Előre, 1980. február (34. évfolyam, 10014-10038. szám)
1980-02-01 / 10014. szám
2. - Február 1. péntek I. évnegyed II. hónap — 29 nap Az évből eltelt: 32 nap Hátra van még: 334 nap Napkelte: 7.35 Napnyugta: 17.24 Holdkelte: 17.54 Holdnyugta: 7.37 FELMELEGSZIK AZ IDŐ Doina Damian, a Központi Meteorológiai Intézet szolgálatos munkatársa jelenti: az ország legnagyobb részében felmelegszik az idő. Sokfelé havazásra, havasesőre, esőre számíthatunk. Az éjszakai hőmérséklet mínusz 6 és nulla, a nappali hőmérséklet plusz 2 és plusz 6 fok között , változik. TÉVÉ ----- PÉNTEK, I. műsor; 16.00 Telex; 16.05 Helyszíniközvetítés a bukaresti Politechnikáról; 16.30 Német nyelvű adás; 18.25 Lottó-sorsolás; 18.35 Autósok műsora; 18.50 ■ Ezeregy este; 19.00 Híradó;---19.20 Napirenden: A március 9-i választások előkészületei; 19.35 Írók a hazáról; 19.55 Barangolás hazánkban; 20.20 Játékfilm; 21.40 Híradó. II. műsor: 16.00 Népdalok; 16.15 Egy élet, egy eszméért: Bolyai János; 16.45 Kórusművek; 17.00 Hasznos tudnivalók; 17.20 Könnyűzene; 17.50 Filmszótár; 18.50 Ezeregy este; 19.00 Híradó; 19.20 Napirenden: A március 9-i választások előkészületei; 19.35 Pionírradar; 19.55 Barangolás hazánkban; 20.20 Mindenünnen; 20.45 Balettest; 21.40 Híradó. SZOMBAT, I. műsor: 1000 Tévéiskola; 10.20 Német nyelvlecke; 10.50 Spanyol nyelvlecke ; 11.20 ; Folytatásos film: Gusztáv, a vasember (ismétlés)" 12.10,. Leckehangverseny ; 13.00 Alfától ómegáig; 18.00 Belpolitikai és nemzetközi szemle; 18.20 Ifjúsági műsor; 18.50 Ezeregy este; 19.00 Híradó; 19.20 Napirenden: A március 9-i választások előkészületei; 19.35 Választási kiáltvány; 19.45 Tévé-enciklopédia; 20.15 Folytatásos film: Dallas — Ewing olajtársaság; 21.05 Szórakoztató műsor; 21.40 Híradó. II. műsor; 19.00 Híradó; 19.20 Napirenden: A március 9-i választások előkészületei; 19.35 Választási plakát; 19.45 Operettrészletek; 20.25 Dokumentumfilm; 21.15 Dzsessz; 21.40 Híradó. VASÁRNAP, I. műsor: 9.00 Mindig előre!; 9.25 A haza sólymai; 9.35 Folytatásos film gyermekeknek: Dick Turpin; 10.00 Faluműsor; 11.45 A zene örömei; 12.30 A haza védelmében; 13.00 Telex; 15.05 Vasárnapi album; 16.20 Sri Lanka — dokumentumfilm; 16.35 Sakk; 16.45 Sportév, 1979; 17.40 Az energia dossziéja; 17.55 Folytatásos fUmríPaUl... Gauguin; 18.40 Gyermekme-"sor; 19.00 Híradó; 19.15-4"Napi renden: A március 9-i választások előkészületei; 19.25 Barangolás hazánkban; 19.50 Az utca emberei.amerikai film; 21.50 Híradó. Sport. II. műsor: 9.00 Matematika, fizika és kémia konzultáció az esti tagozatok hallgatói számára; 10.00 Szimfonikus hangverseny:" 11.45 Az acél árában; ' 12.00 A népek zenéjéből és táncaiból; 12.55 Rajzfilmek: 12.30 A köd birodalmában;13.10 Szemelvények zenés-táncos műsorokból; 15.10 Falumúzeum — dokumentumfilm; 15.55 Tévészínház; William Shakespeare: Szentivánéji álom; 17.45 A szakmai iskola és az üzem dialógusa; 18.05 A jelenkori román operett; 18.50 Ezeregy este; 19.00 Híradó; 19.15 Napirenden: A március 9-i választások előkészületei; 19.25 Barangolás hazánkban; 19.50 Kilátó; 20.20 Könnyűzene; 20.50 Néprajzi dokumentumfilm; 21.10 Világhírű zeneművek; 21.50 Híradó...Sport. . PÉNTEKI KRÓNIKA ROVATUNK TARTALMÁBÓL • Végtére itt születtem, hát elmegyek szerencsét próbálni... • Panaszlevél — örömhírrel • Feliratkozás, az OLTCIT-re: év közepétől • A tűzoltóberendezések nem a munkahely „feldíszítésére szolgálnak” Olvasóink kérdéseiket, észrevételeiket, tudósításaikat 13 és 15 óra között a 18 03 02 telefonszámon (Bukarest hívószáma 90) juttathatják el rovatunkhoz, vagy levélben, a következő címre: Redactia Elene 71 341 Bucuresti, Piata Scinteii nr. 1, sector 1. fokozódik az építkezések üteme Temes megyében. Ezt