Előre, 1971. január (25. évfolyam, 7201-7225. szám)

1971-01-14 / 7210. szám

CLÖRE 2. oldal MŰVELŐDÉS ÍGÉRETES INDULÁS NAGYVÁRADI KIÁLLÍTÁS K­t fiatal képzőművész egyé­ni kiállítással mutatkozott be Nagyváradon: BEKE MÁRIA textiles és P. EMŐ­­DI ETELKA keramikus. Mindketten a tavaly vé­gezték el a kolozsvári főiskolát, elő­ször tehát azért kell megdicsérnünk őket, hogy máris közönség elé áll­tak. Elismeréssel­­ kell szólnunk arról az eleganciáról is, ahogyan anya­gukat elrendezték; kiállításuk mint BEKE MÁRIA textíliái mindenek előtt szerzőjük kiváló szakmai­­tudá­sáról győznek meg. Egyforma biz­tonsággal és jóízléssel használ min­denféle anyagot, kenderkócot, mű­szálat, gyapjút, selymet, rongyot. Ke­vés, színből, főként a fekete és szür­ke, illetve a barna és sárga árnya­lataiból komponál, de színkezelésé­nek finomságánál is szembetűnőbb a fiatal textiles rajztudása. Ritmus- és formajátékai egyik-másik faliszőnye­­gén valóságos grafikusi teljesítmé­nyek s általában arról győznek meg, hogy Be­ke Mária — legtöbb fiatal és idősebb pályatársától eltérően — nem a népi szövőmesterek munkái­nak s a naiv művészetnek ihlető for­rásaiból merít, hanem a modern gra­fikusi törekvéseket próbálja a textí­liában — a felhasználandó anyag törvényei szerint — alkalmazni. Leg­sikerültebb munkájának az Ipari rit­mus címmel jelzett faliszőnyeget tar­tom, mely — anyagban, rajzban és színben egységesen — magába sűríti egy ipari világ ideges vibrálá­sait s mégis feszes következetes lo­gikáját. Külön örülhetünk annak, hogy a fiatal művésznő olyan munkákat is bemutatott faliszőnyegei mellett, amelyeket rendszerint ki szoktak re­­keszteni a kiállítási csarnokokból , bemutatott­­ ruhaanyagjai e szerény kiállításon is azt az érvényes közhe­lyet bizonyítják, hogy termékenyítő impulzusokat a divat fejlődéséhez, az ízlés, az öltözködés kultúrájához elsősorban ihletett művésztervező adhat. Különösen tetszett a kék és zöld összejátszó nemes tónusaiból szőtt női ruhaanyag. Ehhez hasonló árukat szívesen látnánk ezután rend­szeresen a váradi művészeti boltban! P. EMŐDI ETELKA munkái három irányban is jelzik a keramikusnő ér­deklődését. Először is eredményeiről kell szólnunk, s ezek közül is ki kell emelnünk azt a két kunkori fülű, má­­zatlan csészét, melyet a művésznő találó ötlettel egy fekete borítólapú könyvre, Cesare Pavese Az élni tu­dás mestersége című kötetére helye­zett. Ez a kiállítási darab s még több más munka tanúsítják, hogy Emődi Etelka érdeklődését az ősi kerámiák — feltételezhetőleg a precucuten­i kor kerámiáinak — formai tisztasága és egyszerűsége köti le. Mázas kerá­miái s gyümölcsöstálai, csészéi és más edényei a finom erezés technikájával tűnnek ki, egyik-másik kerámiája szin­te a vörösmárvány finom erezetének hatását éri el. A másik irány, mely felé a kerá­­mikus tekint , a kerámiának térplasz­­tikaként való felhasználása. Földre helyezett kerámia-kompozícióját és vázaformáit oda tudjuk képzelni pél­dául egy park fái közé. Ugyanezek a munkái felhívják arra is a figyel­met, hogy a kerámiának milyen sok köze van az alkalmazott képzőművé­szethez . Lehetőségeire, építészeti or­­namentációs hasznosítására figyelni természetesen neme­s a művészek dolga — a tervezőintézeteké és épí­tő vállalatoké legalább annyira. P. Emődi , Etelka munkái között rangos helyet foglalnak el azok a szép kerámia plakettek, melyeket a kerámikus a korszerű otthon falára álmodott. Ezek a munkák a mázak pazar