Romániai Magyar Szó, 1995. február (7. évfolyam, 1561-1588. szám)
1995-02-07 / 1567. szám
AGYR ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP BUKAREST • ÚJ SOROZAT 1567. szám • 1995. február 7., kedd • Ára: 250 lej főképpen, hogy másnap minden kezdődik elölről... Szóval, a téli kiszállásoknak, parolázásoknak egyelőre most vége, a nép választott fiai beülnek a széksorokba, újra kitelnek a frakciók, benépesülnek az elhagyatott szállodaszobák, a frizsider megtelik az otthonról felpakolt falatokkal, nedűkkel, egy darabig még tart az otthoni gondoskodásból, a családi melegből, de talán még az összeszólalkozások emlékéből is. A Nem hagyhatjuk nélkül képviselő örvend, hogy kitette a lábát otthonról, hogy a maga ura, hiszen fontos ember, felnéznek rá az elöljárók, szalutálnak neki a rendőrök, az ajtónállók, várnak rá a parlamenti szünet alatt valahogy megritkult követségi fogadások, a minisztériumok labirintusai; örvend, hogy egy kimerítő munkanap után szó nélkül bezuhanhat az ágyba, és senki nem kéri számon tőle, hogy na, mi volt, mondd csak el töviről hegyire a napodat, amitől ha csak rá gondol is, a képviselőnek valósággal borsódzik a háta. Az a sok szöveg, fontoskodás, vita, ilyen-olyan megbeszélés! Az a sok törvénytervezet, ami megoldatlanul, elnapolva, visszautalva, kiegészítésre szorulva várakozik sorára, pedig mily szüksége lenne,rá az életnek, a társadalmi valóságnak; egyiket-másikat hitelbe már meg is ígértük az Európa Tanácsnak, de még mindig nem állunk velük sehol, szóval az a sok szöveg adósságként tornyosul előttünk, azzal a töméntelen kormányrendelettel együtt, amit a törvényekre való meddő várakozásába belefáradt, beleunt kormány végül is a vakációt kihasználva, mintegy futószalagon kibocsátott, azoknak most mind jól a körme alá kell nézni, nehogy úgy járjanak velük, mint a határátlépési illetékkel - akkor se szabadulunk tőle, ha az alkotmánybíróság tiltóan beint. És amikor e tortúrákra gondol a honatya, máris szívesebben ülne otthon, a családi élet fegyelmében, gondjai közepette. De hát kétlaki életre rendezkedett be, egyik sem igazán a jó számára, mindig az után áhítozik, amitől éppen eltávolodott, ezért is jó a demokrácia, ezért jók a választások, hogy e csöppet sem könnyű gondokba még mások is kóstoljanak csak bele, ne mindig ugyanazok a honatyák húzzák a rövidebbet. De azért jó, hogy megkezdődött az ülésszak, igyekszem jóval aktívabbnak lenni - fogadkozik az otthonról érkezett -, reméljük, ez egyszer sikerül alaposan megreklámozni politikai ellenfeleinket (a kormánypárti többséget vagy az ellenzéket lehet választani, tetszés és meggyőződés szerint), és úgyis csak pár nap a hét, mert csütörtökön-pénteken már csomagoló’ hatunk, irány hazafelé, aztán eltelik valahogy ez törvényhozási ciklus is... CSERE GÁBOR Mit hoz otthonról a képviselő? Mikor e sorokat írjuk, honatyáink az ország minden zegéből-zugából már megindultak volt .Bukarest felé - azon kevés kivételtől eltekintve, akik a törvényhozás háttérmunkájának áldozták téli szünidejük utolsó napjait, s helyben várták ki a vidékiek zajos, fergeteges érkezését. Egy hónap nem kevés idő a pihenéshez, kikapcsolódáshoz. Persze, mondja számos képviselő, ne úgy tessenek elképzelni a parlamenti szünidőt, hogy azalatt mi papucsban-pizsamában üldögélünk otthon s jövendő felszólalásainkon elmélkedünk, vagy nézzük a tévét, szidjuk a médiát és családi körben múlatjuk az időt... Az eltelt hónap alatt került sor a választókkal való vidéki találkozókra, előadásokra, fogadóórákra, külföldi utazásokra, különféle