Előre, 1980. március (34. évfolyam, 10039-10064. szám)

1980-03-14 / 10050. szám

ELŐRE — 1980. március 14. KÖZÉLETI HÍREK Románia Szocialista Köztársaság külügyminisztere meghívására hivatalos látogatás céljából hazánkba érkezett lord Carrington, Nagy-Britannia külügy- és nemzetközösségügyi minisztere. Az Otopeni repülőtéren Stefan Andrei külügyminiszter, Aurel Duma, a Külügyminisztérium miniszteri rangú államtitkára, más hivatalos személyek fogadták a vendéget. Jelen volt Pretor Popa, Románia londoni és Paul Cecil Holmer, Nagy-Britannia buka-Ilie Verdet elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság első minisztere táviratban üdvözölte Maurice Bishopot, Grenada miniszterelnökét a grenadai nép demokratikus forradalma győzelmének első évfordulója alkalmából. Az első miniszter minden jót kívánt a grenadai resti nagykövete, valamint a nagykövetség több tagja. ★ Stefan Andrei külügyminiszter vacsorát adott lord Carrington, Nagy-Britannia külügy- és nemzetközösségügyi minisztere tiszteletére. A vacsorán pohárköszöntők hangzottak el, éltették Nicolae Ceausescu elnököt, őfelsége II. Erzsébet királynőt, a két ország és nép baráti kapcsolatainak és együttműködésének erősödését, a népek közötti békét és egyetértést, kormányfőnek, haladást és jólétet Grenada népének, s kifejezte meggyőződését, hogy a két ország közötti kapcsolatok tovább fejlődnek a kölcsönös érdekek jegyében, az egyetemes béke és egyetértés szolgálatában. ÚJ KORSZAK ÚTTÖRŐJE (Folytatás az 1. oldalról) Szüntelenül hangsúlyozta a szocialista tudat, a szocialista erkölcs és etika szerepét új társadalmat építő munkánkban. Egy nép felemelkedésének útja munkáján és eszmeiségén át vezet. Munkája anyagi és szellemi bőséget teremt. Eszmeisége viszont világos távlatokat, célokat tár fel. Nicolae Ceausescu elvtárs elévülhetetlen érdeme, hogy népünk elé következetesen forradalmi és hazafias eszményeket állít, ezzel növeli népünk felelősségtudatát és harckészségét a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtéséért vívott döntő küzdelemben. E tájak dolgozói, románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek ehhez merítenek példát, abból a tisztavízű forrásból, amely Nicolae Ceausescu elvtárs életéből, kommunista forradalmán magatartásából fakad. Élete példa, az olyan ember példája, aki a párt, az eszme iránti és a szocializmus ügye iránti hűségében a legnagyobb áldozatra is kész. Nicolae Ceausescu elvtárs pártunk XII. kongresszusán méltán hangsúlyozta, hogy az új társadalom építésében, a párt programjának életbeültetéséért folytatott erőfeszítésekben minden kommunistának a forradalmi áldozatkészség és elkötelezettség magasztos példáját kell nyújtania, mindennél előbbrevalónak kell tekintenie a társadalom, a nép általános érdekeit, a párt ügyét, a haza haladását. A bel- és külpolitika dialektikus egységéből kiindulva pártunk és államunk következetesen síkraszáll a népek közötti barátság és együttműködés, a függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartásáért, a béke erősítéséért, a feszültség csökkentéséért. A népek tudatában Nicolae Ceausescu elnök, a szocialista Románia és a béke azonos fogalom. Töretlen következetességgel szolgálva dolgozó népünk legmagasztosabb érdekeit, magas fokú felelősséggel munkálkodva az egész emberiség sorsáért, a szocialista Románia elnökének, Nicolae Ceausescu elvtársnak a neve úgy él a kortárs világ tudatában, mint a népek közötti béke, együttműködés és barátság nemes eszményeinek lánglelkű zászlóvivője, a nemzetközi enyhülés és biztonság ügyének, a népek szabadsága és függetlensége ügyének, napjaink nagy és összetett problémái építő megoldásának lankadatlan harcosa. Köztársaságunk elnökeként nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy országunk barátsága