Romániai Magyar Szó, 1992. október (4. évfolyam, 848-875. szám)
1992-10-01 / 848. szám
| ROMÁNIAI ORSZÁGOS demokratikus napilap - f?ff ilif i f I 1 I ifrfj fj I,l'] II t. f »• NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL És mi hova álljunk? Nincs és egyelőre nem is lesz béke az „olajfák alatt“. Hiába hittük, hogy a vasárnapi nagy vetélkedő után kitisztul fölöttünk az ég, megvilágítva végre az igaz utat, amelyre ugyan kissé megkésve, de mégiscsak rákanyarodunk. Sajnos, nem adatott meg eme lehetőség, mert a jelek szerint, ismét eltévesztettük a számunkra is járható bekötőutat. Megdöbbent a világ, ránk csodálkozott a külföld, nekünk azonban nincs sok okunk meglepődni. Az elmúlt két és fél év bebizonyította, hogy ama decemberi lendület folyamatosan kihunyt, szalmalángnak bizonyult. A fiatalok lobogása pedig nem volt elegendő egy közömbösségbe fásult társadalom felmelegítéséhez. Nem szívesen írom le, de feltartóztathatatlanul kirobban belőlem a kérdés: hiábavaló volt, oktalanul folyt az ifjúi vér? Most itt vagyunk a számok és százalékok érthetetlen rengetegében, s gyermeki naivsággal toldjuk-toldjuk végképp elillant esélyünket és reményünket. Bizalmatlanul figyelem ezt a kényszerű számháborút, a tévében, rádióban és sajtóban eláradó politikai aritmetikát. Egyrészt azért, mert a kiábrándítóan alacsony százalékok összesöprésével nem kovácsolható össze tartós koalíció, hiszen a számok mögött eszmék, programok, országépítő elképzelések csapnak össze. Másrészt pedig azért riadozom-idegenkedem az eljárástól, mert a nagy összeadás-kivonás célja a hatalom feltétel nélküli birtoklása, és nem az ország helyreállítása. De a kormányalakítási morfondírozásaim előtt hadd mondom el, hogy — jogosan vagy jogtalanul — igenis kiábrándultam a hazai választókból. Megdöbbent a falvak népének kényelmes, közömbös vagy akár gyáva döntése, az esetleges változásokat elutasító magatartása, az „aranykorra“ emlékeztető „csak rosszabb ne legyen“ ostoba jelszava. És még csak azzal sem vigasztalhatom magamat és őket, hogy nyugalom, rosszabb már nem lehet, mert bizony lehet és lesz is. És felháborít — nemzetiségre való tekintet nélkül — az a több mint 1,2 millió semmis szavazat, hisz immár negyedszer pecsételt ez a nép... És pecsételtünk mi, kisebbségiek is már eleget, mégsem tanultuk meg a választás ábécéjét. Pedig számunkra egyetlen út szabad, és lám, annak kikövezésére sem tudunk jól odafigyelni. Mert hallgassuk csak meg a nagy szakértőket, politikai kommentátorokat — hazaiakat és külföldeiket egyaránt. Az RMDSZ „8 százalékát“ — megkérdezésünk nélkül — mindig ugyanazon „kosárba“ dobják, csakis és kizárólag a Konvenció oldalán. Ez persze természetes és nyilvánvaló, de vajon milyen kompromisszumok elé állíthatják még szövetségünket, amire még rábólinthatunk? A Demokratikus Konvenció a jelek szerint hisz bennünk, s mi sem csalódtunk még e választási koalícióban. Ha azonban a Petre Roman nemzetmentőire, s a velük való szövetségre gondolok, kissé megkeseredik a szájam íze. És önkéntelenül az a vicc jut eszembe, amelyben, Belgium lakosságát megkülönböztetendő, a flamandokat jobbra, a vallonokat pedig balra irányítják. S akkor egy tanácstalan megkérdezi, hogy „mi belgák, hova álljunk?