Előre, 1967. december (21. évfolyam, 6243-6269. szám)

1967-12-09 / 6250. szám

1967. DEC. 9., SZOMBAT A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT ORSZÁGOS KONFERENCIÁJA (Folytatás a 10. oldalról) Jatlan tényről, tanúskodott ismételten, hogy a párt politikája azonosul a dolgo­zók alapvető érdekeivel. A dolgozók, akiket messzemenően fog­lalkoztat az ország erőteljes haladása a szocialista építés és az egész nép jóléte útján, az indítványozott intézkedések ki­egészítésére a hozzáértés, a komolyság és a felelősségérzet szellemében számos érté­kes javaslatot tettek. Az ország közigazgatási-szervezési for­máira vonatkozó javaslatok többsége azoknak az elveknek konkrét alkalmazá­sára vonatkozik, amelyek a megyék, a városok és a községek körülhatárolásának alapját képezik ; a szóban forgó elvek célja gazdasági és társadalmi-kulturális szempontból egyaránt életképes közigaz­­gatási-területi egységeket kialakítani, ami lényeges tényező a társadalmi élet prob­lémáinak hozzáértő és operatív megoldá­sában, a központi szervek és a helyi ál­lamhatalmi, illetve államigazgatási szer­vek jobb kapcsolatainak megvalósításá­ban. A javaslatok szerint nagy, homogén me­gyéket­­ kell kialakítani, amelyek körülte­kintően fel tudják használni saját anyagi és emberi erőforrásaikat és képesek je­lentős mértékben hozzájárulni a termelő­erők fejlődéséhez. A Központi Bizottság plenáris ülésének határozatában foglalt elvek valóban nem a régi megyék szerinti közigazgatási-terü­leti beosztás lemásolását célozzák, hanem előirányozzák, hogy a közigazgatási egy­ségek kijelölésénél tartsák szem előtt az ország gazdasági és társadalmi fejlődésé­nek jelenlegi stádiumát, a természeti, gazdasági, demográfiai, társadalmi és mű­szaki tényezők kölcsönhatását, azt a kö­rülményt, hogy a szocialista építés évei­ben a különböző területi övezetek és hely­ie­­k gazdasági és társadalmi-kulturális fejlődése folytán új, tartós kapcsolatok alakultak ki, ezeket pedig a további fej­lődés­­ során nem lehet figyelmen kívül hagyni. A javaslatok másik kategóriája váro­soknak mint municípiumoknak a meg­szervezésével, a városok körülhatárolásával és azzal foglalkozik, hogy közigazgatási­lag csatoljanak hozzájuk bizonyos közsé­geket és falvakat­, hogy egyes községeket nyilvánítsanak városoknak. E javaslatokkal kapcsolatban hangsú­lyozni kívánom, hogy a Központi Bizott­ság folyó év októberi plenáris ülésének határozata értelmében a kidolgozás alatt álló és a javaslatok többségét szem előtt tartó megye-, város- és községtérképek tervezeteit, még mielőtt jóváhagyás vé­gett a párt- és államvezetőség elé terjesz­tenék, közzé teszik és a széles tömegek körében megvitatják, hogy azok véle­ményt mondhassanak róluk, hozzájárulhas­sanak javításukhoz és véglegesítésükhöz. A közigazgatási-területi szervezés javí­tását célzó törekvésekkel párhuzamosan javaslatok hangzottak el a megyék, váro­sok és községek elnevezéséről is. Számos különféle kategóriákhoz tartozó dolgozó in­dítványozta, hogy az új megyék lehetőleg hagyományos elnevezésüket viseljék. A javaslatokat elemzik, s figyelembe veszik azt, hogy az elnevezések legyenek össz­hangban országunk politikai, gazdasági és társadalmi realitásaival, s egyben tükröz­zék a román nép történelmi hagyomá­­mányait. Elvtársak ! Különleges figyelmet érdemel a leendő államhatalmi és államigazgatási szervek­­ összetételére, szervezési formájára és mű-­­­ködésére vonatkozó számos javaslat. Ez arról tanúskodik,­ hogy a dolgozók az­­ alapvető közigazgatási egységekben — a városokban és falvakon — vagyis ott­­ akarnak hozzáértő és operatív helyi szer­veket létrehozni, ahol a párt és a kor­mány határozatai valóra válnak. A ja­vaslatok legnagyobb része egybeesik azok­kal az alapelvekkel és elgondolásokkal, amelyeket Nicol­ae Ceausescu elvtárs által a konferencián előterjesztett jelentés fog­lal