Előre, 1978. december (32. évfolyam, 9653-9679. szám)
1978-12-01 / 9653. szám
ELŐRE — 1978. december 1. (Folytatás az 1. oldalról) a béke világának megteremtéséért. Tudjuk, hogy nem könnyű valóra váltani ezt a vágyat, ebben a vonatkozásban nem ringatjuk magunkat illúziókban. Senki se higgye azt, hogy a fegyverkezés ellen, a leszerelésért, és elsősorban a nukleáris leszerelésért, a békéért vívott harc könnyű és könnyű lesz. Ellenkezőleg, fokozott, nagy erőfeszítésekre, kemény harcra van szükség ebben az irányban. Ezért szükséges erősítenünk a szolidaritást és az együttműködést, világosan rámutatnunk az összes népek előtt, hogy milyen veszélyt jelent a fegyverkezési hajsza. Mondjuk meg határozottan a népeknek, hogy képesek megakadályozni egy újabb háborút, biztosítani a békét! Mi teljes mértékben bízunk a népek egyesült erejében és meggyőződésünk, hogy, a felmerülő nehézségektől függetlenül, el tudják érni, hogy visszaverjék az imperialista uralmi és diktátumpolitikát, hogy új, egyenlőségen alapuló kapcsolatokat juttassanak érvényre, hogy biztosítsák a békét az egész világon. (Hatalmas, hosszas taps.) Éppen erre, a néptömegek erejébe, az országaink és az egész világ népeinek erejébe vetett rendíthetetlen bizalmunkra támaszkodva, úgy véltük és úgy véljük, hogy bizalommal kell a jövőbe tekintenünk, azzal a meggyőződéssel, hogy az enyhülésért és a békéért vívott harc diadalt arat, és azzal az elhatározással, hogy mindent megteszünk ezért! (Hatalmas tanú.) Ezekből a meggondolásokból fakadnak következtetéseink mind a politikai és diplomáciai tevékenység, a tömegmunka fokozásával kapcsolatban, az országban és nemzetközi síkon, mind pedig azokkal az intézkedésekkel kapcsolatban, amelyeket meg kell tennünk ahhoz, hogy bármilyen körülmények között helytálljunk. Kétségtelenül nagy hiba lenne, ha szem elől tévesztenék, hogy a leszerelés valóra váltásáig, a tartós béke megteremtéséig állandóan gondoskodnunk kell — nekünk is, a többi szocialista országnak is, az összes népeknek, amelyek meg akarják védelmezni , függetlenségüket és szuverenitásukat — a védelmi képesség biztosításáról, hogy bármely pillanatban helytállhassunk bármilyen imperialista agresszióval szemben, bármilyen kísérlettel szemben, amely veszélyeztetné népünk, a szocialista népek forradalmi vívmányait, amely merényletet akarna elkövetni a szabad élet ellen, amelyet a román nép épít magának a kommunista párt vezetésével. Központi Bizottságunk, a Nagy Nemzetgyűlés, a többi párt- és állami szerv viseli a teljes felelősséget, és vállalja ezt a felelősséget, azért, hogy biztosítsa a békés munkát, a függetlenséget, a szocializmus építését, Románia szuverenitását! (Hatalmas, hosszas taps.) Nem szándékszunk tehát egy pillanatra sem lemondani arról, hogy gondoskodjunk népünk, hadseregünk harcképességének biztosításáról. Arra törekszünk és továbbra is arra fogunk törekedni, teljes felelősséggel, hogy hadseregünk, az egész nép mindig teljesíthesse a haza, a szocializmus iránti magasrendű kötelességét. A legvilágosabban szeretném újra leszögezni a Központi Bizottság előtt is pártunknak és államunknak azt az álláspontját, hogy abban az esetben, ha agressziót indítanak Európában a Varsói Szerződés valamely tagállama ellen, mi teljesíteni fogjuk azokat a kötelezettségeket, amelyeket vállaltunk ebben a paktumban, valamint a kétoldalú kölcsönös segélynyújtási paktumokban, a vonatkozó előírásoknak megfelelően. Természetesen síkra szállunk és mindent megteszünk azért, hogy a katonai paktumokat — mind a NATO-t, mind a Varsói Paktumot — minél hamarabb számolják fel, mert szilárd meggyőződésünk, hogy nem a katonai paktumok biztosítják a függetlenséget, a szuverenitást és a békét, ellenkezőleg, ezek csak fenntartják a feszültségi álapotot. Minél gyorsabban tűnnek el a katonai paktumok, annál hamarabb mélyül el az enyhülési folyamat, javulnak a kilátások a béke megteremtésére az egész világon. (Hatalmas, hosszas taps.) Persze, megértjük, hogy a problémákat nem lehet egyoldalúan megoldani, hogy a két paktumot egyidejűleg kell felszámolni. Az intézkedések meghozatalánál