Előre, 1968. augusztus (22. évfolyam, 6450-6476. szám)
1968-08-01 / 6450. szám
1968. AUG. 1., CSÜTÖRTÖK HÍVOGATÓ Még csak most kezd kiemelkedni a földből a székelyudvar a helyi cérragyár s máris érezteti az egész megyével, hogy létezik. Mert akár Szentpálon fordul meg az ember, akár Bögözben vagy Küküllőkeményfalván — hogy csak három különböző irányban fekvő helységet említsek — mindenfelé tapasztalható , miatta megszokott életformák bomlanak fel és alakulnak át. Csordahajtás után már nem mindenki készül a mezőre, ahogy az a földdel folytatott évszázados küzdelem során szokássá vált. Mert vannak, akik a kapu sarkánál figyelik ilyenkor , mikor bukkan fel a „kóboros" teherautó, hogy a városba vigye őket, a Küküllő-parti újszülötthöz. Igen, mert táplálniuk kell ezt az óriásfiókát, hogy mielőbb nagyra nőjön és tovább mozdítsa vallóval a hegyeket, hogy a környéket tenyerébe vehesse. Ha hinni lehet a mesének, hogy az óriások kősziklákkal élnek, akkor érthető, miért cipelnek a teherautók kora reggeltől hosszú vasbeton-gerendákat és rengeteg téglát, kavicsot meg homokot. Csak legyen elég ember, aki mindezt ügyesen a maga helyére tegye ! Mert jelenleg éppen az a helyzet, hogy van építőanyag, van gép, ami megkönnyíti az építkezést, de nincs elegendő munkaerő. Legalábbis ez derült, ki azon a gyűlésen, amelyen a cérnagyár építésének eddigi (első félévi) menetét elemezték. — Még kellene két jó mérnök, három mester és vagy száz-százötven munkás. Akkor menne minden, mint a karikacsapás — mondja Veress Károly, a gyár igazgatója. Mi tagadás, furcsán hangzott ez a kijelentés, és nyugtalanít jelen pillanatban is. Hiszen a székely mesteremberek országszerte nagy hírnévnek örvendenek. Igaz ugyan, hogy a megélhetés kényszere miatt sokan nyakukba vették a világot már a századforduló idején vagy még régebben, és az ipar adott nekik kenyeret... Igaz, hogy az MTSZ-ek megalakulása után a mezőgazdaság gépesítésével felszabadult munkaerő nagy része fokozatosan elszivárgott erről a vidékről. Úgyhogy csoportosan hagyták el a falvakat a kőművesek és az ácsok... Dehát most pontosan ott ne legyen elegendő mesterember ahonnan anynyian elmentek ? — Micsoda paradoxális helyzet ! — mondhatná erre bárki. — Valóban De a történelmi fejlődés hozta létre, és törvényszerű, hogy változtasson is ezen. A nemzetgazdaság tervszerű, arányos fejlesztésének törvénye, valamint a szocialista iparosítás egyre inkább érezteti hatását ezen a vidéken. Ezt igazolja a cérnagyár, melynek építése sajátos problémák elé állítja a municípium vezetőségét. Nincs elegendő munkaerő ? ! Pedig az udvarhelyiek és a környékbeliek büszkék arra, hogy ott dolgoznak ők az ország valamennyi építőtelepén, és tényleg találkozunk velük Brassótól elkezdve egész Bukarestig és a tengerpartig — mindenütt, ahol szükség van az ügyes munkáskezekre Csak éppen Székelyudvarhelyen nincsenek elegeik. — Az utóbbi egy-két évben több mint 5000-en mentek el a megyéből, mert nem tudtuk foglalkoztatni őket — mondja Szabó József, a municípium pártbizottságának titkára, aki a gazdasági kérdésekkel foglalkozik. Mi tehát a teendő ? Hívjuk haza őket, vagy pedig hozzunk máshonnan megfelelő munkaerőt ? — teszik fel többen a kérdést. — Mert az nem vitás, hogy a gyár így is, úgy is felépül. Nem marad törpe az „óriás". Még akkor sem, ha emiatt az első félévben közel 3 millió lej beruházással