Előre, 1982. április (36. évfolyam, 10683-10708. szám)

1982-04-01 / 10683. szám

ELŐRE - 1982. április 1 A TERÜLETI ÖNIGAZGATÁS ÉS ÖNELLÁTÁS ÚTJÁN ÖSZTÖNZŐ KERETEK, NAGYOBB LEHETŐSÉGEK A temetési, felvásárlási és áruforgalma­zási szövetkezeteknek — VII. kongresszu­suk dokumentumai szellemében — megkü­lönböztetett fontosságot kell tulajdoníta­niuk a területi önigazgatási és önellátási intézkedések gyakorlatba ültetésének. Fel kell használniuk az utóbbi időben megje­lent törvények és államtanácsi rendeletek biztosította erőteljesen ösztönző kereteket, fokozniuk kell a felvásárlási és szerződés­­kötési tevékenységet, hogy lényegesen nö­vekedjék a mezőgazdasági élelmiszerter­mékek mennyisége mind a központi, mind pedig a helyi alap számára. Mivel a szer­ződéskötések ideje többnyire a tavasz, lé­nyegében ezekben a napokban dől el, hogy a szövetkezeti kereskedelemnek meny­nyiben sikerült élniük az új, kedvező lehe­tőségekkel, éppen ezért munkatársaink a szerződéskötések pillanatnyi helyzetéről, várható eredményeiről tudósítanak. CÉLTUDATOSABB MUNKÁVAL CSÖKKENTENI LEHET A LEMARADÁST A termelési, felvásárlási és áruforgalmazási szövetkezetek Bihar megyei szövetségének konferenciáján tanulságos, ter­mékeny vita­ kerekedett. Fe­lelősségük tudatában tár­gyaltak a szövetkezetek idő­szerű feladatairól, különös hangsúllyal a területi önigaz­gatással és önellátással kap­csolatos megvalósításaikról és tapasztalatokról. Az eredmé­nyek tükrében az elkövetkező időszak tennivalói felől is dön­töttek. De lássuk az elért ered­ményeket. Az előző konferen­cia óta a megye szövetkezetei több mint 214 millió lej érték­ben szerződtek és vásároltak fel különböző állati és növényi eredetű mezőgazdasági termé­ket. 19 millió tojást, 640 ton­na mézet, 3450 tonna burgo­nyát, 1270 tonna zöldséget, 1660 tonna gyümölcsöt, 900 ton­na szárnyast­­úst, több mint 4400 tonna sertéshúst, illetve további nagy mennyiségű e­­gyéb terméket szállítottak az állami alapnak. Ennek is kö­szönhető, hogy az 1981-es terv­előirányzatokat mintegy 5 mil­lió lejjel sikerült túlszárnyal­niuk. Ám az a helyzet alakult ki, hogy amíg a tenkei, mar­­gittai, fenesii, nagyváradi, sza­­lontai, diószegi, bályoki, csatári és az élesdi szövetkezetek sike­resen munkálkodtak a szerző­déskötések és a felvásárlások terén, addig egy tucat szövet­kezet — köztük a tarcsái, ma­darász, remetei, semlyéni, tár­­kányi, bogyoszlói, szakadáti, Avram Iancu-i — gyűjtögette adósságait toll, szárnyashús, házinyúl és más termék eseté­ben. Az­­adós­­szövetkezetek munkastílusából leginkább a hatékony és célravezető akciók hiányoztak. A vérszegény ösz­tönző munka mellett még az esetleges, szertelen vezetési gyakorlat is közbejátszott ab­ban, hogy még a szerződéskö­tések sem igen sikerültek. Az előbb említett szövetkezetek felemás tevékenységének is betudható, hogy a megyei szö­vetség az előző években több terméknél is adósa maradt a központi árualapnak, illetve e­­gyes növényi és állati mező­­gazdasági termék esetében nem a lehetőségeknek megfe­lelő eredményeket mutathatott fel. Mindenki számára nyilván­valóvá vált, hogy a továbblé­pés záloga a körültekintőbb, jobban egyeztetett munkában, továbbá az ösztönző tényezők gazdagításában keresendő. Az ösztönzésnek eddig is bevált válfaja volt az árucsere, azaz bizonyos keresett ipari cik­kek, más termékek elsődleges juttatása a szerződő kisterme­lőknek. Eleddig 15 féle árucik­ket kaphattak a szerződők. Az idei esztendőben már egy bő­vített listával dolgoznak a szö­vetkezeti megbízottak. Megta­lálni ezen az építőanyagokat (tégla, cserép, könnyű beton­elem, kerámia-csempe, hul­lámpala, betonvas,ló­cső, hor­gonyzott lemez, deszka stb.), háztartási és kerti gépeket (hűtőszekrény, kályha, ka­szálógép), import kerékpárt, szőnyeget és a ruházati cikkek széles