Romániai Magyar Szó, 1993. március (5. évfolyam, 967-992. szám)

1993-03-16 / 979. szám

Romániai Magyar Szó 2 Boszniai béketerv SZETBEGOVICS KÉSZ AZ ALÁÍRÁSRA Bosznia parlamentje, kormánya és elnöksége szombaton és vasárnap ülést tartott Szarajevóban, hogy megvizsgálja a New Yorkban zajló nemzetközi béketárgyalásoik stádiumát és döntsön arról, milyen mandátummal vegyen részt atovábbiakban Alija Izetbegovics elnök a héten folytatandó tárgyalásokon. Hivatalos körök bejelentették, a szerb erők szombaton 60 parlamenti képviselőt akadályoztak meg abban, hogy eljusson Szarajevóba. A Reuternek adott nyilatkozatában a köztársaság alelnöke kijelentette: ezzel is a békefolyamatot akarják megzavarni, és akadályt gördíteni Alija Izetbegovics New Yorkba utazása elé. Ennek ellenére a résztvevők vasárnap megállapodtak abban, hogy Izetbegovics elnök elutazik New Yorkba, ahol részt vesz a 11 hónapja tartó bosznia-hercegovinai véres harcoknak véget vetni hivatott tárgyalásokon, és csekély módosításokkal elfogadja a Vance-Owen féle béketervet, jóllehet bírálta amiatt, hogy megfosztja Boszniát az egységes hadseregtől. A France Presse értesülése szerint Izetbegovics ma utazik New Yorkba. Az Egyesült Államok képviselője a béketárgyalásokon, Reginald Bartholomew úgy értesült, hogy a boszniai szerbek vezetője, Radovan Karadzsics szintén New Yorkba utazik, de ott lesz a megbeszéléseken Vladiszlav Jovanovics jugoszláv külügyminiszter is. Bartholomew a CNN tévéállomásnak adott interjúban ismertette értesüléseit, melyeket átvett a belgrádi rádió is. Bartholomew egyben kijelentette, hogy az ENSZ-nek eltökélt szándéka szigorú szankciókat alkalmazni és diplomáciailag elszigetelni bármelyik hadban álló félt, amennyiben nem hajlandó véget vetni a konfliktusnak. A béketárgyalások folytatásával kapcsolatos hírek olyan momentumban érkeznek, amikor Kelet-Boszniában súlyosbodik a helyzet. Egy segélykonvojokat kísérő brit alakulat parancsnoka szerint a szerbek bevették Konjevics Poljét is, és Philippe Morillon tábornok, a boszniai ENSZ-erők parancsnokának felhívása ellenére folytatják offenzívájukat. Morillon tábornok egyébként néhány napja Szrebrenicában tartózkodik, ahol önszántából létesített hadiszállást a városházán, melyen az ENSZ zászlaja lobog, s mint a France Presse jelenti, innen próbálja megszervezni a lakosság segélyezését. Mint mondta, addig marad a városban, amíg megérkeznek a segélykonvojok, és elhárul a szerb támadás veszélye. Egyébként Morillon kifejezett kérésére az amerikai repülőgépek vasárnapra virradó éjszaka is Szrebrenicának dobták le segélycsomagjaikat, mintegy 43 tonna élelmet és egyebeket. A két háborús bűnös Szarajevóban folyó perén az egyik vádlott, Boriszlav Jerak minden megindultság nélkül, teljes hidegvérrel mondta el, miként erőszakolt meg társaival együtt muzulmnán nőket, akiket aztán legyilkoltak. Teljes szakadás Moszkvában? Négynapi heves vita után Moszkvában véget ért a Népképviselői Kongresszus rendkívüli ülésszaka. A Kongresszus döntéseivel megnyirbálta Borisz Jelcin elnöki hatáskörét egyebek között azzal, hogy a törvényhozó testületet felruházta az elnöki rendeletek megvétózásának jogával. Ugyanakkor hatálytalanította saját korábbi döntését egy népszavazás megszervezéséről a törvényhozó és a végrehajtó testület közötti hatalommegosztásról. Borisz Jelcin, aki egyébként nem volt jelen az utolsó nap munkálatain, bejelentette, hogy ennek ellenére valószínűleg április 25-én megszervezi a maga népi konzultálását, melynek nem ad kötelező jelleget. Arra akar választ kapni, hogy a választótestület elnöki vagy parlamentiköztársaságban kíván-e élni, és hogy legyen-e joguk az orosz állampolgároknak, a