Romániai Magyar Szó, 1995. június (7. évfolyam, 1677-1706. szám)
1995-06-01 / 1677. szám
1995. június 1. RIPORTOK• VITÁK•Romániai Magyar Szó GONDNOK - koprodukcióban A szatmárnémeti Harag György Társulat a budapesti Merlin Színházzal közösen vitte színre Harold Pinter Gondnokját a Játékszínben, a bemutató május 19-én volt. Az előadás plakátja vígjátékot hirdet, ám véleményem szerint ez a Pinter-mű sem kategorizálható ennyire egyértelműen, másrészt pedig a játék és a rendezés, egyáltalán a stúdióműfaj olyan, hogy a közönség együtt él a szereplőkkel, és átveszi a környezet hangulatát, túllépve a komédián. Bérczes László rendezésével már korábban az Emigránsok című Mrozek-darab színrevitele nyomán megismerkedhettünk. Mint elmondta, már akkor eldöntötte, hogy visszatér Szatmárra. Ismét a Játékszínt választotta. Bevallása szerint kissé idegenkedik a nagyszínpadi gesztusoktól, és noha a stúdióelőadás az egyik legkegyetlenebb vállalkozás mindenki számára, szívesen birkózik meg a hasonló kaliberű feladatokkal. A nemrég lezajlott látványszínház-fesztivál kapcsán a színházról beszélve elismerését fejezte ki a román színjátszással kapcsolatosan, elsősorban is a jellegzetes és kifejező képi megjelenítés terén bizonyított jártassága miatt. Elmondta ugyanakkor, hogy a magyar színjátszás alapjai és hagyományai ettől teljesen eltérőek, az igazi magyar színház „a realista színház”. Szatmárra, eme legújabb munkájához segítséget is hozott magával Magyarországról Kalmár Tamás és Szabados Mihály színművészek, valamint Sárkány Sándor díszlet- és jelmeztervező személyében. Hogy mennyire értenek egymás és a színpad nyelvén Sárkány Sándorral, bebizonyította a díszlet és a jelmezek, amelyek elénk hozták a Pinteralkotta morbid környezeti hangulatot és szereplőket. Az író gondoskodott arról, hogy mindhárom szereplőnek minden pillanatban meglegyen a jól meghatározott szerepe a színpadon, még akkor is, ha a szereplő maga nincs ott. Erre pedig mind Bérczes László, mind a szereplő színészek is jól ráéreztek. ■A három szerepet négy színészre osztották, Aston szerepe ugyanis kettős szereposztásban került színpadra, Kalmár Tamás és Rappert Gábor tolmácsolásában. A bemutató előadáson Rappert Gábort láthattuk. Szerintem ő volt az egyetlen, aki tökéletesen rátalált szerepére, szerepbéli önmagára. Mindvégig jelen van az előadásban, hallgatásában és távollétében egyaránt, gesztusai tovább élnek a nézőben. Megdöbbentő és lenyűgöző ugyanakkor, ahogy hatalmas, ragyogó szemmel élte meg Istent, hiszen Gábor nem pusztán eljátszotta szerepét, hanem átélte azt. Megrázó alakításban volt részünk. Alig fél évtizede szintén Pintér-darabban és szintén a Játékszínben mutatkozott be a szatmári közönségnek. Rappert a két stúdióelőadás között sokféle szerephez jutott, de azon kevés színészek egyike ő, aki mindig meghálálja a rábízott szerepeket - legyen az a szilveszteri bohózat egy figurája, a Csirkefej Sráca vagy Edith Piaf Theója. Kalmár Tamás Astonja más. Könnyebben megközelíthető és valamivel közvetlenebb. Behatóbban nem értékelhetem, mivel abban a felállásban nem láttam az előadást, csupán néhány részlet erejéig. Czintos József újból remekelt. Hogyan lehet valaki minden szerepében ennyire otthon, ugyanakkor teljesen önmaga, a válasz az volt: nagyon sok munka árán. Czintos szerint ez nem is annyira csapatmunka, mint a színész kemény otthoni munkája. - Volt igazgatónk, Ács Ali annak idején megtanított, hogy minden próbára hozni kell valami újat otthonról, ezekből a sorra beépülő új valamikből áll össze