Előre, 1981. június (35. évfolyam, 10425-10449. szám)
1981-06-02 / 10425. szám
KOLOZS MEGYÉBEN VASÁRNAP SEM SZÜNETELT A NÖVÉNYÁPOLÁS # Igyekeznek idejében elvégezni a kapálást # Sokhelyütt másodszor is hozzáláttak a növényápoláshoz # Gondot okozott a műtrágya # Hét végén családtagjaikkal együtt az ingázók is dolgoztak a mezőn Néhány hete még a tavaszi vizekkel küzködtek, alig győzték megszabadítani a termőföldeket a fölöslegtől, ma meg a szárazságra panaszkodnak országszerte a földek művelői. Nagyon várják az esőt Kolozs megyében is a mezők gazdái. Hetek óta legfennebb csak mutatóban volt itt-ott egy-egy futó nyári zápor, amely persze alig csillapította a növényzet vízszükségletét. A mezőgépészek, s az mtsz-tagok igyekeznek idejében elvégezni a legfontosabb idényteendőt, a kapálást. Fontos most mielőbb megszabadítani a kultúrákat a gyomoktól, legalább ne szívják el az amúgy is fogyatkozóban levő nedvességet a talajból. A cukorrépa első gépi és kézi kapálását megyeszerte befejezték, különösen ott volt könnyű dolguk, ahol sikerült a vegyszerezés. Sok agráripari tanács területén haladéktalanul másodszor is hozzáláttak a növényápoláshoz, sőt néhány helyen, mint Apahída, Nagycsány, Szind, Mikeháza, Mihai Viteazul, Mócs körzetében felében, harmadában végeztek e munkálattal. Párhuzamosan végzik a kukorica ápolását. A mezőgépészek és mtsz-tagok egyaránt szorgosan teljesítették feladataikat Apahída, Nagycsány, Cimpia Turzii, Gyeke agráripari tanácsainak gazdaságaiban. Sietve követniük kell példájukat Bonchida, Kosály, Doboka, Hunyad, Mihai Viteazul körzetében. Ez utóbbi agráripari tanács például a megye egyik legnagyobb kukoricatermesztője, a közel két és fél ezer hektárnyi területen viszont meglehetősen kevés helyen látszanak a növényápolás nyomai. A mócsi agráripari tanács szintén nagy gabona- és iparinövény-termesztő körzete a megyének. A tanácshoz tartozó öt mtsz-ben és az állami mezőgazdasági vállalatban 720 hektáron termesztenek cukorrépát, 2230 hektáron pedig kukoricát. Amint Pethő Zsigmond, a tanács főmérnöke tájékoztatott, a cukorrépa fejlődésével igazán elégedettek lehetnek a Mezőség e részén. Különösen Keszű, Pusztakamarás, Szovát határában szépek a répaföldek, jól sikerült a vegyszerezés, s amint a főmérnök mondja, az idén a mezőgépészek is nagyobb odaadással igyekeztek segítségükre lenni a kézikapusoknak. Idejében hozzáláttak a kultivátorozáshoz, s miután végeztek, másodszor is beálltak a táblák végébe s közel 200 hektáron újra lazították a talajt. Az elmúlt hét végén sem tartottak pihenőt az öt falu határában. S a mezőgépészek mellett a hét végére hazatérő, ingázók családtagjaikkal együtt vonultak ki a földekre, hogy a cukorrépa-, kukoricavagy éppen burgonyaföldeken Jakab Márrta (Folytatása a 3. oldalon) „Fontos most mielőbb megszabadítani a kultúrákat a gyomoktól...! TÖBB SZENET AZ ORSZÁGNAK! HAT LÉPCSŐN, MAGAS TELJESÍTMÉNNYEL Beszélgetés ION STAMATOIU mérnökkel, a lupoaiai külszíni fejtés igazgatójával Kevés olyan község van az országban, ahol két bányavállalat működik. E kevesek közé tartozik Lupoaia. Igaz, néhány évvel ezelőtt még egyazon vezetőség igazgatta mindkettőt, de aztán, hogy a külszíni fejtés kinőtte magát, külön vált. Versengenek a szomszédban lévő „rekordok" bányájával, de ugyanakkor segítik is egymást. Jelenről, jövőről