bizonyítja az is, hogy az 1976—1980-as ötéves terv időszakában 34 000 lakáshoz jutottak, illetve jutnak az év folyamán az itteni dolgozók, ugyanannyihoz tehát, mint amennyi a felszabadulás óta 1975-ig épült. ÚJ FÉKRENDSZER A szatmári autóalkatrész vállalat új fékrendszer gyártását kezdte meg. Az új típus önszabályozó, a féktárcsa kopása arányában áll be, s így igen biztonságos. Új gyártmány továbbá az ARO 240-es terepjáróhoz való egytonnás karoszszéria. „Kérek egy tüzet...!E lőre bocsátom, nem is dohányzom. Engem ez a szenvedély hidegen hagy. Éppen ezért nem is hadakozom ellene. Két esetben azonban kellemetlenül érint: ha az orrom alá füstölnek, vagy ha hölgyismerfős, készül rágyújtani-és én a megszokott udvvarias gesztussal, nem siethetek segítségére. Mert nem, rendelkezem sem öngyújtóval, sem gyufával. Az utóbbival kapcsolatban azonban szokatlan esetnek lehettem részese január első felében Csíkszeredában. Rokonaim, akik ez idő alatt vendégül láttak, elpanaszolták, hogy időnként nem lehet gyufát kapni. Márpedig anélkül a gázkályhából nem lehet lángot elővarázsolni. Berzenkedni kezdett bennem a hiúság, végtére is, itt születtem, hát majd én elmegyek szerencsét próbálni. Felkerekedtem tehát és magabiztosan nyitottam be az első utamba eső trafik ajtaján. Biztonságérzésem mindjárt szárnyakat kapott, amikor a pulton megpillantottam a keresett árucikket. Örömöm azonban tiszavirág-életűnek bizonyult. Mert... Na, de amíg elhitették velem, hogy „miért nincs, amivan“, addig még háromhegy dohány árudában megfordultam. A bűvös válasz tulajdonképpen egy feltételes mondat volt: adnak gyufát, ha veszek egy csomag cigarettát is...." Hiába esküdöztem, hogy világéletemben ötször, ha vettem számba cigit, de akkor sem szívtam mellre, az elárusítók, kitartottak álláspontjuk., mellett. Az utolsónál aztán mentőötletem támadt — elvégre nem térhettem Tiazd üres kézzel! Azt mondtam, lesz, aminek lennie kell, rászokom a dohányra csak adjanak gyufát. Azóta egy csomag cigarettával gazdagabb lettem. Titkolt büszkeséggel hordom kabátom belső zsebében és várom az alkalmat, hogy valakit megkínálhassak Vele. Tűzzel azonban ezután sem szolgálhatok, mert a gyufát rokonaimnál hagytam. Rácz Albert is. Páratlanul szép és értékes prémű nutriát sikerült kinemesítenie a Délj megyei Castranova községhez tartozó Puturi falubeli Ion Epurénak és Dobre Tudornak. Az általuk kitenyésztett fajta fekete prémje zöldes és lilás színárnyalatban játszik. Ugyancsak ők nemesítették ki az ezüstösen fehér prémű és a narancsos-aranysárga prémű nutriát is. Az új fajták prémje egyébként selymes, sűrű, egyenletes. Aláírta: a falu Nőnek az igények: egyre többen akarnak ma már — faluhelyen is — hűtőszekrényt, porszívót, televíziót, autót.. . Nemrégiben pedig levelet hozott a posta: a Szatmár megyei Érkávás községhez tartozó Ady Endre falviak egyenesen — autóbuszt akarnak. Pontosabban: visszaakarnak. Mert volt, tavaly júliusáig volt autóbuszuk a falubelieknek, azzal mehettek be a községközpontba ügyes-bajos dolgaikat intézni, bevásárolni... Meg az szállította ide — vonat híján — a turistákat is, mert elszigetelt, kicsiny falu ugyan Ady Endre falva, de híres: itt áll a költő emlékmúzeuma. Most nincs busz: a falubeliek esőben, hóban, fagyban vagy tűző napsütésben 12 kilométert gyalogolhatnak a községközpontig és vissza. Tűrik az időjárás viszontagságait, mert ilyen vagy olyan okból be kell menniük. Érkávásra. És dagaszthatják a sarat az úricipős városi turisták is — ha akarják, mert múzeumot nézni, azt ugye nem kötelező. Nem beszélve a kisiskolásokról, akiknek szintén nem hiányzott a napi kényszertúra. A buszjárat újraindítására tehát megvannak a nyomós