Előre, 1970. július (24. évfolyam, 7044-7070. szám)

1970-07-10 / 7052. szám

ELŐRE 2. oldal SZELLEMI ÖNELLÁTÁS (Folytatás az 1. oldalról) dést mellőző szórakozáshoz, de maga a jelenség így is megérdemli a fi­gyelmet. Annál is inkább, mert irá­nyát lehet befolyásolni. A huszadik század modern irodal­mi és művészeti irányzatai nyíltan hirdetik az olvasó — általában a kö­zönség — aktivizálásának elvét. A regény vagy a vers nyitott mű, melyet az olvasónak tovább kell gondolnia, a képzőművészet és nemegyszer a színház és a film jelzéseket nyújt csupán, ezekből kell a közönségnek megalkotnia a maga élményét. Az irodalmi és művészeti alkotások sok­értelműségének elmélete szerint a mű és az élvezője közötti kapcsolatban alakul ki a tulajdonképpeni monda­nivaló, és módosul mindig a két ösz­­szeköttetésbe lépő egyéniség inter­ferenciája szerint. Persze, ez a mű­vészi gyakorlat korántsem egyetemes és a közönség nem mindegyik rétege vállalkozik a társszerző szerepére, de napjainkban mindenképpen elavult­nak és érdektelennek bizonyul az összes következtetéseket készen kí­náló, tanulságokat összegező alko­tási elv és gyakorlat. A szociológiai felmérésekből ed­dig főként egy negatív tünetre fi­gyeltünk fel a modern tömegkommu­nikációs eszközök elterjedésével kap­csolatban : a szellemi tunyaság ve­szélyére. A televízió a házhoz szállí­tott művészet és szórakozás — sőt tudás — ipara, és a szelekcióról való lemondást melengeti, kivonja a kö­zönséget a könyv, a színház, a kon­cert hatósugarából. Érdemes azon­ban felfigyelni, hogy ezzel ellentétes folyamatot is regisztrál a kultúrszo­­ciológia. A különböző országokban végzett közönségvizsgálat szerint a legnépszerűbb televíziós műsorok éppen azok, amelyek valamilyen for­mában aktivizálják a hallgatóságot : a ,,ki mit tud" versenyek, a tehetség­­kutató koncertek, a telefonkérdésekre válaszoló tudományos műsorok, az ankétok. Vagyis éppen azok a műsor­számok, amelyek a közönséget a program aktív részesévé avatják. Oly nagy a sikerük az ilyen adásoknak, hogy egyes mass-media-szakemberek az ilyen műsorokat tartják a televí­zió sajátos műfajának, amellyel el­különül a rokon­ művészetektől. Akár­hogyan is legyen, mindannyian ta­pasztalhatjuk, hogy a televízióban — és a pódium-művészetben nem ke­vésbé — milyen nagy számban sze­repelnek nem hivatásosak, arról nem szólva, hogy a szakképzés hallatlan méretű elterjedése ellenére milyen sok a műkedvelőből lett művész. Természetes, hogy ez az átalakulá­si folyamat érinti a hagyományos műkedvelést is. Az utóbbi két évtized gyakorlatából most új vonások kez­denek kibontakozni. Ha régebb a mil­liókat felölelő, nagy művelődési erőt képviselő tevékenységnek főként két hajtóerejét tartottuk számon, a sze­replési vágyat és a hivatásos művé­szetet pótló közönségszolgálatot, most más mozgatóerőket is észle­lünk. Anélkül, hogy az említett ténye­zők hatékonyságát lebecsülnénk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a művészetkedvelőket sem, akik nem annyira mások gyönyörködtetéséért, mint inkább saját gyönyörűségükre kezdenek művészi munkába. Ha reálisan­ szembenézünk a köz­­művelődés és a műkedvelés mai hely­zetével,, amikor a tömegkommuniká­ciós eszközök elterjedése rohamosan átalakítja az ízlést és az igényt, a közönség­szolgálatra épülő dilettan­tizmusnak egyre kevesebb a tere. Egymillió kétszázezer televíziós ké­szülék működik ma az országban. An­nál fontosabb viszont a maga gyö­nyörűségére művészkedő ember támo­gatása, bátorítása és nem utolsó sor­ban : irányítása. S a jelen adottsá­gaiból kiindulva : nagyobb figyelmet kell fordítanunk a