“ Kérem hát, mindannyiunk nevében, az RMDSZ-től: mi magyarok, ugyan hová állunk, ha teszem azt, a Románok Egységpártja nem Iliescu úrékhoz, hanem a konvenció vonalához igazodna, mondjuk a belügyi vagy tanügyminiszteri tárca reményében? Vagy ha például Vadim Tudor, a FDSZ esernyője alatt, boldogan elvállalja a tanügyminiszteri vagy a kultúrminiszteri bársonyszéket, akkor a magyar iskolákat és a kisebbségi kultúrát meg tudja-e védeni a DK csapata Emil Constantinescu elnöksége nélkül? És ha a parlamentben megint csak magunkra maradunk, számít-e az hogy 41 helyett 42—43 magyar ajkú képviselő és szenátor folytat szélmalomharcot. Ha pedig létrejön — és igencsak valószínű — a nagy nacionalista blokk, akkor immár nem mindegy, hogy mi „belgák“ hová állunk? Nem akarok én senkit elkeseríteni, talán csak önmagamat próbálom felvértezni a lehető legrosszabbra. Milyen öröm lesz esetleg tudomásul venni, hogy a kevésbé rosszat kapjuk! Vagy marad az egyetlen országos vigasz számunkra is, hogy bármilyen koalíció jöjjön létre, az csak életképtelenül törékeny lehet. Mert a FDSZ—konvenciós összeborulás, ugye, kizárt dolog..., különben megint csak ott lennénk, ahol a part szakad, pontosabban 1989. december 16-ának hajnalán! KISS ZSUZSA HOGYAN SZAVAZTUNK? POLITIKAI HÁTSÓ SZÁNDÉKOK AVAGY A TÖRVÉNYISMERET HIÁNYA? Dr. Csapody Miklós országgyűlési képviselő (MDF), a parlament külügyi bizottságának és a Magyar Interparlamentáris Unió elnökségi tagja nemzetközi megfigyelőként mindahány romániai parlamenti és elnöki, illetve helyhatósági választáson részt vett. Mostani tapasztalatairól kérdezem. — A helyenként éjfélig meghosszabbított szavazás előtt néhány órával a román televízióban közölt, a szerzők által tudományosnak meghirdetett prognózis még befolyásolhatta a megkésett választót, következésképp törvénytelennek mondható. Mi erről az ön véleménye? — Látszólag korrekt eljárás volt megvárni a 21 óra után 2 percet és ekkor sugározni e prognózist, amit nálunk szondaeoipsonak neveznek. Az én magyarországi tapasztalataim szerint ezek a jelzések egyértelműen politikailag tendenciózusak. Ebben a viszonylatban azonban , mint nemzetközi megfigyelő, én ezt politikailag nem ítélhetem meg. De elmondhatom, azért volt csak látszólag korrekt a prognózis, illetve az eljárás, mert este 9 után még sok helyütt bőven folyt a szavazás és a közölt eredmények, amiket természetes és érthető izgalommal nézett mindenki, óhatatlanul kihatottak a most még nem végleges helyzetre. Elvileg megteremtődött ugyanis a lehetőség arra, hogy a hátra levő órákban — mert kiderült, hogy ki az „erősebb“ —, aki még nem döntött, az az erősebb mellé állhasson. — Egyfelől eldöntött tény elé állították az országot, másfelől pedig, mert ugye jóformán mindenki a prognózison rágódott, a korrektség unos-untalan hangsúlyozásával elterelték a figyelmet a hazai és külföldi megfigyelők által jelzett vagy jelezhető szabálytalanságokról is. — A nap folyamán többször is alkalmam volt odafigyelni a román rádió és tévé választási híreire. És csodálkozva hallottam, észleltem, hogy éppen a magyarországi nemzetközi megfigyelőkről esett a legkevesebb szó, vagy egyáltalán szóba se kerültek. Én persze ebből nem csinálok hiúsági kérdést. Viszont a hivatalos román tömegtájékoztatásnak ama beállítottságára vet fényt, legalábbis így ítélem meg, hogy kimondottan belpolitikai vonatkozásokat vagy pedig a Romániától egészen távoli külföld eseményeit állítja a tájékoztatás középpontjába és keveset foglalkozik a saját szomszédaival, akik — úgy tűnik a tévéből — vagy vannak, vagy nincsenek. — Egyszóval, még egyszer visszatérek a kérdésre, a román tévé „megdolgozta“ volna a választókat? — Előrebocsátva azt, hogy az én feladatom kizárólag a román választási törvény pontos betartásának semleges szakmai ellenőrzése volt — leszámítva a helyenkénti bizonytalanságot, alkalmankénti szabálytalanságokat, úgy