Előre, 1971. január (25. évfolyam, 7201-7225. szám)
1971-01-14 / 7210. szám
CLÖRE 2. oldal MŰVELŐDÉS ÍGÉRETES INDULÁS NAGYVÁRADI KIÁLLÍTÁS Kt fiatal képzőművész egyéni kiállítással mutatkozott be Nagyváradon: BEKE MÁRIA textiles és P. EMŐDI ETELKA keramikus. Mindketten a tavaly végezték el a kolozsvári főiskolát, először tehát azért kell megdicsérnünk őket, hogy máris közönség elé álltak. Elismeréssel kell szólnunk arról az eleganciáról is, ahogyan anyagukat elrendezték; kiállításuk mint BEKE MÁRIA textíliái mindenek előtt szerzőjük kiváló szakmaitudásáról győznek meg. Egyforma biztonsággal és jóízléssel használ mindenféle anyagot, kenderkócot, műszálat, gyapjút, selymet, rongyot. Kevés, színből, főként a fekete és szürke, illetve a barna és sárga árnyalataiból komponál, de színkezelésének finomságánál is szembetűnőbb a fiatal textiles rajztudása. Ritmus- és formajátékai egyik-másik faliszőnyegén valóságos grafikusi teljesítmények s általában arról győznek meg, hogy Beke Mária — legtöbb fiatal és idősebb pályatársától eltérően — nem a népi szövőmesterek munkáinak s a naiv művészetnek ihlető forrásaiból merít, hanem a modern grafikusi törekvéseket próbálja a textíliában — a felhasználandó anyag törvényei szerint — alkalmazni. Legsikerültebb munkájának az Ipari ritmus címmel jelzett faliszőnyeget tartom, mely — anyagban, rajzban és színben egységesen — magába sűríti egy ipari világ ideges vibrálásait s mégis feszes következetes logikáját. Külön örülhetünk annak, hogy a fiatal művésznő olyan munkákat is bemutatott faliszőnyegei mellett, amelyeket rendszerint ki szoktak rekeszteni a kiállítási csarnokokból , bemutatott ruhaanyagjai e szerény kiállításon is azt az érvényes közhelyet bizonyítják, hogy termékenyítő impulzusokat a divat fejlődéséhez, az ízlés, az öltözködés kultúrájához elsősorban ihletett művésztervező adhat. Különösen tetszett a kék és zöld összejátszó nemes tónusaiból szőtt női ruhaanyag. Ehhez hasonló árukat szívesen látnánk ezután rendszeresen a váradi művészeti boltban! P. EMŐDI ETELKA munkái három irányban is jelzik a keramikusnő érdeklődését. Először is eredményeiről kell szólnunk, s ezek közül is ki kell emelnünk azt a két kunkori fülű, mázatlan csészét, melyet a művésznő találó ötlettel egy fekete borítólapú könyvre, Cesare Pavese Az élni tudás mestersége című kötetére helyezett. Ez a kiállítási darab s még több más munka tanúsítják, hogy Emődi Etelka érdeklődését az ősi kerámiák — feltételezhetőleg a precucuteni kor kerámiáinak — formai tisztasága és egyszerűsége köti le. Mázas kerámiái s gyümölcsöstálai, csészéi és más edényei a finom erezés technikájával tűnnek ki, egyik-másik kerámiája szinte a vörösmárvány finom erezetének hatását éri el. A másik irány, mely felé a kerámikus tekint , a kerámiának térplasztikaként való felhasználása. Földre helyezett kerámia-kompozícióját és vázaformáit oda tudjuk képzelni például egy park fái közé. Ugyanezek a munkái felhívják arra is a figyelmet, hogy a kerámiának milyen sok köze van az alkalmazott képzőművészethez . Lehetőségeire, építészeti ornamentációs hasznosítására figyelni természetesen nemes a művészek dolga — a tervezőintézeteké és építő vállalatoké legalább annyira. P. Emődi , Etelka munkái között rangos helyet foglalnak el azok a szép kerámia plakettek, melyeket a kerámikus a korszerű otthon falára álmodott. Ezek a munkák a mázak pazar