Romániai Magyar Szó, 1995. február (7. évfolyam, 1561-1588. szám)

1995-02-07 / 1567. szám

AGYR ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP BUKAREST • ÚJ SOROZAT 1567. szám • 1995. február 7., kedd • Ára: 250 lej főképpen, hogy másnap minden kez­dődik elölről... Szóval, a téli kiszállásoknak, parolá­­zásoknak egyelőre most vége, a nép választott fiai beülnek a széksorokba, újra kitelnek a frakciók, benépesülnek az elhagyatott szállodaszobák, a frizsi­der megtelik az otthonról felpakolt falatokkal, nedűkkel, egy darabig még tart az otthoni gondoskodásból, a családi melegből, de talán még az összeszólalkozások emlékéből is. A Nem hagyhatj­uk nélkül képviselő örvend, hogy kitette a lábát otthonról, hogy a maga ura, hiszen fontos ember, felnéznek rá az elöljá­rók, szalutálnak neki a rendőrök, az ajtónállók, várnak rá a parlamenti szü­net alatt valahogy megritkult követségi fogadások, a minisztériumok labirin­tusai; örvend, hogy egy kimerítő mun­kanap után szó nélkül bezuhanhat az ágyba, és senki nem kéri számon tőle, hogy­­ na, mi volt, mondd csak el töviről hegyire a napodat, amitől ha csak rá gondol is, a képviselőnek valósággal borsódzik a háta. Az a sok szöveg, fontoskodás, vita, ilyen-olyan megbeszélés! Az a sok törvény­­tervezet, ami megoldatlanul, elna­polva, visszautalva, kiegészítésre szo­rulva várakozik sorára, pedig mily szüksége lenne,rá az életnek, a tár­sadalmi valóságnak; egyiket-másikat hitelbe már meg is ígértük az Európa Tanácsnak, de még mindig nem állunk velük sehol, szóval az a sok szöveg adósságként tornyosul előttünk, azzal a töméntelen kormányrendelettel együtt, amit a törvényekre való meddő vára­kozásába belefáradt, beleunt kormány végül is a vakációt kihasználva, mint­egy futószalagon kibocsátott, azoknak most mind jól a körme alá kell nézni, nehogy úgy járjanak velük, mint a határátlépési illetékkel - akkor se szabadulunk tőle, ha az alkotmány­­bíróság tiltóan beint. És amikor e tortúrákra gondol a honatya, máris szívesebben ülne ott­hon, a családi élet fegyelmében, gond­jai közepette. De hát kétlaki életre rendezkedett be, egyik sem igazán a jó számára, mindig az után áhítozik, amitől éppen eltávolodott, ezért is jó a demokrácia, ezért jók a választások, hogy e csöppet sem könnyű gondokba még mások is kóstoljanak csak bele, ne mindig ugyanazok a honatyák húzzák a rövidebbet. De azért jó, hogy megkezdődött az­ ülésszak, igyekszem jóval aktívabbnak lenni - fogadkozik az otthonról érke­zett -, reméljük, ez egyszer sikerül alaposan megreklámozni politikai ellenfeleinket (a kormánypárti több­séget vagy az ellenzéket­­ lehet válasz­tani, tetszés és meggyőződés szerint), és úgyis csak pár nap a hét, mert csü­törtökön-pénteken már csomagoló’ hatunk, irány hazafelé, aztán eltelik valahogy ez törvényhozási ciklus is... CSERE GÁBOR Mit hoz otthonról a képviselő? M­ikor e sorokat írjuk, hon­atyáink az ország minden zegéből-zugából már meg­indultak volt .Bukarest felé - azon kevés kivételtől eltekintve, akik a tör­vényhozás háttérmunkájának áldozták téli szünidejük utolsó napjait, s hely­ben várták ki a vidékiek zajos, fer­geteges érkezését. Egy hónap nem kevés idő a pihe­néshez, kikapcsolódáshoz. Persze, mondja számos képviselő, ne úgy tes­senek elképzelni a parlamenti szünidőt, hogy azalatt mi papucsban-pizsamában üldögélünk otthon s jövendő felszóla­lásainkon elmélkedünk, vagy nézzük a tévét, szidjuk a médiát és családi kör­ben múlatjuk az időt... Az eltelt hónap alatt került sor a választókkal való vidéki találkozókra, előadásokra, foga­dóórákra, külföldi utazásokra, külön­féle