figyelembe kell venni a kiegyensúlyozott erőviszonyok fenntartását, kezességet a függetlenség megvédésére, lehetőséget bármilyen agresszió visszaverésére. Mi úgy véljük, a jelenlegi körülmények között, megvan a kellő erőegyensúly, hogy a rendelkezésünkre álló eszközök — mind a Varsói Paktum, mind a NATO, valamint más országok rendelkezésére álló eszközök — jóval felülmúlják a szükségest. Az elmúlt napokban is mondtam már, hogy ezek az eszközök néhányszor elpusztíthatják az egész emberiséget. És akkor jogosan tevődik fel a kérdés: vajon azon az úton kell haladnunk, hogy újabb pusztító eszközöket termeljünk, hogy megteremtsük a fegyverkezések fokozódásának egyensúlyát, vagy pedig, hogy tartsuk fenn előbb a meglévő helyzetet és aztán teremtsünk egyensúlyt a fegyverkezések csökkentésével és a katonai kiadások leszorításával? Nyilvánvalóan az összes népeknek az az érdeke, hogy ne menjünk a fegyverkezések fokozásának útján, hanem ezek csökkentésének útján, egy olyan egyensúly és olyan erőviszony megteremtése útján, amelyet a fegyverkezések és a hadseregek, a katonai kiadások szüntelen csökkentése eredményez, szilárd intézkedésekkel rátérni az általános leszerelésre és elsősorban a nukleáris leszerelésre — kezdve a nagyhatalmakkal. Ez a kérdés egyébként világosan ki van fejtve a Nyilatkozatban is, amelyet közösen aláírtunk. (Hatalmas, hosszas taps.) Ezekből a megfontolásokból kiindulva, mi azon a nézeten vagyunk, hogy, miközben teljes mértékben gondoskodunk hadseregünk védelmi és harcképességének megőrzéséről, nem kell azon az úton haladnunk, hogy pótlólagos összegeket fordítsunk fegyverkezésre. A jelenlegi előirányzatok elegendőek, és mindent el kell követnünk, hogy a legrövidebb időn belül intézkedéseket hozhassunk a katonai és fegyverkezési kiadások csökkentésére. Éppen ebből kiindulva, mi az elsők között voltunk — ha nem épp a legelsők —, akik elítéltük a NATO májusban hozott határozatát újabb fegyverkezési összegek ráfordítására. Nézetünk szerint azonban ennek nem kell arra késztetnie bennünket, hogy mi is pótlólagos összegeket fordítsunk fegyverkezésre, ellenkezőleg, fokoznunk kell a harcot, hogy rábírjuk a NATO-országokat, vizsgálják felül a határozatot, állítsák meg a fegyverkezési hajszát. Azt hiszem, mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy a nemzeti jövedelemből való bármilyen pótlólagos ráfordítás fegyverkezésre nem történhet másként, csak a fejlesztést szolgáló ráfordítások csökkentésével és, ugyanakkor, a nép anyagi és életszínvonalának emelésére hivatott előirányzatok csökkentésével. Helyes lenne ezen az úton haladnunk? Olyan szükségszerűség ez, amelyet a jelenlegi nemzetközi helyzet diktál? Csak egyetlen válasz létezik : az, hogy nem helyes ezen az úton haladnunk, hogy a nemzetközi helyzet semmivel sem késztet bennünket erre. A dolgozókkal lezajlott találkozókon elmondtam — és azt hiszem, hogy a Központi Bizottság előtt szükségtelen elismételnem —, hogy, amenynyivel erősebben fejlesztjük nemzetgazdaságunkat, amenynyivel nagyobb sikereket érünk el a XI. kongresszuson a termelőerők gyarapítására, valamint a nép civilizációs fokának és jólétének növelésére kidolgozott program valóra váltásában, annyival inkább fog növekedni egész népünk harci és védelmi képessége. Ha pedig, sajnos, kézbe kell vennünk a fegyvert, teljes kezességünk lesz arra, hogy hadseregünk, az egész nép szilárd eltökéltséggel fog harcolni, hogy megvédelmezze forradalmi vívmányait, függetlenségét, szuverenitását, hogy teljesítse nemzetközi kötelezettségeit, határozottan viszszavágva bármilyen agressziónak, mindent elkövetve az agresszorok szétzúzásáért (Hatalmas, hosszas taps). De miért ne mondjuk meg, elvtársak, hogy a mi kapcsolataink az összes szomszédos országokkal, Európa eme részének államaival, nagyon jók. Ezeket azországokat is foglalkoztatja a fegyverkezési hajsza csökkentése és azt óhajtják, hogy bővítsük az együttműködést a gazdasági fejlődés érdekében. Olyan országok, mint Görögország meg Törökország sem törekednek a fegyverkezések fokozására. Vajon miért kellene nekünk ilyen úton haladnunk