lemaradtak az előirányzott mutatókhoz viszonyítva. Mert ha nincs elegendő helyi munkaerő — márpedig jelenleg az MTSZ-eknek is minden emberre szükségük van — akkor jönnek Máramarosból vagy az ország más részéből, ahol esetleg még van munkaerőfölösleg. Ez csak logikus. Dehát nem lenne sokkal egyszerűbb és főleg sokkal gazdaságosabb, hogyha azok végeznék el ezt a munkát, akik a családjuk révén már eleve ehhez a vidékhez kötődnek ? Persze, olyanok, akik még egyebütt nem telepedtek le véglegesen. A vállalat is jól járna és az emberek is, mert megfelelő jövedelemhez jutnának odahaza, anélkül, hogy egyik építőtelepről kellene vándorolniuk a másikra. Hiszen időtálló falakat valójában csak úgy lehet emelni, ha a betonnal együtt „megköt" azoknak is a sorsa, akik a falakkal és a falak közt dolgoznak. Mert az ember nem féltégla, aminek teljesen mindegy, hogy hová rakják. Persze, az elgondolás gyakorlati kivitelezése nem könnyű. Annál is inkább, mivel nagyon sokan így teszik fel a kérdést : — Minek menjek haza a cérnagyár építéséhez, amikor ott úgyis csak egy-két évig lesz munkám és akkor megint jöhetek el otthonról ? Igaz. De vajon nem lehetne azt elérni, hogy amikor a gyár felépült, szakképesítést nyerjenek ezek az emberek és továbbra is ott maradjanak ? Dehogynem. Vagy attól tartanak egyesek, hogy nem lesz több ilyen nagyszabású építkezés a környéken ? Miért ne lehetne ? Minden csak azon múlik, hogy milyen a szervezés. Mert a Beruházási Bank folyósítja a gyárnak a milliókat, és megállapítja : Székelyudvarhelyen minden anyagi feltétel megvan ahhoz, hogy a termelés határidőre beinduljon. A Könnyűipari Minisztérium pedig biztosítja, hogy a gyár számára a hazai és a külföldi fonógépek idejében elkészüljenek. De vajon ki törődik azzal, hogy ezek a milliók önértékükön felül az emberi sorsok alakulására is kellő hatással legyenek? Nyilván azok, akik a gyár építését és beindítását jelen pillanatban szervezik. Ebben a munkában aztán nem lehetnek félmegoldások, hogy esetleg két lehetőség közül a kényelmesebbet választom. Mert megbosszulja magát itt a közömbösség vagy akár a nehézségek előtti időleges megtorpanás. Ha szerte az országban mindenütt becsülettel tudunk építeni, gondolom joggal elvárható, hogy ottse valljunk szégyent, ahol annyi jó építő szakember nőtt fel. Cseke Péter Napnyugta (D. Dumitru felvétele) Tolvaj-beszámoló Régóta készülök harcolni a tolvajok ellen, de félek elővenni a csatabárdot, mert egy-kettőre ellopják. Ugyanis a csatabárd prima munka, én is kéz alatt szereztem egy vasüzletbeli kiszolgálótól, aki a raktárból az utolsót csórta ki. Ezért ki is akarták ebrudalni, de még idejében megvette az öszszes ebrudaltat, bepácolta és eladta függönytartónak, hússzoros áron. Nálunk is ilyen ebrud van az ablak fölött, mert amikor a függönyt vettük, csak ilyesmit árultak a pult alatt, számla nélkül. Aki számlát kért, azt egyszerűen kiebrudalták a boltból, a függönytartó segítségével. De ez régi história, még abból az időből, amikor az irodában voltunk mindannyian, amikor megjelent két szürkeköpenyes egyén és szó nélkül kezdte fölszedni a parkettet a talpunk alól. A jelenet annyira elképesztő volt, hogy mi se szólaltunk meg Csak a legvégén kérdezte meg valaki, melyik vállalat küldte a két egyént. Mire az egyik mérgesen reánk rivallt. — A NEPOMUK-tól vagyunk ! Erre tehetetlenül néztük, amint az