Romániai Magyar Szó, 1995. június (7. évfolyam, 1677-1706. szám)

1995-06-01 / 1677. szám

1995. június 1. RIPORTOK• VITÁK•Romániai Magyar Szó GONDNOK - koprodukcióban­­ A szatmárnémeti Harag György Társulat a budapesti Merlin Színházzal közösen vitte színre Harold Pinter Gondnokját a Játék­színben, a bemutató május 19-én volt. Az előadás plakátja vígjátékot hirdet, ám véleményem szerint ez a Pinter-mű sem kategorizálható ennyire egyértelműen, másrészt pedig a játék és a rendezés, egyáltalán a stúdióműfaj olyan, hogy a közönség együtt él a szereplőkkel, és átveszi a környezet hangulatát, túllépve a komédián. Bérczes László rendezésével már koráb­ban az Emigránsok című Mrozek-darab színrevitele nyomán megismerkedhettünk. Mint elmondta, már akkor eldöntötte, hogy visszatér Szatmárra. Ismét a Játékszínt választotta. Bevallása szerint kissé idegen­kedik a nagyszínpadi gesztusoktól, és noha a stúdióelőadás az egyik legkegyetlenebb vállalkozás mindenki számára, szívesen birkózik meg a hasonló kaliberű feladatok­kal. A nemrég lezajlott látványszínház-fesz­­tivál kapcsán a színházról beszélve elis­merését fejezte ki a román színjátszással kapcsolatosan, elsősorban is a jellegzetes és kifejező képi megjelenítés terén bizonyí­tott jártassága miatt. Elmondta ugyanakkor, hogy a magyar színjátszás alapjai és hagyo­mányai ettől teljesen eltérőek, az igazi magyar színház „a realista színház”. Szat­márra, eme legújabb munkájához segítséget is hozott magával Magyarországról Kalmár Tamás és Szabados Mihály színművészek, valamint Sárkány Sándor díszlet- és jelmeztervező személyében. Hogy mennyire értenek egymás és a színpad nyelvén Sár­kány Sándorral, bebizonyította a díszlet és a jelmezek, amelyek elénk hozták a Pinter­­alkotta morbid környezeti hangulatot és szereplőket. Az író gondoskodott arról, hogy mind­három szereplőnek minden pillanatban meg­legyen a jól meghatározott szerepe a szín­padon, még akkor is, ha a szereplő maga nincs ott. Erre pedig mind Bérczes László, mind a szereplő színészek is jól ráéreztek. ■A három szerepet négy színészre osztot­ták, Aston szerepe ugyanis kettős szerep­­osztásban került színpadra, Kalmár Tamás és Rappert Gábor tolmácsolásában. A be­mutató előadáson Rappert Gábort láthattuk. Szerintem ő volt az egyetlen, aki tökélete­sen rátalált szerepére, szerepbéli ön­magára. Mindvégig jelen van az előadás­ban, hallgatásában és távollétében egya­ránt, gesztusai tovább élnek a nézőben. Megdöbbentő és lenyűgöző ugyanakkor, ahogy hatalmas, ragyogó szemmel élte meg Istent, hiszen Gábor nem pusztán elját­szotta szerepét, hanem átélte azt. Megrázó alakításban volt részünk. Alig fél évtizede szintén Pintér-darabban és szintén a Játékszínben mutatkozott be a szatmári közönségnek. Rappert a két stú­dióelőadás között sokféle szerephez jutott, de azon kevés színészek egyike ő, aki min­dig meghálálja a rábízott szerepeket -­ legyen az a szilveszteri bohózat egy figurá­ja, a Csirkefej Sráca vagy Edith Piaf Theója. Kalmár Tamás Astonja más. Könnyebben megközelíthető és valamivel közvetlenebb. Behatóbban nem értékelhetem, mivel abban a felállásban nem láttam az előadást, csupán néhány részlet erejéig. Czintos József újból remekelt. Hogyan lehet valaki minden szerepében ennyire otthon, ugyanakkor teljesen önmaga, a vá­lasz az volt: nagyon sok munka árán. Czin­tos szerint ez nem is annyira csapatmunka, mint a színész kemény otthoni munkája. - Volt igazgatónk, Ács Ali annak idején megtanított, hogy minden próbára hozni kell valami újat otthonról, ezekből a sorra beépülő új valamikből