Romániai Magyar Szó, 1993. március (5. évfolyam, 967-992. szám)

1993-03-12 / 976. szám

Vili. @0@S©0©0 SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, NEMDOHÁNYZÁS Franciaországban a legszigorúbbak a világon a dohányzást tiltó előírások Már a múlté az az eléggé primitív érvelés, hogy a szabadság éppen a do­hányosok szabadságát jelenti. Szó sincs róla, derül ki az 1993. január elsejétől érvényben lévő újabb rendeletekből. A nemdohányzók egészsége sokkal fon­tosabb, és különben is, a nemdohány­zók megelégelték a füstölők terrorját, hiszen sokfelé már lélegezni sem lehe­tett miattuk. A dolog különben nemcsak francia földön, másutt is ilyen szigorú hatá­rokhoz közeledik. Talán észrevették már a tévénézők is, hogy az utóbbi években készült ,nyugat-európai vagy amerikai filmekben a főszereplők nem vagy ritkán dohányoznak, sőt, már-már csak a „rosszarcúak“, a bűnözők, a go­noszok gyújtanak rá, mások nem. A franciák merészen nyúltak most az ad­minisztrációs tiltás eszközéhez. Január 1-jétől gyakorlatilag min­den­ nyilvános helyen tilos a dohány­zás, a munkahelyeken is­ . Tehát tilos dohányozni a francia pá­lyaudvarokon, közlekedési eszközö­kön, de csak a hazai légi járatokon, a külföldre indulókon ez nem érvényes. A közhasznú épületek, közintézmények többségében sem lehet kék füstöt ere­getni büntetlenül. A repülőterek váró­termei is tiltólistára kerültek, ahogy az éttermek, toalettek, konferencia­­termek, ebédlők, ügyfélfogadó helyi­ségek stb. Akik azt hitték, a tiltás majd nem lesz érvényes a bárokra, bisztrók­ra, kávéházakra, tévedjek! Igaz, a leg­több helyen kijelölt­­dohányzóhelyek maradtak, de azok általában a kisebb­ségnek járó rosszabb helyiségek. Az étteremtulajdonosok szövetsége til­takozott, szerintük ugyanis a jó francia konyha elengedhetetlen kísérője a ciga­retta-, vagy szivar-, esetleg pipalást. Vol­tak, akik személyes jogaik megsértésé­nek tartják, ha nem gyújthatnak rá ott, ahol akarnak. Sokan azt jósolják az arányaiban is eléggé megfogyatko­zott dohányosok mégis :„tömegesen fogják megszegni a rendelkezést. A Le Nouvel Observateur gúnyosan meg­jegyezte: „hamarosan tényleg nem lesz hol rágyújtani, csak a gyermekem­ hálószobájában“ — ugyanis ezt, min teljesen nyilvánvaló dolgot, a rendelő nem tiltotta meg. A saját otthonában mindenki azt teheti, amit akar. Az ötlet a kormányé volt, és ez ügy­ben ellenállt a nagy dohánygyárak nem kis nyomásának is. Franciaország­ban régóta tilos " a dohányterméket bármilyen reklámja (ezért hamis azok érvelése, akik Magyarországon éppen a nyugati példákra hivatkoznak). A párizsi kormány persze nem a majdan büntetésekre helyezi most a jó hang­súlyt, hanem a prevencióra, a meg­előzésre­, és természetesen a felvilágo­sításra. Hiszen nehéz érvelni a dohány­zás mellett, amikor is valaki felnőt emberként a saját elhatározásából , saját tüdejébe tiszta levegő helyet füstöt szív be. F.z. nem védhető. Szó esik a büntetésekről is. 600 fiánk­tól 6 ezerig terjedhet annak büntetése akit tiltott helyen dohányzáson kap­nak rajta. Ez bizony nem kis összeg száz és ezer dollár között mozog, és egyetlen cigaretta is kerülhet ennyibe A szakértők kijelentették világosan Nyugat-Európában a dohány évente kimutathatóan 430 ezer embert öl meg, és ebben nyilván nincsenek ben­ne azok a halottak, akiknek életéve valamilyen bonyolultabb összefüggés­ben, de szintén­­ a dohányzás végzett A cigarettát kerülőket mégis az ugyan­olyan veszélyes passzív dohányzást", kényszerítették eddig Franciaországban és ennek vetettek véget a rendelettel. Biztosítsa Ön is otthonát! Cégünk nagy tételben forgalmas: — modern, igény szerint bővíthető kaputelefon-rendszert. Otthona nyugalmát és kényelmét szolgálja! MODEX — az Ön tökéletes biztonsága! Kolozsvár, str. Memorandumului nr. 1. Tel./fax: 095/11 10 30. (0. 