testületi ülésekre, közületi ünnep­ségekre, szóval megvolt a programunk untig, alig győztük energiával... Igaz, hogy a találkozók alkalmával a válasz­tók becsülettel megtisztelték a hoz­zájuk látogatót, ahogy az már hagyo­mányosan illik, tehát a munkának volt egy kellemesebb oldala is (erre mondja a mindenkori ember, hogy kössük össze a kellemest a hasznossal), de a sűrű koccintás, a disznótoros falatok, a farsangi fánkok és kalácsok is meg tudják ám dolgoztatni az emberfiát, s Hatalmi érdek és represszió visszakérik a babarongyot? Nemrégiben Adrian Nastase, a képvielő­­ház elnöke annak a véleményének adott kifejezést, hogy az emberi jogokért vívott harc ma már utópia, hiszen ennek csak a hidegháború idején volt értelme, mert ma minden felszabadult ország tiszteletben tartja az emberi jogokat, sőt Romániában az európai normákon túlmenően. Számtalan példával tudnám bizonyítani, hogy ezen állítás pusztán demagógia, de erről majd máskor. E vélemény elhangzása után, alig pár nap múlva, a világ szeme láttára, a majdnem 150 milliós Oroszország - ..saját belügye szólam­mal" - embertelenül megtámadta és pusztu­lásra ítélte az alig pár százezres szabadság­szerető és önrendelkezésre törekvő csecsen nemzetet. Az ismétlődő légitámadások következtében fővárosuk romokban hever, több mint százezren menekültek el a halál elől, a hajléktalanok száma meghaladja a kétszázezret. Az áldozatok száma még ismeretlen. A szomorú valóság az, hogy mindezt a nemzetközi közvélemény - főleg a nem­zetközi szervek - tétlenül nézik, ami a jövőre nézve nagyon veszélyes lehet, ugyanis precedenst teremthet, hogy bármelyik más országban a nemzetiségek önrendelkezési törekvései, illetve alapvető jogainak gyakor­lását „hasonló érvekkel és módszerekkel" meggátolják, illetve elfojtsák. Jelcin szemtelenségének tetőpontja, hogy tipikus kommunista módszerrel bizottságot nevezett ki, amelynek feladata „felül­vizsgálni az emberi jogok megsértését Csecsenföldön...?! Milyen emberi jogokat akar felülvizsgálni a cári sassal hencegő politjuk, amikor ő maga tiporta el a csecse­nek alapvető jogait? Milyen jogcímen nevezi Gracsov tábornok „banditáknak, bűnözőknek és huligánoknak" az önrendelkezésükért har­coló csecsen hazafiakat? Ezek után Jel­cinéknek lehet még erkölcsi alapjuk emberi jogokról beszélni? Vagy ennek a (ki­ meg felül)vizsgáló bizottságnak is az Ariel mosó­por szerepét szánták, mint ahogyan azt nálunk is a „Gabrielescu-Nicolaescu mosó-tisztító kft.”-vel tették? A jelcini hatalom ismételten bebizonyította, hogy a kommunizmus örököse, még akkor is, ha hirdeti a demokráciát, és sarló-kalapács helyett sasos vagy más címereket, vagy zászlókat fitogtat. Tipikus kommunista mentalitás, hogy a hatalom sérti meg az alapvető emberi jogokat, és ugyanakkor ő maga vizsgálja felül ezen jogok megsértését. Ez történt pl. Rajk László temetésén, amikor ugyanazon személyek dicsőítették, krokodil­könnyeket hullatva, akik őt bitófára küldték, hazai tájon maradva, azok, akik az 1989. de­cemberi forradalomban lőttek, ma koszo­rúkat helyeznek el saját áldozataik sírjára... A mostani „szocialista demokráciák" és a volt kommunista diktatúrák módszereikben nem különböznek - amikor hatalmi érdekük megkívánja, represszióhoz folyamodnak! S hogy mennyire hasonlóak módszereik, a sok közül csak egyet, a kárpátaljai Nagy­­dobronyt említem meg. Ez a magyar község megtagadta a kommunizmust, és miután 1945 46-ban mindentől megfosztották - még kenyérgabonájuk sem maradt - a szovjet hatóságok 1947-i beszolgáltatási rendeletét nem vették tudomásul, mert az egyenlő