áll össze az előadás. A nézők mindenkori kedvencét tág szak­mai körben is messzemenően elismerik. Davies szerepét is szereti - magát a figurát nem annyira, inkább a benne rejlő lehető­ségeket, melyeket maga szerint sem akná­zott még ki teljesen az előadásban. Noha ezúttal is fergeteges alakítással rukkolt elő, Davies szerepében tanúsított magabiztos­sága elmarad a nemrég szintén Bérczes László keze alatt és Fülöp Zoltán oldalán az Emigránsokban nyújtott tökélyre vitt alakítás határozott játéka mellett. Kalmár Tamás mellett a másik magyar­­országi vendégművész Szabados Mihály, akit kissé bosszant, hogy csak a Koltai Róbert oldalán játszott Sose halunk meg című film főszerepe alapján minősítik, holott gyermekkora óta színpadon van, több filmet is forgatott, legutóbb például Grunwisky Ferenc Atrius című munkájában jutott fősze­rephez.­­ A film 94-ben a legjobb rendező díját kapta, idén a filmkritikusokét is. Ebben nyúj­tott alakításom több mint a másik filmbeni hülyegyerek, de sajnos ezt nem ismerik olyan sokan. Mint a Gondnok Mickje, kissé színpadias, hanghordozása, artikulációja pedig erősen az anyaországi nem mindig jó csengésű és nem is mindig helyes beszédstílusra em­lékeztet. Az is igaz, hogy a szerep hálátlan, nem ad határozott jellemet, irányt, így a színészre nehéz feladat hárul kidolgozá­sában. Úgy tűnik, Szabados Misi javarészt legyőzte a buktatókat, a maga intuícióját a rendező támogatásával ötvözve. Valóban nehéz ennyire fiatalon nagy profik part­nereként a színpadon érvényesülni. Mindent összevetve, a közönség ritka színvonalas produkciót lát. S hogy erre mennyire igény van, bizonyítja a tény, hogy szinte lehetetlen belépőt szerezni a meg­hirdetett előadásokra. Az Északi Színház hét előadást hirdetett meg, ezekre május 19-e és 28-a között került sor, többre egye­lőre nem mutatkozik lehetőség egyeztetési gondok miatt, talán a következő évadban. A szatmári bemutatót budapesti is követi majd rövidesen, majd kilenc előadás ugyanott. DANCS ARTUR Program- és alapszabályzat-vita a Kongresszuson d­f 7,mmSzn­­sh MEvkm Minden bizonnyal a Kongresszus munkálatának gerincét a Program- és az Alapszabályzattervezet vitája jelentette. Ezzel kapcsolatosan még 36 órai munka után sem valószínű, hogy végérvényes, lehiggadt konzek­venciákat lehetett levonni. Elméleti síkon - a második kongresszusi napon - a nehéz kérdésekre kellett volna választ adni. Az egyik az, hogy párhuzamos adminiszt­rációt, etnikai alapon álló autonómiát akarunk vagy sem. Az elfogadott program, ha nem is végleges formában, de tisztázott néhány elképzelést. Például azt, hogy az autonómia kétféle: személyi és területi autonómia. A személyi autonómiára vonatkozóan elmondhatjuk, hogy félreértések nélkül tisztázták e fogalomkör tartalmát. A területi autonómiával kapcsolatos kérdések ennél sokkal bonyolultabbak. A területi autonómia, mint a romániai magyar nemzeti közösség célkitűzése, a román saj­tóban úgy jelent meg, mint etnikai alapú területi auto­nómia. Az­ elfogadott autonómia-program véleményünk szerint, megnyugtatóan tisztázta ezt, és arra a kérdésre, hogy az autonómia etnikai alapú-e vagy sem, egyér­telműen válaszolta, hogy területi alapú. Ez azért fontos, mert meg kellett teremteni azt a hidat, mely az auto­nómia és a decentralizációs törekvések, a szubszi­diaritás elvének érvényesítése szempontjából európaivá teszi törekvéseinket. Az RMDSZ célkitűzéseit tartalmazó program európai gondolati vonalba illeszkedik bele. Az európai megfigyelő számára e program elfogadható, olyan, ami beleilleszkedik az európai