Előre, 1981. szeptember (35. évfolyam, 10503-10528. szám)
1981-09-01 / 10503. szám
----------ELŐRE - 1981. szeptember 1. — - 3 NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS BESZÉDE a mezőgazdasági kérdésekről tartott munkatanácskozáson (Folytatás a 2. oldalról) tézetek a megyék illetékeseivé, az egységek kádereivel együtt gondoskodjanak a negatív állapotok felszámolásáról és a rend meghonosításáról e tevékenységi szektorban. Munkálkodjunk az állattenyésztési szektor dolgozóinak stabilizálásán és állandósításán, ismeretszínünk emelésén, hogy biztosíthassuk az állatok megfelelő tenyésztését és gondozását. Elgondolásokat ismertettek Itt a szarvasmarha- és juhtenyésztés övezetesítésének javítása ügyében. Sok szó esett különösen arról, hogy az állattenyésztést nagyobb mértékben a domb- és hegyvidékek felé kell kitolni, ahol nagyobb kiterjedésű, megfelelően ki nem használt legelők és kaszálók állnak rendelkezésünkre. A problémát természetesen megtárgyaljuk minden egyes megyével. De felkérem a megyéket, gondolkodjanak, sőt terjesszenek elő javaslatokat, hogy nyáron a hízóba fogott növendékmarhát hajtsák fel a hegyekbe, a legelőkre. Ez ugyanis összehasonlíthatatlanul kevesebbe kerül. Elsősorban a fejősteheneket tartsuk istállóban. De a tejpor, túróféle előállítására termelő fejőstehén-farmokat is a legelőre kell költöztetni. Legeltessük az állatokat, ahogy azt mindig is tettük. Ne a hegy menjen az állatokhoz — a bürokrácia miatt, kezdve a minisztériumvezetőségtől, a realitások nem ismerete miatt —, hanem fordítva, így csökkenni fognak az állattenyésztésben túlságosan magas költségek. Következésképpen még az idei őszön véglegesítsük az említett programot, és intézkedjünk, hogy tavasszal a leghatározottabban alkalmazásra kerüljön. Elvtársak! A zöldségfélék betakarításáról már szóltam. A becslések szerint a termés, bár megkésett, viszonylag jó lesz, s biztosítani lehet a lakosság ellátását, valamint a téli tartalékokat. Érmek ellenére nem lehetünk megelégedve a zöldségtermesztési eredményekkel. A paradicsomtermés például nem haladja meg a 20 tonnát hektáronként, noha a normális minimálisan 40—50 tonna lenne. Ne termesszünk többé paradicsomot — különösen lakossági fogyasztásra — csak huzalosam vagy kárósan. Egy paradicsom tő minden körülmények között legalább egy kiló termést ad, tehát 45—50 ezer palántát kell ültetni hektáronként. De gondos munka mellett körülbelül 2—3 kiló termést ad egy tő paradicsom. Miért pazarolnánk tehát a földet hektáronként 10—15 tonna paradicsomért, amikor 40—50—60, sőt 80 torma termést is szedhetünk? S ha mégis pazaroljuk, ennek az oka az, hogy a huzalos vagy karós paradicsomot nehezebb megművelni. Egyes elvtársaknál bojári magatartás kezdett jelentkezni, amit határozottan fel kell számolni. Folytassunk belterjes zöldségtermesztést Romániában, össze kell hívnunk a zöldségtermesztési szakembereket és nagyon komolyan megtárgyalnunk a dolgokat, hogy rendet és fegyelmet teremtsünk ebben a fontos mezőgazdasági szektorban. Számos zöldségféle eltűnt a termesztésből. Növelnünk kell a borsó, a hüvelyespanzuly, a főzőtök termőterületét. Biztosítanunk kell a káposzta észszerű termesztését, hogy állandóan kapni lehessen a piacon. Úgyszintén nyári burgonyábólmegfelelő mennyiséget kell biztosítani. Igaz, hogy többet termesztettünk az idén, mint egy évvel ezelőtt, de még mindig keveset. Biztosíthatjuk és biztosítanunk is kell a szükséges burgonyamennyiséget májustól szeptemberig, gyakorlatilag három és fél hónapra, az őszi burgonya megjelenéséig. Egy lakosra számítva havonta legalább 10 kiló burgonyát kell szavatolnunk. Vannak övezeteink, ahol igen kedvező a klíma a tavaszi burgonya termesztéséhez — Mehedinji megyében, Olténiában — s itt hektáronként 15—20 ezer kilós hozamot is elérhetünk, ha a burgonyát kellő sűrűség mellett ültetjük. Még nagy területeken termesztünk zöldségfélét öntözés nélkül, s ez megengedhetetlen. Minden megye intézkedjen, hogy a jövő esztendőben a zöldségtermesztésre szánt összes területeket öntözzék. Ahol nincsenek öntözőrendszereink, kis területeken termesszünk zöldséget és tavakból, kutakból