lett volna az éhhalállal. Ekkor vette kezdetét az ötezer lelket számláló község tragédiája. A szovjet titkosrendőrség alakulatai körülzárták a községet, és a szovjet katonai bombázó repülőgépek a falu apraját-nagyját a szó szoros értelemben kiirtották a föld színéről. Nagydobrony lángjai egészen Nyíregyházáig ellátszottak, de mert ott is kommunisták „vigyázták az emberi jogokat” és a kiirtás egy „testvérország” belügye volt, senki egy szót sem emelt érdekükben, mint ahogy azt Nas­tase úr „felszabadult országai" sem teszik, bár nagyon jól tudják, hogy Csecsenföldön nem szeparatizmusról, hanem a demok­rácia megsértéséről van szó! A csecsenföldi tragédia bárhol megtör­ténhet. Ennek csak egy magyarázata van: feledésbe mentek a kommunista diktatúrák, Katyin, Nagydobrony, a berlini fal, az 1956- os forradalom, a gulágok, s lassan feledésbe megy az 1989. decemberi forradalom is. „Felejtsük el a múltat” - mondják azok, akik haszonélvezői voltak a rendszernek -, az egyszerű embert nem érdekli, hogy valaki a múltban szenvedett...” De vigyáz­zunk, mert nagy árat fizethetünk feledé­sünkért! Ezzel felbátorítjuk a politikai gyilko­sokat, hogy ismét öljenek, a bűn- és cinkos­társakat, hogy továbbfolytassák a törvény­telenségeket és lábbal tiporják emberi jogainkat. Nietzsche szerint „a jövő azé, akinek a leghosszabb a memóriája”. Ezért a hatalom érdeke, hogy a kollektív memóriát eltompítsa, éppenséggel megbénítsa. El­végre az emlékezés az ő legfélelmetesebb ellensége, mert az ő tévedéseit, bűneit s - nem utolsósorban - alkalmatlanságát is rögzíti. Az a tény, hogy a kommunista dikta­túra bűneit palástolja, elítélését nem szük­séges igazságtételnek, hanem ellene irányuló veszélynek tekinteni, határozottan jelzi, hogy a jelenlegi hatalom a volt kommu­nista rendszer utódja, amelynek szerves része és haszonélvezője volt. Nekünk nem szabad felejtenünk, mert memóriánkkal mi vagyunk a koronatanúk. Ne feledjük el, hogy egy tanú, az vallomás, de két tanú már történelem, és minden nemzetnek joga van történelméhez és annak megismeréséhez. Egy történelem nélküli nemzet pusztulásra ítélt! Nekünk köteles­ségünk emlékezni! Ellenkező esetben - George Santayana szerint -, „aki nem ké­pes emlékezni a múltra, annak köteles­sége, hogy megismételje...” A kommunista börtönökben annyira bezsaluzták az abla­kokat, hogy az életből csak egy beszivárgó napsugár maradt. Idevágó, és befejezés­ként intelemképpen a volt politikai fogoly, Tollas Tibor Bebádogoztak minden ablakot c. versének utolsó versszakát idézem: „A rádiók csak üvöltsék rekedten A szabadságot s az ember jogát. Itt érzi csak befalazott testem A milliókkal Moszkva ostorát. S Váctól Pekingig zúgják a rabok: - Ha nem vigyáztok, az egész világon Bebádogoznak minden ablakot C­sípos János, a LADO országos tanácsának tagja (Kolozsvár/csomaság)­­Levelet kézbesített a posta a Pavlov utcai bérlőkhöz, amely­ben a pártvagyont kezelő Victoria (immár gazdasági tár­sulás), amely közvetlenül a prefektúra állományába tar­tozik, vissza kívánja venni azokat az épületeket, melyeket 1989 előtt birtokolt. És amelyeket jórészt hajdani tulaj­donosoktól erőszakkal ál­lamosítottak. Az épületeket előbb megfelelő elvtársak foglalták el, majd intézményesítették azokat. Most, miután minden szemmel láthatóan visszarendeződik, tekintettel a kezdődő választási kampányra, mind huzamosabb lesz az idelátogató urak kolozs­vári tartózkodása, akik nem szállhatnak meg bárhol, kell nekik a vendégház, mint haj­danán. A felszólítás értelmében az épületeket egy hónapon belül el kell hagyniuk az RMDSZ-nek, a nemzeti