skáláját. Az ösztönzés másik haté­kony formája keretében na­poscsibét, zöldségpalántákat és facsemetéket juttatnak a termelőknek Ennek megfele­lően idén több mint 350 ezer naposcsibét kívánnak a terme­lők rendelkezésére bocsátani, saját farmjaikon pedig további 100 ezer csirkét nevelnek majd. A hústermelés fellendí­tése és a szerződéskötések ösz­tönzése érdekében 50, egyen­ként 1000 férőhelyes keltető­gépet kaptak a vidéki szövet­kezetek. Többek között a bus­­zi, szentandrási, borsi, bihari, székelyhídi, diószegi, pietroa­­sai, körösjenői szövetkezetek is felszerelhették ezeket a sa­ját tervezésű és a megyei szö­vetség szolgálta­tó-termelő részlegén készült berendezése­ket. A zöldségpalánták és a gyümöcsfacsemeték esetében bármilyen mennyiséget elő tudnak teremteni. Ezen a té­ren szívesen fogadnak min­den magánkezdeményezést, várják a termelők érdeklődé­sét. De lássuk, hogyan is állnak a megyében a szerződésköté­sekkel. Mint Ghiuca Nicolae elvtárstól, a termelési, felvá­sárlási és áruforgalmazási szö­vetkezetek megyei szövetségé­nek alelnökétől megtudtuk, a szövetkezetek azon vannak, hogy akciójukat minél hama­rabb befejezők, terveiket szer­ződésekkel már most lefedez­zék. A nemrégiben megjelent törvényei­ és államtanácsi ren­deletek ehhez megteremtették a kedvező, kétségtelenül ösz­tönző feltételeket, most már minden azon múlik, hogy a szerződéskötéseket és felvásár­lásokat végző dolgozók miként tudják tudatosítani a lakosság legszélesebb köreiben az elő­nyös változásokat Az elmúlt hetekben a néptanácsok segít­ségével is, a főbb termékek e­­setében már biztató eredmé­nyeket értek el, így házinyúl­­ra 100, szárnyashúsra 20, zöld­ségfélére 80, gyümölcsfélékre 68, babra 54, szénára 77, cu­korrépára 38, míg napraforgó­ra 20 százalékban tudták fe­dezni az évi előirányzatot. A felsorolásból is kiderül azon­ban, hogy tennivaló azért akad még elég: főleg azon termékek esetében szorít az idő, ame­lyek vetése már megkezdődött, illetve küszöbön áll. A tele­pülések önigazgatása és önel­látása minden esetre szüksé­gessé teszi, hogy a szerződés­­kötések menetét meggyorsít­sák, a tervezett mennyiségekre szerződéssel teremtsék meg a kellő garanciát Barabás Zoltán A SZÉNÁVAL NINCS BAJ, DE... Nagy a jövés-menés e ta­vaszba forduló napokban Ká­­polnásfalu nép­tan­ácsán­ál, a hús- és tejtermelő gazdák tér­nek be gyakran, elsőbben csak érdeklődni. A kellő tájékozó­dásnak majd minden esetben az a vége, hogy néhány száz vagy éppenséggel ezer liternél is több tejet, legkevesebb négy mázsa húst „kötnek le“ az ál­lami alapnak. Vagy egyiket, vagy másikat, aszerint, melyik porta mire állt rá az elmúlt évek során, fejősteheneket vá­sároltak, tartanak vagy inkább bikaboltakat hizlalnak. A havasi községben nincs termelőszövetkezet, ezért az­tán hús- és tej­ügyben bármi­lyen egyéni, vagy községi prob­léma merül fel, a néptanács­hoz kopogtatnak be, Konrád Ilona polgármesterhez fordul­nak a kérdés méltányos meg­oldásáért. A tej- és hústermelés is a takarmány függvénye: hogyan munkálkodtak az elmúlt év­ben a kaszások, vagy kaszagé­pek a réten? ... A szénával — hamar kiderül — nincs baj Kápolnáson. Csináltak annyit, hogy a közeli-távoli mtsz-ek és állami mezőgazdasági vállala­tok tőlük vásárolnak most délután, a tavasz első hónap­jában. A baj éppenséggel az, hogy a gazdák többsége úgy gondolkozik, jobban jön ki, ha négy-öt, esetenként nyolc-tíz tonna szénáját a szövetkeze­ten keresztül értékesíti, sem­mint önmaga bajlódjék a fe­jőstehénnel, a bikaborjakkal. Csupán ez évben március utolsó napjaiig 500 tonna széna hagyta el a falut. (A ter­melési, felvásárlási és árufor­galmazási szövetkezet 220 szá­zalékban teljesítette szénafel­vásárlási tervét!) S ez okoz­­nagy gondot a község vezetői­nek. Végeredményben a köz­ség lakóinak is, mert tudva