gondolkodásba. Ami az autonómiáról szóló programban szerepel, a decentralizálás, szubszidiaritás, ez a fogalmi, gondolati kör egyértelműen igazolja azt, hogy az RMDSZ európai normák szerint gondolkodik. Bár az 1201-es európa tanácsi határozattal kapcsolatos vitában az RMDSZ álláspontja egy adott pillanatban elszigetelt volt, a Kongresszus ezt az elvet a legegyszerűbb és legért­hetőbb módon az európai gondolkodásba beillően tisztázta. Az idő szorításában gondolkodva a küldöttek emberfeletti erőfeszítéseket tettek, hogy minden lénye­ges kérdésre megtalálják a választ. Egy bizonyos: hogy olyan magasfokú fegyelemről, felelősségérzetről tettek tanúbizonyságot, ami javunkra szolgálhat A Programvitát és ennek a legfontosabb részét, az autonómia-formák vitáját néhány alapvető kérdésben összegezhetjük: tudományos koncepcióval az auto­nómiát két kategóriában sorolták be. A személyi elvű és a területi elvű autonómiába. Ennek képviselői voltak a programbizottság tagjai között Varga Attila és Bakk Miklós, valamint Tokay György. E kétfajta autonómia­formát próbálta fogalmilag tisztázni a kongresszus a programban. El kell mondanunk hogy a tisztázási folyamat nagyjából sikerült. Voltak olyan tendenciák, mint a dr. Csapó József és Katona Ádám által képviselt álláspontok, amelyek szűkebbek, leszorító jellegűek voltak. A programbizottság például a különleges státusú önkormányzatoknál azt javasolta, hogy azt a verziót fogadják el, melyben a számottevő nemzeti kisebb-­ ségről van szó. A „radikálisok” csak azokra a helyekre igyekeztek leszűkíteni ezt, ahol a magyarság többség­ben van, elfeledkezvén azokról a helységekről, ahol, bár lehetőségünk lenne, hogy ezt az autonómiát megvaló­sítsuk, számbeli kisebbségben vagyunk. A kongresszus bölcsességét dicséri: rájött arra, hogy nem a hangzatos szavak fontosak, hanem a reális tartalom. Épp ezért a különleges státusú önkormányzatoknál a bizottságnak ama javaslatát fogadta el, mely sokkal tágabb lehetőséget biztosít az emberi identitás védelmére, mint a szűkkeblű, de túlságosan nemzeti színűre mázolt vál­tozat. Ugyanez nyilvánult meg a területi autonómia kér­désében is. Katona Ádám és társai abból a feltevésből indultak ki, hogy az úgynevezett mérsékeltek a területi autonómia ellen vannak. Annyi fáradságot sem vettek maguknak, hogy elolvassák a programtervezet szö­vegét, ahol az első és a bizottság által pártolt változat a területi autonómiát nyíltan, egyszerűen és tömören meg­fogalmazza. Némi meglepetésükre, amikor e megfogal­mazás mellett érveltek „a mérsékeltek”, a másik tábor­nak egyszerűen elfogyott a szava és nem talált magára, hogyan tudjanak ebben a kérdésben rájuk licitálni. Kétségtelen, hogy e vitának volt egy erős érzelmi töltete, de hála a szakértőknek és ezek között Frunda György nevét említenénk a Márton Árpádé mellett, sikerült a dolgot a racionalitás keretei közé illeszteni. Pozitívum­ként könyvelhetjük el, hogy a kongresszus képes volt kész érvek alapján dönteni és nem fogadta el a való­ságtól elrugaszkodott, formailag gazdag, de tartalmilag silány megfogalmazásokat. Visszatérve az önmeghatározás kérdésére, jogi szem­pontból a kongresszus úgy döntött, megőrzi a nemzeti kisebbség nemzetközi jogban ismert fogalmát. De ugyanakkor hozzáteszi, hogy nemzeti közösség vagyunk. Ez egy újabb vívmány, mert megőrzi a nem­zetközi jog esernyőjét fölöttünk, ugyanakkor ebben az országban és külföld felé mintegy kollektivitás, mintegy közösség nyilvánulunk meg. Ez a közösség nem csupán szó, egyben utal arra, hogy jogi nyelven fogalmazva kollektív jogokat