és együttműködése szüntelenül erősödjék az összes szocialista országokkal, a fejlődő és el nem kötelezett országokkal, a világ valamennyi államával, tekintet nélkül társadalmi berendezkedésére, felbecsülhetetlenül hozzájárult pártunk és államunk egész béke és együttműködési külpolitikájának kidolgozásához és megvalósításához. Az egész emberiség ismeri és nagyrabecsüli Nicolae Ceausescu elvtárs aktív és nagyjelentőségű hozzájárulását a teljes jogegyenlőség, a nemzeti függetlenség és szuverenitás tisztelete, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök elveinek a nemzetközi kapcsolatokban való érvényesítéséhez. Széles körű visszhangnak örvendenek a népek körében fáradhatatlan akciót azért, hogy kirekesszék az erőszakot és az erőszakkal való fenyegetőzést a nemzetközi életből, hogy kizárólag békés úton, tárgyalásokkal rendezzék az államok közötti konfliktusokat és feszültségi állapotokat. Egyöntetű elismerés övezi kitartó erőfeszítéseit az európai és az egyetemes biztonság és béke megteremtéséért, annak érdekében, hogy gyakorlati és konkrét leszerelés, különösen nukleáris leszerelések kezdődjenek, felszámolják a gyengén fejlettséget és kiépítsék az új gazdasági világrendet, megteremtsenek minden feltételt ahhoz, hogy az összes államok egyenlően, minden megkülönböztetéstől mentesen vegyenek részt a nemzetközi életben, egy jobb és igazabb világ megteremtésében a földkerekségen. Elmondhatjuk hát, hogy mindaz amit népünk ebben a másfél évtizedben megvalósított, közvetlenül kapcsolódik Nicolae Ceausescu elvtárs nevéhez, fáradhatatlan munkásságához és elmélyült gondolkodásához, annak a vezetőnek a munkásságához, aki bölcsen irányítja egész népünket a haladás és a jólét, a szocialista kibontakozás útján. A IX. kongresszus — amelynek határozatai a legmesszebbmenően magukon viselik Nicolae Ceausescu elvtárs újító, mélységesen tudományos megalapozottságú gondolkodásának, realizmusának és magas fokú felelősségének jegyeit — új korszakot avatott fel Románia társadalmi-politikai életében, újító szellemet honosított meg a szocialista építőmunka összes szektoraiban, mélyreható forradalmi átalakulásokat eredményezett egész társadalmunkban. A IX., XXI. és XII. kongresszus határozatai lelkesítették, mozgósították egész népünket a szocialista alkotás, a sokoldalú fejlesztés nagyszerű művének kiteljesítésére. Az elmúlt másfél évtized, vagyis az az időszak, amióta Nicolae Ceausescu elvtárs áll pártunk élén, büszkeségünkre a beteljesülésekben leggazdagabb periódus Románia egész történelmében, kiemelkedő sikereket értünk el a termelőerők fejlesztésében, a nemzetgazdaság gyarapításában és korszerűsítésében, a haza összes megyéinek fellendítésében, a tudomány, az oktatás és a kultúra erőteljes felvirágoztatásában, az anyagi és szellemi élet szüntelen gazdagításában, a termelési és társadalmi viszonyok, a szocialista demokrácia tökéletesítésében, hazánk nemzetközi tekintélyének növelésében. Éppen ezért az összes dolgozók — románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek — szilárdan felzárkóznak pártunk és főtitkára köré. Tudják, hogy Nicolae Ceausescu elvtárs személyisége további előrehaladásunk biztosítéka s vezetésével következetesen életbe ültetik a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtése és a kommunizmus felé haladás nagyszerű programját, a XII. pártkongreszszus történelmi célkitűzéseit. MUNKAERŐ-GAZDÁLKODÁS BRASSÓ MEGYÉBEN (1.) HÁROMSZÁZEZREN MUNKAVISZONYBAN Pártunk gazdaságpolitikájának egyik alapvető célkitűzése a munkaerő ésszerű, teljes és hatékony foglalkoztatása. E gazdaságpolitika kiindulópontja a szocialista társadalom emberének új, minden eddigi társadalomtól eltérő helyzete, az a tény, hogy a dolgozó, az anyagi javak termelője ugyanakkor a termelőeszközök