pikturális gazdagságával tűnnek ki. Míg kolleganője a grafikától,6 a modern festészettől tanult sokat. Mind a textiliák, mind a kerámiák jelentkezését örömmel üdvözöljük, különösen Nagyváradon, ahol épp e két művészeti ágban a legszűkösebbek a tradiciák és parancsolók a mai szükségletek. Ez a kiállítás ugyanis feljogosít arra a reményre, hogy mindkét művésznő hamarosan kiépíti kapcsolatait mindazokkal, akik gyümölcsöztetni tudják képességeiket — építészetben, textília- és divattervezésben. S elvárható, hogy főként az Arta Crisana szövetkezet, ahol dolgoznak, jól fog gazdálkodni tehetségükkel, valóban alkotó művészi feladatokat bíz rájuk és kivitelezi a kezdeményezéseiket. Bölöni Sándor BEKE MÁRIA Faliszőnyeg kiállítás-rendezési teljesítmény is figyelemre méltó. P.EMODI ETELKA kerámiái A SAPTAMINA, az Eugen Barbu által felfrissített és kibővített fővárosi hetilap eleven szellemével, mozgékonyságával és gazdag tartalmával nyomban megszerezte a közönség érdeklődését. A Saptamina az egyetlen lapunk, mely — némi kétkedéssel — jelzi példányszámát: 65 000. A siker érthető: az egykori műsorfüzetből jól informált, a főváros művelődési életéről részletesen tájékoztató, érdekességekben bővelkedő, csipkelődő állásfoglalásaival izgató hetilap lett. Komolyabb kérdésekhez is hozzászól a lap: az óesztendő végén kerekasztalt szervezett a színpadi szerzők védelmében, a szöveg elsődlegességéről. A színházi kerekasztalok divatját éljük, az értekezlet azonban elüt az utóbbi időben lezajlott vitáktól, már azzal is, hogy egyértelműen szembeszáll egy Uralkodni látszó törekvéssel: a rendezői szuverenitással a szöveg értelmezésében és felhasználásában. Az alkalmat I. D. Strbu Arca bűnei speranse című darabjának bemutatója szolgáltatta, a szerző ugyanis tiltakozott a bukaresti vígszínházbeli előadása ellen, mondván, hogy Geo Berechet, a rendező, mintegy harminc oldalt húzott szövegéből és meghamisította mondanivalóját. De nyilván nem csupán ez az egyedüli eset késztette a lapot a kerekasztal szervezésére, hanem az utóbbi évek nagy visszhangú és éles ROSTA polémiákat kiváltó előadásai. Ciulei, Esrig, Pintilie, Penciulescu és mások rendezései, akik a hagyományos felfogástól eltérően egyéni látásmóddal és szabadossággal korszerűsítettek klasszikus szövegeket. A SAPTAMINA rövidítve közölte a kerekasztal anyagát, és most önálló cikkekként sorra megjelenteti a felszólalásokat. A részvevők szinte egyhangúan — és elég agresszív hangnemben — az írói szöveg elsődlegessége is sérthetetlensége mellett foglaltak állást, nagyobb tiszteletre, több hűségre és alázatra intve a rendezőket. A szerző gondolatait és szándékait vigyék színre, ne egyénieskedjenek, vagy ha ilyesmire törekednek, akkor játszassák el a saját szövegüket; — valahogyan így összegezhetjük a kialakult véleményt. Egynémely vehemensebb érvelés olvastán az a gondolata is támad az embernek, hogy célszerűbb lenne egyszerűen felolvastatni a színpadon a darabokat, hogy a szerzőt és művét megóvjuk a rendező illetéktelen közreműködésétől. Tagadhatatlan, a rendezői szabadság nem lehet korlátlan, és az írói szöveg nem Csáki szalmája, de a modern színpadi törekvések sikerei elég beszédesen igazolják a merész rendezőket. Jogosnak tartom azt a felfogást is, mely a rendezést az előadóművészetek közé sorolja és a partitúra lejátszását igényli, de éppen így elfogadhatjuk a rendezői munkát alkotásnak