beszélgettünk el ION STAMATOIU mérnökkel, a lupoaiai külszíni fejtés igazgatójával. — Elöljáróban dicsekedtem egy kicsit. Fejtésünket nemrég filmesek látogatták meg, egy tévéfilm jeleneteit forgatták itt. Szabad időnkben mi statisztáltunk. — De nemcsak mint statiszták jelentek meg a luppaiaiak a képernyőn, hanem mint főszereplők is. Kiváló eredményeiket népszerűsítették. Jelenleg hogyan haladnak a széntermeléssel? — Hadd ne mondjak számadatot, hiszen mire az írás megjelenik, már régen túlhaladott lesz ez a szint. Nálunk csak egyetlen kotrókezelő több tíz tonna lignitet helyez a szállítószalagra naponta. Annyit megemlítek, hogy az előírt tervfeladatokat a vállalat eddig teljesítette, sőt túlszárnyalta. S mindezt az állományban lévő gépek ésszerűbb, teljesebb kihasználásával tehettük. — Hogyan tudnak minden berendezést ésszerűen leterhelni? — A gépek ésszerű leterhelése alapkövetelmény. A fejtés hatlépcsős, minden lépcsőn egy kotrógép, valamint egy szállítószalag működik. A lépcsők mindegyikén külön-külön fejtenek ki meddőt és szenet is, a meddőt a szállítószalag tizenhárom kilométerre viszi, a Mátru völgyi bányóba, a szén pedig egy gyűjtőbe kerül. Innen egy kisebb kotró segítségével — őrlés után — vagonokba teszik, s irány az ivalnitai hőerőmű. Azért meséltem el mindezt olyan részletesen, hogy mindenki előtt világossá váljék. Luppaián a gépek nagyon fontos szerepet játszanak. Elég, hogy meghibásodjék egy szállítószalag, s ezer tonnákban mérhetjük a veszteséget. Innen adódik, hogy kiválóan karban kell tartani minden gépet. De ez még a nagy szénhozamhoz nem elégséges, meg kell teremteni ennek a feltételeit. — Hogyan? — Egy domb lehámozásakor az egyik legnehezebb feladat a talajvíz elvezetése. Erre külön munkacsoport ügyel. Nem egy esetben alagcsövezni kell, hogy minden talajvíz a főcsatornába vezetődjék, ne gyűljön meg a gödrökben. Biztosítani kell ugyanakkor a szükséges üzemanyagot is. Nem egyszerű feladat, mert a kotrógépek nehéz terepen, mint mondottam, különböző lépcsőkön dolgoznak. — A hat lépcső hat szénréteget jelent. Messziről nézve a kotrógépek mintha egymás nyomában haladnának. Akadályozhatják egymást? — Nem. Minden gépnek megvan a maga jól behatárolt területe, szintje. Hónapokig kellene állnia, hogy a másik utolérje. Ez gyakorlatilag lehetetlen. — A szén, tudjuk, Italnijára kerül, de mi lesz a meddővel? — Meddőhányóba kerül. Az elgondolás az, hogy majd visszarakják az eredeti helyére és a területet — már volt ilyenre példa — visszaadják a mezőgazdaságnak. — S meddig folyik a luponiai külszíni fejtésben a szénbányászat? — A geológusok egy negyedszázadra saccolják, én viszont valamivel többre. Addig is míg az itt lévő tartalék kimerül, ki kell kotorni 500 millió köbméter földet, hogy körülbelül 100 millió tonna lignithez jussunk. Egyszóval van és lesz munka elég. Csak munkáskéz legyen a gépek mellett. — S van munkáskéz? — Nem panaszkodhatom. Kiváló kotrógép-kezelőink vannak. Nem kis hányaduk nő, mint Maria Tudosie, Maria Pasare vagy Eugenia Tofec. Da a férfiak is kitesznek magukért. Nicolae Duca és Gheorghe Predescu például a szakma kiválóságai S mivel minálunk a karbantartókra is nagy szerep hárul, említsük meg közülük Nicolae Viceanut, Stefan Mitrut és Ionel Bolbocát. S nyomukban ott a fiatalság. A környék tizen- és huszonévesei is