Előre, 1972. július (26. évfolyam, 7666-7692. szám)
1972-07-04 / 7668. szám
A marosvásárhelyi Augusztus 23 kombinát egyik épületében találkoztam velük először, a már megírt belső használatú kiállításon, ahol a bútorüzem legszebb termékei kínálják önmagukat a látogatóknak, esetleges vásárlóknak. Külföldi cégek képviselői gyakran megfordulnak itt, a bútorgyár termelése csaknem száz százalékban kivitelre készül. A gyártmányok milyenségét is ez határozza meg. A székek, asztalok, kanapék, szekreterek, komódok a régmúlt idők emlékét idézik ebben a modern gépekkel berendezett környezetben. A hajlított lábú, komplikált faragással és intarziával, tükörfényezéssel díszített asztalok és székek a fa mestereinek — a huszadik században egyre ritkább, mert egyre ritkábban igényelt — kézügyességéről beszélnek majd valahol Hollandiában. Ez az ország a gyár fő piaca, de szállítanak a Szovjetunióba. Svédországba, Kanadába, Ausztriába és sok más országba is. — Mennyiben régiek és menynyiben modernek mégis ezek a bútorok? — kérdezem Vásárhelyi János tervező-mérnöktől. — A stílbútorok tervezésénél igyekszünk tiszteletben tartani a korszakra jellemző formákat, díszítőelemeket... Viszont a méreteket, arányokat a modern ember igényeinek megfelelően változtatjuk. Egy reneszánsz szék támlája eredetileg például teljesen függőleges, mi ötfokos dőléssel tervezzük ezeket a székeket. S ettől még elég korhű marad, és kényelmessé is válik. A szekrényeket, könyvespolcokat szintén a ma emberének igényeire készítjük, beosztásuk praktikus, lemeztartóval, néha tévé befogadására alkalmas kazettával is ellátjuk őket. A bútorokat általában nagyobbra tervezzük, mint a régieket, mert az utóbbi évszázadok alatt sokat nőtt az emberiség testmagassága. De modernek a kivitelezés szempontjából is: ma már a kézifaragás mennyiségét a minimumra csökkentjük. Azokat a díszítőelemeket, melyeket a múltban fáradságos/ időrabló kézimunkával állítottak elő a mesterek, ma gépekkel készítjük el. Van olyan hordozható marógépünk, mellyel akár népi véseteket is sorozatban készíthetünk. Megtudtam, hogy a gyár tervezői által készített prototípusokból, csak az idén, több mint 70-et küldtek különböző külföldi kiállításokra. Dávid Pál, Vásárhelyi János, Papp György, Kürti Árpád, Kapás Jenő és mások tervei alapján készültek ezek a típusok, csupán amerikai kiállításokon 28 prototípusa szerepel a gyárnak. Új dolog ez a nagyarányú saját tervezés, eddig ugyanis elsősorban a külföldi cégek által megadott tervek alapján készítették a prototípusokat, melyeket aztán bemutattak Nyugat-Európa nagyvárosaiban rendezett kiállításokon. — Miért jobb saját prototípusokkal ostromolni a piacot? — kérdeztem meg Jinga Gheorghe mérnököt, a tervezési osztály vezetőjét. — Több előnye is van ennek, a saját típusainknál már eleve figyelembe vesszük üzemünk műszaki feltételeit, a létező gépparkot, szakembereket, tehát a kivitelezés lehetőségeit, így kevesebb problémát jelent a sorozatgyártás technológiájának kidolgozása. Meg aztán a megrendelőkkel is másképp tárgyalunk, mikor a saját prototípusaink után készült áruról van szó, s a későbbi változtatásokat is előnyösebb feltételekhez köthetjük. — S nem nehéz, innen Marosvásárhelyről, eltalálni, mondjuk egy holland megrendelő a német ebédlő-berendezésre vonatkozó igényét? — Nem nehezebb, mintha ott lenne az ember. Mindenesetre előnyösebb minél több prototípust felajánlani, tehát minél több saját tervet készíteni minden eshetőségre. — Vajon múló divat-e a stílbútor-kereslet, vagy tartósabb irányzat? — Amíg az emberek bútorokat tesznek lakásaikba, addig valószínű, mindig akadnak olyanok is, akik a régimódit kedvelik ... Nemes László ÓSDI-MODERN BÚTOROK... Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • București © Románia Szocialista Köztársaság XXVI. évfolyam, 7668. szám 4 oldalára 30 báni —— 1972. július 4., kedd *r::i:ri"03”1 a gazdasági köszöntjük az RKP Országos Konferenciáját ff L r*h D és a Köztársaság kikiáltásának XXV. : — ^ ■ jm*. ^bv mm a. m apa m | A DOLGOZÓ NÉP NÖVEKVŐ JÓLÉTE ÉRDEKÉBEN NÉGY ÉS FÉL ÉV ALATT TELJESÍTJÜK AZ ÖTÉVES TERVET • A takarékos anyaggazdálkodás és a minőség - a verseny fő célkitűzése • Egy kis átszervezésre is szükség volt • Ha mindenki jól ismeri feladatát • Ma többet mint tegnap, holnap többet mint ma • Elkészült az 1973-as exportkollekció: 300 modellt mutatnak be a belföldi kereskedőknek A MEDGYESI VÁLASZ: 315 000 PÁR CIPŐ KÉSZÜL TERVEN FELÜL AZ ÉLET ÉPÍTETT KERETE... BESZÉLGETÉS SEBESTYÉN GYÖRGY műépítésszel Nemrégiben tanácskozást tartottak a fővárosban a műépítészek. A találkozónak különös fontosságot adott az a tény, hogy az ott felvetett problémák — a város-, község-, és falurendezés fontosabb kérdései — a közelgő Országos Pártkonferencián is napirendre kerülnek. A mostani összejövetelnek tehát amolyan értékelő, felmérő jellege is volt: a legsürgetőbb napi kérdések megvitatása mellett fontos szerepet kapott az eddig megtett út, az elért eredmények feltérképezése is. Melyek ezek? Röviden: elkészült több nagyváros, köztük Bukarest, Kolozsvár, Brassó városrendezési vázlata, másoké — például Marosvásárhelyén készülőben van és rövidesen kidolgozzák a Temesvárét, Nagyváradét is. A községrendezési tervekkel is jól állnak az építészek: községeinknek több mint a felével „végeztek“ már. Az idén kijelölik azokat a falvakat is, melyeknek lehetőségük van arra, hogy az elkövetkezendő 15—20 év alatt várossá fejlődjenek. Rövidesen megoldódik a nagyobb városokban a forgalmas útvonalak tehermentesítése, s nincs már messze az az idő sem, amikor a lakónegyedek levegőjét nem szennyezik be a gépkocsik kipufogócsövei. A tervek szerint ugyanis a jövőben a lakónegyedek peremén közös parkolóhelyeket, garázsokat építenek, s tilos lesz járművekkel a lakóházak közé hajtani. A tanácskozás szünetében a városrendezés általános kérdéseiről beszélgettünk el SEBESTYÉN GYÖRGY műépítésszel. — Kinek kell ennyi cipő? Pártunk főtitkára éppen azt hangsúlyozta beszédeiben, hogy ne csak a mennyiségi mutatókat nézzük, hanem olyan termékekből gyártsunk többet, amelyekre szükség van. A medgyesi bőr- és cipőgyár fiatal igazgatója, Sabau Liviu mérnök és a pártbizottság jelenlévő titkára, Pirlea Ioan, magabiztosan összemosolyognak. — Éppen erről van szó — így az igazgató. — Mi pontosan azért gyártunk az idén — terven felül — 300 000 pár cipőt, bőrhelyettesítő felsőrésszel és hulladékbőrből újabb 15 000 párat, mert szükség van ezekre, várják a vásárlók, külön rendelést kaptunk a kereskedelemtől. Sőt, a terven felül készülő 25 000 