az előadás. A nézők mindenkori kedvencét tág szakmai körben is messzemenően elismerik. Davies szerepét is szereti - magát a figurát nem annyira, inkább a benne rejlő lehetőségeket, melyeket maga szerint sem aknázott még ki teljesen az előadásban. Noha ezúttal is fergeteges alakítással rukkolt elő, Davies szerepében tanúsított magabiztossága elmarad a nemrég szintén Bérczes László keze alatt és Fülöp Zoltán oldalán az Emigránsokban nyújtott tökélyre vitt alakítás határozott játéka mellett. Kalmár Tamás mellett a másik magyarországi vendégművész Szabados Mihály, akit kissé bosszant, hogy csak a Koltai Róbert oldalán játszott Sose halunk meg című film főszerepe alapján minősítik, holott gyermekkora óta színpadon van, több filmet is forgatott, legutóbb például Grunwisky Ferenc Atrius című munkájában jutott főszerephez. A film 94-ben a legjobb rendező díját kapta, idén a filmkritikusokét is. Ebben nyújtott alakításom több mint a másik filmbeni hülyegyerek, de sajnos ezt nem ismerik olyan sokan. Mint a Gondnok Mickje, kissé színpadias, hanghordozása, artikulációja pedig erősen az anyaországi nem mindig jó csengésű és nem is mindig helyes beszédstílusra emlékeztet. Az is igaz, hogy a szerep hálátlan, nem ad határozott jellemet, irányt, így a színészre nehéz feladat hárul kidolgozásában. Úgy tűnik, Szabados Misi javarészt legyőzte a buktatókat, a maga intuícióját a rendező támogatásával ötvözve. Valóban nehéz ennyire fiatalon nagy profik partnereként a színpadon érvényesülni. Mindent összevetve, a közönség ritka színvonalas produkciót lát. S hogy erre mennyire igény van, bizonyítja a tény, hogy szinte lehetetlen belépőt szerezni a meghirdetett előadásokra. Az Északi Színház hét előadást hirdetett meg, ezekre május 19-e és 28-a között került sor, többre egyelőre nem mutatkozik lehetőség egyeztetési gondok miatt, talán a következő évadban. A szatmári bemutatót budapesti is követi majd rövidesen, majd kilenc előadás ugyanott. DANCS ARTUR Program- és alapszabályzat-vita a Kongresszuson df 7,mmSznsh MEvkm Minden bizonnyal a Kongresszus munkálatának gerincét a Program- és az Alapszabályzattervezet vitája jelentette. Ezzel kapcsolatosan még 36 órai munka után sem valószínű, hogy végérvényes, lehiggadt konzekvenciákat lehetett levonni. Elméleti síkon - a második kongresszusi napon - a nehéz kérdésekre kellett volna választ adni. Az egyik az, hogy párhuzamos adminisztrációt, etnikai alapon álló autonómiát akarunk vagy sem. Az elfogadott program, ha nem is végleges formában, de tisztázott néhány elképzelést. Például azt, hogy az autonómia kétféle: személyi és területi autonómia. A személyi autonómiára vonatkozóan elmondhatjuk, hogy félreértések nélkül tisztázták e fogalomkör tartalmát. A területi autonómiával kapcsolatos kérdések ennél sokkal bonyolultabbak. A területi autonómia, mint a romániai magyar nemzeti közösség célkitűzése, a román sajtóban úgy jelent meg, mint etnikai alapú területi autonómia. Az elfogadott autonómia-program véleményünk szerint, megnyugtatóan tisztázta ezt, és arra a kérdésre, hogy az autonómia etnikai alapú-e vagy sem, egyértelműen válaszolta, hogy területi alapú. Ez azért fontos, mert meg kellett teremteni azt a hidat, mely az autonómia és a decentralizációs törekvések, a szubszidiaritás elvének érvényesítése szempontjából európaivá teszi törekvéseinket. Az RMDSZ célkitűzéseit tartalmazó program európai gondolati vonalba illeszkedik bele. Az európai megfigyelő számára e program elfogadható, olyan, ami beleilleszkedik az európai gondolkodásba. Ami