Előre, 1967. december (21. évfolyam, 6243-6269. szám)
1967-12-09 / 6250. szám
1967. DEC. 9., SZOMBAT A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT ORSZÁGOS KONFERENCIÁJA (Folytatás a 10. oldalról) Jatlan tényről, tanúskodott ismételten, hogy a párt politikája azonosul a dolgozók alapvető érdekeivel. A dolgozók, akiket messzemenően foglalkoztat az ország erőteljes haladása a szocialista építés és az egész nép jóléte útján, az indítványozott intézkedések kiegészítésére a hozzáértés, a komolyság és a felelősségérzet szellemében számos értékes javaslatot tettek. Az ország közigazgatási-szervezési formáira vonatkozó javaslatok többsége azoknak az elveknek konkrét alkalmazására vonatkozik, amelyek a megyék, a városok és a községek körülhatárolásának alapját képezik ; a szóban forgó elvek célja gazdasági és társadalmi-kulturális szempontból egyaránt életképes közigazgatási-területi egységeket kialakítani, ami lényeges tényező a társadalmi élet problémáinak hozzáértő és operatív megoldásában, a központi szervek és a helyi államhatalmi, illetve államigazgatási szervek jobb kapcsolatainak megvalósításában. A javaslatok szerint nagy, homogén megyéket kell kialakítani, amelyek körültekintően fel tudják használni saját anyagi és emberi erőforrásaikat és képesek jelentős mértékben hozzájárulni a termelőerők fejlődéséhez. A Központi Bizottság plenáris ülésének határozatában foglalt elvek valóban nem a régi megyék szerinti közigazgatási-területi beosztás lemásolását célozzák, hanem előirányozzák, hogy a közigazgatási egységek kijelölésénél tartsák szem előtt az ország gazdasági és társadalmi fejlődésének jelenlegi stádiumát, a természeti, gazdasági, demográfiai, társadalmi és műszaki tényezők kölcsönhatását, azt a körülményt, hogy a szocialista építés éveiben a különböző területi övezetek és helyiek gazdasági és társadalmi-kulturális fejlődése folytán új, tartós kapcsolatok alakultak ki, ezeket pedig a további fejlődés során nem lehet figyelmen kívül hagyni. A javaslatok másik kategóriája városoknak mint municípiumoknak a megszervezésével, a városok körülhatárolásával és azzal foglalkozik, hogy közigazgatásilag csatoljanak hozzájuk bizonyos községeket és falvakat, hogy egyes községeket nyilvánítsanak városoknak. E javaslatokkal kapcsolatban hangsúlyozni kívánom, hogy a Központi Bizottság folyó év októberi plenáris ülésének határozata értelmében a kidolgozás alatt álló és a javaslatok többségét szem előtt tartó megye-, város- és községtérképek tervezeteit, még mielőtt jóváhagyás végett a párt- és államvezetőség elé terjesztenék, közzé teszik és a széles tömegek körében megvitatják, hogy azok véleményt mondhassanak róluk, hozzájárulhassanak javításukhoz és véglegesítésükhöz. A közigazgatási-területi szervezés javítását célzó törekvésekkel párhuzamosan javaslatok hangzottak el a megyék, városok és községek elnevezéséről is. Számos különféle kategóriákhoz tartozó dolgozó indítványozta, hogy az új megyék lehetőleg hagyományos elnevezésüket viseljék. A javaslatokat elemzik, s figyelembe veszik azt, hogy az elnevezések legyenek összhangban országunk politikai, gazdasági és társadalmi realitásaival, s egyben tükrözzék a román nép történelmi hagyomámányait. Elvtársak ! Különleges figyelmet érdemel a leendő államhatalmi és államigazgatási szervek összetételére, szervezési formájára és mű-ködésére vonatkozó számos javaslat. Ez arról tanúskodik, hogy a dolgozók az alapvető közigazgatási egységekben — a városokban és falvakon — vagyis ott akarnak hozzáértő és operatív helyi szerveket létrehozni, ahol a párt és a kormány határozatai valóra válnak. A javaslatok legnagyobb része egybeesik azokkal az alapelvekkel és elgondolásokkal, amelyeket Nicolae Ceausescu elvtárs által a konferencián előterjesztett jelentés foglal magában. E javaslatok