minősítő álláspontot is, mely szerint a színház számára a szöveg kiindulópont csupán önálló mű létrehozására. Persze, a szerzőt nem lehet kihagyni a számításból, a rendező az ő művét gondolja, építi tovább a színház sajátos eszközeivel. És amit az önálló alkotóként dolgozó rendezőktől az utóbbi időben láttunk, a Troilus és Cressida, a Farsang, a Leonce és Léna vagy a Lear király éppen elégséges érv amellett, hogy a korszerű színház elképzelhetetlen a darabot önállóan értelmező, újraálmodó és mához közelítő rendezői alkotás nélkül. Persze, távolról sem haszontalan a SAPTAMINA kerekasztalának figyelmeztetése a túlkapások és öncélú változtatások ellen, de hasznosabb lett volna, ha a tárgyalóasztal valóban teljesen kerek lett volna. Mert a kör nyitott maradt, ugyanis legkiválóbb színházi szakembereink: Beligan, Ciulei, Penciulescu, Esrig, Pintilie, Giurchescu, Cojar és a többiek hiányoztak. Kovács János Szerzők kontra rendező? (Folytatás az 1. oldalról) váltak, megszaporodtak. Jócskán túl vagyunk az írástudatlanság leküzdésén, a cél ma az, hogy az emberek kezébe jó könyv kerüljön, s azt értőn olvassák. Nemcsak afelől kell meggyőzni az embereket, hogy megnézzenek egy képzőművészeti alkotást, de meg kell tanítani őket, hogy miként álljanak elébe. Műkedvelő mozgalmunkban is le kell mondani a mennyiségi eredmények hajszolásáról, a kényszerű együttesekről és műsorokról, s a minőségre, a tartalomra kell áttolnunk a hangsúlyt. A még kísértő sablonokat félre kell tenni — lomtárban a helyük —, ébreszteni kell a helyi hagyományokat, hogy az új formákat, elképzeléseket azokba olthassuk, mert valós eredményeket csak így érhetünk el. A másutt bevált formák egyszerű átvétele csak úgy indokolt, ha általuk többletet kapunk. Divat ma a műkedvelő-mozgalom válságáról, elszürküléséről beszélni. Miként az sok tanácskozáson kiderült — én Csíkszeredán és Temesváron is megfigyelhettem —, a közönség érdektelenségét, a fiatalok közömbösségét hangoztató művelődési otthon igazgatók, falusi értelmiségiek általában kényelemszeretetüket, fantáziaszegénységüket, a realitások iránti érzéketlenségüket takargatják. Ahol a népnevelők úgy igazodnak a a lakosság fokozódó igényeihez, hogy azt egy lépéssel igyekeznek megelőzni, ahol számolnak a valós lehetőségekkel, ahol meg tudnak szabadulni a sablonoktól, ott megmutatkoznak az eredmények is. Példának elég idézni a zetelakiak pár év előtti Énekesmadár előadását, amely valóságos Tamási-divatot teremtett a környéken. Az első falusi „universitas" Hargita megyében, a gyergyóalfalusi népi egyetem ugyanilyen ösztönző példának bizonyult. Több mint száz hallgatója van az általános műveltséget terjesztő előadásoknak, s ez a szám gyarapodóban van, mert a több mint ötven helyi értelmiségi és a meghívott előadók színvonalasan, de ugyanakkor a falusi emberek számára hozzáférhetően próbálnak beszélni mai életünkről, a titkait fokozatosan feltáró világ bonyolult kérdéseiről, jelenségeiről. A rigmusbrigádok ellenben kevés helyen váltak életképessé. Adott időben az ország minden művelődési otthonában működtek, legalábbis papíron. De meggyökerezésükre hiába vártunk. A csíkszentdomokosi agitációs brigád előadásainak sikere azonban azt bizonyítja, ha a jól összeállított műsorban olyan kérdéseket érintenek, amelyek a falu lakosságát valóban foglalkoztatják, a brigád csakugyan hatékony tényezővé válhat a falu életében. Sokszorosan