ítélem meg: valóban sikerült biztosítani a választás tisztaságának technikai feltételeit. De — és itt jön a válasz — valóban befolyásoló hatású lehetett a nagyon egyértelmű trendek rendkívül klasszikus, színes bemutatása a televízióban, miközben „a másik oldalról“, tehát a szabálytalanságokról, óvásokról, a választások lefolyásának döccenőiről a román választó nem kapott tájékoztatást. Más kérdés, hogy az általam is látott prognózisnak az akkorra elért eredményeknek, arányoknak a bemutatása volt a fő célja, és nem egy átfogó kép a nap folyamatairól, eseményeiről . A nemzetközi fórumokhoz eljutandó beszámolójában ez a kérdés milyen súlyt kap majd? — Kép a képben... A megfigyelő nem csak a szavazókörzetben végezte munkáját, de minden, e napon tapasztalt jelenség, folyamata munkakörébe tartozik. Ami úgy értendő, hogy nem egyszerűen a szavazókörzetben tapasztalt rend és nyugalom, a szavazat leadásának az aktusa volt megfigyelendő, hanem a törvény által a választásra szánt nap minden eseménye. Tehát azok is, amelyek — utaltunk már a tömegtájékoztatás kihatásaira — szintúgy befolyásolhatták a választásokat. Ebből a szempontból a vasárnap este 9 utáni monstre-prognózis, amely az egyébként a megyekénti bontásoktól az elnökjelöltek megnyilatkozásáig terjedt, én a román televízió jelentős szakmai teljesítményének tartom, de választási szempontból súlyosan kifogásolhatónak. .Arra a kérdésre pedig, hogy a jelentésben e momentum milyen súllyal esik latba, azt válaszolhatom, hogy megfelelő mércével kell mérni. Tehát a törvényszegést vagy erősen kifogásolható momentumot a választási tapasztalatok arányában nem a mostani, mai szavazás, hanem az október 14-i második menetet illetően tartom komoly hatásúnak. Mert a kifogásolt-jelzett politikai befolyásolás hatása csak részben az este 9 óra után leadott szavazatokra áll, ez nagyobb részben és komolyan az október 14-ig hátralevő idő politikai folyamatait, kinek-kinek egyéni politikai döntéseit befolyásolja. — Részt vesz az októberi elnökválasztáson is, mint megfigyelő? — Igen. Az akkreditáció az egész választásra érvényes. — Merre járt ezekben a napokban, illetve a választás napján? — Bukaresti, az országos választási irodánál történt leigazolásomat követően volt alkalmam találkozni a LADO, az NMDF, az NMF, az RMDSZ és a Pro-De-Kérdezett: MIKLÓS LÁSZLÓ (Folytatása a 3. oldalon) Levél egy búcsúzó kormányához min is jelentés Jól emlékszem, nem is olyan régen, a Hargita és Kovászna megyei új prefektusok kinevezéséről szólva, az újságíróknak azt mondotta, tanácsadói nem jól ismertették önnel a helyzetet, első intézkedése ezért volt — ön fogalmazott így — „nem megfelelő“. Mindez újból eszembe jutott, amikor a választásra érkezett külföldi megfigyelőkkel való találkozáskor üdvözölte őket, s amikor is arról szónokolt, hogy vannak olyanok, akik Romániát mind jobban szeretnék befeketíteni a külföldiek előtt. „A nemzetiségi probléma minálunk művi dolog, az országnak nincs pénze arra, hogy kivédje az ez irányú támadásokat“ — jelentette ki a Bukarestbe jött vendégek előtt. A továbbiakban a valós helyzet „elferdítéséről“ beszélt, kijelentve, hogy ön azért nyugodt, mert az ország történelmi múltja állítását igazolja. Az ország egész történelmi múltjában nem fognak találni olyan, más övezetekben gyakorta fellelhető tényeket, mint az oroszosítás vagy magyarosítás. Romániának nem volt erre szüksége, hogy ilyen politikát gyakoroljon — mondotta ön —, mert nem hódított el senkitől területeket.