Előre, 1972. december (26. évfolyam, 7797-7823. szám)
1972-12-01 / 7797. szám
72. DECEMBER 1. PÉNTEK A KÖZTÁRSASÁG . -1 ■BIIIMfa II, I II II«—» XXV. ÉVFORDULÓJÁT KÖSZÖNTI DOLGOZÓ NÉPÜNK A PERJÁMOSIAK ÚJABB VÁLLALÁSA Dicső, de jó minőségű, tartós és ditos kalapokat készítenek nagyozatban Perjámoson, a Temesváralig ötven kilométerre eső nagységben immár 79 éve működő árban. Arra a hírre, hogy ez az a 300—400 dolgozóból álló munkakösség október elsejétől már 1973 termel, mindenki felfigyelt, hia Temes megyében elsőkként tett eleget, három hónapos időelőnyei, idei termelési feladataiknak, ez biztos fedezet arra, hogy az éves tervet jóval határidő előtt térsítik. — De nem csupán hat hónappal, nem másfél évvel hamarabb feszük be az ötéves tervet — jelente ki Petru Sarandan, a gyár rtalapszervezetének titkára. — Ez új versenyvállalása a gyár komanistáinak, összes dolgozóinak. A gyár vezetőivel, tapasztalt dolgóival beszélgettünk arról, miként került ilyen nagy időelőnyre szert mi és mire alapozzák az újabb mindenképpen dicséretre méltó verngfelajánlást? — Akárcsak mások, az év elején, is alapos, körültekintő tanulmáokat végeztünk — mondotta Petru Sarandan elvtárs. — Sikerült feltárnunk olyan belső tartalékokat, amelyek értékesítésével lényegesen növelhetjük a termelést. — Milyen tartalékokról van szó? — A termelés ésszerűbb, gazdaságosabb megszervezése, valamint az ütemes nyersanyag-ellátás és az áruértékesítés biztosítása mellett, nagy hangsúlyt fektettünk a választék egyre nagyobb méretű bővítésére — fejezte ki véleményét Ion Draganescu főkönyvelő. — Megemlíteném többek között az új típusú kalapot, amely nagy sikert aratott a legutóbbi fővárosi árumintavásáron is. A nemezt, a másik nagyon keresett, több iparágban használt terméket először gyártjuk az országban és hozzá kell tennem, hogy kiváló minőségben. Ezen kívül lényegesen kibővítjük a szőnyegkészítő műhelyeinket. Javában termel már a konfekció részleg, ahol műbőrből, szövetből és műgyapjúból készítünk különböző gyermekholmit. A termékek minőségének szüntelen javításához, valamint a jobb munkafeltételek megteremtéséhez hozzájárultak a házigépgyártók is. Gheorghe Bobu főgépész és Kovács A 75 000. UTÁN IS ... A kőműves szívesen mondja el, hogy a megcsodált épületben az ő keze munkája is benne van, láttam szövőnőt, aki az áruházban megsimogatta a tekercs kelmét, s azt mondta, ezt náluk szőtték, talán éppen az ő gépén készült. Az embernek szüksége van arra, hogy érezze: munkája fontos, hasznos a társadalomnak, örömöt jelent az embereknek. A pitesti-i autógyártók nap mint nap láthatják saját munkájuk eredményét, a Dacia személygépkocsikat az országúton elsuhanni, parkolóhelyeken, házak előtt várakozni, és napról-napra egyre több maguk gyártotta gépkocsival találkoznak. Az autógyár korszerű, szüntelenül mozgó futószalagáról, öt percenként gördül le egy-egy új kocsi és mint már hírül adtuk, november 27-én a 75 000. Dacia—1300 megszületését ünnepelték. A Dacia személygépkocsik elismerésnek örvendenek az országban, és egyre nagyobb sikerrel szerepelnek a nemzetközi vásárokon, kiállításokon is, aminek eredményeként mind több külföldi vásárló érdeklődik utánuk. Találkozni velük Finnország, Algéria, Csehszlovákia, Kuba, Görögország, Lengyelország, Magyarország, Kanada, Kuweit, Nigéria országútjain. A pitesti-i autógyártók a napokban megtartott üzemi pártkonferencián arról számolhattak be, hogy idei össztermelési és árutermelési tervüket 107, exporttervüket pedig 111,5 százalékra teljesítették. De a Dacia szerelői