58) ELSÁRKÁNYOSODÁS ellen (Csak nőknek!) Rengeteg nő panaszolja, hogy hiába próbál tökéletes anya és fele­ség lenni, ha egyszer a gyerekek f­olytón visszabeszélnek, rendetle­nek, nem fogadnak szót, és az isko­lában is csak baj van velük. A fér­jek pedig, hát azokról néha jobb nem is beszélni, isznak, elhanya­golják a feleségüket, és sokszor ki tudja, hol kódorognak ... így aztán nem is csoda, hogy az anyák-feleségek gyakran kiborul­nak, és nagy patáliát csapnak. — Rosszul teszik! — állítják most a pszichológusok, akik kiderítették, hogy a családi konfliktusoknak leg­alább a felét a nők mérgesítik el és teszik megoldhatatlanná, hiába vol­tak ők maguk jóindulatúak, és hiá­ba voltak többé-kevésbé indokoltak a „cirkuszreakcióik". Pedig elintéz­­hetők ezek a dolgok másképpen is. Nem úgy, hogy a nő még többet tűr és végképp elvállalja a mártírszere­pet. Nem, ezt a pszichológusok sem kívánják — szolgálnak viszont né­hány, feszültségoldó és „patáliahe­­lyettesítő“ jó tanáccsal. íme: N­ Ha elérkezik a kiborulás pilla­nata, akkor az eddigiektől eltérően ne nyissa ki a száját! Inkább lazít­son. Vegyen három-négy hideg, mély lélegzetet. Nem muszáj az „ő“ je­lenlétében, de a teátrális, „most el­megyek sóhajtozni“ — féle kivonu­lás is kerülendő!­­ Ha végképp nincs remény a párbeszédre és a levegőben lóg a veszekedés (pl. ha tökrészegen állít haza a férj), akkor gyorsan zuha­nyozzon le (ez fontos!), és menjen el sétálni vagy az ismerősökhöz (de ott ne „pakoljon ki“!). ■ Ha legszívesebben „széttépné“ azt, aki a bosszúságot okozta, ak­kor kezdjen gyorsan mosni, moso­gatni, takarítani vagy port törölget­­ni. Csapkodni nem muszáj, de azt nyugodtan végigfantáziálhatja, hogy az egyes részműveletek címzettje „az a disznó": „Ez a tiéd! Kell még? Nesze!“ (szőnyegporolás); „Lemos­lak, te mocsok!“ (csempesúrolás), stb. „ Ne foglalkozzék se a tegnap­pal (azon úgysem tud változtatni), se a holnappal (az még messze van)! Éljen a mának, mindennap azzal a jelszóval, hogy „Tőlem akár fejre is állhallok, ma akkor sem lesz bal­hé!" „ Ha van rá lehetősége, tornáz­­gasson. „Bokszolhat“ is, és a homok­zsák helyébe nyugodtan képzelje oda „annak a disznónak a pofáját"! ■ írja le, amit első felindulásában a gyerek/férj fejébez, akart vágni. Aztán másnap olvassa el... BIZONYÍTVÁNY „Az úgynevezett gazdag országok polgárai, a japánokkal és a néme­tekkel összehasonlítva, egyszerűen lusták.“ Masakuni Murakani japán munkaügyi miniszter REND? VILÁGREND? „Mennyiben különbözik a NATO Boszniával kapcsolatos álláspontja attól a rendőrtől, aki, hogy megaka­dályozzon egy gyilkosságot, azért nem megy át az utca másik oldalá­ra, mert az már nem az ő területe?“ Ronald Reagan volt amerikai elnök AZ ÁRVÁK KÖNNYÉT ISSZÁK „Az amerikaiak annyit költenek minden évben sörre — 25 milliárd dollárt —, hogy az meghaladja az UNICEF, az Egyesült Nemzetek Gyermekvédelmi Alapja által kért összeget a fejlődő országok gyerme­­keinek segélyezésére.“ Jimmy Carter volt amerikai elnök HA NEM TUDNÁK . .. „Ideje kijelenteni, hogy a francia hadsereg nem azonos a Vöröskereszt­tel.“ Lionel Jospin egykori francia miniszter SVÁJCIAK, ÉBRESZTŐ! „Svájc hasonlít Líbiához, csak nem annyira fejlett.