“ Miniszterelnök úr! Egyazon időben végeztük ugyanazt az egyetemet, tehát tudom, hogy tudja: hosszú évtizedekig magyarnak lenni kerek e hazában másodrangú állampolgárrá való degradálást jelentett. Egyébként mind a mai napig nehezen lelhető a hadseregben vagy a rendőrségen magyar főtiszt, nemrég pedig az utolsó magyar minisztériumi államtitkárt is menesztették tisztségéből. S beszélhetünk arról is, miként változott meg az utóbbi hetven-egynéhány esztendőben Erdély nemzetiségi megoszlása, hogyan csökkent a magyar iskolák száma, s ezzel hány és hány diák volt kénytelen román tanodákba szorulni. De szólhatunk arról is, hogy a magyar tömbben élők között miként jelentek meg a román családok, a határ mentén hány telepesfalu jött létre, hány móc család vonult le a síkföldi falvakba, s lelt ott új otthonra. S persze, azt is megemlíthetjük, hogy miként lettek a Jánosokból, Ioanok, a Györgyökből Gheorghék, az Antalokból Antonok, az Istvánokból Stefanok. Volt idő, hogy aki „ egyenesebbet“ tudott rúgni a labdába, az nem lehetett Szatmári, csak Satmäreanu, sem Kimer, csak Chiru, aNagy csak Naghi, a Krizsán csak Crisan ... De mindez, ugyebár, nem jelentett elrománosítást... Hagyjuk azonban a múltat, ahogyan azt az egyik megfigyelő is kérte: nézzünk inkább a jövőbe. Például Európa felé. De önnek erről is az jutott eszébe: „vannak olyanok, akik hatalmas összegeket költenek arra, hogy rosszabbnak mutassanak be, mint amilyenek vagyunk“. A pénzek ügyében nem vitatkozom önnel. Bizonyára, Magureanu meg Nastase úrék erről így tájékoztatták önt. Azt azonban állítom, hogy elég csupán Gheorghe Funar kolozsvári polgármester úr ténykedéseit elmesélni ahhoz, hogy Románia képe máris árnyékba boruljon. S nem kell mást, csak a Corneliu Vaslim Tudor Románia Mare című lapját fellapozni, s az eddig az országról mit sem tudó is látja: Romániában igenis létezik magyarellenesség. Ha pedig a parlamentben szónokló egyikmásik honatya „szózatával“ is megismerkedhet az idegen (például azzal, hogy a magyar nemzetiséget nem ártana lágerekbe kergetni, miközben senki, de senki nem válaszol e fasisztoid beszédre), akkor még a demokrácia létét is joggal megkérdőjelezhetné. Miniszterelnök úr! Egy ország képét a benti viszonyok teszik feketévé vagy világosabbá. A volt diktátor éppen eleget fizetett azért, hogy e képet fényesre sikáltassa. Nem sikerült neki. Mert előbb vagy utóbb kiderült az igazság. Az Európa Tanács Romániába küldött szakemberei az igazságot akarják tudni a nemzetiségi jogok megadásáról. Mert a szélsőséges nacionalizmus és a demokrácia között, ugye, óriási különbség van. Erre ön, miniszterelnök úr, egy „esti mesét“ tálalt fel a külföldi vendégeknek. Arról szólt, hogy az ide küldött osztrák szakember nem itt, hanem Budapesten készítette el „zagyvaságokkal teli“ (idézet öntől) jelentését, amit a hallgatóság féktelen hahotával fogadott. Természetesen azért, mert Ausztria Magyarországgal jobb viszonyban van, mint velünk. Pechére, az Európa Parlament jelenlegi küldöttségének tagja volt a nemzetiségi problémákkal foglalkozó bizottság elnöke is, akihez a kérdéses jelentés került, aki majd ezután összegezi az eddig tapasztaltakat. Kiderült hát, hogy nem volt sem derültség, sem zagyvaság, egyáltalán felolvasására se került sor, hiszen a végső jelentés még el sem készült. Lám, miniszterelnök úr, tanácsadói újból csak átverték, leégették, szavai ily módon hitelüket vesztették ... Őszintén megvallom, sajnálom önt. Mandátumának első napjaiban, a románmagyar ellentétekről szólva jegyezte meg, hogy vannak dolgok, amelyekkel nem lehet játszani. És ez igaz. Egy nép, egy nemzet, de