és nem azon munkálkodnunk, hogy erősítsük az együttműködést és barátságot, erősítve ilyenformán a kezességet arra, hogy nem kerül sor semmiféle katonai összecsapásra? Gyakorlatilag az összes európai országokkal — azokra utalok, amelyek nem vesznek részt a Varsói Paktumban — jó kapcsolataink vannak. Jó kapcsolataink vannak az összes NATO-tagállamokkal, sőt, egyesekkel közülük nagyon jó kapcsolataink. Hosszú lejáratú gazdasági együttműködési egyezményeink és szerződéseink vannak számos állammal. Az államvezetőkkel lezajlott összes találkozóim és megbeszéléseim alkalmával megállapítottam, hogy ugyanez foglalkoztatja őket: megtalálni az enyhülés, a katonai kiadások csökkentésének útjait. Hát akkor vajon mi értelme volna annak, hogy növeljük a fegyverkezést, csökkentvén ezáltal a gazdasági fejlődés és a jólétnövekedés lehetőségeit? Újabb forrásokat fordítani fegyverzetek termelésére azt jelentené végül is, hogy ártunk mind a szocialista építésnek, mind pedig az enyhülési folyamatnak és a békének. Ezek azok az érvek és meggondolások, amelyekből kiindultunk és kiindulunk akkor, amikor kijelentjük, hogy a jelen pillanatban nem szükséges újabb összegeket fordítani fegyverkezésre. Egyébként, amint mondottam, a Nyilatkozat, amelyet egyöntetűen aláírtunk a Moszkvai Tanácskozáson, éppen abból a szükségszerűségből indul ki, hogy szilárdan elő kell mozdítani az enyhülési, a leszerelési és a békepolitikát Ez a teljes egyöntetűséggel aláírt politikai dokumentum semmi szín alatt sem határozhat meg intézkedéseket a katonai kiadások növelésére. Íme, miért tartottam szükségesnek, hogy világosítsuk fel pártunkat, népünket arról, hogy nincs semmi ok aggodalomra. Nem szándékszunk újabb eszközöket fordítani felszerelésre, ellenkezőleg, folytatjuk a gazdasági-társadalmi fejlesztési politikát, a XI. kongresszuson kidolgozott Program valóra váltására, egész népünk jólétének növelésére irányuló politikát! (Hatalmas, hosszas taps.) Szükségesnek tartottam a katonai kérdések taglalását is a Központi Bizottság előtt. A Moszkvai Tanácskozás közleménye rámutat,, hogy megvitattak ilyen kérdéseket. A Központi Bizottságnak kell határoznia ezekben, a szocialista országok közötti kapcsolatok szempontjából alapvető, kérdésekben. Ezek a problémák úgyszintén a Nagy Nemzetgyűlés hatáskörébe tartoznak. Amint kijelentettem a dolgozókkal lezajlott találkozókon is, szeretném a legvilágosabban megmondani a Központi Bizottság előtt is, hogy senki sem írhat alá dokumentumokat, amelyek elkötelezik államunkat, hadseregünket, csak az Alkotmány előírásainak, a Honvédelmi Törvénynek, az ország törvényeinek megfelelően. Sem a főtitkár, sem az ország elnöke, sem a főparancsnok, sem senki más nem írhat alá dokumentumokat vagy vállalásokat az ország nevében, csak összhangban az ország Alkotmányával, az állam törvényeivel! Mindig így fogunk cselekedni! (Hatalmas, hosszas taps.) Érthető, hogy csak a statutáris szervek, csak a legfelső párt- és állami szervek, a Nagy Nemzetgyűlés, és csak az egész nép megkérdezésével és akaratával, vállalhat olyan kötelezettségeket, amelyek egész népünk jövőjét, életét érintik. Természetes, elvtársak, hogy a katonai kiadásokkal kapcsolatos kérdések világosak, nincs értelme, hogy tovább időzzem ezeknél. Vannak azonban egyéb fontos katonai problémák is, amelyekben hasonlóképpen nem kötelezhetjük el magunkat, csak a vállalt kötelezettségeknek, országunk törvényeinek megfelelően. Ezek a kérdések közvetlenül minden egyes párt és kormány direkt szuverenitására és kizárólagos felelősségére tartoznak. A Varsói Szerződésben részvevő országok hadseregeinek együttműködéséről van szó, azokról az elvekről, amelyeknek alapján kell kibontakoznia ennek az együttműködésnek, a Szerződés előírásainak és az összes szocialista országok közötti kapcsolatoknak a szellemében. Nekünk az a véleményünk, hogy a Varsói Paktumban részvevő szocialista országok hadseregeinek kapcsolatai a teljes egyenlőség elvein kell hogy felépüljenek. Minden egyes nemzeti hadsereg csak akkor tud majd a legjobb körülmények között eleget tenni mind nemzeti, mind pedig