parasztpártnak, az egyetemi sportklubnak és a népművészeti főiskolának. Adrian Nastase kész a dialógusra (Kolozsvár • RMSZ/miklós lászló)­­Mértéktartó vélemények szerint is a gesztus­­értéken túl kevésbé a feszültségoldással, mint inkább a Romániai Szociális Demok­rácia Pártja külföldi képének javításával hozható összefüggésbe Adrian Nastase szombat déli találkozója, saját kérésére, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének tisztségviselőivel. Bizonyos azonban, hogy az említett párt teljes gőzzel folytatja népszerűséghajhászó kampányát. Figyelem­be véve egyrészt, hogy a hisztérikusan magyarellenes Román Nemzeti Egységpárt, mely közvetlen részesévé vált a kormány­nak, erős hadállásokat tudhat magáénak Kolozsváron és általában Észak-Erdélyben, másrészt a Petre Roman-féle Demokrata Párt, sőt a DK-hoz tartozó pártok is nagyobb rokonszenvnek örvendenek a régióban, mint a kormánypárt. Mindazonáltal Adrian Nastase „ügyelt" arra, hogy meghívását ne az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének címezze. Mint azt Molnos Lajos, a megyei szervezet elnöke elmondotta, a megbe­szélésen az RMDSZ részéről jelen lévő Buchwald Péter szenátor, Mátis Jenő képviselő, Eckstein-Kovács Péter és Boros János városi tanácsosok, valamint Pálfy Zoltán, a megyei szervezet titkára és jómaga mindenekelőtt a helyi viszonyokról, a helyi szinten jelentkező etnikumközi feszültség kiváltó okairól, Gheorghe Funarnak a magyar lakosság elleni ismert, sértő megnyilvá­nulásairól, az egész lakosságot sújtó visszaéléseiről értekeztek. Sérelmezték ugyanakkor, hogy egy Kolozsvár szintű városnak a polgármestere egyben pártelnök is, ami az RMDSZ megítélésében összefér­hetetlen. Egyben szorgalmazták a kisebb­ségi törvénytervezet vitájának napirendre tűzését a parlamentben. A Liviu Maior pártalelnnök-tanügyminiszter társaságában tárgyaló Adrian Nastase, az SZDP ügy­vezető elnöke, a maga részéről elítélte Gheorghe Funar szélsőnacionalista kilen­géseit, de a replikára, hogy a kormány viszont olyan nyilatkozatokat ad közre, melyekben egyértelműen Funar mellett áll, Nastase úr úgy válaszolt: kényszerhely­zetben levő pártja nem tehet mindent a kedvére. Ugyanakkor kijelentette, hogy nem mindenáron ragaszkodnak a kormányzó többséghez, az RNEP részvételét a kormánykoalícióban külön megvizsgálják majd, s ha túl nagy az ár, amit kér, akkor inkább lemondanak róla s kisebbségi kormányzásra térnek át. Az SZDP azonban továbbra is fenntartja, hogy az RMDSZ-ben is vannak radikális erők, bár azt sosem mondták, hogy az RMDSZ szélsőséges és terrorista szervezet. Ezzel kapcsolatban újfent hangoztatta, hogy az RMDSZ által erőltetett önkormányzati tanács valójában a területi autonómia megvalósításának egyik eszköze. Támot adva az amúgy is létező feszültségeknek és bizalmatlanságnak, az RMDSZ ugyanakkor nem fogalmazta meg világosan és egyértelműen ezt a konceptust és ezért a románság úgy ítéli meg, hogy a 3 székely megye máris mintha autonóm terület volna. Adrian Nastase befejezésül pártja nyitottságát és hajlandóságát hangsúlyozta az RMDSZ-szel való közvetlen dialógusra, mert deklarációkkal és replikázó nyilat­kozatokkal egymás álláspontjának megér­tését nem lehet megvalósítani. KELLER EMESE Politikai házasság Baleset, vagy inkább merénylet? Robbanás következtében négy cigány szombat éjjel életét vesztette a burgenlandi Felsőőrben (Oberwart) egy romatelepülés közelében - közölte a helyi csendőrség. Az APA és AFP jelentése szerint a csendőr­ség feltételezi, hogy a négy roma fel akart rob­bantani egy táblát, amelyre ismeretlenek rámá­zolták: „Cigányok! Takarodjatok haza, Indiába!