Előre, 1969. augusztus (23. évfolyam, 6763-6789. szám)
1969-08-11 / 6772. szám
ELŐRE 4. oldal 1969. AUGUSZTUS 11., HÉTFŐ A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT X. KONGRESSZUSA SÜTŐ ANDRÁS ELVTÁRSNAK, a Maros megyei pártszervezet küldöttének beszéde Az írónemzedék, amelyhez tartozom, már pályafutása kezdetén szívvel-lélekkel egybeforrt a nép életével és törekvésével, a hazánkban kibontakozott társadalmi és politikai harcokkal, a Román Kommunista Párt politikájával. Azok között az emberek között, akik bennünket neveltek és belénk oltották az első életeszményeket, nem ismertük meg sem a hírhedt elefántcsonttornyot, sem az elidegenedés érzését, sem a fanatikus idillizmust, sem pedig „az emberi lény abszurditásának egyetemes pesszimizmusát“. Ezzel szemben átadták nekünk a felelősségérzetet az eszmények sorsa, a társadalmi valóság iránt, amelyet forradalmi módon csak egyetlen lehetséges szemszögből tekinthetünk, mégpedig úgy, hogy minél emberibb és a nép évszázados álmaihoz minél közelebb álló valósággá változtassuk; így tehát soha sem gyötörtek a céltalan művészet kínjai és nem ismertem a szavakkal való gyerekes játszadozás örömeit sem. Megismertem viszont a társadalom átalakításának hatalmas folyamatát, annak a negyedszázadnak a történetét, amelynek eredményeit oly szemléltetően tárta fel Nicolae Ceaușescu elvtárs jelentése. Íme, ezért jelenti számomra az irodalom kérdése az egyén és a közösség kapcsolatát, a tömegek sorsának átélését egyetlen sorsként, amelyet ugyan különálló, de elődeim, elődeink életének lépcsőfokaihoz elválaszthatatlanul kapcsolódó lépcsőfokként értékelünk. Íme, miért tekintem úgy, hogy mindannak, amiről e magas fórumon tárgyalunk, különleges jelentősége van problémáink megoldása szempontjából. A művészet hivatásáról és jövőjéről folytatott mindennapi vitáink során éppen arra törekszünk, hogy felkutassuk a nélkülözhetetlenül szükséges kapcsolatokat az irodalom és az élet, a költészet és a nép törekvései, a drámairodalom és a nép létének legmélyéről fakadó üzenet, a műfajok és a hiteles életábrázolás, a művészi színvonal és a közérthetőség, a gondolkodási szabadság és a felismert történelmi szükségszerűség — a szabadság fogalmának egyetlen helyes értelmezése — között. Mindezek közül, elvtársak, a legfontosabbnak tartom az író kapcsolatát a valósággal, amelyben él, pontosabban művészi fogékonyságát e valóság iránt. És ha az író nem mond le szellemi erőfeszítéseinek egyedüli értelméről, nevezetesen arról, hogy a társadalmi haladást szolgálja, hogy az ember nemesítésén munkálkodjék, akkor nem hagyhatja figyelmen kívül éppen a párt erőfeszítéseit, amelyek végső fokon művész létének univerzumát jelentik. Ami engem illet, írásaimban, sosem kívántam és sosem is tudtam elkerülni a társadalmi problémáknak azt a szirtjét, amely éppen azon az úton állt és áll, ahol az írónak is el kell haladnia, együtt a társadalommal, az osztállyal, a nemzettel, a nemzetiséggel, amelyhez tartozik és amelynek törekvései, ott lüktetnek álmában, hogy művészi személyiségét kiteljesíti hiszen jól tudja, hogy ez a személyiség annál erőteljesebbé, annál sajátosabbá válik, minél többet vesz át a közösség gondjaiból, történelmi mozgásából. Természetesen, mindnyájan jól tudjuk, hogy a művészet magányos munkát jelent, hogy nem alkotunk közösségben, a regényeket nem írjuk brigádokban, amint ezt elképzelte hajdan egy rajoni kulturális aktivista, aki azt kérdezte tőlem, vajon mi, írók egyéniek maradtunk-e, vagy pedig mi is termelőszövetkezetekbe tömörültünk. Ennek a magányos munkának az értelmét azonban éppen az adja meg, ha mélyen átéljük emberi közösségünk létét, azét a korszakét, amelyre rá akarjuk ütni munkálkodásunk