nemzetközi kötelezettségeinek, ha maga mellett tudja saját népét és a néppel szoros kapcsolatban készül fel. Nekünk szilárd eltökéltségünk teljesíteni ezt a kötelezettséget, habár mindent elkövetünk, hogy ne legyen szükséges harcolnunk, mindent elkövetünk a béke biztosításáért. De, ha muszáj lesz, fogunk tudni harcolni! Ehhez azonban nem fogadunk el parancsot máshonnan, csak úgy fogunk akcióba lépni, hogy a nép teljes mértékben tudjon róla, csak a nép teljes mérvű jóváhagyásával és csak országunk legfelső párt- és állami szerveinek határozatai alapján. (Hatalmas taps.) Nem tudom megtenni, hogy ne hangsúlyozzam nagy megelégedéssel azt az egyöntetűséget, amellyel Központi Bizottságunk plenárisa jóváhagyta ezt az álláspontot, amelyre Moszkvában helyezkedtünk, azt az elhatározásunkat, hogy mindent megteszünk a békéért, az enyhülésért, a szocialista országok közötti kapcsolatok fejlesztéséért a teljes egyenlőség alapján — mind politikai, gazdasági, mind pedig katonai téren —, hogy mutassuk meg a világnak a kapcsolatok új mintaképét, annak a mintaképét, ahogyan az új társadalmi rendszert építő országok együttműködnek a szocializmus győzelméért, a békéért, a nemzetközi enyhülésért. (Hatalmas taps.) Egész idő alatt teljesen meg voltam győződve arról, mindig tudtam, hogy egész Központi Bizottságunk, az egész párt és az egész nép szilárdan erre az álláspontra helyezkedik. Ezért nem volt semmiféle fenntartásom, hogy a legvilágosabban kinyilvánítsam ezt a politikát. Ez a politika teljes mértékben megfelel annak, amit én a szocialista országok közötti kapcsolatokon értek — és szeretném megmondani a Központi Bizottság előtt, hogy soha, semmilyen körülmények között nem fogok aláírni egyetlen olyan dokumentumot sem, amely sérthetné Románia függetlenségét, hadseregének függetlenségét! (Hatalmas taps, ütemesen kiáltják: „Ceausescu—RKP!“.) Ha egyhangúlag egyetértünk a Moszkvában aláírt Nyilatkozattal, az enyhülésért és a békéért vívott harc fokozásával, azzal, hogy a haza védelmi és harcképességének erősítéséhez valóra kell váltanunk a XI. kongresszuson kidolgozott programot, akkor le kell ebből szűrnünk a megfelelő következtetéseket is jövőbeni tevékenységünkhöz. Nem elég csak jóváhagyni a Moszkvában elfogadott álláspontot és elfogadott dokumentumokat: egyre fokozottabban kell munkálkodnunk az ötéves terv teljesítéséért, az ország gazdasági és társadalmi fejlesztésére hozott intézkedések gyakorlatba ültetéséért, a tudomány érvényre jutásáért és a kultúra felvirágzásáért, népünk civilizációs fokának és életszínvonalának emeléséért, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom győzelméért Romániában. így fogjuk bebizonyítani, hogy méltóak vagyunk a nép bizalmára, amely reánk ruházta azt a felelősséget, hogy irányítsuk sorsát a jólét, a boldogság és a béke felé. Bebizonyítjuk, hogy szavaink és tetteink között nincsen semmi különbség, hogy számunkra mindennél előbbvaló a szocializmus, a nép függetlensége, a világbéke ügye. (Hatalmas, hosszas taps.) Befejezésül szeretném kifejezésre juttatni teljes meggyőződésemet, hogy az az egyöntetűség, amelyben lezajlottak Központi Bizottságunk plenáris ülésének munkálatai, az elfogadott határozatok egyöntetűsége, fokozott tevékenységre buzdítja a Központi Bizottság minden tagját, az egész pártot és az egész népet. Bebizonyítjuk így nemzetünknek azt a szilárd akaratát, hogy a Román Kommunista Párt vezetésével egyre határozottabban, győzelmesen menjen előre a szocializmus útján, hogy erősítse együttműködését a szocialista országokkal, az összes erőkkel amelyek síkraszállnak a függetlenségért és a békéért, a béke ügyének győzelméért, egy igazságosabb és jobb világ megteremtéséért bolygónkon. (Hatalmas, hosszas taps.) Sok sikert kívánok önöknek, kedves elvtársak, tevékenységükben, jó egészséget és boldogságot! (Hatalmas, hosszas taps. A jelenlévők, a lelkesedés és az egység megkapó légkörében, felállva éljenzik a Román Kommunista Pártot, a párt Központi Bizottságát, a párt főtitkárát, Nicolae Ceausescu elvtársat.) 