okok, az igény sem hiányzik, sőt, a helybeliek önerőből még az utat is helyrehozták, hadd guruljon kényelmesen az áhított jármű ... Most már csak a busz hiányzik, de az nagyon tolmácsolja a falubeliek jogos panaszát. Bogdán Tibor Eddig a levél. Most pedig hadd következzék az örömhír: átiratunkra a Szatmár megyei autószállítási vállalat rövid időn belül válaszolt — és ami még ennél is fontosabb: dicséretes gyorsasággal intézkedett. Válaszlevelében AUREL FARCAU igazgató arról tájékoztat bennünket, hogy az ügyet megvizsgálva jogosnak ítélték a falubeliek kérését , és februárban ismét beindul a Nagykároly—Ady Endrefalva útvonalon a buszjárat. Ezek után mi marad még hátra? Elismeréssel adózunk a szatmári illetékeseknek, az Ady Endre falviaknak pedig — kellemes utazást kívánunk! 71 157 osztálytermet, 17 iskolai műhelyt, 14 művelődési otthont, 11 beteggondozót építettek az utóbbi 5 év során a lakosság pénzbeli hozzájárulásával Máramaros megyében. ■■ A kereskedelmi és szol Tgáltatási hálózat nagyarányú fejlesztése és korszerűsítése céljából az idén Temes megyében többek között 74 új egységet építenek, összesen csaknem 13 000 négyzetméter összfelülettel. ■j Nincs téli holtszezon a TM nagykárolyi konzervgyárban: nemrég megkezdték például a levesbe való gyökérzöldségek konzerválását, s e konzervféleség máris igen keresett és kedveltárucikké vált a megyében. Ugyancsak nagykárolyi úajdonság: a vörös céklából készülő konzerv-savanyúság. Ebből is nagy tétellel gyártottak és szállítottak már a kereskedelemnek. Az IDMS terveiről A Sportszer-forgalmazó Vállalat (IDMS) idei terveiről tartottak tájékoztatót nemrég a vállalat székházában. Ezek szerint 1980-ban a gépkocsi-tulajdonosok és vásárlók kiszolgálása tovább javul, a szakboltok ellátása jobb lesz elsősorban a legszükségesebb alkatrészekből, s fokozzák az import gépkocsikhoz szükséges alkatrészek behozatalát is. A Dacia 1300-as személyautókhoz továbbra is határidő előtt juthatnak hozzá a vásárlók. Az egyes lerakatokban a következő határidőre előjegyzett személyek vehetik át autójukat: Pitesti, Kolozsvár-Napoca — 1980. június 30; Nagybánya — 1980. július 31; Bukarest, Ia$i — 1980. június 15; Bacáu — 1980. április 15; Temesvár — 1980. március 15; Brassó és Resica — 1980. május 30. A most feliratkozók igényeit a vállalat 1981- ben, illetve 1982-ben tudja kielégíteni. A pitesti-i lerakat megkezdte — egyelőre 3000 darab — ARO 10-es terepjáró árusítását. Előnyt élveznek a 240, 243 és 244-es típusra feliratkozott személyek. Jó hír az OLTCIT-re váróknak: a craiovai gyár közlése szerint az idei esztendő utolsó felében két típus — a 650 és 1130 köbcentiméter — gyártását kezdik meg — feliratkozni előreláthatólag az év közepén lehet, amikor megtörténik az új típus ármegállapítása. Craiován OLTCIT-üzlet kezdi meg működését az év végén. Az import gépkocsik közül az idén is behoznak Skoda 1200, Lada 1500, Lada 1200, Moszkvics 1500 és Trabant autókat. A tavalyi igényeket már kielégítették, a Lada és Moszkvics típusokra még nem kötöttek szerződést az idénre. Jelenleg a következő sorszámokig jutottak el: Lada 1500 — 13 150, Lada 1200 — 12 260, Moszkvics 1500 — 5122, Skoda — 14 072, Trabant — 2015. Akárcsak városon, falun is — társadalmunk szerkezeti átalakulása következtében a két település típuséletformája különben is közeledik egymáshoz — könyvet kézbe venni, terjeszteni mindig szellemi elégtétel, ünnep. Mégis, hogy február immár visszavonhatatlanul Falusi Könyvhónap lett, könyvünneppé vált, annak nemcsak az ott élők téli, viszonylagos, szabadidő-bősége az oka, hanem más is: társadalmunk szükségét érezte egy olyan időszak kijelölésének, amikor intézményesen, szervezetten elősegíti