződik érdekük a társadalom haladásához, elkeseredett ellenállást fejtenek ki a születő társadalmi rendszerrel szemben és összeesküvéseket szőnek ellene, igyekszenek minden eszközzel megdönteni. Ez a helyzet országunkban is azokkal kapcsolatban, akiket államellenes tevékenységükért letartóztattak és elítéltek. Én tudom, kire gondol Tillea. Azokra, akik titkos terrorista bandákat szerveztek, a légionáriusokra, azokra az ügynökökre gondol, akiket idegen kémszolgálatok dobtak le ejtőernyővel országunk területére — az összeesküvőkre gondol. Mi nem félünk, de nem tűrjük el, hogy bárki is bombamerényleteket szervezzen ellenünk és életünkre törjön. Kezükben fegyver volt, amikor elfogták őket. Ezek az emberek tehát közönséges bűnözők. Nekünk is megvan a magunk büntető törvénykönyvünk, akárcsak Angliának, vagy más országnak. Biztos vagyok benne, hogy aki túllépi a politikai harc határait és megsérti a büntetőjog konkrét paragrafusait, azt Angliában is megbüntetik. Az, aki hibázott, de változtat magaviseletén, bocsánatot nyer. Meg kell szelídülniük azoknak a bűnözőknek, akik nem ismerték fel rögtön hazánk politikai valóságát és azt hitték, hogy csak átmeneti dolgokról van szó. Nem lehet azonban jó eredményre jutni mindaddig, ameddig bizonyos londoni, párizsi, müncheni rádiók gyaláznak bennünket és uszítanak ellenünk. Oswald lordnak arra a megjegyzésére, hogy ő a fenti kérdést nem Tillen részéről, hanem a saját részéről tette fel, dr. Petru Groza ezeket mondotta: feltételezem, hogy az önök által felvetett konkrét esetek nem juthattak az önök tudomására másképp, mint Tillea útján. Nem tételezem fel azt, hogy önöknek más szerveik is lennének itt. A beszélgetés végén Sir Herbert Butcher kijelentette, hogy az angol képviselők igen hálásak dr. Petru Grozának a nekik szentelt időért. Az angol képviselők fogadása a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlésének Elnökségénél szívélyes légkörben folyt le. (Agerpres) ELŐRE ----• — INDIA FÜGGETLENSÉGÉNEK 10. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL ÜZENETVÁLTÁS szovjet és indiai államférfiak között MOSZKVA (Agerpres) A TASZSZ jelenti : Moszkvában közzétették K. J. Vorosilov, A. A. Bulganyin, A. Sz. Hruscsov és Radzsendra Praszad, India elnöke, valamint Ussavaharldl Nehru indiai miniszterelnök üzenetváltását India függetlenségének tizedik évfordulója alkalmából. A szovjet nép — hangzik a többi között K. J. Vorosilovnak ízászod elnökhöz intézett távirata — mélységes örömmel állapítja meg, hogy a hősies indiai nép hosszas harca nyomán az idegen gyarmattartók ellen, létrejött a független indiai állam.V. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke Nehru miniszterelnökhöz intézett üzenetében üdvözli Indiának a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttlétezésére irányuló politikáját és annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy India és a Szovjetunió barátsága döntő tényező lesz azoknak a nemzetközi kérdéseknek a rendezésében, amelyektől az emberiség további haladása függ. N. Sz. Hruscsov Dzsavaharlal Nehruhoz intézett táviratában ugyancsak annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a szovjet és az indiai nép barátsága, amely a szabadságért, békéért és haladásért folyó harcban érlelődött meg, tovább erősödik a világbéke át a népek közötti barátság érdekében. Az indiai államférfiak válaszüzenetükben köszönetet mondottak a jókívánságokért, Nehru