vállalatunknál keresnek és találnak munkalehetőséget. — Milyen mértékben függ a géptől, s milyen arányban az ezeket kezelőktől a kibányászott széntöbblet? — Ezt nem lehet így kettéválasztani. A kotrógépek működési átlagideje 8,50 óráról 10-re emelkedett, egyrészt a karbantartóknak, másrészt pedig a kotrókezelőknek köszönhetően. Mert a gép az vájjakotorja a szenet, de csak akkor, ha üzemképes. Meg aztán ott van a szállítószalag. Ha meghibásodik, a kotrógép is leáll. S hogy e meghibásodást mihamarabb kijavíthassuk, a kopott görgőket saját műhelyünkben újítjuk fel, jelenleg pedig az öreg gumiszalagok újraértékesítésére szeretnénk kitalálni valamit. Tehát az eddigi eredmények — mint látható — a gépesítést dicsérik, de a hozzáértő munkát is. Román Győző „Minden lépcsőn egy kotrógép, valamint egy szállítószalag működik. A lépcsők mindegyikén különkülön fejtenek ki meddőt és szenet is, a meddőt a szállítószalag tizenhárom kilométerre viszi, a Motru völgyi bányóba, a szén pedig egy gyűjtőbe kerül." Vitócz proletárjai, egyesüljetek! A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA XXXV. évfolyam 10425. szám 1981. június 2., kedd 4 oldalára 30 báni Redactia ELŐRE, 79776 Bucuresti, Piata Scinteii 1. ELŐRE szerkesztősége. 79776 Bukarest Scinteia tér 1. Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02. Előfizetési díj: egy hónapra 8 lej; három hónapra 24 lej; hat hónapra 48 lej; egy esztendőre 96 lej. Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok a levélkézbesítők és a lapterjesztők. Lapunkat külföldre a következő címen lehet megrendelni: 1LEXIM — Departamentul Export-Import Press. P. O. Box 136—137 — Telex: 11226. București, str. 13 Decembrie nr. 3. HALTENYÉSZTÉS NAGYÜZEMI SZINTEN A MEZŐZÁHI TÓGAZDASÁG - A SZAKTERÜLET ÉLENJÁRÓJA Első pillanatra meglepetésnek tűnhet — legalábbis a kívülállók számára —, hogy e tógazdaság az első a Mezőségen. Szakkörökben viszont jóideje számon tartják Mezőzáhot, ahol kitartó szorgalommal teremtették meg a hagyományokat, bátran alkalmazzák az újat és keresik a hatékonyság útjait. S íme, beérett az elsőség... Nem a „halász szerencse“ révén lettek a jók közül a legjobbak a záhiak. Lassan immár két évtizede töretlen itt a fejlődés, egyre sikeresebb a tenyésztés. Egy olyan vidéken teremtettek kitörölhetetlen hagyományokat, ahol hajdanában ismeretlen volt e foglalkozási ág, ám ahol ma már nemzedékek nevelkednek fel e mesterségben. Ez alapvetően meghatározta a vidék — a megye — halellátását, ugrásszerűen emelkedett a fogyasztás. Talán úgy is fogalmazhatnánk, hogy éppen az ellátásban tükröződő előrelépés igazolja legjobban és legkifejezőbben, hogy e vidéken üzemági szintet ért el a haltenyésztés, nagyüzemi — ipari — árutermelő jelleget kapott az értékesítés. Említsünk számadatokat? Induláskor, az ötvenes évek végén, 800 kiló volt a hektáronkénti haltermelés, a tógazdaság 150 hektár területet ölelt fel. Ezzel szemben a múlt évben már az elsőséghez háromezer kilón felüli halértékesítésre volt szükség, közben pedig 550 hektár területre bővült a tógazdaság. Ismerve a növekvő szükségleteket, természetes ez a „terjeszkedés“, a megyei önellátás, sőt a környező megyék ellátásához való döntő hozzájárulás ugyanis csak erőteljesen fajlért nagyüzemi szintű tógazdasággal képzelhető el. Nem kevésbé jelentős az sem, hogy