bebizonyosodott már, hogy a népnevelést nem lehet és nem szabad kampányszerűen végezni, következésképpen nagy hibát követnek el azok a művelődési otthon igazgatók, akik a téli hónapokra csak néhány látványos rendezvény megtartására korlátozzák évi munkájukat. A műkedvelő csoportok is csak akkor érhetnek el eredményeket, ha folyamatosan, megszakítás nélkül dolgoznak, ha rendszeresen fellépnek. Az ismeretterjesztésre pedig különösen vonatkozik ez. A tömegkommunikációs eszközök terjedésével az emberek naponta tájékozódnak a világjelenségekről, a politikai eseményekről. Némelyeket csak részben értenek meg, mások előtt teljesen értetlenül állanak. A művelődési házakban szervezett előadásoknak, szimpozionoknak, klubesteknek az a szerepe, hogy ott a felmerült problémákat tisztázzák, a nyugtalanító kérdésekre választ adjanak. Elfogadhatatlan azoknak a kultúraktivistáknak az álláspontja, akik az ismeretterjesztést, a népnevelést kizárólag a rádió- és tévékészülékekre szeretnék bízni. Miért műkedvelősködjenek a munkások, a falusi dolgozók, amikor a televízió képernyőjén a legjobb színházak, táncegyüttesek, zenekarok előadásait láthatják? Miért hallgassanak meg vidéki tanárokat, tudományos brigádokat, amikor akadémikusok előadásait élvezhetik a rádióban és a televízióban? A tömegkommunikációs eszközök jelentős szerepét senki sem tagadja, ámde a személyes részvétel, a közbekérdezés lehetősége sokkal tevékenyebben kapcsolja be az embereket a kultúra, a tudományos műveltség áramkörébe, mintsem hogy elhanyagolható lenne. Kulturális „fehér foltok" ott is lehetnek, ahol egymást érik a televízió és rádióantennák. A Hargita megyei tanácskozáson például többen is felvetették a Csíkszereda és Székelyudvarhely város nagyarányú urbanizációja, ipari fejlődése következtében fellépő szociális, kulturális problémákat: nagyszámú fiatal került rövid idő alatt faluról városra, mindennapi problémáikkal, műveltségi szintjük emelésével szinte senki sem foglalkozik. A végzett felmérések eredményei közelről sem megnyugtatóak. Szakmai képzésüket vállalja az a gyár, amelyik alkalmazta őket, de általános műveltségüket, kulturális hajlamaikat, képességeiket nincs hol gyarapítaniuk. Elenyészően kevesen találják meg az utat a művelődési házakhoz, a közkönyvtárakhoz, a vállalati klubokhoz. Beilleszkedésük az új környezetbe nem válságmentes, feltétlenül foglalkozni kell velük. A folyamatosságnak, a színvonal állandó emelésének biztosítása vezethet csak a megújuláshoz. A megyei tanácskozásokon megfogalmazódott az a követelmény, hogy a kulturális rendezvények megtervezésekor ne pusztán a szórakoztatásra (amelyre kétségtelenül szükség van) helyezzék a hangsúlyt, hanem a nevelő jellegre, a tartalmasságra, a komolyságra. A népnevelés egész embert követel, a falusi művelődési otthonok megszervezésének, vezetésének mai formája azonban nem teszi lehetővé, hogy az igazgató kielégítően foglalkozzék a közművelődési munkával. Ha az igazgató a műkedvelő mozgalomra, az ismeretterjesztésre tesz fel mindent, akkor más jellegű munkáját kénytelen elhanyagolni. A művelődési otthon igazgatók ugyanis a községi pártbizottságok titkárhelyettesei, a néptanácsok alelnökei, esetenként az önkéntes tűzoltó alakulat jegyzői, a békéltető bizottság elnökei, sőt (például a Temes megyei Igazfalván) iskolaigazgatók is egyszemélyben. Ritka az olyan ember, aki az említett feladatoknak