földtulajdonhoz. A Kongresszus befejezéseként nagy szótöbbséggel nyilatkozatot fogadtak el, amelyben alkotmányellenesnek bélyegzik Jelcin elnöki rendeleteinek egy részét, magát Jelcint politikai kalandornak nevezik, s kijelentik, hogy a Kongresszusnak amely megpróbálta megerősíteni a demokráciát és alkotmányos rendet, sikerült megmentenie Oroszországot a káosztól és a széthullás tragédiájától.. A képviselők úgy döntöttek, hogy azokat a kérdéseket, amelyek megvitatására nem kerülhetett sor, terjesszék a Legfelsőbb Szovjet Felé megvizsgálás végeit. E Ezek között szerepel az a javaslat, hogy a televíziót, valamint az ITAR—TASZSZ hírügynökséget helyezzék parlamenti ellenőrzés alá, továbbá, hogy írjanak ki előrehozott parlamenti és elnökválasztásokat. Zárszavában Ruszlan Haszbulatov, a törvényhozó testület elnöke kijelentette: az ülésszak legfőbb eredménye az a döntés, amellyel megerősítették a jelenleg érvényben levő, még 1977-ben, a Brezsnyev-korszakban elfogadott alkotmányt. A Jelcin személye körül támasztott politikai bizonytalanságot ellensúlyozni látszik egyfelől az elnök belföldi népszerűsége, másfelől a külföldről érkező rokonszenv- jelzések. Oroszország legnagyobb szénmedencéjéből, Kuzbasszból a bányászok táviratban kérték fel az általános szavazással választott elnököt, Borisz Jelcint, tegyen döntő intézkedéseket Oroszország gazdasági és politikai helyzetének stabilizálására, és teljes támogatásukról biztosítják politikájában. Washingtonban Clinton elnök ismét kiállt Jelcin gazdasági reformpolitikája mellett. Hasonló jelzéseket kapott az orosz elnök Londonból. Hongkongban pedig a hét legfejlettebb ipari ország kormányképviselői juttatták kifejezésre országaik szolidaritását. A hetek képviselőinek Borosz Fjodorov orosz miniszterelnök-helyettessel lezajlott találkozója után Macura japán külügyminiszter-helyettes kijelentette: a GS 7-nek elhatározása tovább támogatni az oroszországi reformfolyamatot. Fjodorov pedig úgy nyilatkozott, hogy az orosz kormány nem változtat politikáján, hanem továbbviszi a reformfolyamatot. A Népképviselői Kongresszus rendkívüli ülésszaka, a Ruszlan Haszbulatov parlamenti elnök és Borisz Jelcin, az Orosz Föderáció elnöke között immár hosszú ideje dúló hatalmi harc , újólag erőteljesen Oroszországra irányította a nemzetközi közvélemény figyelmét. A jogállam megteremtése, a piacgazdaság bevezetése, a demokrácia térhódítása ebben az országban is rengeteg bonyolult problémát vet fel. Az alakuló demokráciának, az átmeneti időszaknak megvannak az árnyoldalai. Ma kezdődő cikksorozatunk célja, hogy más-más szerzők szemszögéből bemutassunk néhányat a vadhajtások, az átmenet árnyoldalai közöl. Alábbi, első cikkünket a VASÁRNAPI MAGAZINból vettük át. A metálszürke Volvo ajtói kitárulnak és a szmokingos, selyemsálas fiatalember még fiatalabb barátnőjével kilibben. A legújabb kaszinó, az Ukrajna szállóbeli Társ felé tartanak. Az ajtónállók ismerősiként üdvözlik őket. Az egyik legdrágább moszkvai piacon, a Cserjomuskin rövid bőrkabátos férfiak csoportja sétál. Ők a főnökök, slepp kíséri őket. Akik „nem valók ide“ — értsd: házikertjük termését idehozó idős nénik —, azok hamarosan a rendőr egyetértésével (aki láthatóan benne van a maffiában) kívül találják magukat. Még a piac környékéről is elzavarják őket. Az irreálisan magasra tartott árakhoz elemi érdekük fűződik a piacokat uraló dúsgazdag embereknek. Ha senki nem vásárol belőle, akkor is kétezer rubel egy kiló banán. Szegfűből a legolcsóbb 100—150 rubel között van — természetesen egy szál. A rubelműliók dollára váltódnak át pillanatok alatt — a dollárok pedig napok múlva már a moszkvai külföldi áruházak bankszámláin