biztosítsuk az öntözővizet. Az öntözővíz a zöldségtermesztés lényeges problémája. A rendelkezésünkre álló területekről és másodvetésből 7-8 millió tonna zöldségfélét nyerhetünk, ami bőségesen elegendő fogyasztásra, ipari célokra és exportra, 25 tonnás hektárhozam mellett. A megyék elemezzék a helyzetet minden zöldségnövény-faj tekintetében, beleértve a jelentéktelenebbeket is, kielégítendő a lakossági szükségleteket. Hagyjunk fel az általános jellegű tervszerűsítéssel, szögezzük le minden faj tekintetében, mennyit kell termelnünk a megfelelő ellátáshoz. Megvitattuk ezeket a kérdéseket a Mezőgazdasági Minisztérium vezetőségével. Lassan haladnak a dolgok. Tanácskoztunk az elsőtitkárokkal is. Kérem, történjenek igen komoly intézkedések, hogy legyen már végre rend, s a jövő esztendőtől kezdve minden körülmények között nagy zöldségtermést érjünk el, kezdve márciustól a spenóttal, a salátával, egészen a tél beálltáig. Decemberig fogyasszanak az emberek friss főzelék- és zöldségfélét, s ne konzervet! Természetesen tekintetbe kell venni minden egyes megye kötelezettségeit az önellátás és az állami alaphoz való leszállítás tekintetében. Az idén is előfordult, hogy egyes megyékből telefonáltak Bukarestbe, zöldségfélét és gyümölcsöt igényeltek — noha zöldség- és gyümölcstermő vidékek. ötéves tervidőszakra szóló szőlő- és gyümölcstermesztési fejlesztési programmal rendelkezünk. Minden feltételünk megvan e program előirányzatainak teljesítéséhez. Ezekben a napokban megvitattuk a szőlőtőke és a gyümölcsfa sűrűségének kérdéseit. Elhatároztuk, hogy küldjék meg minden megyének, megyei bizottságnak, néptanácsnak, mezőgazdasági igazgatóságnak — s azután brosúráltan nyomtassák ki a gyümölcs- és szőlőtermesztési normákat, a hektáronkénti sűrűséget, növényszámot. Nagy növénysűrűség és természetesen megfelelő fajták nélkül nem érhetünk el nagy gyümölcs- és szőlőhozamot Nézzük meg a legeltetésre, szénatermesztésre is használt gyümölcsösök kérdését. A minisztérium javasolta, hogy mondjunk le róluk, és töröljük a tervből. Ellenkezőleg, az összes domb- és hegyvidékeken a legelőkre való telepítés, illetve a legeltetés a gyümölcsösökben váljék általános gyakorlattá. Nincs szükségünk olyan ültetvényekre, ahol nem legeltetünk, nem kaszálunk. Az összes ültetvényeket — az intenzíveket, illetve a szuperintenzíveket kivéve — legelőként és kaszálóként is használni kell. Egyes ilyen helyekre telepítsünk gyümölcstermő cserjéket és epret. Tegyünk meg minden intézkedést, hogy valamennyi megye megvalósítsa az epertermesztési programot. Az eper korán érik, hosszú időre biztosítja a lakosságnak a friss gyümölcsöt. Az epresek úgyszintén kellő mennyiségű nyersanyagot kínálnak az őszi konzerváláshoz, különböző formákban. Állítsuk össze minden egység és megye tekintetében a szétszórt szőlők tagosításának programját. Gondolok itt különösképpen a síkvidékiekre. Legfeljebb három esztendő leforgása alatt tagosítsuk a szőlőket, megőrizve minden honpolgár számára annyi területet, amennyihez joga van. Szüntessük meg a szőlőtermesztést a szántóföldekbe ékelődő területeken, ami akadályozza a mezőgazdasági munkálatokat, és nem ad jó eredményeket Az új ültetvények tekintetében felhívom a figyelmet, hogy vizsgáló bizottságot alakítunk annak felderítésére, hol telepítettek jóváhagyás nélkül szántóterületre szőlőt és gyümölcsöst. Senkinek sincs joga földet kivonni a szántóterületből semmilyen más célra. A Mezőgazdasági Minisztériumban ilyen szempontból teljes fejetlenség uralkodik. Éppen ezért bizottságot fogunk létesíteni a földállomány adminisztrálására. Ültetvényeket különösen a dombvidékeken telepítsünk, a lejtős területekre és ne a Sík vidékeken, ahol gabonát, termeszthetünk. A szőlő- és gyümölcsfatelepítést orientáljuk a lejtős területekre, mert megkötik a talajt, s egyben nagy hozamokat kínálnak. Ezenkívül földterületeket tarthatunk meg a mezőgazdálkodás számára. Kérem a megyei pártbizottságokat, a néptanácsokat, járjanak el kötelezettségeiknek megfelelően, hogy legyen vége a fejetlenségnek, és a törvényes előírások értelmében végezzék az ilyen munkálatokat. Határozottabb intézkedésekre