közönséget aktivi­záló közművelődési formákra, mint amilyenek a kerekasztalok, tudomá­nyos vetélkedők stb. Az önálló alko­tás lehetősége mégiscsak keveseknek adatolt meg, a társszerzőségé vi­szont mindannyiunknak. O A LÉLEKÁBRÁZOLÁS ÚTJAI­­ lykor az az érzésem, lap­jaink, folyóirataink vé­letlenszerűen figyelnek fel érdekes, hosszú évek mulasztását pótló kiad­ványokra. Nem azért eszem ezt szóvá, mintha a klasz­­szikusok újrakiadásakor minden e­­setben feltétlenül szükség volna az újrafelfedező értékelésekre, de ige­ni, elvárnák, hogy az irodalmi köz­­tudatunkból különböző okok miatt ,kihullott" (vagy oda be se került) éles írók megjelentetése alkalmával sajtónk ne elégedjék meg a szokvá­­nyos könyvjelzőkkel. Itt van a hosszú hónapokkal ez­­előtt nálunk kiadott reprezentatív Crúdy-kötet , a Szindbád-történetek. Azt hiszem, nem kell különösebben bizonygatni : a Jókai termékenysé­gével vetekedő Krúdy Gyula — sajátos romantikájú emlékezésével, álomszerűség és realitás hangulatos egybeolvasztásával — rangos he­­vet vívott ki magának a magyar prózában, s szakberkekben az sem titok, hogy a mai modern irodalom­ban annyit emlegetett újfajta idő­­szemléletnek, az idősíkok felbontá­sának európai viszonylatban is e­­gyik előfutára. A Szindbád, a Vörös postakocsi, a Megboldogult úrfiko­­romban, a Hét bagoly írója sokkal nagyobb tiszteletre kellett volna kö­telezze irodalomkritikánkat, és csak sajnálni tudjuk, hogy az életmű ja­vából készült, több mint félezer ol­dalas válogatás szinte elveszett a visszhangtalanság csöndjében.. Hiába keressük időszaki kiadvá­nyainkban, lapjainkban a jeles no­vellista, Petelei István immár féléve közreadott kötetének­­ méltó fo­gadtatását is. Pedig mennyi köze volt az Erdélyiben élő írónak a ma­gyar novella megújulásához ! Pe- KÖNYVEK jeleit a századvégen fellépő, új ki­fejezési eszközöket kereső írónem­zedék egyik legérzékenyebb tollú írójaként tartjuk számon, olyan író­ként, akinek írásai igényesebb no­­vellagyűjteményekből ma sem hiá­nyoznak. Ady Endre a kolozsvári Újság 1916-os évfolyamában a legnagyob­b Petelei István : A kakukkos óra. Válogatott novellák. Bu­karest, 1969. Válogatta, az elő­szót és a jegyzeteket irta Máthé József. Kakkal együtt emlegette, az elavult irodalmi ízlést támadva írta le ne­vét („Jókai, Bródy, Mikszáth,' Pete­lei s a minden valakik terhére vol­tak..." — ti. Rákosi Jenőnek), a­­ki­... váló esztéta, Négyessy László­’—4 kéziratos jegyzeteiben — „specifi­kus erdélyi színnel bíró“, a „termé­szet misztériumaiba behatoló" mű­vésznek nevezte. Ady inkább a szá­zadvégi Kolozsvár szellemi vezér­­egyéniségét, az igényes lapszer­kesztőt és közírót, Négyessy első­sorban a kisváros lobbanó telkei­nek mély ismerőjét méltatta. De mindketten észrevették benne a nagy műgonddal dolgozó útkeresőt. Az emberi létek vajúdásainak új­szerű megragadásáért értékelte Pe­téséit a Nyugat-nemzedék (köztük a neves kritikus : Schöpflin Aladár), ezért néztek fel rá olyan tisztelettel az erdélyi íróutódok. Mennyit és mit nyújt át Máthé Jó­zsef a mai olvasónak Petelei Ist­ván tíz novelláskötetéből ? Ötvenöt novellát, amelyből mind­össze négy nem szerepel a két u­­tolsó — az 1955-ös budapesti és az 1956-os itteni gyűjteményben. (A kötetben meg nem jelent, az egy­kori lapok hasábjain fellelhető írá­sokból nem vett fel egyet sem). A viszonylag nem nagy életműnek egy eléggé kis hányadát kapjuk te­hát kézbe. Nyilván a szerkesztőnek ennyi tér állt rendelkezésére. Ezért az alábbiakban nem is annyira a mennyiségre, mint inkább a kötet .’Jellegére figyelünk. Ennek a megítélé­séhez hangsúlyoznunk kell : Pete­lei