és egyengeti, felméri és elemzi a könyv útját, a szellemi élet alakulását falun. Egyidejű magvetés, művelés-gondozás betakarítás és termésünnep ez — a kultúra mezején. S erre kedvezőbb időszakot találni sem lehetne mint februárt. Mint ahogyan e hagyomány gyökerelverése is mutatja. Ennek az immár huszadik Falusi Könyvhónapnak az kölcsönöz különleges jelentőséget, hogy szocialista demokráciánk kiemelkedő megnyilatkozása, a választási kampány részeként sokatmondóan hangsúlyozza a szocialista kultúra demokratizmusát. A Szocialista Demokrácia és Egység Frontjának helyi szervezetei, a szocialista művelődési és nevelési bizottságok, a tanfelügyelőségek, a fogyasztási szövetkezetek, az összes tömeg- és társadalmi szervezetek támogatásával a falvak szellemi vérkeringését felfrissítő gazdag politikai-nevelő és kulturális-művészeti rendezvénysorozat kezdődik szerte az országban. Az olvasók ismét találkozhatnak kedvenc könyveik szerzőivel, irodalmi esteken, szavaló és előadó matinékon, ki mit tud vetélkedőkön vehetnek részt, s megvitathatják a legújabb politikai, tudományos és szakkönyveket, szépirodalmi műveket. És természetesen friss olvasni valót is találhatnak bőven a könyvtárak vagy szövetkezeti boltok polcain, a könyvstandokon és kiállításokon. Sőt, demokráciánkhoz híven, beleszólhatnak a kiadói politikába is, hiszen a jelenlevő szerzőkkel, kiadóvezetőkkel és szerkesztőkkel megtanácskozhatják a jövő könyvtermésének sorsát; témákat, címeket javasolhatnak, tapasztalatokat, eredményeket és gondokat jelezhetnek. Mert nemcsak a könyv ünnepéről van szó, hanem a falvak művelődési életének számba vételéről és a további teendők kijelöléséről is, tehát dolgos hétköznapokról. Sok szép eredményről szólhatnak, szólhatunk ezúttal is. Például a könyv falusi terjedésére jellemző, hogy mostani ötéves tervünkben 9900 könyveim mintegy 40 millió példányban kell elfalun. Ebben a roppant mennyiségben különleges helyet foglal el a politikai irodalom, a pártdokumentum kötetei, Nicolae Ceaușescu elvtárs művei, milliós példányszámban forognak közkézen. De széles körben elterjedtek az agrozootechnikai, valamint a gazdasági és műszaki könyvek is. 1976 és 1979 között 1847 ilyen jellegű munka került piacra a fogyasztási szövetkezetek révén 6 230 000 példányban. Keresettek falun a szépirodalmi művek; az említett időszakban 4600 román nyelvű könyveim 24 300 000 példányban került falura; ezenkívül , 1680 könyveim 2 800 000 példányban az együttélő nemzetiségek nyelvén. Az eredmények közé sorolhatjuk azt is, hogy egyre inkább bővül a könyvterjesztés hálózata, így például a fogyasztási szövetkezeteknek 2200 könyvüzlete és szakosított részlege, valamint 6500 könyvterjesztési standja működik falun. S hatalmas forgalmat bonyolít le a Könyvet postán szolgálat központi és vidéki hálózata is.. Joggal váltanak ki örömet ezek az adatok. De vannak még jócskán teendők is. Kiadói vonalon például: több szakkönyvet — magyarnyelvű szakkönyvet is —, gyermekkönyvet igényelnek az olvasók. A terjesztésben is akadnak" zökkenők, a hálózatban rövidzárlatok, de a könyvpropagandában, valamint a könyvtárrendszerben is vannak javítani valók. De azért van könyvhónap, hogy mindezt megtanácskozzuk. A XII. pártkongresszus határozatainak szellemében e rendezvénysorozatnak is még inkább hozzá kell járulnia a politikai, műszaki-tudományos és kulturális ismeretterjesztéshez, s ezt szervesen egybe kell ötvöznie a termelés konkrét követelményeivel. Elő kell segítenie a dolgozók szocialista tudatának kialakítását, formálását. Ehhez kívánunk jó munkát falvainkon a könyv egyhónapos ünnepén. Mihálka Zoltán A könyv ünnepe falun Közösen a milliós értékek védelmében Faiparáról