magában. E javaslatok fenntartják azt, hogy az ú­j államhatalmi és állam­­igazgatási szervek rendelkezzenek nagyobb feladatkörrel, hogy ténylegesen vezethes­sék a gazdasági, társadalmi-kulturális, közművesítési-gazdálkodási tevékenységet azokban az egységekben, ahol megválasz­tották őket. Ebben az értelemben többen indítványozták, hogy számos olyan kér­dést, amelyet jelenleg tartományi és ra­jonii szinten oldanak meg, a városi és községi tanácsok rendezhessenek. A szóban forgó javaslatok megfelelnek a megállapított elveknek, amelyek tekin­tetbe veszik azt, hogy az állami szervek közelebb kerüljenek a dolgozók széles tömegeihez, még jobb lehetőségek terem­tődjenek a dolgozókat érdeklő kérdések helybeli megoldására, valamint arra, hogy szocialista társadalmunk minden tagja, nemzetiségre való különbség nél­kül részt vegyen az állami és társadalmi ügyek vezetésében és megoldásában. A­­vita során bírálat hangzott el a nép­tanácsi ügyosztályok szervezési módjáról és működéséről, amely leszűkíti tevékeny­ségi körüket, megfosztja őket a helyi gazdasági és társadalmi-kulturális tevé­kenység vezetéséhez szükséges hatáskö­rüktől. A konferencián elhangzott jelen­tés előirányozta, hogy a jövőben a helyi gazdaság vezetését az önálló gazdasági ügyvitel elve alapján szervezett egysé­gek lássák el. Az oktatás, a szociális-kul­turális tevékenység szervezése és irányí­tása terén a jelenlegi ügyosztályok he­lyett a néptanácsoknak és az illetékes központi szerveknek egyaránt alárendelt végrehajtó intézmények létesülnek, ame­lyek tevékenységi területükön nagyobb hatáskört és felelősséget kapnak. A java­solt intézkedések célja felszámolni a he­lyi államhatalmi szervek apparátusának szervezésében és működésében mutatkozó hiányosságokat, fokozni egész tevékeny­ségük operativitását és hatékonyságát. A dolgozók számos levélben nagyra ér­tékelik pártunk helyes nemzetiségi poli­tikáját és kifejezik azt a meggyőződésü­ket, hogy e politika tükröződni fog az új közigazgatási-területi egységek meg­szervezésében is, valamint a helyi állam­­hatalmi és államigazgatási szervek mun­kájában. Szocialista rendszerünk, a hazai dol­gozók egyik nagyszerű vívmánya az, hogy a marxi-lenini elvek alapján végérvénye­sen megoldódott a nemzeti kérdés. Pártunk e politikához híven a jövőben is harcolni fog a román, magyar, német, szerb és más nemzetiségű dolgozók kö­zötti teljes jogegyenlőségért és testvériség fejlesztéséért, biztosítva az alkotmányos előírások következetes valóra váltását az anyanyelv szabad használatát illetően az államigazgatásban, az oktatás minden fo­kán, a művelődési intézményekben, a könyvek, folyóiratok és újságok saját anyanyelvű kiadásában. A vita egyes részvevői a helyi gazda­ság kérdéseivel foglalkozva javasolták, hogy utalják a leendő községi tanácsok ügykezelésébe a helyi érdekű gazdasági és szolgáltatási egységeket (malmok, tég­­laégetők, kőbányák, mészégető kemencék stb.) nyereségük egy részét pedig használ­ják fel a gazdasági és gazdálkodási te­vékenység fejlesztésére. Úgyszintén java­solták a helyi erőforrások és anyagok jobb hasznosítását, hogy nagyobb mér­tékben lehessen foglalkoztatni a falusi lakosságot a gazdasági tevékenység szfé­rájában. Sok javaslat vonatkozik a helyi állam­­igazgatási szervek apparátusának ésszerű­sítésére és egyszerűsítésére, arra, hogy ezekben a szervekben jól felkészült, kez­deményező készséggel, szervező szellem­mel rendelkező káderek dolgozzanak, a­­kik képesek az új körülmények között hatékonyan és több operativitással valóra váltani a rájuk háruló megnövekedett­ feladatokat. Ehhez szorosan kapcsolódik az a javaslat is, hogy létesítsenek szak­líceumokat a községi államigazgatási szervek középfokú kádereinek képzésére. Meg akarom jegyezni, hogy számos ja­vaslat kitér a helyi államhatalmi és he­lyi államigazgatási szervek szervezési és működési