miniszterelnök osztozik a Szovjetunió vezetőinek abban a meggyőződésében, hogy a Szovjetunió és India barátsága a nemzetközi kérdések békés megoldásának érdekeit szolgálja. Nehru miniszterelnök N. Sz. Hruscsovhoz intézett üzenetében annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy India és a Szovjetunió népeinek barátsága török barátság. Roosevelt asszony nyilatkozata a Szovjetunióban tett látogatásáról KOPPENHÁGA (Agerpres) TASZSZ: A Szovjetunióból Amerikába hazatérő Roosevelt asszony Koppenhágában nyilatkozott a sajtó képviselőinek. Kijelentette, hogy nagyon meg van elégedve a Szovjetunióban tett útjával, amelynek során módjában volt bármit megtekinteni és bárkivel elbeszélgetni. Kidomborította, hogy a Hruscsovval folytatott megbeszélése tette rá a legmélyebb benyomást. A szovjetunióbeli életszínvonalról szólva Roosevelt asszony rámutatott, hogy a forradalom óta nagy haladást értek el, s hogy az egyszerű emberek kétségtelenül érzik ezt. — ■ ---- Gyors ütemben folynak lakásépítkezések Kolozsváron éjszaka van. A sötét felhőfoszlányok között hamiskásan hunyorognak a csillagok aranyszemei. A hold elbújt valahol a dombok mögött, mintha félne a hajnaltól, amely nemsokára felváltja a sötétséget, mint az egyik őrszem a másikat. Dübörögnek a traktorok. Nehéz munkát végeznek, tarackokat vontatnak. Acéltalpaik alatt tompán recsegnek, csikorognak a kövek. A menetoszlop új állásba vonul. A traktorok, kihunyt fényszóróval vaksötétben haladnak. Hepehupás a terep, buckák, vízmosások váltakoznak... egymást követik a hidak, egyszerű pallók, egymás mellé fektetett koronákból, karfa nélkül, szekerek számára. Recsegnek, nyikorognak a gerendák az acélszörnyek súlya alatt. Már nincs messze az új állás, ahonnan a tarackok megnyitják majd a tüzet az „ellenségre". A hátvéd, Árpád Elek, civilben is traktoros. Ő vezeti a menetoszlop utolsó traktorát. Szemfüles, keménykötésű, tapasztalt gyerek, de most csorog a homlokáról az izzadtság Nem könnyű a munkája. Az előtte haladó traktorok talpai alatt ismét csikorog valami. .Megint egy hideg villan fel a gondolat Árpád agyában, de még alig gondolta ezt végig, máris érzi, amint a traktor lassan egyik oldalára dől. Megállítja a motort és hirtelen leugrik. Amint a traktor alá pillant, meghűl az ereiben a vér. *Inkább tapogatva, mint látva, megállapítja, hogy a traktornak csupán az egyik hernyótalpa kapaszkodott fel a hídra, a másik a levegőben van s csak egy szerencsés véletlennek köszönhető, hogy a traktor nem fordult le a flidről: a hernyótalp felső része beakadt egy fűzfa inas törzsébe. Mit tegyenek? A Hadsereg Napja előtt — jelentem, hogy megakadtunk — suttogja rekedten, szégyenkezve. A tarack parancsnoka tovább adja a jelentést. Szükség van a lövegre. Ha most, a döntő összecsapás előtt, kiválik a harcból, csökken az üteg tűzereje, kockán forog az ütközet sorsa. — Kapcsoljátok a löveget egy tehergépkocsihoz — rendelkezik az ütegparancsnok. — Parancsnok elvtárs ... itt merednek, hogy kiszabadítsam a traktort — jelentkezik Árpád. — Egyedül? ... Strab Anton, Feik hete Károly, Cálin Andrei — maradtok, segíttek neki ! A néhány perc múlva a hátrama- fáradt tarackot tehergépkocsi után kötötték, követi a menetoszlopot, amely nemsokára már megkezdi a berendezkedést az új állásban. A hídon Árpád és társai azon tanakodtak, hogy hogyan szabadítsák ki a traktort. Megindítani nem tudták, sem visszataszítani. Nem maradt