“ A helybéli lakosok közlése szerint nem sokkal éjfél előtt hatalmas csattanást hallottak, a sötétség miatt azonban nem látták, hogy mi történt. Csak hajnalban találtak rá a szétron­­csolódott holttestekre. Vasárnap estére még nem hozott konkrét eredményt a négy ausztriai cigány életét kioltó felsőőri robbanás körülményeinek kivizs­gálása. Továbbra sem tisztázott, hogy baleset történt-e vagy támadás érte-e a négy férfit. Az osztrák hírügynökség szerint a robbanás legidősebb áldozata, a 40 esztendős Josef Simon öt gyermeket hagyott hátra. Ő és há­rom társa, a 27 éves Peter Sárközi, a 22 éves Karl Horvath és a 18 éves Erwin Horvath valamennyien Felsőőr cigánynegyedéből valók, és az utóbbi időkben munkanélküliek voltak. A szakértők számára ismeretlen rob­banóanyag okozta a szombat éjjeli felsőőri tragédiát - jelentette be a kismartoni (Eisens­­tadt) csendőrség szóvivője. A szóvivő nem tartja kizártnak, hogy merénylet történt, de a vizsgálat befejezte előtt nem tud határozottabban nyilatkozni. A belügyminisztérium ugyanakkor azt közölte, hogy jelenleg nincsenek birtokában olyan adatok, amelyek a merényletet valószí­nűsítenék. A cigányokat Ausztriában 1993 óta kisebb­ségnek ismerik el. Dieter Antoni, az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) parlamenti képviselője és kisebb­ségi ügyekben illetékes szóvivője vasárnap a leghatározottabban elítélte a felsőőri (Bur­genland tartomány) robbantást, amely egyes feltételezések szerint szándékos merénylet következménye volt. Az effajta akciók célja, hogy megzavarják az osztrák lakosság harmonikus együttélését a kisebbségként elismert roma népcsoporttal - olvasható a vasárnap este közzétett sajtó­­nyilatkozatban, melyet az APA ismertetett. Antoni hangsúlyozta: rendkívül fontos, hogy a merénylet körülményeit a lehető leggyor­sabban felderítsék, az esetleges elkövetők kilétét megállapítsák, és azok számára, akik hasonló dolgokon törik a fejüket, világossá tegyék, hogy az osztrák állam továbbra is a törvények teljes súlyával kiáll az egyes népcsoportok jogai és harmonikus együttélése mellett. Kötő Józseffel körbejárjuk a témát: Sikerág és fesztivizmus Jogos az a sokak által megfogalmazott észrevétel, hogy közművelődésünket sike­rágként könyvelhetjük el. Mások, és nem is kevesen, a fesztivizmus vádját is fölem­legetik olykor. Hogyan értékeli mindezt az a Kötő József, az RMDSZ művelődési és egy­házügyi főosztályának a vezetője, egyben az EMKE főjegyzője, aki a tavaly talán vala­mennyi jelentős országos és helyi köz­­művelődési megnyilvánuláson ott volt, és így közvetlen tapasztalatok alapján minősítheti e tevékenységet. - A visszajelzésekből indulnék ki. Látva a rengeteg eseményt, amelynek keretében emléktáblákat lepleztünk le, szobrokat avat­tunk vagy kegyelettel emlékeztünk mártír­jainkra, engem is megdöbbentett ez a som­más minősítés, fesztivizmus. Hiszen időm nagy részét ilyen eseményeken is töltöm, és ismerem azokat az elgondolásokat, amelyek ezek mögött munkálnak. Mélységesen tévednek azok, akik e minősítést használják, ugyanis én ezekben a megnyilvánulásokban nemzeti közösségünk ösztönös kitárulko­zását látom, amely arra indítja egyesüle­teinket, alapítványainkat, hogy - adys kife­jezéssel élve - látva láttassanak bennünket, kultúránkat, erőnket, szervezőképessé­günket, mert erre kényszeríti őket a körülöt­tünk zajló társadalmi kihívások sora. Hogyan reagáljon például egy Maros megyei, szinte teljesen magyar lakosságú település arra, ha falujában olyan „tudományos" tanácskozást tartanak, amely arról