Előre, 1972. január (26. évfolyam, 7512-7535. szám)
1972-01-14 / 7521. szám
ELŐRE 2. oldal A sepsiszentgyörgyi tárlat erényeit és gyengéit egymagukban példázzák Plugor Sándor munkái. A ló című képe az egész kiállítás legszebb alkotása. Pegazus ? Vágyak, hitek, remények vagy reménytelenségek megtestesítője ? Nem lovat látunk, hanem valami csodálatosan szép belső nosztalgiát. Egy csomó melegséget, jóságot, emberséget. Van is, és nincs is, látomás, és látomás szétfoszlása egyszerre ez a benyúló fej. És gyönyörű kép is egyben. Sík foltokban, angolvörös felé hajló intim zöldekkel, barnákkal... A másik véglet a Férfi bárányokkal. Ezzel a munkával Plugor mintegy cáfolja önmagát. Míg az előbb említetten átlényegít, itt elsődleges síkon tolmácsolja az élményt. S mert nincs ideje arra, hogy megtalálja a művészi megfogalmazás mikéntjét, természetszerűen téved „járt utakra“, a népi realizmus ezerszer és ezerszer kiaknázott farmed eszközeihez. Egy embert ábrázol, valószínű az édesapját, aki magához szorítja két bárányát Elhiszem, hogy élményből táplálkozik itt Plugor Sándor. Annál is inkább, mert ezen a tárlaton majd minden munkája ebbe a témakörbe sorolható : ember és állat Amis Itt Kosztolányi Dezső érveié«« jut eszembe — : a valóság csak annyiban jelentős, amennyiben a mű el tudja hitetni. Mert a mű nem valóság, hanem alkotás. Saját törvényei vannak ! Van Plugornak egy másik képe is, az Otthoni emlék, amelyik vörös színharmóniájával egységesnek hat de csak távolabbról, mert közelről nézve kiderül, hogy nem azonos szinten elvonatkoztatottak a tehenek és a köztük levő asszony meg ember. S majdnem ilyen végleteken mozog a másik kiváló művész-kiállító, Deák M. Ria. Egyik képe (Silók) a csak színben átfogalmazott, de szerkezetileg fényképszerűen, a közvetítő művész lelkisége nélkül tálalt valóságot adja Második műve (Munkában) már sokkal egységesebb. Stilizáltan kapunk mindent, egy újszerű ritmusba átfogalmazva. A többi művész alkotásain már nem figyelhető így meg ez a polarizáltság. Vagy ha igen, akkor behelyezhetők a skála valamelyik fokára. Kiss Béla piros-zöld kompozíciója az op-art színellentét-hatásainak és a pop-art fényképszerűségeinek a felhasználásával próbálja megéreztetni a munka szépségét. Műve egészében átgondolt csupán a kép jobboldalán vannak formailag nem eléggé tisztázott részletek. Hervay Zoltán erős szerkezetiségű, geometrizált elemekből felépített munkáin (Üzem, Tájkép) magasszintű elvonatkoztató készség és kifejező erő érvényesül. Mindig szem előtt tartja, hogy képet fest, s aláveti magát műve öntörvényeinek. Hoszszas küzdelem eredményeként jutott el erre a színvonalra. De eljutott, mert nem akart belenyugodni abba, hogy megmaradjon könnyen elért eredményeinél. Nemes rezgésű kék-zöld-lila harmóniái mintegy összekapcsolják a művész intimitását az ábrázolt témák fenségességével. A még pályája elején álló Vinczeffy László , bár vitathatatlanul egyéninek tűnik itt, ebben az együttesben, mégis talán igen egysíkú. Túlságosan ugyanazon a húron játszik. Visszatérő motívuma a fájdalom kifejezése Munch expreszszionizmusának a stílusában. Kosztándi Jenő egyetlen művel szerepel, de