nevezetes a Kis- Szamos partján elterülő Gherla. Az 1961-ben létrehozott kis fafeldolgozó műhely az évek során korszerű kombináttá, a városka legnagyobb ipari egységévé fejlődött. De most nem erről, a közel két évtized alatt megtett útról, a szorgalmas munkaközösség évről évre rangosodó eredményeiről kívánok beszámolni , hanem kizárólag egy kis csoport lelkiismeretes munkájáról, amely azonban az egész kombinát zökkenőmentes tevékenységének egyik fő biztosítéka. A vállalat polgári tűzoltóalakulatáról van szó. A polgári tűzoltóalakulatok tevékenysége minden vállalatban, gazdasági egységben igen fontos szerepet tölt be; különösen igaz ez a faipari kombinát esetében, ahol a tűzveszély, éppen a nyersanyag természete miatt, igen nagy. A vállalat vezetősége ezért mindig is nagy gondot helyezett a tűzesetek gyors megfékezésére és megelőzésére. A gépek és elektromos berendezések ellenőrzésére és főjavítására vonatkozó tervet maradéktalanul betartották, a tűzjelző berendezések és oltókészülékek mindegyikéért személyesen felelnek a karbantartó gépészek. Mindennek fontosságáról Esztegár János főmérnök ezeket mondotta: — A tűzoltóberendezések minálunk nem a munkahely „feldíszítésére" szolgálnak. Állandó ellenőrzés alatt, állandó készenlétben tartjuk őket, hiszen tudjuk, hogy megfelelő működésüktől olykor milliós értékek sorsa függ. Persze, a megfelelő tűzoltóberendezések léte sokat számít, ám önmagában még nem jelent mindent. Legalább ugyanilyen fontos a megelőzés, az állandó felvilágosító, a tűzvédelmi előírások tiszteletben tartására serkentő nevelő munka is: a munkahelyeken, a párt alapszervezeti gyűléseken, és a Szocialista Demokrácia és Egység Frontja vállalati szervezeteinek ülésein részletesen ismertetik az elővigyázatossági intézkedéseket, azok fontosságát. Külön ki kell emelnünk a Rusu Emil vezette polgári tűzoltócsoport tevékenységét. Pontos, lelkiismeretes munkájuknak köszönhetően — amelybe a tűzoltás mellett a dolgozók gyakorlatifelkészítése is beletartozik — sikerült a vállalatban a minimálisra csökkenteni a tűzkárt. Ebben természetesen jelentős szerepük van az itt dolgozóknak, akik minden esetben pontosan megfogadják a tűzoltók utasításait. Végezetül tehát elmondhatjuk, hogy a gherlai vállalatban az egész munkaközösség tevékeny részt vállal a tűzkárok megfékezésében, milliós értékeket mentve meg ezáltal. N. A. Neacsu Mi is a teendő szükség esetén?... Ismerkedés a tűzoltó-eszközökkel Kiállítások A bronzliget lakói Ha történetesen Gh. Anghel műterméből csupán egyetlen alkotás, a Mihai Eminescut ábrázoló szobra került volna ki, ez a mesterműve egymagában is előkelő helyet biztosítana számára a román szobrászművészetben. Szerencsére, Anghelt nem egyetlen kimagasló műalkotás szerzőjeként tiszteljük. Akárcsak Constantin Brancu$i, ő is Dimitrie Paciurea tanítványa volt, de Brancu$i-hoz hasonlóan, Anghel is túlszárnyalta mesterét. S bár Anghellal egyidőben C. Baraschi, B. Caragea, I. Irimescu, V. Vasiliu Falti is Paciurea keze alatt tanult, a huszadik századiromán szobrászat értékrendjét tükröző rangsor így alakult: Brancusi, Anghel, Paciurea. Mindhárman kiváló monumentalisták, ennek ellenére — a korszak ellentmondásaiban és társadalmi-politikai viszonyaiban rejlik a magyarázat — nem egy, náluknál szerényebb képességű szobrász, meghaladta őket a hivatalos megrendelések mennyiségét tekintve. Paciurea 1905-ben megmintázza a láncait tépő óriást, és jóllehet több emlékműtervet készít, egyre se kap megrendelést ... Brencusi megpályázza a Spiru Haret emlékművet: egy kutat képzel el a híres tudós és neves államférfi áldásos, tudásszomjat oltó munkásságának szimbólumaként. Mástól rendelik meg. A szobor ott látható a bukaresti egyetem előtt. Mikor Brencusi meglátta, keserűen találóan így jellemezte: „Egy császárkabátba öltöztetett hulla". 