tulajdonosa és a termelés eredményeinek haszonélvezője is. Ebből következően a Román Kommunista Párt munkaerő gazdálkodásának alapvető jellemzője, hogy a dolgozók életszínvonala állandó emelése érdekében, a szocializmus emberével és a szocializmus emberéért valósítja azt meg. Az ésszerű munkaerő-gazdálkodást minőségileg magasabb szintre emelik a pártunk 1977. évi Országos Konferenciáján, az új gazdasági mechanizmus bevezetésével kapcsolatos intézkedések. A gazdasági tevékenység egésze hatékonyságának fokozása követelményeként objektív szükségszerűséggé válik a minőség és hatékonyság igénye ezen a területen is. Miként valósul meg ez az elvárás a gyakorlatban? Erre a kérdésre kerestünk választ Brassó megyében. DEMOGRÁFIAI SAJÁTOSSÁGOK Az 1979. évi Statisztikai Évkönyv adatai szerint a megyében 599 655 ember él. Az országos arányoktól eltérően Brassó megyében a férfi lakosság száma meghaladja a női lakosságét. Ugyancsak eltérően az országos helyzettől a városokban — Brassó (268 226), Fogaras (35 831), Szecseleváros (31 615), Zernyest (24 317), Codlea (23 691), Rozsnyó (14 920), Viktóriaváros (8596), Predeál (7388,) Rupea (66 951 — többen élnek, mint a falvakon. A városi lakosság aránya 71,1 százalékos, jóval magasabb a falvakon élők 28,9 százalékánál. A munkaerő-utánpótlás szempontjából pozitív irányú tényező az, hogy a természetes szaporulat az utóbbi időszakban 9,5 ezrelék volt, magasabb az országos 9,4 ezreléknél. A házasságkötések 12,1 ezrelékes arányával pedig a megye lényegesen fölülmúlja az országos 9,2 ezrelékes átlagot. A munkaképes korú lakosság kiegyensúlyozott arányban jelentkezik az össznépesség korstruktúrájában. Szembetűnő a foglalkoztatottak magas, a munkaügyi igazgatóság kimutatása szerint 300 000-res száma. Ez azt jelenti, hogy a megye lakosságának fele munkaviszonyban áll. Ezzel a hatalmas munkaerő-állománnyal kell ésszerűen és hatékonyan gazdálkodni a gazdasági, társadalmi és kulturális élet minden területén. FEJLETT AZ IPAR, MAGAS A MUNKÁSOK ARÁNYA Brassó megyében közel hetven nagy iparvállalat működik. Bukarest municípium után Brassó adja az ország összipari termelésének legmagasabb arányát, 6,6 százalékát. Bukarest municípium és Prahova megye után a harmadik helyen szerepel a dolgozó személyzet számát illetően: az ország dolgozó személyzetének 4,1 százalékát foglalkoztatják a megyében. Az iparban foglalkoztatottak számát tekintve pedig Bukarest után Brassó következik: az ország ipari dolgozóinak 5,6 százalékát Brassó megye vállalatai foglalkoztatják. Jól érzékelteti ezt a dolgozó személyzet nemzetgazdasági ágak szerinti megoszlása: az iparban 173 400, az építkezésnél 25 300, a mezőgazdaságban 10 500, a szállításban és távközlésben 15 200, az áruforgalomban 21 600, a községgazdálkodásban és a lakosság szolgáltatásban 13 300, oktatás, kultúra, művészet terén 11 700, a tudomány terén 3000, az egészségügyben 7500, az adminisztrációban és egyéb ágakban 4800 ember dolgozik. A Brassó megyei munkaerőállomány egyik legfontosabb jellemzője és sajátossága az, hogy a dolgozó személyzet öszszetételében rendkívül magas arányt képviselnek a munkások. A háromszázezerből 240 000-ren munkások. Ezek nemzetgazdasági ágak szerinti megoszlásában első helyen, természetesen, az ipar szerepel. A munkások iparágazatok szerinti struktúrája érzékelteti a munkaköri, foglalkozási, illetve szakmai megoszlást is; a legtöbben a gépgyártó és fémfeldolgozó iparban, a vegyiparban, a textiliparban, az élelmiszeriparban, faiparban, építőanyagiparban stb. dolgoznak. MENNYISÉGI ÉS MINŐSÉGI EGYENSÚLY A munkaerő-gazdálkodás kérdéseivel megyei szinten a munkaügyi és népjóléti igazgatóság foglalkozik. Feladatkörébe tartozik a munkaerőszükséglet fedezése, a szakképesítés és a továbbképzés nyomon követése, a