más hátra, le kellett bontani a hidat, hogy a traktor mindkét hernyótalpa a földet érje, azután pedig a szembeni partot ki kellett ásni, hogy a traktor felkapaszkodhasson. Nehéz munka volt, ők pedig fáradtak voltak, kimondhatatlanul fáradtak. Harmadik éjjel nem aludtak. — Katonák vagyunk, elvtársak! — kiáltotta el magát Strab Anton, egy alacsonytermetű, szélesvállú katona, az alegység agitátora. — Igazad van — felelték a többiek Úgy kell cselekednünk, mintha igazában harcban állanánk ... S fáradságról, alvásról megfeledkezve, munkához látlak. Az új átlásban a katonák vár Ttték a parancsot a tűz megnyitására, össztüzet és tüzcsapásokat kellett végrehajtaniok s ezek nagy pontosságot igénylő műveletek. A gyakorlótéren mély csend honolt, csak a katonák lélegzése hallatszott az éjszakában, mint egy csermely csobogása. A magasban nemsokára egy repülőgép berregése hallssott, majd a szembenfekvő hegyoldalon felvillant a géppuskák torkolati tüze, amely a tüzérség számára is a tüzelés kezdetét jelezte. Valóságos pergőtűz kezdődött. A magaslatról a megfigyelő csodálkozva kérdezte a parancsnok rádiósát: „Csak egy lövést adtatok le?" Csak egyetlen robbanást figyelt meg. A parancsnok, örömtől sugárzó arccal, mindegyre ismételgette: Jól van, tüzérek! Jól van, fiuk! Igazi tüzérek vagytok! —A hajnal aranyosan csillogó, számtalan fénnyel árasztotta el a dombokat és völgyeket. A katonák visszatértek a táborba. A gyakorlat sikerrel végződött. Az uron, a lebontott hídon, már csak a pórul járt traktor nyomai látszottak. A katonák most a híd felállításán dolgoztak. ROMÁN LAJOS Figyelőállásban Esti és látogatás nélküli tanfolyamok a dolgozók iskolai végzettségének elősegítésére (Folytatás lapunk vasárnapi számából) Az 1657/5®. tanévtől kezdve a főiskolák látogatás nélküli tagozatán évi négy vizsgaszak lesz: február 15—28, április 1—15, július 1—30 és október 1—15 között. Az általános és középfokú oktatás számára tanárokat képző főiskolák látogatás nélküli tagozatára beiratkozott hallgatók első vizsgaszaka február 15—28 helyett január 2—15. Azokat a hallgatókat, akik tanulmányi körökbe járnak, egyéni tanulmányuk elősegítése érdekében főiskoláik konzultációkkal támogatják. Az ebből eredő feladatokat a főiskolák vezetősége tanszékenként állapítja meg. Az 1360/1956. sz. MTH alapján besorolt dolgozók, akik más szaki teljes főiskolai végzettséggel rendelkeznek, mint amelybe az 1009/1957. sz. MTH megjelenésének napján (1957. június 25) betöltött állásuk megkövetel, megmaradhatnak jelenlegi beosztásukban, ha szakismereteiket a munkahelyen felülvizsgálják. Ezek a dolgozók nem részesülnek az 1000/1957. sz. MTH által előírt kedvezményekben. a) Ebből a célból a minisztériumok központi felülvizsgáló bizottságokat létesítenek, amelyeknek az a feladata, hogy megszervezzék, irányítsák és ellenőrizzék a vállalati és intézményi felülvizsgáló bizottságok működését. b) A felülvizsgáló bizottságok 1958 január és február havában működnek, a beiratkozási határidő pedig f. év december 31. c) A dolgozók ismereteinek felülvizsgálása a munkahelyen történik és írásbeli, szóbeli és gyakorlati vizsgából áll, amelynek során a dolgozó bebizonyíthatja a beosztásának megfelelő felsőfokú képzettségét. Az öszszes vizsgákon sikeresen megfelelt jelöltnek a felülvizsgáló bizottság jegyzőkönyve alapján az illetékes minisztérium képzettséget igazoló bizonyítványt állít ki. Ez a képzettséget igazoló