Előre, 1969. szeptember (23. évfolyam, 6790-6814. szám)

1969-09-02 / 6790. szám

ELŐRE Szeptember 2 kedd IX. hónap — III. évnegyed 30 nap —245 +120 Napkelte: 5.39 Napnyugta: 18.51 Holdkelte: 21.30 Holdnyugta: 12.39 A Központi Meteorológiai Intézet közli: Általában szép, meleg idő. Reggel és éjszaka derült ég­bolt. Elvétve esők. Hőmérsék­leti értékek — nappal: észa­kon 22 és 28 fok, másutt 27 és 33 fok, éjszaka: az erdélyi medencében és Moldva északi részén 22 és 28 fok, másutt 27 és 33 fok. A következő három napra: Továbbra is szép idő, észak­nyugaton záporok. Mérsékelt szél. A hőmérséklet kissé csökken, nappal: 21 és 31 fok, az időszak első felében maga­sabb, éjszaka : 12 és 20 fok. TELEVÍZIÓ KEDD 17.30 Hírek. — 17.35 A gyermekek világa. — 17.50 Iskolásműsor. — 18.20 Színházi krónika. — 18.40 A tudo­mány világa. — 19.10 A kamera előtt Vasile Râșcanu akadémikus. — 19.30 Esti híradó. — 20.00 Közvetítés a Ro­mánia ’69 Nemzetközi Folklórfeszti­válról. — 20.50 LÁZADÁS — román film. — 22.35 Éjszakai híradó. — 22.50 Reklámok. — 22.55 Román népdalok és táncok. ELUTAZOTT STEN ANDERSSON, A SVÉDORSZÁGI SZOCIÁLDE­MOKRATA PÁRT FŐTITKÁRA Vasárnap hazautazott Sten An­­dersson, a Svédországi Szociálde­mokrata Párt főtitkára, aki a Kül­földi Kultúrkapcsolatok Román In­tézetének meghívására látogatást tett hazánkban. FOGADÁS Corneliu Manescu külügyminisz­ter fogadta William Eteki-Mbou­­mount, az UNESCO Általános Kon­ferenciája 15. ülésszakának elnökét, aki látogatást tesz hazánkban. A szívélyes légkörben lefolyt megbe­szélésen részt vett Vasile Gliga kül­ügyminiszter-helyettes és Vasile Ileasa minisztériumi igazgató. Ez alkalommal megbeszélést­ foly­tattak a Románia és az UNESCO közötti együttműködés fejlesztéséről. TÁVIRAT Malaysia nemzeti ünnepe alkal­mából Corneliu Manescu, Románia Szocialista Köztársaság külügymi­nisztere üdvözlő táviratot intézett Tunku Abdul Rahman malaysiai miniszterelnökhöz, külügyminiszter­hez. HAZAÉRKEZETT A SZOVJET­UNIÓBÓL a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság küldöttsége, amely Alexandru Balaci-nak az MMÁB alelnökének vezetésével részt vett a Románia felszabadulása 25. évfor­dulója alkalmából augusztus 19 és 27 között megrendezett Román Kul­túra Napjain. 125 ÉVES a nagybányai 1 Mai vegyi-fémipari üzem Megünnepelték a nagybányai 1 Mai vegyi-fémipari üzem fenn­állásának 125. évfordulóját. Az ünnepségen Ionel Stoianovici mérnök, az üzem igazgatója rész­letesen ismertette az utóbbi két évtizedben nagy fejlődésen és kor­szerűsítésen átment gyár történe­tét. Az üzemben új, modern csar­nokok és osztályok épültek, nagy teljesítőképességű berendezéseket szereltek fel, javult a munkálatok minősége és jobbak lettek a mun­kafeltételek. Az utóbbi 20 évben az össztermelés 16,2-szeresen, a munkatermelékenység pedig 8,2- szeresen növekedett. A helyi párt- és állami szervek, valamint a Bányaipari Miniszté­rium képviselői melegen üdvözöl­ték az ünnepelt vállalat munka­­közösségét, s hangsúlyozták a nagybányai üzem jelentőségét fém­iparunk egészében. Az ünnepi gyűlés részvevői lel­kes hangulatban táviratot intéztek a ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁHOZ, NICOLAE CEAUSESCU ELV­TÁRSHOZ. A távirat kinyilvánít­ja az egész kollektíva forró hálá­ját az üzem fejlesztése, az egyre jobb munka- és életfeltételek biz­tosítása iránti állandó gondosko­dásért, majd hangoztatja : „Biztosítjuk Önt, drága Ceaușescu elvtárs, hogy az RKP X. kon­gresszusának történelmi határoza­taitól fellelkesülve a jövőben is minden hozzáértésünket és ener­giánkat latba vetjük, hogy példá­san teljesítsük a ránk háruló fel­adatokat abból a nagyszerű prog­ramból, amelyet pártunk drága hazánknak, a szocialista Romá­niának további felvirágoztatására fogadott el." 20 ÉVES a pálfalvi mtsz (Munkatársunktól). Megalakulásának két évtizedes évfordulóját ünnepelte vasárnap a Szatmár melletti pálfalvi mezőgaz­dasági termelőszövetkezet, az