3 NICOLAE CEAUSESCU ES VT ARS BESZEPE A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA PLÉNUMÁNAK HATÁROZATA (Folytatás az 1. oldalról) mértékben megfelelnek a jelenlegi nemzetközi helyzetnek, annak az alapvető orientációnak, hogy továbbra is határozottan és energikusan kell cselekedni az enyhülésért, az együttműködésért, a biztonságért és a békéért, a plénum jóváhagyja a dokumentum aláírását Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke által és egyben hangsúlyozza pártunk hozzájárulását e dokumentum kidolgozásához. Kidomborítva a Nyilatkozat helyességét, a Román Kommunista Párt, Románia Szocialista Köztársaság kormánya a Varsói Szerződésben részt vevő szocialista országokkal, a többi szocialista országokkal, a többi európai államokkal, a haladó, demokratikus és antiimperialista népi erőkkel szoros együttműködésben fog tevékenykedni és mindent megtesz e nyilatkozat előírásainak megvalósításáért A nemzetközi erőviszonyokat elemezve a plénum megerősíti pártunknak az élet által igazolt értékelését és az értekezleten Nicolae Ceausescu elvtárs által ismertetett ama józan és reális álláspont megalapozottságát, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben nem áll fenn egy világháború közeli veszélye. A szöges ellentétben álló két tendencia — egyrészt a szocialista országok, a világ összes népei ama akaratának mind erőteljesebb érvényesülése, hogy véget vetnek az uralom és a diktátum imperialista, kolonialista és neokolonialista politikájának, s szabadon és függetlenül fejlődnek, másrészt pedig az erőszakra, a világ befolyási és uralmi övezetekre való újrafelosztására irányuló politika nemzetközi ellentmondásainak fokozódása — világszintű gigászi összecsapásában a béke, a demokrácia, a nemzeti függetlenség és a haladás erői túlsúlyban és növekedőben vannak, újabb jelentős pozíciókat foglalnak el, mind erősebbekké és befolyásosabbakká válnak, növekedik és fokozódik a népek harca azért, hogy önállóan dönthessenek sorsukról A Központi Bizottság úgy véli, hogy ezek az erők egységesen cselekedve és fokozva erőfeszítéseiket, legyőzhetik a reakciós, imperialista körök politikáját, kikényszeríthetik a fegyverkezési hajsza megállítását, eltorlaszolhatják a háború útját, biztosíthatják a fegyverek nélküli világot, a nemzetközi békét és biztonságot. A Központi Bizottság plénuma hangsúlyozza, hogy a tartós béke megköveteli a szocialista országoktól, a fejlődő és el nem kötelezett országoktól, az összes államok kormányaitól, az összes demokratikus és haladó erőktől, hogy fokozzák a politikai és diplomáciai erőfeszítéseket, a széles néptömegek akcióit a háborús készülődés elleni harcban, az enyhülési folyamat megszilárdításáért folytatott küzdelemben, a határozott akciókat a béke és a leszerelés, elsősorban a nukleáris leszerelés biztosításáért. Energikusan és határozottan cselekedni, hatékony intézkedéseket kikényszeríteni a fegyverkezési hajsza megállításáért, a világháború veszélyének elhárításáért, biztosítani az emberiség nyugalmát, s nemzetközi békét és együttműködést — íme ez az elsőrendű feladata mindazoknak az erőknek, amelyek felelősséggel tartoznak az emberiség jelenéért és jövőjéért. A Központi Bizottság plénuma megerősíti Romániának azt a szilárd elhatározását, hogy tántoríthatatlanul küzd az összeurópai konferencián részt vett államok által a helsinki Záróokmányban vállalt kötelezettségek maradéktalan végrehajtásáért, az európai katonai szembenállás megszüntetését és leszerelést célzó gyakorlati és hatékony intézkedések mielőbbi elfogadásáért. Ebből a célból következetesen és építő szellemben cselekedni kell az összeurópai értekezleten részt vett államok 1980. évi madridi összejövetelének alapos előkészítéséért, úgyhogy az konkrét intézkedéseket fogadjon el az összes résztvevő államok közötti együttműködés fejlesztéséért és helyezzen különös súlyt az európai biztonság katonai kérdéseinek megoldására. A Központi Bizottság plénuma megerősíti azoknak a javaslatoknak az időszerűségét, amelyeket pártunk terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy a katonai kiadásokat és a fegyveres állományokat késedelem nélkül fagyasszák