az a kiállítás legérettebb, legtudatosabb alkotása (Sztrájk). Festészetének minden erényét megfigyelhetjük ezen a meglehetősen fojtott hatású képen. Lefokozott a színskála (fekete-fehér-szürke), nagyfokú a stilizáltság, s erős a ritmus. Erő és elszántság sugárzik a nem egyénített munkásarcokról, így éri el, hogy a tömeget, és nem az egyéneket látjuk a képen. A tömeget, amint kibomlik a mindenségből, és részese is annak. Kár, hogy csak ezzel az egy képével szerepel, s így eleve nem gyönyörködhetünk hagyományos líraiságában. Deák Barnában is megvan a művészi átfogalmazás szándéka. Képe (Hajnal) a statikus és dinamikus találkozását a vízszintesek és ívelt vonalak, a fehérek és feketék ellentétével fejezi ki. Talán csak a kellő művészi elmélyültség hiányzik belőle... És itt meg is állhatunk egy percre. Hogy ezzel is éreztessük : határvonalat kellene ide húznunk. Ami ezután jön, azzal már kevésbé lehetünk elégedettek. Máttis János mélyen rangján alul szerepel. Tájképe csak egyszerű lejegyzése egy hegy-völgyes vidéknek. Ami kevés. Csak valamennyire kárpótol az Éjszaka Mangálián szép kompozíciója mely vitathatatlanul új útkereső törekvés jelzője. Bardócz Gyöngyi egyetlen képe is még inkább a középvonal tájékán helyezhető el Megoldott munka, de nem elég ahhoz, hogy bizonyítson. Petrásk András tájképe kissé posztimpresszionisztikus, színben kellemes, de nem több ennél, ördög Zoltán pasztelltája sem több, mint egyszerű színes lejegyzés. Bodosi Dániel Az üzem című akvarellje arra figyelmeztet, hogy a művet nem a téma teszi. Vajmi kevés köze van ennek a képnek mind az üzemhez, mind a komoly piktúrához. Bartos Gabriella pasztellje (Az élet ritmusa) szemléletmódjában idejétmúlt, ízlésben bizonytalan. Miklós Mária tájképe mögött nem érzik eléggé az élmény, portréja pedig egyszerű lejegyzés ... A végére hagytam Nagy Ervin képét. Három portré látható rajta. Kétségkívül dekoratív igénnyel készítette, az átfogalmazást is megkísérli, de nem eléggé egységesen. Színben kiérleltebbnek hat a háttér, mint az előtérben levő arcok ... A kiállítás egy fiatal megye most izmosodó képzőművészeti életének a tükrözője. Nincsen '"egyetlen szobrász sem. Grafikában is szegényes az anyag (mindössze három mű szerepel Plugor Sándortól és Kisgyörgy Tamástól). Legváltozatosabb a dekoratív kiállítás lehetett volna, ahonnan azonban sajnálatosan hiányoztak Szilágyi Zsolt országosan ismert fémművei, ötvösmunkái... Az előbbi évekbeli szerepléshez viszonyítva mintha megpezsdült volna az élet. Mint hogyha előrevetítődne valami jövő felé mutató, valami ígéretes. Gazda József MŰVELŐDÉS VÉGLETEK KÖZÖTT SEPSISZENTGYÖRGYI TÁRLAT Kis Béla : Plugor Sándor: A LÓ (olaj) KOMPOZÍCIO (olaj) HÓDÍTÓK (Folytatás az 1. oldalról) Megkísérlem az ő szempontjaikból megközelíteni a kérdést. Jó dolog fárasztó munkanap után elővenni, mondjuk Mikszáth valamelyik regényét; olyan érzés ez, mint amikor beülünk egy kényelmes fotelbe, és jó zamaté bort kortyolgatunk, lanziesztétikai élvezetben részesülünk, a mű megnyer bennünket, valósággal beleköltözünk a mikszáthi világba, élvezzük az anekdotákkal spékelt fordulatos cselekményt, melyből