az a fajta író, akinek a „zsen­géi" és az „érett“ írásai között is nincs nagy szintkülönbség (bár a há­rom évtizedes írói pályán megfi­gyelhető az ábrázolási eszközök fi­nomodása),, ami azt is jelenti, hogy a válogatónak nem volt könnyű ért­­ékrendet kialakítani, fejlődési fo­lyamatot érzékeltetni. Általában nem kifogásoljuk Máthé József összeállí­tását, de mert „egyenletes“ teljesít­ményű íróról van szó, úgy gondo­lom, hasznosabb lett volna több, az utolsó két válogatásban nem sze­replő novellát kézbeadni, olyanokat, amelyek már jórészt csak a kutató számára hozzáférhetők. Hangsúlyo­zom : nem rontották volna a válo­gatás színvonalát. Nemcsak lektűr szempontjából igénylem ezt. Az írói oeuvre teljesebb, sokrétűbb lát­­tatása is megkívánta volna. Ne fe­ledjük ugyanis, hogy a már emlí­tett — különben jó — Bisztray Gyu­la, illetve Kéri József-féle összeállí­tás az ötvenes évek derekának irodalompolitikai légkörében szüle­tett, az életmű „elfogadtatását" szol­gálták, s így érthető, hogy a társa­dalmi problematikát közvetlenebbül kimondó írások kerültek túlsúlyba. Petelei finom pszichológiai analízi­seiből inkább csak ízelítőt kapott az akkori olvasó. Ilyen tekintetben kelt némiképp hiányérzetet ez a kiadvány is. Sze­retnénk, ha ott lenne néhány olyan novella, mint a2 bűn és bűnhődés Kemény Zsigmond-i tragikumát bon­colgató Jetti, amilyen a múlt sebeit finom érzékkel felsejdítő Jolánta, vagy az önmagukba ros­­kadó telkek­­ olyan finom rajza, mint amilyennel a Soros Béni története című novellában ta­lálkozunk. Szívesen olvastunk vol­­na több olyan novellát, amely­ben nagy szerepet kapnak az imp­resszionista látomások, az olyan­szerű látás, amilyennel A téli reg­gelben eleveníti meg a rórátéra szállingózó asszonyokat : „A hajnal sötét volt s jóformán csak a hó vi­lágított. A siető vikleres öregasszo­nyok kezében lógó lámpák lángja úgy libegett, ahogy a repülő szik­rák szállnak a kürtőben." A csaknem húsz oldalas beve­zető dokumentáltan megírt­ pálya­kép. Az írói út felvázolása kapcsán érdemes lett volna azonban többet foglalkozni Petelei korszerű lélek­­ábrázolásával, megnézni, hogyan használta fel az író az erdélyi iro­dalmi hagyományokat : Kemény Zsigmond pszichologizmusát és a székely népballadákat. Az új novellaválogatás ismét e­­szünkbe juttatja: Petelei István pub­licisztikai írásai is megérdemelné­nek egy kötetet. Kozma Dezső MŰVELŐDÉS A TEMESI DAL ÉS TÁNC SEREGSZEMLÉJE J­únius végén rendezték meg a temesi népművé­szet nagyszabású sereg­szemléjét. Négy napig ünnepelt Temesvár; a megye legjobb táncosai, dalárdái, népi együttesei, zenekarai, magánénekesei adtak egymásnak ta­lálkozót a Rózsapark hatalmas sza­badtéri dobogóján, az Opera és a Diákház színpadján. Négy napon át ropták a kalusert, a forgós táncot, járták a csárdást és a kólót, lejtették a landlert. Gondosan válogatott anyag szemléltette a bánsági tárgyi népművészet gazdagságát, sajátos tarkaságát. A Bánság Múzeumában rendezett kiállítás nemcsak a hagyo­mányokat idézte, helyet kaptak a ma is dolgozó népművészek munkái, sőt, bemutatták a kisipari termelőszövet­kezetek népi ihletettségű iparművé­szeti termékeit is. A hivatásos kép­zőművészek ugyancsak népi ihletésű munkáiból rendeztek kiállítást a központi műcsarnokban... A könyves­boltokban a folklórgyűjtemények, a népművészet különböző vonatkozásait elemző könyvek, illusztrált kiadvá­nyok, a népzene-hanglemezek kerül­tek a kirakatok és a polcok fő he­lyeire. Bukaresti és más városokból meghívott énekesek emelték a sereg­szemle­ színvonalát : Aurelia Fetu-Radutu érdemes művésznő, Cristian Spariosu, Ion