Romániai Magyar Szó, 1993. március (5. évfolyam, 967-992. szám)

1993-03-13 / 977-978. szám

ROMÁNIAI ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP — BUKAREST NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL BIZALMUNK A MÉRLEGEN A pénteki lapokban ujjong némely újságíró: megvan a kormánnyal szembeni bizalmatlansági indít­vány, éljen a demokrácia! Ez az első komolyabb demokratikus lépés, mióta európai útra fordult szekerünk stb., stb. Igen, végül is a parlament elé citált kormányjelentés és -program az ellen­zék parlamenti képviselőitől megkapta azt, amit korábban különböző utakon­­módokon már beígértek nekik! Csütör­töki válaszaikban a miniszterek nagy része megpróbálta, ha nem is vissza­verni, de kivédeni a támadásokat, úgy ítélvén meg az­ ország általános helyze­tét, mint amiért nem kell különöskép­pen aggódni; legalábbis szerintük any­­nyira azért nem, hogy a kormány kény­telen legyen fogni a kalapját és jószán­tából leköszönni. És akkor a román ellenzék nagy alakja, a szerénységéről és gerinces tar­tásáról közismert Corneliu Coposu sze­nátor, a Nemzeti Kereszténydemokrata Parasztpárt elnöke, akit politikai ellen­lábasai minden áron próbáltak meg­akadályozni a felszólalásban, végül is kimondta a bűvös szót, amit­­majd­­­mindenki várt: az ellenzék benyújtja bizalmatlansági eljárását a kormány ellen. Hiába a gúnyos megjegyzések, hiába a jogászi észfacsarintás lebeszélési kí­sérlete, az ellenzék hosszas viták után végre elszánta magát: lépnie kell vala­mit. Igaz, mérlegelnie kellett, vajon éppen ez az a pillanat, melyben élni kell az alkotmányos bizalmatlansági el­járás oly ritkán felhasználható jogával (mintha a népmeséi három jókívánság felélési lehetőségeit latolgatták volna aggodalmasan), de végül is majd min­­den pártban megszületett a végső kon­szenzus: egy, a kinevezése óta szinte tehetetlenségre ítélt — de arra szokott is! — kormánygarnitúra tetteit nem lehet szó nélkül hagyni a történelem előtt. Még ha az egyszerű többségi sza­vazat majd­nem az ellenzék oldalára billenti a döntés mérlegét (amit a par­lamenti erőviszonyokból szinte előre látni lehet), a közvélemény végre tu­domást szerezhet arról, hogy az ellen­zéki képviselőket nem dísznek küldték a parlamentbe választóik. Közös fellé­pésük nyomán, csütörtök éjszakára ké­szen állt a hivatalos beadvány, amelyet sikerült szövegében is egyeztetni az ellenzéki pártokkal. Az RMDSZ javas­latára (akit Verestóy Attila szenátor képviselt) sikerült elfogadtatni egy olyan passzust, mely a bizalmatlansági indítvány egyik okaként a kormány nemlétező kisebbségpolitikai koncepció­ját jelöli meg. Végül is, hiába a kormánykoalíciós berzenkedés az ellenzék, merészségen, hiszen nem tettek egyebet,­­mint éltek alkotmányadta jogukkal, amit a több­ség — nagyjából ugyanaz, aki most ber­zenkedik — számára nagy ovációval megszavazott. És az ellenzéknek nem kimondott célja megbuktatni a kor­mányt. Hiszen ha erre építene, elég lenne kivárnia a májust, amikor a kormányprogram szerinti árkiegészíté­sek megszűnte utáni elégedetlenség, tö­meghangulat valósággal a hátára vesz majd azokat, akik mostanig bírálták a kormányt. Ha csak az lenne a cél, hogy ki ül a nyeregben, az ellenzék biztosan így járt volna el. De jó, hogy ezúttal sikerült — annyi történelmi kudarc és kompromisszum után — végre távo­labbra látni a saját orránál, s jó, hogy e felismerésben az RMDSZ-ben méltó partnerre találtak. Bizalmunk kerül mérlegre a törvény megszabta időpontok letelte után a parlamentben. No és demokráciaigé­nyünk, amiről — véletlen? vagy még­sem? — épp e napokban készített lát­leletet az Európa Tanács két jelentéste­vője.. CSEKE GÁBOR Napról napra MEGÉLNI