or­szág egyik első szocialista mező­gazdasági egysége. Az ünnepségen részt vett a négy falut — Pálfal- Vát, Ombódot, Pettyént és Amacot — egyesítő szövetkezet egész tag­sága és számos vendég. A jubileum jó alkalmat kínált arra, hogy fel­mérjék a húsz év óta megtett utat. Hosszasan lehetne idézni azokat az eredményeket, amelyeket a ho­zamok növelése és a közös vagyon gyarapítása tekintetében egyaránt elértek. Több alkalommal beszá­moltunk már a pálfalviak sikerei­ről, így csupán néhány jellemző a­­datot ragadunk ki. A fejlett agro­technikai és állattenyésztési mód­szerek alkalmazása révén a hoza­mok kétszeresére, sőt háromszoro­sára növekedtek. Tavaly például kukoricából az öntözött területek minden hektáréról 6000 kg szemes­termést takarítottak be s ezzel or­szágos harmadik díjat nyertek. Cu­korrépatermésük hektárátlaga 62 tonna volt. A pálfalvi mtsz Szat­már megye egyik legnevesebb zöld­ségtermesztő szövetkezeti gazdasá­ga. Hét esztendővel ezelőtt 600 000 lejt, tavaly 2 millió lejt jövedel­mezett a kertészet, az idén pedig minden eddiginél többet ígér. Évente nem kevesebb, mint 550— 600 vagon terményt ad el a szövet­kezet az államnak a központi alap számára. A kezdeti 68 000 lejről 17 millióra növekedett a gazdaság kö­zös vagyona, s jelenleg csak szarvasmarhából 1000 főt, juhból pedig 2200 főt tudhat magáénak. A tagság anyagi jólétét az új, ké­nyelmes családi házak hosszú so­rai, a televíziókészülékek, rádiók, mosógépek és más háztartási gé­pek százai fejezik ki legjobban. Felmérések szerint az elmúlt 20 esztendő alatt a tagság mintegy háromnegyed része épített új ott­hont, vagy korszerűsítette a lakó­házát. A vasárnapi jubileum alkalmá­val, hatalmas lelkesedés közepette, a jelenlevők üdvözlő táviratot küldtek a ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁ­NAK, NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRSNAK. A távirat többek között hangoztatja : „A szövetke­zett fennállásának két évtizede a­­latt harmonikusan fejlődtek azok a termelési ágak, amelyek a leg­jobban megfelelnek a mi talaj- és éghajlati viszonyainknak, lehetővé téve a termelés szakosítását és összpontosítását tudományos ala­pokon, ami évről évre jelentősebb közös jövedelmet biztosított. Jelen­leg 17 millió lej értékű állóalappal rendelkezünk. A X. kongresszus ha­tározatainak szellemében biztosít­juk a párt vezetőségét, és személye­sen Önt, főtitkár elvtárs, hogy oda­adással, és töretlen hűséggel dol­gozunk nagy családunk további fel­virágoztatásáért, hogy hozzájárul­junk Románia győzelmes előreha­ladásához, a sokoldalúan fejlett társadalom építésének útján.“ A folklór fesztivál és -verseny eseményei (Folytatás az 1. oldalról). (Szigetek­ tánca), a Fátyoltánc, az El Mahiel és a Sidi Bou Said-i tánc meghódította a közönséget. Ezt követően a Szocialista kul­túra érdemrendjével kétszere­sen kitüntetett debreceni együt­tes lépett színpadra. Az együttes tagjai főleg Hajdú-Bihar megyei énekeket és táncokat mutattak be. Ezután a sztavropoli Rovesz­­nyik együttes (Szovjetunió) tag­jai mutatkoztak be. Ezt az együt­test 1967-ben a műkedvelők szö­vetségi fesztiváljának díjával tüntették ki. Ősrégi népi játéko­kat mutattak be, közöttük a Cse­­ravnicát és a Sztavropoli négyest, továbbá régi szokásokat — az Új­évi jóslás és A vásáron című ko­reográfiai képekben. A versenyműsort a bukaresti Balada folklór együttes táncosai és énekesei zárták. Repertoárjuk­ban olyan halhatatlan alkotások szerepeltek, mint a Biocirlia, a Hora staccato és Hora lui Dobri­­ca, valamint szamosmenti, olté­­niai, moldvai táncszvitek és a Carusul tánc. Vasárnap a Románia ‘69 nem­zetközi folklórfesztiválon részt­vevő együttesek újabb előadá­sokat tartottak a fővárosban. Az Arenele Romane színpadon fellépett a londoni Cecil Sharp népi ének- és táncegyüttes, a belga Pajottenland, az NDK-beli Gera vidéki, a zágrábi Joza Vla­­hovic és a lengyelországi mieleci Rzeszotviacy