bizonyítvány akkor is érvényes, ha a dolgozót ugyanolyan beosztásban más vállalathoz vagy intézményhez helyezik et, d) A dolgozók felülvizsgálása során a bizotságok szem előtt tartják a beosztásnak megfelelő minimális elméleti és gyakorlati ismeretanyagot, amelyet az illetékes minisztérium a központi felülvizsgáló bizottság útján állapít meg, e) Azok a dolgozók, akik szakmai beosztásukkal rokon főiskolai végzetséggel rendelkeznek, mentesülnek a felülvizsgáló bizottság előtti vizsga alól. A felülvizsgálás alóli mentességre jogosító rokon végzettséget az illetékes minisztérium (központi szervezet) állapítja meg. Az ebbe a kategóriába eső dolgozók számára az előírt szolgálati idő két évvel hosszabb. Azok a dolgozók akik főiskolai tanulmányaikat megszakították és olyan állásokat töltenek be, amelyekre nézve az 1360/1956. sz. MTH melléklete felsőfokú szaktanulmányokat ír elő, tanulmányaikat az Oktatásügyi Minisztérium 8207/1956. sz. utasításainak 3. szakasza értelmében befejezhetik mégpedig: a) Azok akik tanulmányaikat az 1948. évi tanügyi reform előtt vagy azután szakították félbe, újból beiratkozhatnak a főiskolák látogatás nélküli tagozatára, ugyanazon szakra vagy valamely rokon szakra, a megszakítás előtt sikeresen elvégzett utolsó év után következő évfolyamra, amennyiben különbözeti vizsgát tesznek az érvényben lévő tanmenet alapján — az illető főiskola által megállapított tárgyakból. b) A különbözeti vizsgákat az Oktatás- és Művelődésügyi Minisztérium által megállapított vizsgaszakokon lehet letenni. Azok a hallgatók, akiknek különbözeti vizsgát kell tenniök, csak a vizsgák után jelentkezhetnek annak az évfolyamnak a vizsgáira, amelyre beiratkoztak. Azoknak a hallgatóknak, akiknek 1—5 különbözeti vizsgát kell tenniök, abban a tanévben kell vizsgázniok, amelyben beiratkoztak. Azok a hallgatók, akiknek 6—12 különbözeti vizsgát kell tenniök, egy éven belül vizsgázhatnak, anélkül, hogy arról az évfolyamról is vizsgázniuk kellene, amelyre beiratkoztak. Ezek a hallgatók újból beiratkozhatnak ugyanarra az évfolyamra és nem tekinthetők ismétlőknek. Akiknek több mint 12 vizsgát kell letenniük ezeket a beiratkozástól számított két év alatt letehetik anélkül, hogy annak az évfolyamnak a vizsgáira is jelentkeznének, amelyre beiratkoznak. Azokat, akik nem tartják be az előírt határidőket exmatrikulálják. Az A. Zsdanov és a St. Gheorghiu társadalomtudományi főiskolák kétéves évfolyamának végzettjei államvizsgára jelentkezhetnek valamelyik bölcsészeti, történelmi, közgazdaságtudományi, pedagógiai és jogtudományi karon, miután letették az Oktatásügyi Minisztérium 44757/1953. sz. rendeletében előírt különbözeti vizsgákat. A műszaki vezetői vagy almérnöki iskolák okleveles végzettjei, akik középiskolai oklevéllel rendelkeznek, tanulmányaik kiegészítésére felvételi vizsga nélkül beiratkozhatnak az illető kar látogatás nélküli tagozatának 1. évfolyamára. A TANULMÁNYOK KIEGÉSZÍTÉSÉHEZ NYÚJTOTT KEDVEZMÉNYEK Azok a dolgozók, akik az 1360/ 1956. sz. MTH rendelkezései értelmében az 1009/1957. sz. MTH előírásai keretében kiegészítik tanulmányaikat és pontosan eleget tesznek szakmai és iskolai kötelezettségeiknek, az alábbi kedvezményekben részesülnek a megfelelő tanulmányi feltételek biztosítása céljából: a) A munkaidő csökkentése heti 48 óráról 40 órára (lehetőleg heti egy szabad nap formájában). A tanuló dolgozóknak nyújtott munkaidőcsökkentés címén a vállalat (intézmény) nem alkalmazhat más munkaerőt. Az egy hétre járó munkaidőcsökkentés nem vonható össze a következő hetek munkaidőcsökkentésével. b) Évi 40 nap fizetett tanulmányi szabadság a pihenőszabadságon kívül, két vagy három, legfeljebb húsz napos részletekben az évi vizsgaszakok előtt, ha a dolgozó rendszeresen leteszi vizsgáit. A vizsgák napjára az alkalmazott fizetés nélküli szabadságot kap. c) Húsz napos fizetéses szabadság az érettségi vizsga és harminc napos fizetés, szabadság és államvizsga alkalmával. A szabadság csak egyszer nyújtható. Az „a“, „b“ és „c” pontokban felsorolt kedvezményeket a minisztériumok központi intézménye és szervezetek vezetőségei, a tartományi néptanácsok végrehajtó bizottsága és Bukarest város néptanácsának végrehajtó bizottsága engedélyezi a vállalatok (intézmények) javaslatai alapján, azoknak a dolgozóknak, akik bebizonyítják, hogy pontosan eleget tesznek szakmai és iskolai kötelezettségeiknek. A vállalatok és intézmények, amelyeknek olyan dolgozói vannak, akik az 1009/1957 sz. MTH feltételei szerint kiegészítik tanulmányaikat, kötelesek:k a dolgozók rendelkezésére bocsátani a tanulmányaikhoz szükséges tankönyveket, jegyzeteket. Mindezek a vállalat (intézmény) tulajdonát képezik és a vállalati (intézményi) könyvtárak csak használatra adják át a tanulóknak, főiskolásoknak. — biztosítani a konzultációs termeket a munkaidőn kívül, megszervezni és képzett tanszemélyzetről gondoskodni, akik a konzultációs órát tartják és lehetővé tenni a tanulók és hallgatók számára az iskolai felkészültséghez szükséges laboratóriumok és felszerelések használatát; — megadni a 2047/1954. sz. MTH előírásaiban foglalt alábbi kedvezményeket: a dolgozók beosztása olyan váltásokban, hogy rendszeresen látogathassák a tanfolyamokat, az iskolanapokon nem adhatnak külön munkát és nem küldhetik olyan kiszállásra, hogy hiányozzanak a tanfolyamokról. Azok a dolgozók, akik az 1360/1956 sz. MTH megjelenésekor tanulmányaik kiegészítését megkövetelő beosztásban voltak és abban az időpontban már betiltötték 40. életévüket, megtarthatók beosztásukban anélkül, hogy tanulmányaikat kiegészítenék, mindaddig, míg a minisztériumok vagy központi intézmények vezetőségeinek a megítélése szerint megfelelnek a jelenlegi beosztásuk megkívánta követelményeknek. Feltételesen folytathatják tanulmányaikat s az ielen végrehajtási utasításokban előírt kedvezményeket is élvezik egyetlen (közép, vagy felsőbbfokú) oktatási formában. A szakszemélyzet, valamint a műszaki és adminisztratív személyzet, amelynek javadalmazását munkakör szerint más minisztertanácsi határozatok alapján az 1360/1956. sz. MTH megjelenése után állapították meg Ugyanolyan bérezési elvek szerint az 1009/1957. sz. MTH által meghatározott jogokat élvezi. Azok a dolgozók, akik olyan munkakört töltenek be, amelyhez nincs meg az 1360/1956 sz. MTH mellékletében előírt tanulmányi végzettségük és szolgálati idejük és közép vagy felsőfokú tanulmányaik kiegészítése a szolgálat érdekében folyamatban van, az 1009/1957 sz. MTH-ban előírt tanulmányi kedvezményekben részesülnek. Osztályismétlés esetén a megismételt osztályok végzése idején a tanuló nem részesül többé az 1009/1957. sz MTH-ban előírt kedvezményekben. A megismételt osztályt követő osztálynál rendszeres iskolalátogatás esetén a tanuló az 1009/1957 sz. MTH-ban biztosított jogokat élvezi. Ugyanezek a rendelkezések vonatkoznak a főiskolákra beiratkozott dolgozókra is. * HÉTOSZTÁLYOS ELEMI ISKOLAI VÉGZETTSÉGGEL EGYENÉRTÉKŰ TANULMÁNYOK: 1. Hétosztályos elemi iskolai bizonyítvány. 