pecsétjét. Hangsúlyozni kívánom, hogy az irodalommal szemben támasztott eme követelménynek semmi köze a múlt összeaszott élettelen dogmáihoz. A IX. kongresszus új korszakot nyitott meg országunk szellemi életében is, új erőket szabadított fel minden műfajban visszaállította az igazi lenini normákat a pártéletben, kiszélesítette és elmélyítette a szocialista demokráciát s ily módon kedvező, légkört teremtett egy, a szó legjobb értelmében vett korszerű irodalom felvirágzásához. Ezekben az években hazánkban ragyogó tehetségű, a román nemzet, hazánk együttélő nemzetiségei, egész népünk törekvéseihez szoros szálakkal kapcsolódó ifjú nemzedékek kaptak szárnyra. Ezek között természetesen, vannak olyanok is, akik — ahogyan Eugen Barbu elvtárs mondotta beszédében — ,sportként űzik azt, hogy légmentesen zárt palackokban ,a jövő óceánjába dobják kézirataikat. E kérdés tisztázásához azonban kevésbé nyújt segítséget a túl szigorú hangnem; sokkal inkább segítségünkre van a bíráló és építő szellem, amely megnyilvánult főleg az értelmiségieknek a párt vezetőségével és személyesen Nicolae Ceausescu elvtárssal sorra került találkozóin. Ami engem illet, nem értek egyet annak a művésznek a magatartásával, aki becsukja szeengedjék meg, hogy mindenekelőtt átadjam Önöknek a tunéziai kommunisták legmelegebb testvéri üdvözletét. A tunéziai kommunisták őszintén örvendenek az önök sikereinek és rokonszenvet táplálnak a román nép iránt. Biztos vagyok benne, hogy ugyanakkor kifejezem az összes tunéziai haladó elemek, egész népünk mély érzelmeit. (Taps.) Nagy érdeklődéssel kísértem figyelemmel az önök kongresszusának munkálatait és vitáit és éreztem itt, ebben a teremben, a szocialista Románia munkásainak, pamét napjaink eseményei előtt, s a távoli jövő óceánja után sóhajtozik. Nem szeretem az egy-egy baleset után összeszedett kerékpár- vagy motorhűtő-roncsokból illetve az ócskavasból tákolt képzőművészeti alkotásokat, nem szeretem az ahhoz a zajhoz hasonló zenét, amelyet a kereskedők okoznak az üzletek redőnyeinek lehúzásával. Lehetséges, hogy a mi fiatal nemzedékünk konkrét esetében, igazi tehetségek esetében ez nem sport, hanem az önkeresés vajúdása. Az ifjú tehetségnek hosszú utat kell megtennie — sok meddő utánzásban fecsérelheti el erejét —, amíg megtalálja az igazi hangot, amíg megérti, hogy minél kevesebbet utánoz, annál inkább hasonlítani fog önmagához. Hogyan állapítsuk meg, tr.v.en magatartást követel tőlünk egy olyan sokrétű folyamat, mint a szellemi megnyilvánulás folyamata? Úgy vélem, hogy ebben a kérdésben, a realitás tekintetében, legyen művészet, gazdaság vagy akár egy társadalom egész sajátos komplexuma, a párt a szabad, alkotó vita, a kölcsönös megértés, a valóság konkrét tanulmányozása szellemét ajánlja, az emberi, alkotó szellemet. Biztos vagyok abban, hogy ezen az úton szellemi életünk még határozottabban fogja szolgálni a szocializmus eszméit, még biztosabban találja meg igazi rendeltetését. Elvtársak ! Minthogy anyanyelvemen, magyar nyelven írok, érthető, hogy mindaz foglalkoztat, ami országunk nemzetiségeinek életéhez kapcsolódik. Ismét megelégedéssel hallgattam meg a jelentésnek azokat a részeit, amelyek megállapítják, hogy a Román Kommunista Párt marxista-leninista szellemben oldotta meg a nemzeti kérdést. Ez valóban egyike pártunk jelentős eredményeinek. Ez jelenti a haza összes állampolgárai jogegyenlőségének biztosítását, a beruházásoknak a megyék közötti harmonikus beütemezését, az állam állandó gondoskodását a szociális és kulturális szükségletekről, vagyis az rasztjainak, értelmiségieinek szívédobbanását. A román nép energiája és munkája nyomán, a Román Kommunista Párt dinamizmusának és odaadásának köszönhetően, a