testületi ülésekre, közületi ünnepségekre, szóval megvolt a programunk untig, alig győztük energiával... Igaz, hogy a találkozók alkalmával a választók becsülettel megtisztelték a hozzájuk látogatót, ahogy az már hagyományosan illik, tehát a munkának volt egy kellemesebb oldala is (erre mondja a mindenkori ember, hogy kössük össze a kellemest a hasznossal), de a sűrű koccintás, a disznótoros falatok, a farsangi fánkok és kalácsok is meg tudják ám dolgoztatni az emberfiát, s Hatalmi érdek és represszió visszakérik a babarongyot? Nemrégiben Adrian Nastase, a képvielőház elnöke annak a véleményének adott kifejezést, hogy az emberi jogokért vívott harc ma már utópia, hiszen ennek csak a hidegháború idején volt értelme, mert ma minden felszabadult ország tiszteletben tartja az emberi jogokat, sőt Romániában az európai normákon túlmenően. Számtalan példával tudnám bizonyítani, hogy ezen állítás pusztán demagógia, de erről majd máskor. E vélemény elhangzása után, alig pár nap múlva, a világ szeme láttára, a majdnem 150 milliós Oroszország - ..saját belügye szólammal" - embertelenül megtámadta és pusztulásra ítélte az alig pár százezres szabadságszerető és önrendelkezésre törekvő csecsen nemzetet. Az ismétlődő légitámadások következtében fővárosuk romokban hever, több mint százezren menekültek el a halál elől, a hajléktalanok száma meghaladja a kétszázezret. Az áldozatok száma még ismeretlen. A szomorú valóság az, hogy mindezt a nemzetközi közvélemény - főleg a nemzetközi szervek - tétlenül nézik, ami a jövőre nézve nagyon veszélyes lehet, ugyanis precedenst teremthet, hogy bármelyik más országban a nemzetiségek önrendelkezési törekvései, illetve alapvető jogainak gyakorlását „hasonló érvekkel és módszerekkel" meggátolják, illetve elfojtsák. Jelcin szemtelenségének tetőpontja, hogy tipikus kommunista módszerrel bizottságot nevezett ki, amelynek feladata „felülvizsgálni az emberi jogok megsértését Csecsenföldön...?! Milyen emberi jogokat akar felülvizsgálni a cári sassal hencegő politjuk, amikor ő maga tiporta el a csecsenek alapvető jogait? Milyen jogcímen nevezi Gracsov tábornok „banditáknak, bűnözőknek és huligánoknak" az önrendelkezésükért harcoló csecsen hazafiakat? Ezek után Jelcinéknek lehet még erkölcsi alapjuk emberi jogokról beszélni? Vagy ennek a (ki meg felül)vizsgáló bizottságnak is az Ariel mosópor szerepét szánták, mint ahogyan azt nálunk is a „Gabrielescu-Nicolaescu mosó-tisztító kft.”-vel tették? A jelcini hatalom ismételten bebizonyította, hogy a kommunizmus örököse, még akkor is, ha hirdeti a demokráciát, és sarló-kalapács helyett sasos vagy más címereket, vagy zászlókat fitogtat. Tipikus kommunista mentalitás, hogy a hatalom sérti meg az alapvető emberi jogokat, és ugyanakkor ő maga vizsgálja felül ezen jogok megsértését. Ez történt pl. Rajk László temetésén, amikor ugyanazon személyek dicsőítették, krokodilkönnyeket hullatva, akik őt bitófára küldték, hazai tájon maradva, azok, akik az 1989. decemberi forradalomban lőttek, ma koszorúkat helyeznek el saját áldozataik sírjára... A mostani „szocialista demokráciák" és a volt kommunista diktatúrák módszereikben nem különböznek - amikor hatalmi érdekük megkívánja, represszióhoz folyamodnak! S hogy mennyire hasonlóak módszereik, a sok közül csak egyet, a kárpátaljai Nagydobronyt említem meg. Ez a magyar község megtagadta a kommunizmust, és miután 1945 46-ban mindentől megfosztották - még kenyérgabonájuk sem maradt - a szovjet hatóságok 1947-i beszolgáltatási rendeletét nem vették tudomásul, mert az egyenlő lett volna