tudják, hogy cukorból, lisztből és ólajból a hús- és tejtervük teljesítésének arányában ré­szesülnek majd. No de, lássuk, az önellátásra szánt mennyiségen felül meny­nyit szántak az állami alap­nak, és ezidáig mennyit sike­rült leszerződniük. A község 529 fejőstehene után 5500 hektoliter az állami alapnak tervbe vett mennyi­ség. Ennek egyelőre csak a fe­lét fedték le szerződésekkel. Van, aki csak néhány száz li­terre tud szerződést kötni, mert másfelől a család köti. Különösen azokat a családo­kat, amelyekből a szomszéd vlahicai vasgyárban dolgozó 350 kohász és öntő kikerül. Az objektív nehézségeken túl a­­zonban a tejtermelésnek szub­jektív fékjei is ismertek a köz­ségben. Több az olyan gazda­ság a közel 2200 lelkes község­ben, ahol nem tartanak fejős­tehenet, holott ott áll (néhol üresen!) a csűr, az istálló. A másik „fék“ a hústermelés fe­lé történt községi „elhajlás“. A kápolnási gazdák többsége húst adó s­zarvasmarhafajtákat vásárolt az elmúlt évek során, hústermelésre rendezkedett be. S az egyensúly tej javára tör­ténő helyrebillentéséhez szin­tén hosszú évekre van szükség. Mielőtt azonban a hússzer­ződések dolgát taglalnánk, né­hány, a tejtermelésben élenjá­ró gazda neve kívánkozik be­számolónkba. Az idén ezer li­teren felüli mennyiségre szer­ződött hatvanegy gazda közül is kiválik Máthé J. Ferenc (3000 liter), Orbán Z. Erzsébet (4000 liter), Gergely D. Mátyás (3000 1), Molnár Á. István (3000 1) és Péter J. János (4000 liter). A felsoroltak három­négy fejőstehenet tartanak, gondoznak. A kápolnásfaluban ez évben az állami alapra szánt hús­mennyiség 127,8 tonna. Ez 308 db. 400 kilogrammon felüli súlyt elérő bikaborjú. Ezidáig a terv darabszám szerinti két­harmadát fedezték szerződé­sekkel. A hústermelésben élen­járó gazdák neve is évek óta ismert, az idén is ők „kötötték le“ a legtöbb húst: Both Lu­kács (407 házszám) 870 kg-ot, György Lajos (62. sz.) 800 kg-ot, Lőrincz Gy. István (206. sz.) 850 kg-ot, Lőrincz L. Dá­vid (96. sz.) 820 kg-ot és Péter J. János (304. sz.) 570 kg-ot. Megnyugtató a kápolnási gaz­dák számára, hogy az idén rendre megkapják a szerződé­sek után járó szemestakar­mányt. A hússzerződésekről szólva az általános iskolát említi Konrád Ilona polgármester, s összevonja szemöldökét, amint arról beszél, hogy az iskola tantestülete többet tehetne a kisállattenyésztés fellendíté­ AHOL A VEZETŐK KÖTIK AZ ELSŐ SZERZŐDÉSEKET A Fehér megyei Sebes város, a hozzátartozó három faluval: Lámkerékkel, Petre­ti-tel, és Rahauval együtt jelentős részt vállal magára a területi önel­látási programoknak (a saját és a megyei programoknak) az előírásaiból, pontosabban ezek végrehajtásából. — Ez így ter­mészetes —, mondotta Nitrea­­nu Alexandra, a városi pártbi­zottság titkára, néptanácsi alelnök —, hiszen nálunk majd minden lakos egyben kiskerttulajdonos is, az udva­rok mélyén most már nem áll­nak üresen az ólak, az istállók is kezdenek újra benépesülni, egyszóval visszatérőben, emel­kedőben van a mezőgazdasági munka rangja és értéke. Nem vetne ránk jó fényt, ha a négy mezőgazdasági termelőszövet­kezet és a városi lakosság kertjei, udvarai nem tudnák megtermelni a lakossági fo­gyasztásra szánt zöldségfélé­ket, a burgonyát, a húst, a to­jás és a tej egy részét. Ezekből tehát önellátók vagyunk, mi több, burgonyából ebben az évben 950 tonnát fogunk az állami alap javára szállítani, 190 szarvasmarhát (82 főt már leszerződtünk) és külön 220 növendékállatot, 310 sertést — ezt a tervelőirányzatot már teljesítettük is —, 1600 hl te­héntejet, majdnem kétmillió tojást és egyebeket Nálunk a termelőkben tudatosult az, hogy csak azt és annyit fo­gyaszthatunk, amennyit meg­termelünk, s akinek lehetősége van állatot tartani, növényt termeszteni, azoknak a mások ellátásáról is gondoskodniuk kell — elsősorban a tömbhá­zak lakóira