pikturális gazdagságával tűn­nek ki. Míg kolleganője a grafiká­tól,­­­6 a modern festészettől tanult sokat. Mind a textiliák, mind a kerámiák jelentkezését örömmel üdvözöljük, különösen Nagyváradon, ahol épp e két művészeti ágban a legszűköseb­­bek a tradiciák és parancsolók a mai szükségletek. Ez a kiállítás ugyanis feljogosít arra a reményre, hogy mindkét művésznő hamarosan kiépíti kapcsolatait mindazokkal, akik gyü­­mölcsöztetni tudják képességeiket — építészetben, textília- és divatterve­zésben. S elvárható, hogy főként az Arta Crisana szövetkezet, ahol dol­goznak, jól fog gazdálkodni tehet­ségükkel, valóban alkotó művészi feladatokat bíz rájuk és kivitelezi a kezdeményezéseiket. Bölöni Sándor BEKE MÁRIA Faliszőnyeg kiállítás-rendezési teljesítmény is fi­gyelemre méltó. P.­EMODI ETELKA kerámiái A SAPTAMINA, az Eugen Bar­bu által felfrissített és kibő­vített fővárosi hetilap eleven szellemével, mozgékonyságával és gazdag tartalmával nyom­ban megszerezte a közönség ér­deklődését. A Saptamina az egyetlen lapunk, mely — némi kétkedéssel — jelzi példányszá­mát: 65 000. A siker érthető: az egykori műsorfüzetből jól infor­mált, a főváros művelődési éle­téről részletesen tájékoztató, ér­dekességekben bővelkedő, csip­kelődő állásfoglalásaival izgató hetilap lett. Komolyabb kérdésekhez is hozzászól a lap: az óesztendő vé­gén kerekasztalt szervezett a színpadi szerzők védelmében, a szöveg elsődlegességéről. A szín­házi kerekasztalok divatját él­jük, az értekezlet azonban el­üt az utóbbi időben lezajlott vi­táktól, már azzal is, hogy egy­értelműen szembeszáll egy Uralkodni látszó törekvéssel: a rendezői szuverenitással a szöveg értelmezésében és felhasználá­sában. Az alkalmat I. D. Strbu Arca bűnei speranse című da­rabjának bemutatója szolgáltat­ta, a szerző ugyanis tiltakozott a bukaresti vígszínházbeli elő­adása ellen, mondván, hogy Geo Berechet, a rendező, mintegy harminc oldalt húzott szövegé­ből és meghamisította mondani­valóját. De nyilván nem csu­pán ez az egyedüli eset kész­tette a lapot a kerekasztal szervezésére, hanem az utóbbi évek nagy visszhangú és éles ROSTA polémiákat kiváltó előadásai. Ciulei, Esrig, Pintilie, Penciu­­lescu és mások rendezései, akik a hagyományos felfogástól elté­rően egyéni látásmóddal és szabadossággal korszerűsítettek klasszikus szövegeket. A SAPTAMINA rövidítve kö­zölte a kerekasztal anyagát, és most önálló cikkekként sor­ra megjelenteti a felszólaláso­kat. A részvevők szinte egy­hangúan — és elég agresszív hangnemben — az írói szöveg elsődlegessége is sérthetetlen­sége mellett foglaltak állást, na­gyobb tiszteletre, több hűségre és alázatra intve a rendezőket. A szerző gondolatait és szándékait vigyék színre, ne egyénieskedje­­nek, vagy ha ilyesmire töreked­nek, akkor játszassák el a sa­ját szövegüket; — valahogyan így összegezhetjük a kialakult véle­ményt. Egynémely vehemensebb érvelés olvastán az a gondolata is támad az embernek, hogy célszerűbb lenne egyszerűen felolvastatni a színpadon a da­rabokat, hogy a szerzőt és mű­vét megóvjuk a rendező illeték­telen közreműködésétől. Tagadhatatlan, a rendezői szabadság nem lehet korlátlan, és az írói szöveg nem Csáki szalmája, de a modern színpadi törekvések sikerei elég beszéde­sen igazolják a merész rendező­ket. Jogosnak tartom azt a fel­fogást is, mely a rendezést az előadóművészetek közé sorolja és a partitúra lejátszását igényli, de éppen így elfogadhatjuk a rendezői munkát alkotásnak mi­nősítő