legalább egy részét tökéletesen el tudja látni. Igaz, a közművelődés nem lehet egy faluban csupán a művelődési otthon igazgató ügye, fel kell zárkózniuk melléje az összes értelmiségieknek — nemcsak a tanároknak —, ha eredményes munkát akarnak végezni. Lelkes értelmiségiek mindenfelé akadnak, de sok helyen a művelődési otthon igazgatónak arra sem jut ideje, hogy feladatot adjon nekik, s hogy végzett munkájukat értékelje. A nem községközpont-falvak állnak a legrosszabbul ilyen tekintetben. Romain Rolland azt írta valahol: „Mi pedig azt mondjuk: népi művészetet akartok? Legyen hát először népetek, népetek, amelynek szelleme elég szabad, hogy élvezhessen, amelynek van szabad ideje, amelyet nem zúz össze a nyomor, a szüntelen munka, amelyet nem tompítanak el a babonák, a jobbról és balról támadó vakhitek, népetek, amely önmagának ura és győztesen került ki a ma folyó küzdelemből." A mi népünk ilyen életének, gondolatainak ura, előrelátó tervezője. Vajúdó korunk, nemes eszméink, gazdagodó életünk elkötelezett népművelőket kíván, hogy „minden emberi mű értelme" több szólamban búgjon fel bennünk. IDÉNY ÉS KÖZMŰVELŐDÉS Általános modorosságok Alig van ember, akinek a beszédében ne ismétlődnének olykor gyakrabban, máskor ritkábban egyes szavak, kifejezések, amelyekről nyomban rájuk ismerünk még akkor is, ha nem látjuk őket. Ezek az ún. szavajárási szók jellemzik használóikat ugyanúgy, mint egyes mozdulatok, a jellegzetes testtartás vagy más modorosság. A szavajárási szók egy része azonban — különösen napjainkban — kezd „társadalmi“ jellegűvé válni, és jellemzője — jórészt — a legkülönbözőbb foglalkozási ágban dolgozóknak nemre és —■ jóformán — korra való tekintet nélkül. A ne is haragudj (on), ne haragudj(on), a végső soron, a könyörgöm hallható lépten-nyomon . A példaként említett modorosságok „töltelék“-jellegűek. A ne haragudj(on), ne is haragudj(on) forma ilyenszerű tartalmat hordoz : úgy gondolom, megbocsásson. A végső soron talán még inkább „töltelék-elem", mint a ANYANYELVÜNK ne (is) haragudj(on). Emiatt nehezebb is olyan szövegkörnyezetet ideiktatni, amelyben jellegzetes „töltelék“ voltát érzékeltethetjük. Ha valaki az iránt érdeklődik, hogy miképpen tehetne szert több gyakorlatra — mondjuk — a gépkocsivezetésben, azt feleli rá a kérdezett. Végső soron tőled, függ. Itt a pusztán, egyedül, csak jelentésével azonos tartalmat hordoz, vagy fölösleges : (Ez) tőled függ. Végül a könyörgöm igealak egészen sajátos alakulat. Először is a könyörög nem ikes ige, tehát semmiképpen sem helyes az -m személyrag használata: (én) könyörgök valakinek valamiért és nem könyörgöm. Emellett talán ennek van a leginkább „töltelék“ jellege. Ha például a társalgók egyike az öltözködésről beszélve azt mondja : De könyörgöm miért nem varratott magának rövidebb szoknyát — ebben a szövegösszefüggésben a vajon kérdőszóval egyértelmű a könyörgöm. De már ebben a mondatban: Dezső, könyörgöm, tudja, hogy mennyire ragaszkodik hozzá a leánya —, mintha valamelyes csodálkozó árnyalat lappangana benne; ilyesféle, de hiszen tudnod kellene, hogy Dezső tudja... Máskor semmi keresnivalója a mondatban. Ne haragudjanak, kedves olvasók, de végső soron mégis csak számot kellene vetnünk azzal, hogy ne terheljük olyan „töltelékelem“-ekkel mondatainkat, amelyekre semmi szükség sincs. Könyörgöm (!) ne engedjük, hogy ezek a modorosságok még nagyobb teret