gondolok. Ez a magyarázata annak, hogy a szerződéskötési rendszer kere­tében évről évre több állatot sikerül leszállítanunk, terve­ink teljesítésével adósak so­hasem maradtunk — mondotta az alelnök. A személyes példamutatás Sebesen sem maradt hatás nél­kül, hiszen az alelnök maga is kertes házban lakik, s már második éve köt sertéshizlalási szerződést. De így cseleksze­nek a város többi vezetői is, mert tudják: a példaadás na­gyon sokat jelent. A városi önellátási program összeállítói számoltak azzal is, hogy a vállalati, intézményi mellékgazdaságokra lehet és kell alapozni, lehetőségeik tá­volról sincsenek kiaknázva. Hera Mariana, a városi párt­­bizottság szociális ügyekért felelő titkára jogos büszke­séggel számolta össze a válla­lati mellékgazdaságokat — összesen 8 ilyen gazdaság, értsd: sertéstelep van a város­ban a kereskedelmi vállalatok kezelésében —, de az öregek otthona a városi kórház és az iskolák is tartanak sertéseket: ezeket az éttermek, a kantinok húsellátásában hasznosítják. A Bota­loan vezette kantin-étte­­rem, amelyet a városi fafel­dolgozó kombinát patronál, mindenképpen kiemelt szere­pet játszik az önellátásra ala­pozott közétkeztetésben, mert nemcsak a vállalati mikrokan­­tinok rendszerét fejlesztette ki, hanem meleg ételt visz a munkásszállások fiataljainak és újabban a termelőrészle­gek dolgozóinak is, ezzel ma­gára vállalta az ellátás, a köz­étkeztetés napi gondjának egy részét is. A négy mezőgazdasági ter­melőszövetkezet: a sebesi, a lámkeréki, a petre­ti-i és a rá­­háti összesen 180 hektáron kertészkedik, az állami és a szövetkezeti társulás szolá­rokban 10 hektáron folytat zöldségtermesztést, a lakosság tulajdonában vagy használatá­ban összesen 280 hektár mű­velésre alkalmas földterület van. A szükségleteken felül is kikerül ezekről a területekről a zöldség, ami a piaci felho­zatalon is meglátszik, még most, kora tavasszal is. S ha az mtsz-ek egyelőre még mun­kaerőgondokkal küzdenek is, ezt ellensúlyozandó, a vállala­tok, az intézmények, az isko­lák fiataljai tavasztól késő ő­­szig magukra veszik a növény­­ápolási, betakartási munkák zömét így például az 1., 2 és séért. Hiszen a gyermekek kö­rében bizonyára eredmény­nyel népszerűsíthetnék a nyúl­­tenyésztést például. Annál is inkább, mivel arra minden e­­gyes családnál megvannak a kellő feltételek. Végül a termelési, felvásár­lási és áruforgalmazási szövet­kezet felvásárlási tervéről is szólunk röviden. Az ez évre tervbe vett 89 ezer db. tojás­ból eddig 51 ezerre kötöttek szerződést, a 2200 kg szárnyas­ból 550 kg-ra. A burgonya­terv elméretezettnek tűnik. Ezen a téren az illetékes me­gyei szerveknek reálisabban kell felmérniük a jelenlegi lehetőségeket. Kápolnásfalu havasi község, határában pe­dig úgy elszaporodtak a vad­disznók és medvék, hogy a gazdáknak rendre fel kellett hagyniuk az őrizhetetlen külső területeket, erdőszéli szántó­kat. Az évről-évre növekvő vadkár miatt ilyenformán az elmúlt egy-másfél évtized alatt jelentősen csökkent a község szántóföldje. A Hargita derekán meghú­zódó földek minőségét és az éghajlat mostohaságát tartva szem előtt, a községnek csak saját magát kell ellátnia zöld­séggel. A hagyományosan ter­mesztett és megtermő fajták mellett a kényesebbek fóliahá­zas termesztését is végeznék, ha az elmúlt években udvaro­kon, kertekben felállított há­zikókra sátornak való PVC-t kapnának valahol a lakók. Ám ez nemcsak a szövetkezeti üz­letben hiánycikk, hanem a me­gye városi szaküzleteiben is. Szabó Barna a 3. számú általános iskola és a matematika-fizika líceum diákjai a nyári mezőgazdasági gyakorlat ideje alatt végzett munkájukért 16 000 lejt kap­tak. a vállalatok és intézmé­nyek dolgozói, akik szabad idejükben segítettek a szövet­kezeteknek. a városi zöldség­et gyümölcsforgalmazó válla­laton keresztül beszerezték