szól, hogyan magya­rosították el a Maros menti románságot? Egyetlen felelet lehetséges: megmutatni, hogy kultúránk értékteremtő, s ahol érték van, ott tolerancia is van, következésképp, mi nem asszimilálunk, hanem szülőföldün­kön értékteremtő módon próbálunk élni. Úgy értékelem tehát, hogy a fesztivizmus jelzőt közművelődésünkre muszájpolitikusok címképző kedve aggatja a gondolkodás, elmélkedés helyett. Végső fokon úgy gon­dolom, hogy ez a sok, önszerveződés által létrejött - külön kiemelném, önszerveződés révén -, megszületett ünnepség közös­ségünk cselekvő vágyát,, önazonosságának megerősítését szolgálja. És ennek megvan a nagyon jelentős közösségi haszna is, hisz ezek létrehozása az önszerveződés iskoláját is jelenti és - megkockáztatom azt is - egy­,­ben az önkormányzatra való felkészülést is segítheti. Gondoljunk csak arra,­ hogy e sok­sok akaratból összetevődő cselekvés bár­mikor politikai kiállássá is változtatható, ha a történelem ezt kívánná meg. Mikor cím­kézésnek minősítettem a közművelődési mozgalmunkkal szemben elhangzott fesz­tivizmus vádját, tulajdonképpen egy másik közéleti betegségünkre is utaltam: a kiszo­rítósdira. ■ Ezt hogy értsem? - Úgy, hogy csak vagy-vagyokban tudunk gondolkodni, nem ismerjük az is-is bölcses­ségét. Mert kérdem én, mit szorít ki, vagy mi elől veszi el az életteret egy évfordulós ren­dezvény? Sem anyagilag, sem energiákban nem helyettesít semmit, egyszerűen arról van szó, hogy az önszerveződés e szintjén ez az egyetlen cselekvési lehetősége egy közösségnek. Még egyszer ismétlem, enél­­kül teljes apátia lengené be közösségünket. Más kérdés az, hogy ez a szint nem ele­gendő egy értéket teremtő, egyetemes nyi­tású kultúra műveléséhez. Az már a fele­lősen gondolkodó és nem címkéző, közéleti tisztségeket vállaló társadalomszervezők feladata, hogy megteremtsék azt a korszerű intézményrendszert, amely képessé teszi művelődési életünket, hogy megfeleljen a kor kihívásainak. És örömmel mondhatom, e munka folyik. Létrejöttek és folyamatosan születnek meg azok az országos jelentőségű és legitim, kellő szakmai kompetenciával rendelkező egyesületeink, szövetségeink, amelyek képesek kidolgozni és végrehajtani egy-egy kulturális szakágazat stratégiáját, önépítését, ugyanakkor megteremtik azokat az önkormányzati kereteket, amelyek egy kulturális autonómia megszerzése esetén működtethetik szellemi életünket. Vajúdó­ban, viták kereszttüzében áll e rendszer, de bontakozóban van az oktatási stratégiánk. Kérdezett: MIKLÓS LÁSZLÓ (Folytatása a 3. oldalon) ­ ............................................................................"N Szlovák és román gazdasági tárgyalások Havannában (Műholdon)­­ Gazdasági-kereskedelmi szerződést és több más együttműködési megállapodást írt alá kubai partnereivel Jan Ducky szlovák gazdasági miniszter, vasárnap zárult havannai látogatása során. A szigetor­szágban tartózkodik a román kereskedelmi minisztériumi államtitkár is, ugyancsak az utóbbi években jelentősen visszaesett üzleti kapcsolatok újjáélesztésének szándékával. A két ország között - az utóbbi években történt nagyarányú visszaesés ellenére - továbbra is számottevő a kereskedelmi forgalom. Kuba tavaly 15 millió dollár értékben exportált Ro­­­mániába és 17 millió dollárnyi árut importált onnan. A jövőbeni együttműködés lehetséges területei között említették a vegyipart, a vaskohászatot és a műtrágya-gyártást. . A közép-európai kormánytisztviselők látogatásait kommentálva a kubai külügyi szóvivő kijelentette, hogy országa a volt szocialista országokhoz fűződő gazdasági kapcsolatainak