követelünk magunknak. Meg akarjuk őrizni nemcsak mint egyének, hanem mint közösség is az identitásunkat. A gazdasági programmal kapcsolatosan érdemes megjegyezni azt, hogy a kongresszus teljesen új koncepciót fogadott el, amelyet Birtalan Ákos és néhány képviselő­társa terjesztett elő. Ez a gazdasági program abból a meggondolásból indult ki, hogy egy ilyen problé­ma rendkívüli szakismereteket igényel és a kongresszus 374 küldöttje nem képes arra, hogy az egész gazdasági szférát programszerűen áttekintse. A kongresszus egy utaló rendelkezéssel a kérdést szakszerűen oldotta meg, hiszen az alternatív javaslatként jelentkező, de végül programponttá vált megoldást az SZKT és a szakemberek hatáskörébe utalta, hogy öt és fél év után egy igen komplex és a Birtalan Ákos által felvezetett elvek alapján álló részletes, hatékony és földközeli elképzelést dolgozzon ki. Az oktatás­tudomány fejezetnél elfogadta a kong­resszus és beillesztette a programba azt az oktatási­stratégiai koncepciót, melyet az ET megtárgyalt, és utólag az SZKT is jóváhagyta, s amely olyan átfogó, hosszú távon is működőképes stratégia, amit az okta­tásban kell követnünk nemcsak attól függően, hogy mit tudunk az állami oktatáson keresztül elérni. Az önszerveződés, a különböző civil társadalmi kezdemé­nyezések jelen vannak ebben a programfejezetben. Mivel a brassói kongresszuson elég jól körülhatárolt fejezetként jelentkeztek a művelődésre vonatkozó prob­lémák, e kérdéskör minimális változtatással került be a mostani programba is. Léteznek azok a kulturális intéz­mények, melyek biztosítják az önszerveződést. A kongresszus foglalkozott az RMDSZ-egyházak kapcso­latával és egyértelműen amellett tette le a voksot, hogy szorosabbra kell a kapcsolatot fűzni, mert az egyház olyan intézmény, mely hátteret biztosít az RMDSZ-nek, segíti az RMDSZ-t, s ezt ki kell használni. Az ifjúsági fejezettel kapcsolatosan egy teljesen új változat került a kongresszus elé, amit egyeztettek a különböző ifjúsági réteg­szervezetek, s melynek a lényege az, hogy létrejött a Magyar Ifjúsági Tanács ezelőtt egy hónappal. Ezt ki kell bővíteni minden olyan szervezettel, amely igényli a Tanácsban való részvételt. A továbbiakban e tanács fogja eldönteni az ifjúságnak a közéletben, vala­mint a különböző RMDSZ-struktúrákban való rész­vételét. A települési önkormányzatok fejezet az RMDSZ önkormányzati modell felé való haladásának a fázisait vázolja fel, melynek az a lényege, hogy települési, önkormányzati szinten ki kell alakítani azt a lehetőséget, hogy az RMDSZ autonóm módon működjön. Az elfogadott program tartalmaz továbbá szociális és egészségügyi, valamint környezetvédelmi kérdéseket és intézményes vonatkozásban tételesen is megfogalmaz­za, hogy az RMDSZ a romániai magyarság érdekvédel­mét és közképviseletét különböző autonóm területi, politikai, társadalmi, szakágazati (RMKT, RMGE, EMKE, EME, EMT, RMPSZ, RMDE, a csángó magyarság szövetségei, Bolyai­ Társaság stb.) szervezetekkel és azokat minden téren támogatva látja el. Az RMDSZ támogatja szervezeteinek együttműködését a megfelelő román és külföldi szervezetekkel. A szövetségnek határozott szándéka, hogy szorosan együttműködik az országban élő más nemzeti kisebb­ségek érdekvédelmi szervezeteivel, kezdeményezi, hogy egyes kérdésekben közös állásfoglalást alakítson ki. A szövetség nem kötelezi el magát feltétel nélkül semmilyen politikai szervezet mellett. Az RMDSZ-nek az ország politikai pártjaihoz, valamint a kormányhoz való viszonyát elsősorban az szabja meg, hogy ezeknek milyen a hozzáállása