még egy nemzetiség sorsával sem szabad és lehet játszani. A történelem számtalanszor bebizonyította, ezért súlyos árat kell fizetni. ROMÁN GYŐZŐ A MAGYAR KÁRPÓTLÁS TÖRVÉNYÉRŐL (üzenetrögzítőn) — Csak most jutott tudomásunkra az az ellenőrzésre szoruló, nagyon fontos információ, hogy a Magyar Köztársaság által a közelmúltban alkotott 3 kárpótlási törvény az azokban megfogalmazottak szerint mintegy kivételként, bizonyos esetekben nem magyar állampolgárokra is vonatkozik, akik így a magyar államtól kárpótlásra tarthatnak igényt. A törvény szövegének megszerzése és áttanulmányozása után megpróbáltuk értelmezni mindazok részére, akik valamilyen módon a törvénycsomag hatálya alá esnek. Minderről részletesen a holnapi számban. • Ugyanakkor megérdeklődtük, mit kell tenniük azoknak (pl. volt szovjet hadifoglyoknak, akik most román állampolgárok, de annak idején a magyar hadsereg kötelékében estek fogságba), akik kárpótlásra jogosultak. • Kiss György bukaresti magyar főkonzul szerint a kitöltendő formanyomtatványt, a megcímzett borítékkal együtt a bukaresti konzulátuson lehet — egyelőre 2 dollárért — beszerezni. Beküldéséről a borítékon feltüntetett címre, az érdekeltek gondoskodnak, legkésőbb november 2-a éjszakájáig (a feladás postabélyegzője). A konzulátus munkarendje, hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken 1/2 9 és 1/2 12 között, a J.L. Calderón a 63—65 szám alatt, tel: 120468. (Deák Levente —Cseke Gábor) 1 ' IT " 1 "’l........ • uj sorozat 848. szám 1992. október 1., csütörtök III • Román állampolgárok is érdekeltek a magyar kárpótlási törvényben • Történelem a tévében • Létetem a város szívében • Űrmanó lesz a kabala • 4 képviselője lesz Szatmárnak, abból 3 magyar, s a 4. is konvenciós • Mindenképpen gazdag • Mit mondott Radu Ceontea Funarról? • — AZ 1992. SZEPTEMBER 27-I PARLAMENTI ÉS ELNÖKVÁLASZTÁSOK * tv . • X* • Ioan Florea, a Központi Választási Iroda elnöke sajnálattal közölte, hogy a végleges eredményekkel délutánig, de könnyen meglehet, hogy csütörtök reggelig késlelkednek. Magyarázat: a bukaresti választókerület és két megyei kerület nem készült még el a jegyzőkönyvekkel. Egyúttal egész sor számítási ellenőrzést végeznek az általános számítások folyamatláncán, hogy minden lehetséges hibát kiszűrjenek a végeredményekből. Hát ez dicséretes! De csak ez . .. Egy spanyol lap szerint A ROMÁN FALU MEGTAGADTA A VÁLTOZÁST Kedden délig 81 külföldön felállított szavazókörzetből érkeztek be a parlamenti és elnökválasztási eredmények a Külügyminisztériumba. Többek között beküldték az eredményeket Ausztriából, Ausztráliából, Brazíliából, Bulgáriából, Svájcból, Franciaországból, Németországból, Görögországjjól, Izraelből, Nagy-Britanniából, a Moldovai Köztársaságból Törökországból. A81 szavazókörzetben voksolt több mint tizenegyezer román állampolgár zöme a Demokratikus Konvencióra és annak elnökjelöltjére, Emil Constantinescura adta szavazatát. Ami a Magyarországon tartózkodó román állampolgárok szavazását illeti, kedden délig az ott felállított öt szavazókörzet közül csak négy küldte be az eredményeket — a budapesti nagykövetségen és a budapesti román művelődési házban működő, valamint a debreceni és a gyulai. Az említett négy központban megjelent mintegy 6800 szavazó túlnyomó többségének választása a Romániai Magyarok Demokrata Szövetségére, illetve a Demokratikus Konvenció elnökjelöltjére, Emil Constantinescura esett Az ötödik magyarországi szavazókörzet, ahonnan a külügyminisztériumi közlemény kiadása pillanatában még nem érkezett meg az összesítő