fenntartják azt, hogy az új államhatalmi és államigazgatási szervek rendelkezzenek nagyobb feladatkörrel, hogy ténylegesen vezethessék a gazdasági, társadalmi-kulturális, közművesítési-gazdálkodási tevékenységet azokban az egységekben, ahol megválasztották őket. Ebben az értelemben többen indítványozták, hogy számos olyan kérdést, amelyet jelenleg tartományi és rajonii szinten oldanak meg, a városi és községi tanácsok rendezhessenek. A szóban forgó javaslatok megfelelnek a megállapított elveknek, amelyek tekintetbe veszik azt, hogy az állami szervek közelebb kerüljenek a dolgozók széles tömegeihez, még jobb lehetőségek teremtődjenek a dolgozókat érdeklő kérdések helybeli megoldására, valamint arra, hogy szocialista társadalmunk minden tagja, nemzetiségre való különbség nélkül részt vegyen az állami és társadalmi ügyek vezetésében és megoldásában. Avita során bírálat hangzott el a néptanácsi ügyosztályok szervezési módjáról és működéséről, amely leszűkíti tevékenységi körüket, megfosztja őket a helyi gazdasági és társadalmi-kulturális tevékenység vezetéséhez szükséges hatáskörüktől. A konferencián elhangzott jelentés előirányozta, hogy a jövőben a helyi gazdaság vezetését az önálló gazdasági ügyvitel elve alapján szervezett egységek lássák el. Az oktatás, a szociális-kulturális tevékenység szervezése és irányítása terén a jelenlegi ügyosztályok helyett a néptanácsoknak és az illetékes központi szerveknek egyaránt alárendelt végrehajtó intézmények létesülnek, amelyek tevékenységi területükön nagyobb hatáskört és felelősséget kapnak. A javasolt intézkedések célja felszámolni a helyi államhatalmi szervek apparátusának szervezésében és működésében mutatkozó hiányosságokat, fokozni egész tevékenységük operativitását és hatékonyságát. A dolgozók számos levélben nagyra értékelik pártunk helyes nemzetiségi politikáját és kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy e politika tükröződni fog az új közigazgatási-területi egységek megszervezésében is, valamint a helyi államhatalmi és államigazgatási szervek munkájában. Szocialista rendszerünk, a hazai dolgozók egyik nagyszerű vívmánya az, hogy a marxi-lenini elvek alapján végérvényesen megoldódott a nemzeti kérdés. Pártunk e politikához híven a jövőben is harcolni fog a román, magyar, német, szerb és más nemzetiségű dolgozók közötti teljes jogegyenlőségért és testvériség fejlesztéséért, biztosítva az alkotmányos előírások következetes valóra váltását az anyanyelv szabad használatát illetően az államigazgatásban, az oktatás minden fokán, a művelődési intézményekben, a könyvek, folyóiratok és újságok saját anyanyelvű kiadásában. A vita egyes részvevői a helyi gazdaság kérdéseivel foglalkozva javasolták, hogy utalják a leendő községi tanácsok ügykezelésébe a helyi érdekű gazdasági és szolgáltatási egységeket (malmok, téglaégetők, kőbányák, mészégető kemencék stb.) nyereségük egy részét pedig használják fel a gazdasági és gazdálkodási tevékenység fejlesztésére. Úgyszintén javasolták a helyi erőforrások és anyagok jobb hasznosítását, hogy nagyobb mértékben lehessen foglalkoztatni a falusi lakosságot a gazdasági tevékenység szférájában. Sok javaslat vonatkozik a helyi államigazgatási szervek apparátusának ésszerűsítésére és egyszerűsítésére, arra, hogy ezekben a szervekben jól felkészült, kezdeményező készséggel, szervező szellemmel rendelkező káderek dolgozzanak, akik képesek az új körülmények között hatékonyan és több operativitással valóra váltani a rájuk háruló megnövekedett feladatokat. Ehhez szorosan kapcsolódik az a javaslat is, hogy létesítsenek szaklíceumokat a községi államigazgatási szervek középfokú kádereinek képzésére. Meg akarom jegyezni, hogy számos javaslat kitér a helyi államhatalmi és helyi államigazgatási szervek szervezési és működési