könnyen kihámozható a komoly mondanivaló. Én leszek az utolsó, aki lemond az ilyen olvasói legyőztetés élvezetéről, és hajlandó vagyok kinevetni azokat, akik nagyképűen elavultnak, idejét múltnak nevezik a hagyományosan szórakoztató irodalmat. Tisztában vagyok a megszokás és a hagyományok erejével, de nem mellőzöm az újítás szükségességét, nem mondok le az ismeretlen vonzásáról. Olvasói élvezetem kritériuma: igazi irodalom legyen a kézbe vett könyv; a szórakoztató pótlékok és a formai bűvészkedések, a manipuláció eszközei és az öncélú tartalmatlanságok kívül maradnak érdeklődési körömön. Emberek vagyunk, és nem struccmadarak; nem dughatjuk fejünket az irodalmi megszokások homokjába. Tudomásul kell vennünk, hogy századunk létrehozott egy olyan irodalmat, melyet alig, vagy egyáltalán nem sorolhatunk a megszokott szórakoztatás — a könnyű és mégis nemes szellemi szórakoztatás — eszközei közé. Ez az irodalom nem is pályázik erre a szerepkörre. Joga vanhozzá? Szerintem feltétlenül, mert reális társadalmi igényből született meg, az olvasói igények sokféle megoszlása eddig ismeretlen változatosságot követel. Különösképpen nálunk, ahol a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom szellemileg aktív, sokoldalú érdeklődésű és fokozott kezdeményezőkészségű embereket nevel. Új jellegű szellemi igény hozza létre az ilyen műveket, mely nem hódolókat, hanem hódítókat kíván kielégíteni. Szocialista irodalmunk egyaránt kínálja a könnyen kitárulkozó műveket és a szellemi erőfeszítést kérő olvasmányokat; az eszmei igényesség és a tudatos emberalakító hivatás különböző módon gyakorolható. Irodalmunk egésze mindenkihez szól, mert biztosítja a válogatás lehetőségét. Megszoktuk: az irodalom hódítja meg olvasóját, és szokatlan a szerepek megcserélődése, mellyel az olvasó a könyv meghódítójává lép elő. Volt, van és lesz olyan irodalom, amely legyőz, szellemi világához annektál, uralma alá rendel bennünket. És van, és lesz olyan irodalom, mely a kellemesen felüdítő, dekonektáló időtöltés helyett a hódítás örömét és elégtételét kínálja. A mi bonyolult világunkban az író rendkívül komplex kérdésekhez is hozzányúl, olyan problémákhoz, melyekre minden igyekezete ellenére sem tud határozott, végleges, szentenciózus választ adni. Csupán elindul az új igazságok felé, és invitálbennünket is, tartsuk vele felfedező útján a járatlan szellemi ösvényében, hogy ismerjük meg az igazság megszerzésének nehézségeit. S ha vállaljuk a kényelmetlenségeket, akkor utunk végén, a könyv olvasása után az elvégzett munka, a megoldott feladat örömében részesülünk a szépségek élvezetének tetézéseként. Úgy érezzük, meghódítottuk magunknak a könyvet, a szellemi világ egyik darabkáját. Persze, kudarcot is vonhatunk, miként megtörténhet ez velünk más téren is. Emberi gyarlóságunk folytán ingadozunk a megszokott és a szokatlan között. Bízom az emberi képességekben és az újatakozás erejében, határozottan ajánlom tehát mindenkinek a szokatlan olvasmánnyal való kísérletezést. Nem feltétlenül a formabontókat és a végletes próbálkozások termékeit — bár ezeket sem zárom ki az olvasható könyvek sorából —, hanem az immár elismert