kiváló,eredmények ékesszóló mérlegével jelentkezhetnek ma, olyan eredményekkel, amelyek az egykor gyengén fejlett országot virágzó, teljes fellendülésben levő ipari országgá változtatták. Ragyogóan igazolták az önök választotta történelmi út — a szocializmus útja — helyességét. Gyakorlatilag, konkréten és meggyőzően bebizonyították a szocialista útnak, a szocializmus vitathatatlan felsőbbrendűségének felbecsülhetetlen és maradandó értékét. (Taps.) Olyan pillanatban, amikor a „harmadik világ“ országaiban oly égetően tevődik fel a gyengén fejlettség problémája, a szocialista Románia példájára feltétlenül felfigyelnek mindazok, akik szenvedéllyel keresik a legjobb utat ahhoz, hogy történelmileg minél rövidebb idő alatt véget vessenek országuk gyengénfejlettségének. Ez értékes hozzájárulás a szocializmus ügyéhez az egész világon. Az önök gazdag tapasztalata egy fejlett nemzetgazdaság építésében rendkívül hasznos a fiatal afrikai és ázsiai független országok számára. (Taps.) Ezzel kapcsolatban a Románia és Tunézia közötti kapcsolatok kedvező és szüntelen fejlődése megfelel népeink érdekeinek. Az önök országának egyes kimagasló személyiségei látogatást tettek országunkban, ahol népünk részéről meleg fogadtatásegyenlőség anyagi alapjának biztosítását, ami döntő jelentőségű feltétel e tekintetben , jelenti egyben a nemzetiségek kultúrájának fejlesztését, az anyanyelvű állami oktatást, a tudomány és a művészet, az irodalom felvirágoztatását. Éppen ezért állandóan azon igyekszünk, hogy tisztán tartsuk a román nép és az együttélő nemzetiségek testvériségének forrását. Ez a testvériség a közös harcban született meg és folytatása a nagy gondolkodók és alkotók, elsősorban egy Balcescu vagy Petőfi Sándor törekvéseinek, azon történelmi alakokénak, akik mindig találkoztak a jövő boldogabb, szabad életének, egy olyan életnek a felkutatásában, ahol nincs többé sem nemzeti elnyomás, sem pedig az ember ember általi kizsákmányolása. Utalni szeretnék arra, amit Nicolae Ceausescu elvtárs mondott az e testvériségről való gondoskodásról. A helyi párt- és állami szerveknek a feladatuk, hogy a jövőben is biztosítsák a Román Kommunista Párt marxista-leninista nemzetiségi politikájának maradéktalan valóra váltását, őrködjenek az alkotmányosság tiszteletben tartásán s ugyanakkor neveljék a néptömegeket a román nép és az együttélő nemzetiségek egységének és testvériségének szellemében“. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszaka, amely a román nemzet minőségileg magasabb fokra emelését jelenti, ugyanezt a folyamatot biztosítja az együttélő nemzetiségek számára is. A társadalmi-kulturális felemelkedés e folyamatában és ugyanakkor az igazi testvériség megszületésében a minőségi ugrás akkor teljesedett ki, amikor hazánk véglegesen felszabadult a népi hatalomért és a szocialista építésért vívott közös harcokban. E döntő pillanat arra a viharos napra emlékeztet, amikor a hegyek tektonikus mozgása következtében sok ezer tonna bazalt zúdult alá, s a föld hatalmas mélyedésében, száz és néhány évvel ezelőtt, egy kristálytiszta tó, a Gyilkostó, erdélyi tájaink egy újabb természeti szépsége keletkezett. Negyedszázados történetünk legmélyebb értelmét fürkészve, e legenda szimbólumaként 1944. augusztus 23-ra gondolok, amikor a komor sziklákhoz hasonlóan megkezdődött a régi rendszer összeomlása, s nyomában, a történelem forrásait egybegyűjtve, új emberi szépség, a román nép és az együttélő nemzetiségek testvériségének tisztavizű tava jött létre. (Taps.) Ma, negyedévszázaddal a haza felszabadulása után, az óriási lépések után, amelyeket a párt vezetésével a mai napok csúcsaiig megtettünk, a régi összeomlásának és az új élet megszületésének az értelme még ezerszeresebben gazdagabbá vált mindennyiunk ezrében. (Taps.) Elvtársak ! Az elmúlt napokban, amikor riportügyben megyénk, Maros megye egyik kis falujában jártam, az utcán megszólított egy öreg paraszt . „Azt hallottam a rádióban, hogy a kommunisták kongresszusán ismét Nicolae Ceausescu elvtársat akarják megválasztani a párt főtitkárának. Szeretnék én is szavazni, de én nem vagyok kongresszusi küldött, mert nem vagyok párttag. Akkor hát mi, akik nem vagyunk párttagok, hogyan és hol szavazhatunk rá ?