az autonómiáról szóló programban szerepel, a decentralizálás, szubszidiaritás, ez a fogalmi, gondolati kör egyértelműen igazolja azt, hogy az RMDSZ európai normák szerint gondolkodik. Bár az 1201-es európa tanácsi határozattal kapcsolatos vitában az RMDSZ álláspontja egy adott pillanatban elszigetelt volt, a Kongresszus ezt az elvet a legegyszerűbb és legérthetőbb módon az európai gondolkodásba beillően tisztázta. Az idő szorításában gondolkodva a küldöttek emberfeletti erőfeszítéseket tettek, hogy minden lényeges kérdésre megtalálják a választ. Egy bizonyos: hogy olyan magasfokú fegyelemről, felelősségérzetről tettek tanúbizonyságot, ami javunkra szolgálhat A Programvitát és ennek a legfontosabb részét, az autonómia-formák vitáját néhány alapvető kérdésben összegezhetjük: tudományos koncepcióval az autonómiát két kategóriában sorolták be. A személyi elvű és a területi elvű autonómiába. Ennek képviselői voltak a programbizottság tagjai között Varga Attila és Bakk Miklós, valamint Tokay György. E kétfajta autonómiaformát próbálta fogalmilag tisztázni a kongresszus a programban. El kell mondanunk hogy a tisztázási folyamat nagyjából sikerült. Voltak olyan tendenciák, mint a dr. Csapó József és Katona Ádám által képviselt álláspontok, amelyek szűkebbek, leszorító jellegűek voltak. A programbizottság például a különleges státusú önkormányzatoknál azt javasolta, hogy azt a verziót fogadják el, melyben a számottevő nemzeti kisebb- ségről van szó. A „radikálisok” csak azokra a helyekre igyekeztek leszűkíteni ezt, ahol a magyarság többségben van, elfeledkezvén azokról a helységekről, ahol, bár lehetőségünk lenne, hogy ezt az autonómiát megvalósítsuk, számbeli kisebbségben vagyunk. A kongresszus bölcsességét dicséri: rájött arra, hogy nem a hangzatos szavak fontosak, hanem a reális tartalom. Épp ezért a különleges státusú önkormányzatoknál a bizottságnak ama javaslatát fogadta el, mely sokkal tágabb lehetőséget biztosít az emberi identitás védelmére, mint a szűkkeblű, de túlságosan nemzeti színűre mázolt változat. Ugyanez nyilvánult meg a területi autonómia kérdésében is. Katona Ádám és társai abból a feltevésből indultak ki, hogy az úgynevezett mérsékeltek a területi autonómia ellen vannak. Annyi fáradságot sem vettek maguknak, hogy elolvassák a programtervezet szövegét, ahol az első és a bizottság által pártolt változat a területi autonómiát nyíltan, egyszerűen és tömören megfogalmazza. Némi meglepetésükre, amikor e megfogalmazás mellett érveltek „a mérsékeltek”, a másik tábornak egyszerűen elfogyott a szava és nem talált magára, hogyan tudjanak ebben a kérdésben rájuk licitálni. Kétségtelen, hogy e vitának volt egy erős érzelmi töltete, de hála a szakértőknek és ezek között Frunda György nevét említenénk a Márton Árpádé mellett, sikerült a dolgot a racionalitás keretei közé illeszteni. Pozitívumként könyvelhetjük el, hogy a kongresszus képes volt kész érvek alapján dönteni és nem fogadta el a valóságtól elrugaszkodott, formailag gazdag, de tartalmilag silány megfogalmazásokat. Visszatérve az önmeghatározás kérdésére, jogi szempontból a kongresszus úgy döntött, megőrzi a nemzeti kisebbség nemzetközi jogban ismert fogalmát. De ugyanakkor hozzáteszi, hogy nemzeti közösség vagyunk. Ez egy újabb vívmány, mert megőrzi a nemzetközi jog esernyőjét fölöttünk, ugyanakkor ebben az országban és külföld felé mintegy kollektivitás, mintegy közösség nyilvánulunk meg. Ez a közösség nem csupán szó, egyben utal arra, hogy jogi nyelven fogalmazva kollektív jogokat