be, utólag pedig csökkentsék, kezdve a jobban felfegyverzett államokkal; az összes állam vállalja, nem helyez el újabb csapatokat és fegyverzetet más országok területén és rátér külföldön lévő erői csökkentésére és teljes kivonására, egészen az összes külföldi katonai támaszpont, elsősorban nukleáris támaszpont felszámolásáig; az összes katonai hadműveleteknek és elsősorban a több állam részvételével történteknek, valamint a más államok határa közelében való bármilyen erődemonstrációnak a csökkentése és megszüntetése; összeurópai szerződés megkötése az európai biztonsági és együttműködési konferencián részt vett valamennyi állam közreműködésével az erőszaknak és az erőszakkal való fenyegetésnek a mellőzéséről. A plénum megerősíti pártunk és államunk szilárd álláspontját, miszerint a nemzetközi béke és együttműködés szempontjából döntő jelentőségű az emberiség katonai tömbökre osztottságának a felszámolása, az Észak-atlanti Szerződés és a Varsói Szerződés egyidejű felszámolása Az összes államok biztonságának szavatolása végett lényegbevágó annak szem előtt tartása, hogy az egyetemes egyensúlyt ne a katonai tömbök erősítése, a fegyverkezés eszkalációja révén teremtsék meg, hanem katonai tevékenységük, az állomány és a fegyverzet fokozatos csökkentése révén, hogy ilyenformán létrejöjjenek a feltételek a katonai tömbök felszámolásához. Pártunk ezért a leghatározottabban helyteleníti az Észak-atlanti Szerződés tanácsának ez évben Washingtonban tartott ülésszakán elfogadott határozatokat A plénum szükségesnek tartja, hogy a szocialista országok, a többi államok, az országok és kormányok vezetői, a világ néptömegei, a haladó és demokratikus erők mindent elkövetve kényszerítsék ki ezeknek a határozatoknak a visszavonását, ne engedjék meg a fegyverkezési hajsza eszkalációját, a katonai kiadások növelését, az újabb fegyverkészletek felhalmozását, ami további terheket ró a dolgozókra, újabb veszélyekkel fenyegeti a népek békéjét és biztonságát, az emberiség haladását és jövőjét. A plénum mindenben magáévá teszi a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke, Nicolae Ceausescu elvtárs által előterjesztett álláspontot, miszerint a jelenlegi nemzetközi helyzet nem követel meg rendkívüli katonai intézkedéseket, nem teszi szükségessé a katonai kiadásoknak az ésszerű határokon és az előzőleg kijelölt előirányzatokon felüli növelését. A katonai kiadások túlzott növelésének politikája elkerülhetetlenül kihat országaink ama képességére, hogy megoldják a szocializmus és a kommunizmus építésének, a gazdasági-társadalmi fejlesztésnek és a dolgozók életszínvonala emelésének nagy problémáit. Az RKP KB plenáris ülése újból hangsúlyozza, hogy amíg fennállnak a feszültségi források és a katonai konfliktusok, a masszív csapat- és fegyverzetösszevonás, a nukleáris fegyvereket is beleértve, amíg fennáll az erőszak és az agresszió imperialista politikája, addig folyton erősíteni kell az ország védelmi képességét, hogy helyt tudjon állni bármilyen körülmények között minden olyan merénylettel szemben, amely országunk, a többi szocialista ország forradalmi vívmányai ellen, a nemzeti függetlenség és szuverenitás ellen irányulna. Megerősítve a Román Kommunista Pártnak, Románia Szocialista Köztársaság kormányának azt az elhatározását, hogy mindent megtesz a haza védelmi képességének biztosításáért, nemzeti hadseregünk harci felkészültségéért, a plénum úgy véli, hogy a katonai kiadásoknak továbbra is ésszerű és józan jelleget kell adni, nem kell velük megterhelni a népet, a nemzetgazdaságot. Ebben a szellemben a plénum azon a véleményen van hogy nincs szükség a katonai célokat szolgáló pótlólagos anyagi eszközök kiutalására az egységes országos gazdasági-társadalmi fejlesztési tervben és az állami költségvetésben előirányzottakhoz képest. A katonai szükségletekre meghatározott alapokat kiutalva, a pártnak és a kormánynak szilárd elhatározása biztosítani a szükséges feltételeket az ipar és a mezőgazdaság, a tudomány és a kultúra kitartó ütemű fejlesztéséhez, valamennyi megye gazdasági-társadalmi előrehaladásához, az egész