“ Az öreg meglepetésszerű kérdésére később gondolatban válaszoltam, mondván, hogy országunk kommunistáinak ez az egyöntetű akarata nemcsak a párttagokat öleli fel, hanem valóban az egész népet, románokat és magyarokat, németeket és szerbeket és a más nyelvű embereket, parasztokat, munkásokat, értelmiségieket, fiatalokat és öregeket. Románia Szocialista Köztársaság egész családját. (Taps.) E család szerény tagjaként én is csatlakozom akaratához, s egyben kijelentem, hogy mindenben egyetértek pártunk bel- és külpolitikájával, a ragyogó programmal, amelyet e történelmi jelentőségű kongresszus fog kijelölni. (Taps.) ban részesültek. Hasonlóképpen számos kormányküldöttség cseréjére került sor. Méginkább üdvözöljük azokat az akciókat, amelyeket a Tunéziai Kommunista Párt kezdeményezett röviddel a függetlenség kivívása után abból a célból, hogy Tunézia baráti és gyümölcsöző kapcsolatokat teremtsen a szocialista országokkal , népünk természetes szövetségeseivel. Mi állhatatosan támogattuk azt az eszmét, hogy a szocialista országokkal és különösen a nagy Szovjetunióval való szövetség nélkül elképzelhetetlen a hatékony harc az imperializmus és a neokolonializmus ellen, lehetetlen leküzdeni a gyarmati uralom hagyatékaként maradt hatalmas akadályokat. Tunézia, amely 1956-ban vívta ki politikai függetlenségét, vitathatatlanul haladást ért el számos területen. Országunk korszerű közigazgatási struktúrával rendelkezik, felszámolták az idegen katonai támaszpontokat, az oktatás határozott fejlődésnek indult. Gazdasági téren a kormány miután egész sor államosítást hajtott végre, az állami és szövetkezeti szektor fejlesztésén alapuló politikát folytat. Ennek eredményeként megindult az iparosítás és valamelyest javult a gazdasági helyzet. Távol minden szektáns és szűklátókörű felméréstől, a tunéziai kommunisták pozitívan értékelik a bekövetkezett változásokat. A pártunkat és sajtónkat sújtó betiltási intézkedések ellenére, az elszenvedett megtorlások ellenére mi és a haladó harcosok támogatjuk mindazokat az intézkedéseket, amelyek megfelelnek népünk érdekeinek. Keressük az egybeeső pontokat a hatalmon lévő Szocialista Desztár Párt haladó elemeivel. Minden megkülönböztetés nélkül az összes haladó erők egységfrontjának megteremtését óhajtjuk. Ez a front nélkülözhetetlen ahhoz, hogy szembe szállhassunk a jobboldali erők mesterkedéseivel, amelyek fenyegetik pozitív vívmányainkat és igyekeznek megakadályozni azt, hogy országunk határozottan rálépjen a progresszív fejlődés útjára ; ez a front nélkülözhetetlen egy következetes antiimperialista politika folytatásához, a néptömegek jogos érdekeinek megvédéséhez, a demokratikus szabadságjogok tiszteletben tartásához. Népünk harca szerves része az egész afrikai földrész, általában véve az egész arab világ harcának. A helyenként elszenvedett időleges kudarcok ellenére népeink ellenállhatatlanul újra magukhoz ragadják a kezdeményezést, hogy meghátrálásra kényszerítsék az imperializmust és éppen olyan ragyogó győzelmeket érjenek el, mint amelyek a gyarmati rendszer széthullásához vezettek. Az emberek ezrei hőn óhajtják a jobb életet és harcolnak ennek kivívásáért. Az emberek tudják, hogy ebben a harcban