Előre, 1981. január (35. évfolyam, 10300-10323. szám)
1981-01-04 / 10300. szám
ELŐRE — 1981. január 4. Cimpia Turzii A kettes acélmű olvasztárai között Kolozs megye egyik legjelentősebb ipari létesítménye a Cimpia Turzii-i Fémipari Kombinát a most lezárult ötéves tervidőszakot és természetesen az 1980-as évet is nagyszerű termelési eredményekkel zárta. Ezt bizonyítják a kitüntetések, az 1976-ban és 1977-ben kapott II. fokozatú Munkaérdemrend, majd 1979-ben a III. fokozatú Munkaérdemrend.. A kombinát évről évre rendszeresen túlteljesítette tervfeladatait; az ötéves tervet december 25-re sikerült teljesíteni, ami az év végéig 350 millió lej többlettermelés elérését tette lehetővé. Todea Bores Vasile, a kombinát pártbizottságának titkárhelyettese nem titkolt büszkeséggel sorolta az elmúlt tervidőszak sikereit, a nagy beruházásokat, amelyek megsokszorozták az acél- és hengereltáru termelést. Ezek sorában mindenképpen első helyre kívánkozik az 1979-ben beindult nagykapacitású új acélmű, majd a félkésztermékeik hengerműje és a hármas keményacél húzó részleg. Ebben az időszakban korszerűsítették a kombinát sodronyrészlegét is, a gépparkot pedig mindenütt felújították. Azt is a párttitkár helyettestől tudtuk meg, hogy ma már szinte teljesen önellátókká váltak, azaz végtermékeik legnagyobb részét: a vontatásra szolgáló sodronyokat, az elektromos huzalokat, a rozsdamentes hegesztő pálcákat, a horganyzott drótot, a szeget és egyebeket a náluk előállított acélból gyártják. Ez mindenképpen jó dolog, mert ütemesen, zökkenők nélkül tudnak termelni. Elmondhatjuk tehát, hogy Nicolae Ceaușescu elvtárs újévi üzenetének az eredményekre vonatkozó megállapításai feltétlenül ráillenek a kombinátra és ennek minden dolgozójára: az ötéves tervet és az 1980-as évet az itteniek is kimagasló eredményekkel zárták Feltétlenül szólnunk kell azokról, akik az új évet munkahelyükön, az acélkemencék mellett érték meg. Azokról, akik nemes egyszerűséggel és helytállással most is munkával köszöntötték a kezdődő új ötéves tervidőszakot, és az évet. A kettes acélmű olvasztárairól van szó vagy találóbban a régi kemencék embereiről. Azokról, akik kinevelték az új acélmű kiszolgálóit is, s közben maradt emberük, erejük a régi kemencék megállás nélküli üzemeltetésére is. Cioara Vasile részlegvezető mérnök abban látja sikerük titkát, hogy az acélnál is keményebb embereket nevel ez a kombinát, olyanokat, akik bárhová kerültek, megálltak, megállják helyüket. Náluk általános gyakorlat a havi terv legalább 15 tonnával való túlteljesítése, a fajlagos anyagfogyasztás csökkentése, a pontos, folyamatos, fegyelmezett munka. S a régi hűséges kemencék szilveszter éjjelén se álltak, állhatták le. Turbufan Traian, az 1-es kemence főolvasztára társaival: Harastävan Borei, Timar Traian, Baciu loan, Chifor loan, Anton loan, Nagy László és Dobos Ilié acélöntőkkel, karbantartókkal együtt ezt a — csak nekünk rendhagyónak tűnő — műszakot is kiváló eredménnyel zárták: 2 tonna acélt olvasztottak terven felül. Példájukat a délelőtti, vagy a délutáni váltás emberei is követték. Popa loan, Taut Constantin, Naciu Teodor, Chioran Gheorghe főolvasztárok, Országh Gyula olvasztár és társaik. Az acél pedig megy a maga útján. Egy részét feldolgozzák, más részét a gépgyártó ipar kapja, gépkocsikba, villany- és dízelmozdonyokba építik be. Mazare Simion, az acélmű pártbizottságának titkára szerint a kombinát, s ezen belül részlegük dolgozói erre a legbüszkébbek. Az itt gyártott nemes acélra. A román ipar acélból készült világszínvonalú termékeire. Az eredmények ismeretében ez a büszkeség nagyon is