normáira, hangsúlyozva, hogy e normák szabályozzák pontosabban az illető szervek tevékenységét. Ezeket az indítványokat nagy figyelem­mel tanulmányozzák és szem előtt tart­ják a helyi államhatalmi és államigazga­tási szervek szervezésére és működésére vonatkozó új törvény kidolgozásánál, amely pontosan meghatározza majd e szervek helyét, szerepét, feladatkörét és viszonyait állami szerveink rendszerében. Egy másik kérdéscsoport a helyi ál­lamigazgatási szervek folyó munkájára vonatkozik ; e problémákat az illetékes központi szervekhez juttatják el, hogy irá­nyítási és ellenőrzési tevékenységük so­rán megoldást találjanak reájuk. Elvtársak ! Igen sok javaslat foglalkozik a község- s rendezéssel. Javasolták, hogy a terület­­rendezés egybehangolására és irányításá-­­ ra létesüljön központi szerv, a megyék­­ és municípiumok szintjén pedig alakulja­nak szakosított szervek, amelyek helyi síkon megoldják az építkezések sziszte-­­ matizálásával és kivitelezésével kapcsola- t­­os kérdéseket. A városokat és a közsé­geket illetően javasolták, hogy helybeli­­ szakemberekből és más káderekből alap­­ Olyan kérdéseket vitatunk meg a párt Országos Konferenciáján, amelyek kivéte­les fontosságúak a haza felvirágzása és a román nép jóléte szempontjából. A Nicolae Ceausescu elvtárs, a párt Központi Bi­zottságának főtitkára előterjesztette jelen­tésből és a jóváhagyás végett az Országos Konferencia elé terjesztett dokumentu­mokból világosan kitűnik, hogy a szocia­lista gazdaság , és elsődlegesen az ipar­fejlesztése, a gazdasági hatékonyság foko­zása a nép életszínvonala emelésének leg­főbb forrása. A rendelkezésünkre álló erő­források magasfokú hasznosításával, az iparnak a mai műszaki haladás alapján történő fejlesztésével, a beruházások évről évre való növelésével nagyobb jövedelmek érhetők el, amelyek lehetővé teszik a haza gazdasági erejének és a lakosság életszínvonalának állandó emelését. Mi, Arges tartományi dolgozók mélysé­gesen meg vagyunk győződve arról, hogy a párt helyes politikát folytat, amikor a gazdaság szüntelen fejlesztésére fordítja a felhalmozásokat. A párt és az állam támogatásával Arges tartomány lendüle­tes gazdasági fejlődésnek indult az utób­bi években. A tartomány gazdaságában az ipar túl­súlyba került, új építőtelepek nyíltak meg, miáltal növekedett az­ alkalmazot­tak száma és ami igen fontos, gyarapodott jövedelmük is. Az utóbbi hét évben pél­dául a tartomány kitermelő telepein dol­gozó munkásoknak több mint 43 száza­lékkal növekedett az átlagos jövedelme. Munkás­, mérnök és technikus kollek­tívánk nagy lelkesedéssel vitatta meg az Irányelv-tervezetet, s a pártvezetőség ál­tal kidolgozott többi dokumentumot, hősz­­szasan fontolóra vette előirányzataikat és értékes javaslatokat tett a tevékenység javítására, abban a meggyőződésben, hogy a párt javasolta intézkedések alkalmazá­sa újabb, erőteljes lendületet ad orszá­gunk fejlődésének. Noha osztályunk egész éven át üteme­sen teljesítette termelési feladatait, úgy véljük, hogy több kőolajat lehetett volna kitermelni, ha a műszaki és szervezési intézkedések mellett az anyagi érdekelt­ség megfelelő rendszerével rendelkeztünk volna. Az Irányelv-tervezetet tanulmá­nyozva, láttam, hogy minden egyes dol­gozó jövedelmének arányban kell állnia munkája mennyiségével és minőségével, reális eredményeivel. Arra is felfigyeltem, hogy mindenki anyagilag felelős a felada­tok nem teljesítéséért. Ezek voltaképpen az iparban fennálló helyzet égető követelményei, amelyek nél­kül nem biztosítható a magas fokú haté­konyság. A jelenlegi­­ bérezési rendszer nem ké­pes kapcsolatot teremteni a dolgozóknak a legjobb eredmények elérésére való esz­kítsanak társadalmi jellegű munkaközös­ségeket, amelyek támogassák a városi és községi tanácsokat a községrendezés és az építkezés problémáinak megoldásában. E javaslatokat megvizsgálja majd az alapelvek