az ország demokratizálási folyamatához, ezen belül a kisebbségi jogok biztosításá­hoz, az 1989 december előtti rendszerhez, nemkülön­ben a decemberi tömeggyilkosságokért felelősök példás megbüntetéséért. Fenntartja az építő párbeszédet velük, elfogadva a pártokkal a koalíciós lehetőségeket is. Ugyanakkor határozottan visszautasít bármilyen párt részéről jövő alaptalan támadást. A program leszögezi, hogy a parlamentbe beválasztott képviselők az RMDSZ célkitűzéseivel összhangban álló törvényhozói tevékenységet kell hogy kifejtsenek. Tételesen meg­fogalmazza, hogy a szövetség szoros kapcsolatot tart fent anyanemzetünkkel, a más országokban élő magyar kisebbségekkel, Európa más nemzeti közösségeivel. Adott esetben csatlakozik a különböző nemzetközi demokratikus szervezetekhez és szövetségekhez. Az RMDSZ arra törekszik, hogy a Romániában élő magyar nemzeti kisebbség képviselőjeként érdemben hozzá­járuljon a környező országokkal kiépítendő jószomszédi viszony, a közép-kelet-európai népek kulturális és politikai közeledéséhez, ezzel is hozzájárulva az összeurópai integrálódáshoz. Támogatja a különböző országok települései, így a testvérfalvak, városok, és megyék közötti kapcsolat­­teremtést. Ugyanakkor fontosnak tartja, hogy a romániai magyar nemzeti kisebbség mind intézményes, mind a személyi kapcsolatok révén kötődjék az összmagyar­­sághoz. Ennek egyik fontos eszköze a kolozsvári magyar főkonzulátus visszaállítása. Mivel az RMDSZ a nem­zetiségi kérdést nem tekinti kizárólag belügynek, fenntartja magának a jogot, hogy tájékoztassa a nemzetközi közvéleményt, a nemzetközi intézményeket a romániai magyarság helyzetéről, beleértve azokat a sérelmeket, amelyeket a hazai hatalmi szervek nem orvosolnak. A kolozsvári kongresszus másik nagy, időben is több órát lekötő vitatémáját az alapszabályzat jelentette. A brassói kongresszus elfogadott egy pár alapsza­bályzat-módosító határozatot, és felhatalmazta az SZKT-t, hogy ezt megfelelőképpen egészítse ki. Most jutottunk el oda, hogy a kongresszus egységes és végleges alapszabályzatot volt képes megszavazni. Mint ismeretes, az SZKT megszavazta a következő határozatokat, melyek szerves részeit képezik az alapszabályzatnak, mint az önkormányzati tanácsokról, a területi szervezetekről, a platformokról szóló határozatok. Ezeket a kongresszus alkalmával rend­szerezte a szabályzat-szervezet előkészítő bizottság és gyakorlatilag a kongresszusnak csak egy pár politikai jellegű kérdésben kellett döntenie. Ilyen volt például az, hogy lesz-e vagy sem az elkövetkezőkben kongresszus, amiben a küldöttek egyértelműen a kongresszus mellett voksoltak. A szövetségi elnököt a kongresszus választja. Ugyanebbe a politikai döntéssorozatba illik be az is, hogy az SZKT-t megújította a kongresszus jelenlegi összetételében, ami azt jelenti, hogy a küldöttek 21 tagot választottak újra és a többi SZKT-tag esetében alkalmazták a korporatív elvet. Vagyis 15 százaléka az SZKT-nak továbbra is az ifjúságé, de ezenkívül a testületben jelen vannak a megyei elnökök, önkor­mányzati tanácsosok, akiket az önkormányzati tanácsok erősítenek meg a következő hat hónapban és a platformok, valamint a pártok egy-egy -, a pártok pedig két-két képviselővel. Határozat született arról, hogy az RMDSZ kongresszusát továbbra is négyéves ciklu­sokban hívják össze. Az ifjúság, az EMK és néhány szervezet tiltakozott ez ellen, mire a kongresszus úgy döntött, hogy főként a szövetségi elnök személyére vonatkozóan, két év múlva rendkívüli kongresszust hív össze. A lényeg az, hogy a küldöttek megszavazták