normáira, hangsúlyozva, hogy e normák szabályozzák pontosabban az illető szervek tevékenységét. Ezeket az indítványokat nagy figyelemmel tanulmányozzák és szem előtt tartják a helyi államhatalmi és államigazgatási szervek szervezésére és működésére vonatkozó új törvény kidolgozásánál, amely pontosan meghatározza majd e szervek helyét, szerepét, feladatkörét és viszonyait állami szerveink rendszerében. Egy másik kérdéscsoport a helyi államigazgatási szervek folyó munkájára vonatkozik ; e problémákat az illetékes központi szervekhez juttatják el, hogy irányítási és ellenőrzési tevékenységük során megoldást találjanak reájuk. Elvtársak ! Igen sok javaslat foglalkozik a község- s rendezéssel. Javasolták, hogy a területrendezés egybehangolására és irányításá- ra létesüljön központi szerv, a megyék és municípiumok szintjén pedig alakuljanak szakosított szervek, amelyek helyi síkon megoldják az építkezések sziszte- matizálásával és kivitelezésével kapcsola- tos kérdéseket. A városokat és a községeket illetően javasolták, hogy helybeli szakemberekből és más káderekből alap Olyan kérdéseket vitatunk meg a párt Országos Konferenciáján, amelyek kivételes fontosságúak a haza felvirágzása és a román nép jóléte szempontjából. A Nicolae Ceausescu elvtárs, a párt Központi Bizottságának főtitkára előterjesztette jelentésből és a jóváhagyás végett az Országos Konferencia elé terjesztett dokumentumokból világosan kitűnik, hogy a szocialista gazdaság , és elsődlegesen az iparfejlesztése, a gazdasági hatékonyság fokozása a nép életszínvonala emelésének legfőbb forrása. A rendelkezésünkre álló erőforrások magasfokú hasznosításával, az iparnak a mai műszaki haladás alapján történő fejlesztésével, a beruházások évről évre való növelésével nagyobb jövedelmek érhetők el, amelyek lehetővé teszik a haza gazdasági erejének és a lakosság életszínvonalának állandó emelését. Mi, Arges tartományi dolgozók mélységesen meg vagyunk győződve arról, hogy a párt helyes politikát folytat, amikor a gazdaság szüntelen fejlesztésére fordítja a felhalmozásokat. A párt és az állam támogatásával Arges tartomány lendületes gazdasági fejlődésnek indult az utóbbi években. A tartomány gazdaságában az ipar túlsúlyba került, új építőtelepek nyíltak meg, miáltal növekedett az alkalmazottak száma és ami igen fontos, gyarapodott jövedelmük is. Az utóbbi hét évben például a tartomány kitermelő telepein dolgozó munkásoknak több mint 43 százalékkal növekedett az átlagos jövedelme. Munkás, mérnök és technikus kollektívánk nagy lelkesedéssel vitatta meg az Irányelv-tervezetet, s a pártvezetőség által kidolgozott többi dokumentumot, hőszszasan fontolóra vette előirányzataikat és értékes javaslatokat tett a tevékenység javítására, abban a meggyőződésben, hogy a párt javasolta intézkedések alkalmazása újabb, erőteljes lendületet ad országunk fejlődésének. Noha osztályunk egész éven át ütemesen teljesítette termelési feladatait, úgy véljük, hogy több kőolajat lehetett volna kitermelni, ha a műszaki és szervezési intézkedések mellett az anyagi érdekeltség megfelelő rendszerével rendelkeztünk volna. Az Irányelv-tervezetet tanulmányozva, láttam, hogy minden egyes dolgozó jövedelmének arányban kell állnia munkája mennyiségével és minőségével, reális eredményeivel. Arra is felfigyeltem, hogy mindenki anyagilag felelős a feladatok nem teljesítéséért. Ezek voltaképpen az iparban fennálló helyzet égető követelményei, amelyek nélkül nem biztosítható a magas fokú hatékonyság. A jelenlegi bérezési rendszer nem képes kapcsolatot teremteni a dolgozóknak a legjobb eredmények elérésére való eszkítsanak társadalmi jellegű munkaközösségeket, amelyek támogassák a városi és községi tanácsokat a községrendezés és az építkezés problémáinak megoldásában. E javaslatokat megvizsgálja majd az alapelvek fényében a