írók műveit, melyek nem adják olcsón értékeiket. Gondolok kezdetben Kafka, Proust, Thomas Mann, Musil regényeire, ezek nem könnyű olvasmányok, noha racionalista megalapozottságukkal távol esnek minden értelmetlen vagy érthetetlen írásműtől. Az olvasói élvezet ezúttal csupán erőfeszítésből születik meg, a szórakozás jellege eltér attól, amit a lebilincselő, üdítő olvasmányok nyújtanak. Dehát ki állíthatja, hogy az erőfeszítés ellentétben áll a szórakozással és a kedvteléssel? Különösképpen cumikor hasznos erőfeszítésről, gazdagító szellemi tornáról van szó. És arról az utolérhetetlen érzésről, amivel a győzelem ajándékoz meg bennünket. S elvégre éppen a nehezen megközelíthető, a mondanivalóért küzdésre késztető könyvek kínálják az olvasó győzelmét. A megértésért vívott küzdelem, a felfedezés, a birtokba vétel, a sorokba foglalt és sorok közé rejtett jelentések fölötti uralom a legszebb élmény, a legmagasabb rendű szellemi kielégülés. Kettős győzelem, mert nemcsak a művet hódítjuk meg, hanem leküzdjük saját szellemi inerciánkat is. S az író legyőződként is elégedett, mert éppen erre törekedett: az olvasó gondolja tovább, folytassa művét, merészen, alkotó módon. A győzelmes olvasó megszokott korjelenség immár, éppen úgy mint a legyőzetésre váró — és mindkét tábor nagyon jól megfér együtt. Legfennebb a kizárólagosság hívei borzolódnak fel néha; egyébként nem ritkaság, hogy a két olvasótípus egyetlen emberben is békésen együttél. Például bennem. PARTJELZŐ „Kedves nézőink, a televíziótévéadásának... stúdiónkból közvetített műsorát közvetítjük". Van valami, amit úgynevezünke, hogy : szókincs. Na most már, a tévé magyar nyelvű adásának a gyermekműsorában — Vass Nagy Ágnestől — egyszer a következő játékkiértékelést hallottuk : „Kedves gyerekek, ha sokat gyakoroljátok az adogatós játékot, jó adogatósjáték játszó játékosok lesztek". Hetekig nem tudtunk felocsúdni, s erre aztán a január másodiki adásban a kellemes hangszínű, férfias bemondó kilátásba helyezte: „Következik ... a következő cédulakövetkező műsorszámunk". Tehát a következő műsor következik , nehogy azt higgye valaki, hogy az előző. Persze, ha nincs valakinek szókincse, nem kell erőltetni. A tévé különben is a szemnek van... Helyesebb úgy eljárni, mint a tévé magyar szerkesztője tette egy ízben. Miközben egy régi harcos visszaemlékezéseit közvetítették , időnként, a szöveg hallgatása közben az ő arca, s nem a beszélőé, tűnt fel, és nagyon-nagyon finoman, de nagyon-nagyon sokat mondóan bólintott. A bemondásban is át lehet térni az önkiszolgálásra. Bízzunk a nézőben, és tételezzük fel róla : ő is tudja, hogy mindig a következő műsorszám következik. (csom) SPORT LABDARÚGÓ HÍRADÓ Sorsoltak a labdarúgó Románia Kupa torna 32-es döntőjére. A párosítások : Temesvári Politehnica — Steaua ; Dragodani-i Unirea — UTA ; Bucuresti-i Metaiul — Steagul ro?u ; Nagybányai Minerul — Kolozsvári „U“ ; Zalatnai Minaur — Rapid ; Székelyudvarhelyi Textila — Jiul ; Medgidiai elmentul — Kolozsvári CFR ; Bolde$ti-i Petrolistul — AS Armata ; Galafi-i FC — Farul ; Moine$ti-i Petrolul — Dinamo ; Temesvári CFR — Bacaul SC ; Plopeni-i Metaiul — Cri$ul ; Rm. Sarat-i Olimpia — FC Arge? ; Calafati Dunarea — Petrolul ; Brassói Tractorul — Ia?i-i Politehnica , Szatmári Olimpia — Craiovai „U“. Házigazdák az elől szereplő csapatok. A mérkőzések időpontja március 5. Brazíliában javában folynak az előkészületek az ez év június 12 és július 9 között megrendezésre kerülő kis labdarúgó világbajnokságra, amelyet Brazília függetlenségének 150 éves évfordulója alkalmából írtak ki. A rendezők előzőleg elkészítették ugyan a selejtező-csoportok összetételét, de mivel néhány ország időközben visszamondta a meghívást, újabb csoportokat kellett összeállítani. A brazil szakszövetség a következő új lebonyolítási rendét készítette el . 14 csapat előbb előselejtezőt játszik három csoportban. Ezek: A-csoport : Argentína, Franciaország, Mexikó, Kolumbia és egy ázsiai válogatott. B-csoport : Szovjetunió, Portugália, Ecuador és egy afrikai válogatott. C-csoport : Jugoszlávia, Peru, Paraguay, Venezuela, Bolívia. A csoportgyőztesek, a kiemelt NSZK, Olaszország, Uruguay, Brazilia, Spanyolország, és egy Nagy-Britanniaválogatottal együtt, újabb két csoportban küzdenek egymással. A csoportgyőztesek július 9-én, a Maracana stadionban a kupáért mérkőznek. • A magyar labdarúgó válogatott — ellenfelünk az Európa-bajnokság negyeddöntőjében — szerdán a madridi Bernabeu stadionban, mintegy 30 000 néző előtt, ezért első formaellenőrző mérkőzését játszotta Spanyolország csapatával. Az első félidőben a hazaiak kezdeményeztek többet, de a pályán inkább mezőnyjáték folyt, a magyar védők biztosan hárították a spanyol támadásokat, s ugyanakkor veszélyes ellenakciókat is vezettek, így a 31. percben Juhász I. jó helyzetet hagyott ki. Szünet után emelkedett a játék színvonala, most is a spanyoloknál volt többet a labda, de a magyarok ellentámadásokkal veszélyesebb helyzeteket dolgoztak ki. Már úgy látszott, gólnélküli döntetlennel ér véget a találkozó, amikor védelmi és kapushibából Arieta megszerezte a hazaiak vezető és egyben győzelmet jelentő gólját. A két csapat a következő felállításban játszott : Spanyolország : Iribar — Sol, Gallego, Tourino, Tonono, Lico, Lora, A- mancio (Quini), Quino, Luis (Churruca), Reexach (Arieta) ; Magyarország : Géczi — Fábián, Kovács, Juhász P., Vidáts, Szűcs, Fazekas, Juhász I. (Szalai), Bene, Dunai II., Zámbó. A magyar válogatott Spanyolországból dél-amerikai portyára utazott. ★ TELEX • TELEX • Kijelölték az olimpiai labdarúgó válogatott keretet, amely a hónap végén több mérkőzést játszik Marokkóban. A keretben a következő játékosok kaptak helyet : Ghica, Suciu — kapusok ; Pop, Mioc, Olteanu (Steagul ro?u), Vlad, Ianut, Codrea — hátvédek ; Pescaru, Simiona?, Fanea Lazar, Hajnal (középpályások) , Petreanu, Radu, Domide, Kun II., Rugiubei, Jercan — csatárok. A válogatottat Gh. Ola és Gh. Constantin szövetségi edzők kisérik el • A göteborgi műkorcsolyázó és jégtánc Európa-bajnokságon, párosban, a Rodnyina-Ulanov szovjet kettős megvédte bajnoki címét. Férfi egyéniben, a kötelező gyakorlatok után, a csehszlovák Ondrej Nepela vezet, jégtáncban az NSZK- beli Angelika és Erich Buck testvérpár áll az első helyen . A hastingsi nemzetközi sakktorna 12. fordulójában Victor Ciocibea döntetlenre játszott az angol Harstonnal, majd ugyancsak remit ért el Botteril ellen, s jelenleg 4,5 ponttal a tizenegyedik. 