hódítsanak. Gálffy Mózes KÖZÉLETI HÍREK TÁVIRAT Ion Gheorghe Maurer, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke táviratot intézett Mehmet Shehu elvtárshoz, Albánia Népköztársaság Minisztertanácsa elnökéhez és ebben kifejezi együttérzését azoknak az áradásoknak kapcsán, amelyek nemrég Albánia Népköztársaság egyes övezeteit sújtották. Aldo Moro olasz külügyminiszter Bukarestben Corneliu Manescu külügyminiszter meghívására hivatalos látogatásra a fővárosba érkezett Aldo Moro olasz külügyminiszter. A vendég kíséretében van Roberto Ducci nagykövet, a politikai ügyek vezérigazgatója, Desidio Guazzaroni meghatalmazott miniszter, a gazdasági ügyek helyettes igazgatója, Luigi Cottafavi meghatalmazott miniszter, a miniszter kabinetfőnöke, Salvatore Saraceno, meghatalmazott miniszter, a sajtószolgálat vezetője, Sereno Frento, a miniszter magántitkárságának vezetője, Carlo Andrea Orsini Baroni nagykövetségi tanácsos, a protokollszolgálat vezetője, Giulio Bilancioni nagykövetségi tanácsos, a gazdasági ügyek vezérigazgatóságának irodafőnöke, Luigi Vittorio Ferraris nagykövetségi tanácsos, a politikai ügyek vezérigazgatóságénak írodafőnöke. Az Otopeni repülőtéren Corneliu Manescu külügyminiszter, helyettese, Vasile Gliga, Iacob Ionascu római nagykövet és külügyminisztériumi főtisztviselők fogadták a vendégeket. Ott volt Niccolo Moscato bukaresti olasz nagykövet és a nagykövetség több tagja. / * Kifejezve megelégedését romániai látogatása fölött, Aldo Moro olasz külügyminiszter a repülőtéren kijelentette : Románia és Olaszország között eléggé gyakoriak a kontaktusok, a két országot egybefűző barátságnak megfelelően. Nemcsak az olasz kormány érzelmeit tolmácsolom, hanem az olasz népét is, amely megkülönböztetett rokonszenvvel viseltetik a román nép iránt. Protokolláris látogatás Aldo Moro, az Olasz Köztársaság külügyminisztere protokolláris látogatást tett Corneliu Meneseinnál, Románia Szocialista Köztársaság külügyminiszterénél. A találkozón részt vett Vasile Gliga helyettes külügyminiszter, Iacob Ionatou, Románia olaszországi nagykövete, Cornel Vladu külügyminisztériumi igazgató. Ott volt Niccolo Moscato, Olaszország bukaresti nagykövete, Roberto Ducci nagykövet, a politikai ügyek vezérigazgatója. A találkozó szívélyes légkörben folyt le. Vacsora az olasz külügyminiszter tiszteletére Corneliu Manescu külügyminiszter vacsorát adott Aldo Moro, Olaszország külügyminisztere tiszteletére. Részt vett Cornel Burtica külkereskedelmi miniszter, Pomipiliu Macovei, a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság elnöke, Mircea Maliba oktatásügyi miniszter, Jacob Ionascu, Románia olaszországi nagykövete, külügyminisztériumi főtisztviselők. Ott volt Niccolo Moscato, Olaszország bukaresti nagykövete, a vendég kíséretében levő hivatalos személyek, s a nagykövetség több tagja. A szívélyes légkörben lefolyt vacsorán Corneliu Manescu és Aldo Moro pohárköszöntőt mondott. 