együttesek, valamint a Junii Sibiului együttes. A herästraui nyári színpadon a szófiai Ivan Vazov, a csehszlo­vákiai vsetin­ Vsacan, az JSSZK- beli karlsruhei, a jugoszláviai uzdini művelődési otthon együt­tesei, a Poienica, a Junii Sibiului, a Prahova román együttesek, va­lamint a rigai Akadémiai kórus lépett fel. A Nicolae Balcescu nyári szín­házban a csehszlovákiai nagymi­­hályi Zemplin-együttes, a Cour­­tepin-Fribourg-i (Svájc) La Fa­­randole, a corravilliers-i (Fran­ciaország) Correvrois-Vaudés, a Frioul-Gorizia-i (Olaszország) Danzerini di Lucinico együtte­sek, valamint a brassói Poieni­a és a Prahova román együttesek mutatták be műsorukat. KRÓNIKA A svéd parlamenti küldöttség látogatása A svéd parlamenti küldöttség Henry Allardnak, a Képviselőház elnökének a vezetésével látogatást tett a Nagy Nemzetgyűlés Palotájá­ban, ahol megbeszélést folytatott Stefan Voitec-kel, a Nagy Nemzet­­gyűlés elnökével. A szívélyes légkörben ,lefolyt megbeszélésen részt vett: Mia Gro­za és Gheorghe Necula, a Nagy Nemzetgyűlés alelnökei, Traian Io­­nascu, Gheorghe Rosu és Aurel Vi­­joli, nagy nemzetgyűlési állandó bi­zottságok elnökei, nagy nemzetgyű­lési képviselők. Jelen volt Carl Rappe, Svédország bukaresti nagykövete. Ez alkalommal a küldöttség tagjai megismerkedtek a parlamenti tevé­kenység egyes oldalaival és tárgyal­tak a két ország közötti parlamenti kapcsolatok kérdéseiről. A svéd parlamenti küldöttség tag­jai Mia Grozanak, a Nagy Nemzet­­gyűlés alelnökének és Gheorghe Ro­­bunak, a Nagy Nemzetgyűlés Föld­művelésügyi és Erdőgazdálkodási Bizottsága elnökének a kíséretében, megtekintették a Drumul Taberei és a Titan új lakónegyedeket, épí­tészeti létesítményeket és Bukarest régi negyedeinek szociális-kulturális műemlékeit. Látogatást tettek továbbá Romá­nia Szocialista Köztársaság Műve­ Vasárnap délelőtt Suceavába ér­kezett a svéd parlamenti küldött­ség, élén Henry Allarddal, a kép­viselőház elnökével, akit felesége is elkísért. A vendégeket az országban tett körútjukon elkíséri Mia Groza, a Nagy Nemzetgyűlés alelnöke, Gheor­ghe Robu, a Nagy Nemzetgyűlés mezőgazdasági és erdőgazdálkodási bizottságának alelnöke, valamint Carl Rappe, Svédország bukaresti nagykövete. Az ősi északi várban a küldöttség tagjait Emil Robu, a Suceava me­gyei néptanács elnöke és Nicolae Marára, a megyei néptanács végre­hajtó bizottságának első alelnöke, nemzetgyűlési képviselők, valamint a helyi állami szervek más képvise­lői fogadták. A svéd parlamenti tagok ezután megtekintették a vidék híres kolos­torait, Voronet, Moldovita és Hu­mor kolostort, a középkori művé­szeti Múzeumában. Henry Allard, a képviselőház elnöke a vendég­könyvben elismerő szavakkal mél­tatta a közönség rendelkezésére bo­csátott értékes műkincseket, kiváló megőrzésüket és bemutatásukat. Stefan Voitec, Románia Szocia­lista Köztársaság Nagy Nemzetgyű­lésének elnöke és felesége vacsorát adott az országunkban tartózkodó svéd parlamenti küldöttség, vala­mint ennek vezetője, Henry Allard, a képviselőház elnöke és felesége tiszteletére. Részt vettek Mia Groza és Ghe­orghe Necula, a Nagy Nemzetgyűlés alelnökei, Ion Avram gépgyártó­ipari miniszter, Florea Dumitrescu pénzügyminiszter, Petru Burlacu külügyminiszter-helyettes, nagynem­­zetgyűlési állandó bizottságok el­nökei, képviselők, tudományos és kulturális személyiségek, nagynem­zetgyűlési főtisztviselők. Jelen volt Carl Rappe, Svédország bukaresti nagykövete és a nagykö­vetség több tagja. A szívélyes légkörben lefolyt va­csorán Stefan Voitec és Henry Al­lard pohárköszöntőt mondtak a két ország parlamenti tagjai közötti, a román és a svéd nép közötti baráti viszony további fejlődésére, szét remekműveit. A látogatók el­ismerő szavakat írtak a vendég­könyvekbe a világhírű alkotásokról. Megtekintettek egy kézműipari kiál­lítást Voronetben és falusi házakat Moldávi­án, kifejezve csodálatukat az építészeti stílussal, a bútorokkal és a népi díszítéssel