az éhhalállal. Ekkor vette kezdetét az ötezer lelket számláló község tragédiája. A szovjet titkosrendőrség alakulatai körülzárták a községet, és a szovjet katonai bombázó repülőgépek a falu apraját-nagyját a szó szoros értelemben kiirtották a föld színéről. Nagydobrony lángjai egészen Nyíregyházáig ellátszottak, de mert ott is kommunisták „vigyázták az emberi jogokat” és a kiirtás egy „testvérország” belügye volt, senki egy szót sem emelt érdekükben, mint ahogy azt Nastase úr „felszabadult országai" sem teszik, bár nagyon jól tudják, hogy Csecsenföldön nem szeparatizmusról, hanem a demokrácia megsértéséről van szó! A csecsenföldi tragédia bárhol megtörténhet. Ennek csak egy magyarázata van: feledésbe mentek a kommunista diktatúrák, Katyin, Nagydobrony, a berlini fal, az 1956- os forradalom, a gulágok, s lassan feledésbe megy az 1989. decemberi forradalom is. „Felejtsük el a múltat” - mondják azok, akik haszonélvezői voltak a rendszernek -, az egyszerű embert nem érdekli, hogy valaki a múltban szenvedett...” De vigyázzunk, mert nagy árat fizethetünk feledésünkért! Ezzel felbátorítjuk a politikai gyilkosokat, hogy ismét öljenek, a bűn- és cinkostársakat, hogy továbbfolytassák a törvénytelenségeket és lábbal tiporják emberi jogainkat. Nietzsche szerint „a jövő azé, akinek a leghosszabb a memóriája”. Ezért a hatalom érdeke, hogy a kollektív memóriát eltompítsa, éppenséggel megbénítsa. Elvégre az emlékezés az ő legfélelmetesebb ellensége, mert az ő tévedéseit, bűneit s - nem utolsósorban - alkalmatlanságát is rögzíti. Az a tény, hogy a kommunista diktatúra bűneit palástolja, elítélését nem szükséges igazságtételnek, hanem ellene irányuló veszélynek tekinteni, határozottan jelzi, hogy a jelenlegi hatalom a volt kommunista rendszer utódja, amelynek szerves része és haszonélvezője volt. Nekünk nem szabad felejtenünk, mert memóriánkkal mi vagyunk a koronatanúk. Ne feledjük el, hogy egy tanú, az vallomás, de két tanú már történelem, és minden nemzetnek joga van történelméhez és annak megismeréséhez. Egy történelem nélküli nemzet pusztulásra ítélt! Nekünk kötelességünk emlékezni! Ellenkező esetben - George Santayana szerint -, „aki nem képes emlékezni a múltra, annak kötelessége, hogy megismételje...” A kommunista börtönökben annyira bezsaluzták az ablakokat, hogy az életből csak egy beszivárgó napsugár maradt. Idevágó, és befejezésként intelemképpen a volt politikai fogoly, Tollas Tibor Bebádogoztak minden ablakot c. versének utolsó versszakát idézem: „A rádiók csak üvöltsék rekedten A szabadságot s az ember jogát. Itt érzi csak befalazott testem A milliókkal Moszkva ostorát. S Váctól Pekingig zúgják a rabok: - Ha nem vigyáztok, az egész világon Bebádogoznak minden ablakot Csípos János, a LADO országos tanácsának tagja (Kolozsvár/csomaság)Levelet kézbesített a posta a Pavlov utcai bérlőkhöz, amelyben a pártvagyont kezelő Victoria (immár gazdasági társulás), amely közvetlenül a prefektúra állományába tartozik, vissza kívánja venni azokat az épületeket, melyeket 1989 előtt birtokolt. És amelyeket jórészt hajdani tulajdonosoktól erőszakkal államosítottak. Az épületeket előbb megfelelő elvtársak foglalták el, majd intézményesítették azokat. Most, miután minden szemmel láthatóan visszarendeződik, tekintettel a kezdődő választási kampányra, mind huzamosabb lesz az idelátogató urak kolozsvári tartózkodása, akik nem szállhatnak meg bárhol, kell nekik a vendégház, mint hajdanán. A felszólítás értelmében az épületeket egy hónapon belül el kell hagyniuk az RMDSZ-nek, a nemzeti