munkatermelékenység megalapozása, a munkanormák elemzése, a munkaerő-tervezés, -mérleg elkészítése, az ésszerű és hatékony munkaerő-gazdálkodás érvényesítése megyei szinten, ösztönzése a vállalatok gazdálkodásában. A 24/1976-os Törvény felhatalmazta a vállalatokat arra, hogy közvetlenül, vagyis a munkaügyi igazgatóság elosztó hivatala közbenjárása nélkül is, fedezhetik munkaerő szükségletüket, így jelentős munkavolumentől szabadult meg a hivatal. De amint azt Eugen Teclu irodavezető elmondotta, ez azzal a veszélylyel jár, hogy a vállalatok nem jelentik pontosan a munkaerőmozgás alakulását, s így a szakhivatal esetenként nem képes uralni a helyzetet. Azt az egyensúlyi helyzetet, amelynek léteznie kell a munkahelyek és a munkaerőforrások között. Egyrészt mennyiségi egyensúlyról van szó, másrészt az összhangról a munkahelyek által támasztott minőségi igények és a munkaerőforrások minőségi — képzettségi és szakmai — struktúrája között. — Elsősorban, természetesen a teljes foglalkoztatás a célunk — hangsúlyozza Costea Stan mérnök, a munkaügyi és népjóléti igazgatóság igazgatója — ilyen vonatkozásban ismerve a megye sajátosságait, a foglalkoztatottak magas arányát, kizárólag bizonyos övezetekben szükséges, főként munkaképes korú nőket bevonni a társadalmilag hasznos munkába. Ezt a célt szolgálja különben az idei esztendő két beruházása, a viktoriavárosi kötöttáru gyár, és a rupeai termelőrészleg működésbe helyezése is. Ami a létező vállalatok munkaerő - szükségletének fedezését illeti, a legnagyobb gondot — s egyben az egyensúlyi helyzet megbomlását — a területi mobilitás okozza. A természetes, munkajogi mozgásokon kívül a frissen szakképzett, fiatal munkaerő távozása a megyéből nagy veszteséget, a tervezett utánpótlás biztosítása mellett gyakori létszámhiányt, s főként állandó szakképesítési problémát okoz. Évente a különböző oktatási, szakképesítési formákban hozzávetőleg 17 000 embernek nyújtunk szakmát. Ugyanakkor jelentős számú fiatalember távozik a gyárakból, jó ha bizonyos idő után közülük 1800— 2000 visszatér a megyébe. Munkaerő-hiányhoz vezet a kimondottan fluktuációnak tekinthető mozgás is, az elmúlt évben az összmozgások volumenéhez viszonyítva ez 59,3 százalékos volt. Az említett objektív nehézségek mellett a munkaerőállomány minőségi összetételének állandó javítása, az emberi erővel való ésszerű gazdálkodás, a gazdasági hatékonyság és, ezzel párhuzamosan, az emberi szubjektív tényezők szerepe a termelő munkában megannyi olyan kérdés, amelyikel behatóan foglalkozik igazgatóságunk — mondja Costea Stan mérnök. E problémákról cikkünk következő részében. Lázár Edit Beszterce — megyeszékhelyhez méltó rangosodása FELHASZNÁLNI MINDENT, AMI ÉRTÉK ÍGY MINDENKI JÓL JÁR... NEM ÚJKELETŰ DOLOG SZEBENBEN az, hogy a kisipari szövetkezet felvásárolja a lakosságtól a használt, de még értékes háztartási cikkeket, amelyek javítás után ismételten eladásra kerülnek. 1978 vége felé kezdték el a szebeni Tehnica Nova, majd a medgyesi Mentesugarul szövetkezetben javítani az ilyen televízió- és rádiókészüléket, hűtőszekrényt, mosógépet, magnetofont, lemezjátszót, de arra is akadt bőven példa, hogy semmi baja nem volt a felvásárolt készüléknek, de gazdája egyszerűen ráunt és eladta, hogy korszerűbbet, más típusút vehessen. Azóta is jól megy az üzlet. Mint Trifan Eugenia mérnöknő, a Kisipari Szövetkezetek Szeben megyei Szövetségének alelnöke elmondta, nagy a „kínálat“ — azaz sokan vannak, akik szívesen szabadulnának a mármár csak helyet foglaló tárgytól —, és a „kereslet“ is, mert az újnál jóval olcsóbb az eladásra kerülő készülék. A következő, ehhez hasonló szolgáltatás a készruha újraértékesítése volt. Szebenben az Imbrácaminten, Medgyesen a Medieseana szövetkezetben női-, férfi- és gyermekruhát vesznek