egész parkettet kiviszik, teherautóra rakják és elhajtanak. Nagy későre jutott eszünkbe, hogy föl kellene hívni a NEPOMUK-ot. Kerestük a telefonkönyvben, de ezen a néven nem találtuk meg. Ekkor pánikba estünk, és sorra hívtuk az EV kezdőbetűs vállalatokat. De csak arra az eredményre jutottunk, hogy a parkettet még két másik irodában is fölszedték A tettesek nem kerültek meg de a parkett igen. Ugyanis a javító szövetkezet ugyanazt a parkettet hozta vissza, mint vadonat újat, azonban megtaláltuk rajta a régi tintanyomokat. Csak annyit változott, hogy megkétszereződött a kiterjedése: régen 32 négyzetméter volt, és most 65 négyzetmétert számítottak föl. Azt mondták, duplán tették, mert akkor lassabban kopik. Egyik ismerősöm hivatalának ajtaját viszont ez alatt bekenték 120 kiló bronzfestékkel, ő gépiesen aláírta a számlát, mire egy hét múlva kiszállt hozzá egy bizottság, és keresni kezdte a 120 kiló bronzfestéket. Először azt állapították meg, hogy az ajtó tulajdonképpen zöld. Majd kaparni kezdték, mert a bronzot a zöld festék alatt gyanították. Az ajtó után az ablakokat kaparták le, majd a falakat. Egy hónapig kaparták az épületet, s amikor a bronzfesték nem került elő, jegyzőkönyvet vettek föl. Ekkor újra kellett hívni a festéket, s most már csak hatvan kiló email-zománcot számítottak, ami hihetőbbnek tűnt. Erre megint kijött a bizottság és megállapította, hogy minden bronz színű. Kaparni kezdték a bronzot, s egy hónap alatt újra lepucolták az épületet, majd jegyzőkönyvet vettek föl. Állítólag egy félévig dolgoztak: hol a festők, hol a bizottság. Az ismerősöm ezalatt annyira elsajátította a festés műhelytitkait, hogy maga is beállt festőnek, azóta nyugodtan és bőségben él. Persze, nem csinált azért olyan fogást, mint egy útépítész, aki a patakokat levezeti. Mert az fölvállalja, hogy lecsapolja a hegyoldalakat, s amikor a bizottság kiszáll, megmutatja a patakot. Íme, ezt harminc nap alatt készítettük és száz szekér kavicsot hordtunk a medrébe! Ha a bizottságban megvan a jóakarat, átveszi a patakot, megállapítja, hogy csakugyan bőségesen látható benne a kavics, és egy hónap alatt az isten se tudna ennél jobbat készíteni ... Magam is láttam pataktervezőt, egy mulatóhelyen ült, és szakmai betegsége folytán utálta a vizet. Vele volt a barátja, aki várromokat módosított, négyzetméterenként kétszázért. — Uram — magyarázta — nem is hiszi, ez milyen nehéz szakma! Ha a díszítő bizottság kiszáll, és nincs elég moha, azonnal jegyzőkönyvet vesznek föl... — És mit csinál, ha nincs moha ? — Főként olyan romokat vállalok — felelte bizalmasan — ahová nem száll ki a bizottság. Ezt a mesteremtől tanultam, ő harangláb ellenőr volt. Hetenként jelentést készített a távoli haranglábakról, hogy mennyire bírják a strapát. Mígnem a bizottság kiszállt és az egyik helyen nem találtak haranglábat. Nagy ramazuri volt, majdnem becsukták az öreget. — És hogy úszta meg ? — Miután a bizottság rájött, hogy még egy csomó helyen nincsen harangláb, nem forszírozták a dolgot, így az öreg átkerült sepregetőnek egy főiskolára, ő veszi fel a diákokat, fejenként ötezerért ... — Hogyan ? — rémültem meg — mint altisztnek akkora befolyása van ?! — Szó sincs róla — mosolygott — nincs semmilyen befolyása Mindenkinek megígéri, de csak akkor kell fizetni, ha átmennek Egyesek pedig átmennek és fizetnek ... Az öreg senkit se csap be, csak