ezután sem „húznak félre“, teljes sebességgel új termelési sikerek felé hajtanak, s mindent elkövetnek azért, hogy az idei teljesítményeikkel megalapozzák a jövő esztendei tervük túlszárnyalását is, hogy hazánk és más országok útjain egyre több szépvonalú, gyorskocsi hirdesse a román gépgyártók jó munkáját, hozzáértését. (Munkatársunktól) Fehér köpenyes, műszeres táskával járó embert képzeltünk magunk elé, hisz Marosi Zoltán, a szilágynagyfalusi szövetkezetközi hizlalda igazgatója, állatorvos. De most a gyógyászöltözéket gumicsizma, dokknadrág, vastagon bélelt kabát váltotta fel. Kiöntött a Berettyó, riadoztak a faluban, árvízvédelmi készültséget hirdettek, s ki sietett volna elsőnek menteni a menthetőt, mint az, akinek a kezére ebben a szilágysági nagyközségben tán a legnagyobb vagyont bízták. Hirtelen jött a csapás, reggel félnyolckor jelezték a veszélyt, s délre víz alá került az árterület, délután a székház közelében lévő gyümölcsöskertek fáinak törzsét már sárga habok nyaldosták. — Hetvenben sem lepett meg ennyire az árvíz, talán még akkor sem okozott ennyi bajt — az állatok egészségének őre nyilván azzal kezdi a beszélgetést, ami leginkább foglalkoztatja, a szakmabeli ügyek kicsit háttérbe szorulnak, pedig Nagyfaluban olyan valami készül, amire érdemes felfigyelnie ország-világnak. A műanyag csöveket mind kimosta a megduzzadt patak, elöntötte a takarmányos területeket, de ami a fő, a hizlalda telepén nem tett kárt, s víz nélkül megússzák az áradást a szalmával körülbálázott kukoricasilók is... Ez pedig létkérdés itt, s nemcsak itt. Újítás született Szilágynagyfaluban, olyan kísérletbe fogott Marosi doktor, amely, ha beválik, milliókat hozhat az országnak. ... Sűrű eső áztatta októberben a földeket. A traktor tengelyig süllyedt az agyagba, a teherautók beleragadtak, az igaerő nehezen boldogult, csak a kéz tudott bírókra kelni a makacsul ellenszegülő időjárásnak. De minden fedél alá került, amit oda szántak. Maradt a kukorica. Száráról letépték, háncsából kifejtették, halmokba rakták a sok csövet. De mi legyen azután vele ? . Szedés előtt látogatott el Nagyfaluba a szakminisztérium egyik világot járt mérnöke, Tipu Ion vezérigazgató-helyettes, ő ajánlotta a téeszbelieknek, hogy próbálják meg a szemeket öszszezúzni, aztán pakolják az egészet fóliába, előtte tapossák le a rakást jól traktorokkal, tegyék szalmabála falak közé a „kukoricasajtot“ s egy idő után etessék fel az állatokkal. A megyei agrárszervek kaptak az ajánlaton. Marosi doktor lelkesen hozzálátott a kivitelezéshez. Moceanu Aurel gépészmérnök s Papp János, a helybeli gépállomás munkása oldotta meg az újmódi silózás műszaki feladatait. Kivénhedt malmok hengereit állították a magzúzás szolgálatába, a csöveket előzőleg két Gloria-kombájn fosztotta meg a szemektől s a lapított magvak tömegét ventillátor fújta a tárolás helyére. Naponta 25 tonna kukoricát dolgoztak így fel, összesen 400 tonna kiváló minőségű abrakot göngyölítettek fólialapokba, hogy levegőtől, nedvességtől óvják a vagonokkal mérhető hústételek nyersanyagát. Felmászunk a szalmafalú siló tetejére, az állatorvos kibontja egy helyütt a roppant műanyagzsák száját, a benne csendesen erjedő takarmány állapota, illata arra vall, hogy a kísérlet sikerül. — Miért jobb a régivel szemben a tárolás nagyfalusi módszere ? — Egy kiló kukoricapehely hetven banba kerül, hat kiló pehelydarából egy kilónyi hús lesz, nem nehéz kiszámítani az önköltséget, a vásárolt abraktakarmány ára 9—10 lej, nos amennyi a különbözet, annyi volna a gazdasági