kapcsolatosan. Minőstirea Humorului községben a suceavai Hóra együttes a svéd kül­döttség tiszteletére gazdag művészi műsort mutatott be. Miután vissza­tértek a megyeszékhelyre, a ven­dégek megtekintették az új lakás­­építkezéseket és megcsodálták a régi suceavai építészet műemlékeit. Ezután a küldöttség tagjai látogatást tettek a néptanácsnál, ahol ismer­tették velük a legutóbbi évek gaz­dasági, városgazdálkodási és szociá­lis-kulturális eredményeit. Este Suceava megye néptanácsá­nak elnöke vacsorát adott a svéd küldöttség és a kíséretében levő hivatalos személyek tiszteletére. Elutazott a Szovjet-Román Baráti Társaság küldöttsége A Szovjet-Román Baráti Társaság küldöttségének tagjai folytatták fő­városi látogatásaikat. A küldöttség tagjai, élen A. T. Lavrentyevával, a társaság központi vezetőségének al­­elnökével, a Szovjetunió könnyűipa­ri miniszterhelyettesével felkeres­ték a Tricodava gyapjúkötöttáru­­gyárat, a gömbgyárat, a bútorszö­­vetgyárat és az Aurora állami ipar­­vállalatot. A küldöttséget elkísérte Ion Po­­pescu könnyűipari miniszterhelyet­tes. Megtekintették továbbá a Kom­munista Párt, a Romániai Forradal­mi és Demokratikus Mozgalom Tér-Vasárnap délben hazautazott a fővárosból a Szovjet-Román Baráti Társaság küldöttsége, élen A. T. Lavrentyevával, a Társaság alelnö­­kével, a Szovjetunió könnyűipari miniszterhelyettesével. A küldött­ség az ARLUS-Főtanács meghívásá­ra részt vett hazánk felszabadulása 25. évfordulójának ünnepségein­­ténelmi Múzeumát. A vendégeket itt Ion Ardeleanu professzor, a mú­zeum helyettes igazgatója fogadta, aki magyarázatokat adott a román nép és nyelv kialakulása történeté­nek, valamint országunk forradal­mi és demokratikus mozgalmának fontosabb mozzanatairól. A küldött­ség tagjai a látogatás után beírták nevüket a múzeum vendégkönyvé­be. Az ARLUS Főtanácsa elvtársi va­csorát adott a vendégek tiszteleté­re, amelyen részt vett Mihail Ro­­dianu az ARLUS Főtanács elnöke és A. V. Basov a Szovjetunió buka­resti nagykövete. Elutazáskor a Baneasa repülőté­ren a vendégeket a következő elv­társak búcsúztatták: Mihail Ro­dianu, az RKP KB tagja, az ARLUS-Főtanács elnöke, Octav Li­­vezeanu, a KKRI alelnöke, az ARLUS-Főtanács Bürójának tagja. Jelen volt A. V. Basov, a Szovjet­unió bukaresti nagykövete és a nagykövetség több tagja. ★ Célirányosság, előrelátás a helyiipar termelésében (Folytatás az 1. oldalról) pedig bővülnek a lehetőségek a mű­szaki feltételek ésszerűbb kihaszná­lására, a munkások, mérnökök, technikusok szakmai ismereteinek értékesítésére, a tapasztalatok hasz­nosítására. A kooperálás ilyen szintű meg­szervezése, valamint a saját és a köztársasági ipar egységeinek szer­számokkal való ellátásában a helyi iparra háruló feladat nem ér készü­letlenül. Hosszabb ideje termelünk különböző préseket, önműködő töl­tő- és vágógépeket a téglagyárak számára, sűrítő asztalokat, az előre­gyártó telepeken használt vasbeton húzó és leszabó asztalokat, tömeg­anyagok szemcsésítésére, mérésére alkalmas berendezéseket, fűzfavesz­­sző hámozó, gyaluló, hasító gépeket, asztalos munkákhoz szükséges fel­szereléseket, széndioxidhüvely-osztá­­lyozó és töltőgépeket, a közétkezteté­si és kereskedelmi egységek számá­­ra szükséges felszerelést, különböző szivattyúkat, ventillátorokat és szá­mos más, alapos szaktudást igénylő cikket — de ennek ellenére a ké­szülő tanulmányoknak még számos problémát kell megoldaniuk ahhoz, hogy eleget tehessünk a nemzet­­gazdaság fejlesztésében támasztott azonnali és távlati igényeknek. Az 1969 augusztus 31-i sorsoláson az alábbi nyolc betűkombinációt húzták ki : ADAS W. V. V. R. V. R. R. T. M. P. S. L O. N. B. P. I. N. V. R. W. R. F. I. A SZÁLLÍTÓIPARI FELSZERELÉSEK VÁLLALATA: Postacím­­ Intr. Utilaj Transport Bucuresti str. Avrig nr. 29, Sectorul 3, tel : 35.20.24 (Megközelíthető a 14-es villamossal és a 85-ös trolibusszal az Avrig megállóig) AZONNAL ALKALMAZ : — Gépkocsi