1971. JAN. 14., CSÜTÖRTÖK Diplomáciai kapcsolatok létesítése Románia Szocialista Köztársaság és Togo Köztársaság között A Románia Szocialista Köztársaság és Togo Köztársaság közötti barátsági és együttműködési kapcsolatok fejlesztése érdekében a két ország kormánya elhatározta, hogy nagykövetségi szinten diplomáciai kapcsolatokat létesít. A két kormány ugyanakkor abban is megegyezett, hogy nagyköveteket akkreditál Bukarestben és Lomeben. i SPORT • SPORT » SPORT + SPORT # SPORT % SPORT # SPORT # SPORT 1 A MURESUL NEM ISMER LEHETETLENT (Folytatás az 1. oldalról) — Szétforgácsolódtak az erők. Több mint egy évtizeddel ezelőtt a labdasportokban összpontosított klubokkal rendelkeztünk, ahol a játékosok könnyen kinőhették magukat, hiszen a legjobbak mind együtt AZ ELSŐ NAP EREDMÉNYEI ! Brassói Rulmentul — Szebeni CSM — 19:10; Bukaresti IEFS — Temesvári Constructorul 12:7; Bukaresti Universitatea — Buhusi- Textila 17:10; Temesvári Universitatea — Marosvásárhely Moresul 19:11; Bukaresti Confectia — Székelyudvarhelyi Vointa 12:12. voltak Most a sok kis egyesület csak arra jó, hogy marakodás folyjék a tehetséges elemekért. Női kézilabdában például a Bolyai sportlíceum, a Sportiskola, a Dermagant B-osztályú együttese és a Muresul csapata képezi a játékosokat, s bár mindenütt vannak tehetségek, nincs hol rutint és tapasztalatot szerezzenek. Az erő az erős klubokban van, másképp nincs haladás. — A kilátások 7 — Márciusban a megyei Testnevelési és Sporttanács ülésszakán nagyhorderejű változásokra van kilátás. Ennek azonban csak 2—3 év múlva lehet meg az eredménye. Csak korábbi állításomat ismételhetem meg: egy évvel korábban jutottunk be az A-osztályba, ha ez csak az idén történik, jövőre biztos, hogy fásképp léptünk volna pályára, még a bajnok Temesvári Universitatea ellen is ! Mivel azonban így történt, meg kell próbálnunk a lehetetlent is. A Marosvásárhelyt Muresul női csapatának helyzete valóban rendkívül nehéz, s ha az edzőnek nem is sikerül tervét valóra váltania, mégis meg merjük kockáztatni, hogy a csapatban vannak tehetséges játékosok, akik — ha az idén nem is — egy-két év múlva hallatnak majd magukról. Ezt egyébként Helvig Vilmos sem titkolta... TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • Megegyezett a Iasi-i Fenlorina és a Moszkvai Dinamo női röplabda csapata : a BEK negyeddöntőjében sorra kerülő kettős mérkőzést február 10-én Iasi-ban, 14-én pedig Moszkvában játsszák le • A jövő héten kerül sor súlyemelőink első idei nemzetközi szereplésére. A román válogatott január 20-án, Ploiesti-en, Franciaország csapatával méri össze erejét . Pénteken kezdődik Innsbruckban a négyes bob Európa-bajnokság. A kontinentális vetélkedőn kilenc ország 24 szánkója vesz részt, köztük bobozóink is. A szokatlanul enyhe idő miatt azonban mindmáig nem sikerült a részvevőknek edzést tartaniuk, mivel egy helyi jellegű verseny alkalmával a pálya használhatatlanná vált . A csehszlovákiai Spindler Evelynben svájci, NDK-beli, jugoszláv, norvég, lengyel, román, magyar és csehszlovák versenyzők részvételével nagyszabású síugró versenyt rendeztek. A győzelmet, 233,7 ponttal, a svájci Hans Schmidt szerezte meg a csehszlovák Jiri Raska előtt. A svájci síző legjobb ugrásai : 80,5 méter, illetve 82 méter . A Sapporo Téli Olimpiai Játékok rendezői közölték, hogy az olimpiai lángot 1971 december 28-án indítják útnak Athénből, ahonnan az olimpia színhelyére 1972 január elsején fog megérkezni. Kuba Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Kuba Köztársaság nemzeti finn népe, felszabadulásának 12. évfordulója alkalmából Jesus Barreiro, Kuba bukaresti nagykövete fogadást adott az Athenée Palace szállodában. Részt vettek a következő elvtársak : Virgil Trofin, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, a KB titkára, Emil Draganescu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagja, a