hatékonyság mutatója a termelés szempontjából. De menjünk tovább. Óriási előnye az, hogy a kukoricát nem kell előzetesen megszárítani. Tőle a terület gyorsan felszabadulhat, hamar elvégezhető tehát az őszi talajművelés, nyomában korán vetni lehet. Annyi szemeskukoricánál, mint amenynyit mi silóztunk, mintegy ötszáz méter hosszú s két és fél méter magas góré kellene, hogy plasztikusan fejezzem ki magam, mi sokkal kisebb felületen oldottuk meg a feladatot, tehát rengeteg építőanyagot takarítottunk meg. A zúzott takarmány étrendi hatása kiváló — s Marosi doktor sorolná tovább tárolási eljárásuk sok hasznát. — No, de rakjuk gyorsan vissza a szalmakötegeket, legszívesebben márciusig még pillanatra sem bontanám meg a silót — a szakember féltő gonddal rendezi el a bálákat, nehogy levegő , zavarja, illetve változtassa kedvezőtlenné a lassú erjedés folyamatát. Mert, ha sikerül a kísérlet, és ha meggondoljuk, hogy többszáz tonnás tételről van szó, akkor már nem is kísérletről, inkább nagyüzemi gyakorlatról kell beszélnünk — úgy jövőre a nagyfalusi hízóállatok zúzva, lapítva, pehely alakjában kapják a zabot, árpát is. De nem megy veszendőbe itt a magjától megfosztott kukoricacső sem, darálva, répaszelettel keverve etetik fel. A hizlalda hatalmas csarnokait nemsokára benépesítik, s jó, hogy a nyersanyag, a takarmány már összegyűlt. Csendesen erjed a kiváló eleség. Nagyfalusi módra készül a prima húsnakvaló. Míg beszélgetünk, a doktor gyakran arra fordul, amerre a Berettyó szélesen hömpölyög. Valaki jelenti, hogy Szilágysomlyónál apad az ár. Az igazgató aggodalmat tükröző arcvonásai mintha enyhülnének... Fülöp Ernő NAGYFALUBAN VALAMI KÉSZÜL István mester vezetésével már eddig is többfajta gépi berendezést készítettek önerőből. Nagyszerűen bevált és javában termel a hat darab nemezgyártó berendezés. Jelenleg a házigépgyártók újabb hat darab ilyen gép előállításán dolgoznak. Megszervezték a dobozkészítő műhelyt is, amelynek a gépi berendezéseit ugyancsak saját maguk állították elő. Most hozzáfogtak egy új mechanikai részleg létesítéséhez, ahol nemsokára sorozatban gyártják majd a szükséges cserealkatrészeket. Csupán ebben az esztendőben nem kevesebb mint fél millió lej értékű gépet és berendezést gyártottak saját erőből. Nem kétséges, hogy a perjámosiak becsülettel állják szavukat, jóval határidő előtt teljesítik az ötéves tervet. Az idén szerzett három hónapos időelőny, valamint a termelőkapacitások és a munkaidő további, ésszerűbb kihasználására való szüntelen törekvés biztos záloga felajánlásuk valóra váltásának. Raffai György 3 hónappal hamarabb adták át a második aggregátot Az ország legnagyobb hőerőművének, a Rovinari-Rogojelu villamosközpontnak az építői, szerelői és energetikusai bekapcsolták az országos energetikai rendszerbe a második 200 megawattos turbóaggregátot. Ezzel befejeződött a nagy hőerőmű építésének első szakasza. A termelés jobb megszervezésével, a fejlett munkamódszerek alkalmazásával, a globális akkord bevezetésével a rovinari-i építőknek sikerült a második aggregátot három hónappal hamarabb átadni az elsőnél. A rovinari-i építők a munkálatok első szakaszában 700 000 köbméter földet és kavicsot mozgattak meg, a szerelők 33 000 tonna berendezést és aggregátot szereltek fel, mintegy 600 kilométer villamoskábelt húztak ki, s 20 000 készülékkel és műszerrel látták el a villamosközpont automata vezérlő- és ellenőrző központját. A galati-i kikötőben száz tonna termelőkapacitású úszódarut helyeztek üzembe a galati-i kikötőben. Az új aggregét felszerelésével lényegesen csökkenthetik a teherhajók és ércszállító hajók veszteglési idejét a ki- és berakodási műveletek alatt, s lehetőség nyílik a Duna hajózási medrében különböző hidrotechnikai munkák elvégzésére. A folyami-tengeri közlekedés korszerűsítésével és fejlesztésével a NAVROM Folyami Hajózási Igazgatóság keretében dolgozó tengerészek és kikötőmunkások a múlt év azonos időszakához képest 200 000 tonnával több árut szállíthattak. 