2. A teljes hétosztályos elemi iskola elvégzéséről tanúskodó bizonyítvány 3. Hétosztályos pótiskolai bizonyítvány 4. Hétosztályos elemit kiegészítő iskolai bizonyítvány 5. Négyéves tanonciskolai bizonyítvány 6. Hároméves tanonciskolai bizonyítvány 7. Hároméves szakiskolai bizonyítvány 8. Hároméves elemi ipariskolai bizonyítvány 9. Alsófokú ipariskolai bizonyítvány 10. Kereskedelmi gyakorlóiskolai bizonyítvány 10. Alsófokú mezőgazdasági (kertészeti, szőlészeti stb.) iskolai bizonyítvány 12. Négyosztályos algimnáziumi bizonyítvány 13. Hároméves algimnáziumi bizonyítvány 14. Hároméves egységes gimnáziumi bizonyítvány (1946—48 között) 15. Hároméves líceumi bizonyítvány (1920—1934 között). 16. Liceumi alsó tagozat elvégzését tanúsító bizonyítvány (három év) 17. Liceutisi alsó tagozat elvégzését tanúsító bizonyítvány (négy év) 18. Nyolcosztályos polgári iskolai bizonyítvány (Erdélyben 1929-ig) 19. Alsófoku kereskedelmi líceumi bizonyítvány 20. Alsófoku ipari-líceumi bizonyítvány 21. Alsófoku mezőgazdasági (kertészeti, szőlészeti stb.) líceumi bizonyítvány 22. Alsófoku kereskedelmi iskolai bizonyítvány (három év) 23. Alsófokú kereskedelmi iskolai bizonyítvány (négy év) 24. Elsőfokú szakiskolai bizonyítvány (öt év) 25. Elsőfokú szakiskolai bizonyítvány (négy év) 26. Elsőfokú háztartási iskola elvégzését tanúsító bizonyítvány 27. Iparművészeti iskolai bizonyítvány (öt év) 28. Iparművészeti Iskolai bizonyítvány (négy év) . . 29. Kísérleti műszaki középiskola elvégzését tanúsító bizonyítvány (alsó tagozat) 30 Kazápiskoki bizonyitvány (Beszszarábiában 1929-ig). AZ ÁLTALÁNOS KÖZÉPISKOLAI VÉGZETTSÉGGEL EGYENÉRTÉKŰ KÖZÉPFOKÚ TANULMÁNYOK: Az Oktatásügyi Minisztérium 1989/1956 sz. rendelete m énelmében középiskolai végzettséggel rendelkezőknek tekintendők azok, akik az alábbi bizonyítványok valamelyikével rendelkeznek: 1. 1025 előtti nyolcéves líceum elvégzését tanusító bizonyítvány 2. Eretségi bizonyítvány 3. Katonai középiskolai érettségi bizonyítvány 4. Tanítói képesítő oklevél (Hat, hét vagy nyolc év) Óvónői képesítő oklevél (hat, hét vagy nyolc év) 5. Felső kereskedelmi iskolai bizonyítvány 6. Kereskedelmi líceumi bizonyítvány 7. Felsőfokú iparművészeti iskolai bizonyitvány (oklevél)8. Ipari líceumi bizonyítvány (oklevél) Kísérleti műszaki középiskola felső tagozatának elvégzéséről tanúskodó bizonyítvány (oklevél) Katonai műszaki líceum elvégzését tanúsító bizonyítvány (oklevél) 9. Másodfokú ipari iskolai bizonyítvány (oklevél) 10 Másodfokú mezőgazdasági (szőlészeti, kertészei stb.) iskolai bizonyítvány (oklevél) 11 Másodfokú háztartási-gazdasági iskola elvégzését tanúsító bizonyítvány (oklevél) 12 Másodfokú gazdaképző elvégzését tanúsító bizonyítvány (oklevél) 13 Másodfokú házartási iskola elvégzéséről tanúskodó bizonyítvány (oklevél) 14. Selyemhernyótenyésztési Iskola érettségi bizonyítvány (nyolc év) 15. Műszaki középiskola -technikusi oklevele 16. Műszaki középiskolai bizonyít-,vány (oklevél) (1948—1954 között) 17. Kétéves (esti tagozaton három év) munkásegyetem elvégzéséről tanúskodó oklevél (bizonylat) Közigazgatási-gazdasági, középfokú szakiskolai bizonyítvány (oklevél) 18. Teológiai szemináriumi, oklevél az 1948. évi tanügyi reform előtt 19. A medgidiai nyolcosztályos mohamedán teológiai szeminárium oklevele.