Előre, 1972. december (26. évfolyam, 7797-7823. szám)

1972-12-01 / 7797. szám

72. DECEMBER 1. PÉNTEK A KÖZTÁRSASÁG . -1 ■BIIIMfa II, I II II«—» XXV. ÉVFORDULÓJÁT KÖSZÖNTI DOLGOZÓ NÉPÜNK A PERJÁMOSIAK ÚJABB VÁLLALÁSA Dicső, de jó minőségű, tartós és di­­tos kalapokat készítenek nagy­­ozatban Perjámoson, a Temesvár­­alig ötven kilométerre eső nagy­­­ségben immár 79 éve működő árban. Arra a hírre, hogy ez az a 300—400 dolgozóból álló munka­­kösség október elsejétől már 1973­ termel, mindenki felfigyelt, hi­­­a Temes megyében elsőkként tet­­t eleget, három hónapos időelőny­ei, idei termelési feladataiknak, ez biztos fedezet arra, hogy az éves tervet jóval határidő előtt tér­­sítik. — De nem csupán hat hónappal, nem másfél évvel hamarabb fe­­szük be az ötéves tervet — jelen­te ki Petru Sarandan, a gyár rtalapszervezetének titkára. — Ez új versenyvállalása a gyár kom­­anistáinak, összes dolgozóinak. A gyár vezetőivel, tapasztalt dol­­góival beszélgettünk arról, miként került ilyen nagy időelőnyre szert mi és mire alapozzák az újabb m­indenképpen dicséretre méltó ver­­ngfelajánlást? — Akárcsak mások, az év elején, is alapos, körültekintő tanulmá­okat végeztünk — mondotta Petru Sarandan elvtárs. — Sikerült feltár­nunk olyan belső tartalékokat, ame­lyek értékesítésével lényegesen nö­velhetjük a termelést. — Milyen tartalékokról van szó? — A termelés ésszerűbb, gazdasá­gosabb megszervezése, valamint az ütemes nyersanyag-ellátás és az áru­­értékesítés biztosítása mellett, nagy hangsúlyt fektettünk a választék egyre nagyobb méretű bővítésére — fejezte ki véleményét Ion Draga­­nescu főkönyvelő. — Megemlíteném többek között az új típusú kalapot, amely nagy sikert aratott a legutób­bi fővárosi árumintavásáron is. A nemezt, a másik nagyon keresett, több iparágban használt terméket először gyártjuk az országban és hozzá kell tennem, hogy kiváló mi­nőségben. Ezen kívül lényegesen ki­­bővítjük a szőnyegkészítő műhe­lyeinket. Javában termel már a konfekció részleg, ahol műbőrből, szövetből és műgyapjúból készítünk különböző gyermekholmit. A termékek minőségének szünte­len javításához, valamint a jobb munkafeltételek megteremtéséhez hozzájárultak a házigépgyártók is. Gheorghe Bobu főgépész és Kovács A 75 000. UTÁN IS ... A kőműves szívesen mondja el, hogy a megcsodált épületben az ő keze munkája is benne van, láttam szövőnőt, aki az áruház­ban megsimogatta a tekercs kel­mét, s azt mondta, ezt náluk szőtték, talán éppen az ő gépén készült. Az embernek szüksége van arra, hogy érezze: munkája fontos, hasznos a társadalomnak, örömöt jelent az embereknek. A pitesti-i autógyártók nap mint nap láthatják saját munkájuk eredményét, a Dacia személygép­kocsikat az országúton elsuhan­ni, parkolóhelyeken, házak előtt várakozni, és napról-napra egyre több maguk gyártotta gépkocsival találkoznak. Az autógyár kor­szerű, szüntelenül mozgó futó­szalagáról, öt percenként gördül le egy-egy új kocsi és mint már hírül adtuk, november 27-én a 75 000. Dacia—1300 megszületését ünnepelték. A Dacia személygépkocsik el­ismerésnek örvendenek az or­szágban, és