a téli gyümölcs- és zöldségszük­ségletüket. Nitreanu Alexandra alelnök beszélgetésünk ideje alatt leg­többször Rahau falu, az ottani mtsz megvalósításait említette. Mint kiderült, szinte naponta felkeresd őket, nemcsak min­denkit személyesen ismer, hanem azt is számon tartja, hogy ki, milyen állatot tart, hányan kötöttek szerződést és így tovább. Nagy szavak nél­kül is tudja, hogy a gondjaira bízott szövetkezetért, az ott fo­lyó mezőgazdasági tevékenysé­gért, minden túlzás nélkül, egy falu sorsáért csak úgy fe­lelhet kommunistához, vezető­höz méltóan, ha megismeri é­­letüket, problémáikat, nehéz­ségeiket, azonosulni tud ezek­kel s erejéhez mérten segít e­­zek leküzdésében. S bár ő nem szánta nyilvánosságra tartozó személyes sikernek — bár az —,mi mégis ideírjuk: két nap alatt neki sikerült 25 állattartási szerződést kötnie a rá hallgató ráháui gazdákkal. Mit lehet ehhez még hozzá­tenni ? Talán csak annyit, hogy Sebesen jól indult az önellá­­tási program előírásainak a gyakorlatba ültetése! Deák Levente TÖBB SZENET AZ ORSZÁGNAK! TELJESÍTMÉNY ÉS ÖSSZHANG Ebéd után, mielőtt az öltö­zőbe indulnának, a második műszakban dolgozó bányászok egy nagyobb csoportja kiül a napra egy keveset beszélgetni, cigarettázni, meghányni-vetni a vasárnapi futballmérkőzés eseményeit. Az az általános vélemény alakul ki, hogy az ebéd finom volt, s Szelesi Kati főszakács érti a módját ho­gyan kell a disznóhúst elkészí­teni és a szószt is megfelelően ízesítette. Egy-két enyhébb megjegyzés csak az étel válto­zatosságával és a kiporciózás­­sal kapcsolatban volt De a ta­vasz minden bizonnyal előbb­­utóbb meghozza a nagyobb adag vitamint és a nagyobb változatosság lehetőségét. Ami pedig a bányászok labdarúgó csapatát illeti, a vita azzal zá­rul, hogy az utóbbi mérkőzés is azt bizonyítja: a sarmasági focistáknak reális esélyük van, hogy a megyei bajnoksá­got megnyerjék és bekerülje­nek a C-osztályba. Ám többen hozzáteszik: a hátra lévő ta­lálkozókon még jobb kell hogy legyen a csatársor teljesítmé­nye és nagyobb az összhang a különböző csapatrészek közt. Alkalmasint így van, hisz ki ismeri jobban a helyi csapat erényeit és hibáit, ha nem azok a szurkolók, akik jóban-rossz­­ban kitartanak kedvenceik mellett, ha kell biztatják, s ha rászolgáltak, dorgálják őket! Köztudott, az ember hangu­lata és közérzete befolyásolja munkáját, ÍGY VAN EZ A BÁNYÁSZATBAN IS. A jó közérzetnek és hangu­latnak azonban számos össze­tevője van, megannyi körül­mény, néha alig észlelt apróság befolyásolja. Nyilvánvaló, hogy a finom ebéd és a kedvenc csapat szereplése mellett any­­nyi más. Mint például a lakás­­körülmények, a szabad idő el­töltésének módja, magán- és családi életünk rendezettsége vagy az, hogy milyen kapcso­latunk van — beosztásunktól függetlenül — munkatársaink­kal. Sarmaságon mindenki arról beszélt: nagyon szeretnék, ha csapatuk bejutna a C-osztály­ba így legyen, mi nekik szur­kolunk. S ezzel zárjuk is le a foci-ügyet. De nem az ebéd, pontosabban a kantin ügyét. Régi vágyuk teljesül a sarma­sági bányászoknak ezen a ta­vaszon: átadják a használat­nak a minden igényt kielégítő, a jövő elvárásainak is megfele­lő új kantinéttermet, ahol egy­­időben ezer személy tud ét­kezni. A beton-üveg épületet már a múlt esztendőben tető alá hozták (alkalmas lesz na­gyobb összejövetelek, bányász­ találkozók megrendezésére is), s a­ szükségesebb berendezések is rendelkezésre állnak. A be­fejezést és a használatba vételt tulajdonképpen csak a közpon­ti fűtés bekötése hátráltatta. A fűtés bekötése azért késik, mert egy új, az eddigieknél jó­val gazdaságosabb — KEVESEBB SZÉNBŐL IS TÖBB MELEGET szolgáltató — hőközpont épül a bányavállalatnál Ez látja el hőenergiával a vállalat ös­­­szes gazdasági és szociális léte­sítményeit. Moldovan Iacob, a szakszervezeti bizottság elnö­ke az új kantin átadásától azt is várja, hogy a tárgyi feltéte­lek gyökeres javulása a bá­nyászétkeztetés minőségi ja­vítását is eredményezi. Ehhez egyébként a kantin mellékgaz­dasága is jelentősen hozzájá­rul. Immár 192-re gyarapodott a senesierep aliouianya, ami lehetővé teszi, hogy a kantin innen fedezze évi sertéshús­szükségletének mintegy ne­gyedrészét. A kéthektárnyi zöldséges szintén besegít a konyhára. Különösen, ha az idén valóra válnak az elkép­zelések és a múlt évinél jobb hozamot érnek el.