fényében a Központi Párt- és Állami Komisszió, és konkretizálja a fel­merült problémákat, hogy aztán a terve­zett községrendezési szervek eleget tehes­senek az e téren kijelölt feladatoknak. Más javaslatok a falvak központjának körülhatárolására vonatkoznak, hogy ész­szerűen fel lehessen használni a mező­­gazdasági területeket és növelni lehessen a népsűrűséget ; javasolták, hogy az első szakaszban állítsák össze a községek köz­pontjának részletes rendezési tervét , dolgozzanak ki újabb szabályozó rendel­kezéseket a telkek adásvételére és cseré­jére vonatkozóan, nagyobb hatáskört biz­tosítva a helyi szerveknek e problémák megoldásában. Az ilyen vonatkozású ja­vaslatokat tanulmányozzák és felhasznál­ják a községek harmonikus fejlesztésére vonatkozó szabályok véglegesítésénél. Minthogy a népsűrűség növelésének és a faluközpont parcellázásának problémáit nem lehet megoldani a faluközpont elő­zetes körülhatárolása nélkül, a Mezőgaz­dasági Főtanácsnak, a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szövet­ségének, az Igazságügyminisztériumnak, a Helyi Államhatalmi Szervek Irányítá­sával és Ellenőrzésével foglalkozó Állami Bizottságnak, valamint a községrendezés­sel foglalkozó más központi szerveknek rö­vid idő alatt elemezniük kell a kérdést és konkrét javaslatokat kell beterjeszteniük a Minisztertanácshoz a megvalósítandó ak­ciók normáiról. Elvtársak ! Az a körülmény, hogy az ország összes honpolgárai részt vettek a közigazgatási­területi szervezés javítására és a község­­rendezésre vonatkozó alapelvek nyilvános vitájában, továbbá az ez alkalommal el­hangzott számos javaslat ismételten bizo­nyítja pártunk gyakorlatának helyessé­gét, amely szerint megtanácskozza a nép­pel a haza fejlesztése sorsdöntő kérdései­nek megoldását. Az a helyeslés és érdeklődés, amellyel a párt által javasolt intézkedéseket fo­gadták, megerősíti meggyőződésünket, hogy országunk honpolgárai még lendü­letesebben kiveszik részüket a IX. párt­­kongresszuson kijelölt program valóra váltásából, és minden hozzáértésüket, ké­pességüket és kezdeményezőkészségüket a szocialista Románia építése nagyszerű ü­­gyének szolgálatába állítják. A­tönzése és a tervfeladatok nem teljesíté­­­­sével, a közvagyon megkárosításával kapcsolatos anyagi felelősség között. Nagy fontosságú az az előirányzat is,­­ hogy a bértáblázat szerinti bér alkossa a munkás összkeresetének legnagyobb ré­szét. Néhány példát idézek szondatele­pünkről, ahol elég sok eltérés nyilvánul meg a bérezésben. A javítási szektor fú­rómunkásai olyan normák szerint dolgoz­nak, amelyeknek még a keletkezését is elfelejtettük. Gyakoriak az olyan esetek, amikor ők jócskán túlteljesítik a normát, noha a kitermelési terv nem teljesül. Mindazonáltal a normák túlteljesítése jelentős jövedelmet biztosít számukra, mert a megvalósított termelést nem ve­szik tekintetbe a bérek megállapításánál. Vannak fordított esetek is, amikor nem teljesítik a normát, de a kitermelési ter­vet igen és akkor a javítási szektor mun­kásai semmit sem kapnak. A szondatelep mechanikusai és villany­­szerelői, akik rezsiben dolgoznak, 40 szá­zalékig terjedő havi prémiumot kapnak, ha a tervfeladatok teljesültek. Ha a terv nem valósul meg, ezek a munkások a Kőolajipari Minisztérium régi premizálási szabályzata értelmében, akkor is 30 szá­zalékig terjedő jutalomban részesülnek. Magától értetődik, hogy ez az alkalma­zotti kategória nem eléggé érdekelt abban, hogy minél rövidebb idő alatt kiküszö­bölje a termelő tevékenységben jelentkező műszaki zavarokat. Ami a mestereknek, a termelési folya­matok fő szervezőinek javadalmazását illeti, néhány hónappal ezelőttig a javí­tási szektorban dolgozók magasabb bért kaptak, mint a kitermelésben dolgozók,­­ noha képzettségük és felelősségük azonos. Azonkívül, hogy a bérminimumok és -maximumok között sok lépcsőfok van, az is különös, hogy a javítási