van szükség a telkesítési és lecsapolási munkálatok tekintetében. Programok vannak lefektetve, és felkérek minden megyét, munkálkodjék kitartóan az öntözőrendszerek jobb kivitelezéséért és felhasználásáért. De szeretném felhívni a figyelmet, hogy lemondtak a hagyományos kis öntözőrendszerek létesítéséről. Minden egyes megyének adottságaitól függően 50, 100, 150 hektáros öntözőrendszereket kell kialakítania, beleértve kutak fúrását is, hogy bővítse a mezőgazdasági termelés bázisát. Tegyük ezt természetesen azokban az övezetekben, ahol szükségesnek mutatkozik, mert furcsa lenne például öntözéses földművelésről beszélni Brassó megyében, ahol nyolc hónap alatt négyzetméterenként 800 liter csapadék hull. Nehéz elhinni, hogy ilyen körülmények között a burgonya vízhiány miatt károsodna. Úgy hiszem, a gyenge minőségű munka miatt károsodott. Ott, ahol a földet jól művelik, nedvességtartalma is megóvható és biztosítható. Kérem az összes megyéket, elemezzék igen komolyan ezeket a kérdéseket és tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Úgyszintén munkálkodni kell az anyag- és üzemanyagfogyasztás csökkentéséért, a gépesítés, az ellátmányi eszközök, általában az állóeszközök jó kihasználásáért, hogy növekedjék a gazdasági hatékonyság; a leghatározottabban alkalmazni kell az új gazdasági mechanizmust, az önigazgatást és az önálló gazdálkodást az összes szektorokban. Felül kell vizsgálnunk a gyengébb — mind állami, mind szövetkezeti — egységek számára összeállított programokat. Szabjuk meg, milyen kultúrnövényeket kell termesztenie, milyen állattenyésztési ágakat kell fejlesztenie minden egységnek, hogy két éven belül felszámoljuk a jelenlegi állapotokat. Nincs olyan földterület, amely ne teremne, nem létezhet olyan mezőgazdasági egység, amely ne lenne rentábilis! Kérem, állítsanak össze külön programokat minden egyes egység számára. A néptanácsok, a mezőgazdasági szervek, kezdve a minisztériummal, állandóan kísérjék figyelemmel, hogy mi történik ezekben az egységekben. Fordítsunk elsődleges figyelmet ezekre az egységekre, segítsük őket, hogy kikerüljenek jelenlegi helyzetükből. A megye jobb mezőgazdasági egységei, akárcsak egyes megyei mezőgazdasági intézmények, sőt egyes ipari egységek vegyék védnökségük alá, s így minden erővel biztosítsuk az összes mezőgazdasági egységek rentabilizálását és megfelelő fejlesztését. Fordítsunk továbbá megfelelő figyelmet a magánszektorra, a falvakon és városokon fellelhető összes földterületek megművelésére. Ne maradjon egyetlen négyzetméter földterület sem megműveletlenül! Adjunk ki területeket vállalatoknak, munkásoknak, szövetkezeti tagoknak, illetve parasztoknak — gondolok itt az elszigetelt, kis területekre —, hogy dolgozzák meg, és megfelelő termést takarítsanak be. Fordítsunk egyben megkülönböztetett figyelmet az állattenyésztésre. Tekintettel a domb- és hegyvidékeknek állattenyésztési szempontból jobb felhasználására vonatkozó intézkedésekre, erőteljesen fejlesztenünk kell az állattenyésztést a lakossági gazdaságokban és a mellékgazdaságokban, bezárólag a városokban. Az emberek tartsanak állatokat mindenütt, ahol erre megvannak a feltételek! Egyes övezetekben, például a Zsil völgyében kevesebb a munkaórák száma. Ez egyébként általában csökken. Vannak emberek, akik 6 órát dolgoznak. Bízzunk rájuk földparcellát, hogy műveljék meg, tartsanak állatokat, biztosítsák szükségleteiket, gyarapítsák jövedelmüket is, így szavatolni fogjuk a földterületek, de a munkaerő megfelelő felhasználását is. A falvakon dolgozó munkásoknak részt kell venniük a mezőgazdasági tevékenységben is. Ide értem úgyszintén a városokat, különösen a domb- és hegyvidéki kisvárosokat. Községek, városok szerint konkrét programot kell összeállítani, és munkálkodni az elhatározóitok valóra váltásáért. A gépesítéssel kapcsolatosan elértünk bizonyos tipizálást, megállapítottuk a géprendszereket az állattenyésztés számára is. Most a lényeg az, hogy előállítsuk a gépeket, még mielőtt a helyettesítésükre gondolnánk, mert a Mezőgazdasági Minisztérium évtizedek óta újabb és újabb elgondolásokkal, folyóiratokból vett újabb fényképekkel