egyre nagyobb siker­rel­ szerepelnek a nemzetközi vá­sárokon, kiállításokon is, aminek eredményeként mind több kül­földi vásárló érdeklődik utánuk. Találkozni velük Finnország, Al­géria, Csehszlovákia, Kuba, Gö­rögország, Lengyelország, Ma­gyarország, Kanada, Kuweit, Ni­géria országútjain. A pitesti-i autógyártók a na­pokban megtartott üzemi párt­konferencián arról számolhattak be, hogy idei össztermelési és árutermelési tervüket 107, ex­porttervüket pedig 111,5 száza­lékra teljesítették. De a Dacia szerelői ezután sem „húznak félre“, teljes sebes­séggel új termelési sikerek fe­lé hajtanak, s mindent elkövet­nek azért, hogy az idei teljesít­ményeikkel megalapozzák a jövő esztendei tervük túlszárnyalását is, hogy hazánk és más országok útjain egyre több szépvonalú, gyorskocsi hird­esse a román gépgyártók jó munkáját, hozzá­értését. (Munkatársunktól) F­ehér köpenyes, műszeres táskával járó embert kép­zeltünk magunk elé, hisz Marosi Zoltán, a szilágynagy­­falusi szövetkezetközi hizlalda igazgatója, állatorvos. De most a gyógyászöltözéket gumicsizma, dokknadrág, vastagon bélelt ka­bát váltotta fel. Kiöntött a Be­rettyó, riadoztak a faluban, ár­vízvédelmi készültséget hirdet­tek, s ki sietett volna elsőnek menteni a menthetőt, mint az, akinek a kezére ebben a szi­lágysági nagyközségben tán a legnagyobb vagyont bízták. Hir­telen jött a csapás, reggel fél­­nyolckor jelezték a veszélyt, s délre víz alá került az árterü­let, délután a székház közelében lévő gyümölcsöskertek fáinak törzsét már sárga habok nyal­dosták. — Hetvenben sem lepett meg ennyire az árvíz, talán még ak­kor sem okozott ennyi bajt — az állatok egészségének őre nyilván azzal kezdi a beszélge­tést, ami leginkább foglalkoz­tatja, a szakmabeli ügyek kicsit háttérbe szorulnak, pedig Nagy­faluban olyan valami készül, a­­mire érdemes felfigyelnie or­szág-világnak.­­ A műanyag csöveket mind kimosta a megduzzadt patak, el­öntötte a takarmányos területe­ket, de ami a fő, a hizlalda te­lepén nem tett kárt, s víz nél­kül megússzák az áradást a szalmával körülbálázott kuko­ricasilók is... Ez pedig létkérdés itt, s nem­csak itt. Újítás született Szilágynagy­­faluban, olyan kísérletbe fogott Marosi doktor, amely, ha bevá­lik, milliókat hozhat az ország­nak. ... Sűrű eső áztatta október­ben a földeket. A traktor ten­gelyig süllyedt az agyagba, a teherautók beleragadtak, az iga­erő nehezen boldogult, csak a kéz tudott bírókra kelni a ma­kacsul ellenszegülő időjárásnak. De minden fedél alá került, amit oda szántak. Maradt a ku­korica. Száráról letépték, hán­csából kifejtették, halmokba rakták a sok csövet. De mi legyen azután vele ? . Szedés előtt látogatott el Nagyfaluba a szakminisztérium egyik vilá­got járt mérnöke, Tipu Ion ve­zérigazgató-helyettes, ő aján­lotta a téeszbelieknek, hogy próbálják meg a szemeket ösz­­szezúzni, aztán pakolják az egészet fóliába, előtte tapos­sák le a rakást jól trakto­rokkal, tegyék szalmabála falak közé a „kukoricasajtot“ s egy idő után etessék fel az állatok­kal. A megyei agrárszervek kap­tak az ajánlaton. Marosi doktor lelkesen