a lakosságtól, műhelyükben retusálják, aztán értékesítik. Az akció életképességét tanúsítja a lakosság érdeklődése iránta. Ami különben érthető: az is jól jár, aki eladja a kimustrált, de inkább megunt ruhadarabot, amiért — ha jó karban van — Arának nagyobb részét MEGKAPJA, és az is, aki megveszi, mert az újnál olcsóbban jut hozzá. Tovább szándékoznak bővíteni a felvásárlás-értékesítés hálózatát. Noha már több megyében beindult a bútor felvásárlása is, a szebeniek csak az előkészületeknél tartanak. Azzal indokolják, hogy eddig nem volt hozzá megfelelő helyiség. Mert, mint mondják, jó nagy műhely szükséges ahhoz, hogy ott javítani is lehessen az arra szoruló bútordarabokat és — megfelelő körülmények között — prezentálni az immár eladásra kerülőket. Nemsokára fejezik be az Uniris téren a Divatház gyönyörű épületét, ahol a szövetkezetek is kapnak jó pár helyiséget, úgyhogy jobban gazdálkodhatnak majd a megnövekedett szolgáltatási és kereskedelmi felülettel, jut a bútorjavításra is. Arra számítanak, hogy nagy lesz az érdeklődés az akció iránt, mert lényeges az, hogy szakember értékeli a bútort, tehát a reális értéket figyelembe véve fizetik ki azonnal az árát. Érdemes itt egy pillanatra megállni, mert igen fontos mozzanata ez a szóban forgó szolgáltatásnak. A szövetkezet afelvásárlás alkalmával fizet, nem pedig akkor, amikor el is adják a forgalmazásra újból alkalmas cikket (tehát nem úgy, mint a bizományi áruház, ahol csak az eladás után folyósítják a pénzt). A közeljövőben megvalósítandó terveik között szerepel a gépkocsialkatrészek — vezérlőmű, féltengelyek, lengéscsillapítók, egész motor — felvásárlása is. Máris nagyon sokan érdeklődnek a nemsokára beinduló szolgáltatás iránt, mert gyakran előfordul, hogy az állami kereskedelem szaküzleteiben nem lehet hozzájutni valamilyen alkatrészhez, jócskán állhat a kocsi, nem lehet megjavítani. Azt is említették hogy e szolgáltatás-típust a személygépkocsira is ki akarják terjeszteni. Fölösleges részletezni, mi előnnyel járna, mert még jócskán akad példa arra, hogy buzgó közvetítők intézik az adás-vételt, akik azt is megtudakolják, kinek lenne eladó autója, azt is, ki vásárolna nem éppen új masinát... Enyhén szólva nem ingyen ajánlják segítségüket, nem is beszélve arról, hogy legtöbbször alaposan meg is károsítják az eladót épp úgy, mint a vevőt. Az sem ritka eset, hogy az eladó ideig-óráig eltünteti, mondjuk, egy baleset okozta sérülés nyomait, anélkül, hogy alapvető javításnak vetné alá a kocsit, vagy a kilométeróra nem mutatja a tényleges kilométerszámot — a nem eléggé hozzáértő vevő pedig olyan árat fizet, amennyit csak látszatra ér a kocsi. Mindezt eleve kiküszöböli a kisipari szövetkezetek,’ általfoganatosított adásvételi forma, mely — mint láttuk— a szolgáltatások fejlesztése szempontjából igen fontos lépésnek számít. Ugyanakkor nemzetgazdasági szinten is nagy a jelentősége, mert RENGETEG OLYAN NYERSANYAGOT MENT MEG, amelyet a némileg csökkent használati értékkel rendelkező cikkek magukban foglalnak, és amelyek így ismét visszakerülnek a gazdasági körforgásba. Ilyen szempontból az is szót érdemel, ahogy szem előtt tartják a különféle maradékanyagok hasznosítását, amit különben egyik legjobban jövedelmező foglalatosságuknak tekintenek. A termelő folyamat során megmaradt apróbb-nagyobb anyagdarabokat a megye szinte valamennyi könnyűipari egységétől — például a szebeni Libertatea, a medgyesi Tírnava, a cisnádiei Matasea rolsie vállalatoktól — átveszik, de más megyékbe is elmennek beszerezni. A tavaly 201 ezer négyzetméter maradékanyagot vettek át ,értékesítés céljából, amiből 30 ezret Szeben megyei vállalatoktól. Van úgy, hogy az anyagban kisebb szövéshiba fordul elő és a konfekcióiparban nem lehet felhasználni, de kézi szabással nagyon