1972. JANUÁR 14., PÉNTEK A CSÍKSZEREDAI HELYI KERESKEDELMI SZERVEZET VEGYESKERESKEDELMI VÁLLALATA (Dózsa György u. 6. sz., Hargita megye) JOGTANÁCSOST ALKALMAZ TOVÁBBI FELVILÁGOSÍTÁST 7 ÉS 15 ÓRA KÖZÖTT A 1478-AS TELEFONSZÁMON NYÚJTANAK A SEPSISZENTGYÖRGYI LOCALPROD HELYIIPARI VÁLLALAT (Február 16 úl, 5/A sz.) AZONNAL ALKALMAZ • Főtechnikusokat és technikusokat a termelési és technikai osztályokra • Áruszakértőket a beszerzési és eladási osztályra • Osztályvezetőt a minőségellenőrző osztályra • Vasöntőt és formázó! • Villanyszerelőket • Lakatosokat • Esztergályosokat • Marásokat • Szakképzetlen munkásokat a fémfeldolgozó műhelyekbe. Javadalmazás a 914/1968-as MTH-nak megfelelően. Bővebb felvilágosítással a személyzeti osztály szolgál: telefon 1672. ÓHAJT NÉHÁNY KELLEMES NAPOT FESTŐI KÖRNYEZETBEN, A TERMÉSZET ÖLÉN TÖLTENI ? A fogyasztási szövetkezetek főútvonalak menti számos vendégfogadója, motelje és menedékháza a jelen szezonban is rendelkezésére áll. Kényelmes szobák központi fűtéssel s vendéglőkkel, ahol ízletes szakácsművészeti készítményeket, cukrászsüteményeket és italokat szolgálnak fel. Ha szereti a természetet, a kényelmet, téli sportot űz, keresse fel az alábbi vendéglátó egységeket : • Rucar vendégfogadó — Arge? megye • Valea Ursului vendégfogadó - Arge? megye • Bran vendégfogadó - Brassó megye • Cheia vendégfogadó — Prahova megye • Slanic turisztikai komplexum • Bucsin menedékház — Hargita megye • Ursul negru vendégfogadó, Szováta — Maros megye • Bucura vendégfogadó, Hátszeg - Hunyad megye • Ilise?ti szálló — Suceava megye KÖVETKEZŐ MŰSORSZÁMUNK: LÁTOGATÁS A GYÁRBAN (Folytatás az 1. oldalról) S mi más volna a művelődési házak és intézmények új feladata, szerepe mai életünkben, ha nem éppen ez? Csupán az elmúlt hetekben több ilyen rendezvényt, megbeszélést kezdeményezett a szatmári municípiumi művelődési ház. Az egyiken — amit a szaktanáccsal közösen szervezett — például a kereskedelmi etika, a borravaló és a vásárlók érdekeinek a védelme volt a vitatéma. Szemtől-szemben állt egymással a vásárló s a társadalmi ellenőr az egyik oldalon, az üzletvezetők, kiszolgálók és a kereskedelmi szervek vezetői a másik oldalon. A három órás vita során sok kisebb-nagyobb hiányosság felszínre került. S a találkozón elhangzott javaslatok, észrevételek máris éreztetik hatásukat. Például bővült a péktermékek választéka, több az udvarias szó, több az előrecsomagolt áru, gondoskodnak a visszajáró aprópénzről ott is, ahol eddig „nem volt“ aprópénz, kevesebb a „pult alatti“ kiszolgálás. Vagy említést érdemel az a kerekasztal-megbeszélés, amelyen a gyakorlati oktatást, az iskolai műhelygyakorlatot vezető mesterek és pedagógusok vettek részt. Érdekes problémák kerültek felszínre. Egyebek közt az, hogy az általános iskolák diákjai elég gyakran felügyelet nélkül csellengenek a gyárban — ahol a program szerint dolgozniuk kellene —, a felügyeletükkel és oktatásukkal megbízott műszakiak egy része csak formaságnak veszi ezt a