“ Moamer Kadhafi líbiai vezető BOSNYÁK KALENDÁRIUM „Szarajevóban túl hamar érkezik az éjszaka, és nagyon későn jön a hajnal." Elie Wiesel Béke Nobel-díjas, Boszniából visszatérve KRITIKA? ÖNKRITIKA? „Francois Mitterrand elolvasta a könyvemet. Ez is bizonyítja,­­ hogy az elnöknek nincs semmi dolga.“ Franciás Léo­nárd francia politikus Szövegelés AZ ÖREG HÖLGY CSAPDÁJA (folytatás az 1. oldalról) jött, nem is sejtette, hogy már csak másodpercek vannak az életéből. Am­­onnak viszont csak néhány perc kel­lett hogy úgy hagyja el a terepet, mint­ha betörtek volna. Azokat az értéktár­gyakat, melyeket elvitt, útközben elrej­tette. Vagyis semmi sem szólhat elle­ne. Éjfélkor már ismét a szállodában volt, Izabella oldalán. Telefonált a bé­­késen szundikáló éjszakai portásnak és egy üveg pezsgőt rendelt. A városba este mentek vissza. Úgy döntött, hogy meglátogatja a nagynén­jét. Végül is valakinek meg kell talál­ni a hullát... Hazavitte Izabellát és elindult. De mi ez? Már messziről látszott, hogy a házban égnek a lámpák és nagy a sürgés-forgás. Felismerte a parkoló rendőrautókat is. „Na, szóval valaki már felfedezte és kihívta a zsarukat.“ Bátran lépett be. A felügyelőhöz ment és bemutatkozott. —­ Igen, igen, a kedves rokon. Isme­rem magát. . . — Nem emlékszem, hogy valaha, is találkoztunk volna. — Nem is így gondoltam. Megmuta­tom, hogy hogyan és honnan ismerem. A felügyelő a nappaliba vezette a lá­togatót. — Tudja mi ez? — Ki ne tudná? Egy videokazetta. — Nyert — szólt diadalmasan a rendőrtiszt. — És én erről a kazettáról ismerem magát. Anton érthetetlenül bámult. — Tudja, a­ nagynénje öreg volt ugyan, de szenilisnek nem mondható. Hiszen a legújabb technika iránt is ér­deklődött, valószínű ezért vette meg a legújabb videokamerás riasztórend­szert . . . Nyilván feltűnt neki, hogy rendszeresen meglopják. És azt is tudta, hogy ki a tolvaj, ő azonban szinte gyermeteg módon örült annak, hogy a tolvajt csapdába ejtheti. Úgy látszik, maga nem nézte meg jobban a néni mennyezetre szerelt ventilátorait.... A rendőrtiszt elégedetten vigyorgott. — Ravasz boszorkány! — szaladt ki Anton száján a vélemény. — Így is lehet mondani zárta le a felfigyelő és odaintett egy rendőrt, aki­nél bilincs volt. — Megjegyzem, egy kissé lebecsülte magát. A mi munkán­kat azonban nagyon megkönnyítette az­zal, hogy nem sokkal a halála előtt be­kapcsolta a kamerákat. Hát akkor, menjünk, uram! Az RMSZ heti műsormelléklete III. ÉVFOLYAM 10. szám március 12. TESZT Hipr­otizálható-e? Válaszoljon az alábbi kérdésekre, lehet, hogy hasznát veheti tesztünk­nek: óvatosabban viselkedik majd a hipnotizőr­ képességgel rendelkező emberek társaságában. 1. Vonzza-e a jóga? 2. Tud-e lazítani? 3. Nehezen ébred-e? 4. Kellemesen érzi-e magát, miközben álomba merül? 5. Tud-e úgy hallgatni valakit, hogy közben nem mélyed bele a szavai­nak jelentésébe? 6. Előfordul-e, hogy valamilyen unalmas előadáson elalszik? 7. Szokott-e sírni egy-egy szomorú film nézése közben? 8. Gazdag-e a képzelete? 9. Szeret-e regényeket olvasni? 10. Képes-e leplezni a boldogságát? 11. Szégyenlős, gállásos-e? 12. Vannak-e kedvencei (énekesek, zenészek, színészek)? 13. Szórakozott-e? 14. Könnyen befolyásolható-e? 15. Nehezére esik-e visszautasítani valakinek a kérését? 18. Elpirul-e, zavarba jön-e, ha valamit rosszul csinál? 