számíthatnak az önök országának és a többi szocialista országnak, a világ összes demokratikus és antiimperialista erőinek támogatására és szolidaritására. (Élénk taps.) Éljen a Román Kommunista Párt X. kongresszusa ! (Taps.) Éljen a népeink közötti barátság ! (Taps.) Éljen a nemzetközi kommunista mozgalom egysége ! (A jelenlevők felállva hosszasan tapsolnak.) A Tunéziai Kommunista Párt üdvözlete MOHAMMAD HARMEL ELVTÁRS BESZÉDE A kongresszus egyik szünetében Nicolae Ceausescu elvtárs az Ali Yata elvtárs vezette Marokkói Felszabadulás és Szocializmus Pártja küldöttségének tagjaival beszélget Tisztelt és kedves elvtársak ! Kedves elvtársak, barátaim ! A San Marino-i Kommunista Párt üdvözlete GIUSEPPE RENZI ELVTÁRS BESZÉDE Nagy megelégedésemre szolgál, hogy az általam képviselt San Marino-i Kommunista Párt Központi Bizottsága részéről melegen és testvérien üdvözölhetem önöket, a romániai munkásosztályt és egész népet, és egyben teljes sikert kívánhatok az önök munkájához, miután engem ért az a nagy megtiszteltetés, hogy az önök meghívására részt vehetek a X. kongresszus munkálatain. (Taps.) Mialatt önök átfogó demokratikus vitát folytatnak pártjuk erősítéséért, a szocialista demokrácia fejlesztéséért, kijelölve az új ötéves terv irányvonalait és célkitűzéseit, a mi pártunk, országunk munkásosztálya és összes demokratikus erői nagy politikai harcot vívnak az Általános Tanács megújításáért. Ebben a választási kampányban az új elem az, hogy a baloldali csoportosulás, jóllehet külön listákon indul, egységes álláspontot foglal el, ami megnyitja az utat ezen egység megszilárdításához és erősítéséhez, történelmi jelentőségű tömböt alkotva a kereszténydemokrata-szociáldemokrata kormánykoalíció csődpolitikájával szemben. A távlatok kedvezőek pártunk és a demokratikus, szocialista, baloldali világi és katolikus erők előrehaladása szempontjából, mert mindezekben az években a munkásosztály és a néptömegek jelentős harcot folytattak, ami kiélezte a San Marinoban hatalmon lévő csoport és a jelenlegi rendszer politikájának válságát, s előmozdították az egység eszméjének érvényesülését szakszervezeti és politikai téren. Kedves küldött elvtársak, nagy érdeklődéssel kísértem kongresszusuk munkálatait, amelyek fontosságuknál fogva érdeklődésre tartanak számot az egész nemzetközi kommunista mozgalom és a békéért, társadalmi haladásért, függetlenségért és szocializmusért harcoló öszszes erők számára. (Taps.) A szocialista Románia, az önök pártjának biztos vezetésével nagy lépéseket tett előre gazdasági, társadalmi, kulturális, műszaki fejlődésében, a demokrácia fejlesztésében, jelentősen hozzájárulva ugyanakkor a nemzetközi enyhüléshez, az imperialista háborús uszítók mesterkedései ellen, a békéért, a békés egymás mellett élésért, a népek önrendelkezéséért és biztonságáért vívott harchoz. Az új ötéves tervvel, amelynek irányelveit e munkálatok végén jóvá fogják hagyni, Románia kétségtelenül újabb és még fontosabb lépéseket tesz előre további anyagi, erkölcsi és kulturális fejlődésében, a még fejlettebb, még emberibb és még előrehaladottabb szocialista társadalom útján. (Taps.) A Szovjetunióval az élen, a szocialista államok rendszerének jelenléte a nemzetközi küzdőtéren, mozgalmunk feltartóztathatatlan növekedése új, országról-országra különböző feladatokat állít a kommunista és munkáspártok elé. Ezek a feladatok megkövetelik a pártoktól, hogy tovább keressék a lehetőségeket ahhoz, hogy előbbre vigyék a harcot saját országaik objektív és szubjektív feltételeinek megfelelően, állandóan szem előtt tartva az önrendelkezés tiszteletben tartásának szükségességét a proletárnemzetköziség elveivel egyetemben. Az imperializmus az elszenvedett csapások