parasztpártnak, az egyetemi sportklubnak és a népművészeti főiskolának. Adrian Nastase kész a dialógusra (Kolozsvár • RMSZ/miklós lászló)Mértéktartó vélemények szerint is a gesztusértéken túl kevésbé a feszültségoldással, mint inkább a Romániai Szociális Demokrácia Pártja külföldi képének javításával hozható összefüggésbe Adrian Nastase szombat déli találkozója, saját kérésére, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének tisztségviselőivel. Bizonyos azonban, hogy az említett párt teljes gőzzel folytatja népszerűséghajhászó kampányát. Figyelembe véve egyrészt, hogy a hisztérikusan magyarellenes Román Nemzeti Egységpárt, mely közvetlen részesévé vált a kormánynak, erős hadállásokat tudhat magáénak Kolozsváron és általában Észak-Erdélyben, másrészt a Petre Roman-féle Demokrata Párt, sőt a DK-hoz tartozó pártok is nagyobb rokonszenvnek örvendenek a régióban, mint a kormánypárt. Mindazonáltal Adrian Nastase „ügyelt" arra, hogy meghívását ne az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének címezze. Mint azt Molnos Lajos, a megyei szervezet elnöke elmondotta, a megbeszélésen az RMDSZ részéről jelen lévő Buchwald Péter szenátor, Mátis Jenő képviselő, Eckstein-Kovács Péter és Boros János városi tanácsosok, valamint Pálfy Zoltán, a megyei szervezet titkára és jómaga mindenekelőtt a helyi viszonyokról, a helyi szinten jelentkező etnikumközi feszültség kiváltó okairól, Gheorghe Funarnak a magyar lakosság elleni ismert, sértő megnyilvánulásairól, az egész lakosságot sújtó visszaéléseiről értekeztek. Sérelmezték ugyanakkor, hogy egy Kolozsvár szintű városnak a polgármestere egyben pártelnök is, ami az RMDSZ megítélésében összeférhetetlen. Egyben szorgalmazták a kisebbségi törvénytervezet vitájának napirendre tűzését a parlamentben. A Liviu Maior pártalelnnök-tanügyminiszter társaságában tárgyaló Adrian Nastase, az SZDP ügyvezető elnöke, a maga részéről elítélte Gheorghe Funar szélsőnacionalista kilengéseit, de a replikára, hogy a kormány viszont olyan nyilatkozatokat ad közre, melyekben egyértelműen Funar mellett áll, Nastase úr úgy válaszolt: kényszerhelyzetben levő pártja nem tehet mindent a kedvére. Ugyanakkor kijelentette, hogy nem mindenáron ragaszkodnak a kormányzó többséghez, az RNEP részvételét a kormánykoalícióban külön megvizsgálják majd, s ha túl nagy az ár, amit kér, akkor inkább lemondanak róla s kisebbségi kormányzásra térnek át. Az SZDP azonban továbbra is fenntartja, hogy az RMDSZ-ben is vannak radikális erők, bár azt sosem mondták, hogy az RMDSZ szélsőséges és terrorista szervezet. Ezzel kapcsolatban újfent hangoztatta, hogy az RMDSZ által erőltetett önkormányzati tanács valójában a területi autonómia megvalósításának egyik eszköze. Támot adva az amúgy is létező feszültségeknek és bizalmatlanságnak, az RMDSZ ugyanakkor nem fogalmazta meg világosan és egyértelműen ezt a konceptust és ezért a románság úgy ítéli meg, hogy a 3 székely megye máris mintha autonóm terület volna. Adrian Nastase befejezésül pártja nyitottságát és hajlandóságát hangsúlyozta az RMDSZ-szel való közvetlen dialógusra, mert deklarációkkal és replikázó nyilatkozatokkal egymás álláspontjának megértését nem lehet megvalósítani. KELLER EMESE Politikai házasság Baleset, vagy inkább merénylet? Robbanás következtében négy cigány szombat éjjel életét vesztette a burgenlandi Felsőőrben (Oberwart) egy romatelepülés közelében - közölte a helyi csendőrség. Az APA és AFP jelentése szerint a csendőrség feltételezi, hogy a négy roma fel akart robbantani egy táblát, amelyre ismeretlenek rámázolták: „Cigányok! Takarodjatok haza, Indiába!