pihennek — egy időre. A konvertibilis valutáét árusító boltok vevőinek zöme orosz. Rejtély, hogy honnan teremti elő a fiatal lány a 300 dolláros ruhára való pénzt , de úgy válogat a Berjozkában, mintha csak egy zöldségboltban lenne. Persze, „szponzor“ kérdése az egész. Mára kialakult,az orosz nagyvárosokban egy újgazdag réteg. Vállalkozók, maffiózók, tőzsdebrókerek, kereskedők, külföldi cégeknél dolgozók — több ezer ma már a vegyesvállalatok száma —, krupiék, manökenek, butikosok — no, meg az eddig is magas jövedelmű színészek, külföldre sokat utazó élsportolók, nagy nyugati cégek oroszországi képviselői tartoznak ide. Milliomosnak lenni nem nagy kunszt, hiszen egymillió rubel ma annyit ér, mint két éve tízezer. Sok a látszatmilliomos. Jelena Jakovleva, a legdivatosabb moszkvai színésznők egyike, csak kinézésre milliomos. Férje is jól kereső színész, de egyelőre csak egy cocker spánieljük van, társbérletben laknak. A spekulációt ma dicséretes kereskedelmi munkának tekintik, ami után a magánvállalkozó adózik. Holott leginkább azt árulja többszörös áron, amit két hete vett valamelyik állami áruházban. Ezt hajdanán tíz évvel büntették. Ma is érvényes a paragrafus, de nem tartják be, hiszen akkor fél Moszkvát letartóztathatnák. Köztudott, hogy az új vállalkozások összefonódnak a bűnözéssel. Az adócsalás, az árucsempészés, a fekete valutaváltás, a prostitúció, a zsarolás, a megvesztegetés — szerves alkotórésze az új orosz vadkapitalizmusnak. Ma már nem kell szégyellni, ha valaki tehetős — előbukkantak egyik napról a ÚJGAZDAGOK másikra a régóta rejtegetett családi ékszerek, a nercbundák. És ahogy megjelent az új réteg, úgy teremtődtek meg a nekik szánt áruk és szolgáltatások, s másolták, le hetek alatt a nyugati, tehetősek szokásait. Pizzériák és szoláriumok, dollárért dolgozó masszázshölgyek, szabóságok, rengeteg áruház és étterem kezdte kínálni méregdrágán a szépséget, a jólöltözöttséget, az élvezetet, a különleges ételeket és italokat, a játék örömét, a szép autók varázsát, a turistairodák a luxusutakat. Az autószalonok és lerakatok minden típusú és évjáratú kocsit előteremtenek néhány nap alatt. Akkora felfutása, sehol nincs a nyugati luxusautók forgalmának, mint a FÁK térségében. De , ha nem venni akarsz kocsit, csak bérelni, azt is megteheted. A milliomosok sarjai Lincoln Continentalon mennek esküvőre. Az utcai bódékban sokféle pezsgő kapható — kétezer rubelért német, ezerötszázért magyar. Egyelőre kevesen vannak, akik ne fogyasztásra költenék pénzüket. A befektetési tanácsadók és hasznos ötleteket nyújtó ingatlanügynökségek korszaka csak ezután következik. A privatizációval egyelőre csak a részvénytársasággá lett vállalatok foglalkoznak. Papíron lehetséges, hogy az alkalmazottak kezében legyen volt cégük részvénypakettjének egy része — és gyakorlatban is találni erre olykor példát, de ettől még nem érzik gazdagnak magukat, hiszen a részvényekért nem vásárolhatnak az üzletekben Újgazdagnak lenni jó Oroszországban. Máshol sem rossz persze, de itt léptennyomon érzi valaki, ha tehetős: a hajdani zárt állammonopolista birodalom az ő kedvéért született újjá és teremtette, meg a lehetőségét annak, hogy ha pénze van, mindent megvehet. Az a fiatal sác, aki öt éve még azt sem tudja, milyen ízű a whisky, most természetes hangon közli az árát a Chivas Regalr,a amelyet kis bódéjában árul, pontosan tudja, mennyi a heti rubelárfolyama az Este Lauder parfümnek és meg tudja különböztetni az eredeti tiszta selyem olasz nyakkendőt a hitvány utánzattól. A sznobok csak dolláros éttermekbe járnak vacsorázni (rubelért persze ma is körülményes), a húst és a gyerekjátékot ugyanúgy külföldi áruházban veszik, mint a