megbízatását. De az is kiderült, hogy az iskolai tanműhelyek gyengén vannak felszerelve — néhány kivételével —, jelentős részük rozoga, elhanyagolt épületben működik. Márpedig, a vita részvevői szerint — s ezzel mindnyájan egyetérthetünk — a munkára való nevelésben magának a munkahelynek a rendje és esztétikája is befolyással van. Egy sötét pinceszerűség eleve rossz irányba terelheti a fiatalok — vagy némely fiatalok — felfogását a termelésről, hiszen ma már nem található nálunk gyár, amely hasonló helyiségben termelne. Viszont sok múlik azon is a munkára nevelésben — állapították meg a vitázók —, hogy az iskolák milyen kapcsolatot tartanak az üzemekkel, gyárakkal. S ilyen vonatkozásban pozitív példaként említették a szatmári Eminescu líceumot, melynek idei abszolvensei közül igen sokan választották a termelőmunkát, a lányok főleg a Tricotex kötöttáru üzemet. A választásnál sokat jelentett, hogy a fiatalok előzőleg megismerték a gyárat, az itt folyó munkát, a munkakörülményeket s az adott munka szépségét. HOGYAN TÁJÉKOZÓDNAK egy művelődési intézménynél a lakosságot, az embereket foglalkoztató gyakorlati problémákat illetően? — kérdezem Grumeza Elenától, a municípiumi művelődési ház igazgatónőjétől. — A válasz egyszerű: onnan, hogy rendszerint részt veszünk a néptanács, a KISZ, a szakszervezet, a nőbizottság és más tömegszervezetek s a nagyobb intézmények fontosabb munkaülésein. A városi KISZ bizottságnál, valamint a megyei munkaügyi igazgatóságnál például pontos képet kaptunk arról, hogy milyen jelenségek voltak az őszön az érettségizett fiatalok elhelyezkedésénél, melyik réteg az, amelyik nem akarja a termelőmunkát vállalni, s feltétlenül az íróasztalhoz ragaszkodik. Ebből kiindulva olyan találkozókat, megbeszéléseket szervezhettünk, amelyeken konkrétan felvethettük a problémákat, s nem általános dolgokat vitattunk. A szaktanácsnál és a nőbizottságnál felmerült problémák közül a vásárlók érdekének a védelme, a kereskedelmi etika, illetve az e téren észlelt hiányosságok adtak ötletet egy közös, nagy akció megszervezésére, a hibák szembesítésére. Továbbá kimegyünk a gyárakba, üzemekbe is, s elbeszélgetünk a dolgozókkal, érdeklődünk gondjaik, problémáik felől, s a magunk módján igyekszünk segíteni megoldásukban. A Tricotex üzem fiataljai például nemrég kérték, hogy rendezzünk vitát arról, hogy mit jelent ma kommunista módra élni és dolgozni. Megrendeztük, kint a gyárban és nagy sikere volt... Ezeken a közvetlen beszélgetéseken, találkozókon aztán annyi ötlet vetődik fel a mi tevékenységünk szempontjából is, hogy csak győzzük megvalósítani. (Például Hodász Szilviától, a Tricotex párttitkárától is több ötletet kaptunk). A havi munkaterv összeállításánál így nem az a gond, hogy mi kerüljön a tervbe, hanem, hogy mi maradjon ki belőle. — Megfigyeltem, hogy ezeket a hétköznapi élettel kapcsolatos megbeszéléseket rendszerint a helyszínen, az üzemben, az iskolában stb. rendezik. — Abból a tapasztalatból kiindulva cselekszünk így, hogy az emberek munkahelyükön általában közvetlenebbek, magabiztosabbak, reálisabban látják a problémákat és kevésbé — hogy úgy mondjam — ünnepélyesek, mint