1973 —AZ ÖTÉVES TERV, A VÁLLALÁSOK TELJESÍTÉSÉNEK DÖNTŐ SZAKASZA ALAPOSAN KÉSZÍTSÜK ELŐ MINDENÜTT A JÖVŐ ESZTENDEI TERMELÉST! A FÉMTAKARÉKOSSÁG SZOLGÁLATI KÖTELEZETTSÉG — Nem tudom, mások hogyan látják a takarékos gazdálkodás problémáját, de véleményem szerint már eljutottunk oda, hogy szolgálati feladatként megköveteljük az emberektől az egyre gazdaságosabb megoldások szüntelen keresését. Ennek a véleményemnek egyébként az üzemi pártszervezet nemrég megtartott konferenciáján is hangot adtam, s úgy láttam, sokan helyeseltek. Vannak nálunk is olyan mesterek, csoportvezetők — igaz, szerencsére csak néhányan — akik alighogy kifundáltak valami okos ötletet, máris az anyagi ellenszolgáltatás, a pénz után érdeklődnek. Nem vagyok ellensége az anyagi ösztönzés elvének, de úgy gondolom, hogy ezekben a napokban, amikor az egész népet átfogó takarékossági mozgalom bontakozik ki, minőségileg is másként kell kezelnünk ezt a kérdést. Az a véleményem, hogy a mesternek kötelessége keresni a vezetése alatt álló műhelyben, a csoportvezetőnek a maga részlegén azokat a módozatokat, amelyekkel a fémfogyasztást csökkenteni lehetne, segédanyagokat, energiát lehetne megtakarítani. Éppen ezért a jövőben minden egyes munkahelyen szolgálati feladatként adjuk a fogyasztási normák csökkentését, természetesen differenciáltan és megfelelő körültekintéssel. Ezeket a szavakat Baia Nicolae mérnök, a segesvári Nicovala gyár főtechnológusa mondotta, s olyan hévvel és szenvedéllyel, hogy alig győztem jegyezni. Az volt a benyomásom, hogy már-már engem is arra akar rávenni a rokonszenves fiatal mérnök, álljak be abba a népes gárdába, amely ebben a gyárban fémet, munkaidőt, villamosenergiát takarít meg. Mert mondanom sem kell, hogy Baja mérnököt arra a bizonyos felszólalásra nemcsak az erkölcsi szükséglet késztette, hanem elsősorban a tudat, hogy szavai termékeny talajra találnak az egész munkaközösségben. A segesvári gyárat szokás az országos könnyűipar „szerszámkészítőjének“ is nevezni, hisz fonógépektől kezdve kerámiai vonalakon át egészen a gépkocsi-abroncs présekig rengetegféle felszerelés, berendezés és gép készül itt. A legnagyobb részük egyedi példányokban vagy pedig nagyon kis sorozatokban, egy-egy gyár megrendelésére. A tervrajzokat legtöbb esetben a megrendelők küldik, ritkábban a Könnyűipari Tervező Intézet, a segesváriaknak legfeljebb a technikai lehetőségeikhez kell igazítaniuk a rajzokat, illetve a kivitelezést. A gazdaságos termelésre, nagy fémmennyiségek megtakarítására, ismerjük el, nem a legmegfelelőbb ez a profil. Hisz egy-egy jó meg SEGESVÁRI TERVEK ÉS TAPASZTALATOK oldás, ötlet felhasználása nem történik itt több tízezerszer mint a nagy sorozatoknál. — Itt minden gramm fémért meg kell harcolni — mondotta az üzemi szakszervezet elnöke. Mégis a segesvári „szerszámkészítők“ vállalták, hogy ebben az évben 50 tonna fémet takarítanak meg. November közepéig ebből már megvolt 45 tonna, s a legjobb úton haladnak a vállalás teljes egészében történő teljesítése felé. Amikor Baja mérnök megpróbálta összeszámolni, kik voltak azok az emberek, akiknek köszönhető