Cristoreanu, Dumitru Constantin, Ana Pacatius és Felician Farcasu, a legszebb bánsági meló­diákat szólaltatta meg. A Mátéi Miliő Színház művészei népköltészeti remekeket szavaltak egy jól összeállí­tott irodalmi műsor keretében. Az írók, a képzőművészek és a zenészek a népművészet és alkotás bonyolult viszonyáról értekeztek. A folklóristák kutatásaik eddigi eredményeiről, a temesi folklór sajátosságairól tanács­koztak, a Temesvári Egyetem folklór tanszékének munkatársai három ér­dekes dokumentumfilmen mutatták be a jellegzetes bánsági népszokáso­kat. A vázlatos felsorolásból is kitűnhe­tett a rendezvények sokszínűsége. Népművészeti vonatkozásban Temes megye az ország egyik leggazdagabb vidéke. Más a Ruszka-hegység lakói­nak népviselete, szokásai, mint az alföldieké, másként táncolnak a Lu­gos környékiek és másként a Mora­vica-mentiek ; sajátos hagyományokat őriznek a nemzetiségek : a magya­rok, a németek, a szerbek, a szlová­kok, a bolgárok. A temesi folklórta­lálkozón valódi folklór­értékek ke­rültek előtérbe. Ezt akkor éreztük igazán amikor némely együttes mű­sorában felbukkant az idegenül ható, olcsó stilizálás, vagy amikor egyes szólisták repertoárjából kivítt egy-egy műdal. Természetesen akadtak azért előadások, amelyek egyszerűen csak színvonalasabbak voltak az átlago­soknál, de újat nem hoztak. A ha­gyományos énekes-táncos műsoregy­­velegeknél azonban sokkal érdeke­sebbek voltak azok, amelyek kimon­dottan a helyi hagyományokat tük­rözték. A kórusművészetnek komoly hagyo­mányai vannak a Temes és a Bega vidékén. Több helyi dalárda túlju­tott már fennállásának egy évszáza­dos fordulóján. Nem egy közülük jelentős sikereket aratott külországok közönsége előtt is. 1928-ban például a Temesvári Magyar Dalárda első díjat nyert a Hollandiában megtartott nemzetközi kórusversenyen. A Temes­vári Állami Opera színpadán fellé­pett énekkarok a haladó hagyomá­nyok követői. Bánsági szerzők nép­dalfeldolgozásait iktatta műsorába a kiszetói dalárda. Ion Carabas ve­zényletével jó arányérzékkel szólal­tatták meg Ion Vidu, Sabin Dragoi, Nicolae Ursu szerzeményeit. A te­mesvári vasutasok kórusának elő­adásán — Mircea Iavoreanu kar­nagy jóvoltából —­ hatásosan válta­koztak az ünnepélyes és humoros számok. A gátaljai dalosok az új iránti érzékenységükkel tűntek ki : a közismert melódiák mellett bemutat­ták a fiatal Ilin Sava Donna és tánc című kompozícióját is. Az igrisi férfi­kórus erőteljességével, a csákváriak igényességükkel, a német nyelvű Schubert-kórus tagjai fegyelmezettsé­gükkel, tiszta szövegelőadással tűn­tek ki. A kórus hangverseny fény­pontja a lugosi Ion Vidu énekkar fel­lépése volt. A Ion Vidu, Filaret Bar­bu, Dimitrie Stan örökébe lépett fia­tal karnagy, Remus Tascău igazi együttessé kovácsolta a nagynevű énekkart : a szépen, tisztán szóló szólamok tökéletes összhangban csengtek össze. Teljesítményüket hi­vatásos dalárdák is megirigyelhet­nék. Reméljük, hogy a sikerült hang­verseny ösztönzőleg fog hatni Temes megye kórus mozgalmának további fejlődésére. Szeretnénk­­ hinni, hogy például a temesvári művelődési ház együttesenként létrehozott, de tény­legesen még nem működő magyar nyelvű Bartók-kórus szervezése is túl­jut a holtponton. A temesi Folklórnapok egyik leg­érdekesebb műsora a Népszokás-fü­zér volt. Az élet, az évszakok je­lentős fordulóihoz fűződő ősrégi népszokások a Temesvári Egyetem folklór tanszéke vezetőjének, Gabriel Manolescunak a feldolgozásában és rendezésében kerültek bemutatásra. Elért célja a még élő, de kiveszőfél­ben levő népszokások hiteles megidé­­zése volt. A curtea-i regősök régi hegyvidéki