norvég vagy francia ivóvizet, és a kiwit sem a piacon szerzik be. A soha igazán jól nem lakott, fogyasztásában mindig is gátolt nép szerencsés fiai most átestek az ellenkező végletbe. Milliók nyomorgása meg nem érdeke! ----,je------© RMSZ-FOLYTATÁSOS © RMSZ-FOLYTATÁSOS © RMSZ-FOLYTATÁSOS © RMSZ-FOLYTATÁSOS © RMSZ FOLYTATÁSOS © Az átmenet árnyoldalai Oroszországban Pénzre megy a játék — itt is FIATALÍTÁS ÜLÉSSZAKA PEKINGBEN Pekingben megnyílt az Országos Népi Kongresszus — a kínai parlament — 17 napig tartó ülésszaka, amely várhatóan megfiatalított kormányt állít az ország élére. Hivatalos sajtóbeszámolók szerint a Kínai Kommunista Párt fiatalabb személyekkel váltja fel Jang Sang-kun államelnököt és a Népi Kongresszus elnökét, Van Lit. A megnyitó ünnepségen a parlament ügyvezető elnöke kijelentette, hogy a Népi Kongresszus Kína számára kiváló időszakban ült össze. A nagyfokú gazdasági növekedésről Li Peng miniszterelnök is szólt beszédében. Egyúttal azonban figyelmeztetett arra, hogy az erősen megnövekedett hitelösszegek és a forgalomban levő nagy pénzmennyiség infláció veszélyét rejti magában. Ennek ellenére nem kérte ínségprogram elfogadását, amely csökkentené a gazdasági növekedés ütemét. Kongresszusi beszédében Li Peng az MTI szerint azzal vádolta a brit kormányt, nyugtalanságot igyekszik kelteni Hongkongban azzal, hogy politikai reformok bevezetését javasolja még mielőtt a gyarmat újból kínai fennhatóság alá kerül 1997-ben. Szerinte a javaslatok célja a hatalom sima átadásának meggátolása. SE KI, SE BE Bejelentése szerint az FBI nemigen számít arra, hogy belátható időn belül megadnák magukat a wacói Dávid-szekta tagjai , így hát a szövetségi ügynökök sem gondolnak a távozásra a magukat elbarikádozott vallásos fanatikusok közeléből. Az illetékesek feltételezik, hogy miután a magát Isten földi küldöttének tartó David Koresh 25 személyt, — zömmel gyermekeket — szabadon bocsátott, a farmon legalább még 105-en tartózkodnak, sokan sebesült állapotban. Ez utóbbiak között van állítólag Kpresh 18 feleségének egyike A NAGYVILÁG HÍRES . VIHAR UTÁN KŐGÖRGETEG Amint azt várni lehetett, kemény szóváltások, kölcsönös vádaskodások, ajtócsapkodások színhelye volt az elmúlt hét végén, négy napon át a rendkívüli nyolcadik népképviselői kongresszus, amely Moszkvában tartotta munkálatait. A tét roppant nagy volt: a több mint ezer fős szuperparlamentnek végső soron arról kellett döntenie, ki legyen az úr Moszkvában, az elnök és a mögötte álló kabinet, azaz a végrehajtó hatalom, avagy a törvényhozó hatalom, a parlament. Az egymással viaskodó két irányzat élén ismert és nagy befolyással rendelkező személyiségek állnak: Borisz Jelcin, az Orosz Föderáció 62 éves elnöke, aki 1991. június 12. óta tölti be ezt a tisztséget, illetve Ruszlan Haszbulatov, a parlament energikus, rendkívüli munkabírású elnöke. Azok a politikai elemzők, akik hajlamosak az Oroszországban, ebben a nagyhatalomban kialakult roppant bonyolult politikai, gazdasági, szociális képlet leegyszerűsítésére, azt állítják, hogy Jelcin mögött a piacgazdaságra való rátérés, a reformok eltökélt képviselői, Haszbulatov mögött pedig a visszahúzó, a konzervatív, a bal- és jobboldali szélsőségesek sorakoznak fel. Ennek a fehér-fekete képnek a kialakulását az is elősegítette, hogy nyugati vezető politikusok egyértelműen Jelcin mellett állnak ki (akárcsak hajdanában Gorbacsov mellett Jelcin ellenében). A valóságban a kép jóval árnyaltabb. A gazdaság kezelésének módozatait illetően csakugyan két változat ütközik meg egymással. Az egyik képviselői a gyors, radikális reformok, a privatizáció, a szigorú monetáris politika megvalósítását szorgalmazzák, a másik