követelünk magunknak. Meg akarjuk őrizni nemcsak mint egyének, hanem mint közösség is az identitásunkat. A gazdasági programmal kapcsolatosan érdemes megjegyezni azt, hogy a kongresszus teljesen új koncepciót fogadott el, amelyet Birtalan Ákos és néhány képviselőtársa terjesztett elő. Ez a gazdasági program abból a meggondolásból indult ki, hogy egy ilyen probléma rendkívüli szakismereteket igényel és a kongresszus 374 küldöttje nem képes arra, hogy az egész gazdasági szférát programszerűen áttekintse. A kongresszus egy utaló rendelkezéssel a kérdést szakszerűen oldotta meg, hiszen az alternatív javaslatként jelentkező, de végül programponttá vált megoldást az SZKT és a szakemberek hatáskörébe utalta, hogy öt és fél év után egy igen komplex és a Birtalan Ákos által felvezetett elvek alapján álló részletes, hatékony és földközeli elképzelést dolgozzon ki. Az oktatástudomány fejezetnél elfogadta a kongresszus és beillesztette a programba azt az oktatásistratégiai koncepciót, melyet az ET megtárgyalt, és utólag az SZKT is jóváhagyta, s amely olyan átfogó, hosszú távon is működőképes stratégia, amit az oktatásban kell követnünk nemcsak attól függően, hogy mit tudunk az állami oktatáson keresztül elérni. Az önszerveződés, a különböző civil társadalmi kezdeményezések jelen vannak ebben a programfejezetben. Mivel a brassói kongresszuson elég jól körülhatárolt fejezetként jelentkeztek a művelődésre vonatkozó problémák, e kérdéskör minimális változtatással került be a mostani programba is. Léteznek azok a kulturális intézmények, melyek biztosítják az önszerveződést. A kongresszus foglalkozott az RMDSZ-egyházak kapcsolatával és egyértelműen amellett tette le a voksot, hogy szorosabbra kell a kapcsolatot fűzni, mert az egyház olyan intézmény, mely hátteret biztosít az RMDSZ-nek, segíti az RMDSZ-t, s ezt ki kell használni. Az ifjúsági fejezettel kapcsolatosan egy teljesen új változat került a kongresszus elé, amit egyeztettek a különböző ifjúsági rétegszervezetek, s melynek a lényege az, hogy létrejött a Magyar Ifjúsági Tanács ezelőtt egy hónappal. Ezt ki kell bővíteni minden olyan szervezettel, amely igényli a Tanácsban való részvételt. A továbbiakban e tanács fogja eldönteni az ifjúságnak a közéletben, valamint a különböző RMDSZ-struktúrákban való részvételét. A települési önkormányzatok fejezet az RMDSZ önkormányzati modell felé való haladásának a fázisait vázolja fel, melynek az a lényege, hogy települési, önkormányzati szinten ki kell alakítani azt a lehetőséget, hogy az RMDSZ autonóm módon működjön. Az elfogadott program tartalmaz továbbá szociális és egészségügyi, valamint környezetvédelmi kérdéseket és intézményes vonatkozásban tételesen is megfogalmazza, hogy az RMDSZ a romániai magyarság érdekvédelmét és közképviseletét különböző autonóm területi, politikai, társadalmi, szakágazati (RMKT, RMGE, EMKE, EME, EMT, RMPSZ, RMDE, a csángó magyarság szövetségei, Bolyai Társaság stb.) szervezetekkel és azokat minden téren támogatva látja el. Az RMDSZ támogatja szervezeteinek együttműködését a megfelelő román és külföldi szervezetekkel. A szövetségnek határozott szándéka, hogy szorosan együttműködik az országban élő más nemzeti kisebbségek érdekvédelmi szervezeteivel, kezdeményezi, hogy egyes kérdésekben közös állásfoglalást alakítson ki. A szövetség nem kötelezi el magát feltétel nélkül semmilyen politikai szervezet mellett. Az RMDSZ-nek az ország politikai pártjaihoz, valamint a kormányhoz való viszonyát elsősorban az szabja meg, hogy ezeknek milyen a hozzáállása az