1937-ben huzamosabb időre hazatér Párizsból, elégtételt szerez magának és a korszerű monumentalisztika párját ritkító, örökbecsű együttesét állítja fel Tirgu-Jiuban (A csók kapuja, A hallgatás asztala, A végtelenség oszlopa). Ugyanabban az esztendőben tér haza Gh. Anghel is a francia fővárosból és szülővárosa, Turnu Severin számára megmintázza I. H. Paulian zeneszerző mellszobrát, amelyet a Rózsák Parkjában állítanak fel. Gh. Anghel útja a román szobrászatban nem volt zökkenőmentes. Jelentkezésére felfigyeltek, díjakat, kitüntetéseket kapott, elismerték, ám a művészetének egyes vetületeivel szembeni idegenkedésből, meg nem értésből, nyilvános kioktatásból neki is kijutott. Volt rá eset, hogy a szubjektív adottságok és objektív tényezők (ezek gyakran ugyancsak elfogultságot rejtettek) konfrontációja nem az elvi-szakmai alkotó vita jegyében folyt, hanem frázisokkal operáló és normatív érveket felvonultató ledorongolássá laposodott. Nehezen oldódó ellentmondások légkörében dolgozik: 1959-ben megérdemelten tüntetik ki a Művészet Érdemes Mestere címmel, ám ugyanabban az esztendőben a Simu Múzeum bejárata előtt közszemlére kitett két munkáját — Ion Andreescut és Stefan Luchiant ábrázoló szobrait —, mivel nem akad számukra tárolási hely, kénytelen összetörni. Igényes, önmagával szemben a kegyetlenségig szigorú, elmélyülten dolgozó egyéniség volt, aki korán ráérzett művészi elhivatottságára. Turnu Severinben abbahagyja középiskolai tanulmányait és beiratkozik a bukaresti Szépművészeti Iskolába, de nem végzi el, két év múlva Párizsba utazik, ahol egy darabig az École des Beaux-Arts növendéke, de sem Antoine Intalbert leckéi, sem Brenculi műtermének látogatása nem elégítik ki. Olthatatlan érdeklődéssel és kíváncsisággal járja a múzeumokat, székesegyházak gótikus remekeit tanulmányozza, nemkülönben az ókori szobrászat emlékeit. A korszak iskolateremtő mesterei hidegen hagyják, a kubisták, futuristák, expresszionisták, konstruktivisták, absztraktok és egyéb izmusok képviselőinek keresései, újításai nem izgatják, nem térítik le a választott útról. Talán Charles Despiau portrészobrászata köti le tartósabban figyelmét. Alkotásaiban megerősítést nyer, igazolva látja elképzeléseit: a zártságra, egyensúlyra, lélekrajzra és monumentalitásra való törekvését. A feltűnést keltő, de a figyelmet a lényegről elvonó részletek kiküszöbölése lehetőséget ad az arcra koncentrálni s a naturalisztikus hasonlóságon túlmenően az arc vonásait és a lélekrajz finom vonalait harmóniába olvasztani a szobron. Nagyfokú igényessége nem csak az alkotó munka folyamán és a már befejezett szobrok kritikai megítélésében érvényesült (első Eminescu emlékművét, akárcsak Dinu Lipatti szobrát, és több korábbi munkáját megsemmisítette), de egyéni kiállításainak megrendezésében is érezteti hatását. Először Párizsban rendez egyéni tárlatot 1935-ben terrakotta szobraiból. Itthon 1943-ban a fővárosi Dalles-teremben nyit egyéni kiállítást. A felszabadulás után, 1945-ben ugyancsak terrakotta munkáit állítja ki a Dalles-teremben. Negyedik egyéni — első retrospektív — tárlatán (1956) mindössze 22 munkáját láthatták a General Budișteanu utcai teremben (a mai Medrea Múzeumban), s ugyancsak 22 szobra kerül bemutatásra 1966 januárjában a Dalles-teremben, második gyűjteményes kiállításán. Maga tervezi meg tárlatait, vázlatokat készít, kijelöli szobrai helyét, kerüli a zsúfoltságot. Nem a mennyiséggel akar hatni, hanem a minőség élményt fakasztó szuggesztívitását tartja szem előtt. Az osztatlan sikert arató gyűjteményes kiállítás életének