ellenére — különösen a teljes és feltétlen szolidaritásunkat élvező vietnami nép hősi ellenállása részéről elszenvedett csapás ellenére — tovább fenyegeti a népek békéjét és szabadságát. Ezért a nemzetközi kommunista mozgalomnak és az összes antiimperialista erőknek meg kell találniuk a közös nevezőt a béke megvédéséért, a dinamikusan felfogott békés egymás mellett élés diadalának biztosításáért, a nemzeti függetlenség tiszteletben tartásáért és a szocializmusért vívott harcban. Ezen az alapon létre lehet hozni egy új egységet mozgalmunkban, tehát még gyorsabban és még több sikerrel lehet majd folytatni a harcot az imperializmus teljes legyőzéséért. (Taps.) Küldött elvtársak, újból megköszönve, hogy lehetőséget nyújtottak számomra az önök X. kongresszusán való részvételre, újabb sikereket kívánunk önöknek és üdvözöljük Románia felszabadulásának 25. évfordulóját , népük történetének ragyogó dátumát, amely lehetővé tette, hogy rálépjenek a szocializmus útjára. (Élénk taps.) Éljen a Román Kommunista Párt! (Taps.) Éljen a béke ! (Taps.) Éljen a proletárnemzetköziség! (A jelenlevők felállva, hosszasan tapsolnak.) Küldött elvtársak !■ A Kolumbiai Kommunista Párt üdvözlete JULIO POSADA ELVTÁRS BESZÉDE A Kolumbiai Kommunista Párt Központi Bizottságának nevében testvéri üdvözletet hozok a Román Kommunista Pártnak és az önök által képviselt román népnek. (Taps.) Egyszersmind legőszintébb gratulációimat tolmácsolom az önök által a szocializmus építésében oly rövid idő alatt elért rendkívüli előrehaladás kapcsán, amely lehetővé teszi az összes dolgozók anyagi és kulturális körülményeinek szüntelen javítását. (Taps.) Augusztus 23-án ünnepükt meg országuk német-fasiszta iga alóli felszabadulásának 25. évfordulóját, amely nagy jelentőségű történelmi mozzanat az önök népe számára, mindazok számára, akik vérüket hullatták a fasizmus megdöntéséért. Szeretném erről a szószékről köszönteni az egész román népet ennek az évfordulónak az alkalmából. (Élénk taps.) Kongresszusuk mindössze 50 nappal azután ült össze, hogy Moszkvában megtartották a kommunista és munkáspártok nemzetközi Tanácskozását. Ez a Tanácskozás, amely bebizonyította, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom — amelynek szerény, de törhetetlen osztaga a mi pártunk is — le tudja győzni az összes nehézségeket és nagy győzelmeket tud elérni, ha létezik az imperializmus elleni akcióegység. Ez annak eredménye, hogy a jelenlegi körülmények között lehetővé vált nagyszámú párt részvételével kollektíven kidolgozni, egyenlő felekként, a jóváhagyott alapdokumentumokat. Nyilvánvaló, hogy ez a proletár internacionalizmus nagy diadala, amely világos távlatokat kínál számunkra az imperializmus elleni harcban. Mi, akik a latin-amerikai országok csoportjához tartozunk, közvetlenül érezzük, hogy az imperializmus elnyomja népünket. Ez az elnyomás hatalmas gyűlöletet vált ki, amely a legkülönbözőbb, formákban nyilvánul meg — amint azt a jenki monopóliumok legtipikusabb képviselője, Nelson Rockefeller személyesen tapasztalhatta országainkban tett legutóbbi sikertelen körútja korán. Ahogyan ő maga mondotta, s ahogyan az észak-amerikai sajtó is megírta, ez a körút a vártnál is nagyobb ellenállásra talált. A népeket nem lehet becsapni, a népek jól tudják, hogy Rockefeller úr nem csupán Nixon úr egyszerű küldötte volt, hanem egyszersmind az imperializmus rablópolitikáját meghatározó monopolista csoportok legjellegzetesebb szószólója. Latin-Amerikában van a dicsőséges sziget, Kuba, ahol egy vitéz nép forradalmat hajtott végre, s ezt ma győzedelmesen tovább folytatja, építi a szocializmust, annak ellenére, hogy az imperializmus galád blokádot vont köréje. Népeink mind e forradalom mellett