szektorban­­ dolgozó mesterek bére alacsonyabb, mint­­ a fúrásvezetőé, aki alá van rendelve neki és nincs mesteri képzettsége. A munkások nem törekednek a mesteri tisztségre, a­­melynek eléréséhez el kell végezniük a­­ szükséges iskolákat. Ez a néhány példa is megköveteli a­­ jelenlegi bérezési rendszer olyan értelem­ben történő felülvizsgálását, hogy bizto­sítsa a termeléshez való hozzájárulásnak i­­s a konkrét termelési eredményeknek­­ megfelelő jövedelmet. Még a kőolajipar­ban is, ahol a lelőhely szerkezete és más tényezők befolyásolják a termelés színvo­nalát, ha bevezetjük ezt a rendszert, az emberek fáradhatatlanul fogják keresni és meggyőződésem szerint meg is fogják találni a hatékony megoldásokat a terme­lés nehéz kérdéseire. A mestereket ille­tően úgy vélem, jó lenne, ha jutalmazá­sukat közvetlenül a terv mennyiségi és minőségi teljesítésétől tennék függővé.­­ Hasonlóképpen nagy fontosságúnak tartom azt az előirányzatot, hogy bizonyos többletet adjanak a megszakítás nélkül egyazon vállalatban töltött szolgálati idő­ért. A kőolajiparban, akárcsak más szek­torokban nem könnyű a munka, a telepek állandó mozgásban vannak és ebből az okból kifolyólag nagy a káderhullámzás. Az új intézkedéseknek az a rendeltetésük, hogy érdekeltté tegyék az embereket ab­ban, hogy ugyanannál a vállalatnál ma­radjanak, jobban hozzákapcsolják őket ahhoz a munkaközösséghez, amelynek tagjai. Ugyanilyen fontosnak tartom azt az előirányzatot, hogy a jutalmakon kívül­­ bizonyos kvótákat juttassanak azoknak, akik törekvőek és jó eredményeket érnek el a fajlagos fogyasztás csökkentésében. Az az osztály, ahol dolgozom, az idén­­ 11 hónap alatt csaknem 1 millió lejt ta­karított meg az önköltségnél. Ez a meg-­­ takarítás azonban nem tükrözi az osztály­ban létező reális lehetőségeket. Az új in- I tézkedés erősebben fogja ösztönözni a­­ dolgozókat arra, hogy harcoljanak a szon- I­dáknál felhasznált minden kiló anyaggal ION FOIANU ELVTÁRS BESZÉDE Tisztelt elvtársak ! való megfontolt gazdálkodásért, a villany­árammal való takarékoskodásért. Elvtársak ! Befejezésül biztosítom az Országos Konferenciát arról, hogy az argeti kőolaj- ZAHARIA STANCU Tegnapelőtt önökkel együtt én is feszült figyelemmel hallgattam pártunk főtitká­rának, Nicolae Ceaușescu elvtársnak itt előterjesztett jelentését. Az első érzés, amely már-már eluralkodott rajtam, a­z csodálkozás volt. De ezt hamar leráztam magamról. Szocializmusépítő terveivel — amelyekhez hasonló merész, átfogó terve­ket sohasem ismert a nép s az ország — és eddigi eredményeivel a párt már rég leszoktatott engem arról, hogy csodálkoz­zam valamin. De akkor más érzések ro­hantak meg : a szeretet s a csodálat pártunk és államunk vezetői iránt, akik­­ történelmének új útjára, a szocialista útra vezették népünket és szorgalmas, tehetsé­ges, okos népünk iránt, amely a párt és­­ az állam vezetőinek biztatását, tanácsát, útmutatását követve, alig negyedszázad alatt, óriási munkával, kiformálta a régi Romániából, amely tudjuk, hogy milyen volt, a mai gyönyörű, szocialista Romá­niát. Aztán a szeretethez s a bámulathoz még egy érzés járult: a büszkeség. Büsz­kék vagyunk mi mind : büszkék népünk­re, amelyet jólétben, boldognak akarunk látni, büszkék az országra, amelyet mind szebbnek s gazdagabbnak akarunk, ame­lyet ott szeretnénk látni a kultúra s a civilizáció legmagasabb csúcsain, büszkék pártunkra, a Román Kommunista Pártra, büszkék pártunk vezetőire. Elvtársak ! A Nicolae Ceaușescu elvtárs által elénk tárt jelentés, amellyel máris kijelentem, hogy teljes írói lelkemből egyetértek, a szocialista Románia növekedésének és fejlődésének döntő fontosságú okmánya, a marxi-leniai elemzés példája, népünk és történelmi korunk tapasztalatainak eredeti szintézise. Vizsgálatába merülve tisztán látjuk, hogy a jelentés az ország aktuális, konkrét valóságából indul ki, hogy