Központi Párt- és Állami Komisszió, és konkretizálja a felmerült problémákat, hogy aztán a tervezett községrendezési szervek eleget tehessenek az e téren kijelölt feladatoknak. Más javaslatok a falvak központjának körülhatárolására vonatkoznak, hogy észszerűen fel lehessen használni a mezőgazdasági területeket és növelni lehessen a népsűrűséget ; javasolták, hogy az első szakaszban állítsák össze a községek központjának részletes rendezési tervét , dolgozzanak ki újabb szabályozó rendelkezéseket a telkek adásvételére és cseréjére vonatkozóan, nagyobb hatáskört biztosítva a helyi szerveknek e problémák megoldásában. Az ilyen vonatkozású javaslatokat tanulmányozzák és felhasználják a községek harmonikus fejlesztésére vonatkozó szabályok véglegesítésénél. Minthogy a népsűrűség növelésének és a faluközpont parcellázásának problémáit nem lehet megoldani a faluközpont előzetes körülhatárolása nélkül, a Mezőgazdasági Főtanácsnak, a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szövetségének, az Igazságügyminisztériumnak, a Helyi Államhatalmi Szervek Irányításával és Ellenőrzésével foglalkozó Állami Bizottságnak, valamint a községrendezéssel foglalkozó más központi szerveknek rövid idő alatt elemezniük kell a kérdést és konkrét javaslatokat kell beterjeszteniük a Minisztertanácshoz a megvalósítandó akciók normáiról. Elvtársak ! Az a körülmény, hogy az ország összes honpolgárai részt vettek a közigazgatásiterületi szervezés javítására és a községrendezésre vonatkozó alapelvek nyilvános vitájában, továbbá az ez alkalommal elhangzott számos javaslat ismételten bizonyítja pártunk gyakorlatának helyességét, amely szerint megtanácskozza a néppel a haza fejlesztése sorsdöntő kérdéseinek megoldását. Az a helyeslés és érdeklődés, amellyel a párt által javasolt intézkedéseket fogadták, megerősíti meggyőződésünket, hogy országunk honpolgárai még lendületesebben kiveszik részüket a IX. pártkongresszuson kijelölt program valóra váltásából, és minden hozzáértésüket, képességüket és kezdeményezőkészségüket a szocialista Románia építése nagyszerű ügyének szolgálatába állítják. Atönzése és a tervfeladatok nem teljesítésével, a közvagyon megkárosításával kapcsolatos anyagi felelősség között. Nagy fontosságú az az előirányzat is, hogy a bértáblázat szerinti bér alkossa a munkás összkeresetének legnagyobb részét. Néhány példát idézek szondatelepünkről, ahol elég sok eltérés nyilvánul meg a bérezésben. A javítási szektor fúrómunkásai olyan normák szerint dolgoznak, amelyeknek még a keletkezését is elfelejtettük. Gyakoriak az olyan esetek, amikor ők jócskán túlteljesítik a normát, noha a kitermelési terv nem teljesül. Mindazonáltal a normák túlteljesítése jelentős jövedelmet biztosít számukra, mert a megvalósított termelést nem veszik tekintetbe a bérek megállapításánál. Vannak fordított esetek is, amikor nem teljesítik a normát, de a kitermelési tervet igen és akkor a javítási szektor munkásai semmit sem kapnak. A szondatelep mechanikusai és villanyszerelői, akik rezsiben dolgoznak, 40 százalékig terjedő havi prémiumot kapnak, ha a tervfeladatok teljesültek. Ha a terv nem valósul meg, ezek a munkások a Kőolajipari Minisztérium régi premizálási szabályzata értelmében, akkor is 30 százalékig terjedő jutalomban részesülnek. Magától értetődik, hogy ez az alkalmazotti kategória nem eléggé érdekelt abban, hogy minél rövidebb idő alatt kiküszöbölje a termelő tevékenységben jelentkező műszaki zavarokat. Ami a mestereknek, a termelési folyamatok fő szervezőinek javadalmazását illeti, néhány hónappal ezelőttig a javítási szektorban dolgozók magasabb bért kaptak, mint a kitermelésben dolgozók, noha képzettségük és felelősségük azonos. Azonkívül, hogy a bérminimumok és -maximumok között sok lépcsőfok van, az is különös, hogy a javítási szektorban