pofájára ejti az emberiséget ! Megrendülten hallgattam, mire a patakkészítő felém fordult és gyanakodva megkérdezte. — És ön, ha szabad kérdeznem, mivel foglalkozik ? összeszedtem magamat, hogy neki tetsző foglalkozást találjak. — Én — feleltem akadozva — panaszkönyv tolvaj vagyok. Besurranok, ellopom a panaszkönyvet és eladom a papírgyűjtő központnak ... Erre mindketten megbotránkozva bámultak reám. Végül a várrom-modositó fagyosan megjegyezte: — Szörnyű, hogy egyes emberek mire nem képesek a banikért...! Bajor TÜCSÖK ÉS BOGÁR A Tirgovigte környéki kőolajmezőkön M. Cioc felvétele. A társadalmi méltányosság alapján (Folytatás az 1. oldalról) játtak be, mint az előbbiek. Az új intézkedések szerint minden szövet kezetet besorolnak a megállapított öt zóna egyikébe. Ezáltal felszámolódnak azok a hiányosságok, amelyek az adózásban méltánytalansághoz vezettek. Ugyanis eddig azonos feltételek ellenére a szövetkezetek különböző adókat fizettek. Az új zónálásnak megfelelően azok a szövetkezetek, amelyek régebben, indokolatlanul az első zónába voltak besorolva, most a kevésbé termékeny övezetbe kerültek, vagy pedig fordítva. A hármas kategóriából például az egyesbe. Ez az illető egységek feltételei szerint adócsökkenéssel, vagy adóemelkedéssel jár. Amikor a helyzet úgy kívánja, a törvény megengedi a megyei ideiglenes néptanácsok végrehajtó bizottságának, hogy a konkrét helyi viszonyok vizsgálata során 20 százalékkal differenciálják — pluszban vagy mínuszban — a hektáronkénti adó összegének szintjét, anélkül, hogy megyei viszonylatban csökkenne a költségvetésnek szánt adók összege. Szükségessé vált a hektáronkénti fix adó módosítása is. Ez figyelembe veszi a szövetkezet területegységenkénti jövedelmét, a talaj termékenységét. Az első termékenységi kategóriába sorolt szövetkezetek hektáronkénti adója 115 lej lesz. Az ötödik zónába sorolt szövetkezetek hektáronkénti adója nem változik, tehát továbbra is 55 lej marad. Mezőgazdaságunk eredményei, a parasztság jövedelmének növekedése szükségessé tették olyan intézkedések hozatalát, amelyek a szövetkezeti tagok személyes gazdaságára és az egyéni mezőgazdasági termelők adójának megállapítására vonatkoznak. Meg kell jegyeznünk, hogy a fizetendő összeg megállapításakor figyelembe veszik azt is, hogy az illető gazdaságok város közelében illetve városok övezetében találhatók-e vagy sem. Ezt az intézkedést indokolja az, hogy a városok környékén a terményfölösleg jobb áron adható el. Az Államtanács egyik, dekrétuma módosítja 'azokaka íiéndfulftfc®ékfe't, amelyek a nem fizetéses alkalmazottak adóját érintik. Az eddigi törvény értelmében a szabadfoglalkozásúak, iparosok (meseriari), fuvarosok stb. differenciált adókvótát fizettek. Korlátozni kellett azokat, akik spekuláns ténykedéssel szerezték meg jövedelmüket. Minthogy azonban a kizsákmányoló osztályok eltűntek, az ilyen adóztatási rendszer indokolatlanná vált. Olyan intézkedéseket dolgoztak hát ki, amelyek a reális helyzetnek megfelelő adóztatást tesznek lehetővé. A helyi pénzügyi szervek kötelessége, hogy alaposan elsajátítsák az új törvényes előírásokat, s ezeket majd a legjobb körülmények között alkalmazzák. Nem fér hozzá kétség, hogy mint eddig is, a jövőben hasonlóképpen minden állampolgár segíteni fogja az illetékes szerveket az államot megillető pénzösszegek megállapításában és begyűjtésében. Hisz