hozzálátott a kivitele­zéshez. Moceanu Aurel gépész­­mérnök s Papp János, a hely­beli gépállomás munkása oldot­ta meg az újmódi silózás mű­szaki feladatait. Kivénhedt mal­mok hengereit állították a magzúzás szolgálatába, a csöve­ket előzőleg két Gloria-kom­­bájn fosztotta meg a szemektől s a lapított magvak tömegét ventillátor fújta a tárolás helyé­re. Naponta 25 tonna kukoricát dolgoztak így fel, összesen 400 tonna kiváló minőségű abrakot göngyölítettek fólialapokba, hogy levegőtől, nedvességtől óvják a vagonokkal mérhető hústéte­lek nyersanyagát. Felmászunk a szalmafalú siló tetejére, az állatorvos kibontja egy helyütt a roppant műanyag­zsák száját, a benne csendesen erjedő takarmány állapota, illa­ta arra vall, hogy a kísérlet si­kerül. — Miért jobb a régivel szem­ben a tárolás nagyfalusi mód­szere ? — Egy kiló kukoricapehely hetven ban­ba kerül, hat kiló pehelydarából egy kilónyi hús lesz, nem nehéz kiszámítani az önköltséget, a vásárolt abrakta­karmány ára 9—10 lej, nos a­­mennyi a különbözet, annyi vol­na a gazdasági hatékonyság mutatója a termelés szempont­jából. De menjünk tovább. Óri­ási előnye az, hogy a kukoricát nem kell előzetesen megszáríta­ni. Tőle a terület gyorsan fel­szabadulhat, hamar elvégezhető tehát az őszi talajművelés, nyo­mában korán vetni lehet. Annyi szemeskukoricánál, mint ameny­­nyit mi silóztunk, mintegy öt­száz méter hosszú s két és fél méter magas góré kellene, hogy plasztikusan fejezzem ki ma­gam, mi sokkal kisebb felületen oldottuk meg a feladatot, tehát rengeteg építőanyagot takarí­tottunk meg. A zúzott takar­mány étrendi hatása kiváló — s Marosi doktor sorolná tovább tárolási eljárásuk sok hasznát. — No, de rakjuk gyorsan vissza a szalmakötegeket, leg­szívesebben márciusig még pil­lanatra sem bontanám meg a silót — a szakember féltő gond­dal rendezi el a bálákat, nehogy levegő , zavarja, illetve változ­tassa kedvezőtlenné a lassú erje­dés folyamatát. Mert, ha sikerül a kísérlet, é­s ha meggondol­juk, hogy többszáz tonnás tétel­ről van szó, akkor már nem is kísérletről, inkább nagyüzemi gyakorlatról kell beszélnünk — úgy jövőre a nagyfalusi hízó­állatok zúzva, lapítva, pehely alakjában kapják a zabot, árpát is. De nem megy veszendőbe itt a magjától megfosztott ku­koricacső sem, darálva, répasze­lettel keverve etetik fel. A hizlalda hatalmas csarno­kait nemsokára benépesítik, s­ jó, hogy a nyersanyag, a takar­mány már összegyűlt. Csendesen erjed a kiváló eleség. Nagyfalu­si módra készül a prima hús­­nakvaló. Míg beszélgetünk, a doktor gyakran arra fordul, amerre a Berettyó szélesen hömpölyög. Valaki jelenti, hogy Szilágysom­­lyónál apad az ár. Az igazgató aggodalmat tükröző arcvonásai mintha enyhülnének... Fülöp Ernő NAGYFAL­UBAN VALAMI KÉSZÜL István mester vezetésével már eddig is többfajta gépi berendezést készí­tettek önerőből. Nagyszerűen bevált és javában termel a hat darab ne­mezgyártó berendezés. Jelenleg a házigépgyártók újabb hat darab ilyen gép előállításán dolgoznak. Megszervezték a dobozkészítő mű­helyt is, amelynek a gépi berende­zéseit ugyancsak saját maguk állí­tották