jogos. Deák Levente ha, majd Schellner Dietmar követte. Benk János a zerindi Új Hajnal termelőszövetkezet főmérnöke minden telefoncsörrenésre összerezzen. Feleségét, Juliannát, a zerindi takarékpénztári kirendeltség vezetőjét éjfél előtt esetleges komplikációtól tartva utalták, illetve szállították be a köröskisjenői kórházból Aradra. Amikor megismerkedtem a várószoba bőrfoteljében virrasztó főmérnökkel, odakint már az új esztendő napfényes reggele üdvözölte a Várost. Szerettem volna elbeszélgetni vele, de észrevettem, hogy ez mindaddig aligha lesz lehetséges, ameddig nem sikerül megnyugtató hírt szereznem számára. A megnyugtató hírt dr. Radovan Ivan főorvos közölte: semmi baj, de a gyermeket műtéttel kell világra segíteniük. Az üzenet csak félig-meddig nyugtatta meg Benk Jánost, nyelve mégis feloldódott az eltelt órák görcsös merevségéből. Kalotaszegen töltött gyermekkoráról, nyolc testvéréről, tanulmányi éveiről beszélt. Az agrármérnöki diploma megszerzése után kerek két évtizedet töltött az Arad megyei Ágyán. Tavalyelőtt került Zerindre, érezte, hogy végleges otthonra lelt ebben a melegszívű közösségben, elhatározta, hogy végre családot alapít. — Leánygyermeket szeretnénk — szólt egy röpke percnyi hallgatás után, majd mint aki biztos a dolgában, így folytatta: — Lillának fogjuk nevezni, mert kevés az ennél dallamosabb név ... — És ha fiú lesz? — kockáztatom meg a kérdést. — Hát erre is gondolnunk kellett, ebben az esetben az Ádám nevet adjuk neki... de azért tudja, egy leányka igencsak felkelne már" ebben a sok fiúban megáldott nagy családban. Észrevettem, hogy ismét aggodalmaiba mélyedt, hát másra tereltem a szót. A zerindi termelőszövetkezetről beszélgettünk, mely a feketegyarmati téesszel való egyesítése óta rendkívül erőteljes gazdasági egységgé fejlődött. Sajnos a tavaly nyári árvíz rengeteg kárt okozott a tagságnak, de az év végi zárszámadás mégis kielégítőnek bizonyult. Észre sem vettük, hogy közben az időnek szárnyai nőttek, 9 óra 40 perckor végre Benk Jánosnak szólt a telefonüzenet : felesége valóságos kisbaliával örvendeztette meg. Az újszülött Benk Ádám 5530 grammot nyom a mérlegen, testhossza pedig 53 centiméter. Elsőként gratuláltam a főmérnöknek. Mintegy másfél órán át szemtanúja voltam várva várt boldogsága beteljesülésének, mely teljes volt annak ellenére, hogy az első számú „jelölt“, Lilla helyett Ádám érkezett meg. Már távozni akartam, amikor tudomást szereztem arról, hogy a szülészeti klinika — valószínűleg hamarosan — az Arad megyei kórház december végén felavatott hatszintes, 706 ágyas új épületébe költözik. Ez, a pártunk emberközpontú politikáját bizonyító, eszmeien korszerű intézmény — amint erről dr. Triponescu Georgeta, az egészségügyi igazgatóság igazgatója tájékoztatott — nemcsak a szülészet, hanem az összes osztályok tekintetében a korábbinál sokkalta eredményesebben szolgálja majd a lakosság egészségvédelmét. A már meglevő osztályokon kívül új kabinetek alakulnak benne, mint a plasztikai sebészet, hematológiai részleg stb. Az új kórházban jelenleg a műszaki berendezések próbája folyik, a szakosztályok lépcsőzetes költöztetésére, az első betegek fogadására előreláthatólag január végétől kerül sor. Juhász Zoltán ESZTENDŐFORDULÓ KIMAGASLÓ EREDMÉNYEINK ÉS AZ ÚJ TERVIDŐSZAK NAGYSZABÁSÚ FELADATAI, SZOCIALISTA HAZÁNK TOVÁBBI LENDÜLETES FEJLŐDÉSE JEGYÉBEN három éve indult be, a város legfiatalabb, ám ugyanakkor legnagyobb, legkorszerűbb ipari egysége Közel 3000 munkás dolgozik hatalmas csarnokaiban. Közülük nagyon sokan az elmúlt években kapott új lakásaikban töltik a szilvesztert, egy kisebb csoport