pár munkavédelmi kesztyűre is megvannak a vevőink. Mellesleg ezt a huszonötezer pár kesztyűt megtakarított anyagból állítjuk elő. És ebben a nem is túl nagy cipőgyárban csak egyszerűen beiktathatják újabb 315 000 pár lábbeli legyártását az előirányzaton felül? — Nem csak úgy egyszerűen, de az Országos Pártkonferencia és a Köztársaság 25. évfordulója tiszteletére vállaltuk s bizonyos, hogy meg is csináljuk. A kérdés viszont indokolt, mert, mint minden gyárban, itt is létezik egy megadott termelőkapacitás, amit eddig is igyekeztünk jól kihasználni. S ha ez így van, akkor 315 000 pár cipőt pluszban gyártani nem igen lehetséges. Azért is mondtam, hogy nem csak úgy egyszerűen iktattuk be vállalásainkba ezt a jelentős pluszmunkát. A helyzet az volt, hogy a kereskedelem igényelte tőlünk ezeket a cipőket, a gyári kollektíva megtanácskozta a dolgot s arra a következtetésre jutott, hogy eleget tehetünk a rendelésnek. Vállalásunk természetesen pontos számításokra, egy sor jól átgondolt szervezési intézkedésre épült. A gyár néhány osztályát alaposan át kellett szerveznünk, gépeket átcsoportosítanunk, átállítanunk míg végüiig előteremtettük a megfelelő gyártási kapacitást. — Az egész csak a gépeken és a termelési felületen múlott? — Egyáltalán nem. — S most már a párttitkár veszi át a szót. — Amikor vállaltuk, hogy az idén 20 millió lejjel túlteljesítjük az árutervet, 200 000 valutalejjel exportfeladatainkat, hogy terven felül előállítunk 315 000 pár lábbelit, a termelékenységet 11 százalékkal növeljük az elmúlt évhez viszonyítva, akkor elsősorban a gyár dolgozóinak szorgalmára, tehetségére, képességeire alapoztunk. Az elmúlt ötéves tervet nyolc hónappal hamarabb fejeztük be, tehát azt mondhatnánk hagyománya van nálunk annak hogy lerövidítjük a tervéveket. Mégis, kik azok a dolgozók, akikre leginkább számítottak s akik munkájukkal azóta is bebizonyították, hogy valóban méltóak a közösség bizalmára? — Nagyon sokan vannak ilyenek, könnyű megemlíteni közülük néhányat. Ott van például Margineanu Teodor, országosan is élvonalbeli bőrszabászunk, vagy Grézer András, a gyár legjobb talpbőr stancolója, akik nem csupán a menynyiségi munkában, de az anyagtakarékosság terén is példát szolgáltatnak. Úgyszintén a legjobbak között említhetjük Szederesi Mária és Madaras Anna munkásnőket. Illés József (Folytatása a 2. oldalon) — Világviszonylatban — hangzott első kérdésünk — milyen nehézségekkel néznek szembe a városrendezők?. — Elődeik felelőtlenségével. A városrendezés tudniillik csak viszonylag rövid idő óta kapott tudományos alapot. A gyors gazdasági fejlődés gyors építkezést követelt, a tervek elkészítésénél csak a pillanatnyi helyzetet, szükségleteket vették figyelembe, az építők bizony nemigen gondoltak a jövőre. Márpedig a város az élet épített kerete, és nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az életviszonyok, a létszükségletek, igények igen gyorsan változnak. Így történt meg aztán, hogy az a város, amely egyik nap még korszerűnek, minden igényt kielégítőnek hatott, másnapra elavult lett. S hogy ez ma milyen súlyos problémákat, gondokat okoz, azt mi sem bizonyítja jobban annál, mint az hogy jelenleg is csak kuratív városrendezéssel segíthetünk a bajokon. Azaz: itt-ott igazítunk valamit ... — Mennyiben