eredmény, Pécsett működött. A romániai választások külföldi visszhangjának illusztrálására két véleményt idézünk. Mindenekelőtt Franciaország kormánypártja hivatalos képviselőjének szavait. A Francia Szocialista Párt azt kívánja, hogy Románia találja meg azt a politikai stabilitást, amely garantálja számára a demokratikus folyamat folytatását és a gazdasági reformok megvalósítását Az eredményeket kommentálva kijelentette: az a jelentős szavazattöbbség, amelyet az első választási menetben Ion Iliescu elnök szerzett, bizonyos meglepetést keltett nyugati megfigyelők körében. Az ABC című spanyol lap már cikke címében azt írja, hogy a választási eredmény a politikai instabilitás időszaka elé állítja Romániát. A cikkíró — Ramiro Villapadierna — szerint a választások éppen az ellenkezőjét nyújtották annak, amire Romániának szüksége volt. Úgy véli, hogy a változásba vetett két évi reménykedés után a román falu megtagadta a változást, inkább a már ismert „jó öreg" Ion Iliescu lassú, de biztos lépteire bízta magát. Habár lassan, de biztosan a semmi felé is lehet haladni, amiként az az elmúlt két évben is történt — írja a spanyol újságíró. Elnöksége a második választási menettől függ, mégsem mondhatja senki, hogy megválasztása nem volt demokratikus ... Az USA szempontjából a helyzet mit sem változik, hiszen Amerika elvben éppen magát Iliescut nem fogadja el — folytatja a spanyol újságíró. — Nem változik, vagy éppenséggel rosszabbodik a külföldi beruházások szempontjából is, minthogy a választások napjáig fennállt abszolút káosz a lehető legdemokratikusabb velejárója a leplezethetetlen instabilitásnak. Napról lapra Van, de nincs Egy államelnöknek nem kell mindent tudnia. Azért vannak tanácsosai. De ez alatt a három év alatt annyi hiba történt, hogy az embernek egyre inkább az a meggyőződése, hogy vannak tanácsosok, de nincs államelnök. SZÁSZ JÁNOS AHOGY NYUGATRÓL LÁTJÁK: „A IRIGYLÉCÍRT MEG Kell DOLGOZNOD" Sok tehetség került tőlünk nyugatra az elmúlt évtizedekben, kiszökve a megalázások elől, ki végigjárva a kivándorlási hercehurcát. Sokan eltűntek a nagy olvasztóban, tisztes polgárok, biztos egzisztenciával rendelkező munkások, mérnökök, kereskedők lettek, de nem emelkedtek az ottani átlag fölé. A hatvanas évek szatmári vívósok fenegyereke azonban nemcsak a sportban emelkedett az NSZK- ban. Szepessy József az elmúlt napokban egy vállalati csoportosulás — holding — igazgatójaként látogatott haza szülővárosába. S nemcsak azért, hogy szüleit és a rokonságot felkeresse, hanem fontos üzleti tárgyalásai is voltak, méghozzá a megye legnagyobb ipari egységében, a mind több gonddal küzdő UNIC gépgyárban. Az a tény, hogy a vívócsarnokban adott találkát a krónikásnak, egyértelműenjelzi, mennyire kitörölhetetlen nyomokat hagyott ez a sportág életében. Mi sem természetesebb, mint az, hogy beszélgetésünket is ezzel kezdjük. — Csipler Sanyi bácsi tanítványa voltam, amit mindig büszkén említek. Az a kis emeleti terem, a Kazinczy utcában, nyikorgó padlójával, kis ablakaival gyakran eszembe jutott Németországban. Abban a teremben tanultam meg, hogy csak kemény munkával lehet kitörni, az átlag fölé emelkedni. Jól ment a vívás, mi voltunk a legjobbak az országban, ezért szemet vetett ránk a főváros, mert az mégsem lehet, hogy Szatmár megverje Bukarestet! 1964-ben Stahl Katival, Jenei-Gyulai Ilonával, Tasi Zsuzsival, Ardelean öcsivel kerültem a Steauához. A nevek önmagukért beszélnek! Két világbajnokságra is kiküldtek, a moszkvain a 9. helyen végeztem párbajtőr egyéniben. 