“ A helybéli lakosok közlése szerint nem sokkal éjfél előtt hatalmas csattanást hallottak, a sötétség miatt azonban nem látták, hogy mi történt. Csak hajnalban találtak rá a szétroncsolódott holttestekre. Vasárnap estére még nem hozott konkrét eredményt a négy ausztriai cigány életét kioltó felsőőri robbanás körülményeinek kivizsgálása. Továbbra sem tisztázott, hogy baleset történt-e vagy támadás érte-e a négy férfit. Az osztrák hírügynökség szerint a robbanás legidősebb áldozata, a 40 esztendős Josef Simon öt gyermeket hagyott hátra. Ő és három társa, a 27 éves Peter Sárközi, a 22 éves Karl Horvath és a 18 éves Erwin Horvath valamennyien Felsőőr cigánynegyedéből valók, és az utóbbi időkben munkanélküliek voltak. A szakértők számára ismeretlen robbanóanyag okozta a szombat éjjeli felsőőri tragédiát - jelentette be a kismartoni (Eisenstadt) csendőrség szóvivője. A szóvivő nem tartja kizártnak, hogy merénylet történt, de a vizsgálat befejezte előtt nem tud határozottabban nyilatkozni. A belügyminisztérium ugyanakkor azt közölte, hogy jelenleg nincsenek birtokában olyan adatok, amelyek a merényletet valószínűsítenék. A cigányokat Ausztriában 1993 óta kisebbségnek ismerik el. Dieter Antoni, az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) parlamenti képviselője és kisebbségi ügyekben illetékes szóvivője vasárnap a leghatározottabban elítélte a felsőőri (Burgenland tartomány) robbantást, amely egyes feltételezések szerint szándékos merénylet következménye volt. Az effajta akciók célja, hogy megzavarják az osztrák lakosság harmonikus együttélését a kisebbségként elismert roma népcsoporttal - olvasható a vasárnap este közzétett sajtónyilatkozatban, melyet az APA ismertetett. Antoni hangsúlyozta: rendkívül fontos, hogy a merénylet körülményeit a lehető leggyorsabban felderítsék, az esetleges elkövetők kilétét megállapítsák, és azok számára, akik hasonló dolgokon törik a fejüket, világossá tegyék, hogy az osztrák állam továbbra is a törvények teljes súlyával kiáll az egyes népcsoportok jogai és harmonikus együttélése mellett. Kötő Józseffel körbejárjuk a témát: Sikerág és fesztivizmus Jogos az a sokak által megfogalmazott észrevétel, hogy közművelődésünket sikerágként könyvelhetjük el. Mások, és nem is kevesen, a fesztivizmus vádját is fölemlegetik olykor. Hogyan értékeli mindezt az a Kötő József, az RMDSZ művelődési és egyházügyi főosztályának a vezetője, egyben az EMKE főjegyzője, aki a tavaly talán valamennyi jelentős országos és helyi közművelődési megnyilvánuláson ott volt, és így közvetlen tapasztalatok alapján minősítheti e tevékenységet. - A visszajelzésekből indulnék ki. Látva a rengeteg eseményt, amelynek keretében emléktáblákat lepleztünk le, szobrokat avattunk vagy kegyelettel emlékeztünk mártírjainkra, engem is megdöbbentett ez a sommás minősítés, fesztivizmus. Hiszen időm nagy részét ilyen eseményeken is töltöm, és ismerem azokat az elgondolásokat, amelyek ezek mögött munkálnak. Mélységesen tévednek azok, akik e minősítést használják, ugyanis én ezekben a megnyilvánulásokban nemzeti közösségünk ösztönös kitárulkozását látom, amely arra indítja egyesületeinket, alapítványainkat, hogy - adys kifejezéssel élve - látva láttassanak bennünket, kultúránkat, erőnket, szervezőképességünket, mert erre kényszeríti őket a körülöttünk zajló társadalmi kihívások sora. Hogyan reagáljon például egy Maros megyei, szinte teljesen magyar lakosságú település arra, ha falujában olyan „tudományos" tanácskozást tartanak, amely arról