vezetőket — önjáró daru kezelőket — Autócsoport fő­nököt — Raktárnokat autóalkatrészekhez — Esztergályosokat (6—8 kategória) — Autóvillanyszerelőket (6—8 kategória)­ — Erőátviteli villanyszerelőket (6—8 kategória) — Automechanikusokat (5—8 kategória) — Felszerelés gépészeket — I. rangsorolású topométer technikust 30 évvel ezelőtt tört ki a második világháború Harminc esztendővel ezelőtt, 1939 szeptember 1-én tört ki a második világháború, az emberiség történel­mének legnagyobb katonai össze­csapása. Az első világháborúból vereséggel kikerült német imperialisták a had­műveletek befejezése után azonnal célul tűzték ki versailles-i szerződé­sek rendszerének felülvizsgálását, a gazdasági-katonai potenciál helyre­­állítását és a világuralom kivívását. A hitlerizmus — a legreakci­ósabb imperialista körök terméke —, a­­mely ebből az irányzatból született, az ember- és fajgyűlölet embertelen ideológiájának hirdetésével belföldi viszonylatban abban nyilvánult meg, hogy féktelen fasiszta terrort indított a demokratikus és haladó elemek, mindenekelőtt a kommunis­ták ellen, hogy elutasította a kul­túrát és máglyára vetette az embe­riség legkiválóbb gondolkodóinak műveit; külső vonatkozásban a hit­lerf­asizmus állampolitika rangjára emelte az erőszakot, a népek szuve­renitásának és függetlenségének fel­számolását. Ahogyan azt már kez­detben mondották az antifasiszták : „Hitler háborút jelent“. * A fasizmus uralomra juttatásáért és felíveléséért, ennek agresszív politikájáért súlyos felelősség hárul a történelem előtt egész sor nyugati állam akkori kormányköreire, az imperialista nagyhatalmakra. Ezek a körök rettegtek a nemzetközi munkásmozgalomtól és a nemzeti felszabadító mozgalom fellendülésé­től, s ezért a hitleri Németországot és a militarista Japánt úgy tekin­tették, mint a nemzetközi reakció rohamosztagait a világforradalom alakulatai ellen, s az első szocialista állam, a Szovjetunió ellen. Anglia, Franciaország, az Egyesült Államok imperialista körei azt remélték, hogy Németország és a Szovjetunió háborúja mindkét hadviselő fél le­­gyengüléséhez vezet, s ennek egye­nes következményeképpen a nyugati hatalmak gazdasági és politikai hadállásainak megszilárdulásához, a gyarmati hátországban s általában szerte a világon. Ebből az elgondo­lásból fakadt a Dawes- és Young­­féle terv, amelynek lényege Német­ország gazdasági helyreállításának és felfegyverzésének támogatása volt, nemkülönben minden olyan indítvány meghiúsítása, hogy kollek­tív alapokon megszervezzék az eu­rópai biztonságot; e két terv felka­rolta az úgynevezett „be nem avat­kozás“ és „semlegesség“ hírhedt po­litikáját. E politika, amely kezdettől fogva abban nyilvánult meg, hogy „báto­rító“ passzivitást tanúsított a Raj­­navidék náci megszállásával, a lá­zadók javára történt spanyolországi beavatkozással szemben, az Ansch­­luss-szal (Ausztria bekebelezésével) szemben stb., csúcspontját a hírhedt müncheni diktátummal érte el 1938 szeptemberében, amikoris Csehszlo­vákiától elragadták területének két­ötöd részét ( a szudéta vidéket) az ország területének többi részét pe­dig a következő esztendő során a hitleristák szállták meg. 1939 szeptember 1-én a náci Németország megtámadta Lengyelországot. Az el­következő napok és időszakok során a tűz és vér fergetegbe beletaszítot­ták Franciaországot, Angliát is s megszállták Dániát, Norvégiát, Bel­giumot, Jugoszláviát, Görögországot, stb. A megszállt területekre rábo­rult az „új rend" sötét árnyéka. Ámde a népek, amelyeknek nemzeti lényét, létezését fenyegette veszély, hősiesen harcra keltek a fasiszta iga lerázásáért. A hitleristák, felújítva a „Drang nach Osten“ hírhedt német impe­rialista jelszót, célul tűzték ki, hogy Romániát és a Duna-medence más országait agrár- és nyersanyagszállí­tó-függvényükké változtassák, ágyú­­töltelék szállítókká, tehát hozzácsa­tolják őket agresszióik hadi szekeré­hez. Ebből a célból ösztönözték