A statisztikai hivatal adatai szerint tavaly a reálbér 15 százalékkal csök­kent, a fogyasztási cikkek árai 199,2 százalékkal emelkedtek. Ha a különbözetet átszámítják lejre, a kapott összegből talán meg lehetne élni. SZÁSZ JÁNOS • Mit tartalmaz a kiegészítő jegyzőkönyv­­javaslat? • Mint a tengerből kiemelkedő korall­­sziget • Vállalja-e Jelcin a kockázatot? • A bástyákon túl pusztul a táj • A negyvennyolcadik óra koldulásai Annak, amiről most szólni szeretnék, java része már rég megfogalmazódott bennem. Kisebb hányada új keletű olvas­mányélményeimből és saját megélt ,,bú­­songásaimból“ táplálkozik. Hogy mindjárt az olvasmányaimnál maradjak, érdekes volt összevetni Varga Gábor cikkét az RMSZ-ben (A hétköznapok vizsgái) Ugry Károly temesvári olvasó levelével, mely az Erdélyi Naplóban látott napvilágot. Időrendben az Ugry Károly levele a ko­rábbi. Olvasván, megütköztem világvégi pesszimizmusán — ami a romániai ma­gyarság teljes kulturális „elbárgyulását“ vetíti elénk —, de sajnálatos módon be kellett vallanom magamnak, hogy nagyon sokban igaza van. Jobban mondva, teljes mértékben igaza van, csak talán a megfo­galmazás mellbevágó keménysége riasz­tott egy pillanatra. Pár nappal később találkoztam Varga Gábor „harcra buzdító“ írásával és még jobban elkeseredtem. Mert Vargának is nagyon igaza van, buz­dítása valóban a negyvennyolcadik óra már-már elhaló kondulásai közepette pró­bál serkenteni. Kiragadva írása lényegét, tulajdonképpen a különböző rendű-rangú helybeli RMDSZ-vezetőkhöz és önkor­mányzati képviselőkhöz szól. Hogy a há­roméves hőskorszak alapozása után, most már szervezettebben és elhivatottságunk­ból erőt merítve, gyakorlati tervek konok véghezvitelével folytassuk a magasabb rendű harcot. Mert ezt várják el tőlünk azok, akik bizalmukat és egyben remé­nyeiket bel­énk helyezték. Itt következnek hatványozott és sokféle irányból előtoluló kétségeim. Mert több irányból jövő és ha­tó, de végül is egymásra tevődő, egymást szerencsétlenül gazdagító jelenségről van szó. A paletta nagyon színes. És főleg a sötétebb árnyalatok uralják. Valóban: ki tudja, mit igényel tőlünk a romániai ma­gyarság és hogy egyáltalán igényli-e? Vagy, hogy tőlünk igényli-e? Nem pont saját köreinkben vívunk — egyre gyak­rabban — szélmalomharcot? Itt jön be ugyanis a képbe az Ugry Károl­yok véle­ménye. Mert, általában véve úgy igaz: a romániai magyarság a sok évtizedes, tu­datosan butító, elsorvasztó, beolvasztani kívánó politika eredményeképpen, mára már egy nagyon elfásult, a kultúrával nem sokat foglalkozó, a létért való küzdelem­ben „edződve“ csupán egyéni érdekeiért hadakozó társadalommá alacsonyodon. Ezt a jellemzést Adonyi Nagy Mária is megadta Kisebbségi háromszög című írá­sában, melyre tulajdonképpen Ugry Ká­roly reflektált. De Adonyi kitágította a kört, a jellemzést, a jelenlegi hivatalos román politika ténykedései ránk nézve éppen annyira (vagy még inkább) káros voltának megemlítésével, mely ténykedé­sek további és állandó elsatnyulásunk malmára hajtják a vizet. De még azt is kifejtette, hogyan látnak minket a külföl­diek, mi a rólunk alkotott sommás véle­ményük? Ez sem egy rózsás kép, de — sajnos — szintén igaz. És tovább „söté­tített“ az RMDSZ „elit“ berkeiben dúló torzsalkodás, személyeskedés felemlítésé­vel, mely téma már egy túlrágott csont, de — kénytelen vagyok ismételni — ez is igaz. Mindehhez, a szomorúbbá már aligha varázsolható jellemzéshez, most ide­igü­­gyesztem saját, újabb kori aggodalmai­mat is. Persze, ezek sem teljesen újak, de úgy veszem észre, mostanában kezde­nek látványos evidenciává válni. Akasztó­fahumorral, talán úgy is fogalmazhatnék, saját, privát nyomorom könnyebb meg­élése