utolsó tárlata: 1966. április 7- én, 62 esztendős korában végez vele a betegség, s a Bukarest környéki Pasarea kolostorban — ahol utolsó éveiben lakott — helyezték örök nyugalomra. A fővárosi Művészeti Múzeum megnyitott emlékkiállítása, amelyre a művész 75. születésnapja alkalmából került sor, méltó tisztelgés Gh. Anghel halhatatlan életműve előtt. A rendezők 61 munkáját válogatták össze az ország számos múzeumából és magángyűjteményekből, nem egy alkotása most kerül első ízben a nyilvánosság elé. A szobrok elhelyezése Anghel eddigi kiállításainak felfogását követi. Az olvasónak nem nehéz elképzelni, milyen impozáns látványt nyújt az együtt szereplő 61, zömében bronzba öntött szobor. Úgy járkálunk közöttük, csendesen lépve-nézelődve, akár egy bronzligetben, a szobrokban testet öltő béke és nyugalom, emberi szépség és méltóság légkörében. A román szellemiség számos múltbeli és kortárs képviselőjének alakját, szoborarcát (M. Eminescu, I. Andreescu, G. Enescu, Th. Pallady, Z. Pally, G. Oprescu) Anghel mintázta meg a legbravúrosabban. Szoborportréi vagy a természetes nagyságot meghaladó, köztérre került vagy oda kívánkozó, leginkább álló, gótikus szoboroszlopként felfogott és megmintázott személyiségei (Eminescu, Monseigneur V. Ghica, G. Enescu), szimbolikus figurái (Anyaság, Győzelem, Békét akarunk, Imádság, A zene, A visszhang) elsősorban azért monumentálisak, mert a művész ható gondolatokat, halhatatlan eszméket örökített meg bennük érvelők.Lenyűgöző és tiszteletet parancsoló a maga elé tűzött feladatok során megnyilvánuló szellemi-szakmai elmélyülése, a valóban nagy tehetségekre jellemző újrakezdő képessége, amely három nagyvállalkozása véghezvitele során leginkább lemérhető. Eminescu, Enescu, Pallady megmintázása munkásságának három, évtizedeket kitöltő, nyugtalanító feladata, folyton megújított próbatétele. Először... 1938-ban nyúl az Eminescu-témához, majd 1957-, 1959-, 1965-ben keletkezett munkái jelzik viaskodásait, sikereit. Enescut három ízben mintázta meg (1943, 1945, 1960), Palladyt úgyszintén (1955 és 1960 között a nagy festőt ábrázoló dombormű, szoborportré és egy két méter magas ülő alak kerül ki Anghel keze alól), összetört és újraforgalmazott szobrai igazolják az immár axiómának számító mondást: „Minden műnek elégedetlenség az apja, szorgalom az anyja". És Gh. Anghel nem csak szorgalmas szobrász volt. Halhatatlanok, neves személyiségek, a kultúra mesterei, a megszenvedett hétköznapok napszámosai, névtelen halandók, a humánum csiholói és őrzői egyaránt bekerültek Anghel szoborcsarnokába. Mi sem természetesebb, hogy alkotásai magukkal emelték alkotójukat a halhatatlanságba. George Enescu Mihai Eminescu A plakát dicsérete Több ízben is írtunk már ezeken a hasábokon a plakátművészetről. Mind a közös, mind az egyéni tárlatok alkalmával kitértünk megnyugtató jelenlétére vagy különböző okokra visszavezethető, hiányérzetet támasztó, mennyiségi-minőségi szempontból , egyaránt halványabb szereplésére. Tamás Blaier Klárának a fővárosi Limeza-galériában megrendezett kiállítása ismét felkínálja a lehetőséget, hogy szót ejtsünk a grafika népszerű műfajáról, amelyről Kassák annak idején már 1916-ban az új művészetért síkraszálló MA című folyóiratában leírta: „A jó plakát szinte csalhatatlan fokmérőjét adja kereskedelmi, ipari, politikai és művészeti életünknek". Tamás Klára 1946-ban született Marosvásárhelyen, a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézetben végzett, Feszt László volt a tanára. Egyéni kiállításainak sorát 1969- ben Sepsiszentgyörgyön rendezett tárlatával nyitja meg, s azóta aktív szereplője művészeti életünknek. Többször is részt vett a barcelonai Joan Miró nemzetközi