áll nálunk, hazai vonatkozásban e probléma? — Kevésbé veszélyes a helyzet. „Szerencsére“ gazdaságilag fejletlenebbek voltunk a nyugati országoknál, következésképpen kevesebbet építkeztünk — azaz: kevesebb mindent rontottunk el. És mikor a felszabadulás után nálunk is kezdetüket vették a nagyobb méretű építkezések, már világszerte köztudott volt, hogy a városrendezés nem nélkülözheti a tudományos alapot. Erre az alapigazságra aztán elég hamar rájöttek a mi építészeink is. — Mit jelent a tudományos alapokon nyugvó városrendezés? — Először is, hogy — bár paradoxonnak tűnhet — az építészek szerepe egyre csökken. Helyüket a legkülönbözőbb tudományágak, mint például a gazdaságtudományok, szociológia szakemberei veszik át. Másodszor pedig azt, hogy a tervek elkészítésénél sohasem szabad csak a pillanatnyi helyzetre, vagy csak a A 2. oldalon: SPORT • A RAPID MEGMENTETTE A FŐVÁROSI CSAPATOK BECSÜLETÉT • ÚJABB FISCHER-TRÉFA... • OLIMPIAI HÍRADÓ • MEGKEZDŐDTEK A SELEJTEZŐK • ELŐTÉRBEN A NASTASE&CONNORS TALÁLKOZÓ NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS MUNKALÁTOGATÁSA CONSTANTA MEGYEI MEZŐGAZDASÁGI EGYSÉGEKBEN Mint vasárnapi számunkban közöltük, Nicolae Ceausescu elvtárs munkalátogatást tett a dobrogeai szántóföldeken és találkozott e tájak földművelőivel. Útban a Poarta Alba-i, a cobadini, chirnogeni-i és alberti-i mezőgazdasági egységek felé a helikopter, amelyen Nicolae Ceausescu elvtárs, a kíséretében levő pártvezetőségi tagok utaztak, elrepül a megye nagykiterjedésű szántóföldjei fölött. A helikopter a Poarta Alba-i állami mezőgazdasági vállalat földjein száll le. Nicolae Ceausescu elvtárs és a többi vendég köszöntésére megjelentek a vállalat dolgozói, a szomszédos Castelu, Cuza Voda, Poarta Alba falvak nagyszámú szövetkezeti parasztja. Poarta Albán elmondták, hogy búzából eddig 3800 kilós hektárhozam mutatkozik, de minden kilátás megvan arra, hogy az aratás végéig a nem öntözéses területeken a hozam eléri a 4000 kilót, az öntözéses területeken pedig a 4500—4800 kilót. A továbbiakban egy kukorica-, majd egy napraforgó-táblánál állnak meg a látogatók. A beszélgetés témája az öntözéses művelés gazdasági hatékonysága. Nicolae Ceausescu elvtárs ajánlja a barázdás öntözés kiterjesztését, mert az sokkal eredményesebb. Cobadinban ugyancsak ünnepélyes a fogadtatás. Ceausescu elvtárs a szövetkezeti tagok társaságában megáll egy búzatábla előtt, ahol a kombájnok már megkezdték a munkát. — Erről a tábláról hektáronként 5000 kiló vetőmagnak való búzát takarítunk be — mondja büszkén Sabri Emurla, a mezőgazdasági termelőszövetkezet elnöke, a Szocialista Munka Hőse. A vendéglátók, akik két éven át országos elsők voltak, elmondják, hogy a cobadiniak most is az elsők közé akarnak kerülni. A dobrogeai látogatás harmadik állomása Chirnogeni. Ez Dobrogea legtermékenyebb vidéke. Figyelemmel kísérve az öntözés fejlesztésének tervét, Nicolae Ceausescu elvtárs ajánlja a megyei pártbizottság első titkárának, a megye szakembereinek az öntözés kiterjesztését, a legjobb útvonalak megválasztását a víz szállításához, felhasználva a sajátos domborzatot és a meglevő völgyeket, hogy minél ésszerűbben használják fel a vizet, nagy hatékonyságot biztosítsanak az egész rendszernek. A pártfőtitkár Constanta megyei