dolgozó mesterek bére alacsonyabb, mint a fúrásvezetőé, aki alá van rendelve neki és nincs mesteri képzettsége. A munkások nem törekednek a mesteri tisztségre, amelynek eléréséhez el kell végezniük a szükséges iskolákat. Ez a néhány példa is megköveteli a jelenlegi bérezési rendszer olyan értelemben történő felülvizsgálását, hogy biztosítsa a termeléshez való hozzájárulásnak is a konkrét termelési eredményeknek megfelelő jövedelmet. Még a kőolajiparban is, ahol a lelőhely szerkezete és más tényezők befolyásolják a termelés színvonalát, ha bevezetjük ezt a rendszert, az emberek fáradhatatlanul fogják keresni és meggyőződésem szerint meg is fogják találni a hatékony megoldásokat a termelés nehéz kérdéseire. A mestereket illetően úgy vélem, jó lenne, ha jutalmazásukat közvetlenül a terv mennyiségi és minőségi teljesítésétől tennék függővé. Hasonlóképpen nagy fontosságúnak tartom azt az előirányzatot, hogy bizonyos többletet adjanak a megszakítás nélkül egyazon vállalatban töltött szolgálati időért. A kőolajiparban, akárcsak más szektorokban nem könnyű a munka, a telepek állandó mozgásban vannak és ebből az okból kifolyólag nagy a káderhullámzás. Az új intézkedéseknek az a rendeltetésük, hogy érdekeltté tegyék az embereket abban, hogy ugyanannál a vállalatnál maradjanak, jobban hozzákapcsolják őket ahhoz a munkaközösséghez, amelynek tagjai. Ugyanilyen fontosnak tartom azt az előirányzatot, hogy a jutalmakon kívül bizonyos kvótákat juttassanak azoknak, akik törekvőek és jó eredményeket érnek el a fajlagos fogyasztás csökkentésében. Az az osztály, ahol dolgozom, az idén 11 hónap alatt csaknem 1 millió lejt takarított meg az önköltségnél. Ez a meg- takarítás azonban nem tükrözi az osztályban létező reális lehetőségeket. Az új in- I tézkedés erősebben fogja ösztönözni a dolgozókat arra, hogy harcoljanak a szon- Idáknál felhasznált minden kiló anyaggal ION FOIANU ELVTÁRS BESZÉDE Tisztelt elvtársak ! való megfontolt gazdálkodásért, a villanyárammal való takarékoskodásért. Elvtársak ! Befejezésül biztosítom az Országos Konferenciát arról, hogy az argeti kőolaj- ZAHARIA STANCU Tegnapelőtt önökkel együtt én is feszült figyelemmel hallgattam pártunk főtitkárának, Nicolae Ceaușescu elvtársnak itt előterjesztett jelentését. Az első érzés, amely már-már eluralkodott rajtam, az csodálkozás volt. De ezt hamar leráztam magamról. Szocializmusépítő terveivel — amelyekhez hasonló merész, átfogó terveket sohasem ismert a nép s az ország — és eddigi eredményeivel a párt már rég leszoktatott engem arról, hogy csodálkozzam valamin. De akkor más érzések rohantak meg : a szeretet s a csodálat pártunk és államunk vezetői iránt, akik történelmének új útjára, a szocialista útra vezették népünket és szorgalmas, tehetséges, okos népünk iránt, amely a párt és az állam vezetőinek biztatását, tanácsát, útmutatását követve, alig negyedszázad alatt, óriási munkával, kiformálta a régi Romániából, amely tudjuk, hogy milyen volt, a mai gyönyörű, szocialista Romániát. Aztán a szeretethez s a bámulathoz még egy érzés járult: a büszkeség. Büszkék vagyunk mi mind : büszkék népünkre, amelyet jólétben, boldognak akarunk látni, büszkék az országra, amelyet mind szebbnek s gazdagabbnak akarunk, amelyet ott szeretnénk látni a kultúra s a civilizáció legmagasabb csúcsain, büszkék pártunkra, a Román Kommunista Pártra, büszkék pártunk vezetőire. Elvtársak ! A Nicolae Ceaușescu elvtárs által elénk tárt jelentés, amellyel máris kijelentem, hogy teljes írói lelkemből egyetértek, a szocialista Románia növekedésének és fejlődésének döntő fontosságú okmánya, a marxi-leniai elemzés példája, népünk és történelmi korunk tapasztalatainak eredeti szintézise. Vizsgálatába merülve tisztán látjuk, hogy a jelentés az ország aktuális, konkrét valóságából indul ki, hogy nagyvonalú alkotó