énekeket és köszöntőket adtak elő. A Lugos melletti Belincen már negyven esztendeje nem köszön­tik ,"fszarvas"-táncoltatással az új esz­tendőt, a hetvenöt esztendős Ion Graneteanu azonban betanította a fiataloknak azt a táncot, s fel is lé­pett velük együtt a Rózsapark sza­badtéri színpadán. A kenézfalviak népi együttese kissé stilizálva, mo­dernizálva jelenítette meg az aratás­hoz kapcsolódó népszokást, a papa­­ruhát, amely tulajdonképpen esőkérő tánc, a szárazság feletti győzelem pantomimje. A jeleneteket vegyeskar kísérte kitűnően. Az újpécsiek a ker­­weich-t, a sváb lakosság egykor búcsúhoz kapcsolódó, de időközben jelentős mértékben profanizálódott ünnepét mutatták be. Az állami Szerb Ének és Táncegyüttes műsorá­val, sajnos, nem igazodott a Folklór­napok általános hangvételéhez, falu­si jeleneteik erősen színpadiasan hatottak, holott nekik is lett volna miből meríteniük. Hasonló okokból kell elmarasztalnunk a zsombolyiak leánykérőjét is. A Népszokás-füzér sikerült jelene­tei Szentimrei Jenőnek a paraszt­színházról tett megállapításait juttat­ták eszünkbe : „Azokat az ősművé­szeti elemeket akarja újból felszínre hozni, amelyeket az idők során a városok színpadjain háttérbe szorított a rutin, az ügyesség, az öltözködés és a beállítás rafinériája. Ezekhez igazán nem rutinos színészekre, ha­nem hívő emberekre van szükség csupán, akikből a kiáradó belső tűz, az alakítás őszinteségének heve eruptív hatásokat tud ébreszteni, s feledteti, hogy mesterségbeli gyarló­ságok miatt talán nincsenek a szerep összes hatáslehetőségei tudatosan kiaknázva." A legtöbb együttes csak­ugyan effajta ősforrásból merített művészetet hozott el Temesvárra. Si­kerük is a legtöbbször eredetiségük­kel állt egyenes arányban. S ez min­denképpen megnyugtató. Szekernyés János T­V - --­Ültetvény-e a vetés ? , útleírások, ifjúsági regények és szakmunkák­­ olvasása közben ta­lálkozhatni elsősorban az ültet­vény szóval. Erre utal a Magyar Nyelv Értelmező Szótárában ta­lálható értelmezés is, amikor azt írja: „«Főleg gyarmatokon v. Európán túli országok (nagy) bir­tokainak nagyobb területen terv­szerűen ültetett, gondozott, rend­szerint egyfajta gazdasági ha­szon-növények, fák összessége...“ Más jellegű némiképpen a má­sodik jelentés : „(kissé rég.) A termőföldbe kiültetett, még kel­lően ki nem fejlődött gyönge nö­vény“. De bármelyik jelentést iktatjuk is a szövegbe, az ültet­vény szó tartalma nem azonosít­ható a vetés szó­ értelmével. Egyik cikkírónk, aki az árvíz­sújtotta vidékeken látottakról számol be, úgy látszik, nem tesz különbséget a két szó jelentése ANYANYELVÜNK között, és a következő szöveg­­összefüggésben alkalmazza az ültetvény szót : „A Szeret, mi­után átszakította a Feurdeni-i gátat, több mint 17 000 hektár ültetvényt árasztott el. A Vade­­ni-i gát átszakítása után újabb napraforgó, lucerna és kukorica ültetvényeket semmisített meg..." Ha az első esetben zöldséggel beültetett területekre gondolunk, amelyekbe valóban kiültetik a melegágyból a zsenge, törékeny növényeket, akkor talán elfogad­hatjuk a használatát. De a máso­dik mondat újabb jelzője kétsé­get kizáróan mutatja, hogy előző­leg szintén napraforgó, lucerna és­­kukorica vetésekről van szó. Ezek­­pedig — amint az Értelme­ző Szótár meghatározásából lát­ható — nem tartoznak és régen sem tartoztak mifelénk az ültet­vények közé. Lehetséges, hogy a mezőgazda­sági szaknyelvben van ilyen, az­az vetés (?) jelentése is a szó­nak. Egy napilap riportszerű­ tá­jékoztatójában azonban ebben az esetben is tanácsosabb az általá­nos irodalmi nyelvi gyakorlatot követni,­ hiszen mindannyiunk tudatában