a 45 000 kg megtakarított fém, melyek azok a munkahelyek, ahol összegyűlt kilogrammonként az említett mennyiség, bizony hosszú névsor, lajstrom kerekedett ki a felsorolásból. Jellemző, hogy a legnagyobb megtakarításnak számító mennyiség sem több öt tonnánál, s ez is tervezők, öntők és megmunkálók közös munkájának a gyümölcse. A gyárnak 600 darab szárító vagont kellett elkészítenie az egyik új kerámiagyár számára. A tervező intézettől kapott rajzokon módosításokat eszközöltek, a módosításoknak megfelelően alkalmazták az öntödében a kokilla-öntést, s a megmunkálók is az új öntvényhez igazították a munkájukat. Így gyűlt öszsze az idei legnagyobb sorozatnak számító terméknél, kétezernégyszáz darab kerék kiöntésénél és megmunkálásánál az említett öt tonna megtakarított fém. További két tonna megtakarítás a hidraulikus átrakó szekerek gyártási folyamatánál volt, itt is újratervezés, a megmunkálási ráhagyás csökkentése, a megmunkálási folyamat tökéletesítése révén. S ezzel nagyjából el is soroltuk azokat a lehetőségeket, amelyek ebben az évben tonnákat hoztak. A többi 30 tonna fémet már valóban kilogrammonként, munkahelyenként, emberenként kellett megspórolni. Bee Traian, Márton Károly, Costea Nicolae, Bírta András, s nem utolsósorban Baja mérnök nevét kell megemlítenünk, mint a fémmel való takarékoskodás legnyugtalanabb keresőit. És bár nem dolgozunk nagy sorozatokkal, s a terveket is főleg mások készítik a számunkra, mégis azt mondom, hogy még nagy lehetőségek vannak a fémmegtakarítás mozgalmának a további kibontakoztatására — mondja bizakodva Baja mérnök. — Ennek egyik útját én az elkövetkező feladatok minél pontosabb meghatározásában, sőt a távolabbi perspektívák részletes ismertetésében is látom, hisz csakis a feladataink ismeretében tudjuk most megállapítani, hogy egy-egy új megoldásnak mi lesz a gazdasági következménye, érdemes-e alkalmazni vagy sem. Úgy gondolom, hogy az RKP KB legutóbbi plenárisának dokumentumai és a Nagy Nemzetgyűlésen elfogadott törvények ezen a téren is előrelépést fognak hozni, s részletesen kidolgozott, tényleges terv alapján már a napokban megkezdhetjük a jövő évi gazdaságos, takarékos termelés előkészítését, a tervező műhelyekben, az alkalmazott technológia kiválasztásában, a munkahelyek megszervezésében. Közben azonban még a vállalásból fennmaradt öt tonna fémet is megtakarítják. Csiki Gyula AZ EGY HÓNAPBÓL MÁR MEGVAN HÁROM HÉT (Folytatás az 1. oldalról) évi feladatok maradéktalan teljesítéséhez. A közel félhektár alapfelületű, kétszintes nagy munkacsarnok két végében levő melléképületek már zártak, rövidesen megkezdik a fűtésüket, a kőműveseknek tehát lesz mit csinálniuk a fagyos napokon. A csarnok valamennyi tartóoszlopa már a helyén, ugyancsak helyére került a gerendák nagy része is. A szállítók megígérték, hogy a még szükséges gerendákat és a födémelemeket határidő előtt leszállítják. A csarnok falai ugyancsak előregyártott elemekből készülnek, ezeknek az elemeknek a szállításával sincs fennakadás- Minden lehetőség megvan arra, hogy a központi csarnok a tél végére készen legyen, a tavasz első hónapjaiban a munka nagy részét átvegyék a szerelők. Persze , korai lenne már most jóslásokba bocsátkozni arról, hogy pontosan hány nappal hamarabb lesz az indulás az új ruhagyárban- Az viszont bizonyos, hogy az építkezési indulás, az első félév jól sikerült, s az építők nagyon bizakodók a munkálatok további menetét illetően- S ha figyelembe vesszük, hogy ennek az építőcsoportnak a tarsolyában — csak Udvarhelyen is — egy cérnagyár