ország demokratizálási folyamatához, ezen belül a kisebbségi jogok biztosításához, az 1989 december előtti rendszerhez, nemkülönben a decemberi tömeggyilkosságokért felelősök példás megbüntetéséért. Fenntartja az építő párbeszédet velük, elfogadva a pártokkal a koalíciós lehetőségeket is. Ugyanakkor határozottan visszautasít bármilyen párt részéről jövő alaptalan támadást. A program leszögezi, hogy a parlamentbe beválasztott képviselők az RMDSZ célkitűzéseivel összhangban álló törvényhozói tevékenységet kell hogy kifejtsenek. Tételesen megfogalmazza, hogy a szövetség szoros kapcsolatot tart fent anyanemzetünkkel, a más országokban élő magyar kisebbségekkel, Európa más nemzeti közösségeivel. Adott esetben csatlakozik a különböző nemzetközi demokratikus szervezetekhez és szövetségekhez. Az RMDSZ arra törekszik, hogy a Romániában élő magyar nemzeti kisebbség képviselőjeként érdemben hozzájáruljon a környező országokkal kiépítendő jószomszédi viszony, a közép-kelet-európai népek kulturális és politikai közeledéséhez, ezzel is hozzájárulva az összeurópai integrálódáshoz. Támogatja a különböző országok települései, így a testvérfalvak, városok, és megyék közötti kapcsolatteremtést. Ugyanakkor fontosnak tartja, hogy a romániai magyar nemzeti kisebbség mind intézményes, mind a személyi kapcsolatok révén kötődjék az összmagyarsághoz. Ennek egyik fontos eszköze a kolozsvári magyar főkonzulátus visszaállítása. Mivel az RMDSZ a nemzetiségi kérdést nem tekinti kizárólag belügynek, fenntartja magának a jogot, hogy tájékoztassa a nemzetközi közvéleményt, a nemzetközi intézményeket a romániai magyarság helyzetéről, beleértve azokat a sérelmeket, amelyeket a hazai hatalmi szervek nem orvosolnak. A kolozsvári kongresszus másik nagy, időben is több órát lekötő vitatémáját az alapszabályzat jelentette. A brassói kongresszus elfogadott egy pár alapszabályzat-módosító határozatot, és felhatalmazta az SZKT-t, hogy ezt megfelelőképpen egészítse ki. Most jutottunk el oda, hogy a kongresszus egységes és végleges alapszabályzatot volt képes megszavazni. Mint ismeretes, az SZKT megszavazta a következő határozatokat, melyek szerves részeit képezik az alapszabályzatnak, mint az önkormányzati tanácsokról, a területi szervezetekről, a platformokról szóló határozatok. Ezeket a kongresszus alkalmával rendszerezte a szabályzat-szervezet előkészítő bizottság és gyakorlatilag a kongresszusnak csak egy pár politikai jellegű kérdésben kellett döntenie. Ilyen volt például az, hogy lesz-e vagy sem az elkövetkezőkben kongresszus, amiben a küldöttek egyértelműen a kongresszus mellett voksoltak. A szövetségi elnököt a kongresszus választja. Ugyanebbe a politikai döntéssorozatba illik be az is, hogy az SZKT-t megújította a kongresszus jelenlegi összetételében, ami azt jelenti, hogy a küldöttek 21 tagot választottak újra és a többi SZKT-tag esetében alkalmazták a korporatív elvet. Vagyis 15 százaléka az SZKT-nak továbbra is az ifjúságé, de ezenkívül a testületben jelen vannak a megyei elnökök, önkormányzati tanácsosok, akiket az önkormányzati tanácsok erősítenek meg a következő hat hónapban és a platformok, valamint a pártok egy-egy -, a pártok pedig két-két képviselővel. Határozat született arról, hogy az RMDSZ kongresszusát továbbra is négyéves ciklusokban hívják össze. Az ifjúság, az EMK és néhány szervezet tiltakozott ez ellen, mire a kongresszus úgy döntött, hogy főként a szövetségi elnök személyére vonatkozóan, két év múlva rendkívüli kongresszust hív össze. A lényeg az, hogy a küldöttek