ezek az alapok arra hivatottak, hogy fedezzék a gazdasági-társadalmi, kulturális célokra fordított kiadásokat, hogy elősegítsék városaink és falvaink virágzását, az egész nép magasztos érdekeit szolgálják. Az ország egyik legkorszerűbb fenol- és acetongyára A ploietti-i petrokémiai kombinátban megkezdte működését az ország egyik legkorszerűbb fenol- és acetongyára. A brazil i építkezési-szerelési vállalat dolgozói kiváló munkát végeztek az építkezésnél. Ennek és a berendezéseket ellenőrző operatőrök felkészültségének tudható be, hogy a technológiai próbák idejét négy hónapról két és fél hónapra csökkentették. A tervezett kapacitás elérésekor az új egység évente 25 000 tonna fenolt és 15 000 tonna acetont fog gyártani ugyanolyan minőségben, mint az ismert külföldi cégek. Az új egység számára a brazil kőolajfinomító és a kombinát egy másik gyára vezetéken szállítja a nyersanyagot , a benzént és propilént , a technológiai folyamat pedig teljesen automatizált ELŐRE 3. oldal PARASZTMOZGALMAK HÁROMSZÉKEN 1848 NYARÁN (Folytatás 02. oldalró fizetésével megbízott báró Apor Lázárnak május 2-án az altorjai gazdatisztje, s beszámol arról is, hogy hiába hívja munkába a jobbágyokat, azok csak azt felelik, hogy a határőrkatonák miatt nem mernek menni. Több faluban a katonák belövöldöztek a nemes emberek jószágaira és tele torokkal kiabálták : „Most gyere ki, Nemes Ember !“ A torjai határőr katonák báró Apor Andrást és Józsefet arra kényszerítették, hogy egy előre megszövegezett iratot aláírjanak, amiben lemondtak az Apor-család hatalmas kiterjedésű Bálványos nevű erdejéről és az ott fekvő kaszálókról, s azokat a tornaiak azonnal közhasználatba is vették. Szabadon beszélik a katonák, hogy ha a határőrséget Háromszékből kimenetelre rendelik, akkor „töstént minden nemes embert felmészárolnak Torján, s úgy mennek el“. A parasztság meginduló mozgalmai ellen a nemesség fegyverkezni kezd, április 26-án minden helységben nemzetőrséget szervez a nemesi osztály tagjaiból. Május 1-én kihirdetik a főkormányszék rendeletét, hogy a leendő országos szabályozásig a jobbágyok kötelesek tovább teljesíteni az úrbéri robotot és szolgáltatásokat. A főkirálybíró rögtönítélő törvényszék engedélyezését kéri a főkormányszéktől. Ezek az intézkedések azonban hatástalanok, inkább csak olajat öntenek a háromszéki parasztmozgalmak mind sűrűbben fellobbanó tüzére. Esztelneken a határőrkatonák és a jobbágyok fegyveresen megtámadták a Szacsvai-udvart s a földesurat a falu által már régóta perelt kaszálónak az átadására kényszeritették. Az ozsdolaiak vágni kezdték Cserei Zsigmondnak a falu határában fekvő erdejét. Az erdő teljes kiirtását csak az akadályozta meg, hogy vihar tört ki, egy villámcsapás két embert agyonsújtott, mire az ozsdolaiak abbahagyták az erdővágást. Ugyancsak az ozsdolaiak az ott is birtokos gróf Nemes Ábrahámnak az ozsdolai erdőkre legeltetés végett felhajtott ménesét határukból kikergették, a gróf udvari gondviselőjét és udvarbíróját megverték. Azonban a határőrkatonák a nemesség legelőinek elfoglalását tervezték, a főkirálybiró a határőrök »tisztjeivel ~akadályoztatja mega foglalást. Szacsván Simon István jobbágy „a földesúr többi embereit is fellázította s a szolgálat megtagadására bujtogatott“. Zalánban Szabó Károly székely huszárkatona ,,a mentes nemesség ellen bujtogatott, a szolgálat megtagadására és a