­­ Nemcsak Sarmaságon, hanem a vállalatunkhoz tarto­zó másik két jelentős bányaki­­termelésnél is javítjuk ebben az esztendőben a közétkezte­tést — mondja a szakszervezeti elnök. — Mind éppen, mind pedig Szurdokon külön, kony­hával és más szükséges dol­gokkal ellátott kantint léte­sítünk. Eddig csak, amolyan ételkimérő vagy ahogy mi mondjuk, mikrokantin műkö­dött mindkét bányánál. Ippre Berettyószéplakról, Szurdok­­ra pedig­ Zilahról szállíttattuk ki a meleg ételt, ami a távolság miatt bizony ritkán maradt meleg és nem is volt valami ol­csó a vállalatnak. — Itt, a bánya körül egy e­­gész kis új lakótelep nőtt ki az utóbbi években, örvendete­sen gyarapszik az üzletek szá­ma is Bár a bányászok több­sége még Sarmaságon is csa­ládi házakban lakik, sokan pedig a szomszédos falvakból járnak be, úgy tűnik, hogy a lakásépítkezést meg kell gyor­sítani. Több fiatal említette, hogy lakásgondjaik vannak. Márpedig ennek mielőbbi megoldása roppant fontos a bánya szempontjából is, hisz ez a munkaerő megtartásának egyik biztosítéka. És nincs munkaerő-feleslegük, mi több, a szakképzett munkaerő hiány­cikk Sarmaságon. — Ismert és mostanában e­­lég sokat tárgyalt gondok ezek nálunk — hangsúlyozza Mol­dovan Iacob. — Valóban, sok fiatal vár lakásra, köztük szá­mos almérnök, technikus és más olyan szakember, akire nagy szükségünk van. Ők már tudják a jó hírt, nevezetestül azt, hogy AZ IDÉN MEGÉPÜL A BÁNYÁSZOK ELSŐ GARZONBLOKKJA! A munkálatok már megkez­dődtek, mi nagyon reméljük: az esztendő végére sikerül be­fejezni és átadni a használat­nak a 20 önálló garzonlakásból álló tömbházat. E mellett meg kell építeni egy negyven laká­sos blokkot is a családos bá­nyászoknak Ennek alapozásá­hoz még nem láttak hozzá az építők, noha ugyancsak itt vol­na az ideje. Mi a magunk ré­széről igyekszünk megadni a szükséges segítséget a lakás­építőknek, de olyan munkában, amely meg se kezdődött, ugyan hogyan tudnánk segíteni?! Talán a probléma „szellőz­tetése“ is jelenthet némi segít­séget! Netán még arra is kü­lön kell figyelmeztetni a lakás­építőket, hogy a sarmasági dombok is felébredtek a téli demettségből ? Az előbbiekben a közérzet meghatározójaként említettük a szabad időt is. Lássuk, mivel foglalkoznak, szórakoznak — a futballmérkőzésen kívül — a sarmasági bányászok? Sokan földmívesként kezdték életpá­lyájukat, s máig megőrizték vonzódásukat a földmíveléshez, kertészkedéshez. A tárnákból feljövő embernek szüksége is van a friss levegőn való tartóz­kodásra, a felfrissítést adó ker­tészkedésre, a természetben va­ló aktív pihenésre. Éppen ezért csak üdvözölni lehet, hogy a bánya és a község veze­tősége igyekszik mindjobban eleget tenni a szakszervezet kérésének: azon bányászok­nak is biztosítsák ezt a lehető­séget, akik tömbházakban lak­nak. Eddig 40—50 zöldséges parcellát mértek ki és adtak használatba a bányászoknak. Mások a családi házuk, portá­juk táján igyekeznek kelle­mesen és egyúttal hasznosan eltölteni a szabad­idő jó részét. Sok bányászcsaládban meg­élénkült, fellendült a kertész­­kedési és állattartási­ kedv. Ta­lán még emlékszik az olvasó a sorozatunk első cikkében em­lített bányász-technikusra Da­ri Tamásra, akinek az apja is bányászként ment nyugdíjba. Dari Tamás csak úgy melles­leg elmondta, hogy az ő udva­rukon több jószág — tehén, sertés, sok majorság — van, mint számos földmíves portá­ján. Több ilyen gazdálkodó, azaz jól gazdálkodó bányász él Sarmaságon Hogy csak még egy példát adjak: a cikksoroza­tunkban szintén megszólalta­tott Csenteri József, a karban­tartók laka­tos-brigád vezetője, az egész vidék egyik legjobb méhésze. Összesen 33 család méhet tart, az idén 800 kiló mézet szerződött az állammal. Az aktív pihenés, a hasznos időtöltés lényegében minden sarmasági bányász számára biztosított Ám hozzá kell ten­nünk, hogy ez nem eléggé vál­tozatos. A művelődési élet, a kulturális tevékenység még gyakran amolyan kampány­jellegű. Ha jön a bányásznap vagy más ünnep, gyorsan össze­hoznak valamit, úgy ahogy si­kerül. Hiányzik a folytonos­ság, írássorozatunk végén ezt is el kell mondani. Mert abban csaknem minden megkérdezett egyetértett velünk, hogy a gazdasági feladatok teljesíté­sét így vagy úgy a szabad idő eltöltésének minősége is befolyásolja. Következéskép­pen azt is, hogy sikerül-e ter­ven felül a vállalt 10 ezer ton­na szenet kibányászni. Síke Lajos A Hunyad megyei Cimpu lul Neag szénkitermelő egység ------- 3. --------- ERDŐK HAVA (Folytatás az 1. oldalról) ki fognak vágni, azt, hogy hol és milyen határidővel, milyen tech­nológiai eljárással lehet kiter­melni, de azt is, hogy mi kell megmaradjon, mennyi a felújulás, mennyit kell ültetni és milyen fajtát. Az előkészített és felérté­kelt famennyiséget átadják a ki­termelő vállalatoknak, s miután visszanyerték a vágteret, megál­lapítják a legjobb, leggyorsabb technológiai folyamattal történő beerdősítést. Bonyolult világ, bonyolult mun­ka, és felelősség Hiszen van aki értékaktákkal foglalkozik, más meg az erdőt védi, van aki a meggondolatlan vagy figyelmet­len emberektől oltalmazza, s van aki a növényi és állati kárte­vőktől. Aztán akad, aki a cse­metekerttel foglalkozik. Vannak, akik melléktermékeit, gyümöl­cseit, különböző javait gyűjtik, be, és vannak, akik hal- és vadállományát gondozzák, vi­gyázzák. Mindezért nem véletlen, hogy államunk oly nagy gondot fordít az erdő védelmére és fej­lesztésére, az erdővel szembeni helyes, korunk emberéhez méltó magatartás kialakítására. Tulajdonképpen ezt a nemes célt, törekvést szolgálja ez az er­dőnek szentelt hónap is Az az időszak, mely alkalmat nyújt ar­ra, hogy nagyobb figyelemmel, aggodalmas törődéssel fordul­junk az erdő felé hogy az ország összes honpolgáraiban, összes ifjaiban ápoljuk e hatalmas nem­zetgazdasági kincs iránti ragasz­kodást, szeretetet és megbecsü­lést, melynek mindenekelőtt konk­rét cselekvésben, tettekben kell megnyilvánulnia, a csemeteker­tekben folyó munkák megsegí­tésében, az erdő gondozásában és tisztításában, a kár és tűz el­leni védelemben, csemeték ülte­tésében Abban, hogy az erdő­nek szentelt eme hónap egyik legfontosabb felhívásának ele­get tegyünk: az ország minden 7 és 60 év közötti lakosa ültes­sen legalább egy fát Egy régi keleti közmondás szerint, aki életében egy gyü­mölcsfát ültetett el, az nem élt hiába. Szerintünk, aki egy facse­metét ültetett el, nem élt hiá­ba. Mert erdő volt, erdőnek lennie kell. S ez tőlünk, embe­rektől függ Nem szabad keve­sebb legyen az erdő, mint ahogy mi is kaptuk, hiszen éljük ma is az erdőt, de a modern ember életvitelével és életszemléletével, döntjük fáit, lőjük vadjait, gyűjtjük gyümölcseit és gyógyfü­­veit. De próbáljuk mindezt oko­san, emberhez méltóan tenni, próbáljuk megbecsülni, amit az előző nemzedékek ránk hagytak, s vigyázzuk azt, amit a velünk szembejövőkre kell hagynunk hogy az erdő mindig éljen, új­ra és újra felnőjjön, megmarad­jon. / GYÁRTÓK ÉS KERESKEDŐK VJLEMIE A MÚTORELLÁTÁSRÓL Nemrégen elemezte a Bel­kereskedelmi Minisztérium a bútorellátás helyzetét, a ta­nácskozásra meghívták a Fa­­feldolgozó iparközpont képvi­selőit is. Hasznos vélemény­­cserére