reprezentánsai a lassú, megfontolt haladás hívei a piacgazdaság felé állami árszabályozással, a kormány alárendelésével a parlamentnek. Ezen túlmenően a Jelcin és Haszbulatov közötti, immár hosszú ideje tartó kötélhúzásban, párharcban nyilván egyéni ambíciók, hatalmi törekvések is kitapinthatók. Mindkettő heves, lobbanékony vérmérsékletű, vodkát szerető politikai személyiség, aki csak végső megoldásként hajlik kompromisszumra. Hatalmas erőfeszítések árán, főleg a moszkvai puccs meghiúsításában játszott szerepe nyomán Borisz Jelcinnek sikerült gyökeresen megváltoztatni a róla korábban kialakult képet: fenegyerekből, lázadóból higgadt, érett, megfontolt politikussá vált. Ruszla Haszbulatov keménykezű, jó szervezői adottságokkal rendelkező személy hírében áll. Az Oroszország politikai életét figyelemmel kísérő elemzők egyetértenek azzal, hogy a mostani népképviselői kongresszuson Jelcin vereséget, sőt vereségsorozatot szenvedett. Az elnök táborához tartozók viszont hangsúlyozzák: egy csata elvesztése még korántsem jelenti magának a háborúnak az elvesztését. A harc ugyanis — igaz, más feltételek között — folytatódik. Abban ellenben már eltérnek a vélemények egymástól, ki mondja ki a végső szót ebben a küzdelemben (talán a kurbasszi bányászok egy bányászlátogatás alkalmával?), illetve milyen következményei lesznek, e harcnak. Három jellemző véleményt idézünk a sok közül. Szergej Sakhraj miniszterelnök-helyettes szerint „alighanem egy forradalom közelébe sodródtunk“. Nagyjából hasonlóképpen vélekedik az ellenzék egyik prominens személyisége, Szergej Baburin is, aki kijelentette: ,,Ha egy államban arról vitatkoznak, ki az erősebb, az elnök vagy a parlament, az illető államot polgárháború kirobbanása fenyegeti“. S mit mond minderről az utca embere? „A csúcson történő összecsapások olyanok, mint a magas hegyekben dühöngő viharok — mondotta egy idős moszkvai lakos a Reuter tudósítójának. — Bár fent tombol a vihar, lent ezt nem lehet érezni, ám később a lezúduló kőgörgeteg a lentieket sújtja, azok fejére hull“. Az egyszerű emberek tehát aggodalommal figyelik az események alakulását. Annál is inkább, mivel az új orosz alkotmányos rend megteremtéséért folyó harc kimenetele még nem dőlt el. SZÉKELY LÁSZLÓ „NÁLUNK NINCS NACIONALISTA VESZÉLY“ Ezt állítja Vladimír Meciar szlovák miniszterelnök abban az interjúban, amelyet Xavier Gautier készített vele a Le Figaro című francia lap számára. Szlovákia 600 ezer magyarja azonban aggódik. Január elseje óta az ország független, ötmillió lakójával feleakkora népességű, mint cseh szomszédja. A populista Vladimír Meciar minden jel szerint vaskézzel akarja kormányozni országát. A Szlovák Köztársaság születésével egy álom valósul meg? — Függetlenségünket Csehszlovákia politikai fejlődése hozta magával, ez nem érzelmi ügy. A szlovák állam realitás. Az egyetlen lehetőség Szlovákia jelentős társadalmi-gazdasági problémáinak megoldására. — Honfitársai valóban akarták-e a függetlenséget? — Azok a pártok, amelyek programja követelte a szétválást, a szavazatok háromötödét szerezték meg a júniusi választásokon. E győzelem népi akarat következménye. Nálunk a függetlenség semmilyen keserűséget sem okozott, ahogy egyébként a Cseh Köztársasággal kapcsolatban sincs bennünk keserűség. ■ önöknek Prágánál több bajuk lesz azzal, hogy megszabaduljanak a kommunista örökségtől. Nem pótmegoldásként választották a nacionalizmust? — A felszabadulást és a nacionalizmust nem szabad összekeverni. Nálunk nincs nacionalista veszély. A soviniszta nézeteket valló szervezetek be sem kerültek a parlamentbe. Másrészt a kommunizmushoz lehetetlen a visszatérés. Kormányom célja, hogy egyensúlyt teremtsünk a