állnak, szüntelenül kinyilvánítják szolidaritásukat, csakúgy mint az egész nemzetközi kommunista mozgalom, amely — élén a dicsőséges Szovjetunióval — biztos védőfalat jelent az imperialisták bármely őrült kísérlete ellen. De nemcsak mi, latin-amerikaiak tudjuk, hogy mit jelent az imperialista elnyomás. Hallottuk itt a vietnami elvtársakat, akik nálunk is jobban tudják mit jelent az imperializmus, mivel arra kényszerültek, hogy hősi harcot vívjanak az imperialisták szégyentelen agressziója ellen, akik folytatni szándékszanak ezt a bűnös háborút. Mindez megmutatja, hogy a kommunista és munkáspártok Tanácskozása által az alapvető dokumentumban meghatározott irányban kell cselekednünk, nevezetesen a kommunisták akcióegységének irányában, hogy megteremtsük a világ összes antiimperialista erőinek egységfrontját az imperializmus, a reakció és a háború erői elleni még átfogóbb offenzíva érdekében. (Taps.) Elvtársak, a mi pártunk, amely július 14-én ünnepelte létrehozásának 39. évfordulóját, rendkívül súlyos időszakokat ért meg, elviselte a véres diktatúrák elnyomó tevékenységét, amely diktatúrák nagyszámú áldozatot szedtek egész népünk soraiból. Hosszas, sikerekkel, de hibákkal is teli folyamat során jutottunk el a mai világos politikánkig, amelynek helyességét a tömegharcok gyakorlata igazolta. Politikai irányvonalunk lényege alkalmazunk minden harci formát, anélkül, hogy dogmatikus meggondolások alapján bármelyikről is lemondanánk. Ma egy olyan oligarchiát kell leküzdenünk, amely 1958-ban megteremtette a két hagyományos párt monopóliumát a politikai jogok felett — olyan rendszert, amelynek lényege, hogy a parlamenti intézményeket megosztja e két párt között és négyévenként váltakozva ülteti székbe a köztársasági elnököket. 1970-ben a kolumbiai nép újból kénytelen lesz egy konzervatív jelöltet megválasztani, mivel ennek a pártnak az embere fog sorra kerülni az országunkban létező, a demokrácia karikatúráját jelentő rendszerben. A békülékeny nagyburzsoázia, amely a meggazdagodásra tör, tiltakozik és szót emel az imperialista kizsákmányolás bizonyos szégyentelen oldalai ellen, ámde végül, újabb kölcsönök fejében, mindenkor enged, jóllehet ezek a kölcsönök csak fokozzák országunk függőségét és tovább súlyosbítják gazdasági helyzetünket. Az oligarchia által teremtett antidemokratikus rendszer és az imperializmussal kapcsolatosan folytatott békülékenység egész politikája a rendőri-katonai elnyomás óriási gépezetére épül, amely ma a kormány fő eszköze országunk demokratikus és haladó erői ellen. Ennek ellenére népünk hallatja szavát és nap nap után tiltakozik, a legváltozatosab és a legeredetibb harci formákat alkalmazza, beleértve a fegyveres harcot is, amely hegyvidékeinken folyik. A kommunista párt cselekvően részt vesz valamennyi tömegharcban, szoros kapcsolatokat teremt a lakosság legszélesebb rétegével és tevékenysége során szüntelenül alkalmazza az összes harci formák bevetésének politikáját. (Taps.) Az utóbbi években, az oligarchia elleni harc során pártunk sok aktivistája elesett. Mások ellen üldözőhadjárat folyik. Több mint 500 politikai fogoly van a börtönökben, s ezek kiszabadításáért a legszélesebb szolidaritást kell kinyilvánítani. (Taps.) Pártunk felkészült arra, hogy V. X. Lenin születésének 100. évfordulóját az 1970 áprilisáig terjedő időszakra előirányzott politikai megnyilvánulások révén ünnepelje, értve ezalatt, hogy ez magasztos kötelessége valamennyi kommunistának. Olyan kötelesség, amelynek mi becsülettel eleget fogunk tenni. Éljen a Román Kommunista Párt! (Taps.) Éljen a marxizmus-leninizmus! (Taps.) Éljen a proletár internacionalizmus ! (A jelenlevők, helyükről felállva, hosszasan tapsolnak.) Elvtársak !