nagyvonalú alkotó munkaprogram­mal érjen a konferencia elé és népünk­­ bányászok az eddiginél még jobban fog-­á­nak munkálkodni, minden szakértelmüket­­ és munkaképességüket a pártpolitika tö­retlen alkalmazásának fogják szentelni, abban a szilárd meggyőződésben, hogy ezzel hozzájárulnak szocialista hazánk felvirágoztatásához. ELVTÁRS BESZÉDE előtt szélesre tárja az ablakot a jövő felé. Kiéreztem a hallottakból, mint hívott minket a jelentés mélyen meggyőző ér­veivel, hogy tegyünk meg mindent a munkánk útjába tornyosuló nehézségek leküzdéséért. Az általunk megélt hatal­mas átalakulási folyamatban elkerülhetet­lennek tűnnek a hibák. A jelentés azon­kívül lelkes felhívást intézett valameny­­nyiünkhöz, hogy mind magasabbra hág­junk a szocializmus építésének útján ha­zánkban. . . ■ Az okmánynak, amelyet három napja vitatunk itt, s amelyről eddig már több mint ötven elvtárs mondott véleményt, a címe a következő : „Jelentés a nemzet­­gazdaság vezetésének és tervezésének tö­kéletesítését célzó intézkedésekről és Ro­mánia közigazgatási-területi megszervezé­sének javításáról“ ... Tehát első látásra nincs benne semmi, aminek valami kap­csolata lenne az irodalommal, az írók világával, amelyet én itt képviselek. De hangsúlyozni szeretném, hogy csupán első látásra. Az előbb azt mondtam, hogy miután a párt Központi Bizottságának főtitkára a jelentést előterjesztette, több mint ötven elvtársat láttam erre az emelvényre lépni, s ahogy beszéltek, valamennyien hozzá­értő megjegyzésekkel, ötletekkel és javas­latokkal gazdagították a jelentést. Nem tudom, önök hogyan látják ezt, de én mintha — a párt s az állam vezetőitől kezdve az oly derék mezőgazdasági ter­melőszövetkezeti tagokig — egész mai or­szágunkat láttam volna felvonulni, a szocialista Romániát, az országot, amelyet ■ eszünkkel s kezünkkel építettünk, az­­ országot, amelyet szeretünk, amelyre büszkék vagyunk, az országot, amelynek erősödéséért, virágzásáért és boldogságáért , szerkesztették azt az okmányt, amelyet­­ itt vitatunk, s amely néhány rövid óra múlva határozatként érvénybe lép. Egész mai országunkat látom itt,­­­ ha úgy akarják, mai országunk lényegét, mai or­szágunk életét. S azon a jelentés által szélesre tárt ablakon át én még hazánk holnapi életét is látom, éppen úgy, aho­gyan azt a jelentés látja, éppen olyannak, amilyenné tennünk hív, szólít bennünket­­ a jelentés, éppen olyannak, amilyenné fogjuk is építeni. Amikor a jelentés azok-­­­ról a kérdésekről beszélt nekünk, amelyek­­­ket a mai élet vet fel népünk előtt s amelyeket a holnap fog felvetni előtte, az volt az érzésem, hogy tulajdonképp az­­ irodalomról is beszél. Mert az irodalom —­s az is, amelyet jeles elődeink többnyire­­ mostoha körülmények közt teremtettek­­ és az az irodalom is, amelynek megte- *­remtésére mi, a ma írói törekszünk — s nem képes elszakadni és ne is szakad­jon el az élettől. Csupán egy röpke pillantás irodalmunk történetére azt mutatja — s ez céhünknek becsületére válik —, hogy­­ a román írók boldog, vagy zavaros idők­ben egyaránt, mindig a milliók, a szen­vedők oldalán, a nép pártján álltak. A Vacarescu. Anton Pann. Eliade Rádulescu, Asachi. Balcescu. Alecsandri. Eminescu. Creanga. Caragiale, Slavici, Cosbuc neve­­ csak néhány név ragyogó elődeink név­sorából, akikre egész népünk büszke. S ha jeles elődeink — a szerényebb tehet-­­ ségű többivel egy sorban, akiket tucatjá-­­­val, sőt, százával lehetne összeszámolni —­­ nehéz időkben álltak a nép mellé, s ír­tak a népnek az életből fakadó irodalmat, akkor hogyne sárjasztanánk mi mai iro­dalmunkat az életből, hogyne írnánk mi magunk is népünknek ? Amint azt éppen konferenciánk megnyitásának reggelén írtam a Scinteiában, az élet csillapítha­tatlan, szakadatlan változás. Mindig új meg új arcot ölt, változatos új tulajdon­ságokat szerez, egyre bonyolultabb lesz, egyre mélyebb és gazdagabb. Az