jön, de mindeddig nem biztosította a gépesítést az elhatározottaknak megfelelően. Először valósítsuk meg azt, amit minden szektor számára előirányoztunk, s a gyakorlat eredményeként tökéletesítsük a dolgokat. Megvan tehát a gép- és traktorrendszerünk az összes kultúrnövények számára. A gépiparnak intézkednie kell az elhatározottak hiánytalan valóra váltásáért; az Állami Tervbizottság, a Mezőgazdasági Minisztérium a munkanormák arányában szabja meg a szükségleteket, s így ebben az ötéves tervben, az előirányzatnak megfelelően, fejezzük be az összes mezőgazdasági munkálatok teljes gépesítését. Nem lesz éppen ideális ez a gépesítés, egyébként nem is lehet soha ideális, mindig tökéletesíteni fogjuk. De egyszer be kell fejeznünk a gépesítési munkálatokat. Ilyen tekintetben minden feltétellel rendelkezünk. A gépipar képes megtenni ezt, a terv pedig előirányozza a szükséges pénzeszközöket. Elvtársak! Bizonyos javításokat kell eszközölnünk a mezőgépészeti állomások megszervezésének módján. Térjünk rá a gépesítés teljes integrálására a mezőgazdasági vállalatokba és a mezőgazdasági termelőszövetkezetekbe. Ott, ahol nagy állami mezőgazdasági vállalatok működnek, vegyék át és integrálják a mezőgépészeti állomásokat. A mezőgépészeket tekintsék az állami mezőgazdasági vállalat állandó munkásainak és az állami mezőgazdasági vállalat vezetősége rendelkezzék a gépi eszközök, azok felhasználása, nemkülönben a munkások felhasználása tekintetében. Ugyanígy a mezőgépészeti állomások szövetkezeteknél működő részlegeinek mezőgépészeit integrálják állandó munkásként, illetve szövetkezeti tagként a mezőgazdsági termelőszövetkezetekbe. Teljesítsék majd a vezetőtanács, a főmérnök és a mezőgépészeti osztályvezető határozatait, s közvetlenül feleljenek az összes munkálatok végrehajtásáért. Az állami mezőgazdasági vállalat vagy a szövetkezet vezetősége szabja meg a munkálatok sorrendjét, a feladatok sürgősségét, az összes teendőket, s viselje a felelősséget a munkálatok végrehajtásának módjáért. Az egységes agráripari tanácsok keretében működő mezőgépészeti állomások vezetőségei a továbbiakban is feleljenek az összes osztályok traktor- és gépellátásáért a megszabott normáknak megfelelően, ellenőrizzék a gépi eszközök ésszerű felhasználását, javítását és karbantartását, az üzemanyag- és pótalkatrészellátást és a jó működéshez szükséges minden feltételt. Továbbra is a gépi eszközök, a traktorok és a gépek tulajdonosai maradnak. Kilátásba helyezzük a mezőgépészeti állomások által végzett munkálatok kifizetési rendszerének módosítását. Először is csak három övezetet jelölünk ki. Minden egység az önálló gazdálkodás elve szerint fog dolgozni, a fizetés pedig a munkálatok költsége arányában történik. A felosztás három övezetre, domborzat és termőképesség szerint, a gépesítés módjához kapcsolódik. Adjunk a lejtős területekre bizonyos traktorokat, a síkvidéki övezetekre másokat. A mezőgépészeti állomások kifizetése a munkálatok költsége arányában történik. Minél olcsóbb munkálatokat végez az állami mezőgazdasági vállalat, a mezőgépészeti állomás vezetősége, az agráripari tanács, annál kevesebbet fog fizetni. Úgy gondoljuk, hogy a fizetés a következő kritériumok szerint történjék. Elsősorban, a mezőgépészeti osztály személyzetének javadalmazásáról van szó. Ennek végre kell hajtania a mezőgazdasági egység vezető tanácsa által megszabott össszes munkálatokat; biztosítani kell állandó felhasználását egész év folyamán, valamint a végzett munka és az elért eredmények szerinti javadalmazását. A mezőgazdasági szövetkezet és az állami mezőgazdasági vállalat tehát fizeti a javadalmazást, felhasználva a személyzetet ott, ahol szükséges. Másodsorban a fizetés az üzemanyagfogyasztás arányában is történik. Az állami mezőgazdasági vállalatnak vagy a szövetkezetnek jobban meg kell terhelnie a traktort, több munkálatot kell elvégeznie egyidejűleg, tehát alacsonyabb fogyasztás mellett kell dolgoznia, így a munkálatok kevesebbe fognak kerülni, tekintve, hogy az üzemanyag részaránya mégis nagy. Harmadsorban: a javítások és a karbantartások kifizetése. Minél jobban üzemeltetik és tartják karban