földesurak elleni feltámadásra ingerelte az úrbéreseket“. Eredmény : a robot megtagadása. Altorjáról Gazda József helybeli biztos május 24-én jelenti, hogy „a minden faluban személyi és vagyoni bátorság tekintetéből felállíttatni parancsolt rendőrséget“ szervező bizottság előtt a határőrkatonák és jobbágyok „úgy nyilatkoztak, hogy efféléről még csak tudni sem akarnak“, pedig — folytatódik a jelentés — „ezen törvényt, rendet és csendességet nem szerető jelleméről. .. ismeretes Torjafalvába... az eddigi kiváltságos rend se személye, se vagyona iránt bátorságba nincsen... és itten még újabb erőszakos foglalások is tervezetbe vannak“. Május 30-án Gál Sándor és Klapka György a főkirálybíró tilalma ellenére a határőrkatonák részére Alsócsernátonban népgyűlést tartott, melyre a környező falvakból a határőrkatonák mellett nagyszámú jobbágy is felvonult. Gál Sándorért eltávozása után folytatódott a népgyűlés és kimondta a robot eltörlését és a közteherviselést. Ez a hír futótűzként terjedt el és a jobbágyok most már Háromszéken mindenütt megtagadták a robotot és az adófizetést. Június elején Imecsfalván, Oroszfaluban és Uzonban határőrkatonák és jobbágyok több nemes család szénatermő kertjének kerítését levágták, a füvet állataikkal legeltették, a területeket a falu birtokába vették. Szentléleken a jobbágyok megrohanták Könczei Antal gabonáját és a benne talált gabonát széthordták. Általános jelenség a szék hivatalnokainak szidalmazása, megfenyegetése, rendeleteik teljesítésének nyitt megtagadása. Mindenütt nő a nemesség elleni gyűlölet. Számos faluból jelentik, hogy ott „a nemes családok megrohanását és legyilkolását tervezik“. Meg is támadnak egyes nemeseket, akik csak zsebpisztolyuk vagy puskájuk levegőbe sütésével menekülnek meg. Szacsvai János pedig a házát éjszaka megtámadó jobbágylegények közül egyet meg is lőtt. A Bécsből hazatért dálnoki Lázár Mihály így számol be báró Apor Lázárnak az egyik Sepsizoltánból keltezett levelében: „Én saját tapasztalásom után írhatom, hogy bármilyen becses volt itt a jószág, most oly semmit érő, oly nagy a rendetlenség, hogy ki nem látja, nem is hiszi. A katonák gyűlölik a nemes embert, itt életünk nagyobb veszélyben van, mint bárhol Erdélyben. A nemes embert úton-útfélen fenyegetik ölessel, este nem is merünk járni, valóban egy óránk nincs nyugodt... A jobbágyság is oly zabolátlan, nem fél senkitől... Itt a prókátorok, szegény nemesek, katonák a communizmust hirdetik, egyenlőség és testvériség azt mondják, ez azt teszi, hogy a vagyon is legyen egyenlő“. A főkirálybíró június 7-én jelenti a főkormányszéknek : „Reményem nincs, hogy ezen Székben a megzavart csend s megháborított személy- és vagyonbátorság rögtöntörvénnyeli élhet és engedelme nélkül helyreálljon“, s kétségbeesetten sürgeti a statárium engedélyezését. A Gelencén 1849 augusztusában — a forradalom és szabadságharc leverése után — folytatott vizsgálat iratai szerint Bersenyi János nyugdíjas határőr alhadnagy (aki székely határőri közlegény sorból a franciák elleni háborúban tanúsított vitézsége révén emelkedett e rangra) „a forradalom kezdetével lázítottta a proletáriusokat a tehetősebb falusi lakók és nemesség irányába... A forradalom dühében indítványozta a kommunizmust, annak kivihetésére segédül felhíván a több proletáriusokat, gelencei Gál Mihályt és imecsfalvi Papp Andrást“. A Brassóban