elő. Most hozzáfogtak egy új mechanikai részleg létesítéséhez, a­­hol nemsokára sorozatban gyártják majd a szükséges cserealkatrészeket. Csupán ebben az esztendőben nem kevesebb mint fél millió lej értékű gépet és berendezést gyártottak saját erőből. Nem kétséges, hogy a perjámosiak becsülettel állják szavukat, jóval határidő előtt teljesítik az ötéves tervet. Az idén szerzett három hó­napos időelőny, valamint a termelő­­kapacitások és a munkaidő további, ésszerűbb kihasználására való szün­telen törekvés biztos záloga felaján­lásuk valóra váltásának. Raff­a­i György 3 hónappal hamarabb adták át a második aggregátot Az ország legnagyobb hőerő­művének, a Rovinari-Rogojelu villamosközpontnak az építői, szerelői és energetikusai bekap­csolták az országos energeti­kai rendszerbe a második 200 megawattos turbóaggregátot. Ezzel befejeződött a nagy hő­erőmű építésének első szakasza. A termelés jobb megszervezé­sével, a fejlett munkamódszerek alkalmazásával, a globális ak­kord bevezetésével a rovinari-i építőknek sikerült a második aggregátot három hónappal ha­marabb átadni az elsőnél. A ro­vinari-i építők a­­ munkálatok első szakaszában 700 000 köbmé­ter földet és kavicsot mozgattak meg, a szerelők 33 000 tonna be­rendezést és aggregátot szereltek fel, mintegy 600 kilométer vil­lamoskábelt húztak ki, s 20 000 készülékkel és műszerrel látták el a villamosközpont automata vezérlő- és ellenőrző központját. A galati-i kikötőben száz tonna termelőkapacitá­sú úszódarut helyeztek üzembe a galati-i kikötőben. Az új agg­regét felszerelésével lényegesen csökkenthetik a teherhajók és ércszállító hajók veszteglési idejét a ki- és berakodási műve­letek alatt, s lehetőség nyílik a Duna hajózási medrében külön­böző hidrotechnikai munkák el­végzésére. A folyami-tengeri közlekedés korszerűsítésével és fejlesztésé­vel a NAVROM Folyami Hajó­zási Igazgatóság keretében dol­gozó tengerészek és kikötőmun­kások a múlt év azonos idősza­kához képest 200 000 tonnával több árut szállíthattak. 1973 —AZ ÖTÉVES TERV, A VÁLLALÁSOK TELJESÍTÉSÉNEK DÖNTŐ SZAKASZA ALAPOSAN KÉSZÍTSÜK ELŐ MINDENÜTT A JÖVŐ ESZTENDEI TERMELÉST! A FÉMTAKARÉKOSSÁG SZOLGÁLATI KÖTELEZETTSÉG — Nem tudom, mások hogyan látják a takarékos gazdálkodás problémáját, de véleményem sze­rint már eljutottunk oda, hogy szolgálati feladatként megkövetel­jük az emberektől az egyre gazda­ságosabb megoldások szüntelen ke­resését. Ennek a véleményemnek egyébként az üzemi pártszervezet nemrég megtartott konferenciáján is hangot adtam, s úgy láttam, so­kan helyeseltek. Vannak nálunk is olyan mesterek, csoportvezetők — igaz, szerencsére csak néhányan — akik alighogy kifundáltak valami okos ötletet, máris az anyagi ellen­szolgáltatás, a pénz után érdeklőd­nek. Nem vagyok ellensége az anyagi ösztönzés elvének, de úgy gondolom, hogy ezekben a na­pokban, amikor az egész népet át­fogó takarékossági mozgalom bon­takozik ki, minőségileg is másként kell kezelnünk ezt a kérdést. Az a véleményem, hogy a mesternek kötelessége keresni a vezetése alatt álló műhelyben, a csoportvezető­nek a maga részlegén