érdekében filozofálgatok. Hiszen ma­gam is benne vagyok nyakig a zavaro­dott lelkiállapotban. A nosztalgikus első pillanattól kezdve „bedobtam magam" az RMDSZ mélyvizébe, és mind a mai na­pig ott kapálózom. Pedig valamikor még vízilabdáztam is. Erről jut eszembe a két helyzet közötti leglátványosabb kü­lönbség: akkor volt egy csapat, ma meg „kellene“... És ez a legtöbb medence háza táján így igaz. Ide jutottunk. A fü­lemben cseng egy nagykárolyi, idős értel­miségi — a szó legigazibb értelmében — úriember elhaló hangon rebegett felis­merése: „Hát mi nem vagyunk jobbak?" Lajos, nem. Két-háro­ttz ember végzi a munkát a több ezres tagságú, különböző helyi RMDSZ- szervezeteknél is (hozzátéve, hogy gyak­ran e két-három személy egymáshoz fű­ződő viszonya sem éppen felhőtlen ...). A választmány többi tagja már nagyrészt csak papíron szerepel és még ez a job­bik eset. Mert ha időnként „belelendül­nek“, csak még több kalamajkát okoznak, ha lehet, még jobban megkeserítve a min­dennapi taposómalomban, másodállásban teljesen elrongyolódott idegzetű vezető életét. Ez az az evidencia, melyre végül is utalni szeretnék. A hőskorszakot végig­élt helyi vezetők mára már nagyon el­fáradtak, belefáradtak, idegileg kimerül­tek. Nem véletlen, hogy egymás után hal­lani lemondásokról, visszavonulásokról. Nem is tagadom, magam is foglalkozom a gondolattal. Ilyen esetekben megint nagyon érdekes a kollégák hozzáállása. Egy részük megszeppen (az elején mind­egyik), maradásra bír, vagy ellenkezőleg, azt a vádat kezdi hangoztatni, hogy: . ez nem megoldás, így könnyű, csak egysze­rűen lelépni, hol a felelősségtudat... A teljesen kifeküdt korifeus pedig azzal vág vissza, hogy: sebaj, itt vagytok ti, vagy az egészen új gárda, mely biztos lesben áll valahol, csak a búvóhelyét nem ismerjük. A helyzet nagyon aggasztó. Nemrég vi­rágzó helyi szervezetek (akár megyeiek KADAR FERENC (Folytatása a 7. oldalon) Támogatják Románia kérelmét TEODOR MELESCANU BONNI TÁRGYALÁSAI Németország és Románia egyet kíván érteni annak érdekében, hogy ne érje sé­relem a Szerbia ellen meghirdetett ENSZ-embargót — kommentálja a buda­pesti rádió bonni tudósítója Teodor Me­­lescanu román külügyminiszter bonni lá­togatását. A román külügyek vezetője megállapodott német kollégájával, Klaus Kinkénel, hogy létrehoznak egy Duna munkaközösségi csoportot, amely a korlá­tozó rendelkezések érvényesítésének mód­jával foglalkozik majd. Ehhez Németor­szág minden segítséget megad — mondta Klaus Kinkel. A német külügyminiszter megígérte továbbá kollégájának, támogat­ják Románia kérelmét, hogy vegyék fel teljes jogú tagként az Európa Tanácsba. Kinkel egyetértően szólt arról az igényről is, hogy Románia tovább közeledhessen az európai gazdasági és biztonsági intézmé­nyekhez. Teodor Melescanu találkozott továbbá a külföldi segély politikájáért felelős német miniszterrel, aki pedig azt fejtette ki neki, hogy a német kormány véleménye szerint nagyon fontos lenne a haladás a romániai politikai és gazdasági reform útján. Ezt a német politikus nem úgy általában han­goztatta, hiszen tavaly 100 000 román ál­lampolgár érkezett új menekültként Német­országba, ami az itteni politikusok véle­ménye szerint azt jelenti, hogy odahaza nem láttak maguk előtt bíztató jövőt. NÉPKÉPVISELŐI KONGRESSZUS Jelcin elhagyta az üléstermet Szerdán, a Népképviselői Kongresszus második napján az ITAR-TASZSZ jelen­tése szerint Borisz Jelcin megnyitó beszé­dében hangsúlyozta, hogy csakis az álta­lános szavazással megválasztott elnök ké­pes meghozni a reform s­zeréhez szüksé­ges kemény, de szükséges intézkedéseket. Szerinte a jelenlegi kritikus helyzetből való kilábalásra két lehetőség kínálkozik: vagy nemzeti konszenzus, vagy konfrontá­á­ció és szakadás. A konszenzus érdekében akár az április 11-re kitűzött népszavazás elhalasztásába is belemenne. Javaslatát azonban a képviselők elvetették, és túlnyo­mó többséggel megszavazták az első olva­sásban előterjesztett határozati javaslatot, amely hatálytalanítja a múlt év decembe­ri kongresszuson létrejött alkotmányos megegyezést, tehát az elnöknek megszava­zott különleges meghatalmazást, s a nép­szavazást is. Péntekre tervezték bizonyos módosításokkal újra a képviselők elé ter­jeszteni a határozatot, végleges elfogadás­ra. A szerkesztőbizottság,, hogy némi elég­tételt adjon Jelcinnek, elfogadta két kompromisszumos javaslatát. Az egyik értelmében a parlament a kormánnyal egyetértésben adminisztrálná az állam­­igazgatást, a gazdasági és válságmegelőzé­si programokat, a másik szerint a kor­mány hagyná jóvá az elnöki vagy parla­(Folytatása a 2. oldalon) ( Postacím: Redactia ,V . ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ II) sorozat 79776 Bucuresti 33, 977-978., Szám­­! I Piata Prései .ibere 1., • I sector 1. 1993. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ ,­­ szerkesztősége március 13—14., I 79776 Bukarest 33, 1 1 kerület (4 + 4) 8 oldal Üzenetrögzítő szolgálatunk . . . • !! telefonszáma: 618 03 02 óra25le)­íj Telefax: 618 15 62­0­­ Telex: 10315-TRANS-R szombat-vasárnap ! Szabad Sajtó tér 1., i 1848 - MÁRCIUS TIZENÖT - 1993 REMÉNYIK SÁNDOR Erdélyi március Egy tizenötös szám. És március: Az első tavasz-hónap közepe. Kimondottam így egyszerűen: Ne féljetek, ne féljen senkise. Ne féljetek, nem tüzesednek át Halk hangolás után a vers­sorok, Nem temetni és nem lázítani, Csupán figyelmeztetni akarok. Oly csendben nő a versem, mint a fű, Úgy duzzad, mint a rügy duzzad a fán. Nem szavalok, - szavaltunk eleget, - Nagyon sokat - március idusán. Volt egy tanítóm akkor, - igazi, Nagy nevelő, - gyökérig leható. Ő mondta: csak úgy ünnep ez a nap, Ha munkát s­imát összefoglaló. Magányos hangját zsivaj nyelte el. — Lavina dörgött. Most,­­ a kő alatt Számunkra csak csendes növekedés. Valóban: munka s imádság maradt. De szárny kell munkához s imához is! ‘ Szárny, mely röpít s forrás, mely enyhet ad. Tört szárny, beomlott kútfő, — mégis élet, Mégis üdvösség az a régi nap. Testvér, látod: én nem járok tilosban, De te is hidd: nem tilalmas dolog Megsimogatni otthon a fiókban Egy poros, régi, kicsi szalagot­ , Aztán­­ menni a hétköznapok útján, Császárnak megadni, mi az övé, S maga részét minden hatalomnak,­­ De Istennek is, ami Istené, 1931. március 10. HÚSVÉTI ELŐZETES (Telefaxon) — A tavalyhoz és tavaly­előtthöz hasonlóan a szükséges előintéz­­kedéseket most is­­idejében tette meg a szatmárnémeti RMDSZ, hogy ,,húsvétiét, fő“ kérdését méltányos módon oldhassák meg a vállalatok a megye valamennyi dol­gozója számára­: már februárban levelet intézett a prefektúrához, a megyei és vá­rosi tanácshoz, a szakszervezetekhez és a megye tíz nagyvállalatához, fölkérve őket, tegyék lehetővé, hogy a római és görög­­katolikus, református, baptista dolgozók is munkaszüneti nappal ünnepeljék meg az április 12-re eső húsvéthétfőt, miként az­­ ortodox vallásúak, akiknek a szünnapot április 19-én a törvény biztosítja. Szüksé- l ges idejében intézkedni, hogy esetleg a­­ vállalatok a szünnapért előre dolgozhassa­­­­nak. Azért adjuk mi is idejében közre a­­ hírt, hogy felhívjuk­ más megyék figyel-­l­mét is, ám remélhetőleg a kérdés idővel országos gyakorlattá válik, s a méltányos­ság és egyenjogúság jegyében törvényerő­re emelkedik. (Gál Éva Emese) AKIK A LEGTÖBBET TETTEK ÉRTÜNK (Telefaxon) — A Szent-Györgyi Albert emlékplakett kiosztására alakult