szól, hogyan magyarosították el a Maros menti románságot? Egyetlen felelet lehetséges: megmutatni, hogy kultúránk értékteremtő, s ahol érték van, ott tolerancia is van, következésképp, mi nem asszimilálunk, hanem szülőföldünkön értékteremtő módon próbálunk élni. Úgy értékelem tehát, hogy a fesztivizmus jelzőt közművelődésünkre muszájpolitikusok címképző kedve aggatja a gondolkodás, elmélkedés helyett. Végső fokon úgy gondolom, hogy ez a sok, önszerveződés által létrejött - külön kiemelném, önszerveződés révén -, megszületett ünnepség közösségünk cselekvő vágyát,, önazonosságának megerősítését szolgálja. És ennek megvan a nagyon jelentős közösségi haszna is, hisz ezek létrehozása az önszerveződés iskoláját is jelenti és - megkockáztatom azt is - egy,ben az önkormányzatra való felkészülést is segítheti. Gondoljunk csak arra, hogy e soksok akaratból összetevődő cselekvés bármikor politikai kiállássá is változtatható, ha a történelem ezt kívánná meg. Mikor címkézésnek minősítettem a közművelődési mozgalmunkkal szemben elhangzott fesztivizmus vádját, tulajdonképpen egy másik közéleti betegségünkre is utaltam: a kiszorítósdira. ■ Ezt hogy értsem? - Úgy, hogy csak vagy-vagyokban tudunk gondolkodni, nem ismerjük az is-is bölcsességét. Mert kérdem én, mit szorít ki, vagy mi elől veszi el az életteret egy évfordulós rendezvény? Sem anyagilag, sem energiákban nem helyettesít semmit, egyszerűen arról van szó, hogy az önszerveződés e szintjén ez az egyetlen cselekvési lehetősége egy közösségnek. Még egyszer ismétlem, enélkül teljes apátia lengené be közösségünket. Más kérdés az, hogy ez a szint nem elegendő egy értéket teremtő, egyetemes nyitású kultúra műveléséhez. Az már a felelősen gondolkodó és nem címkéző, közéleti tisztségeket vállaló társadalomszervezők feladata, hogy megteremtsék azt a korszerű intézményrendszert, amely képessé teszi művelődési életünket, hogy megfeleljen a kor kihívásainak. És örömmel mondhatom, e munka folyik. Létrejöttek és folyamatosan születnek meg azok az országos jelentőségű és legitim, kellő szakmai kompetenciával rendelkező egyesületeink, szövetségeink, amelyek képesek kidolgozni és végrehajtani egy-egy kulturális szakágazat stratégiáját, önépítését, ugyanakkor megteremtik azokat az önkormányzati kereteket, amelyek egy kulturális autonómia megszerzése esetén működtethetik szellemi életünket. Vajúdóban, viták kereszttüzében áll e rendszer, de bontakozóban van az oktatási stratégiánk. Kérdezett: MIKLÓS LÁSZLÓ (Folytatása a 3. oldalon) ............................................................................"N Szlovák és román gazdasági tárgyalások Havannában (Műholdon) Gazdasági-kereskedelmi szerződést és több más együttműködési megállapodást írt alá kubai partnereivel Jan Ducky szlovák gazdasági miniszter, vasárnap zárult havannai látogatása során. A szigetországban tartózkodik a román kereskedelmi minisztériumi államtitkár is, ugyancsak az utóbbi években jelentősen visszaesett üzleti kapcsolatok újjáélesztésének szándékával. A két ország között - az utóbbi években történt nagyarányú visszaesés ellenére - továbbra is számottevő a kereskedelmi forgalom. Kuba tavaly 15 millió dollár értékben exportált Romániába és 17 millió dollárnyi árut importált onnan. A jövőbeni együttműködés lehetséges területei között említették a vegyipart, a vaskohászatot és a műtrágya-gyártást. . A közép-európai kormánytisztviselők látogatásait kommentálva a kubai külügyi szóvivő kijelentette, hogy országa a volt szocialista országokhoz fűződő gazdasági kapcsolatainak