nép életszínvonalának további emeléséhez. A Központi Bizottság véleménye szerint országunknak arra kell összpontosítania erőit, hogy megoldja a nemzetgazdaság, az oktatás, a tudomány és a kultúra kitartó ütemű fejlesztésének alapvető kérdéseit, a dolgozók munka- és életkörülményeire vonatkozó kérdéseket, beleértve a szocialista demokrácia további fejlesztését, a társadalom tudományos alapokon történő vezetésének tökéletesítését is, biztosítva az egész ország általános haladását A plénum úgy dönt, hogy a párt és a kormány, egész népünk fő erőit továbbra is a szocializmus műszaki-anyagi alapjának megerősítésére és korszerűsítésére kell összpontosítani. A munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, nemzetiségre való tekintet nélkül az összes dolgozók törekvéseinek homlokterében a jövőben is a termelőerők kitartó ütemű fejlesztése, a nemzeti vagyon erőteljes növelése, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítéséről és Románia kommunizmus felé haladásáról szóló pártprogram töretlen végrehajtása kell hogy álljon. A Központi Bizottság teljes mértékben osztja Nicolae Ceausescu elvtársnak a különböző dolgozókategóriák képviselőivel történt nemrégi találkozóin kifejezett meggyőződését, amely szerint minél nagyobb sikereket érünk el az ipar és a mezőgazdaság fejlesztésében, az egész nemzetgazdaság fejlesztésében, a tudomány, a kultúra és az oktatás felvirágoztatásában, az egész nép jólétének növelésében és szocialista forradalmi tudatának erősítésében, a nép annál szilárdabban fog harcolni a szocialista társadalom megvédéséért annál könnyebben fog legyőzni bármilyen imperialista agressziót, bárkit, aki forradalmi vívmányaihoz, a haza szabadságához, függetlenségéhez és szuverenitásához próbálna nyúlni. A Központi Bizottság plénuma egyöntetűen jóváhagyja Nicolae Ceausescu elvtársnak a Varsói Szerződés bizonyos katonai problémáival kapcsolatban kifejtett világos, elvszerű álláspontját, azt a tényt, hogy nem értett egyet olyan intézkedések elfogadásával, amelyekre vonatkozóan nem állapodtak meg az összes tagállamok, úgy, ahogyan azt a szerződés előirányozza. A plénum hangsúlyozza, hogy amíg fennállnak a katonai tömbök és fennáll egy imperialista agresszió veszélye, Románia mint a Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés részese, továbbra is fejleszteni fogja együttműködését a többi tagállammal, mert elhatározása teljes mértékben tiszteletben tartani e szerződésben, akárcsak a kétoldalú egyezményekben arra az esetre vállalt kötelezettségeit, ha Európában imperialista agreszszió következne be a szocialista országok ellen. Románia egyidejűleg fejleszti baráti és együttműködési kapcsolatait a többi szocialista ország hadseregeivel, más baráti államok hadseregeivel abban a meggyőződésben, hogy ezzel népeink érdekeit, a nemzetközi együttműködés, a haladás, a demokrácia és a béke világméretű ügyét szolgálja. Ezzel kapcsolatban a Központi Bizottság plénuma szükségesnek tartja megerősíteni pártunk arra vonatkozó álláspontját, hogy a szocialista államok közötti katonai együttműködést feltétel nélkül arra az elvre kell alapozni, amely szerint minden ország erősíti nemzeti hadseregét, mint a nép felfegyverzett erejét, a nemzeti hadsereg vezetése pedig mind békeidőben, mind háború idején mindegyik ország legfelsőbb vezetőségi fórumainak, a pártnak, a kormánynak, a parlamentnek, mindegyik ország népének elidegeníthetetlen atributuma. Ezzel összefüggésben a plénum megerősíti, hogy Románia fegyveres erői soha másként nem lépnek harcba, csak pártunk és államunk legfelsőbb vezető szerveinek, a hadsereg főparancsnokának, a Román Kommunista Párt főtitkárának, Románia Szocialista Köztársaság elnökének a határozatai alapján. A nemzeti hadsereg vezetése a nemzeti szuverenitás gyakorlásának egyik legfontosabb része, s egyben lényegbevágó követelménye a szocialista országok hadseregei közötti harci együttműködés, barátság és testvériség erősítésének mind békeidőben, mind háborúban. Ezzel kapcsolatban a plénum hangsúlyozza, hogy a nemzeti hadseregek közötti együttműködésre vonatkozó problémákat