azokat a mó­dozatokat, amelyekkel a fémfo­gyasztást csökkenteni lehetne, segédanyagokat, energiát lehetne megtakarítani. Éppen ezért a jö­vőben minden egyes munkahelyen szolgálati feladatként adjuk a fo­gyasztási normák csökkentését, ter­mészetesen differenciáltan és meg­felelő körültekintéssel. Ezeket a szavakat Baia Nicolae mérnök, a segesvári Nicovala gyár főtechnológusa mondotta, s olyan hévvel és szenvedéllyel, hogy alig győztem jegyezni. Az volt a benyo­másom, hogy már-már engem is arra akar rávenni a rokonszenves fiatal mérnök, álljak be abba a né­pes gárdába, amely ebben a gyár­ban fémet, munkaidőt, villamos­­energiát takarít meg. Mert monda­nom sem kell, hogy Baja mérnököt arra a bizonyos felszólalásra nem­csak az erkölcsi szükséglet késztet­te, hanem elsősorban a tudat, hogy szavai termékeny talajra találnak az egész munkaközösségben. A segesvári gyárat szokás az or­szágos könnyűipar „szerszámkészí­tőjének“ is nevezni, hisz fonógé­pektől kezdve kerámiai vonalakon át egészen a gépkocsi-abroncs pré­sekig rengetegféle felszerelés, be­rendezés és gép készül itt. A leg­nagyobb részük egyedi példányok­ban vagy pedig nagyon kis soroza­tokban, egy-egy gyár megrende­lésére. A tervrajzokat legtöbb eset­ben a megrendelők küldik, ritkáb­ban a Könnyűipari Tervező Intézet, a segesváriaknak legfeljebb a tech­nikai lehetőségeikhez kell igazíta­niuk a rajzokat, illetve a kivitele­zést. A gazdaságos termelésre, nagy fémmennyiségek megtakarítására, ismerjük el, nem a legmegfelelőbb ez a profil. Hisz egy-egy jó meg­ SEGESVÁRI TERVEK ÉS TAPASZTALATOK oldás, ötlet felhasználása nem tör­ténik itt több tízezerszer mint a nagy sorozatoknál. — Itt minden gramm fémért m­­eg kell harcolni — mondotta az üzemi szakszervezet elnöke. Mégis a segesvári „szerszámké­szítők“ vállalták, hogy ebben az év­ben 50 tonna fémet takarítanak meg. November közepéig ebből már megvolt 45 tonna, s a legjobb úton haladnak a vállalás teljes egészé­ben történő teljesítése felé. Amikor Baja mérnök megpróbál­ta összeszámolni, kik voltak azok az emberek, akiknek köszönhető a 45 000 kg megtakarított fém, melyek azok a munkahelyek, ahol össze­gyűlt kilogrammonként az említett mennyiség, bizony hosszú névsor, lajstrom kerekedett ki a felsorolás­ból. Jellemző, hogy a legnagyobb megtakarításnak számító mennyiség sem több öt tonnánál, s ez is ter­vezők, öntők és megmunkálók kö­zös munkájának a gyümölcse. A gyárnak 600 darab szárító vagont kellett elkészítenie az egyik új ke­rámiagyár számára. A tervező inté­zettől kapott rajzokon módosításo­kat eszközöltek, a módosításoknak megfelelően alkalmazták az öntödé­ben a kokilla-öntést, s a megmun­kálók is az új öntvényhez igazí­tották a munkájukat. Így gyűlt ösz­­sze az idei legnagyobb sorozatnak számító terméknél, kétezernégyszáz darab kerék kiöntésénél és meg­munkálásánál az említett öt tonna megtakarított fém. További két tonna megtakarítás a hidraulikus átrakó szekerek gyár­tási folyamatánál volt, itt is újra­tervezés, a megmunkálási ráhagyás csökkentése, a megmunkálási folya­mat tökéletesítése révén. S ezzel nagyjából el is soroltuk azokat a lehetőségeket, amelyek ebben az évben tonnákat hoztak. A többi 30 tonna fémet már valóban kilogram­monként, munkahelyenként, em­berenként kellett megspórolni. Bee Traian, Márton Károly, Cos­­tea Nicolae, Bírta András, s nem utolsósorban Baja mérnök nevét kell megemlítenünk, mint a fém­mel való takarékoskodás legnyug­talanabb keresőit.