fa­siszta ügynökség kialakítását Romá­niában s egyszersmind­­ az „Oszd meg és uralkodj“ régi taktikájának megfelelően igyekeztek viszályt szí­tani közte és a szomszéd országok között. Ebben a vonatkozásban ér­demes kidomborítani azt a nyilat­kozatot, amelyet Ribbentrop, Né­metország akkori külügyminisztere tett: „Magyarországgal és Romá­niával szemben alkalmazott jelen­legi politikánk alapgondolata, hogy tüzes állapotban tartsuk“ ezeket a vasalókat és a dolgokat Németor­szág érdekében, az események ala­kulásától függően rendezzük“. Mind­ennek eredményeként a munkások, a parasztok, a széles tömegek sorai­ban, az értelmiség kiváló képvise­lőinek körében, beleértve a burzsoá politikusok egy részét is, mélysége­sen ellenséges magatartás alakult ki a fasizmus, a náci Németország el­len. Ilyen körülmények között a Ro­mán Kommunista Párt volt az egyedüli politikai erő Romániában, amely magára vállalta azt a törté­nelmi küldetést, hogy egyesítse és mozgósítsa a hazafias erőket a fa­siszta veszély ellen, a nemzeti füg­getlenség megvédéséért, az imperia­listák rabló- és hódító háborúja el­len. Pártunk születésétől kezdve, a nehézségek és megtorlások dacá­ra is, szilárdan szembe szállt a ki­zsákmányoló osztályok képviselői­nek szovjetellenes reakciós politiká­jával, fáradhatatlanul küzdött a Szovjetunióval való baráti és jó szomszédi kapcsolatok meghonosí­tásáért,­­ amelyeket rendkívüli fon­­tosságúaknak tekintett a két nép ér­dekeire, a világ ezen övezetében a békére és biztonságra nézve. Pár­tunknak ez az orientációja erőteljes visszhangot keltett a közvélemény soraiban, amit az is mutat, hogy széles politikai körök szálltak síkra a Szovjetunióval való együttműkö­désért és barátságért, úgyhogy 1934- ben a két ország diplomáciai kap­csolatot teremtett egymással. Az RKP egyszersmind fáradhatatlanul harcba szólította a népet a kor­mánykörök politikája ellen, amely­­lyel az országot a náci Németor­szágnak rendelték alá, továbbá a hitleristák am­eksziós és hódító po­litikája ellen. Csehszlovákia hitle­rista elözönlésének időszakában, amikor Románia részleges mozgósí­tást rendelt el, a párt utasítást adott az antifasisztáknak, hogy lép­jenek be a hadseregbe az agresszor elleni küzdelem érdekében. Akkor pedig, amikor a bécsi döntéssel or­szágunk testét megcsonkították, a kommunista párt azt kérte a haza­fias erőktől, az egész néptől, hogy fogjon fegyvert a haza független­ségének és integritásának megvédé­séért. A kommunisták által kibon­takoztatott átfogó politikai munka, a náciellenes hangulat fokozódása annak mértékében, ahogy Német­ország egyre fokozottabb nyomást gyakorolt Romániára, oda vezetett, hogy Romániában fellendült az an­tifasiszta mozgalom. A vasúti és a kőolajipari munkások 1933. évi har­caitól kezdve, s folytatva, mégpedig növekvő ütemben az 1935—1939-es időszak nagy antihitlerista tün­tetéseivel, a román nép kife­jezte elhatározását, hogy szem­beszegül a megszálló náci Né­metországgal, harcba száll a sza­badságért, függetlenségért és demok­ráciáért. Ámde a nyugati nagy­hatalmak egyezkedési politikája, amelyet a hitleristákkal szemben folytattak, országunk esetében is a reakciós körök bátorításához veze­tett s ezek ráléptek a nemzetárulás útjára. Ennek egyenes következmé­nyeképpen a román nép, amely egyedül állt a német nácizmus ag­ressziójával szemben, s nem kapott semmiféle külső támogatást, áldo­zatául esett a fasiszta bécsi döntés­nek, amellyel Er­dély egy részét át­adták Horthy­l Magyarországának, s ily módon a hitleri Németország hálójába került. A náci birodalom ilyen körülmények között kiterjesz­tette uralmát Romániára is és rövid idővel ezután (1940 szeptemberében) uralomra juttatta a katonai-fasiszta diktatúrát. Mindennek eredménye­ként, továbbá abból kifolyólag, hogy hiányzott a munkás- és demokrati­kus erők egysége, nem lehetett meg­akadályozni Románia beletaszítását a szovjetellenes­ háborúba, jóllehet ez a háború teljességgel népszerűt­len volt országunkban. 