piac követelményei és a szociális védelem között. • Győzelme óta ön állandóan az osztrák modellre hivatkozik. • Ausztria az EGK tagja lesz. A legközelebbi szomszédunk, Németországhoz hasonlóan ez az ország is hatékony szociális és piacgazdaságot fejlesztett ki. Szlovákia új arcát keresi. Inkább egy globális modellből merítünk ösztönzést és alkalmazzuk annak pozitív vetületeit saját helyzetünkre. Kevéssé hatékony lenne, ha minden szomszédunktól, innen-onnan csipegetnénk össze bizonyos vonzó elemeket. Milyen következményei lesznek a szétválásnak a szlovák gazdaságra nézve? — Szlovákia úgy akarta a politikai szétválást, hogy közben megőrizze a lehető legteljesebb gazdasági integrációt. E célt csak részben értük el, egy vámegyezmény és olyan szerződések aláírásával, amelyek lehetővé teszik a személyek, áruk, szolgáltatások és tőkék szabad áramlását. Logikusnak tartom, hogy a jövőben a csehek és a szlovákok igen szoros kapcsolatokat őrizzenek meg. ■ Szlovákiában 10 százalékkal magasabb a munkanélküliség, a mezőgazdaság túlméretezett, az ipar elavult... Milyen terveik vannak az ország gazdasági gondjainak felszámolására? — Legközvetlenebb problémánk az ipari infrastruktúra hiánya. Termelésünk egy év alatt 40 százalékkal csökkent, pedig csak 5 százalékos csökkenésre számítottunk. Ha Szlovákia szilárd alapra akarja helyezni piacgazdaságát, a Nyugat felé kell fordulnia. E cél eléréséhez jó feltételeket kell teremteni a külföldi üzletemberek számára, azok beruházásait védeni kell. A már beindult változások gyorsulni fognak a nemzetközi piachoz fűződő immár közvetlen kapcsolat révén. Azelőtt Prágán keresztül mentek a dolgok. Csökkenteni fogják óriási fegyvergyártó szektorukat, amint a Nyugat követeli? — A hadiipar átállítása nem a legsúlyosabb gondunk. Időlegesen arra számítunk, hogy folytatjuk a fegyvergyártást ott, ahol kapacitásaink jók. Ez természetesen a vásárló országoktól függ, de más partnereink magatartásától is. Márpedig ki segíthet nekünk megtalálni a fegyvergyártás alternatíváját? Franciaországnak értékes tapasztalata van e téren. Fontos szerepet játszhat, segítségével meghatározhatjuk, hadiiparunk mely ágazatai életképesek még műszakilag. Az önök országa segíthet nemzetvédelmünk talpraállításában. ■ Washingtonhoz fűződő kapcsolataikat rontotta a rejtett mikrofonok fölfedezése a pozsonyi konzulátuson ... — Nem hiszem. Egyetlen most hivatalban lévő szerv sem volt benne e sajnálatos ügyben. A szlovák—amerikai kapcsolatokat nem befolyásolhatja a régi titkos- rendőrség tevékenysége. * Az állami televízióban egy kommentátor nemrég kérte olyan törvény megalkotását, amely védi a nemzetet a „parazitáktól“. Ki fenyegeti Szlovákiát? — Nem tudok e nyilatkozatról, és nem tudom kommentálni. Szlovákia védi minden állampolgárának érdekeit, beleértve az etnikai kisebbségekét is. Persze, vannak emberek, akik ártani akarnak az államnak. Rontják a hitelét, kárt okoznak gazdaságunknak. De én személy szerint úgy gondolom, hogy a politikai konfliktusokat politikai eszközökkel, a gazdasági nézeteltéréseket pedig gazdasági törvényekkel kell megoldani... ? Miért fenyegette ön tavaly májusában megrendszabályozással Szlovákia 600 ezer magyarját? — Semmi ilyet nem mondtam. Különbséget kell tenni a szlovákok és a magyarok kapcsolatai között, amelyek mindig jók voltak, és bizonyos politikai vezetőik nyilatkozatai között. Duray Miklós kijelentette, hogy polgárháború törhet ki Dél- Szlovákiában. Én annyit mondtam, hogy megakadályozok minden konfliktust e térségben. Semmi többet. És kész korlátozni a kisebbségek jogait? — A magyar kisebbséget védi a koppenhágai charta Minden területen, ahol ez lehetséges, jogaikat