álláspontot is, mely sze­rint a színház számára a szö­veg kiindulópont csupán önálló mű létrehozására. Persze, a szerzőt nem lehet kihagyni a számításból, a rendező az ő mű­vét gondolja, építi tovább a színház sajátos eszközeivel. És amit az önálló alkotóként dol­gozó rendezőktől az utóbbi idő­ben láttunk, a Troilus és Cres­­sida, a Farsang, a Leonce és Léna vagy a Lear király éppen elégséges érv amellett, hogy a korszerű színház elképzelhetet­len a darabot önállóan értelme­ző, újraálmodó és mához kö­zelítő rendezői alkotás nélkül. Persze, távolról sem haszonta­lan a SAPTAMINA kerekaszta­lának figyelmeztetése a túl­kapások és öncélú változtatá­sok ellen, de hasznosabb lett volna, ha a tárgyalóasztal való­ban teljesen kerek lett volna. Mert a kör nyitott maradt, u­­gyanis legkiválóbb színházi szakembereink: Beligan, Ciulei, Penciulescu, Esrig, Pintilie, Giur­­chescu, Cojar és a többiek hiá­nyoztak. Kovács János Szerzők kontra rendező? (Folytatás az 1. oldalról) váltak, megszaporodtak. Jócskán túl vagyunk az írástudatlanság leküz­désén, a cél ma az, hogy az embe­rek kezébe jó könyv kerüljön, s azt értőn olvassák. Nemcsak afelől kell meggyőzni az embereket, hogy megnézzenek egy képzőművészeti alkotást, de meg kell tanítani ő­­ket, hogy miként álljanak elébe. Mű­kedvelő mozgalmunkban is le kell mondani a mennyiségi eredmények hajszolásáról, a kényszerű együtte­sekről és műsorokról, s a minőségre, a tartalomra kell áttolnunk a hang­súlyt. A még kísértő sablonokat fél­re kell tenni — lomtárban a he­lyük —, ébreszteni kell a helyi ha­gyományokat, hogy az új formákat, elképzeléseket azokba olthassuk, mert valós eredményeket csak így érhetünk el. A másutt bevált for­mák egyszerű átvétele csak úgy in­dokolt, ha általuk többletet kapunk. Divat ma a műkedvelő-mozgalom válságáról, elszürküléséről beszélni. Miként az sok tanácskozáson kide­rült — én Csíkszeredán és Temes­váron is megfigyelhettem —, a kö­zönség érdektelenségét, a fiatalok közömbösségét hangoztató művelő­dési otthon igazgatók, falusi értel­miségiek általában kényelemszerete­tüket, fantáziaszegénységüket, a realitások iránti érzéketlenségüket takargatják. Ahol a népnevelők úgy igazodnak a a lakosság fokozódó igényeihez, hogy azt egy lépéssel igyekeznek megelőzni, ahol számol­nak a valós lehetőségekkel, ahol meg tudnak szabadulni a sablonok­tól, ott megmutatkoznak az ered­mények is. Példának elég idézni a zetelakiak pár év előtti Énekes­­­ma­dár előadását, amely valóságos Ta­mási-divatot teremtett a környéken. Az első falusi „universitas" Hargita megyében, a gyergyóalfalusi népi egyetem ugyanilyen ösztönző példá­nak bizonyult. Több mint száz hall­gatója van az általános műveltsé­get terjesztő előadásoknak, s ez a szám gyarapodóban van, mert a több mint ötven helyi értelmiségi és a meghívott előadók színvonala­san, de ugyanakkor a falusi embe­rek számára hozzáférhetően pró­bálnak beszélni mai életünkről, a titkait fokozatosan feltáró világ bo­nyolult kérdéseiről, jelenségeiről. A rigmusbrigádok ellenben kevés he­lyen váltak életképessé. Adott idő­ben az ország minden művelődési otthonában működtek, legalábbis papíron. De meggyökerezésükre hiá­ba vártunk. A csíkszentdomokosi agitációs brigád előadásainak si­kere azonban azt bizonyítja, ha a jól összeállított műsorban olyan kérdéseket érintenek, amelyek a fa­lu lakosságát valóban foglalkoztat­ják, a brigád csakugyan hatékony tényezővé válhat a falu életében. Sokszorosan