­­ És bár nem dolgozunk nagy sorozatokkal, s a terveket is főleg mások készítik a számunkra, még­is azt mondom, hogy még nagy le­hetőségek vannak a fémmegtakarí­tás mozgalmának a további kibon­takoztatására — mondja bizakod­va Baja mérnök. — Ennek egyik útját én az elkövetkező feladatok minél pontosabb meghatározásában, sőt a távolabbi perspektívák rész­letes ismertetésében is látom, hisz csakis a feladataink ismeretében tudjuk most megállapítani, hogy egy-egy új megoldásnak mi lesz a gazdasági következménye,­­ érde­mes-e alkalmazni vagy sem. Úgy gondolom, hogy az RKP KB leg­utóbbi plenárisának dokumentu­mai és a Nagy Nemzetgyűlésen el­fogadott törvények ezen a téren is előrelépést fognak hozni, s részle­tesen kidolgozott, tényleges terv alapján már a napokban megkezd­hetjük a jövő évi gazdaságos, ta­karékos termelés előkészítését, a tervező műhelyekben, az alkal­mazott technológia kiválasztásában, a munkahelyek megszervezésében. Közben azonban még a vállalásból fennmaradt öt tonna fémet is meg­­takarítják. Csiki Gyula AZ EGY HÓNAPBÓL MÁR MEGVAN HÁROM HÉT (Folytatás az 1. oldalról) évi feladatok maradéktalan teljesí­téséhez. A közel félhektár alapfelületű, kétszintes nagy munkacsarnok két végében levő melléképületek már zártak, rövidesen megkezdik a fű­tésüket, a kőműveseknek tehát lesz mit csinálniuk a fagyos napokon. A csarnok valamennyi tartó­oszlopa már a helyén, ugyancsak helyére került a gerendák nagy része is. A szállítók megígérték, hogy a még szükséges gerendákat és a födém­elemeket határidő előtt leszállítják. A csarnok falai ugyancsak előre­gyártott elemekből készülnek, ezek­nek az elemeknek a szállításával sincs fennakadás- Minden lehetőség megvan arra, hogy a központi csar­nok a tél végére készen legyen, a tavasz első hónapjaiban a munka nagy részét átvegyék a szerelők. Persze , korai lenne már most jóslásokba bocsátkozni arról, hogy pontosan hány nappal hamarabb lesz az indulás az új ruhagyárban- Az viszont bizonyos, hogy az épít­kezési indulás, az első félév jól si­került, s az építők nagyon bizako­dók a munkálatok további menetét illetően- S ha figyelembe vesszük, hogy ennek az építőcsoportnak a tarsolyában — csak Udvarhelyen is — egy cérnagyár és egy fonoda építése közben szerzett tapasztalat van, akkor bizonyosak lehetünk ab­ban, hogy az optimizmus nem meg­alapozatlan. ELŐRE 3. oldal KEZDŐNEK LENNI (Folytatás az 1. oldalról) nő viszont nem ezért kérte ide ma­gát a kolozsvári egyetemről. Hanem egyszerűen azért, mert Nagykároly aránylag közel van Szatmárhoz, a­­hol szülei él­tek. A megyei munka­ügyi igazgatóságnál mondták, hogy elhelyezkedése nem ment simán. — Hogyan történt? — kérdezem Somlyai Margittól. — Erről nem szívesen beszélek! Bizalmat