a gépeket, a javítások annál kevesebbe fognak kerülni. Egyben biztosítani kell az alkatrészek felújítását és újrafelhasználását, hogy ez után is csökkentsük a javítások költségét. Negyedsorban következik a traktorok és gépek amortizációjának kifizetése. Az állami mezőgazdasági vállalatoknak és szövetkezeteknek jól meg kell gondolniuk, hány traktorra és gépre van szükségük, teljes mértékben ki kell használniuk őket egész év folyamán, hogy minimálisra csökkentsék az amortizációt. Ha az állami mezőgazdasági vállalat és a szövetkezet a szükségleten felül használ traktorokat és gépeket, pótamortizációt fizet. Úgyszintén, következik az általános költségek kifizetése, amely költségeknek minimálisnak kell lenniük. Az agráripari tanács, a megyei szervek szabják meg e költségeket, beleérve a vezető személyzetet is, hogy a pénzügyi erőfeszítés minél kisebb legyen. Ezen az alapon fogják fizetni a mezőgépészeti állomások tevékenységét. Nem lesznek többé egységes költségek, függetlenül a reális költségektől. Számítási alapként természetesen egységes, övezetek szerinti költségekből kell kiindulni. De attól függően, hogy ki hogy tud vezetni, felhasználni az eszközöket, többe vagy kevesebbe fognak kerülni neki a mezőgépészeti állomás által végzett munkálatok. Az összes egységeknek bizonyos nyereséget kell elérniük, körülbelül 6—7 százalékot a kifejtett tevékenység viszonylatában. Úgy hiszem, hogy ez ésszerű elv, s lehetővé teszi, hogy a gépesítési tevékenységet gazdasági alapra helyezzük, ki-ki munkájának módja arányában. Ez a helyzet a gépesítés kifizetésével kapcsolatosan általában. A gépesítési személyzet, akárcsak a mezőgazdasági egységek személyzete kifizetésével kapcsolatosan határozottan alkalmaznunk kell a globális akkordot, pontosan leszögezve — amint azt megvitattuk —, hogy mit jelent a globális akkord. Kapcsoljuk hozzá a globális akkordhoz a mezőgépészt és a munkást is, beleértve a farmvezető szakembert, más szakembereket, az összes kultúrnövények termesztése, s az állattenyésztés viszonylatában is. A farmvezetőnek is, az állattenyésztő mérnöknek is globális akkordban kell dolgoznia! A farmvezetőnek globális akkordban kell dolgoznia a mezőgépészekkel és a munkásokkal együtt, s az eredmények arányában — az alapjavadalmazásból kiindulva — ennek a többszörösét is megkereshetik, ha nagy hozamokat érnek el. A keresetet nem fogjuk korlátozni. ha 4 tonna gabona helyett 12 tonnát fognak termeszteni, ezért háromszor annyit fognak kapni, így képzeljük el a mezőgépészeti állomások tevékenységének javítását. A javításokat megszerkesztik, megküldik a megyéknek, és megvitatják, s így a jövő évtől kezdve ezen az alapon folyik majd a munka. Egy másik probléma, amelyről szólni szeretnék, az állami alap megvalósítása mezőgazdasági terményekből és élelmiszerből. Tegyünk meg minden intézkedést, hogy biztosítsuk a mezőgazdasági termények és élelmiszer állam iránti átadására vonatkozó előirányzatok hiánytalan teljesítését. Fokoznunk kell a felvásárlást magánszemélyektől, különösen a burgonya, a gyümölcs, az állatok, a tej tekintetében. A lakossági gazdaságok rendszerében nagyobb számú tehenet tartanak, mint a szövetkezetekben, de jelenleg e szektor hozzájárulása a tej tekintetében igen alacsony. Határozottan rá kell térni a tej felvásárlására mindazoktól, akik tehenet és juhot tartanak. Érvényes ez a zöldségtermesztésre is. S egyáltalán, tekintetbe kell vennünk, hogy a lakossági gazdaságok szektora jelentősebb részarányt kaphat és kapjon is a mezőgazdasági terményekkel és élelmiszerekkel való ellátás tekintetében. Természetesen a lakosság hoz a piacra zöldségfélét, gyümölcsöt, sőt tejet és húst is. De a biztos ellátás érdekében bele kell foglalnunk az állami alapba a szükséges mennyiségeket. Fel kell lépnünk különösen a kertészetiszőlészeti rendszerben mutatkozó ama tendencia ellen, hogy ne biztosítsák a központi alapot és a parasztpiacra építsenek. Biztosítsuk kötelező módon az állami alapot, s ez úton a lakosság ellátását; a parasztság vagy a magángazdaságok által felhozott mennyiség legyen fölösleg az általunk biztosítotton felül. Erre a dologra igen