élet, amelyről számtalan fejezetében beszél a jelentés, megfigyeléseink, kutatásaink színtere. S akkor hogyne látnánk a je­lentésben az irodalommal, a mi irodal­munkkal, a mai írók alkotásával foglal­kozó okmányt ? A megfigyelés színtere ! A kutatás talaja ! Elvtársak ! A román írók egyetlen eddigi nemze­déke sem ért meg olyan eseményeket, mint amilyeneket mi éltünk át, nem vett részt olyan alapvető változásokban, mint amilyenekben mi részt vettünk. Mi végig­néztük egy legyőzhetetlennek tűnő világ haláltusáját és halálát, jelen voltunk és részt vettünk egy másik világ, egy új vi­lág, egy olyan világ születésénél, amely­nek kiteljesítését a jelentés igényli, a­­melynek jólétét és boldogságát vala­mennyien óhajtjuk. Micsoda óriási anyag! Milyen óriási könyveket lehet építeni belőle ! Ilyen tekintetben igen gazdagok va­gyunk. Csak éppen meg kell tanulnunk, hogyan építsünk ezzel az anyaggal, az eddiginél nagyobb mesterségbeli tudással, az emberek alaposabb ismeretével, éle­tünk igazságainak őszintébb felszínreho­­zásával. Elvtársak, most, amikor a párt — a jelentés által — kezdeményező lépést tett és nyíltan az egész nép elé tűzte egy kérlelhetetlen harc feladatát, a kérlelhe­tetlen küzdelemét a hibákkal és a hiá­nyosságokkal, a lemaradással, mégpedig éppen azért, hogy nagy minőségi ugrást tegyünk előre, szerintem inkább, mint bármikor most kell igyekeznünk olyan műveket írni, amelyeket ugyanaz a forró fuvallat hat át, amelyek ugyan­olyan tudományos elemző erővel — az élet teljesebb ismeretéből fakadó elemző erővel — rendelkeznek, s amelyeket ugyanaz a hazaszeretet és népszeretet hat át, amellyel a Nicolae Ceausescu elvtárs által előterjesztett jelentés megíródott és elhangzott. A szocialista Romániában ma kedvező a légkör a művészet fejlődésé­hez, az irodalom fejlődéséhez és felvirág­zásához. Használjuk ki maradéktalanul és írjuk meg mindazokat a könyveket, ame­lyeket pártunk és népünk elvár tőlünk. Mint mondottam, irodalmunk már a kez­det kezdetén a nép életéből ihletődött és ilyen szellemben fejlődött. Nem mi, nem a mai írók leszünk azok, akik letérünk erről az útról. Mi megtanultuk, hogyan kell kiszűrni az összes párthatározatokból és akciókból művészetünknek, az Írás nemes, de nehéz művészetének fejlődési irányvonalait. Az irodalmat tehát nem szabad és nem is lehet elválasztani az élettől. Mi soha nem is fogjuk elszakítani azoktól a lángoló esztendőktől, amelyeket átéltünk, ezektől a napoktól, amikor az ország, amelyet odaadással és szeretettel szolgálunk, s amelyért készek vagyunk mindent feláldozni, a legilletékesebb kép­viselői útján most merész, sokrétű elha­tározásokat tesz, hogy valóra váltásukkal a civilizáció és a kultúra magas csúcsaira emelkedjék, s meghozza népünk számára a jólétet, a boldogságot. Kedves elvtársak, ilyen gondolatokkal jöttünk el ide a konferenciára mi, kom­munista írók, s azzal az óhajjal távozunk innen, hogy minden erőnkkel segítsük a néhány óra múlva elfogadásra kerülő tör­ténelmi határozatok megvalósítását. Tisztelt elvtársak ! A pénteki ülés (Folytatás az 1. oldalról) szót kértek, 69-en szólaltak fel. Az elnök­ség javaslatára az Ülés jóváhagyta a fel­szólalások beszüntetését. Nicolae Ceausescu elvtárs jóváhagyás­a végett a konferencia elé terjesztette a Ro­mán Kommunista Párt Szervezeti Szabály­zatának módosítására tett javaslatokat. A­­ konferencia egyöntetűen megszavazta a Szervezeti Szabályzat 13 szakasza b. be­kezdésének hatálytalanítását és a 48. sza­kasza 1. bekezdésének új megfogalmazá­sát. Nicolae Ceausescu elvtárs közli, hogy a konferencia címére több mint 2300 távi­rat és levél érkezett a vállalati kollektívák, a mezőgazdaság szocialista egységei, tudo­mányos, tanügyi, kulturális és művészeti intézmények, katonai egységek részéről, valamint egyes pártszervezetek, tömeg- és társadalmi szervezetek részéről, s ezekben a