máshol, különösen egy feldíszített teremben. A helyszínen mindig könnyebb a szembesítés is, ha hibákról, hiányosságokról van szó. Nagyon megragadtak például azok az őszinte, keresetlen szavak, amelyek az Unióban tartott kerekasztal-megbeszélés alkalmával az üzem dolgozói részéről — különösen Matolcsi Vince mester és társai részéről — hangzottak el a szakiskolát végzett fiatalok munkába illeszkedésével kapcsolatban. Minden mellébeszélés nélkül, az olykor kegyetlennek látszó valóságot mondták el, s kommunista felelősségérzettel keresték a megoldás útjait... Különben semmiféle szabály nem írja elő, hogy csak a közönség jöhet a művelődési házba. Mehetünk mi is oda, ahol a „fogyasztó“ dolgozik; munkatársaim is úgy érzik: egyre gyakrabban kell gyárakban, üzemekben találkoznunk. — Legközelebb milyen, az említettekhez hasonló rendezvényekre, megbeszélésekre kerül sor? — Januárban még egyszer találkozunk az iskolai tanműhelyek vezetőivel, valamint azokkal a mesterekkel, akik a gyárakban oktatják gyakorlatra a diákokat, hogy lássuk, mi valósult meg az előző találkozás óta. Megszervezzük két korosztály, a szülők és a pályaválasztás előtt álló fiatalok találkozóját. Egy másik megbeszélésen csak a szülők vesznek részt, hogy gyermekeik munkára neveléséről beszélgessünk el. Továbbá napirenden szerepel a munkahely szerepe a szocialista nevelésben és a tudatformálásban. Több üzemben tartunk ezzel kapcsolatban kerekasztal-megbeszélést. Szinte mindegyik üzemben más és más problémák jelentkeznek ilyen vonatkozásban. Az egyikben erősíteni kell a közvagyon iránti felelősséget, a másikban a közösségi szellemet, a harmadikban az egyén sorsa iránti felelősséget is. Megrendezzük a fiatal szakmunkások szakmai versenyét, minden szakmában, hogy ezzel is segítsünk a szakmai ismeretek bővítésében, tehát a művelődési ház még a termelésre is hatással lehet. Egyszóval: tevékenységünket szeretnénk minél jobban az élethez igazítani. VÉGEZETÜL nézzük meg, mit mond a másik fél, a „fogyasztó“, íme három fiatal (mindhárman a kötöttárugyárban dolgoznak) véleménye a szatmári művelődési ház tevékenységével kapcsolatban. Maxim Elisabeta, az üzemi KISZ- szervezet titkárnője: — A város öszszes kulturális intézményei közül a művelődési házzal van a legszorosabb együttműködésünk. Munkatársai gyakran felkeresnek bennünket, kikérik véleményünket, meghívnak rendezvényeikre, segítenek a nevelési problémák megoldásában. Bálint Mária munkásnő: — Igen jónak tartom, hogy meghallgatják véleményünket, s a tömegnevelő munkát a vállalati munkaközösségekben végzik. A múltkor is nagy sikere volt nálunk annak a találkozónak, amelyet kommunista módon élni és dolgozni témával rendeztek. S ami ennél is több, a siker érződik a munkában, a munkához való hozzáállásban. Palinca? Marta munkásnő: — Munka, művelődés, nevelés — ezek a fogalmak nem választhatók el egymástól. Úgy érzem, a művelődési ház igyekszik mindent megtenni, hogy e három fogalom szoros egységet alkosson. Ezért érdeklik munkatársait annyira a mi problémáink. Ma éppen arról beszélgettünk, hogy bár kicsi kultúrtermünk van, de azért színdarabot is megpróbálnak nálunk bemutatni.