a nyugati gyarmat­­birodalmak sajátos gazdasági-tár­sadalmi körülményeit idézi fel — olvasmányaink alapján — az ültetvény. Ha pedig választékosság igé­nyével került volna be az ültet­vény ebbe a szövegösszefüggés­be,­ akkor arra hívnák fel a szerző figyelmét, hogy máskor tájékozódjék előzőleg arról, vajon a szinonimaként használt szó helyénvaló-e az adott környezet­ben, és csak azután iktassa szö­vegébe. A napraforgó, lucerna meg a kukorica vetés vagy tábla azonban semmiképpen sem ne­vezhető ültetvénynek. Gálffy Mózes- A KRITERION KÖNYVKIADÓ GON­DOZÁSÁBAN MEGJELENT BRETTER GYÖRGY : Vágyak, embe­rek, istenek. Tanulmányok, esszék. 272 oldal Ára kötve 11 lej. KÁNTOR LAJOS : Alapozás Klasz­­szikusok , kortársak. Tanulmá­nyok, esszék. 384 oldal. Ára kötve 15,50 lej. B. NAGY MARGIT : Reneszánsz és barokk Erdélyben. Művészettör­téneti tanulmányok. 400 oldal, 252 fényképpel és rajzzal. Ára kötve .51 lej VÖRÖSMARTY : Költemények. A vá­logatás, előszó és jegyzetek Antal Árpád munkája. Magyar Klasszi­kusok sorozat. 432 oldal. Ára köt­ve 20 lej. SPORT « SPORT fi SPORT » SPORT * SPORT * SPORT + SPORT ♦ SPORT A-OSZTÁLYÚ LABDARÚGÁS ÖT DÖNTETLEN ÉS A HELYZET VÁLTOZATLAN N­yolc mérkőzésből öt dön­tetlen — ez a labdarúgó A-osztály 26. fordulójának szűk statisztikája. De meny­nyi mindent foglal magá­ba. Jobban nem is lehetne jellemezni azt az elkeseredett küz­delmet, a késhegyre menő harcot, amely átfogja szinte mind a tizenhat csapatot, s rányomja bélyegét vala­mennyi találkozóra. Ami igaz, igaz, rég nem volt ilyen izgalmas a baj­nokság véghajrája mint az idén. A pontok jelentősége hihetetlenül meg­nőtt, s az érte folyó hajszában csök­kent a hazai pálya előnyének jelen­tősége, a papírforma rendre csődöt mondott, de megnőtt a lelkesedés, a küzdeniakarás , és a racionális játék értéke, ami egyre inkább tért hódít a játékosok, a csapatok között, füg­getlenül, hogy érdekelve vannak vagy sem a bajnoki címért, a kiesés elkerüléséért folyó küzdelemben. A legszebb példája ennek a Marosvá­­sárhelyi AS Armata utóbbi két for­dulóbeli szereplése. A csapat gyakor­latilag már elbúcsúzott az A-osztály­­tól, de a játékosok úgy harcoltak mintha legalábbis nagy tét forgott volna kockán. A Rapid ellen Buka­restben elért döntetlen még egyszerű­­véletlennek tűnhetett, ám az UTA el­leni 2:2-t korántsem lehet Fortuna asszony számlájára írni. A játékosok nemcsak akartak, de jól is játszottak, s ez a jövőbeni jó szereplés biztató záloga lehet. Szerdán gigászi csata zajlott le öt stadionban, öt mérkőzésen a bentma­­radás, illetve a bajnoki cím sorsa for­gott kockán. Bajnokjelöltek mérkőz­tek a kiesés ellen küszködőkkel, se­reghajtók akarták megváltani önma­­gukat, ellenfelük feláldozásával, és egyik, sem bírt a másikkal, így szü­lettek a döntetlenek s így maradt vál­tozatlan a helyzet a tabella élén és a sereghajtók táborában. Az UTA — Rapid párharc szerdán remivel zárult. Egyik riválisnak sem sikerült megszereznie idegenben a győzelmet, s vasárnap újult erővel folytatódik a közvetett párharc, azzal a különbséggel, hogy mindketten otthonukban fogadhatják ellenfelüket. A sereghajtók táborában is válto­zatlan maradt a sorrend. A Politeh­­nica értékes győzelmet aratott a Jiul felett, a Petrolul, a Kolozsvári Uni­versitatea és a Steagul rosu idegen­ben szerzett pontot, míg a Jcrisul és a Kolozsvári CFR csak döntetlent tu­dott kiharcolni otthonában. A Ko­lozsvári Universitatea és a Steagul rosu, úgy tűnik, immár megmenekült a kiesés rémétől, a többiek viszont továbbra is nehéz feladat előtt áll­nak. Vasárnap tehát ott folytatódik a­­küzdelem, ahol egy héttel