a vízfelület-növelés tulajdonképpen a termőterületek hasznosításának eredménye. Olyan területeken érik el a háromezer kilogramm körüli hústermelést, ahol korábban csak nád termett. Persze, a haltenyésztés üzemágként történő felkarolása magával hozta az övezeti bővülést is. A mezőzáhi tavakon kívül ma erőteljes tógazdaság van Radnóton, és természetesen Tófalván. Technikai ellátottság tekintetében ezek már túlszárnyalták a záhiakat, ám még ilyen feltételek között is a Nicolae Gherman vezette záhi farm hozama volt a legeredményesebb. A záhiaknak döntő szerepük volt abban, hogy tavaly vállalati szinten 140 tonna halat értékesítettek előirányzaton felül. S mert a hozamszint túlszárnyalásával arányosan minden mutatószámot pozitív egyenleggel zártak, a jövedelmezőségi előirányzatot 409 százalékban teljesítették, Mezőzáhra került az elsőséggel járó országos versenyzászló. Híres Duna menti halgazdaságokat előztek meg, fáradozásuk jutalmául a Munkaérdemrend II. fokozatát kapták, amelyet nemrégiben ünnepi gyűlés keretében nyújtottak át nekik. Az elismerés újabb munkatettekre ösztönzi a vidék tógazdaságait. E napokban — amikor javában tart az idény a benépesített tavakban — gondos tenyésztéssel biztosítják az állomány fejlődését, körültekintő intézkedésekkel előzik meg a megbetegedéseket, gyakorlatilag sikerrel rajtoltak az új ötéves terv előirányzatainak teljesítése érdekében. A megyei program előirányzatai szerint 1985-ig a haltenyésztés több mint kétszeresére kell hogy emelkedjék, e célból Sárpatakon és Radnóton új telepeket létesítenek, alapvetően azonban a meglévő vízfelületen kell az árutermelést fokozni, hogy még több halat biztosítsanak a megye ellátására. Tény viszont, hogy a tervezett lakosonként tízkilogrammos évi halfogyasztás elérése több ötletet kíván a forgalmazóktól, a kereskedelmi egységektől is. Mert végső soron az övezetben nem csupán a haltenyésztési tapasztalat, gyakorlat hiányzott, hanem ezzel összefüggésben a ,,halkonyha“ hagyománya is. Az utóbbi időben érdemleges változás történt e téren, a halfogyasztás közel ötszörösére emelkedett, de még mindig nem érte el azt a szintet, amely a tápértéke alapján joggal megilleti. Cselekedni kell tehát ezen a téren is, mindenekelőtt nyilván a vendéglátóipari egységekben. Flóra Gábor NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS FOGADTA AZ AMERIKAI KONGRESSZUSI TAGOK KÜLDÖTTSÉGÉT Nicolae Ceausescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság elnöke szombat délelőtt fogadta az USA Kongresszusa Képviselőháza hadseregügyi bizottságának küldöttségét, amely élén Melvin Price-szal, a bizottság elnökével. Illinois állam demokratapárti képviselőjével a Nagy Nemzetgyűlés meghívására látogatást tett országunkban. A küldöttségben részt vettek: William Dickinson, republikánuspárti képviselő Alabama állam részéről. Samuel Stratton, demokratapárti képviselő New York állam részéről, Richard White, demokratapárti képviselő Texas állam részéről, Robert Mollohan, demokratapárti képviselő Nyugat-Virginia állam részéről, Elwood Willis, republikánuspárti képviselő Indiana állam részéről Antonio Borja Won Pat, demokratapárti képviselő Guam részéről Robert Badham, republikánuspárti képviselő Kalifornia állam részéről, Richard Schulze, republikánuspárti képviselő Pennsylvania állam részéről, John