megjelenő Gazeta de Transilvania 1848. június 18-i számában írja George Barit: „A szomszédos Székelyföldön, éspedig a háromszéki székelyek, már öt hét óta nagy erdőket és kaszálókat foglaltak el a báró Apor, Tompa, Szentiványi és más családoktól, Torján, Bikfalván, Uzonban, Zágonban és más helyeken. E székely támadásokat azonban a kolozsvári újságok mélyen elhallgatják ; mi elmondjuk, mert szemünkkel látjuk, tanúknak éppen a székely képviselőket nevezzük meg. A székely jobbágyok már régóta a robotot sem teljesítik“. • Június 14-én a főkormányszék engedélye alapján a főkirálybíró Háromszék területén négy rögtönbüntető törvényszéket állít fel és a statáriumot két nap múlva minden helységben kihirdetik. A nemesség egy kissé fellélegzik. ..A Communizmus sok helységekben pártfogókra talált, de hála az égnek, a rögtöntörvény mindennek véget vetett“ — írja Alsócsernátonból június 23-án Pünkösti Gergely székely huszárhadnagy. Az 1848. évi háromszéki parasztmozgalmak első szakaszát június közepén azonban nem a statárium bevezetése zárta le, hanem a főkormányszék azon rendeletének június 12-én történt kihirdetése, mely tudtul adta, hogy 1848. június 18- án Erdélyben megszűnik a jobbágyság. A haladó értelmiség és a feltörekvő polgárság által vezetett 1848. évi erdélyi polgári demokratikus forradalomban a lakosság túlnyomó többségét alkotó parasztság volt az antifeudális harc fő társadalmi ereje. A társadalmi és gazdasági haladás útját megnyitó nagy eredményt , a hűbéri rendszer megdöntését Erdélyben a román és magyar parasztság elszánt forradalmi harca kényszerítette ki, melyben az egykori Háromszék — mai Kovászna megye — parasztsága élenjáró szerepet töltött be. AZ OLVASÓKÉ A SZÓ BEZÁRT AZ ÜZLET A zilahi Clujului utca lakói kérik az Előre szerkesztőségét, hogy az alábbi hiányosság megoldásában segítségükre legyen. A Clujului kb. 2 km hosszú, rendezett, szép utca. A múltban, nem is olyan régen, 3—4 üzlet is volt itt, nem kellett egy kiló kenyérért sóért stb. hosszú utat megtenni a piacig, illetve a főtérig. Jelenleg azonban egyetlen egy élelmiszerüzlet, vagy aprózár sem található az utcában, május óta ugyanis az eddig nyitva tartott egyetlen üzlet is bezárt. Aki elrendelte az üzlet (üzletek) bezárását, persze, nem gondolt arra, hogy a lakosság hogyan tudja beszerezni apróbb szükségleteit. Tenni kellene tehát valamit annak érdekében, hogy az üzletet újra megnyissák. És egy aprózár megnyitása is szükséges lenne a Clujului utcában. KAVASSY ENDRE Zilah A „FELELJEN, AKI TUD" című cikkhez szeretnék hozzászólni, mivel olvastam Flóra Gábor, Szabó Dénes és Várdai Albert cikkét. Az a meglátásom, hogy a mezőgazdasági szakoktatás megjavítására, éppen úgy, mint a mezőgazdasági tevékenység egészére nem lehet egységes, általános érvényű receptet előírni. Viszont látok néhány szempontot, tényezőt, aminek figyelembevételével meg lehetne javítani a mezőgazdasági szakoktatást, annak színvonalát. A mezőgazdászok tudják, hogy a gyakorlatban nincs egyértelműen jó vagy egyértelműen rossz eljárás. Azzal is tisztában vannak, nem biztos, hogy ami jó volt tegnap az jó ma is és nem mondható ki az sem, hogy ami rossz volt, az rossz továbbra is. Az előadónak tudnia kell és a hallgatóknak meg kell érteniük, hogy a tudomány fejlődik s ezzel állandóan lépést kell tartani, ez a mezőgazdaságra is érvényes. Az első tényező, melytől