1941 június 22-én a hitleri Német­ország meglepetésszerű támadást indított a Szovjetunió ellen, s ezzel aláírta saját halálos ítéletét. A Szovjetunió, amely a hitlerellenes háború nehezét viselte és a legna­gyobb emberi és anyagi áldozatokat hozta a német fasiszta hadigépezet szétzúzásáért, nemkülönben a Szov­jetunió dicsőséges hadserege vala­mennyi nép előtt halhatatlan érde­met szerzett, mivel döntő módon hozzájárult az emberiség megmen­téséhez a fasiszta rabságtól. Az antihitlerista koalíció, amely­ben alapvető erőként vett részt a Szovjetunió és ennek olda­lán az Egyesült Államok, Anglia, utóbb pedig a szabad Franciaország és más államok, számottevően hoz­zájárult a ragyogó diadalok kivívá­sához Európa, Afrika és Ázsia harc­mezőin. A kínai nép hosszas és hő­sies harca a japán katonai erők el­len számottevően előmozdította a militarista Japán leverését. A fa­sizmus­­ legyőzéséért folytatott harc krónikájába dicsőséges fejezeteket írtak be a megszállt népek antifa­siszta ellenállási mozgalmai, a par­tizán osztagok, amelyek élükön a kommunista pártokkal rettenthetet­­lenül küzdöttek a megszállók ellen, a szabadságért és függetlenségért. Az augusztus 23-i fegyveres felkelés végrehajtása, a hitle­risták elleni fegyverfordulat és Románia belépése a hitlerellenes háborúba azt eredményezte, hogy Európának ebben az övezetében összeomlott a német front, s hogy megnyílt a szovjet csapatok gyors előretörésére az út Európa déli és központi övezetei felé. A román hadsereg a szovjet hadsereg oldalán, nehéz harcok árán kiűzte a német és a horthysta csapatokat Erdélyből, felszabadítot­ta a haza egész területét, majd cse­lekvően részt vett Magyarország, Csehszlovákia és Ausztria felszaba­dításában, s hősiesen harcolt a fa­siszta Németország végleges legyő­zéséig. „Hadseregünk, az egész ro­mán nép nagy anyagi erőfeszítéssel és súlyos áldozathozatallal értéke­sen hozzájárult a hitleri Né­metország leveréséhez, a győze­lem kivívásához“ — mutatott rá az RKP Központi Bizott­ságának jelentése, amelyet Nicolae Ceaussescu elvtárs terjesztett elő pártunk X. kongresszusán. A második világháború a népek által a fasiszta agresszorok felett kivívott korszakalkotó győzelemmel zárult. Ez a háború, a történelem­ben valaha is ismert legnagyobb összecsapás tüzében ragyogóan be­bizonyította, hogy bármilyen nagy erőket, bármennyire is hatalmas po­tenciált vetnek harcba az agresszo­­rok, sohasem tudják elfojtani a né­pek akaratát, amelyek szabadon akarnak élni és dolgozni, s urai akarnak lenni sorsuknak. A háború győzedelmes befejezése messzemenő jelentőségű az egész emberiség sor­sára, a béke és a haladás útján való előmenetelére. ★ A második világháború szörnyűsé­ges megpróbáltatásait átélt népek legforróbb óhaja, hogy egy ilyen vi­lágkatasztrófa többé ne ismétlődjék meg. A világ népei ezért tekintik a békét korunk legfőbb követelmé­nyének. Az imperialista körök, s elsősor­ban az USA imperialista körei ádá­zul szembeszegülnek az emberiség előrehaladásával, igyekeznek más államokra kényszeríteni uralmukat, lábbal tiporják a népek szabadságát és szuverenitását, a feszültség és a konfliktusok tűzfészkeit hozzák létre és táplálják a világ különböző térségeiben. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az NSZK-ban revansvágyó, militarista, újnáci erők működnek, amelyek szeretnék felülvizsgálni a háború után kialakult helyzetet, továbbá, hogy más országokban is manőve­reznek még reakciós erők. Mind­ezek azt bizonyítják, hogy amíg az imperializmus fennáll, fennmarad egy újabb világháború veszélye is. Ez azonban semmiképpen sem in­dokolja azt a véleményt, hogy a vi­lágháború küszöbön álló és elkerül­hetetlen. A háború utáni világ po­litikai arculata teljességgel külön­bözik a második világháború kirob­banását megelőző időszakétól. A fa­sizmus feletti győzelem körülményei között egész sor ország népei