bebizonyosodott már, hogy a népnevelést nem lehet és nem szabad kampányszerűen végez­ni, következésképpen nagy hibát követnek el azok a művelődési ott­hon igazgatók, akik a téli hónapok­ra csak néhány látványos rendez­vény megtartására korlátozzák évi munkájukat. A műkedvelő csoportok is csak akkor érhetnek el eredmé­nyeket, ha folyamatosan, megszakí­tás nélkül dolgoznak, ha rendszere­sen fellépnek. Az ismeretterjesztésre pedig különösen vonatkozik ez. A tömegkommunikációs eszközök ter­jedésével az emberek naponta tá­jékozódnak a világjelenségekről, a politikai eseményekről. Némelyeket csak részben értenek meg, mások előtt teljesen értetlenül állanak. A művelődési házakban szervezett elő­adásoknak, szimpozionoknak, klub­esteknek az a szerepe, hogy ott a felmerült problémákat tisztázzák, a nyugtalanító kérdésekre választ ad­janak. Elfogadhatatlan azoknak a kultúraktivistáknak az álláspontja, akik az ismeretterjesztést, a népne­velést kizárólag a rádió- és tévéké­szülékekre szeretnék bízni. Miért műkedvelősködjenek a munkások, a falusi dolgozók, amikor a televízió képernyőjén a legjobb színházak, táncegyüttesek, zenekarok előadá­sait láthatják? Miért hallgassanak meg vidéki tanárokat, tudományos brigádokat, amikor akadémikusok előadásait élvezhetik a rádióban és a televízióban? A tömegkommuniká­ciós eszközök jelentős szerepét senki sem tagadja, ámde a szemé­lyes részvétel, a közbekérdezés le­hetősége sokkal tevékenyebben kapcsolja be az embereket a kul­túra, a tudományos műveltség áram­körébe, mintsem hogy elhanyagolha­tó lenne. Kulturális „fehér foltok" ott is lehetnek, ahol egymást érik a televízió és rádióantennák. A Hargita megyei tanácskozáson például többen is felvetették a Csík­szereda és Székelyudvarhely város nagyarányú urbanizációja, ipari fej­lődése következtében fellépő szo­ciális, kulturális problémákat: nagy­számú fiatal került rövid idő alatt faluról városra, mindennapi prob­lémáikkal, műveltségi szintjük eme­lésével szinte senki sem foglalkozik. A végzett felmérések eredményei közelről sem megnyugtatóak. Szak­mai képzésüket vállalja az a gyár, amelyik alkalmazta őket, de álta­lános műveltségüket, kulturális hajla­maikat, képességeiket nincs hol gya­­rapítaniuk. Elenyészően kevesen ta­lálják meg az utat a művelődési há­zakhoz, a közkönyvtárakhoz, a vál­lalati klubokhoz. Beilleszkedésük az új környezetbe nem válságmentes, feltétlenül foglalkozni kell velük. A folyamatosságnak, a színvonal állandó emelésének biztosítása ve­zethet csak a megújuláshoz. A me­gyei tanácskozásokon megfogalma­zódott az a követelmény, hogy a kulturális rendezvények megtervezé­sekor ne pusztán a szórakoztatásra (amelyre kétségtelenül szükség van) helyezzék a hangsúlyt, hanem a nevelő jellegre, a tartalmasságra, a komolyságra. A népnevelés egész embert követel, a falusi művelődési otthonok megszervezésének, vezeté­sének mai formája azonban nem te­szi lehetővé, hogy az igazgató ki­elégítően foglalkozzék a közművelő­dési munkával. Ha az igazgató a műkedvelő mozgalomra, az ismeret­­terjesztésre tesz fel mindent, ak­kor más jellegű munkáját kényte­len elhanyagolni. A művelődési ott­hon igazgatók ugyanis a községi pártbizottságok titkárhelyettesei, a néptanácsok alelnökei, esetenként az önkéntes tűzoltó alakulat jegyzői, a békéltető bizottság elnökei, sőt (például a Temes megyei Igazfal­ván) iskolaigazgatók is egyszemély­­ben. Ritka az olyan ember, aki az említett feladatoknak legalább