Minisztertanács alelnöke, Vasile Vlad, az RKP KB osztályvezetője, Bajor Almásán, Dan Enachescu és Teodor Vasiliu miniszterek, George Macovescu, a külügyminiszter első helyettese, központi intézmények és társadalmi szervezetek vezetői, tudományos, művészeti és kulturális dolgozók, tábornokok és törzstisztek, román újságírók és külföldi sajtótudósítók. Ott voltak Bukarestben akkreditált diplomáciai kirendeltségek vezetői és a diplomáciai testület számos tagja. ÉLÉNK JÉGKORONG TEVÉKENYSÉGMINDEN SZINTEN z elmúlt napokban ismét megélénkült a jégkorong tevékenység. Galacon és Csíkszeredában, a B- osztály két csoportjában, az első menet mérkőzéseit bonyolították le. A dunai kikötővárosban a helyi Dunárea, a Marosvásárhelyi Comertul és a Gyergyószentmiklósi Sportiskola mérte össze erejét. A várakozásnak megfelelően, a hazai pálya előnyét élvező galaciak veretlenül végeztek az élen, második a Comerful, harmadik a Gyergyószentmiklósi Sportiskola lett.Csíkszeredában a Székelyudvarhelyi Tirnava, a Csíkszeredai Vointa, a Brassói Dinamo, a Kézdivásárhelyi Cooperatistul és a Csíkszeredai Sportiskola versengett az elsőségért. Itt a tavaly még A-osztályú Tirnava és a Csíkszeredai Sportiskola szerepelt a legjobban. A visszavágókat február végén és március elején tartják, minden csoportból az első két helyezett jut be a négyes döntőbe, a győztes pedig jövőre az A-osztályban szerepelhet. A román válogatott idei első formaellenőrző mérkőzését Ljubljanában, Jugoszlávia csapata ellen játszotta. A rajt jól sikerült. Válogatottunk lelkes, jó játék után 5:3 arányú, megérdemelt győzelmet aratott. Az együttes góljait Szabó Géza (2), Fr. Iginca, Varga és Kalamár szerezték. A két csapat tegnap, lapzárta után, újabb mérkőzést játszott egymással. Hétfőtől, a fővárosi 23 August jégstadionban folytatódik az A- osztályú bajnokság. A Kolozsvári Agronómia az egyetemi vizsgaidőszak miatt, ezúttal sem vesz részt a küzdelmeken, mérkőzéseit utólag játssza le.A mérkőzésekre január 18 és 23 között kerül sor a következő program szerint — január 18-án, hétfőn : Csíkszeredai Avintul — Gyergyószentmiklósi Avintul, Steaua — Petrol- Geologie ; január 19-én, kedden : Petrol-Geologie — Gyergyószentmiklósi Avintul, Csíkszeredai Avintul — Bukaresti Dinamo ; január 20-án, szerdán : Steaua — Gyergyószentmiklósi Avintul, Dinamo — Petrol-Geologie ; január 21-én, csütörtökön : Dinamo — Gyergyószentmiklósi Avintul, Steaua — Csíkszeredai Avintul ; január 23-án, szombaton : Csíkszeredai Avintul — Petrol-Geologie, Steaua — Dinamo. A ELFOGADTÁK CASSIUS CLAY FELLEBBEZÉSÉT Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságán közölték, hogy elvben elfogadták Cassius Clay fellebbezését a néhány éve hozott ítélet ellen, amely szerint a volt világbajnokot öt évi börtönbüntetésre és több ezer dolláros pénzbírságra ítélték, mivel nem volt hajlandó katonai kötelezettségeinek eleget tenni, és az USA katonájaként Vietnamba utazni. Clay tehát most már hivatalosan is mérkőzhet a világbajnoki címért, ellenfele, mint ismeretes, Joe Frazier jelenlegi világbajnok lesz. A találkozóra március 8-án, a Madison Square Garden szorítójában kerül sor. A döntés hallatára Clay kijelentette : „Most már teljesen megnyugodtam, teljes erővel készülhetek a Frazier elleni mérkőzésre. Bízom abban, hogy ország-világ előtt igazolni tudom, én vagyok a világbajnok a világ legjobb öklözője.“