és megértést vártam, ehe­lyett... Csak annyit mondok: kel­lemetlen volt érezni, hogy bár ide szól a kinevezésem, nincs rám szük­ség. Bejöttem, aláírtam a jelenléti naplót és egész nap tétlenül ültem. Szerettem volna csinálni valamit, de munkát nem kaptam. Megjegyzése­ket annál többet. Senkinek nem kí­vánom az ilyesmit... Végre, egy hónap elteltével rendeződött a hely­zetem. A múlt­ héten bevitt az igaz­gató a kollégához és közölte vele, hogy adjon munkát és segítsen. Hogy miért keserítették meg pá­lyakezdését? Ezt nehéz kideríteni. Seresan Petru igazgató két heti tá­vollétére és az üzem beindulásával járó sok gondra hivatkozik. Végül azt mondja, hogy Somlyai Margit problémája egyszer és mindenkorra rendeződött. Gyakorló jogászként alkalmazták. Somlyai Margit vi­szont még nem nyugodott meg tel­jesen, mivel másfél hónap után sem­ kötötték meg vele a­­ munkaszerző­dést. Ezek után öröm hallgatni a Szat­­már megyei építővállalat fiatal köz­gazdászát, Croitoru Gheorghe mun­kásként kezdte pályafutását. Aszta­los volt a szatmári bútorgyárban, közben elvégezte az esti líceumot, majd felvételizett a Babeș—Bolyai egyetem közgazdasági fakultásán. A kihelyezésnél szerencséje volt, haza­jött menyasszonyához. Elmélyült munkában találom. — Min dolgozik? — A besorolással kapcsolatban készítek egy közgazdasági felmé­rést a fölöttes szervnek. Érdekes és szép feladat. A munka hatékonysá­gát, a termelékenységet, a műszaki ellátottságot stb. tanulmányozom, bonyolult matematikai képleteket alkalmazok. Szóval igazi közgazdász munka. Tetszik nekem. — Hogy került ilyen hamar a mély vízbe? — Bedobtak, s örülök ennek. Úgy látszik, bíznak bennem, ami talán a legfontosabb egy kezdő diplomás számára. Mivel a termelésből kerül­tem a főiskolára, vagyis előzőleg már dolgoztam, így másodéves gya­kornokként alkalmaztak. — Tehát elégedett, jól sikerült az indulás? — Boldog vagyok, hogy így sike­rült. Sokat köszönhetek a vállalat vezetőségének. Szeretettel és meg­értéssel fogadtak. Az igazgatóval már jelentkezésem napján találkoz­tam. Jól esett, hogy nemcsak a mun­ka felől, hanem egyéni és családi problémáim iránt is érdeklődött. Je­lenleg feleségem szüleinél lakunk Udvariban, onnan járok be. Meg­ígérték azonban, hogy a lehetőségek­hez mérten, igyekeznek minél előbb megoldani a lakásproblémámat. Ilyen fogadtatás után van kedv a munkához. Több mint ötszáz fiatal tanárt, közgazdászt, mérnököt, jogászt, ag­­ronómust, orvost helyeztek ezen az őszön Szatmár megyébe. Szám sze­rint sokat, az igényekhez mérten keveset. Körülbelül 60 százalékuk nő. A munkaügyi igazgatósághoz november közepéig mindössze két panasz érkezett a munkahelyi fo­gadtatással kapcsolatban. Mindez nem jelenti azt, hogy valamennyi­nek problémamentes­ volt a pálya­kezdése. Nehéz kezdőnek lenni a legnagyobb figyelmesség és bizalom mellett is. Hát még akkor, ha görbe szemm­el néznek az újoncra, ha meg sem kérdik tőle, hogy meleg szobá­ban alszik-e, vagy kapott-e kenye­ret a hazulról küldött szalonnához? A hizlalda csarnokait nemsokára benépesítik ... (Kovács László felvétele)

Next