helyreállítására törekszik. (MTI) Olaszországba utazott Göncz Árpád (Műholdon) - Elutazott Olaszországba a magyar köztársasági elnök és kísérete. Göncz Árpád - felesége társaságában - hivatalos látogatást tesz az Olasz Köztársaságban, majd pedig magánlátogatás keretében felkeresi a Vatikánt, ahol magánkihallgatáson találkozik II. János Pál pápával. Február 9-én a magyar államfő a máltai köztársasági elnök, Ugo Mifsud Bonnici vendégeként hivatalos látogatásra Vallettába érkezik. Göncz Árpád február 11-én tér vissza Budapestre. Az eddigi látogatásokhoz hasonlóan, ezúttal is elkíséri az elnököt egy negyven fős üzletember-delegáció. (MTI) □ Több mint 20 és fél millió dollár vándorolt a Deutsche Bankban Számba vették az utcagyerekeket □ Nem kíván más országok számára kedvezőtlen precedenst teremteni □ Tonnányi aranyrúd a munkatelepen □ Egyik nyerhet, a másik veszíthet □ Hrabalt ismét Nobel-díjra javasolták □ 18 nap után élve került ki a romok közül egy japán gazdi kutyája □ Csíki segítség a veteránoknak □ Nagy Sándor sírja: görög kétely (Műholdon) Egy hivatalos görög küldöttség vasárnap este Kairóban kétségbe vonta Nagy Sándor sírjának Szíva-oázisban történt felfedezését. Janisz Cedakisz, a kulturális delegáció tagja az oázisban tett látogatásról visszatérve elmondta, hogy a helyszínen látott feliratok nem a ptolemaida korból származnak, és sem I. Ptolemaiosz, sem pedig Nagy Sándor neve nem szerepel rajtuk. Liana Szuvaki görög régésznő több mint egy héttel ezelőtt jelentette be, hogy felfedezte Nagy Sándor sírját, s kőbe vésett feliratokra utalt, amelyekre a Szíva-oázisban 1989 óta tartó ásatásain bukkant. Cedakisz szerint a felirattöredékek a római korból, Krisztus után a II. századból származnak. Nagy Sándor Krisztus előtt 323-ban halt meg Babilonban, s antik szerzők egybehangzó írásai szerint holttestét egyik hadvezére, a későbbi egyiptomi uralkodó I. Ptolemaiosz átmenetileg Memphiszben, majd a nagy hódító által alapított Alexandriában temette el. A sírt a mai napig nem találták meg. Georgiosz Tomász, a görög kulturális minisztérium főtitkára, a küldöttség vezetője jelezte, hogy egy rövid látogatás alatt, s főleg a felfedezést bejelentő régész részvétele nélkül nem lehet megerősíteni Szuvaki állításait. A görög küldöttség nyilatkozatában mindazonáltal elismerte, hogy „jelentős felfedezés történt“, de a történelem és az etika tisztelete azt kívánja, hogy várjuk meg az ásatások végét és az első tudományos publikációt. Dedakisz szerint egyelőre még azt sem tudni, hogy szentélyről, templomról, sírról van-e szó, de hozzátette: régészetileg mindenképpen érdekes a felfedezés. (MTI) Oroszországi farkasvész (Műholdon) - Oroszország egyes vidékein olyannyira elszaporodtak a farkasok, hogy az állomány megtizedelésére több helyen is hajtóvadászatot kellett indítani. A távol-keleti birobidzsáni zsidó autonóm területen tíz vadászbrigád indult a hét végén a tajgába a ragadozók ellen, amelyek száma kétszerese annak a határértéknek, amelyet a terület vadállománya még elvisel. A farkasok hatalmas kárt okoznak, mivel sokkal több szarvast, őzet, illetve vaddisznót pusztítanak el annál, mint amennyi táplálékként szükséges. Oroszország északi erdeiben is elszaporodtak a fenevadak. Karéliában, illetve Komiföldön táplálék után kutatva a falvakba is bemerészkednek, és háziállatokat ragadnak el a hordák. A ragadozók elszaporodásának oka, hogy az utóbbi évek zűrzavara, illetve az átszervezések következtében sok helyen megszűnt a tervszerű vadgazdálkodás és nem ritkították időben a farkasállományt. (MTI)