bizott­ság március 10-én számolta meg a Lakos­ságtól és intézményektől beérkezett sza­vazatokat, melyek az erdélyi magyarságért és az ország demokratizálásáért legtöbbet tevékenykedő személyiségeket voltak hi­vatottak kiválasztani. Ezek alapján az idén Szent-Györgyi Albert emlékplakettel tünteti ki a Társaság Merk Mihály atyát, a Szent Család templom plébánosát az if­júság hitéletében kifejtett erkölcsi nevelő­­munkájáért, Varga Attila parlamenti kép­viselőt, az erdélyi magyarságot szolgáló politikai és publicisztikai tevékenységéért, Ligeti L. Zoltán ny. irodalomtanárt, a Kölcsey Kör elnökét, aki egész életével Szatmárnémeti kulturális felemelkedését szolgálta és az Északi Színház Magyar Társulatát, amely „erős vár“-ként állt anyanyelvi kultúránk szolgálatában. A Szent-Györgyi Társaság, kitüntetését (kü­­löndíját) dr. Vörös Gabriella bőrgyógyász nyerte el, orvosi tevékenysége mellett vallási, erkölcsi­ és egészségügyi nevelő­munkájáért . A díjak ünnepélyes átadá­sára március 15-én kerül sor, a forradal­mi versösszeállítás után, az Északi Szín­házban. (Gál Éva Emese) FÜSTBE MENT TERV (Üzenetrögzítőn) — Kudarcba fulladt és szalmacséplésnek bizonyult a háromszé­ki pártszervezetek újabb egyeztetési tár­(Folytatása a 8. oldalon) Milosevics mossa Csütörtökön Párizsban, az Elysée palo­tában másfél órás eszmecsere zajlott le a boszniai helyzetről a békeközvetítő Cyrus Vance és David Owen, Francois Mitter­rand francia köztársasági elnök és Roland Dumas francia külügyminiszter, valamint Szlobodan Milosevics szerb elnök között. Milosevics, akinek befolyására partnerei építettek, a budapesti rádió szerint, sem­mire sem kötelezte el magát. Nem kíván ugyanis nyomást gyakorolni a boszniai szerbekre, hogy elfogadják a Bosznia-kon­­ferencia két társelnökének békejavasla­­tait. Milosevics közölte, hogy a térkép, amely tíz önálló tartományra osztaná fel­­ Bosznia-Hercegovinát, nem é­rnti Belgrá­­dot. Ez a boszniai szerbek ügye, akik vagy elfogadják, ha akarják, vagy nem. Az e­­gyetlen eredmény, hogy Milosevics azon­nali fegyverszünetre szólította fel a szem­ben álló feleket arra az esetre, ha újra­kezdődnek a béketárgyalások. A­ BBC tu­dósítása szerint azonban Milosevics köte­lezettséget vállalt arra, hogy befolyását latba vetve meggyőzi a boszniai szerbek vezetőit: vegyenek részt New Yorkban a jövő heti béketárgyalásokon. Lord Owen véleménye, melyet ugyancsak a BBC idéz, az, hogy Párizsban történt némi haladás. Mitterrand elnök figyel­meztette Milosevics elnököt, hogy draszti­kusabb nemzetközi intézkedéseket kockáz­tat országa ellen, ha a boszniai szerbek elutasítják a Boszniát tíz félautonóm tar­tományra osztó béketervet. A jugoszláv hadsereg vezérkari főnöke megerősítette, hogy­ nem akarnak hadba lépni Boszniában, már csak azért sem, mert a boszniai szerbek jól használják a szövetségi hadsereg által hátrahagyott fegyvereket. Zsivota Panics úgy nyilatko­z Folytatása a 2. oldalon) Körös Kazángyártó és Gépipari Kft. szén és gáz­tüzelésű kazánokat gyárt 12-116 KW teljesítmény­­ben.A kazánok rendelkeznek romániai forgalmazá­si engedéllyel és szervízhálózattal. Forgalmazóink Romániában: DITAR Rt. - Arad AUSTROMERA kft. - Bukarest PROSECOM kft. - Székelyudvarhely PHOENIX Rt. - Csíkszereda NOVOCOM Kft. - Nagyvárad Ajánlunk még gázkészülékgyártóknak,-javítóknak, -forgalmazóknak általunk gyártott termoelemeket, amelyek a gázkészülékeket gázkimaradás esetén biztonságossá teszik. Kazánjaink jellemzői: kényelem,tisztaság,bizton­ság, megbízhatóság, esztétikus kivitel, automatikus üzemmód. Keresse a KÖRÖS Kazán termékeit! Címünk: 566p Békéscsaba,Sallai u. 34.sz. Tel.: 36-66-445-645 Fax: 36-66-441-607. (B 75)

Next