és egy fonoda építése közben szerzett tapasztalat van, akkor bizonyosak lehetünk abban, hogy az optimizmus nem megalapozatlan. ELŐRE 3. oldal KEZDŐNEK LENNI (Folytatás az 1. oldalról) nő viszont nem ezért kérte ide magát a kolozsvári egyetemről. Hanem egyszerűen azért, mert Nagykároly aránylag közel van Szatmárhoz, ahol szülei éltek. A megyei munkaügyi igazgatóságnál mondták, hogy elhelyezkedése nem ment simán. — Hogyan történt? — kérdezem Somlyai Margittól. — Erről nem szívesen beszélek! Bizalmat és megértést vártam, ehelyett... Csak annyit mondok: kellemetlen volt érezni, hogy bár ide szól a kinevezésem, nincs rám szükség. Bejöttem, aláírtam a jelenléti naplót és egész nap tétlenül ültem. Szerettem volna csinálni valamit, de munkát nem kaptam. Megjegyzéseket annál többet. Senkinek nem kívánom az ilyesmit... Végre, egy hónap elteltével rendeződött a helyzetem. A múlt héten bevitt az igazgató a kollégához és közölte vele, hogy adjon munkát és segítsen. Hogy miért keserítették meg pályakezdését? Ezt nehéz kideríteni. Seresan Petru igazgató két heti távollétére és az üzem beindulásával járó sok gondra hivatkozik. Végül azt mondja, hogy Somlyai Margit problémája egyszer és mindenkorra rendeződött. Gyakorló jogászként alkalmazták. Somlyai Margit viszont még nem nyugodott meg teljesen, mivel másfél hónap után sem kötötték meg vele a munkaszerződést. Ezek után öröm hallgatni a Szatmár megyei építővállalat fiatal közgazdászát, Croitoru Gheorghe munkásként kezdte pályafutását. Asztalos volt a szatmári bútorgyárban, közben elvégezte az esti líceumot, majd felvételizett a Babeș—Bolyai egyetem közgazdasági fakultásán. A kihelyezésnél szerencséje volt, hazajött menyasszonyához. Elmélyült munkában találom. — Min dolgozik? — A besorolással kapcsolatban készítek egy közgazdasági felmérést a fölöttes szervnek. Érdekes és szép feladat. A munka hatékonyságát, a termelékenységet, a műszaki ellátottságot stb. tanulmányozom, bonyolult matematikai képleteket alkalmazok. Szóval igazi közgazdász munka. Tetszik nekem. — Hogy került ilyen hamar a mély vízbe? — Bedobtak, s örülök ennek. Úgy látszik, bíznak bennem, ami talán a legfontosabb egy kezdő diplomás számára. Mivel a termelésből kerültem a főiskolára, vagyis előzőleg már dolgoztam, így másodéves gyakornokként alkalmaztak. — Tehát elégedett, jól sikerült az indulás? — Boldog vagyok, hogy így sikerült. Sokat köszönhetek a vállalat vezetőségének. Szeretettel és megértéssel fogadtak. Az igazgatóval már jelentkezésem napján találkoztam. Jól esett, hogy nemcsak a munka felől, hanem egyéni és családi problémáim iránt is érdeklődött. Jelenleg feleségem szüleinél lakunk Udvariban, onnan járok be. Megígérték azonban, hogy a lehetőségekhez mérten, igyekeznek minél előbb megoldani a lakásproblémámat. Ilyen fogadtatás után van kedv a munkához. Több mint ötszáz fiatal tanárt, közgazdászt, mérnököt, jogászt, agronómust, orvost helyeztek ezen az őszön Szatmár megyébe. Szám szerint sokat, az igényekhez mérten keveset. Körülbelül 60 százalékuk nő. A munkaügyi igazgatósághoz november közepéig mindössze két panasz érkezett a munkahelyi fogadtatással kapcsolatban. Mindez nem jelenti azt, hogy valamennyinek problémamentes volt a pályakezdése. Nehéz kezdőnek lenni a legnagyobb figyelmesség és bizalom mellett is. Hát még akkor, ha görbe szemmel néznek az újoncra, ha meg sem kérdik tőle, hogy meleg szobában alszik-e, vagy kapott-e kenyeret a hazulról küldött szalonnához? A hizlalda csarnokait nemsokára benépesítik ... (Kovács László felvétele)