kiterjesztjük. A szlovák és magyarok Európa egyik legvirágzóbb kisebbségét alkotják. A probléma az, hogy e népesség véleménye a magyarországi belső események függvényében változik. Budapesti nacionalista irányzat bontakozott ki bizonyos politikai körökben. Ez az ,ami aggaszt bennünket. ■ Lehetséges-e megoldást találni a bősi víziermű vitájában, amely mérgezi az önök kapcsolatait Magyarországgal? — A bős—nagymarosi vízierőmű közös beruházás. Szlovákia tartani fogja magát az általa aláírt szerződésekhez. Az erőművet már nem lehet megsemmisíteni. Fölajánlottuk a magyaroknak, hogy saját költségünkre befejezzük a munkálatokat, ők utasítják el a kompromisszumot. ■ E nézeteltérés nyílt konfliktushoz vezethet? — Amint Magyarország elfogadja, hogy Bőst technikai és nem ideológiai problémának tekinti, gyorsan található megoldás. A Duna-medencének az együttműködés övezetének kell maradnia. A Duna nemzetközi folyó. Senkinek nincs joga bitorolni annak tulajdonát. — Milyen időpontot irányoz elő országának az EGK-hoz való csatlakozására? — Cseh partnereinkkel ellentétben e folyamat Szlovákiától legalább 10 évi előkészületet igényel. A szlovákoknak támogatniuk kell szerb testvéreiket? — A horvátok éppúgy szlávok, mint a szerbek. A jugoszláv konfliktusban nem jelent megoldást sem a pánszláv szolidaritás, sem a muzulmán szolidaritás. Egy nemzetközi beavatkozás nem rendezi sem a politikai konfliktust, sem az etnikai összecsapásokat. Ellenkezőleg, partizánháborút robbant ki, amire Jugoszlávia már régóta készül. — Hogyan ítéli meg Európa szerepét Jugoszláviában? . — Fölteszem magamnak a kérdést, Európa nem felelős-e egy kicsit a konfliktus alakulásáért. Főként nem becsülte-e le a népek szabadságmozgalmait, marginális nacionalizmusoknak nevezve azokat? NÉMET SZOLIDARITÁS Háromnapos megfeszített tárgyalás után a német szövetségi kormány, a tartományi kormányok és a szociáldemokrata ellenzék legfőbb képviselői szigorú gazdasági intézkedéscsomagban egyeztek meg a hét végén, azaz elfogadták az úgynevezett Szolidaritási paktumot. Ennek célja recesszió elleni védekezés és az ország keleti felének szociális-gazdasági felélesztéséhez szükséges anyagi alap előteremtése. Mint Theo Waigel szövetségi pénzügyminiszter bejelentette, a megegyezés értelmében 1995-től 7,5 százalékos pótilletéket vetnek ki a jövedelem- és fizetésadóra, s hozzátette, hogy a szociális juttatások csökkentésére nem kerül sor. A különböző pártok vezetői elégtétellel nyugtázták a megegyezést, amit, maga Kohl kancellár és a szociáldemokraták vezetője, Björn Engholm is kedvező kompromisszumnak nevezett. A német pártok megegyezéséről több lap is beszámolt. A Times például a megegyezést Kohl kancellár politikai győzelmének tekinti. A lap szerint az összes fél megkönnyebbülten sóhajtott fel, hogy a két éve húzódó vita után, az utolsó pillanatban mégiscsak sikerült megegyezni. Ha ez nem sikerül — folytatja a Times —, akkor még inkább eltávolodott volna egymástól a keleti és a nyugati rész, felgyorsult volna a gazdasági hanyatlás, súlyosbodott volna a lakosság nyugtalansága és kétségek merültek volna fel afelől, hogy Kohl kancellár képes lesz-e győzelemre vinni pártját a jövő évre kitűzött választásokon. Az ugyancsak brit Guardian erre vonatkozóan felveti a kérdést: A megegyezés nem azt jelenthe, hogy a Bundesbank most újból csökkenteni fogja a kamatlábat? 