jól ki lehet kerülni a hibás helyet. Szoknyák, nadrágok, vagy még kisebb ruhadarabok készülnek ilyenformán a szövetkezeti műhelyekben. Ha többe is kerül az előállításuk, mint a készruhaiparban, az eladási áruk mégsem haladja meg emezekét, mert CSÖKKENTETT ÁRON JUTNAK A NYERSANYAGHOZ. A Mediegeana komoly jövedelemre tesz szert azáltal, hogy maradékanyagból olyan zsákokat készítenek itt, amelyek nagyon jól beváltak a füstfekete — fontos exportcikk — külföldre szállításához szükséges csomagolásában. Az egészen apró textilmaradékokat sem dobják el: miután szétfoszlatják, paplankészítésre használják ágotai részlegükön. A szebeni Arta Sibiului és a cisnádiei Magura szövetkezetek a bőripari vállalatoktól szerzik a termékeikhez szükséges nyersanyagot, az apró bőr- vagy műbőr darabokat, pénztárcát, irattárcát, kulcstartót, sőt — színkombinációval — még erszényt is készítenek belőlük, melyek nagyon keresettek. A szebeni kisiparosok vázolt tevékenysége nemcsak a szövetkezet, a tagság és a lakosság számára hasznos, de most már kötelező is, hisz erre vonatkozólag hivatalos intézkedés látott nemrég napvilágot. Ezért kell még jobban törődniük a szövetkezetek vezetőségeinek az említett szolgáltatások mielőbbi bővítésével és minőségi javításával is. Bartha Margit MEGVALÓSULNAK A HONPOLGÁROK JAVASLATAI, KEZDEMÉNYEZÉSEI A VIRÁG UTCA PALÁNTÁI Nemrégiben, talán néhány héttel a nagy nemzetgyűlési és néptanácsi általános választások előtt, pufajkás építők szállták meg az elnéptelenedett Virág utcát, jelenlétük nem lepett meg senkit, hiszen a fiatal municípium lakói rég megbarátkoztak azzal a gondolattal, hogy lényegében Csíkszereda egész területe építőtelep. Ennek ellenére a forgalmat elterelő kerítések mögé kíváncsian pillantgattak be a járókelők, akik türelmetlenül máris szeretnék felfedezni a város új központjának körvonalait. Nem volt véletlen tehát, hogy a kerítések, a pufajkás építők lettek a választást megelőző jelöltek és honpolgárok közötti találkozók állandó témái, s a feltett kérdések egyike elmaraszthatatlanul az lett, milyen lesz Csíkszereda holnap, holnapután. Örömmel vehettük tudomásul, hogy pártunk szeretett főtitkárának, Nicolae Ceausescu elvtársnak az útmutatásai alapján kidolgozott városfejlesztési terveknek megfelelően a Virág utca övezetében születő új központ gyökeresen változtatja meg az anélkül is rohamosan korszerűsödő municípium képét. Három nagyszabású építmény — a politikaiközigazgatási palota, a művelődési ház és egy újabb szálló — lesz a súlypontja nem csak az új negyednek, de magának a megyeszékhelynek is, amelyeket 1983-ig mintegy 3300, többnyire három és négyszobás lakást magába foglaló tömbházerdő fog majd közreölelni. S mindez ma már — bizonyítják a kerítések, a munkagépek, az építők —nem terv, a napok teltével egyre inkább valóság is. A Virág utca betonpalántái vasárnap — a választások napján — így váltak az SZDEF nagyszerű korteseivé. Hisz elég volt megpillantani őket, hogy további gyors növekedésükre adjuk szavazatunkat. Székedi László, a csikzsögödi mtsz elnöke KÖZÖS ERŐVEL (Folytatás az 1. oldalról) megoldások érdekében. Elismeréssel kell itt szólnom a közélelmezési vállalatról, amely már értesített néhány javaslat életbeültetéséről, elsősorban kereskedelmi egységek profilváltozásáról van szó, és biztosított, a rájuk vonatkozó többi észrevétel és igény maradéktalan életbevezetéséről. Úgyszintén rugalmasnak bizonyult a városgazdálkodási vállalat is, eleget téve a választópolgárok azon igényének, hogy új járatokat indítson be csúcsforgalom idején. Kísérletképpen már működik egy járat, amely a számológépgyárat, a kövesdombi lakónegyedet és a vegyipari kombinátot köti öszsze. Végezetül néhány szót az új municipiumi képviselők munkájáról. örömmel és elismeréssel tapasztaljuk, hogy a néhány nappal ezelőtt megválasztott képviselők nem maradnak adósak az irántuk táplált bizalomért. Számos képviselő, közöttük Tőkés Anna, Suciu Georgeta, Csiki István nevét említeném, keresett már fel és sürgetett, konkrét módo-zatokat hozott a kerületükben megoldásra váró feladatok minél hamarabbi kivitelezésére. 