pedig a gyár Szejkefürdői villájában. De bárhol is búcsúztatják az óévet, várják, köszöntik az újat, minden matricás örömének egy a forrása, az a példás siker, amit a termelőmunkában értek el. Ami volt, ami mögöttük van már, azt még csak egykét év számadataival mérhetik. " De az 1980-ban elért munkasiker, az elkövetkező öt év nagy reményeire jogosítja fel a gyár munkaközösségét, össztermelési tervüket 77 millió lejjel, az árutermelést 54 millióval, a nettót pedig 34 millióval szárnyalták túl. .. .A terített asztal mellett összetevőire bomlanak a legnagyobb tervezumok is — személyes sikerekben, örömökben tükröződnek vissza. Simó Gézát, a gyár fiatal villanyszerelő mesterét is szemmel láthatóan az a dicséret tölti el jóérzéssel, fűti mindig, amit a délelőtti ünnepi kiértékelően a nevére címzett Fábián István igazgató. — Szakmai elégtétel? — ismétli meg kérdésem — hát a tavaszi egyhetes tanulmányút Milánóban... Látom, felesége, barátai mind gyakrabban pillantgatnak felénk az asztal mellől. A zenekar is játszani kezd, a konyha felől finom ételek illata száll. A szokásos új évet köszöntő jókívánságokkal búcsúzom tehát Simó Gézától. Amint Molnár István közgazdásztól és Hegyesi Sándor technikustól, a szilveszteri mulatság két főrendezőjétől megtudtam, 75 fiatal pár gyűlt össze itt a gyár kantinvendéglőjében. Az eszem-iszom fénypontja a sült pisztráng, nem marad el természetesen a hagyományos töltött káposzta sem, meg a hajnali korhely leves. A zenekar tagjai is mind matricás munkások. A tánc szüneteiben pedig saját műkedvelőik szórakoztatták Vidám jeleneteikkel az együtt szórakozó munkásokat, technikusokat, mérnököket. Szabó Barna Bukarest Szépmező Az első szállításokaz első rekordteljesítmények A szépmezői tehenészeti telep Kovászna megye egyik legjelentősebb árutej termelő egysége. Városellátó szerepükből kifolyólag meghatározó arányt képviselnek a megyeszékhely tejszükségletének biztosításában. Nem véletlen tehát, hogy az övezetben a most zárult ötéves terv során kiemelt figyelmet szenteltek a termelésnövelés feltételeinek biztosítására, a tenyésztés hatékonyságának fokozására. Mérleget készítve az elért sikerekről, a megye állami farmjainak eredményeiről ezúttal örvendetesen nem csupán a millió literekre kikerekedett tejszállítási szintet emelhetjük ki. A most zárult ötéves terv egyik eredménye, hogy árutejszállításra szakosodva felkészültek arra is, hogy a következő években az eddiginél jelentősebben hozzájáruljanak a megye élelmiszerszükségletének helyi biztosításához. A Lécfalván épített s részlegesen már üzemelő nagykapacitású sertéshizlalda, a Katolnán átadott korszerű baromfikomplexum olyan élelmiszerek termelésében volt döntő előrelépés, amelyeknél eddig a szükségletet helyi termelésből nem lehetett biztosítani. Természetesen változatlanul igény marad a tejtermelés fokozása is. E célból azonban új tehenészeti telepet is építettek, amelyet részlegesen decemberben adtak át üzemeltetésre, s Szépmezőn is felkészültek az új évi feladatok teljesítésére. Az indulás sikeresnek, eredményesnek mondható, hiszen az új esztendő első tejszállítmánya már a kora reggeli órákan Szépmezőről érkezett be a sepsiszentgyörgyi feldolgozó vállalathoz. Az ezúttal is munkával ünneplő tehenészcsoport példás helytállását, munkaszeretetét dicséri az értékesítésre átadott első 13 000 liter tej. Név szerint is megérdemelnék, hogy felsoroljuk a szolgálatos brigádot, emeljük ki viszont most a jók közül is a legjobbakat. Popovics Jánost, Tímár Györgyöt, Vári Ignácot, akik munkával kezdték az új esztendőt, s azzal az elhatározással álltak a fejőgépek