komolyan felhívom a figyelmet. Az állami alap megvalósítása a mezőgazdasági szervek, a néptanácsok, a megyei pártbizottságok tevékenységének egyik lényeges problémája. Tegyünk meg minden intézkedést, hogy az összes egységek, mindazok, akiknek hozzá kell járulniuk e feladatok megvalósításához, teljesítsék feladataikat a legjobb körülmények között. Ez döntő fontosságú a lakosság jó ellátása szempontjából. Mindenkinek meg kell érteni, hogy nem ehetünk többet annál, amennyit megtermelünk! Ha többet akarunk enni, többet kell termelnünk! Programunk, feltételeink lehetőséget nyújtanak a lakossági szükségletek teljes kielégítésére a megszabott hozamok megvalósítása keretében. Éppen ezért mindenkinek — falusiaknak és városiaknak — figyelmet kell fordítania és hozzá kell járulnia a mezőgazdasági termelés megvalósításához ! Nyilvánvaló, hogy ha egyik vagy másik termékből egy esztendőben vagy időszakban kisebb a termelés, csökkentenünk kell a fogyasztást belőle, és más termékekkel kell helyettesítenünk. Általában az elég sok zöldségfélét fogyasztó országok közé, az első 10 ország közé tartozunk; az egy lakosra számított kalóriafogyasztás tekintetében szintén az első 10 ország között vagyunk; összességében tehát az ellátás jó. Az idei termés minden hiányosság ellenére biztosítja a megfelelő őszi és téli ellátást a következő termésig. Kötelességünk azonban minden intézkedést megtenni a termés felelősségteljes begyűjtéséért, elosztásáért és tárolásáért, hogy biztosíthassuk a lakosság megfelelő ellátását ütemesen, hónapról hónapra, hétről hétre, napról napra. E tekintetben minden szükségessel rendelkezünk. Ugyanakkor határozottan fel kell lépni a pazarlás és egyes honpolgárok ama tendenciája ellen, hogy halmozzák a mezőgazdasági terményeket és élelmiszert. Mindenki értse meg, hogy az, ami adott pillanatban rendelkezésünkre áll, az összes honpolgárok jó ellátását kell hogy szolgálja — szocialista társasadalmunk elvei, az etika és méltányosság, társadalmi rendszerünk forradalmi humanizmusa szellemében. Elvtársak: A továbbiakban néhány szervezési kérdésre térek ki. Intézkedések történtek az egységes agráripari tanácsok felépítésének javítására. Az akciót néhány napon belül be kell fejezni, hogy szeptemberben a mezőgazdasági tevékenység kérdéseire összpontosíthassuk figyelmünket. Erősítsük az állami mezőgazdasági vállalatok vezetőségeinek tevékenységét és felelősségét a termelőmunkában, javítsuk a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és vezetőségük munkáját, növeljük a közgyűlések szerepét mind az állami, mind pedig a szövetkezeti egységekben. Nagyobb mértékben konzultálják és kapcsolják be minden egység vezetésébe a dolgozók tömegeit, a szövetkezeti tagokat. Erősítsük a szakemberek, a főmérnökök felelősségét minden szinten, mindazokét, akik a mezőgazdaságban dolgoznak, a mezőgazdasági egységek munkájának megfelelő kibontakoztatása terén. Irányítsunk át több szakembert, mezőgazdasági erőt az alapegységekbe, konkrét munkára. Fordítsunk több figyelmet a vezérigazgatóságok és a többi megyei mezőgazdasági trösztök és egységek munkájára; itt ugyanis túl sok a bürokrácia és túl kevés a mezőgazdasági tevékenység gyakorlati vezetése és irányítása. Ugyanez érvényes a mezőgazdasági termelő szövetségekre és a megyei szövetségek tanácsaira. Értsék meg, szerepük az, hogy állandóan ott legyenek a szövetkezetekben, segítsék a munka jó menetét, a termelés növelését ezekben az egységekben. Ezzel kapcsolatosan szeretném felhívni a figyelmet arra a tendenciára, hogy túl nagy számú, úgynevezett szövetkezetközi társulás vagy állami és szövetkezeti társulás alakuljon. Helytelen tendencia ez, gyengíti az állami mezőgazdasági vállalatot is, a szövetkezetet is, a termelés megvalósítása iránti felelősséget. Úgy hallottam, hogy még a burgonyatermesztésre is társulások alakultak. Társulásokat csak nagy állattenyésztési, valamint szőlészeti és gyümölcstermesztési komplexumok megvalósítására kell szervezni, a mezőgazdasági termények és élelmiszer tárolása és feldolgozása céljából. Egyébként az egész tevékenységet az egységekben, az egységek felelősségével kell