mezőgazdasági egységekben tett látogatásának utolsó állomása az alberti-i fejőstehén-tenyésztő szövetkezetközi komplexum, ez a korszerű állattenyésztő egység, amelyet a környék 16 mezőgazdasági termelőszövetkezetének, egyesített erőfeszítésével létesítettek. Constanta megyében jelenleg, a pártvezetőség által ezen a téren kijelölt feladatok megvalósítása nyomán, nyolc ilyen szövetkezetközi komplexum működik kiváló eredményekkel. Joggal állítható, hogy ezek ékesszólóan bizonyítják a több szövetkezet erőfeszítéseinek egyesítéséből származó nagy lehetőségeket a közösen megvalósított gazdasági létesítmények terén, a terméseredmények és a szövetkezeti parasztok jövedelmei növelésének érdekében. — Versenyezni akarunk az állami mezőgazdasági vállalatokkal — hangoztatják a szövetkezeti parasztok. — Végső soron, meg is kell szűnnie a különbségnek — válaszolja Nicolae Ceausescu elvtárs. — A feltételek azonosak. Az nyerjen, aki a legjobb, s a lakosságnak még többej fog jutni. Gyümölcsöző, rendkívül tanulságos munkalátogatás volt ez nemcsak a dobrogeai mezőgazdasági dolgozók, hanem az egész ország mezőgazdasági dolgozói számára. A párt főtitkárának javaslatai e fontos nemzetgazdasági ág fejlesztésének leglényegesebb kérdéseit érintették. Ugyanakkor Nicolae Ceausescu elvtárs találkozásai a mezőgazdasági dolgozókkal újabb nagyszerű megnyilvánulásai a párt és a nép közötti sziklaszilárd egységnek, a főtitkár iránti szeretetnek és tiszteletnek, hatalmas ösztönzést jelentenek az Országos Pártkonferencia tiszteletére a nagyszabású szocialista versenyben, amely országszerte folyik az Országos Pártkonferencia és a Köztársaság kikiáltásának 25. évfordulója tiszteletére. közeljövőre gondolni. Legalább száz évre előre kell tervezni... — Milyen szerepet kap az esztétikum a városrendezésben? — Mit mondjak? Tizedrangút. Nemcsak nálunk, másutt is. Világszerte. A jelszó: utilitarizmus mindenek fölött. — Nem hiba a túlzott haszonelvűség? Ön mondta: a város az élet épített kerete. Nem mindegy, hogy e keret milyen ... — Persze, hogy nem. De az emberek elsősorban kényelmes körülmények között akarnak élni. Higygye el nekem, az építészettörténet folyamán sohasem hangzott még el ilyen rendelés: Uram, építsen nekem egy szép épületet, legyen az bármi... Nem, a rendeléseket mindig így adták: ilyen és ilyen célra szeretnék egy épületet, de az aztán szép is legyen! Szóval, akárhogy is vesszük, az esztétikum mindig az utilitarizmus mögé szorult. S ez így is van rendjén. Egy épületnek mindig kényelmesnek, megfelelőnek kell lennie. S aztán , ha szép, az se baj. Bogdán Tibor EKE ÉS VETŐGÉP A TRAKTOROK NYOMÁBAN Az utóbbi napok változékony időjárása nem sok örömet szerzett a tormaci (Temes megye) aratóknak. Mert a múlt hetek kánikulai hőmérséklete enyhült ugyan, de a gyakori, nem túlzottan kiadós esőzés hátráltatja a kombájnok munkáját, késlelteti az aratást. Ha legalább kiadós esőt kapnánk, az segítene a kukoricának, s különösen a másodvetésnek. De ez szántásnál, vetésnél dolgozó traktorosok minden délben kint, a munkahelyen kapnak meleg ebédet. Erről a gazdaság gondoskodik. A gépesítők pedig arról gondoskodnak, hogy ne legyen fennakadás a munkában, mint ahogy eddig sem volt. Ezzel egyetért a brigádvezető is. Elvégre a már learatott 162 