munkaprogrammal érjen a konferencia elé és népünk bányászok az eddiginél még jobban fog-ának munkálkodni, minden szakértelmüket és munkaképességüket a pártpolitika töretlen alkalmazásának fogják szentelni, abban a szilárd meggyőződésben, hogy ezzel hozzájárulnak szocialista hazánk felvirágoztatásához. ELVTÁRS BESZÉDE előtt szélesre tárja az ablakot a jövő felé. Kiéreztem a hallottakból, mint hívott minket a jelentés mélyen meggyőző érveivel, hogy tegyünk meg mindent a munkánk útjába tornyosuló nehézségek leküzdéséért. Az általunk megélt hatalmas átalakulási folyamatban elkerülhetetlennek tűnnek a hibák. A jelentés azonkívül lelkes felhívást intézett valamenynyiünkhöz, hogy mind magasabbra hágjunk a szocializmus építésének útján hazánkban. . . ■ Az okmánynak, amelyet három napja vitatunk itt, s amelyről eddig már több mint ötven elvtárs mondott véleményt, a címe a következő : „Jelentés a nemzetgazdaság vezetésének és tervezésének tökéletesítését célzó intézkedésekről és Románia közigazgatási-területi megszervezésének javításáról“ ... Tehát első látásra nincs benne semmi, aminek valami kapcsolata lenne az irodalommal, az írók világával, amelyet én itt képviselek. De hangsúlyozni szeretném, hogy csupán első látásra. Az előbb azt mondtam, hogy miután a párt Központi Bizottságának főtitkára a jelentést előterjesztette, több mint ötven elvtársat láttam erre az emelvényre lépni, s ahogy beszéltek, valamennyien hozzáértő megjegyzésekkel, ötletekkel és javaslatokkal gazdagították a jelentést. Nem tudom, önök hogyan látják ezt, de én mintha — a párt s az állam vezetőitől kezdve az oly derék mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagokig — egész mai országunkat láttam volna felvonulni, a szocialista Romániát, az országot, amelyet ■ eszünkkel s kezünkkel építettünk, az országot, amelyet szeretünk, amelyre büszkék vagyunk, az országot, amelynek erősödéséért, virágzásáért és boldogságáért , szerkesztették azt az okmányt, amelyet itt vitatunk, s amely néhány rövid óra múlva határozatként érvénybe lép. Egész mai országunkat látom itt, ha úgy akarják, mai országunk lényegét, mai országunk életét. S azon a jelentés által szélesre tárt ablakon át én még hazánk holnapi életét is látom, éppen úgy, ahogyan azt a jelentés látja, éppen olyannak, amilyenné tennünk hív, szólít bennünket a jelentés, éppen olyannak, amilyenné fogjuk is építeni. Amikor a jelentés azok-ról a kérdésekről beszélt nekünk, amelyekket a mai élet vet fel népünk előtt s amelyeket a holnap fog felvetni előtte, az volt az érzésem, hogy tulajdonképp az irodalomról is beszél. Mert az irodalom —s az is, amelyet jeles elődeink többnyire mostoha körülmények közt teremtettek és az az irodalom is, amelynek megte- *remtésére mi, a ma írói törekszünk — s nem képes elszakadni és ne is szakadjon el az élettől. Csupán egy röpke pillantás irodalmunk történetére azt mutatja — s ez céhünknek becsületére válik —, hogy a román írók boldog, vagy zavaros időkben egyaránt, mindig a milliók, a szenvedők oldalán, a nép pártján álltak. A Vacarescu. Anton Pann. Eliade Rádulescu, Asachi. Balcescu. Alecsandri. Eminescu. Creanga. Caragiale, Slavici, Cosbuc neve csak néhány név ragyogó elődeink névsorából, akikre egész népünk büszke. S ha jeles elődeink — a szerényebb tehet- ségű többivel egy sorban, akiket tucatjá-val, sőt, százával lehetne összeszámolni — nehéz időkben álltak a nép mellé, s írtak a népnek az életből fakadó irodalmat, akkor hogyne sárjasztanánk mi mai irodalmunkat az életből, hogyne írnánk mi magunk is népünknek ? Amint azt éppen konferenciánk megnyitásának reggelén írtam a Scinteiában, az élet csillapíthatatlan, szakadatlan változás. Mindig új meg új arcot ölt, változatos új tulajdonságokat szerez, egyre bonyolultabb lesz, egyre mélyebb és gazdagabb. Az élet, amelyről