egy részét tökéletesen el tudja látni. Igaz, a közművelődés nem lehet egy faluban csupán a művelődési otthon igazgató ügye, fel kell zárkózniuk melléje az összes értelmiségieknek — nemcsak a tanároknak —, ha eredményes munkát akarnak végez­ni. Lelkes értelmiségiek mindenfelé akadnak, de sok helyen a művelő­dési otthon igazgatónak arra sem jut ideje, hogy feladatot adjon ne­kik, s hogy végzett munkájukat ér­tékelje. A nem községközpont-fal­­vak állnak a legrosszabbul ilyen tekintetben. Romain Rolland azt írta valahol: „Mi pedig azt mondjuk: népi művé­szetet akartok? Legyen hát először népetek, népetek, amelynek szelle­me elég szabad, hogy élvezhessen, amelynek van szabad ideje, ame­lyet nem zúz össze a nyomor, a szüntelen munka, amelyet nem tom­pítanak el a babonák, a jobbról és balról támadó vakhitek, népetek, a­­mely önmagának ura és győztesen került ki a ma folyó küzdelemből." A mi népünk ilyen­ életének, gon­dolatainak ura, előrelátó tervezője. Vajúdó korunk, nemes eszméink, gazdagodó életünk elkötelezett nép­művelőket kíván, hogy „minden em­beri mű értelme" több szólamban búgjon fel bennünk. IDÉNY ÉS KÖZMŰVELŐDÉS Általános­­ modorosságok Alig van ember, akinek a be­szédében ne ismétlődnének oly­kor gyakrabban, máskor ritkáb­ban egyes szavak, kifejezések, amelyekről nyomban rájuk is­merünk még akkor is, ha nem látjuk őket. Ezek az ún. szava­­járási szók jellemzik használóikat ugyanúgy, mint egyes mozdula­tok, a jellegzetes testtartás vagy más modorosság. A szavajárási szók egy része azonban — különösen napjaink­ban — kezd „társadalmi“ jelle­gűvé válni, és jellemzője — jó­részt — a legkülönbözőbb foglal­kozási ágban dolgozóknak nemre és —■ jóformán — korra való te­kintet nélkül. A ne is hara­gudj (on), ne haragud­j(on), a végső soron, a könyörgöm hall­ható lépten-nyomon . A példaként említett modoros­ságok „töltelék“-jellegűek. A ne haragudj(on), ne is haragudj(on) forma ilyenszerű tartalmat hor­doz : úgy gondolom, megbo­csásson­. A végső soron talán még in­kább „töltelék-elem", mint a ANYANYELVÜNK ne (is) haragudj(on). Emiatt ne­hezebb is olyan szövegkörnyeze­tet ideiktatni, amelyben jellegze­tes „töltelék“ voltát érzékeltethet­jük. Ha valaki az iránt érdeklő­dik, hogy miképpen tehetne szert több gyakorlatra — mondjuk — a gépkocsi­vezetésben, azt feleli rá a kérdezett. Végső soron tő­led, függ. Itt a pusztán, egyedül, csak jelentésével azonos tartal­mat hordoz, vagy fölösleges : (Ez) tőled függ. Végül a könyörgöm igealak egészen sajátos alakulat. Először is a könyörög nem ikes ige, te­hát semmiképpen sem helyes az -m személyrag használata: (én) könyörgök valakinek valamiért és nem könyörgöm. Emellett talán ennek van a leginkább „töltelék“ jellege. Ha például a társalgók e­­gyike az öltözködésről beszélve azt mondja : De könyörgöm miért nem varratott magának rövidebb szoknyát — ebben a szövegössze­függésben a vajon kérdőszóval egyértelmű a könyörgöm. De már ebben a mondatban: Dezső, kö­nyörgöm, tudja, hogy mennyire ragaszkodik hozzá a leánya —, mintha valamelyes csodálkozó ár­nyalat lappangana benne; ilyes­féle, de hiszen tudnod kellene, hogy Dezső tudja... Máskor sem­mi keresnivalója a mondatban. Ne haragudjanak, kedves olva­sók, de végső soron mégis csak számot kellene vetnünk azzal, hogy ne terheljük olyan „töltelék­­elem“-ekkel mondatainkat, ame­lyekre semmi szükség sincs. Kö­nyörgöm (!) ne engedjük, hogy ezek a modorosságok még na­gyobb teret hódítsanak. Gálffy