mellé, hogy az eddigi sikereiket folytatva 3000 literen felüli hozamot érnek el a gondjaikra bízott tehenektől. De ugyanígy említhetnénk a szolgálatos szakembercsoportot: dr. Fegyvernek Sándort vagy Stoica Valér főmérnököt, akik szilveszter estéjén, az új esztendő első napján az örökösen termelő üzemben tevékenykedtek, hozzájárulva ahhoz, hogy akadálymentes legyen a termelés, folyamatos a tenyésztés. Fazakas Gábor mérnökigazgató tájékoztatójából értesültünk a közösség azon elhatározásáról, úgy dolgoznak, hogy az 1931-es év a minőségi előrelépés, a hatékonyságjavulás éve legyen. Nicolae Ceausescu elvtárs újévi üzenete cselekvési programot, útmutatást jelent a tervelőirányzatok maradéktalan valóraváltásához. Célkitűzésük az árutermelés fokozása, a lakosság ellátásához való jelentősebb hozzájárulás, hiszen a tejtermelés növelése jelenti itt az utat a jövedelmezőség megteremtésére is. Az új esztendő első szállításai az első rekordokat jelentik, s egyben jó kiindulópontot nyújtanak az új ötéves terv első esztendejére kitűzött hozamszintek elérésére. Flóra Gábor Arad Az első gratuláció A színes rakéták már régen felköszöntötték 1981-et, de az aradi szülészeti klinikán az év első Újszülötte még mindig nem érkezett meg. Két óra múlt, amikor a várószoba ügyeletes ápolónőjének asztalán megszólalt a telefon, mely Stolz Péter és Anna második gyermekének, Anitának érkezését jelentette be. öt Mergl Móni Kárásztelek A munka-a bőség és a jókedv forrása Szilveszter este már húzták a talp alá valót a zenészek, s még kivilágos virradatkor, új esztendő reggelén is félfalu népe ropta a táncot Kárászteleken. Népes volt a lakodalmi sereg, a félezer vendég régen nem ült meg ilyen hosszantartó, vidám lakodalmat, mely egyik esztendőből a másikig tartott, a fiatal pár — Szabó János asztalos, az ifjú ara, Nagy Mária —, az örömszülök: Szabó János építőtelepi munkás, Szabó Erzsébet termelőszövetkezeti tag, Nagy Lajos, a növénytermesztő és Nagy Mária, a szőlészeti farm dolgozója és az összes meghívott kedvére. A lakodalom volt a kárászteleki szilveszter legnagyobb ünnepi eseménye — idősek és fiatalok, rokonok és barátok, munkatársak a termelőszövetkezetből, szilágysomlyói gyárakból, építőtelepekről egy falu egyetlen nagy családja tagjaiként köszöntötték együtt az új esztendőt, s azzal egyszerre az új házaspárt kívántak egymásnak eredményes, munkásesztendők után boldog új évet egymásnak és a fiatal párnak, kedélyesebb, joggal kétszeresen vidámabb hangulatban léptek át az 1981-ik esztendőben. A jó kedélyű vendégek sorában ült Kovács Imre, a termelőszövetkezet elnöke, kinek életkorát nem találná ki az ember őt szemlélve, pedig már három évtizede áll a gazdaság élén. De erről nem szívesen szól annyi eltelt esztendő okán, helyette a falu szorgalmas népét említi, valamenynyi farm munkás dolgozóját. Dobai Ödön főkönyvelőtől pontosan tudom, hogy a tavalyi időjárás ellenére is 50 vagon szőlőt adtak el az államnak, a legtöbbet az összes szilágysági szőlőtermesztő gazdaság közül. Az oltványok ültetése óta követtem nyomon a Kárászteleken folyó munkát, ahol az idén 260 hektárnyit tesz majd ki a falu hatalmas szőlőskertje. A szőlő méltán Kárásztelek jelképe, de ezt a jelképét nem képírók rajzolták, igazi tartalmát is az egész falu szorgalma, munkája adja. Hasonló szorgalommal kerültek az állattenyésztők is tejtermelésben a megyei első helyre. Árutej termelési tervüket 1980-ban tehenenként 160 literrel teljesítették túl. Hogy a termelőszövetkezetben a kötelességüket teljesítőket felköszöntsék, az is jelképnek illő, szép hagyomány Kárászteleken. Lakodalom, szilveszteri