rajzversenyen, 1973- ban elnyeri a Képzőművészek Szövetségének ösztöndíját, majd 1976-ban a krakkói Nemzetközi Grafikai Biennálé Vásárlási Díját. Az utóbbi években rendszeresen szerepel plakátjaival a varsói, rotterdami, oxfordi nemzetközi plakátkiállításokon. Illusztrál, metszeteket készít, jelenleg a Kriterion Könyvkiadó egyik művészeti szerkesztője. A valóság és a művészet változásaira érzékenyen reagáló, eszköztárát folyton gazdagító, újító grafikus, aki alkotó nyugtalanságával, ízlésével, a műfaj lehetőségeit tágító és tehetsége kibontakozását biztosító fogékonyságával, keresésével és eredményeivel megbecsülést és elismerést vívott ki magának. A Simeza-galériában plakátokat és metszeteket állított ki, igen ötletesen, ízlésesen: plakátjait nemcsak a falakon helyezte el, a faltól falig húzott textilsávok lehetőséget adtak arra, hogy azok a teremben függjenek s így megtörték a plakáthordó falak-kerítések síkba parancsolt felületének egyhangúságát. Mozgalmasságot támasztó átjárók, sarkok keletkeztek és egy-egy falragasz több szögből-távolságból villan fel, és így „színeivel, formáival minden látószembe beleordítja magát". Tamás Blaier Klárát főleg kulturális plakátok szerzőjeként ismerik. Most főleg filmplakátokat állított ki, de látható itt színházi előadást (Caligula) és könyvet (A kecske és a három gida) népszerűsítő falragasza is. A választott téma mondanivalóját sűrítő-kifejező metaforák és szimbólumok segítségével építi fel plakátjait. Előszeretettel szerepelteti az emberi arcot, hol az egész plakátot kitöltő nagyításban (Nagyidő), hol sorozatban ismételve (A fal; A hárompecsétes buzogány), mikor még csak a könnyet hullató szempárt kiemelő arcszelvényt (Vadvirágos képeslap) vagy áttetsző, illetve foltként felfogott profil formájában (Oly közel a boldogság; A lódenkabátos ember). Mindig a filmek jellegéből indul ki, keresi és találja meg a jelképpé fokozott elemet (fecskefészek a Rejtett hegy című film plakátján), vagy a figyelmet felkeltő konstrukciós kellékeket (traverzek, állványok a Lépcsők az égen című játékfilmhez kivitelezett plakátján). Egyik igen sikeres, emlékezetbe vésődő munkája a Mindenek fölött című filmhez készült plakát, amelyen egy téglákból rakott, repedezett, széthullással fenyegető, hatalmas kézfejet látunk. A műfaj sajátosságainak és követelményeinek ismeretében minimálisra csökkenti a szöveget, s ha nem mondhat le róla, úgy igen kis felületbe zárja, hogy azne bonthassa meg a kompozíció kifejező erejét, amelynek hatékonyságát gondosan megválogatott, a hangulatot felerősítő szép színei is szolgálják. Bemutatott metszetei kísérletező kedvének ugyancsak figyelmet érdemlő eredményei. Igen érdekesek, nélkülözik az epikumot, a műfaj lehetőségeinek további bányászását tanúsítják, bár olvasásuk nagyobb elmélyülést, bizonyos képzőművészetigrafikai tapasztalatot igényel. A kontrasztok — fehér és sötét felületek — egymásnak feszülő intenzitása, az átmenetek finom fokozatai, az azonos kompozíciók felfordított megismétlése, az absztrakció felé mutató sejtelmes formák szerepeltetése a képzelet játékának tág teret biztosítanak. Fantasztikus tájak? Lelkiállapotok kivetítése? A valóság és a képzelet elemeinek megszűrése-keverése? A nyugtalanító és megnyugtató helyzetek és látomások látvánnyá formálása az olvasatok és interpretációk száma, az asszociáló képességtől függő változatára nyújtanak lehetőséget. S ha figyelembe vesszük, hogy ezek a metszetek új, a nagyszámú reprodukciót biztosító nyomdai eljárással készültek, úgy ez még inkább kiemeli Tamás Blaier Klára művészi törekvéseinek korszerűségét, harmonikusan összefonódó esztétikai-szociális funkcióját, értékét. Balogh József ELŐRE