számtalan fejezetében beszél a jelentés, megfigyeléseink, kutatásaink színtere. S akkor hogyne látnánk a jelentésben az irodalommal, a mi irodalmunkkal, a mai írók alkotásával foglalkozó okmányt ? A megfigyelés színtere ! A kutatás talaja ! Elvtársak ! A román írók egyetlen eddigi nemzedéke sem ért meg olyan eseményeket, mint amilyeneket mi éltünk át, nem vett részt olyan alapvető változásokban, mint amilyenekben mi részt vettünk. Mi végignéztük egy legyőzhetetlennek tűnő világ haláltusáját és halálát, jelen voltunk és részt vettünk egy másik világ, egy új világ, egy olyan világ születésénél, amelynek kiteljesítését a jelentés igényli, amelynek jólétét és boldogságát valamennyien óhajtjuk. Micsoda óriási anyag! Milyen óriási könyveket lehet építeni belőle ! Ilyen tekintetben igen gazdagok vagyunk. Csak éppen meg kell tanulnunk, hogyan építsünk ezzel az anyaggal, az eddiginél nagyobb mesterségbeli tudással, az emberek alaposabb ismeretével, életünk igazságainak őszintébb felszínrehozásával. Elvtársak, most, amikor a párt — a jelentés által — kezdeményező lépést tett és nyíltan az egész nép elé tűzte egy kérlelhetetlen harc feladatát, a kérlelhetetlen küzdelemét a hibákkal és a hiányosságokkal, a lemaradással, mégpedig éppen azért, hogy nagy minőségi ugrást tegyünk előre, szerintem inkább, mint bármikor most kell igyekeznünk olyan műveket írni, amelyeket ugyanaz a forró fuvallat hat át, amelyek ugyanolyan tudományos elemző erővel — az élet teljesebb ismeretéből fakadó elemző erővel — rendelkeznek, s amelyeket ugyanaz a hazaszeretet és népszeretet hat át, amellyel a Nicolae Ceausescu elvtárs által előterjesztett jelentés megíródott és elhangzott. A szocialista Romániában ma kedvező a légkör a művészet fejlődéséhez, az irodalom fejlődéséhez és felvirágzásához. Használjuk ki maradéktalanul és írjuk meg mindazokat a könyveket, amelyeket pártunk és népünk elvár tőlünk. Mint mondottam, irodalmunk már a kezdet kezdetén a nép életéből ihletődött és ilyen szellemben fejlődött. Nem mi, nem a mai írók leszünk azok, akik letérünk erről az útról. Mi megtanultuk, hogyan kell kiszűrni az összes párthatározatokból és akciókból művészetünknek, az Írás nemes, de nehéz művészetének fejlődési irányvonalait. Az irodalmat tehát nem szabad és nem is lehet elválasztani az élettől. Mi soha nem is fogjuk elszakítani azoktól a lángoló esztendőktől, amelyeket átéltünk, ezektől a napoktól, amikor az ország, amelyet odaadással és szeretettel szolgálunk, s amelyért készek vagyunk mindent feláldozni, a legilletékesebb képviselői útján most merész, sokrétű elhatározásokat tesz, hogy valóra váltásukkal a civilizáció és a kultúra magas csúcsaira emelkedjék, s meghozza népünk számára a jólétet, a boldogságot. Kedves elvtársak, ilyen gondolatokkal jöttünk el ide a konferenciára mi, kommunista írók, s azzal az óhajjal távozunk innen, hogy minden erőnkkel segítsük a néhány óra múlva elfogadásra kerülő történelmi határozatok megvalósítását. Tisztelt elvtársak ! A pénteki ülés (Folytatás az 1. oldalról) szót kértek, 69-en szólaltak fel. Az elnökség javaslatára az Ülés jóváhagyta a felszólalások beszüntetését. Nicolae Ceausescu elvtárs jóváhagyása végett a konferencia elé terjesztette a Román Kommunista Párt Szervezeti Szabályzatának módosítására tett javaslatokat. A konferencia egyöntetűen megszavazta a Szervezeti Szabályzat 13 szakasza b. bekezdésének hatálytalanítását és a 48. szakasza 1. bekezdésének új megfogalmazását. Nicolae Ceausescu elvtárs közli, hogy a konferencia címére több mint 2300 távirat és levél érkezett a vállalati kollektívák, a mezőgazdaság szocialista egységei, tudományos, tanügyi, kulturális és művészeti intézmények, katonai egységek részéről, valamint egyes pártszervezetek, tömeg- és társadalmi szervezetek részéről, s ezekben a