1972-ben felépeltem az NSZK-ba. Anyám német származása révén napok alatt megkaptam az állampolgárságot. Heinenheim an der Brenzben telepedtem le, és mindjárt folytattam a vívást. Egy év múlva a német vívóranglista — amely minden eredményt összesít — második helyére soroltak. Ezért bekerültem a válogatottba. Olyan fiatal volt a csapat, hogy senki nem vett bennünket komolyan, olyannyira, hogy 1973-ban a göteborgi világbajnokságra kölcsönruhában kellett elmenjünk és senki nem kísért el bennünket, az újságírók még a nevünket se hallották. Dühünkben megnyertük a világbajnokságot! Ez volt Németország párbajtőr-csapatának első aranyérme a vébék történetében. Óriási szenzáció: mi voltunk az ország hősei, a kitüntetést maga az államelnök adta át! Egy év múlva csúnyán megsérültem, visszaléptem az aktív sportolástól, testnevelő tanár és egyúttal edző lettem. Tanítványaim közül többen nyertek országos bajnokságot, álltak a világbajnokság dobogójára. Ennek rám nézve is megvolt az eredménye, mert 1981- ben kineveztek szövetségi edzőnek. Ebbéli ténykedésem mérlege: tizenöt német bajnoki cím, több világbajnoki ezüst és bronz. A mai kétszeres világ- és olimpiai bajnok, Arnd Schmidt is az én tanítványom volt. — Ilyen látványos sikersorozat után mégis otthagyta a sportot? — Van a németeknél egy híres közmondás, amit kapásból így fordítanék le: ha eredményt érsz el, a dicséretet azonnal megkaphatod, ám az irigységért meg kell dolgoznod! Úgy éreztem, váltanom kell, mert nagyon elkényelmesedem, sokáig vagyok egy helyen, s jobban meg kell dolgoznom az irigységért. A döntésben az is közrejátszott, hogy vívóim nem kapták meg azt a pénzt, ami a világélvonalban tarthatta volna őket. Pályát váltottam, ami nálunk természetes dolog, éppen úgy mint egyik lakásból vagy városból a másikba való költözés. Nem dől össze a világ, még csak a mennyezet se hull le. A piacgazdálkodás mellett hozzászokik az ember, hogy gyakran kell váltani, átállni egyik dologról a másikra. Aki ezt tragédiának veszi, az lemarad vagy éppen elsüllyed. Hangsúlyoznám ezt azért is, mert látom, itthon nagy a leragadás, a tanácstalanság, az emberek nehezen tudnak váltani. — Ön hogyan váltott? — Felcsaptam vállalkozónak. A sportszergyártással kezdtem, ami ezen belül is közelebb állt hozzám, vívófelszereléseket gyártottam. Maszkokat, gépeket, vívóruhát és amire csak szükség volt. Az ALLSTAR sokat mond a sportág képviselőinek! Nos, az Allstar igazgatója lettem, s egyúttal az ADIDAS marketing-tanácsadója. 1983-ban kerültem nevezett céghez, amely 1986 végéig, tehát mindössze három év alatt, 130 százalékkal növelte forgalmát. Ekkor a konkurens cég, az UHLMAN, átcsábított, hogy tenném rendbe gazdasági szénáját. Hároméves határidőt adtak, nekem elég volt másfél esztendő. Végül a céget eladták és én megint váltottam, most már még nagyobb fordulattal, de az ilyesmi Nyugaton szintén megszokott dolog. A bányafelszereléseket, bányaláncokat, komputerrel vezérelt magas raktárakat, víztisztítókat, préseket és még többféle korszerű gépet és berendezést gyártó AUDAX-hoz kerültem, mely lényegében egy öt vállalatot egyesítő érdekcsoport, szaknyelven holding. Évek óta a nemzetközi kapcsolatokért felelős marketing-igazgatója- SIKE LAJOS (Folytatása a 4. oldalon) * 79776 Bucuresti, 33 Piata Presei Libere 1., sector 1. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztősége Postacím: Redactia ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ, 79776 Bukarest 33. Szabad Sajtó tér 1., 4 oldal 1. kerület Aradolmi Üzenetrögzítő szolgálatunk ara iu lej telefonszáma: 18 03 02 • Telefax: 18 15 62