saját kezükbe vették sorsuk irányítását, megjelent és kifejlődött a szocialista világrendszer, amely hatalmas gazda­sági, politikai és katonai potenciált képvisel; a gyarmati rendszer rom­jain nagyszámú független állam jött létre, amelyek­­ egyre cselekvőbb szerepet töltenek be a békéért és a nemzeti függetlenségért folytatott küzdelemben. Egyre mélyrehatóbban száll síkra a béke érdekében a mun­kásosztály, élén a kommunista pár­tokkal, a parasztság, az értelmiségi rétegek, ifjúsági és nőszervezetek, a közvélemény széles körei, realista és józan ítélőképességű politikai személyiségek. Az egész háború utáni fejlődést az jellemezte és jel­lemzi, hogy fellendülnek a forra­dalmi, a haladó erők, amelyeknek befolyása a világ politikai életében szüntelenül növekszik, s hogy ők, nem pedig az imperializmus határozzák meg mind fokozottabb mérték­ben az események menetét. Mind­ez indokolttá teszi azt a meggyőző­dést, hogy a béke, a szocializmus és haladás óriási erői képesek meg­hiúsítani az imperializmus agresszív terveit, meggátolni egy újabb világ­háború kirobbantását, sikerrel meg­védeni a békét. E döntő jelentőségű követelmény megvalósításának lényeges feltétele az összes békeszerető erők tömörí­tése. Ebből fakad a szocialista or­szágok, a kommunista pártok — a jelenkori világ alapvető erői — egységének parancsoló szükségessé­ge, továbbá az, hogy az óriási an­­tiimperialista front valamennyi té­nyezője között a szolidaritás kapcso­lata létezzék. Országunk rendkívüli éberséget tanúsít a béke ellenségeinek tervei­vel szemben, szüntelenül erősíti vé­delmi kapacitását, s fegyveres erőink szüntelenül készen állnak, hogy szükség esetén a Varsói Szer­ződésben részvevő szocialista orszá­gok hadseregeivel, a többi szocia­lista ország hadseregeivel együtt, megvédjék a nép békés munkáját és a szocializmus vívmányait, egy imperialista támadás ellen. Románia egyszersmind a testvéri szocialista államokkal való barátsá­got és együttműködést helyezi kül-­­ politikája homlokterébe, s tántorít­­hatatlanul érvényt szerez a békés egymás mellett élés szellemében a gazdasági, politikai, kulturális, mű­szaki-tudományos együttműködési kapcsolatoknak valamennyi ország­gal, tekintet nélkül ezek társadalmi rendszerére, következetesen cselek­szik a nemzetközi megértés és együttműködés kifejlesztéséért. A nemzetközi élet szükségszerűségként követeli meg, hogy a nemzetközi kapcsolatokat új alapokra, a füg­getlenség és nemzeti szuverenitás, a jogegyenlőség, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök elveinek következetes al­kalmazására építsék. Ezeknek az el­veknek a szigorú betartása lénye­ges előfeltétele az államok közötti konfliktusok elkerülésének, s biztos út, amely elvezet a kölcsönös bi­zalmon, együttműködésen és meg­értésen alapuló kapcsolatok meg­honosításához az államok és a né­pek között. Népünk határozottan síkra száll az USA vietnami agresz­­sziójának beszüntetéséért, azoknak a feltételeknek a kialakításáért, a­­melyek közepette a vietnami nép egymaga dönthessen sorsáról. Az Európában kirobbant mindkét világháború történelmi tapasztalatá­ból leszűrt döntő tanulság, a reális biztonság megteremtése Európában ma már a kontinens népeinek nagy horderejű követelése és a békéért folyó általános harc alapvető cél­kitűzése. A Bukaresti Nyilatkozat és a Budapesti Felhívás hatalmas visszhangja azt bizonyítja, hogy manapság egyre kedvezőbbek a fel­tételek előrehaladás megvalósításá­hoz az európai biztonság útján. A második világháború kitörése óta eltelt három évtized pillanatá­nak felidézése felhívás Európa és az egész világ népeihez, hogy fokozott erőfeszítéseket tegyenek a fasizmus feletti győzelem eredményeinek meg­védésére és gyümölcsöztetésére, egy újabb háború veszélyének elhárítá­sára, a világ tartós békéjének meg­teremtésére. Ion Cupsa vezérőrnagy Ion Fintinaru (Megjelent a SCINTEIA 1969. szeptemberi 1-1 8173. számá­ban) 8. oldal

Next