a belső választások alapelveit, a kongresszus visszatért az SZKT javaslatára és közvetlen általános, titkos választást fogadott el. Ezeken a platformoknak, pártoknak és megyei szervezeteknek területcentrikusan a megyékben van lehetőségük jelölteket indítani. Egy éven belül meg kell szervezni a belső választásokat. Ennek metodológiáját az SZKT hivatott kidolgozni. Szerkesztették: BÖGÖZI ATTILA LOKODI IMRE A kérdésre GÁL ÖDÖN székelyudvarhelyi gazdamérnök, egy szokatlan nevű szövetség titkára válaszol •­ ­ - Meghívót kaptam egy eléggé körül­­­ményes nevű fórumtól (Szövetség a Közép-Kelet-Európai Zöld Falusi Ven­dégfogadásért). A szöveg szerint június 2-án, pénteken déli két órakor a szé­kelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal kis tanácstermében sajtótájékoztatót tart a szövetség. - Az általános programtájékoztatóval kezdeném. 1992-ben alakult a fórum, és célja, hogy támogassa a volt szocialista országokban a falusi vendégfogadás elin­­dítását-kibontakozását. Ezt a falu, a falu­lakó jobb megélhetéséért, ami természet­szerűen és ebben az összefüggésben a városiak számára is haszon, pihenésük egészen más, mint a tengerparti beton­rengetegben, a profimód kiépített fürdővá­rosokban. Szövetségünk munkáját figye­lemmel kíséri az Európa Tanács, az Unió... Nonprofit, politikamentes egye­sület vagyunk; eddig Szlovákiában, Ro­mániában, Bulgáriában tartottunk konfe­renciát, a munkálatokon tizenöt ország képviselete vett részt.­­ A falusi vendégfogadás, a zöld­turizmus képes-e saját erejéből gyökeret ereszteni? - Semmiképpen. Mint minden vállal­kozás, ez is tőkeigényes. Ezért is szorgal­mazzuk, hogy a régió országait célzó segélyprogramok - amilyen a PHARE is - érdemben segítsék a falusi vendég­­fogadás kiépítését. - Titkár úr említette, mit várnak a falusi vendégfogadástól. - Nem, én azt mondtam, mit vár a falusi vendégfogadás a támogató fórumoktól. - Akkor mit vár a falu a vendégfogadás fölfuttatásától? - Elsősorban a falu általános fejlődését; építészeti, természeti és néprajzi-nép­művészeti hagyományainak megőrzését; a vidék és a nagyvilág közötti információs szálak sokasodását. - Hajdan az egyetlen rádióból, a jegy­zőéktől tudta meg a község, hogy kitört a háború... Most az élő rendszer kiegészí­tené az elektronikus információzuhatagot. - A személyi kapcsolatok, meglehet, patriarkálissá teszik Európát, de ez a jövő zenéje. - Egyszóval: úgy épülnénk be a fejlett Európába, hogy identitástudatunk nem csorbulna, sőt! - így van. Egyelőre csak elméleti a kérdés, a közeledés gyakorlati próbája és állandósítása csak ezután következik. - Megállapodtunk, kérem, tájékoztassa a sajtót a készülő sajtótájékoztatóról.­­ A program szerint Ferenczy doktor köszöntője, a polgármesteri jó szó után bemutatjuk az Üdülés Romániában, erdélyi falun és tanyán című katalógust. Nyugat-európai mintára, a nemzetközi jel­es jelzésrendszer felhasználásával készült, és a honi vendégfogadók aján­latait tartalmazza. A téma előadói: dr. Csáky Csaba címzetes egyetemi docens, a Szövetség elnöke, Szabó László, az Erdélyi Falusi Vendégfogadók Szövet­sége, a SYLVAN TOURS elnöke és jómagam. Másodszor: Hidak a határon­­ a barátságos hatóságért, lakosságért nevű alapítványunkról értekezik Kovács Gyula, a témakörrel foglalkozó munkacso­port vezetője. Végül ismertetjük a Szö­vetség IV. konferenciájának programját­­céljait. - Mikor és hol lesz a konferencia? •­­ Június 17-21 között tartjuk Kárpá­talján, Munkács járás egy kisközségében, Csinagyjevóban. OLÁH ISTVÁN BABA ÉS KÉSZÍTŐJE & SZÉKELY SÁNDOR felvételei Egyetemre felvételizők figyelmébe! Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének Oktatási Főosztálya sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az általa kiadott 1995-ös Felsőoktatási Felvételi Tájékoztatóból figyelmetlenségből kimaradtak a Sulyok István Református Főiskola szak­jaira, oktatási formáira vonatkozó információk. Ezúton kérjük az érintettek elnézését, és az érdeklődők tudomá­sára hozzuk, hogy a főiskola titkárságán részletes felvilá­gosítást kaphatnak. Tel.:: 039—132 837. A két „szerencsétlen” szó... riportomat is sanyargatja... (Folytatás az 1. oldalról) reményeket fűztek az RMDSZ-hez, ám ez mára csak sovány illúzió maradt. Valóban támaszt láttak volna, látnának az RMDSZ- ben, ha az több gondot fordítana a gazdasági problémákra. Mert nem elég az üres beszéd, mondják az emberek. Parlamenti képviselők keresték fel a nagyközséget, Németh János, Borbély László, Elek Barna találkozott a tagsággal. Ezentúl gondot fordítunk sűrűbb tanácskozások megszervezésére. Fontos a gaz­dasági szakemberekkel való kapcsolat. Mindenesetre folyamatban van egy RMDSZ-székház felépítése. Az igazságot megvallva, nem sok vidéki szervezet dicsekedhet ilyesmivel. Kulturális téren annyit elmondhatunk, hogy... a Nyárádrhentének immár „saját” lapja van, Bekecsalja címmel jelenik meg. Hiányolható, bár lehet, hogy sértődés lesz belőle: a tanügyiek hozzáállása az ügyhöz. Nem annyira vészes azért a helyzet, amennyire azt sokan lefestik. Választások elébe nézünk. Jó lenne olyan polgármestert és tanácsosokat jelölni, akik megfelelnek az elvárásoknak. A bank kapujában elköszönünk egymástól. Jött az igazgató. Valahogy így: - Nahát miről is beszélgettetek? A református parókián Székely Endre tiszteletes úr fogad. Hitéletről, neoprotestáns felekezetek térhódításáról, Nyárád­­szereda vallási-kulturális éltéről beszélgettünk. Hál’istennek volt miről. Egy kis kitérővel a Bocskai talapzathoz „érkeztünk.” Kinek a tulajdonában van a fejedelmi mellszobor? Visszahelyezésének vannak-e ellenzői? A beszélgetésből kiderül: köztudomásúlag nincsenek. A mellszobor a református egyház leltárában van. Másodszori levézetése után (először 1924-ben, másodszor a „népi demokrácia” kezdetén távolították el) a református templomban vészelte át bronzban hallgatva az „aranyosabb” időket. Könnyen megfogalmazható, leírható: Bocskai István fejedelmi mellszobrának továbbra is az egyház tulajdonában kell marad­nia. Mert mi lenne a sorsa egy harmadszori levezetés után, ha... Tudjuk, vannak már ilyenszerű tapasztalataink.... És végül betértem egy üzletbe is. A cégtáblán Ádám & Éva, Miklósi Lenkével beszélgettem. Az üzlet egyik részlege méteráru, másik bizományi. - Legyen egy ilyen is - mondja a tulajdonos. - Az üzlettel nem dicsekedhetünk, gyengék a jövedelmek. Pénz hiányában sok jó vásár elmarad. Sajnos, a kereskedelem megelőzte a termelést... Az árvaház előtt autóbuszra vártam. Tanügyis „külsejű" hölgyek is időközönként órájukra pillantgattak. Jöhetne már a busz is... - Mi újság az árvaházban? - kérdeztem. Eltaláltam. Valóban ott dolgoznak, mert összenéztek és azt mondták: - Hogyha érdekel, azt elmondja a direktor úr... de ma már késő! LOKODI IMRE A tudománynépszerűsítés A politizáló írások, könyvek és korunk bűnügyi, szerelmi ponyváinak tömkelegében jólesik felfedezni egy-egy természettudományos népszerűsítő könyvet. A megszaporodott kiadók a piac igényeinek megfelelően felismerték, hogy olyan témájú könyveket kell kiadniuk, amelyeket „elkapkodnak". A frissen megjelent Gombáskönyv (Corvin Kiadó, Déva, 1995) épp