dolgozók beszámolnak eredményeikről, kifejezik teljes csatlakozásukat pártunk és államunk bel- és külpolitikájához, vállalják, hogy erejüket nem kímélve gyakorlatba ültetik azokat a határozatokat, amelyeket itt jóváhagynak A konferencia részvevői nevében az RKP KB főtitkára meleg köszönetet mondott mindazoknak, akik ezeket a táviratokat és leveleket küldték, az összes dolgozóknak, az egész népnek, és újabb sikereket kívánt szocialista hazánknak szentelt tevékenységükben. A továbbiakban Ion Iliescu elvtárs, az RKP KB póttagja felolvassa a határozattervezetet, amelyet a konferencián megvitatott problémák alapján dolgoztak ki. A hatalmas lelkesedés légkörében a küldöttek egyhangúlag elfogadták a Román Kommunista Párt Országos Konferenciája Határozatát Éljenzések, hurrázások hangzanak el. Ezután Nicolae Ceausescu elvtárs berekesztette a konferencia munkálatait. A beszédet több ízben erőteljesen megtapsolták. A konferencia munkája lelkes légkörben fejeződött be A hurrázások és éljenzések percekig tartanak. Kifejezik a konferencia részvevőinek és általuk az összes kommunistáknak, egész népünknek teljes egyetértését a párt e magas fórumán elfogadott nagyjelentőségű határozatokkal, amelyeknek az a rendeltetésük, hogy minden tevékenységi ágban újabb sikerekre, a szocialista Románia szüntelen fejlődésére és felvirágzására vezessenek. Befejezésül elénekelték az Internacionálét. (Agerpres) A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT ORSZÁGOS KONFERENCIÁJÁN ELHANGZOTT BESZÉDEKET KÖVETKEZŐ SZÁMUNKBAN FOLYTATÓLAGOSAN KÖZÖLJÜK. A Szakszervezetek Általános Szövetsége Központi Tanácsának plenáris ülése (Folytatás az 1. oldalról) akárcsak minden tevékenységi területen kifejlesztve a kollektív munka elvét, odaadóan tevékenykedve a feladatok teljesítéséért, becsülettel fogja teljesíteni a reá háruló felelősségteljes feladatokat. A plenáris ülés egyhangúlag megválasztotta Gheorghe Apostol elvtársat a Szakszervezetek Általános Szövetsége Központi Tanácsának elnökévé. A plenáris ülés egyben elhatározta, hogy Constantin Dragan elvtárs a Szakszervezetek Általános Szövetsége Központi Tanácsának első alelnöki tisztségét töltse be. Ezután szólásra emelkedett Gheorghe Apostol elvtárs. Köszönetet mondott a párt vezetőségének és személyesen Nicolae Ceaușescu elvtársnak azért a határozatért, hogy ismét Románia Szocialista Köztársaság Szakszervezeteinek vezetőségében dolgozhat, köszönetet mondott továbbá a Szakszervezetek Általános Szövetsége Központi Tanácsa plenárisának azért, hogy megválasztotta a Központi Tanács elnöki tisztségébe. Megfogadom — mondotta —, hogy a szakszervezetek vezetőségének többi tagjával együtt minden erőnket latba vetjük a szakszervezeti tevékenység felemeléséért az Országos Konferencia által kijelölt komplex feladatok színvonalára. Gheorghe Apostol elvtárs rámutatott, hogy a szakszervezetek, a szakszervezeti aktíva és elsősorban a szakszervezeti szervezetekben és azok vezetőségében dolgozó kommunisták mindent el fognak követni, hogy azoknak a nagyszerű feladatoknak a magaslatán álljanak, amelyeket a párt tűz a munkásosztály az egész nép elé, hogy mindenben megfeleljenek a szocialista társadalmunkban a szakszervezetekre háruló feladatoknak. Odaadással fogok, dolgozni — mondotta a szónok —, hogy minél jobban szolgáljam a munkásosztály, a román nép érdekeit, a párt ügyét, a szocializmus és a kommunizmus hazánkban való felépítésének ügyét. A továbbiakban a plenáris ülés elemezte a szakszervezeti szervek tevékenységét és azokat a feladatokat, amelyek a találmányok, az újítások és ésszerűsítések területén a szakszervezeti szervekre hárulnak, tájékoztatót hallgatott meg a szakszervezeti beszámoló és választási közgyűlések és konferenciák megszervezéséről és lefolyásáról, s megfelelő határozatokat hozott. ELŐRE 11. oldal