lebonyolítani. Az úgynevezett társulások a nem produktív személyzet, a tisztviselők száma növekedéséhez vezetnek, kivonják a szakembereket a termelésből, növelik a költségeket, erősítik a bürokráciát, gyengítik az alapegységek felelősségét és negatív következményekkel járnak a termelés tekintetében. Vessünk véget ezeknek az állapotoknak! Az alapegység az állami mezőgazdasági vállalat, a mezőgazdasági szövetkezet marad! Ők viselik a felelősséget, ők kell hogy adminisztrálják az egész tevékenységet. Vessünk véget ezeknek a megengedhetetlen, helytelen tendenciáknak. Visszatérve a szervezési kérdésekre, az összes községi, városi, megyei néptanácsoknak jobban be kell tölteniük szerepüket és hatáskörüket a mezőgazdasági tevékenység vezetésében. Széles körű kötelezettségeik vannak a mezőgazdasági munkálatok irányítása, az ellátás terén, számos probléma tekintetében. Hatáskörük ellátása felelősséget, megfelelő munkaszervezést igényel. A megye elegendő szervvel rendelkezik ahhoz, hogy biztosíthassa a mezőgazdasági tevékenység megfelelő vezetését. Nem lehetünk elégedettek azzal, ahogyan egyes községi, városi és megyei néptanácsok betöltik e hatáskörüket. Egyesek szép eredményeket érnek el, de sajnos sok nem teljesíti megfelelőképpen szerepét, felelősségét a mezőgazdasági munkálatok irányítása terén. Úgyszintén növelni kell a pártszervezetek, az alapszervezetek, a községi, városi bizottságok, a megyei bizottságok szerepét az egész mezőgazdasági tevékenység vezetésében. Nyilvánvaló, hogy a mezőgazdaság egyik vagy másik szektorában jelentkező hiányosságok közvetlenül az illető pártszervezetek és -szervek munkájának hiányosságai is. Kellő erőkkel rendelkezünk ahhoz, hogy a pártszervek és -szervezetek jó körülmények között teljesítsék feladataikat az egész mezőgazdasági tevékenység vezetése tekintetében. Nem egyszer esett szó a párt vezető szerepéről, arról, hogy az nem elvont fogalom, hanem gyakorlati valóság, konkrétan minden egyes kommunista, minden egyes szervezet napi munkáját jelenti annak érdekében, hogy a dolgozó tömegek összefogjanak a feladatok teljesítésére minden területen, beleértve a mezőgazdaságot is. Intézkedéseket kell tenni továbbá a Mezőgazdasági Minisztérium tevékenységének gyorsabb és határozottabb javításáért, e tevékenységet szorosabban kell kapcsolni az élethez, a mezőgazdasági egységekhez; a minisztérium lépjen közbe operatívan e szektor komplex munkaproblémáinak megoldása érdekében. A mezőgazdasági szervek, az Országos Tanács és végrehajtó bürója lássa el megfelelőképpen hatáskörét. Munkálkodjunk határozottan, hogy a mezőgazdaságban rendelkezésünkre álló széles demokratikus keretek fontosabb szerepet kapjanak a XII. kongresszuson leszögezett mezőgazdasági feladatok teljesítésében! Minden feltétellel rendelkezünk ahhoz, hogy gyors ütemben felszámoljuk a mezőgazdasági hiányosságokat, javítsuk az egész mezőgazdasági tevékenységet, elérjük a megszabott mezőgazdasági hozamokat. A többi központi szervnek is — az Állami Tervbizottságnak, az Ellátásügyi Minisztériumnak, a Gépipari Minisztériumnak, a Minisztertanácsnak mint a gazdasági tevékenység központi irányító szervének — megfelelő és állandó figyelmet kell fordítania a mezőgazdaságra a XII. pártkongresszuson megszabottakból, abból a valóságból kiindulva, hogy országunkban a mezőgazdaság a nemzetgazdaság egyik lényeges ágazata. Mindent meg kell tennünk, hogy a központi szervek, az összes minisztériumok hozzájáruljanak a mezőgazdasági feladatok teljesítéséhez. Ugyanezt kell elmondanunk a Központi Bizottság szerveiről, a Központi Bizottság Titkárságéról, amely közvetlenül irányítja a napi tevékenységet, az Állandó Büróról, valamint a KB mezőgazdasági osztályáról, amelyet a mezőgazdasági problémák aktívabb, operatívabb megoldásának biztosítására létesítettünk. Az összes pártszerveknek és -szervezeteknek teljesíteniük kell feladataikat, konkrét, gyakorlati és operatív ellenőrzést és irányítást biztosítva e jelentős szektor bonyolult problémáinak megoldása terén. Mindezeknek az erőknek határozottan munkálkodniuk kell a XII. kongresszusi program és határozatok végrehajtásáért, modern, nagy