megszavazták a belső választások alapelveit, a kongresszus visszatért az SZKT javaslatára és közvetlen általános, titkos választást fogadott el. Ezeken a platformoknak, pártoknak és megyei szervezeteknek területcentrikusan a megyékben van lehetőségük jelölteket indítani. Egy éven belül meg kell szervezni a belső választásokat. Ennek metodológiáját az SZKT hivatott kidolgozni. Szerkesztették: BÖGÖZI ATTILA LOKODI IMRE A kérdésre GÁL ÖDÖN székelyudvarhelyi gazdamérnök, egy szokatlan nevű szövetség titkára válaszol • - Meghívót kaptam egy eléggé körülményes nevű fórumtól (Szövetség a Közép-Kelet-Európai Zöld Falusi Vendégfogadásért). A szöveg szerint június 2-án, pénteken déli két órakor a székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal kis tanácstermében sajtótájékoztatót tart a szövetség. - Az általános programtájékoztatóval kezdeném. 1992-ben alakult a fórum, és célja, hogy támogassa a volt szocialista országokban a falusi vendégfogadás elindítását-kibontakozását. Ezt a falu, a falulakó jobb megélhetéséért, ami természetszerűen és ebben az összefüggésben a városiak számára is haszon, pihenésük egészen más, mint a tengerparti betonrengetegben, a profimód kiépített fürdővárosokban. Szövetségünk munkáját figyelemmel kíséri az Európa Tanács, az Unió... Nonprofit, politikamentes egyesület vagyunk; eddig Szlovákiában, Romániában, Bulgáriában tartottunk konferenciát, a munkálatokon tizenöt ország képviselete vett részt. A falusi vendégfogadás, a zöldturizmus képes-e saját erejéből gyökeret ereszteni? - Semmiképpen. Mint minden vállalkozás, ez is tőkeigényes. Ezért is szorgalmazzuk, hogy a régió országait célzó segélyprogramok - amilyen a PHARE is - érdemben segítsék a falusi vendégfogadás kiépítését. - Titkár úr említette, mit várnak a falusi vendégfogadástól. - Nem, én azt mondtam, mit vár a falusi vendégfogadás a támogató fórumoktól. - Akkor mit vár a falu a vendégfogadás fölfuttatásától? - Elsősorban a falu általános fejlődését; építészeti, természeti és néprajzi-népművészeti hagyományainak megőrzését; a vidék és a nagyvilág közötti információs szálak sokasodását. - Hajdan az egyetlen rádióból, a jegyzőéktől tudta meg a község, hogy kitört a háború... Most az élő rendszer kiegészítené az elektronikus információzuhatagot. - A személyi kapcsolatok, meglehet, patriarkálissá teszik Európát, de ez a jövő zenéje. - Egyszóval: úgy épülnénk be a fejlett Európába, hogy identitástudatunk nem csorbulna, sőt! - így van. Egyelőre csak elméleti a kérdés, a közeledés gyakorlati próbája és állandósítása csak ezután következik. - Megállapodtunk, kérem, tájékoztassa a sajtót a készülő sajtótájékoztatóról. A program szerint Ferenczy doktor köszöntője, a polgármesteri jó szó után bemutatjuk az Üdülés Romániában, erdélyi falun és tanyán című katalógust. Nyugat-európai mintára, a nemzetközi jeles jelzésrendszer felhasználásával készült, és a honi vendégfogadók ajánlatait tartalmazza. A téma előadói: dr. Csáky Csaba címzetes egyetemi docens, a Szövetség elnöke, Szabó László, az Erdélyi Falusi Vendégfogadók Szövetsége, a SYLVAN TOURS elnöke és jómagam. Másodszor: Hidak a határon a barátságos hatóságért, lakosságért nevű alapítványunkról értekezik Kovács Gyula, a témakörrel foglalkozó munkacsoport vezetője. Végül ismertetjük a Szövetség IV. konferenciájának programjátcéljait. - Mikor és hol lesz a konferencia? • Június 17-21 között tartjuk Kárpátalján, Munkács járás egy kisközségében, Csinagyjevóban. OLÁH ISTVÁN BABA ÉS KÉSZÍTŐJE & SZÉKELY SÁNDOR felvételei Egyetemre felvételizők figyelmébe! Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének Oktatási Főosztálya sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az általa kiadott 1995-ös Felsőoktatási Felvételi Tájékoztatóból figyelmetlenségből kimaradtak a Sulyok István Református Főiskola szakjaira, oktatási formáira vonatkozó információk. Ezúton kérjük az érintettek elnézését, és az érdeklődők tudomására hozzuk, hogy a főiskola titkárságán részletes felvilágosítást kaphatnak. Tel.:: 039—132 837. A két „szerencsétlen” szó... riportomat is sanyargatja... (Folytatás az 1. oldalról) reményeket fűztek az RMDSZ-hez, ám ez mára csak sovány illúzió maradt. Valóban támaszt láttak volna, látnának az RMDSZ- ben, ha az több gondot fordítana a gazdasági problémákra. Mert nem elég az üres beszéd, mondják az emberek. Parlamenti képviselők keresték fel a nagyközséget, Németh János, Borbély László, Elek Barna találkozott a tagsággal. Ezentúl gondot fordítunk sűrűbb tanácskozások megszervezésére. Fontos a gazdasági szakemberekkel való kapcsolat. Mindenesetre folyamatban van egy RMDSZ-székház felépítése. Az igazságot megvallva, nem sok vidéki szervezet dicsekedhet ilyesmivel. Kulturális téren annyit elmondhatunk, hogy... a Nyárádrhentének immár „saját” lapja van, Bekecsalja címmel jelenik meg. Hiányolható, bár lehet, hogy sértődés lesz belőle: a tanügyiek hozzáállása az ügyhöz. Nem annyira vészes azért a helyzet, amennyire azt sokan lefestik. Választások elébe nézünk. Jó lenne olyan polgármestert és tanácsosokat jelölni, akik megfelelnek az elvárásoknak. A bank kapujában elköszönünk egymástól. Jött az igazgató. Valahogy így: - Nahát miről is beszélgettetek? A református parókián Székely Endre tiszteletes úr fogad. Hitéletről, neoprotestáns felekezetek térhódításáról, Nyárádszereda vallási-kulturális éltéről beszélgettünk. Hál’istennek volt miről. Egy kis kitérővel a Bocskai talapzathoz „érkeztünk.” Kinek a tulajdonában van a fejedelmi mellszobor? Visszahelyezésének vannak-e ellenzői? A beszélgetésből kiderül: köztudomásúlag nincsenek. A mellszobor a református egyház leltárában van. Másodszori levézetése után (először 1924-ben, másodszor a „népi demokrácia” kezdetén távolították el) a református templomban vészelte át bronzban hallgatva az „aranyosabb” időket. Könnyen megfogalmazható, leírható: Bocskai István fejedelmi mellszobrának továbbra is az egyház tulajdonában kell maradnia. Mert mi lenne a sorsa egy harmadszori levezetés után, ha... Tudjuk, vannak már ilyenszerű tapasztalataink.... És végül betértem egy üzletbe is. A cégtáblán Ádám & Éva, Miklósi Lenkével beszélgettem. Az üzlet egyik részlege méteráru, másik bizományi. - Legyen egy ilyen is - mondja a tulajdonos. - Az üzlettel nem dicsekedhetünk, gyengék a jövedelmek. Pénz hiányában sok jó vásár elmarad. Sajnos, a kereskedelem megelőzte a termelést... Az árvaház előtt autóbuszra vártam. Tanügyis „külsejű" hölgyek is időközönként órájukra pillantgattak. Jöhetne már a busz is... - Mi újság az árvaházban? - kérdeztem. Eltaláltam. Valóban ott dolgoznak, mert összenéztek és azt mondták: - Hogyha érdekel, azt elmondja a direktor úr... de ma már késő! LOKODI IMRE A tudománynépszerűsítés A politizáló írások, könyvek és korunk bűnügyi, szerelmi ponyváinak tömkelegében jólesik felfedezni egy-egy természettudományos népszerűsítő könyvet. A megszaporodott kiadók a piac igényeinek megfelelően felismerték, hogy olyan témájú könyveket kell kiadniuk, amelyeket „elkapkodnak". A frissen megjelent Gombáskönyv (Corvin Kiadó, Déva, 