Fury, demokratapárti képviselő Illinois állam részéről. A találkozón részt vett Nicolae Giosan, a Nagy Nemzetgyűlés elnöke, Ion Coman, a Nagy Nemzetgyűlés honvédelmi bizottságának elnöke, Stefan Andrei külügyminiszter, Constantin Olteanu honvédelmi miniszter, Fejes Gyula, a Nagy Nemzetgyűlés külpolitikai és nemzetközi gazdasági kooperálási bizottságának titkára, Constantin Teodorescu képviselő. Jelen volt Rudolph Aggrey, az USA bukaresti nagykövete. A küldöttség vezetője hálás köszönetet mondott a román államfőnek, hogy fogadta őket, megelégedéssel hangsúlyozta, hogy alkalmuk volt tanácskozni román hivatalos személyekkel a kétoldalú kapcsolatok és a nemzetközi élet kérdéseiről. A küldöttség tagjai nagy elismeréssel nyilatkoztak a román nép országépítő munkájának eredményeiről, Nicolae Ceausescu elnök személyes hozzájárulásáról a béke, a függetlenség és a széles körű nemzetközi együttműködés jegyében fogant külpolitika folytatásához. Nicolae Ceausescu elvtárs köszöntötte a küldöttség tagjait, megelégedését fejezte ki az amerikai kongresszusi tagok látogatását illetően, s megállapította, hogy az hozzá fog járulni a kölcsönös jobb megismeréshez, a két ország közötti kapcsolatok további kiépítéséhez. A találkozó során kiemelték Románia és az USA közötti együttműködés és kooperáció pozitív fejlődését, s rámutattak, hogy széles lehetőségek kínálkoznak a kétoldalú kapcsolatok bővítésére és elmélyítésére politikai, gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális téren a kölcsönös érdekeknek megfelelően, az egyetemes béke, biztonság és egyetértés, a nemzetek közötti együttműködés javára. Ilyen összefüggésben hangsúlyozták: fontos szerep hárul a két parlamentre és parlamenti tagokra a román-amerikai baráti kapcsolatok és együttműködés szorosabbra fűzésében, a kölcsönösen előnyös széles kooperáció előmozdításában, akárcsak az annak érdekében folytatott kooperációban, hogy a jelenkor nagy problémáit az összes államok érdekében oldják meg, függetlenül azok nagyságától, gazdasági és katonai erejétől, társadalmi-politikai berendezkedésétől. Taglaltak nemzetközi kérdéseket is, hangsúlyozták, hogy a jelenlegi világhelyzetben fokozott erőfeszítéseket kell tenni a nemzetközi politikai légkör súlyosbodásának meggátolásáért, az enyhülési folyamat felújításáért és megszilárdításáért azon az alapon, hogy tiszteletben tartják a nemzeti függetlenségnek és szuverenitásnak, a jogegyenlőségnek és a kölcsönös előnyöknek, a belügyekbe való be nem avatkozásnak, az erőszak használata és az erőszakkal való fenyegetés mellőzésének az elveit, fokozott erőfeszítéseket kell tenni továbbá a földkerekség különböző térségeiben fennálló konfliktusállapotok békés rendezéséért. Úgyszintén rámutattak, hogy az egyetemes béke és biztonság érdekében konkrét lépéseket kell tenni a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, a leszerelésért és elsősorban a nukleáris leszerelésért, a katonai kiadások csökkentéséért, a népek közötti bizalom fokozásáért. Különlegesen fontos felszámolni a gyengén fejlettséget, megteremteni egy új gazdasági világrendet. A véleménycsere során úgyszintén kiemelték, a világbéke szempontjából igen fontos, hogy a madridi összejövetel sikerrel záruljon, újabb lendületet adjon a helsinki dokumentumok valóra váltásának, meghozza a bizalom, a biztonság