Mózes KÖZÉLETI HÍREK TÁVIRAT Ion Gheorghe Maurer, Románia Szocialista Köztársaság Miniszter­­tanácsának elnöke táviratot intézett Mehmet Shehu elvtárshoz, Albánia Népköztársaság Minisztertanácsa elnökéhez és ebben kifejezi együttér­zését azoknak az áradásoknak kapcsán, amelyek nemrég Albánia Nép­­köztársaság egyes övezeteit sújtották. Aldo Moro olasz külügyminiszter Bukarestben Corneliu Manescu külügyminisz­ter meghívására hivatalos látogatás­ra a fővárosba érkezett Aldo Moro olasz külügyminiszter. A vendég kíséretében van Rober­to Ducci nagykövet, a politikai ü­­gyek vezérigazgatója, Desidio Guaz­­zaroni meghatalmazott miniszter, a gazdasági ügyek helyettes igazga­tója, Luigi Cottafavi meghatalma­zott miniszter, a miniszter kabinet­­főnöke, Salvatore Saraceno, megha­talmazott miniszter, a sajtószolgálat vezetője, Sereno Frento, a mi­niszter magántitkárságának veze­tője, Carlo Andrea Orsini Ba­roni nagykövetségi tanácsos, a pro­­tokollszolgálat vezetője, Giulio Bi­­lancioni nagykövetségi tanácsos, a gazdasági ügyek vezérigazgatóságá­nak irodafőnöke, Luigi Vittorio Fer­raris nagykövetségi tanácsos, a poli­tikai ügyek vezérigazgatóságénak írodafőnöke. Az Otopeni repülőtéren Corneliu Manescu külügyminiszter, helyette­se, Vasile Gliga, Iacob Ionascu ró­mai nagykövet és külügyminiszté­­riumi főtisztviselők fogadták a ven­dégeket. Ott volt Niccolo Moscato buka­resti olasz nagykövet és a nagy­­követség több tagja. / * Kifejezve megelégedését romániai látogatása fölött, Aldo Moro olasz külügyminiszter a repülőtéren kije­lentette : Románia és Olaszország között eléggé gyakoriak a kontaktu­sok, a két országot egybefűző ba­rátságnak megfelelően. Nemcsak az olasz kormány érzelmeit tolmácso­lom, hanem az olasz népét is, amely megkülönböztetett rokonszenvvel vi­seltetik a román nép iránt. Protokolláris látogatás Aldo Moro, az Olasz Köztársaság külügyminisztere protokolláris láto­gatást tett Corneliu Meneseinn­ál, Románia Szocialista Köztársaság kü­lügymin­i­szterénél. A találkozón részt vett Vasile Gliga helyettes külügyminiszter, Ia­­cob Ionatou, Románia olaszországi nagykövete, Cornel Vladu külügymi­­nisztériu­mi igazgató. Ott volt Niccolo Moscato, Olasz­ország bukaresti nagykövete, Rober­to Ducci nagykövet, a politikai ügyek vezérigazgatója. A találkozó szívélyes légkörben folyt le. Vacsora az olasz külügyminiszter tiszteletére Corneliu Manescu külügyminiszter vacsorát adott Aldo Moro, Olaszor­szág külügyminisztere tiszteletére. Részt vett Cornel Burtica külke­reskedelmi miniszter, Pomipiliu Ma­­covei, a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság elnöke, Mircea Maliba oktatásügyi miniszter, Jacob Ionascu, Románia olaszországi nagy­követe, külügyminisztériumi főtiszt­viselők. Ott volt Niccolo Moscato, Olasz­ország bukaresti nagykövete, a ven­dég kíséretében levő hivatalos sze­mélyek, s a nagykövetség több tag­­ja. A szívélyes légkörben lefolyt va­csorán Corneliu Manescu és Aldo Moro pohárköszöntőt mondott. 