1995) épp ilyen. Csakhogy... A természettudományok ismeretanyagának közkinccsé tétele, a száraz, tudományos ismeretek oldottabb, bárki számára érthető továbbadása éppen annyi tudást igényel a szerzőtől, mint a szakma avatott szakemberétől. Sőt! Ennél többet! Azt a képességet, hogy érdekesen, egyéni hangon és egyéni tapasztalatok birtokában oldja fel az illető tudomány töménységét. A magyar tudománynépszerűsítésnek jó híre van a nagyvilágban: hitelessége, olvasmányossága, könnyedsége okán. Aki e munkára vállalkozik, szakember és író kell hogy legyen egy személyben. Munkája során meríthet (kell is merítenie) sok-sok tudományos műből, anélkül, hogy másolna. Hozzátenni saját ismeretekből, tapasztalatokból, stílusból - ez lesz a munka fűszere, a szerző össze nem téveszthető névjegye. A most megjelent Gombáskönyv az évtizedek alatt napvilágot látott (magyarul, románul, szlovákul, németül, franciául stb.) számos gombaismertető könyv egyike. Ha azt mondom, hogy ezek között a gyengébbek sorába tartozik, illik megindokolnom. Azon a szinten, amelyre Málnássy László Kis gombáskönyve helyezhető. De a felhasznált forrásanyag egyetlen más könyve sem használja ismertetési módszerként a meghatározás (elengedhetetlenül) tudományos módszerét. És ez az első számú baj. Mint tapasztalt gombaismerő és biológus a leghatározottabban állítom, hogy leíró szövegből, rajzról, fényképről nem lehet teljes bizonyossággal gombát (de más élőlényt sem!) meghatározni. Ehhez csakis a határozókulcs alkalmas. A többi csak kisegítő értékű. Tehát: kaptunk egy új (kivitelében szép) gombáskönyvet, összeszerkesztve 6 másból (a két szerkesztő: Dobai Sándor és Varga Károly), minden eredetiség nélkül. Mivel egyes gombafajok megítélésében különböző szerzők véleménye eltér és (feltehetőleg) a szerkesztőknek nincs saját tapasztalatuk, túl a (nagyjából) helyes leírásokon, teljesen összekuszálják az olvasó fejében az őt érdeklő szempontot: ehető-e vagy sem. Néhány példa. A Mérgező gombák fejezetben elriasztják az amúgy is félénk olvasót valamennyi pókhálós gombától, holott ezek közül csak kevés a valóban mérgező (igaz viszont, hogy nehéz őket elkülöníteni), a földtoló galambgomba (gyakori nálunk) ehető (bár kevésbé értékes), hasonló a helyzet a szenes galambgombával is. Az áltrifla mérgező, de nem téveszthető össze a föld alatt termő szarvasgombával. Viszont kihagyják a súlyosan mérgező és a fenyőfatönkökön gyakran előforduló fenyőtőkegombát (Galerina marginata), amelyet bizony könnyű összetéveszteni az ízletes tőkegombával. A második részben az óvatosan kezelendő gombákról megjegyzi, hogy fogyasztásra nem alkalmasak (??). Kérdem a szerkesztőktől, ettek-e valaha gyapjas tintagombát? Kevés gomba hasonlítható ehhez a finom gombához! S csak a ráncos tintagomba előtt-után ne igyunk alkoholt. A gerebengombák?! Ehetők, finomak, sőt kiválóak savanyúságnak. A pöfetegek? nincs finomabb tojásban kirántott gomba a fiatal pöfetegeknél. Csigagombák, májgomba, sárga gévagomba, pisztiegomba, zöld ánizsgomba - valamennyi jó, ehető. Vöröses nyálkásgomba - ez az elnevezése, de elkészítve korántsem nyálkás. Kedvenc gombám. A harmadik rész, az Ehető gombák fejezete megehetősen hiányos. A színes ábrákban - a már untig ismert, Veress Magdánál sem sikerült színekkel - bizony nem a természetben található gombák színére lehet ismerni. Kár volt e könyvet most kiadni, amikor készül az európai hírű kolozsvári mikológus (dr. Pázmány Dénes egyetemi tanár) szakszerű gombáskönyve, melynek az idén meg is jelenik első kötete. PUSKÁS ATTILA