hatékonyságú mezőgazdaság megvalósításáért. Röviden szeretném felhívni a figyelmet néhány ipari vonatkozásra. Külön tanácskozást rendezünk ipari kérdésekről. Elsősorban arról szólnék, munkálkodni kell minden megyében, hogy valamennyi egység megvalósítsa az előirányzott termelést, a fizikai termelést, az exporttermelést, teljesítse az exporttervet. A beruházási program tekintetében speciális intézkedéseket hoztunk, és mindent meg kell tennünk, hogy az esztendő végéig megvalósítsuk az egész beruházási volument a gazdaság viszonylatában, beleértve a lakásépítkezést is. Nagyon komolyan felhívom a megyék figyelmét, intézkedéseket kell tenniük és be kell osztaniuk az erőket, hogy megvalósítsák mind az ipari és mezőgazdasági beruházásokat, mind a lakásépítkezést és a többi előirányzott munkálatot. Az esztendő végéig minden megyében adjuk feltétlenül használatba a megszabott számú lakást! Egyes megyék lemaradtak, de ezúttal nem kívánok részletekbe bocsátkozni; felhívom a figyelmüket és felkérem önöket, hogy hazatérve elemezzék és fogadják el ilyen irányban a szükséges intézkedéseket. Központi szinten, kormányvonalon intézkedések történtek, és biztosítottuk az e feladatok jó teljesítéséhez szükséges eszközöket. Befejezésül szeretném még egyszer felhívni a figyelmet, meg kell tennünk minden intézkedést az erők jó megszervezéséért és elosztásáért, hogy végrehajtsuk az összes őszi mezőgazdasági munkálatokat. Szükségesnek tartom, hogy a megyéknél nagyon komolyan megvitassák az itt megtanácskozott kérdéseket, és intézkedéseket szabjanak meg minden egység tekintetében. A vita ne legyen általános jellegű, hanem konkrét, hozza meg minden egyes megye, minden egység feladatainak valóra váltását. Vitassuk meg ezeket a kérdéseket rövid közgyűléseken a szövetkezetekben és az állami egységekben, beleértve a mezőgépészeti állomásokat is, este, hogy ne zavarjuk a mezőgazdasági munkálatokat. Megvitatva és határozottan felvetve ezeket a kérdéseket a dolgozók, a szövetkezeti tagok, az egész parasztság, a falvak összes lakosai előtt, hozzájárulunk megoldásukhoz, a mezőgazdasági tevékenység javításához, a mezőgazdasági termelés növelésére és a lakossági ellátás szüntelen javítására vonatkozó program végrehajtásához. Egy pillanatra se feledkezzünk meg arról, hogy ez a romániai sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtéséről szóló program egyik alapvető vonatkozása, hogy a mezőgazdasági program megvalósítása szervesen hozzátartozik annak a stratégiai feladatnak a teljesítéséhez, hogy Románia a fejlődő szocialista ország stádiumáról rátérjen a közepesen fejlett szocialista ország stádiumára. Szerves összetevője ez az élet és a munka új minősége elérésének minden területen. Anyagi szempontból minden szükségessel rendelkezünk, megvannak az eszközeink, a szükséges vetőmag és anyag, hogy mezőgazdasági célkitűzéseinket valóra váltsuk. S mindenekfelett rendelkezésünkre áll a dolgozók — munkások, parasztok, szövetkezeti tagok, szakemberek, magas képzettségű káderek — együttes ereje. Mert a fő erőt, a döntő erőt az emberek alkotják, akikkel bármit megvalósíthatunk. Meggyőződésem, hogy felszámoljuk a hiányosságokat, és az esztendő végén az 1981-es tevékenység pozitív eredményeiről számolhatunk be. A következő esztendőben találkozzunk szintén ebben az időszakban olyan mezőgazdasági eredmények birtokában, amelyekre minden egység, minden megye büszke lehet. Megértem egyesek mostani elégedetlenségét, de remélem, hogy az első titkárok, a mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó titkárok és a többi jelen levő elvtárs leszűri a kellő következtetéseket, s bebizonyítja, hogy rendet tud teremteni ezen a téren, biztosítani tudja minden megyében, minden egységben a magas termelékenységű mezőgazdálkodást. Ebben a meggyőződésben kívánok önöknek sikert és jó egészséget. (Hatalmas, hosszas taps.) Kérem, tolmácsolják az összes mezőgazdasági dolgozóknak, a parasztságnak, a szakembereknek, a kommunistáknak mindazt, amiről itt szó volt, bizalmunkat, hogy együttesen képesek megoldani az összes problémákat, s egyben legjobb kívánságainkat! (Hatalmas, hosszas taps.)