egyezmények és szerződések alapján kell rendezni a szocialista államok közötti kapcsolatok elveinek a szellemében, annak az elidegeníthetetlen jognak a szellemében, amelynek értelmében minden állam önállóan, minden külső beavatkozás kizárásával dönt bel- és nemzetközi politikai kérdéseiben, beleértve a honvédelem kérdéseit is. Ezeknek a normáknak és elveknek az alapján építve ki a hadseregek közötti kapcsolatokat, a szocialista országok katonai téren is példát mutathatnak majd a többi népeknek, hozzájárulnak az államközi együttműködés új, demokratikus elveinek egyetemes érvényesítéséhez. Mély megelégedéssel állapítva meg, hogy az élet mindenben igazolta a párt és az állam külpolitikájának helyességét, a Központi Bizottság plenáris ülése úgy határoz, a párt- és állami szervek, a tömeg- és társadalmi szervezetek a jövőben is töretlenül tevékenykedjenek azért, hogy erősítsék és bővítsék az együttműködést gazdasági, politikai, tudományos, műszaki, kulturális, katonai téren és más területeken a KGST-ben részt vevő szocialista országokkal, a Varsói Szerződésben részt vevő államokkal, az összes szocialista országokkal, fejlesszék kapcsolataikat a fejlődő országokkal, az el nem kötelezett országokkal, társadalmi rendszerre való tekintet nélkül a világ összes államaival. Románia nemzetközi kapcsolatait a legkövetkezetesebben a nemzeti függetlenség és szuverenitás, a jogegyenlőség és a belügyekbe való be nem avatkozás, a kölcsönös előnyök elveinek tiszteletben tartására alapozza. A Román Kommunista Párt a jövőben is a legszilárdabban küzdeni fog az európai és az egyetemes biztonság, együttműködés és béke megteremtéséért, az erőszak alkalmazásának és az erőszakkal való fenyegetőzésnek a nemzetközi kapcsolatokból való kizárásáért az államok közötti összes viszályos kérdéseknek tárgyalások útján történő békés rendezéséért, a konkrét leszerelési, elsősorban nukleáris leszerelési , intézkedésekre való áttérésért. A Román Kommunista Párt, Románia Szocialista Köztársaság kormánya tántoríthatatlanul tevékenykedni fog a gyengén fejlettség felszámolásáért és a teljes egyenlőségen és méltányosságon alapuló új gazdasági világrend megteremtéséért, amely megnyitja az elmaradott országok gyorsabb haladásának útját, biztosítja a világ összes államainak gazdasági fejlődését. A Román Kommunista Párt a jövőben is teljes elszántsággal fog küzdeni a kolonializmus utolsó maradványainak felszámolásáért, az imperialista, neokolonialista uralom és elnyomás bármilyen formája ellen, azért, hogy érvényesüljön és megvalósuljon minden nép joga a zavartalan, külső beavatkozás nélküli, akaratának és törekvéseinek megfelelő fejlődéshez. A Központi Bizottság plénuma megerősíti a Román Kommunista Pártnak azt a szándékát, hogy erősíti a nemzetközi barátságot és szolidaritást, fejleszti együttműködését az egész világ kommunista és munkáspártjaival, a nemzeti felszabadítási mozgalmakkal, fokozza eredményes párbeszédét és együttműködését a szocialista és szociáldemokrata pártokkal, a fejlődő országok kormánypártjaival, a többi haladó és demokratikus pártokkal és szervezetekkel, beleértve a vallásosakat is, mindazokkal a társadalmi mozgalmakkal, amelyek síkraszállnak a béke és az együttműködés politikájáért, az enyhülés megerősítéséért, a fegyverkezési kajsza megállításáért, a nemzetközi együttműködés és béke ügyéért. ★ A Központi Bizottság meggyőződését fejezi ki: a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, hazánk román, magyar, német és más nemzetiségű dolgozói megértve, hogy pártunk egész tevékenységének végső célja és legfőbb értelme az egész nép anyagi és szellemi életszínvonalának állandó emelése, szenvedéllyel, szorgalommal és hozzáértéssel fognak dolgozni, mindent meg fognak tenni az idei, az 1979. évi terv ésaz egész ötéves terv, a XI. kongresszuson a nemzetgazdaság gyors ütemű fejlesztésére vonatkozóan kidolgozott program példás megvalósításáért, pártunk egész bel- és külpolitikájának valóra váltásáért, a szocialista Románia haladásáért és jólétéért, a nép boldogságáért, a világméretű társadalmi haladásért és békéért.