mulatozás, a szórakozás nem tarthatja fogva az eredményért dolgozó gazdát. Hajnalban ötkor már kezdődik a munka az állattenyésztő telepen, s a jók közül a legjobbak: Kovács István, Bede Gyula, Kovács József, Bányai András, Lőrincz Miklós fejek az esztendő első reggelén munkával kezdték a napot. Fejér László Székelyudvarhely Matricások mérlege A székelyudvarhelyi matricagyár kantinvendéglőjének csupa ablak emeleti terméből messzire süt ki a fény a hó nélküli éjszakába. A szép, új épületet körülfutó utat világítja be, a mellette elfolyó Küküllő vizén tükröződik a ragyogás. A matricagyár mindössze Szatmár Villáminterjú a házkezelőségen • Micsoda pech és micsoda súl •szerencse! Már jó két héttel előbb kinéztem magamnak a „szilveszteri témát“ a Szatmári Hírlapból. Apróhirdetés jelent meg, hogy egy család szilveszter éjszakáján gyermekgondozást vállal Megbeszéltem a hirdetőkkel, hogy néhány percre magam is elvegyülök majd a kicsinyek közt. Úgy látszott, hogy sikere lesz a szokatlan pótmama szolgálatnak, mert a megadott telefonszámon több mint 30-an jelentkeztek. Aztán mégis meggondolták magukat az érdeklődő szülők, és nem vitték el a beígért csemetéiket. Pedig tanú vagyok rá, hogy a szóban forgó család ért a gyermekek neveléséhez. És hogy készültek a házi óvoda megnyitására! Újabb meséket tanultak, feltöltötték a játékkészletet, átrendezték a szobákat... Bandukoltam tehát vissza a Szamos negyed blokkerdeiből, s már azt hittem, hogy a téma súlyos gondjával búcsúztatom az óesztendőt, amikor a már javában mulató belvárosban mellém szegődött a szerencse. Méghozzá kéményseprő képében. Ha hihetünk a néphagyománynak, akkor nem akármilyen szerencsére számíthatunk az új esztendőben. Természetesen nemcsak a riporter, hanem e sorok olvasói is. A szatmári házkezelőség központjának irodáiból fény szűrődött ki. Mondom, ha már erre járok, akkor beugrom és megköszönöm, hogy a júniusban beadott kérvény alapján az első hó lehulltával megkezdték blokkunk tetejének javítását. A külső ajtó nyikorgására energikus férfi ugrott elém — alkalmasint valami ellenőrnek nézett, mert mindjárt jelenteni kezdett: — Dávid József kéményseprő vagyok, a szolgálatos diszpécser. Ez itt meg a barátom Murvai Adalbert pénzbeszedő, ugyancsak szolgálatos. — Ha szabad megkérdeznem, miféle szolgálatot láthatnak el? — Hibaelhárítást! Mi veszszük fel a bejelentéseket a csőtörésekről meg effélékről és irányítjuk a szerelőket oda algva kell. Két vízszerelő csoport és egy villany- és egy vízszerelő felett dirigálunk... — Még ilyenkor is rakoncátlankodnak a csövek és a csapok? — Csak eddig vagy tíz bejelentés volt. A Republicii utca egyik toronyházánál például csőszakadás történt, az Avram láncú 58 szám alatt szintén, a Cloaca úti 17-es blokknál meg leblokálódott a fűtés. Sorra veszünk mindenkit. Most a Mihai Viteazul utcában dolgoznak a szerelők, innen mennek a Republicába. — És a kémények jól működnek-e? — Eddig egyetlen panasz sem volt. De ne is legyen, mert kinek van kedve szilveszter éjszakáján a padlásokon mászkálni. Dávid Józsefet melyik körzetben dicsérik ha jól húz a kémény, illetve hol kívánják oda, ahol a sok korom, terem, ha visszafelé megy a füst? — Két körzetem van, egy közelebbi és egy messzebbi. A közelebbi itt a belvárosban, a Szamos-part felőli részen, a másik arrább a város peremén Pálfalvá felé. 2700 ház, azaz 3000 kémény tartozik hozzám. — Sok ez vagy kevés? — Sok, nagyon sok! Még ma az év utolsó napján is sepertem, de még így sem sikerült mindent befejezni. Kérem, kihaló szakma ez a miénk, alig vagyunk vagy tizenketten egy ilyen nagy városban, pedig