1993. március 16. Puskaporos a hangulat Koreában Észak-Korea a múlt héten bejelentette, hogy kilép az atomsorompó-szerződésből. Az előzményekhez hozzátartozik az a tény, hogy Phenjan februárban megtagadta a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségtől az ellenőrzés jogát észak-koreai területen, ahol feltehetően atomhulladék található, tekintve ,hogy — mint beszámoltunk róla — Észak-Korea feltehetőleg atomfegyvert gyárt. Oroszország, Kína és Japán akkor felszólította Phenjant, vesse alá magát az atomsorompó-szerződésből adódó kötelezettségének, és engedélyezze az ellenőrzést. Phenjan tagadta ,hogy nukleáris fegyvert akarnak gyártani, s kijelentette, hogy a gyanús berendezések egyéb célokat szolgálnak. Végül kilépett a szerződésből. Két napra rá az Assocated Press szerint a kommunista pártlap, a Rodong Színműn felszólította az észak-koraiakat: készüljenek fel a harcra. Az atomsorompóból való kilépést pedig természetes védekezésnek minősítette. * Dél-Korea védelmi minisztere hadiállapotba helyezett 600 ezer katonát arra az esetre, ha Észak provokálna. A dél-koreai csapatok már ezt megelőzően készültségben voltak, hogy csatlakozhassanak az amerikai csapatok hadgyakorlatához, melyet Észak-Korea nukleáris háborúnak minősített. ROBBANTÁSOK NAPJA BOMBAYBEN Nem kevesebb mint hét pokolgép robbant péntek délután India kereskedelmi fővárosában, a tizenkét milliós Bombay-ben. A merényleteknek több mint 250 halálos és mintegy 1100 sebesült áldozata van. Az első robbanás valamivel fél kettő előtt történt a Bombay Block Exchange Buildingben. Itt negyven ember lelte halálát a romok alatt. A legerősebb robbanás tönkre tette az Air India légitársaság épületét és több mint 25 ember halálát okozta. A The Hindustan Times című lap szerint a merényletsorozatot azzal a céllal hajtották végre, hogy pánikkeltéssel akadályozzák meg a város és környékén tervezett beruházásokat. Más indiai lapok a pandzsábi zavargásokkal hozták kapcsolatba a bombayi robbantásokat. Az indiai kormány 25 ezer rúpiát fizet minden halálos áldozat után. A sebesülteket tíz kórházban ápolják. Az eseményeket követően riadókészültségbe helyezték a hadsereget, Bombayben pedig rendkívüli biztonsági intézkedéseket foganatosítottak. Sevardnadze vádol Eduard Sevardnadze grúz elnök keményen eélte az abháziai Szuturni ellen szombaton elkövetett bombatámadást, összesen kilenc bombát dobtak le, amelyek a város északi peremnegyedében csapódtak be, a grúz kormányerőket az abház szeparatistáktól elválasztó frontvonal közelében. Sevarnadze azt állítja, hogy a támadást orooszországi reakciós erők szervezték, amelyek megpróbálnak katonai konfliktust támasztani, hogy ezzel meghiúsítsák a Moszkvában folyó béketárgyalásokat. Grúzia Védelmi Minisztériuma bejelentette, hogy tizenkét ember életét vesztette, amikor egy intervenciós csoport megpróbált hatástalanítani egy fel nem robbant bombát. A szombat esti szuhumi bombázásban részt vett repülőgépekről a grúz hatóságok azt állítják, hogy Szuhoj— 25 típusú orosz gyártmányú gépek voltak. Kis ország nagy eseménye A Pireneusok között, a Franciaország és Spanyolország határán fekvő, 453 négyzetkilométer területű, mintegy 45 000 lakosú Andorrában, Európa utolsó feudál államában vasárnap új alkotmányt szavaztak meg, s ezzel a hercegség a történelem folyamán először teljesen független állammá válik. Andorrában, amelyet eddig névlegesen Franciaország és Spanyolország uralt több mint 750 éven át, most a politikai hatalom a megválasztott parlamentre száll át. Igaz ugyan, hogy változatlanul a francia államelnök és a spanyolországi Urgel püspök lesz az államfő, de igen lecsökkentett hatalommal. A szavazópolgároknak közel háromnegyede szavazta meg az eddigi államforma — autonóm fejedelemség — megváltoztatását. A szavazás után utcai ünnepségeket tartottak. Az andorrai parlament elnöke bejelentette: Andorra kérni fogja felvételét az Európa Tanácsba, de nem lép be az Európai Közösségbe, hogy így fenntarthassa adómentes státusát.