1971. JAN. 14., CSÜTÖRTÖK Diplomáciai kapcsolatok létesítése Románia Szocialista Köztársaság és Togo Köztársaság között A Románia Szocialista Köztársaság és Togo Köztársaság közötti barát­sági és együttműködési kapcsolatok fejlesztése érdekében a két ország kormánya elhatározta, hogy nagy­követségi szinten diplomáciai kap­csolatokat létesít. A két kormány ugyanakkor ab­ban is megegyezett, hogy nagy­követeket akkreditál Bukarestben és Lomeben. i SPORT • SPORT » SPORT + SPORT # SPORT % SPORT # SPORT # SPORT 1 A MURESUL NEM ISMER LEHETETLENT (Folytatás az 1. oldalról) — Szétforgácsolódtak az erők. Több mint egy évtizeddel ezelőtt a labdasportokban összpontosított klu­bokkal rendelkeztünk, ahol a játéko­sok könnyen kinőhették magukat, hiszen a legjobbak mind együtt AZ ELSŐ NAP EREDMÉNYEI ! Brassói Rulmentul — Szebeni CSM — 19:10; Bukaresti IEFS — Temesvári Constructorul 12:7; Bu­karesti Universitatea — Buhusi-­ Textila 17:10; Temesvári Univer­sitatea — Marosvásárhely­ More­sul 19:11; Bukaresti Confectia — Székelyudvarhelyi Vointa 12:12. voltak­ Most a sok kis egyesület csak arra jó, hogy marakodás folyjék a te­hetséges elemekért. Női kézilabdában például a Bolyai sportlíceum, a Sportiskola, a Dermagant B-osztá­­lyú együttese és a Muresul csa­pata képezi a játékosokat, s bár mindenütt vannak tehetségek, nincs hol rutint és tapasztalatot szerezze­nek. Az erő az erős klubokban van, másképp nincs haladás. — A kilátások 7 — Márciusban a megyei Testne­velési és Sporttanács ülésszakán nagyhorderejű változásokra van ki­látás. Ennek azonban csak 2—3 év múlva lehet meg az eredménye. Csak korábbi állításomat ismételhe­tem meg: egy évvel korábban ju­tottunk be az A-osztályba, ha ez csak az idén történik, jövőre biztos, hogy f­ásképp léptünk volna pályá­ra, még a bajnok Temesvári Univer­sitatea ellen is ! Mivel azonban így történt, meg kell próbálnunk a le­hetetlent is. A Marosvásárhelyt Muresul női csapatának helyzete valóban rend­kívül nehéz, s ha az edzőnek nem is sikerül tervét valóra váltania, mé­gis meg merjük kockáztatni, hogy a csapatban vannak tehetséges játé­kosok, akik — ha az idén nem is — egy-két év múlva hallatnak majd magukról. Ezt egyébként Helvig Vilmos sem titkolta... TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • Megegyezett a Iasi-i Fenlorina és a Moszkvai Dinamo női röplabda csapata : a BEK negyeddöntőjében sor­­ra kerülő kettős mérkőzést február 10-én Iasi-ban, 14-én pedig Moszkvá­ban játsszák le • A jövő héten kerül sor súlyemelőink első idei nemzetközi szereplésére. A román válogatott ja­nuár 20-án, Ploiesti-en, Franciaország csapatával méri össze erejét . Pénte­ken kezdődik Innsbruckban a négyes bob Európa-bajnokság. A kontinentá­lis vetélkedőn kilenc ország 24 szán­kója vesz részt, köztük bobozóink is. A szokatlanul enyhe idő miatt azon­ban mindmáig nem sikerült a részve­vőknek edzést tartaniuk, mivel egy helyi jellegű verseny alkalmával a pálya használhatatlanná vált . A csehszlovákiai Spindler Ev­elynben svájci, NDK-beli, jugoszláv, norvég, lengyel, román, magyar és csehszlovák versenyzők részvételével nagyszabású síugró versenyt rendeztek. A győzel­met, 233,7 ponttal, a svájci Hans Schmidt szerezte meg a csehszlovák Jiri Raska előtt. A svájci síző leg­jobb ugrásai : 80,5 méter, illetve 82 méter . A Sapporo­ Téli Olimpiai Já­tékok rendezői közölték, hogy az olim­piai lángot 1971 december 28-án indít­ják útnak Athénből, ahonnan az olim­pia színhelyére 1972 január elsején fog megérkezni. Kuba Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Kuba Köztársaság nemzeti finn né­pe, felszabadulásának 12. évfordu­lója alkalmából Jesus Barreiro, Ku­ba bukaresti nagykövete fogadást adott az Athenée Palace szállodá­ban. Részt vettek a következő elvtár­­sak : Virgil Trofin, az RKP KB Vég­rehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, a KB titkára, Emil Draganescu, az RKP KB