3 „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis." (József Attila — két hexameter) Két kamasz beszélget. — Jössz holnap közmunkázni? — Dehogy megyek, úgyis megint csak hárman-négyen leszünk az osztályból. Meguntam, hogy örökké jófiú legyek ... Falusi igazgató panaszkodik: — Új számtantanárt kaptunk, most végezte az egyetemet. Anynyi rutinos, kemény koponya mellé végre friss, fiatal szellem. Gondoltam, magam mellé állítom, hátha kettesben visszük valamire, s rábíztam legfontosabb társadalmi feladatainkat. Tudja, mit vágott a szemembe? Hogy majd, ha mindenki csinálja ... Feleség, otthon, borítékosztáskor. — Megint besöröztél a fiúkkal? — Nem olyan egyszerű az, drágám ... — Tudod, hogy nem bírod az italt, mégis ... — Mit tehettem volna? Mindenki ott volt a csoportból! — Na és? Mi van, ha pont te hiányzol? — Hogyne, hogy azt mondják, lenézem őket... üzemben, reggel. — Kortárs, miért késett? — Nem én vagyok az egyetlen ... — De most öntől kérdezem. — És akkor mi van? Másoknak szabad, nekem nem? Idősebb munkás, fehér asztalnál. — Képzeljétek, kaptunk valami új srácokat. Alig pelyhedzik az álluk, de már harmadik kategóriásak. Nem mondom, értik a csíziót, de az mégis csak furcsa, hogy többet keressenek, mint mi, újonc korunkban! Kisgyermek az anyának. — Nekem több tészta jár, mint Lacinak! — Mindenki egyformán kap. — Igen, de amikor én még nem voltam, Laci mennyi tésztát megevett, s én nem kaptam semmit! Az egyenlőség szelleme lám, ott munkál mindannyiunkban. Ez önmagában biztató jelenség. Ám a fenti életképek tanúsága szerint ma még nem mindenki előtt világos, hogy az emberek közti egyenlőség nem a lényegtelen, külső jegyekben nyilvánul meg. Vannak, akik egész egyszerűen összetévesztik az egyformasággal, ami azért veszélyes, mert a színes egyéniségek öntörvényű kibontakozását fékezi, tehát emberellenes. Pedig nem árt, ha világosan áll előttünk; sohasem vagyunk százszázalékosan egyenlőek! Sok tekintetben különbözünk; van, aki szorgalmas, van, aki kevésbé s van közöttünk kimondottan kényelmes, sőt lusta. Az egyik könnyen s szívesen tanul, a másik legszívesebben akkor látna könyvet, mikor a háta közepét. Van, aki a természet szerelmese, más a gépekért él-hal vagy éppen a számok megszállottja. Egyik tömzsi, a másik szikár, van köztünk bőbeszédű, s van csöndesen figyelő hallgatag. Van türelmes, s van lobbanékony ember. Van távolba tekintő szórakozott, s van jelenben lehorgonyzó praktikus ... Annyifélék vagyunk igazából, hogy nincs az az erő a világon — a fegyvereket leszámítva —, amelynek hatalmában állna minden különbözőségünket elsimítani, még akkor sem, ha egyesek oly nagyon kívánnak hlások helyzetében tetszelegni, idegen tollakkal ékeskedni.. Az ilyenek előbbutóbb szomorúan kell hogy tudomásul vegyék: az egyenlőség s az ezt éltető egyenjogúság a szocializmusban, majd a kommunizmusban abban áll, hogy mindenki szabadon kibonthatja személyiségét, legjobb képességeit, s minden korlátozás nélkül gyümölcsöztetheti az e célra biztosított összes feltételeket és lehetőségeket. Meggondolkoztató jelenség, hogy egyesek negatív irányba próbálják érvényesíteni ún. igazságérzetüket, s bármit elkövetnek, csak nehogy valamiképpen „kilógjanak a sorból". Az ilyesfajta egyenlőség-hajszolás — ahogy a fenti példákból is kitetszett — csak arra való, hogy összezavarja az agyakat, hogy egyenlősdiről fecsegjen akkor, amikor egészen másról kellene felelősen szólnia, s ezáltal akadályozza