nemrég még huszonhárman voltunk. A fiatalok mind másfelé mennek, nem kéményseprőnek. Pedig még sokáig szükség lesz rá, mert nemcsak blokkok épülnek, hanem kőközpontok is, amelyeknél szintén mi pucoljuk a kazánokat. De még ismét divatba kezd jönni az olcsóbb szénfűtés, sok cserépkályhát építenek az új családi házakban és az iskolákban is. Dávid József 37 éve járja a csőkefével és a kaparóvassal Szatmár padlásait. Sok mindent tud a városról és lakói örömeiről, gondjairól, szokásairól A padláson vagy a kémény nyilasán még olyasmit is észrevesz, amit különben nem szívesen mutatnak meg az emberek. No de erről nem beszél senkinek. Miután elmeséli, hogy ki várja otthon (programozó lánya, gépszerelő fia, villanyszerelő veje, Ede, a kis unoka és természetesen felesége) még egyszer megkérdi: csakugyan az újságtól vagyok? Persze, mondom, és előveszem igazolványomat. — Akkor volna nekem egy nagy kérésem. Én most januárban ütöm meg élettársammal a 30 éves házassági évfordulót. Ha lehet szeretnék az újságban is gratulálni feleségemnek, aki egyébként a Tricotex kötöttárugyárban dolgozik és megérdeklődheti, hogy nem is akárhogyan. Szóval szeretném ezúton is megköszönni neki, hogy olyan sok szép évet töltöttem vele. És kívánni, hogy még legalább ennyit töltsünk. És a gyerekeknek is megköszönni, hogy olyan jók hozzánk... Íme teljesítettük Dávid József kívánságát, amihez mi is hozzátesszük a magunk üdvözletét. Meg azt, hogy ne apadjon a munkája és ezután is ilyen békésen pipáljanak a szatmári kémények. Sike Lajos Temesvár A barátság, a testvériség hangján Város a városban. Jogosan vívta ki ez a több mint 20 épülettömbből, otthonból álló negyed a diákváros nevet Temesváron. Behat ez természetes is, hisz egyetemi központ is egyben a bánáti nagyváros, ahol csaknem 22 000 főiskolás tanul, készül mérnökként, tanárként, orvosként és sok más foglalkozású emberként elfoglalni helyét a szocialista építőmunkában. És mennyi minden történik azért, hogy minél jobb körülmények között tanulhasson ez a hatalmas diáksereg! Elég utalni arra, hogy három hallgatóból kettő ösztöndíjas, hogy a tanulás, kutatás és termelés szoros egybekapcsolódása végett korszerű felszerelésekkel ellátott seregnyi tanműhely, laboratórium létesült, hogy több mint 5000 diák és tantestületi tag végez kutatást, tudományos munkát, akik szerződéses úton évente több mint 40 millió lej értékű munkával, műszaki megoldással járulnak hozzá a vállalatok, gazdasági egységek termelésének korszerűsítéséhez, az új módszerek, legjobb technológiák bevezetéséhez. Az egyes számú emeletes kantin épületében — mert ezekből mind több van a diákvárosban — 400-nál több főiskolás búcsúztatja dallal, tánccal az óévet, köszönti jövőbe vetett hittel, nagy optimizmussal az új esztendőt. — A tizenötödik alkalommal szilveszterezek már itt, ahol mindig kitűnően mulattak, szórakoztak a diákok — jegyezte meg Martin Nicolae, az étterem felelőse. — Persze az is igaz, hogy minden megvan ahhoz, ami a vidám hangulathoz szükséges. Változatos, gazdag menü, jó bor, remek talp alá való, melyet egyébként a Politechnikai Intézet zenekara szolgáltat. Mi tagadás, a rendezők is kitettek magukért. A két hatalmas termet s a mennyezetig érő télifát egyaránt szépen feldíszítették. Száll a dal és románul, magyarul, németül és más nyelven kívánnak új évet egymásnak a diákok. Barátság, testvériség csendül ki mindegyik nótából és jókívánságból, az a tudat, elégtételt fakasztó gondolat, hogy kitűnő tanulási körülményeket biztosít számukra államunk. Az egyik asztalnál is más-más anyanyelvű, de egy akarattal dolgozó, tanuló fiatalok ülnek