dolgozók beszámolnak eredményeikről, kifejezik teljes csatlakozásukat pártunk és államunk bel- és külpolitikájához, vállal­ják, hogy erejüket nem kímélve gyakorlat­ba ültetik azokat a határozatokat, amelye­ket itt jóváhagynak A konferencia részvevői nevében az RKP KB főtitkára meleg köszönetet mon­dott mindazoknak, akik ezeket a távirato­kat és leveleket küldték, az összes dolgo­zóknak, az egész népnek, és újabb sikere­ket kívánt szocialista hazánknak szentelt tevékenységükben. A továbbiakban Ion Iliescu elvtárs, az RKP KB póttagja felolvassa a határozat­­tervezetet, amelyet a konferencián meg­vitatott problémák alapján dolgoztak ki. A hatalmas lelkesedés légkörében a kül­döttek egyhangúlag elfogadták a Román Kommunista Párt Országos Konferenciája Határozatát Éljenzések, hurrázások hang­zanak el. Ezután Nicolae Ceausescu elvtárs be­rekesztette a konferencia munkálatait. A­­ beszédet több ízben erőteljesen megtapsol­ták. A konferencia munkája lelkes légkör­ben fejeződött be A hurrázások és éljen­zések percekig tartanak. Kifejezik a kon­ferencia részvevőinek és általuk az összes kommunistáknak, egész népünknek teljes egyetértését a párt e magas fórumán elfo­gadott nagyjelentőségű határozatokkal, amelyeknek az a rendeltetésük, hogy min­den tevékenységi ágban újabb sikerekre, a szocialista Románia szüntelen fejlődésé­re és felvirágzására vezessenek. Befejezésül elénekelték az Internacioná­­lét. (Agerpres) A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT ORSZÁ­GOS KONFERENCIÁJÁN ELHANGZOTT BESZÉDEKET KÖVETKEZŐ SZÁMUNK­BAN FOLYTATÓLAGOSAN KÖZÖLJÜK. A Szakszervezetek Általános Szövetsége Központi Tanácsának plenáris ülése (Folytatás az 1. oldalról) akárcsak minden tevékenységi területen kifejlesztve a kollektív munka elvét, odaadóan tevékenykedve a feladatok teljesítéséért, becsülettel fogja teljesíteni a reá háruló felelősségteljes felada­tokat. A plenáris ülés egyhangúlag megválasztotta Gheorghe Apos­tol elvtársat a Szakszervezetek Általános Szövetsége Központi Tanácsának elnökévé. A plenáris ülés egyben elhatározta, hogy Constantin Dragan elvtárs a Szakszervezetek Általános Szövet­sége Központi Tanácsának első alelnöki tisztségét töltse be. Ezután szólásra emelkedett Gheorghe Apostol elvtárs. Köszö­netet mondott a párt vezetőségének és személyesen Nicolae Ceaușescu elvtársnak azért a határozatért, hogy ismét Románia Szocialista Köztársaság Szakszervezeteinek vezetőségében dol­gozhat, köszönetet mondott továbbá a Szakszervezetek Általá­nos Szövetsége Központi Tanácsa plenárisának azért, hogy megválasztotta a Központi Tanács elnöki tisztségébe. Megfoga­dom — mondotta —, hogy a szakszervezetek vezetőségének töb­bi tagjával együtt minden erőnket latba vetjük a szakszervezeti tevékenység felemeléséért az Országos Konferencia által kijelölt komplex feladatok színvonalára. Gheorghe Apostol elvtárs rá­mutatott, hogy a szakszervezetek, a szakszervezeti aktíva és elsősorban a szakszervezeti szervezetekben és azok vezetőségé­ben dolgozó kommunisták mindent el fognak követni, hogy azoknak a nagyszerű feladatoknak a magaslatán álljanak, a­­melyeket a párt tűz a munkásosztály az egész nép elé, hogy mindenben megfeleljenek a szocialista társadalmunkban a szak­­szervezetekre háruló feladatoknak. Odaadással fogok, dolgozni — mondotta a szónok —, hogy minél jobban szolgáljam a mun­kásosztály, a román nép érdekeit, a párt ügyét, a szocializmus és a kommunizmus hazánkban való felépítésének ügyét. A továbbiakban a plenáris ülés elemezte a szakszervezeti szervek tevékenységét és azokat a feladatokat, amelyek a talál­mányok, az újítások és ésszerűsítések területén a szakszervezeti szervekre hárulnak, tájékoztatót hallgatott meg a szakszervezeti beszámoló és választási közgyűlések és konferenciák megszer­vezéséről és lefolyásáról, s megfelelő határozatokat hozott. ELŐRE 11. oldal

Next