Vég­rehajtó Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács alelnöke, Vasile Vlad, az RKP KB osztályvezetője, Baj­or Almásán, Dan Enachescu és Teodor Vasiliu miniszterek, George Maco­­vescu, a külügyminiszter első he­lyettese, központi intézmények és társadalmi szervezetek vezetői, tudo­mányos, művészeti és kulturális dol­gozók, tábornokok és törzstisztek, ro­mán újságírók és külföldi sajtótudó­sítók. Ott voltak Bukarestben akkredi­tált diplomáciai kirendeltségek ve­zetői és a diplomáciai testület szá­mos tagja. ÉLÉNK JÉGKORONG TEVÉKENYSÉG­­MINDEN SZINTEN z elmúlt napokban ismét meg­élénkült a jégkorong tevékeny­ség. Galacon és Csíkszeredában, a B- osztály két csoportjában, az első me­net mérkőzéseit bonyolították le. A dunai kikötővárosban a helyi Duná­­rea, a Marosvásárhelyi Comertul és a Gyergyószentmiklósi Sportiskola mérte össze erejét. A várakozásnak megfelelően, a hazai pálya előnyét él­vező galaciak veretlenül végeztek az élen, második a Comerful, harmadik a Gyergyószentmiklósi Sportiskola lett.Csíkszeredában a Székelyudvarhelyi Tirnava, a Csíkszeredai Vointa, a Brassói Dinamo, a Kézdivásárhelyi Cooperatistul és a Csíkszeredai Sport­iskola versengett az elsőségért. Itt a tavaly még A-osztályú Tirnava és a Csíkszeredai Sportiskola szerepelt a legjobban. A visszavágókat február végén és március elején tartják, minden cso­portból az első két helyezett jut be a négyes döntőbe, a győztes pedig jö­vőre az A-osztályban szerepelhet. A román válogatott idei első for­maellenőrző mérkőzését Ljublja­nában, Jugoszlávia csapata ellen ját­szotta. A rajt jól sikerült. Válogatot­tunk lelkes, jó játék után 5:3 arányú, megérdemelt győzelmet aratott. Az együttes góljait Szabó Géza (2), Fr. Iginca, Varga és Kalamár szerezték. A két csapat tegnap, lapzárta után, újabb mérkőzést játszott egymással. H­étfőtől, a fővárosi 23 August jégstadionban folytatódik az A- osztályú bajnokság. A Kolozsvári Ag­ronómia az egyetemi vizsgaidőszak miatt, ezúttal sem vesz részt a küz­delmeken, mérkőzéseit utólag játssza le.A mérkőzésekre­­ január 18 és 23 között kerül sor a következő prog­ram szerint — január 18-án, hétfőn : Csíkszeredai Avintul — Gyergyószent­miklósi Avintul, Steaua — Petrol- Geologie ; január 19-én, kedden : Pet­rol-Geologie — Gyergyószentmikló­si Avintul, Csíkszeredai Avintul — Bukaresti Dinamo ; január 20-án, szer­dán : Steaua — Gyergyószentmiklósi Avintul, Dinamo — Petrol-Geologie ; január 21-én, csütörtökön : Dinamo — Gyergyószentmiklósi Avintul, Steaua — Csíkszeredai Avintul ; január 23-án, szombaton : Csíkszeredai Avintul — Petrol-Geologie, Steaua — Dinamo. A ELFOGADTÁK CASSIUS CLAY FELLEBBEZÉSÉT Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságán közölték, hogy elvben elfo­gadták Cassiu­s Clay fellebbezését a néhány éve hozott ítélet ellen, amely szerint a volt világbajnokot öt évi börtönbüntetésre és több ezer dollá­ros pénzbírságra ítélték, mivel nem volt hajlandó katonai kötelezettségei­nek eleget tenni, és az USA katoná­jaként Vietnamba utazni. Clay tehát most már hivatalosan is mérkőzhet a világbajnoki címért, ellenfele, mint ismeretes, Joe Frazier jelenlegi világ­bajnok lesz. A találkozóra március 8-án, a Madison Square Garden szo­rító­jában kerül sor. A döntés hallatára Clay kijelentet­te : „Most már teljesen megnyugod­tam, teljes erővel készülhetek a Fra­zier elleni mérkőzésre. Bízom abban, hogy ország-világ előtt igazolni tu­dom, én vagyok a világbajnok a vi­lág legjobb öklözője.“

Next