17. Vannak-e olyan személyek, akikben tökéletesen megbízik? ÉRTÉKELÉS: Ha több mint 12 kérdésre igennel válaszolt, önt nagyon könnyű hipno­tizálni. Ha 6—11 kérdésre válaszolt igennel, akkor csak bizonyos­ feltételek mel­lett hajlamos a hipnózisra. Ha ötnél kevesebb igenlő választ adott, önt nagyon nehéz hipnózisba ej­teni. K­eller Homoses ** J. WEBER AZ ÖREG HÖLGY CSAPDÁJA Dühösen csapta be az öreg kocsi aj­taját. A motor elsőre indult ugyan, de ez sem derítette jobb kedvre. Elege volt mindenből. Igaz, ismét sikerült el­csennie egy ezüst gyertyatartót, ezt, be­csapja a bizományiba és néhány napig éldegél az árából, de mi ez ahhoz az örökséghez képest, amire oly mohón vár?! Csak az öreg csaj, a nagynénje nem akar megválni tőle. Megmondta, hogy minden vagyonát ráhagyja, de mikor? És ma újabb bizonyítékát adta, hogy már szenilis: a hűvös novemberben ven­tilátorokat szereltetett a szobája men­­­nyezetébe! Neki viszont egy fillért sem adott. — Majd a halálom után. Az örök­séget­ ki kell érdemelned. Am­on — mondta prédikáló hangon. — Várj tü­relemmel. Nem akar többet várni. Bekanyaro­dott a város legmocskosabb utcáinak egyikébe; tolvajok, stricik éltek erre­felé és neki is itt kellett tengődnie, eb­ben a mocsárban. Abban bízott, hogy Izabella egyedül lesz, azazhogy nem lesz nála vendég. A hölgy a barátnője volt, esztendők óta. Aki, ha a foglalkozása felől kérdezték, azt szokta mondani, hogy modell. Má­sok azonban ezt nem így nevezték. A szobából kihallatszó horkolásból megtudhatta, hogy most is üzletfél volt nála. Mindegy, akkor is beszélnie kell vele. A pasas még két órát fizetett és most, alszik — mondta a nő rosszked­vűen. — Hát akkor dobd ki. Elutazunk. — Mi van, nyertél? — Majdnem — válaszolt Anton sej­telmesen. — Csak nem?! — Izabella biztos volt benne, hogy a válasz csak egyet jelent­hetett, a gyors meggazdagodást az örök­ségből. — Na, végre, eljött a pillanat — mondta lelkesen. — Még nem. Az öreglány nagyon szí­vós. Legalábbis testileg. Szellemileg azonban már haldoklik. Előrehajolt és suttogva folytatta: — Szükségem van rád és erre a kirándu­lásra. Az alibi miatt. Érted? Hát persze, hogy érti! Mindig mond­ta, hogy ideje lenne meggyorsítani a dolgokat, végtére is 36 éves és már fá­­rasztja ez a foglalkozás. Bár tudta, hogy nem lehet Anton törvényes fele­sége, abban bízott, hogy az örökségből ő is kiveheti a részét. Az egyik szálloda tökéletesen megfe­lelt az elképzelésnek. A parkoló is, ház mögül­­ volt egy másik kijárat is, így az átmeneti eltűnés nem okozhat gondot. — Ma már nem hagyjuk el a szobát — mondta jó hangosan a portásnak. — Küldessen fel valami harapnivalót, le­gyen szíves. Amikor a küldeménnyel kopogtattak, Anton már pizsamában nyitott ajtót. A pincér nyugodalmas jó éjszakát kívánt nekik. Anton gyorsan felöltözött és kilopako­dott. Tehette, mert az éjszakai portás olyan hangosan bőgette a tévét, hogy észre sem vette a kocsi indítását. Ötperces krimi kicsit sajnálta a nagynénjét és úgy döntött, hogy nem fogja hagyni sokáig szenvedni. Kilenc órakor a nappaliban még égett a villany. Habozott. Úgy tervezte, hogy álmában intézi el a dolgot. Hát persze, ezek az öregek már álmatlanságban szenvednek. „Nem is élet ez már, túl a nyolcvanon“ — gondolta. Vagyis ő csak megváltja a szenvedéstől. Alig fél óra múltán újból a kocsiban ült. Szinte hihetetlen, hogy milyen gyorsan túlesett rajta. A néni az egyik ventilátor alatt ült és láthatóan meg­örült a látogatásnak. Aztán kiment a szobából. És ezzel alkalmat is adott az unokaöccsének, hogy megtegye a szük­séges előkészületeket. Amikor vissza­(Folytatása a Wik­. oldalon)

Next