egymás mellett. Bancotan Iosif Mihai, Grotti Silvia, Szabó György... Évfolyamtársak, az iparvegyészeti fakulta« elsőéves hallgatói. — Hát igen, mi vagyunk a kétvallásosak — mosolyog jókedvűen Bancotan Icsif Mihai. — Délelőtt munkások a gyárban, délután és este pedig diákok a Műegyetemen. Egyébként mi Szabóval vegyi operatőrként a mosószergyárban dolgozunk Silvia meg az Éltmben. — Életsorsunk alakulásában emlékezetes volt mindenképpen az 1980-as esztendő — veti közbe boldogan Silvia. — Igaz, keményen megdolgoztatott a felvételi, s a neheze még ezután következik, hisz hat évig kell tanulni, vizsgázni. Tizenkét óra. Pezsgővel telt poharak csendülnek, s több nyelven száll a jókívánság: Boldog új évet! S az őszinte jókívánságokkal együtt erősödik, érlelődik a diákokban az elhatározás is: még szorgalmasabban tanulnak, kitartóan dolgoznak, hogy a növekvő elvárásoknak megfelelően felkészülten kerülhessenek ki az életbe, s becsülettel megállhassák helyüket. Deme János 3.--- N Szilveszteri szolgálatban yolcszáz taxi az éjszakában. Nyolcszáz kockacsíkos gépkocsi futott szilveszter éjszakáján a főváros útjain. Az évfordulta előtti órákban meggyorsult a bukaresti forgalom, mindenki igyekezett időre „révbe“, értsd, pohár közelbe érni. A 2—B—6828-as számú gépkocsi például fővárosunk egyik legszebb negyedébe, a Balta Alba felé indul. Az Apetri házaspár munkatársukhoz hivatalos, oda viszi őket Mihai Avram sofőr, aki déli kettőtől szolgálatos.„Éjfél utánig futok a kocsival, azután vasárnapi programra állunk át, lemegyünk a garázsba, s miután vége a szolgálatnak, egy pohár borral mi is felköszöntjük az új évet.“ Beengedjük útjára a kiskocsit, s üljünk fel a Scinteia téri kiállítási csarnokba igyekvő maxi-taxira. Itt a fiatalok szilvesztereznek majd, s hogy idejében ideérjenek, ideiglenes maxi-taxiállomást létesítettek előtte. Egyébként a 15—20 embert szállító gépkocsik mindegyike fél egyig üzemelt. S nemcsak a Scinteia térre, hanem a főváros többi részébe is vitte az utasokat. S ha már a fiatalok szilveszteréről szó esett említsük meg, hogy a bukaresti tizen- és huszonéveseket nemcsak a kiállítási csarnokban rendezett ünnepség várta, hanem az Ifjúsági Athenaeum, az Universal-klub, a Titan-klub, a Technic-klub, az Ecran-klub, valamint a Modern-klub is. Mindezeket a maxi-taxin utazó fiataloktól tudjuk meg. Egyébként „31 special“ felirattal külön buszjáratot is indítottak a sajtópalota felé. Megnövelték ugyanakkor a Báneasát a központtal összekötő járatok számát is. Egyébként — ahogy a diszpécserszolgálatot ellátó Anamaria Radescutól megtudtuk — december utolsó napjának estéjén az utakon lévő gépkocsiállományt mintegy húsz százalékkal növelték. Persze, mivel érthető okokból csökkent a saját kocsi-forgalom. Ezért aztán természetes, hogy tömve-telve közlekedtek a buszok. Ilyenkor a lehető leggyorsabban taxikat, maxitaxikat irányítottak a zsúfoltabb vonalakra. Mi is egy ilyen tömött buszszal értünk ki a főváros déli pontján lévő Bucuresti-Sud hőerőműhöz. A gépek, berendezések ügyelőinek egyike, Circiumaru Marin fogad. Az erőmű egyik termében a szolgálatos csoport készen áll, hogy meghibásodás esetén azonnal közbelépjen. A hőerőmű a nagy lakónegyedeket látja el meleggel. A főváros központjában külön hőközpontok működnek.. Ezek egyikében egy belvárosi bérházban Ioan Marcu a szolgálatos. Húsz esztendeje a szilveszterek majd mindegyikén ott van a kazánok mellett. S amikor az óra elüti a tizenkettőt, néhány percre kijön a csillagesőben, fényárban úszó udvarra. Új esztendőt köszönteni, békés, munkás és megvalósításokkal teli új esztendőt. Kiss Zsuzsa