ilyen. Csakhogy... A természettudományok ismereta­nyagának közkinccsé tétele, a száraz, tudo­mányos ismeretek oldottabb, bárki számára érthető továbbadása éppen annyi tudást igényel a szerzőtől, mint a szakma avatott szakemberétől. Sőt! Ennél többet! Azt a képességet, hogy érde­kesen, egyéni hangon és egyéni tapasztalatok birtokában oldja fel az illető tudomány tömény­ségét. A magyar tudománynépszerűsítésnek jó híre van a nagyvilágban: hitelessége, olvas­mányossága, könnyedsége okán. Aki e munkára vállalkozik, szakember és író kell hogy legyen egy személyben. Munkája során meríthet (kell is merítenie) sok-sok tudományos műből, anélkül, hogy másolna. Hozzátenni saját ismeretekből, tapasztalatokból, stílusból - ez lesz a munka fűszere, a szerző össze nem téveszthető névjegye. A most megjelent Gombáskönyv az évtizedek alatt napvilágot látott (magyarul, románul, szlovákul, németül, franciául stb.) számos gom­baismertető könyv egyike. Ha azt mondom, hogy ezek között a gyengébbek sorába tartozik, illik megindokolnom. Azon a szinten, amelyre Málnássy László Kis gombáskönyve helyezhető. De a felhasznált forrásanyag egyetlen más könyve sem használja ismertetési módszerként a meghatározás (elengedhetetlenül) tudományos módszerét. És ez az első számú baj. Mint tapasz­talt gombaismerő és biológus a leghatározottab­ban állítom, hogy leíró szövegből, rajzról, fény­képről nem lehet teljes bizonyossággal gombát (de más élőlényt sem!) meghatározni. Ehhez csakis a határozókulcs alkalmas. A többi csak kisegítő értékű. Tehát: kaptunk egy új (kivitelében szép) gom­báskönyvet, összeszerkesztve 6 másból (a két szerkesztő: Dobai Sándor és­ Varga Károly), minden eredetiség nélkül. Mivel egyes gombafajok megítélésében külön­böző szerzők véleménye eltér és (feltehetőleg) a szerkesztőknek nincs saját tapasztalatuk, túl a (nagyjából) helyes leírásokon, teljesen össze­kuszálják az olvasó fejében az őt érdeklő szem­pontot: ehető-e vagy sem. Néhány példa. A Mér­gező gombák fejezetben elriasztják az amúgy is félénk olvasót valamennyi pókhálós gombától, holott ezek közül csak kevés a valóban mérgező (igaz viszont, hogy nehéz őket elkülöníteni), a földtoló galambgomba (gyakori nálunk) ehető (bár kevésbé értékes), hasonló a helyzet a szenes galambgombával is. Az áltrifla mérgező, de nem téveszthető össze a föld alatt termő szarvas­­gombával. Viszont kihagyják a súlyosan mérgező és a fenyőfatönkökön gyakran előforduló fenyő­­tőkegombát (Galerina marginata), amelyet bizony könnyű összetéveszteni az ízletes tőkegombával. A második részben az óvatosan kezelendő gombákról megjegyzi, hogy fogyasztásra nem alkalmasak (??). Kérdem a szerkesztőktől, ettek-e valaha gyapjas tintagombát? Kevés gomba hasonlítható ehhez a finom gombához! S csak a ráncos tintagomba előtt-után ne igyunk alkoholt. A gerebengombák?! Ehetők, finomak, sőt kiválóak savanyúságnak. A pöfetegek? nincs finomabb tojásban kirántott gomba a fiatal pöfetegeknél. Csigagombák, májgomba, sárga gévagomba, piszti­egomba, zöld ánizsgomba - valamennyi jó, ehető. Vöröses nyálkásgomba - ez az elneve­zése, de elkészítve korántsem nyálkás. Kedvenc gombám. A harmadik rész, az Ehető gombák fejezete megehetősen hiányos. A színes ábrákban - a már untig ismert, Veress Magdánál sem sikerült színekkel - bizony nem a természetben található gombák színére lehet ismerni. Kár volt e könyvet most kiadni, amikor készül az európai hírű kolozsvári mikológus (dr. Páz­mány Dénes egyetemi tanár) szakszerű gombás­könyve, melynek az idén meg is jelenik első kötete. PUSKÁS ATTILA

Next