és az együttműködés erősödését a kontinensen, demilitarizációs, katonai készültségcsökkentési és leszerelési intézkedések elfogadását Európában és szerte a világon. A találkozó szívélyes légkörben folyt le. Jókedvű, nevetgélő társaság érkezik a városszéli kertvendéglőbe, fiatalok, üdék, ketten közülük — egy fiú meg egy lány — ünnepélyesen öltözött, a többi amúgy hétköznapiasan, többnyire farmerbe, színes ingbe; az ünnepélyes ruhájú fiatalember a pincérhez megy, magyaráz neki valamit, a pincér homlokát ráncolja, látszik rajta, hogy a fiatalember kérését ugyan nem szándékozik visszautasítani, ő nem, vele lehet beszélni, kérem, csak hát — ezt ugyan nem mondja ki —, az ilyenszerű kéréseket illendő lenne megtoldani egy tízessel, és ez, ugyebár késik, ezért hát a pincér homlokát ráncolja, a fejét is csóválja hozzá és hümmög. Ám mire kifejezhetné határozott ellenvéleményét, ezek a határozott, és az ő szemében mindenképpen léhónak tűnő fiatalok hirtelen összetolnak öt-hat asztalt, székeket hoznak, újraterítik az abroszt, valahonnan virágkosár kerül az asztalfőre, hogy a bolond is lássa, ez esküvő, leülnek, egyikük kezében megpendül a gitár, páran máris énekelnek, szépen, kultúráltan, vidáman. A pincért persze nem olyan fából faragták, hogy máris elveszítse a reményt, odaáll az ünnepélyesen öltözött fiatalember mellé: „hogy azt mondja kéremszépen van húsleves, parasztcsorba, flekken, bélszín, marhasült...“ Enni? Na jó vicc — gondolják a fiatalok — hiszen azt a menzán is lehet, ők pedig esküvőre jöttek, vagyis mindenkinek egy egész üveg sört az asztalra, az pedig jól megszámolva két láda sört jelent, tehát két láda sört kérünk, sértett arccal távozik a pincér, úgy hozza a sört, mintha a magáéból ajándékozná, tölteni sem hajlandó, hátat fordít az egész társaságnak, szája szögletén lenézés. De hát ezeket nem érdekli a pincér magánvéleménye, peng a gitár, énekelnek, koccintgatnak a menyasszonnyal, vőlegénnyel, azaz most már a feleséggel, férjjel, viccelnek is velük a szent medicina nyelvén, meglehetősen vaskosan, de hát ki érti ezt a szaklatint rajtuk kívül, aztán megint énekelnek, előbb csak néhányon, majd az egész, vidáman, jókedvűen, kulturáltan. És nem lehet ellenállni, a szomszéd asztalok népe is felderül, különböző korú férfiak és nők fordulnak mosolyogva a fiatalok felé, és bizony minden szempárban ott van a sóvárgás, valamilyen roppant elmondhatatlan irigység, jaj, milyen fiatalok, jaj, milyen vidámak és jaj, milyen szépek, összesúgnak az emberek, bámulják a fiatal párt, az irigykedés pillantásait az együttérzés pillantásai váltják fel, szinte drukkolnak nekik, ki nem mondott jókívánságokat küldenek feléjük csupán a szemükkel ... Köröskörül mindenkinek derűs az arca. Mintha az egész kertvendéglő közönsége a fiatal diákházaspár meghívottja lenne. Még szinte röstellkednek is, mert a poharaikat oly módon emelték fel, mintha gratulálni akarnának. Csupán a pincér támaszkodik sértett arccal az oszlopnak, mert neki aztán ne mondjon kéremszépen senki semmit, látott ő már néhány esküvőt, ő kéremszépen a múlt héten is négyszáz személyre terített, ő kéremszépen csak aperitívből ennyit meg enynyit vett be, az igen! Az esküvő volt, nem mint ez itt, hát mit képzelnek ezek magukról, hogy nem szégyentik magukat, egy üveg sörrel, pfuj! Györffi Kálmán DIÁKESKÜVŐ