az emberi pozitívumok szabad kibomlását és megerősödését. A szabadság, egyenlőség, testvériség örökszép jelszava azonban egészen másra való: arra, hogy mindannyiunkat elvezessen a szocialista emberség lényegéhez — az élet, az építés, a folytonosság tudatos vállalásához és igenléséhez. A példásan elvégzett feladatokhoz. Ebben vagyunk hát igazán egyenlőek mi, emberek, a szándékban és a reményben, hogy bárhová állítson is az élet, a minden lehetünk. Cseke Gábor AZ EGYENLŐSÉG HÉTKÖZNAPJAI MYFORMASÁG VAGY EGYENLŐSÉG? VISON (Folytatás az 1. oldalról) szett tervet? — kérdi az elismerő szavak hallatán Tecuianu Aurelia, nyilván arra célozva, hogy lám, még az építészetben is érvényesül a nőkre jellemző gondosság, alaposság, szépérzék, ötletesség. S mindjárt megemlíti, hogy Oxana Florescu műépítésznő, a nagybányai tervezőközpont munkatársa szereti is Visót, gyakran elszalad ide, hogy a helyszínen tanulmányozza az építést, a továbblépés, a még nagyobb változatosság lehetőségeit. A következő ötéves tervben megkezdik a csapott tetejű, padlástérbeépítésű tömbházak építését. A kemény tél, a nagy havazás igényelte kényszerű megoldás, vagyis a tetőépítés, így ötvöződik a gyakorlatiassággal és a városesztétikával. A riporter máris meghívást kapott, hogy nézzen el négy-öt év múlva Visóra, de akkor fényképezőgépet is hozzon magával! Addig azonban — még pár órát Visón tartózkodva — elbeszélgettünk néhány olvasónkkal. Például a négygyermekes Kovács Lászlóékkal, ahol férj és feleség egyaránt a gyógyszergyárban dolgozik, csak külön váltásban, hogy mindig legyen valaki a csöppségekkel. Nemrég költöztek szép, háromszobás blokklakásba, tulajdonképpen ezt akarták megtekinteni. Arra a kérdésre, hogy mennyit vártak, míg ideköltöztek, olyan választ adtak, ami alighanem jó „ajánló levél" azon szakembereknek, akik esetleg azt latolgatják, hogy talán megérné Visóra költözni, íme: „Előzőleg kétszobás blokklakásunk volt, aztán több lett a gyerek és beadtunk a néptanácshoz egy kérvényt, hogy nagyobb kéne. Talán két hónap se telt el, és ide költözhettünk. Még érdeklődni se nagyon volt időnk, hogy mi lett a kérvénnyel!''. Juhász Ilonát a néptanácsnál ajánlották figyelmünkbe. A köztevékenység mellett mindjárt azt említették róla: „Juhász Ilona példás családanya, nagyon szépen nevelte fel három gyermekét, s szeretnénk, ha példáját minél többen követnék". De íme, mit kért egy példás háziasszony és családanya az Előre munkatársától: „Beszéljen a szatmári színház vezetőivel, hogy most már jöhetnek gyakrabban hozzánk, mert pompás kultúrházunk van. De el ne felejtse, mert már négy éve nem jártak nálunk, pedig, ha tudnák mennyire kedveljük a szatmári együttest!" S Juhász Ilona nagyobbik lánya az egyik visói ügyvédhez, az avasújvárosi származású Bálla Imréhez ment férjhez. Az olvasó azt gondolhatná, hogy egy ilyen számvetésféle szándékkal írt cikkhez az ügyvédnek semmi mondanivalója nem lehet. Nos, Bálla Imre, akit megkérdeztünk, hogy az ő hétköznapi tevékenységén, ügyvédi gyakorlatán keresztül hogyan mérhető le a vidék gazdasági és társadalmi fejlődése, ezt mondta: „Akár egy nap tapasztalata is egy évtizedes átalakulást sűrít magába. Ma, ugye péntek van! Mikor ide jöttem, egy-egy pénteki napon 18-20 bűnesetet tárgyaltunk, köztük nem egy súlyos testi sértést vagy a társadalmi tulajdon megkárosítását. A mai napon mindössze öt eset került tárgyalásra, ezek többsége is a közlekedéssel volt kapcsolatos. Napjainkban itt is a közlekedés kerül előtérbe a bíróságon. Egyesek nem gvezik kivárni a hajtási engedély megszerzését, mások a bevont könyv visszaadását, aztán alkohol, gyorshajtás is van a világon..." Vannak tehát újkeletű gondok az emberi viszonyulásban is, de a kép, akárcsak a város gazdasága és arculata, itt is előnyösen változik.