került sor a gyártók és a kereskedők között a piac­alapnak szánt 8,1 milliárd lej értékű, számos újdonságot kí­náló bútorválaszték forgalom­ba hozására vonatkozóan. Az ipar és a kereskedelem közötti szerződések alapján az idén a tavalyinál több mint öt százalékkal nagyobb bútor­­mennyiségnek kell eljutnia az üzletekbe A mennyiség­ növe­kedés mellett a választék gaz­dagítása, a bútor minőségének és funkcionalitásának javítása foglalkoztatja a gyártókat. Ilyen értelemben említésre méltó, hogy az új bútorgyárak­ban — Pucioasán, Giurgiun, Rimnicu Saraton — akárcsak a nemrég beindult brailai és petrillai részlegeken, jobbára új vagy újratervezett termé­keket készítenek. Pucioasán kezdték meg például a Liza­­bútorcsalád gyártását Ezt a 18 darabból álló, modern vo­nalú, mahagóni furnérral dí­szített bútort 2—4 szobás laká­sok teljes berendezésére ajánl­ják Duplaágy. 2—3 ajtós e­­meletes s­zekrény, éjjeli szek­rény stb. a hálószoba, tálaló, asztal, vitrines szekrény az e­­bédlő, könyvszekrény, íróasz­­tal, kávézóasztal, a nappali, il­letve a dolgozószoba berende­zése, ezt egészíti ki az azonos bútorszövettel készülő hallbe­­rendezés. A Lira-bútorcsalád két méretben készül, alacso­nyabb, illetve magasabb laká­sok számára. A Pipera fafel­dolgozó kombinát újdonsága a Speranta-bútorcsalád. Két-há­­romszobás lakásokba való, 12 darabból áll, nyersszínű, fény­telen, bükkfa-furnérral és fa­ragott díszítőelemekkel ké­szül. Az idén először kerül a ke­reskedelembe a Lujza és az Antonia hálószoba, a ,,C 5­81“ nappali berendezés — a karán­­sebesi kombinát gyártja —, a Brindusa és az Ostrov ifjúsági szobabútor. A fővárosi Pipera, a galaci, szebeni, gyergyó- szentmiklósi és besztercei kombinátok furnérdíszítéssel nemesített konyhabútorokat küldenek az üzletekbe. A vá­sárlók igényeihez igazodva a kereskedelem eddiginél na­gyobb mennyiségben szerződte le a tömbházlakásokban jól bevált kihúzható asztalokat és székeket. Ami az üzletek jelenlegi fel­hozatalát illeti, a kereskede­lem főként a kisbútorok iránti kereslet növekedésére hívta fel a gyártók figyelmét. Szegé­nyes a kínálat az önállóan á­­rusítható kisasztalokból, gyer­mekágyakból, járókákból, te­lefon- és tévéasztalokból, für­dőszoba- és erkélyberendezé­sekből stb. Mindamellett, hogy az ipar értékben túlszárnyalta a piacalapnak való leszállítá­sokat, lemaradások vannak a választékot illetően. Főként az­ újdonságok késnek. Ilyen ér­telemben a dési fafeldolgozó vállalat Miraj 3 nappaliját, a pitesti-i gyár Sandina ifjúsági szobaberendezését és Modern könyvszekrényét, a sepsiszent­györgyi vállalat Covasna e­­bédlőjét, valamint a karánse­­besi gyártók Tirol könyvszek­rényét sürgetik. A bútor mi­nőségét illetően a máramaros­­szigeti, a zilahi, a Csíkszeredai és a Piatra Neamt-i gyártókat illette bírálat, minőségi kifo­gások miatt több szállítmá­nyukat nem vették át, illetve javítási igénnyel visszaküldte a kereskedelem. A vásárlók véleményét továbbító kereske­dők felvetették ugyanakkor bizonyos kiegészítő elemek — főként a szekrényajtók fém­­kellékei — javításának szük­ségességét, továbbá azt, hogy a szállítás során vigyázzanak jobban a bútorra Ami az üzleti forgalmazást illeti, a kereskedelem nagyobb figyelmet szentel az árualap bemutatásának, az újdonságok népszerűsítésének. Elsősorban a tágas, korszerű bútorüzle­tek megnyitása teszi ezt lehe­tővé. A tavaly Focșani­ban, Csíkszeredán, Marosvásárhe­lyen, Târgu Jiuban, Nagyvára­don, Rosiorii de Vedén épül­tek új üzletek, az idén három bútorüzlettel gazdagszik a fő­város és egy modern bútor­árusító csarnokkal Craiova ke­reskedelmi hálózata Lázár Edit • 8,1 milliárd lej értékű bútor kerül az idén az üzletekbe # Abszolút újdonság: a Lira és Spe­­ranta bútorcsalád # Kihúzható asztalok és szé­kek # Növekvő kereslet a kisbútorok iránt

Next