függ a tanfolyam további sorsa, hogy ne csak papíron szerepeljen a szervezés kérdése. Mint már az előbbi hozzászólók is említették, a szervezésben körültekintően kell eljárni. Az MTSZ vezetői (elnök, brigádosok, csoportfelelősök) és a legszorgalmasabb tagok legyenek a tanfolyam hallgatói. Ne beírás alapján történjék a szervezés, hanem előzetes megbeszélés után, jelentkezés alapján. A tanfolyam vezetője feltétlen az MTSZ mérnöke legyen, vagy ha ennek valamilyen komoly akadálya van, akkor a mezőgazdaságtant tanító szaktanár, de feltétlen az a szakember, aki ismeri a falu, a község talaját, a termelési lehetőségeket. Egy másik fontos tényező a tanfolyamok beindítása előtt a tervszerűsítés. Ne felsőbb szervek által előírt előadássorozat alapján működjenek ezek a tanfolyamok, hanem az előadó által készített terv alapján, amelyben az illető tekintetbe veszi a helyi sajátosságokat és a szükséges agrozootechnikai eljárások, módszerek fontossági sorrendjét tartja szem előtt. Ezt a tervet természetesen az illetékes szervek alaposan nézzék át s csak azután hagyják jóvá. Mindez a tanfolyamok beindítása előtt legalább egy hónappal legyen meg, hogy a szükséges anyagot az előadó előkészíthesse. Az előadások tartalma a harmadik fontos tényező a siker elérésében. Ne száraz, unalmas, szakkönyvekből vett szólamokból álló előadást tartson az előadó. Jól dokumentált, a helyi hiányosságok, szükségszerű eljárások, élénk-lelkes magyarázata legyen az anyag, ami majd vitára serkentse a hallgatókat, lekösse figyelmüket s főleg ne bocsátkozzanak ismétlésekbe egyik évről a másikra. Szükséges a szemléletesség is az egyes előadások keretében. Az iskoláknál sok-sok diafilm, szemléltető színes kép van a mezőgazdasággal kapcsolatban s ezeket mind fel lehet használni, érdekesebbé, érthetőbbé lehet tenni az előadást. Természetesen a felkészülésre, anyagkiválasztásra idő kell s legtöbbször a sikertelenség oka az, hogy nem alapos a felkészülés, mert a szaktudás nem minden ! Végül a gyakorlatot látom olyan tényezőnek, ami növelheti az érdeklődést a szakoktatás iránt. A téli estéken tanultakat alkalmazzák az előadó vezetésével a különböző növények ültetése-gondozásakor, vagy a talajjavítás,- előkészítés esetében, hogy kipróbálják és bebizonyítsák egyes módszerek helyességét, hatékonyságát a termelésben. Enélkül az egész tanfolyamnak nem volna látható eredménye, veszítene értékéből. Az az érzésem, valahol itt van egyik fő ok, ami a szakoktatás hanyatlását előidézte. Ezen tényezők figyelembevételével, alapos lelkiismeretes munkával hiszem, hogy sikerül a mezőgazdasági tanfolyamok színvonalát emelni. Ehhez a tevékenységhez is, mint minden más társadalmi munkához, sok jóakarat, szív, lelkesedés, emberi hozzáállás szükséges. SALA STELLA tanítónő Agyagfalva, Hargita megye „NINCS NYOMTATVÁNY" Örömmel olvastam a nemrégiben megjelent határozatot, melynek értelmében a nyugdíjasok is vásárolhatnak részletfizetésre ipari cikkeket. Élni akarva ezzel a jogommal, elmentem, hogy egy hűtőszekrényt és egy rend ruhát vásároljak. De ime milyen felvilágosítást kaptam a kért áruk helyett: „Semmit se tudunk részletfizetésre árusítani, mert a nagybányai nyomda több mint egy hónapja késik a részletfizetésre történő árusításhoz szükséges nyomtatványok elkészítésével“ A kérdés : mikor készülnek el a nyomtatványok? SALJDAN alexandru nyugdíjas, Nagybánya