hektár őszi árpa jó főpróbának bizonyult a 860 hektár búza betakartt TEMES MEGYEI TUDÓSÍTÁS A BÚZA ARATÁSÁRÓL a szeszélyes időjárás se a növényeknek, se az aratóknak nem kedvez. Mi azonban igyekszünk kifogni az időjáráson. Tóth András mérnökelnökkel határjáró körúton találkoztunk az 1-es számú brigád búzaföldjén. A szállítóeszközöket, kombájnokat jött ellenőrizni. — Habár reggel esett az eső, délután kicsépeltünk közel 2 vagon búzát. A szomszédos kádáriak például meg sem indították a kombájnokat. Szerencsére a mi embereinknek nem kell sok bíztatás, eléggé ösztönzi őket a terméskilátás. A brigádos, Vncze János bácsi is bekapcsolódott a beszélgetésbe. — A próbacséplés alkalmával ezen a táblán 3300 kiló búza folyt egy hektárról. Kár hogy a 100 hektár Libelula lerontja az átlagot. Ez a fajta érzékenyebb a fagyra mint a Bezosztája, s bizony ott csak 2000 kilós átlagot tudtunk elérni. De a mi podzoltalajunkon néhány éve még ez is rekordnak számított volna, így hát tulajdonképpen mindenki elégedett az előreláthatólag 3000 kilóra kikerekedő átlaghozammal, s most minden erejükkel azon vannak, hogy gyorsan és szemveszteség nélkül magtárba szállítsák a jövő évi kenyérnekvalót. Ebben 12 kombájn segíti a tormaciókat, s nem is akárhogyan. Temesvári Sándor, Bíró Lajos, Bíró János s a többi traktoros valóban mindent belead az idei aratásba. A kombájnosok hajnali ötkor indulnak a határba, s a harmat felszikkadásáig segítenek a területfelszabadításban, majd késő estig köröznek a búzatáblákon. A Gloria napi teljesítménye eléri a 3 vagont, a többiek is megcsinálják a másfél vagont, ha nem jön közbe semmi. Az elnök szóbeli elismerésénél többet mond az, hogy az aratásnál, tása előtt. Nem sültek fel sem a kombájnosok, sem a termelőszövetkezet növénytermesztői. — Naponta 50—60 hektáros betakarítási ütemet biztosítunk s a 2800 kilós átlaghozammal is elégedettek vagyunk. De még többet szeretnénk kicsikarni a földből, lehetőleg ebben az évben — vallotta be mosolyogva a brigádvezető, majd magyarázatként még hozzáfűzte: — egy kis másodvetés formájában. S így előtérbe került a meglehetősen nagy állattenyésztési részleggel rendelkező gazdaság másik időszerű gondja, a takarmányalap kiegészítése, másodvetéssel. Erről így nyilatkozott az elnök : — Az őszi árpa után azonnal szántottunk és vetettünk. Az első napokban learatott, kicsépelt árpa helyén a harmadik napon már földbe jutott a kukorica. Eddig 60 hektár tarlót vetettünk be, de a 7 traktorunk most szánt, készíti a további 100 hektár másodvetés magágyát. Ha kapunk egy jó esőt, őszre lesz bőven zöldtakarmány Sok tennivalót hozott a nyár a tormaci termelőszövetkezetbe, de a munka már a bő termés örömét is magában hordozza, s az ilyen gondokat mindig szívesen vállalja a földművesember. A határ képe is ezt igazolja. Az üdezöld kukoricasorok között kapások serénykednek, a szomszédos búzaföldön acélosszemű kenyérgabonát ömleszt a kombájnos, a földhajlat túlsó felében apró bogarakként húznak a traktorok az árpatarlón, nyomukban pedig a tárcsa aprózza a kiszáradt rögöket, hogy néhány óra múlva indulhasson a vetőgép. Igazán lenyűgöző ez a kép, a mindent betöltő munka, szorgalom és bizalom képe, amelyet a tolmaci gépesítők, földművesek töltenek meg élettel, tartalommal. Gödör Károly