helyreállítására törekszik. (MTI) Olaszországba utazott Göncz Árpád (Műholdon) - Elutazott Olaszországba a magyar köztársasági elnök és kísérete. Göncz Árpád - felesége társaságában - hivatalos látogatást tesz az Olasz Köztársa­ságban, majd pedig magánlátogatás kereté­ben felkeresi a Vatikánt, ahol magánkihall­gatáson találkozik II. János Pál pápával. Február 9-én a magyar államfő a máltai köz­­társasági elnök, Ugo Mifsud Bonnici ven­dégeként hivatalos látogatásra Vallettába érkezik. Göncz Árpád február 11-én tér vissza Budapestre. Az eddigi látogatásokhoz hasonlóan, ezúttal is elkíséri az elnököt egy negyven fős üzletember-delegáció. (MTI) □ Több mint 20 és fél millió dollár vándorolt a Deutsche Bankba­n­ Számba vették az utcagyerekeket □ Nem kíván más országok számára kedvezőtlen precedenst teremteni □ Tonnányi aranyrúd a munkatelepen □ Egyik nyerhet, a másik veszíthet □ Hrabalt ismét Nobel-díjra javasolták □ 18 nap után élve került ki a romok közül egy japán gazdi kutyája □ Csíki segítség­­ a veteránoknak □ Nagy Sándor sírja: görög kétely (Műholdon)­­ Egy hivatalos görög küldött­ség vasárnap este Kairóban kétségbe vonta Nagy Sándor sírjának Szíva-oázisban történt felfedezését. Janisz Cedakisz, a kulturális delegáció tagja az oázisban tett látogatásról visszatérve elmondta, hogy a helyszínen látott feliratok nem a ptolemaida korból szár­maznak, és sem I. Ptolemaiosz, sem pedig Nagy Sándor neve nem szerepel rajtuk. Liana Szuvak­i görög régésznő több mint egy héttel ezelőtt jelentette be, hogy felfedezte Nagy Sándor sírját, s kőbe vésett feliratokra utalt, amelyekre a Szíva-oázisban 1989 óta tartó ásatásain bukkant. Cedakisz szerint a felirattöredékek a római korból,­ Krisztus után a II. századból származnak. Nagy Sándor Krisztus előtt 323-ban halt meg Babilonban, s antik szerzők egybehangzó írásai szerint holttestét egyik hadvezére, a későbbi egyiptomi uralkodó I. Ptolemaiosz átmenetileg Memphiszben, majd a nagy hódító által alapított Alexandriában temette el. A sírt a mai napig nem találták meg. Georgiosz Tom­ász, a görög kulturális minisztérium főtitkára, a küldöttség vezetője jelezte, hogy egy rövid látogatás alatt, s főleg a felfedezést bejelentő régész részvétele nélkül nem lehet megerősíteni Szuvak­i állításait. A görög küldöttség nyilatkozatában mindazonáltal elismerte, hogy „jelentős felfedezés történt“, de a történelem és az etika tisztelete azt kívánja, hogy várjuk meg az ásatások végét és az első tudományos publikációt. Dedakisz szerint egyelőre még azt sem tudni, hogy szentélyről, templomról, sírról van-e szó, de hozzátette: régészetileg mindenképpen érdekes a felfedezés. (MTI) Oroszországi farkasvész (Műholdon) - Oroszország egyes vidékein olyannyira elszaporodtak a farkasok, hogy az állomány megtizedelésére több helyen is hajtóvadászatot kellett indítani. A távol-keleti birobidzsáni zsidó autonóm területen tíz vadászbrigád indult a hét végén a tajgába a ragadozók ellen, amelyek száma kétszerese annak a határértéknek, amelyet a terület vadállománya még elvisel. A farkasok hatalmas kárt okoznak, mivel sokkal több szarvast, őzet, illetve vaddisznót pusztítanak el annál, mint amennyi táplálékként szük­séges. Oroszország északi erdeiben is elszapo­rodtak a fenevadak. Karéliában, illetve Komiföldön táplálék után kutatva a falvakba is bemerészkednek, és háziállatokat ragad­nak el a hordák. A ragadozók elszaporodásának oka, hogy az utóbbi évek zűrzavara, illetve az átszer­vezések következtében sok helyen megszűnt a tervszerű vadgazdálkodás és nem rit­kították időben a farkasállományt. (MTI)

Next