ezelőtt ab­bamaradt. Következésképp : izgalom­ban ezután sem lesz hiány. A FORDULÓ VÁLOGATOTTJA Ramureanu (Rapid) , Gavril (Poli­­tehnica), Ianul (Politehnica), Soós (CFR), Deleanu (Bukaresti Dinamo), Cringasu (Petrolul), Seripanu (Buka­resti Dinamo), Lukács (AS Armata), Tataru (Steaua), Both (Bukaresti Di­namo), Moldoveanu (Politehnica). Tizes osztályzatot ketten kaptak : Ramureanu és Moldoveanu. Ki kivel játszik a hátralévő négy fordulóban az éllovasok és a sereg­hajtók közül. RAPID — Bukaresti Dinamo (o), Farul (i) és Bákói Dinamo (o). UTA — CFR (o), FC Arges (i), Stea­gul rosu (o), Politehnica (i); Bukaresti Dinamo — FC Ar­ges 4—1 (1—1); Steaua — Craio­­vai Universitatea 4—1 (3­—0) ; Cri­­sul — Rapid 1—1 (1—1); AS Ar­mata — UTA 2—2 (1—1); Politeh­nica — Jiul 3—1 (2—1); Farul — Kolozsvári Universitatea 1—1 (1—0); CFR — Steagul rosu 1—1 (0—1); Bakui Dinamo — Petrolul 0—0. A KÖVETKEZŐ FORDULÓ (JU­LIUS 12) MŰSORA: Rapid — Bukaresti Dinamo, Steagul rosu — AS Armata, Jiul — Farul, Kolozsvári Universitatea — Bákui Dinamo, Politehnica — Crisul, FC Arges — Steaua, Pe­trolul — Craiovai Universitatea, UTA — CFR, STEAGUL ROSU - ASA (o), Craio­vai U (i), UTA (i), Petrolul (o), CFR — UTA (i), Bukaresti Dina­mo (o), Craiovai U (i), Farul (o), PETROLUL — Craiovai U (o), Cri­sul (i), FC Arges (o), Steagul rosu (i). POLITEHNICA - Crisul (o), ASA (i), Bukaresti Dinamo (i), UTA (o). CRISUL —­ Politehnica (i), Petro­lul (o), Jiul (o), Steaua (i). Rapid 27- 13 9 5 37:26 35 UTA 26 16 3 7 42:34 35 Steaua 26 13 5 8 52:30 31 Bük. Dinamo 26 13 3 10 47:35 28 Jiul 27 12 4 11 33:32 28 Craiovai „U“ 26 11 6 9 33:33 28 Bákói Dinamo 26 9 10 7 34:35 28 Farul 26 11 5 10 37:36 27 FC Arges 26 10 6 10 44:38 26 K­vári „U“ 29 8 10 11 36:37 26 Steagul rosu 26 10 6 10 32:34 26 CFR 26 9 6 11 24:34 24 Petrolul 26 8 7 11 26:32 23 Politehnica 26 10 2 14 33:34 22 Crisul 26 8 5 13 32:42 21 AS Armata 27 3 7 17 18:48 13 A labdarúgó BEK első fordulójában ROTTERDAMI FEIJENOORD­­UTA VAGY RAPID Genfben, a FIFA székhelyén sorsol­tak az 1970—1971. évi labdarúgó BEK és KEK tornák első fordulójára. Baj­nokcsapatunk, a Rapid vagy az UTA, a tavalyi BEK-győztes Rotter­dami Feijenoord csapatával mérkő­zik, a román kupagyőztesnek pedig (a Bukaresti Dinamo vagy a Steaua) a szovjet kupa nyertese lesz az el­lenfele. Valamennyi találkozót szep­tember 16-án első mérkőzés , illetve szeptember 30-án (visszavágók) kell lejátszani. A nagyszámú résztvevő miatt több együttes előselejtezőt is játszik : a BEK-ben, a bolgár baj­nok a Bécsi Austriával, a KEK-ben a svéd Atvidaberg a Tiranai Partizán­­nal, az Eindhoven pedig a Gottwal­­dow együttesével mérkőzik. Az elő­selejtezőket szeptember másodikáig kell lebonyolítani. Az első forduló teljes műsora (az elől szereplő csapatok első mérkő­zésüket otthonukban játsszák) . BEK : Moszkvai Szpartak — FC Basel ; Fenerbahese — FC Carl Zeiss Jena ; Standard Liége — Ro­senborg (Norvégia) ; Sporting Lisz­­szabon — Floriana (Málta) ; Slovan Bratislava — Boldklub (Dánia) ; EPA (Ciprus) — Borussia Mönchen­gladbach (NSZK) ; Rotterdami Fei­jenoord — UTA vagy Rapid ; Ever­ton­ — Keflavik (Izland) ; Tiranai Nándori — Ajax Amszterdam ; IFK Göteborg — Varsói Légia ; Az elő­selejtező győztese — Atletico Mad­rid ; Újpesti Dózsa — Belgrádi Vö­rös Csillag ; US Cagliari — St. E­­tienne; Celtic Glasgow — KPV Kokkola (Finnország) ; Panathinai­­kosz — Jeunesse Luxemburg ; Wat­­terfort (Írország) — Glentoran Bel­fast. KEK : Manchester City — Lien­fild Belfast; Benfica — Ljubljanai Olympia ; Szaloniki; Arisz — Chel­sea ; Akuregiri (Izland) — FC Zü­rich ; Cardiff City — Peszopolikosz (Ciprus) ; NSZK kupagyőztes — FC Bruges ; Máltai Hiberniansz — Real Madrid ; Berlini Vorwärts — AC Bo­logna ; Szovjet kupagyőztes — Bu­karesti Dinamo vagy Steaua ; Bol­gár kupagyőztes — Hakka (Finnor­szág) ; FC Aberdeen — Budapesti Honvéd ; Stromgoset (Norvégia) — FC Nantes ; Aalborg (Dánia)­­— Len­gyel kupagyőztes ; Izmiri Göztepe — Union Luxemburg ; Wacker Inns­bruck — Atvidaberg vagy Tiranai Partizán ; Dublini Bohem­ans — Gottwaldow vagy Eindhoven. TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • Két országos csúcs Bukarest mu­­nicípium ifjúsági céllövő bajnokságán: a 40 lövéses légpisztoly számban Ani­­șoara Matei 380 ponttal, a 60 lövéses légpuska számban pedig Ilie Codrea­­nu 563 ponttal állított fel új rekordot . Szíriáján nagyszabású női sakktorna kezdődött, több ország legjobb sakko­zóinak részvételével. Az első forduló­ban Nicolau legyőzte Baumstarckot, Teodorescu Holsteint, Rubcova pedig Kalchbrennert. A Makkai—Timmer, és a Simu—Bilek játszma remivel zá­rult . Szombaton Brailán Románia és Magyarország ifjúsági ökölvívó válo­gatottja mérkőzik egymással. Stefan Iordache, Dumitru Ion és Mihai Ni­­colau edzők a következő csapatot je­lölték ki, súlycsoportok szerint : C. Burisagu, D. Condurat, Simion Cutov, C. Dumitrescu, A. Gu­u. ,S. Mihalcea, M. Lupu, F­. Stefan, E. Culineac, I. Muresan és I. Ruicu. A találkozó visszavágójára július 14-én, kedden, Oltenițán kerül sor • Vasárnap ren­dezik meg Münchenben a Hanns Braun atlétikai emlékversenyt, ame­lyen hazánk színeit Viorica Viscopo­­leanu, Lia Manoliu, Olimpia Catara­ma és Serban Ioan képviselik • Los Angelesben befejeződött az USA női atlétikai bajnoksága. Néhány ered­mény — 440 yard : Marvis Laing 52,9 mp ; távolugrás : Willie White 6,41 m ; 1500 m : Francié I.arrieu 4:20.8 mp ; 100 mg : Mamié Rallins 13,4 mp ; magasugrás : Sally Final 1,72 m • Rotterdamban, az ifjúsági vízilabda Európa-bajnokság csoport­küzdelmei során a következő ered­mények születtek : A-csoport : Hollan­dia — Lengyelország 4:1. Az élen je­lenleg a Szovjetunió és Hollandia áll egyaránt 2 ponttal. B-csoport: NSZK — Belgium 12:2 ; Magyarország — Gö­rögország 11:2. Az NSZK és Magyar­­ország vezet 3—3 ponttal. C-csoport : Spanyolország — Anglia 10:1 ; Olasz­ország — Csehszlovákia 4:2. Spanyol­­ország és Olaszország 4 ponttal eddig veretlen • Franciaország kerékpáros körversenyén, a Thonon les Bains — Grenoble (194 km) közötti 12. szakaszt a belga Eddy Merckx nyerte nagy fölénnyel. Egyéni összetettben Merckx előnye immár 6 . 01 mp közvetlen üldözője, a holland Zoetemelkkel szem­ben . Olaszország több városában, nyolc csapat résztvételével, megkezdő­dött az első női együttesek részére ki­írt labdarúgó világbajnokság. Eredmé­nyek : Anglia — NSZK 5:1 ; Mexi­kó — Ausztria 9:0 ; Olaszország — Svájc 2:1 ; Dánia — NSZK 6:1 • Lon­donban rövidesen megnyílik a labda­rúgás világkiállítása, amelyre már , számos értékes múzeumi tárgyat küld­tek. A rendezők Pelének, a labdarú­gás koronázatlan királyának személyi gyűjteményét is ki szeretnék állítani. Ehhez azonban a neves játékos bele­egyezésére van szükség. Felé leg­utóbb kijelentette, hogy csak abban az esetben hajlandó az angol főváros­ban kiállíttatni trófeáit, amennyiben a rendezők magas összegre biztosítják azokat. Mint a jelentésekből kitűnik, a brazil válogatott csatárának egyet­len értékes szerzeménye az aranyko­rona, amelyet ezredik góljának eléré­sekor kapott. " 1970. JÚLIUS 10., PÉNTEK GYŰRHETETLEN! TARTÓS! ELEGÁNS! N A D R A G Gyártja a kézdivásárhelyi Készruhagyár. Kérje bizalommal a kereskedelem szaküzleteiben !

Next