Romániai Magyar Szó, 1995. augusztus (7. évfolyam, 1738-1768. szám)

1995-08-01 / 1738. szám

A Nagykároly és Vidékében olvastuk! Egyre érdekesebb, színvonalasabb az új kiadásának II. évfolyamába lépett Nagykároly és Vidéke hetilap. Grafikailag meg mindenképpen az egyik legmutatósabb, legtisztább erdélyi magyar újság. Hogyisne, amikor a dévai Grapho Tipex nyomdában nyomják! Végh Balázs Béla főszerkesztő (aki egyébként Börvelyben tanár) és csapata egyre jobban érti a dolgát, mindinkább megtalálja a hetilapnak való stílust és tematikát. A jelen gondjaival foglalkozó írások mellett (mint a tanácsülési tudósítások vagy az RMDSZ tevékenységét bemutató cikkek) felidézik, hogy mit írt a Nagykároly és Vidéke például 100 esztendeje. Érdekesek múltfeltáró tanulmányai, mint újabban dr. Németi János tanár úré a nagykárolyi boszorkányperekről. Hangsúlyosan foglalkozik az NV a ballagással,­ ezen belül az oktatás gondjaival, helyet adva a diákok írásainak is. Egyik ilyen diákírásremeket átvettük. Reánk fér egy kis derű a szenátus tanügytörvényi döntése után! (sike) ÉN, a XII. A2 osztály, midőn éreztem, hogy az Úr maga elé szólít­­ érettségizni­­, elérkezettnek láttam az időt végrendelkezni. - Az iskola könyvtárára hagyom a francia-tankönyv, tankönyv-francia zsebszótáramat. - A kémiaszertárra hagyom pálinkafőző készülékemet. - A földrajz-szertárra hagyom veseköveimet (ugyanis ezeket az iskolában szereztem). - A magyar tanárnőre hagyom eddig el nem ismert irodalmi dolgozataimat. - A IX. osztályosokra hagyom a SALT-szerződések által nem korlátozott hagyományos és nukleáris iskolai puskagyűjteményem. - A fűtőre hagyom a négy év alatt összegyűjtött fákat, hogy télen tudjanak mivel fűteni. - A közgazdasági tanárnőre nem hagyok semmit, mert neki úgyis van „Tőkéje”. - A portásra hagyom a környék összes kóborló kutyáit és macskáit, hogy ezentúl még eredményesebben tudjon takarékoskodni az iskola krétájával. - A matematika tanárnőre hagyom a százgolyós számítógépemet arra az esetre, ha az övé elromolna.­­ Az iskolaigazgatóra hagyom e pár sort: „Oh, fogadd, fogadd el az áldozat füstjét..." (azaz a cigarettafüstöt az illemhelyen. - Az érettségire való felkészülésre hagyok: egy hetet.) Ezen végrendeletet „minden kényszer nélkül, sosem volt értelmi képességünk tudatában" írtam a XII. A2 osztály nevében: „Egy nyúl a 13 közül” Utóirat: Ezen végrendelet 2005-ig érvényes Nyári nyílt levél az államelnökhöz (Folytatás az 1. oldalról) figyelmet: különféle minőségi jogszinten bár, de a posztkommunista Közép-Európa bizonyos országaiban félreértik a kisebbségek arra irányuló törekvését, hogy megőrizzék nemzeti önazonossá­gukat, anyanyelvüket. Nem a nemzeti többséggel egyenlő jogok szabad érvényesülési tere a gond, hanem az érvényesülés határainak megvonása; azok imitt szőkébbek, amott tágabbak, de mindenütt irracionálisan korlátozottak. Furamód, a racionálisan korlátlan joggya­korlatot kiváltságnak tartják,­­mely káros a nemzeti többségre nézvést, így tüntetik fel azután a korlátozó jogkeretet „európai szintnek”. Aki ismeri a politikatörténetet, tudnia kell, hogy az irracionális intézke­dések eleve nem csupán racionális visszahatásokat váltanak ki. Mi lenne azonban, ha azok racionális magvára figyelmeznénk? Ön folyvást a történelmileg vissza­vezethető magyar asszimilációs politikára hivatkozik, a magyarországi román nemzeti kisebbség diszkriminált helyze­tére. Tegyük föl, hogy Szent István türelmi politikája nem vált volna hagyománnyá s a magyarok történetében kizárólag Apponyi Albertek teremtek volna, milyen mérték­ben befolyásolhatja ezt a törvényszabást, az egyenlőségi jogszint megvonását? Igaz, a kormányzat a Románok Nemzeti Egységpártja (PUNR) „szellemi népirtás­ra" törekvő javaslatait nem fogadta el. Se se az állítólagos magyar beolvasztási politika, se az esztelenség törvényerőre törekvése nem indokolhatja az oktatási törvény irracionálisan megvont jogegyen­­lőségi szintjét. (Csak úgy mellesleg: miféle statisztika alapján állítható, hogy a Trianon utáni Magyarországon valaha is negyedmillió román élt volna?) Avagy az angoloknak lenne igazuk és csak a rosszabb és a rossz között lehet választani? A most kezdődő, az RMDSZ, a romániai magyarság és általában a magyarság ellen folytatott politikai háború következ­ményeiért, a román nemzeti érdekek erkölcsi lejáratása okán, Ön is fele­lősséggel tartozik majd. Nemrég egy újság került a kezembe, első oldalán a követ­kezőket olvastam: „Tegnap, július 29-én markolatig szúrták a tőrt Románia testébe". Igaz, ez a szöveg 1875. július 30-án jelent meg a Románul c. liberális lap első oldalán, a Románia és Ausztria- Magyarország között kötött kereskedelmi szerződés megkötése másnapján. Sajnos, ezt a tőrt a felelőtlen firkászok azóta se húzták ki Románia testéből. Feltehető, hogy még mélyebbre szúrják majd ezekben a hetekben. Ön most Predeálon nyaral, de a véres tintahabok odáig is elfolynak majd a Prahován és a Tömösön. Kár, mert ezek elválasztó vizek, jóllehet, míg a csúcsokon efféle törvények szület­nek, lenn a völgyekben a nép kéznyúj­tásra kész. Ön valóban úgy gondolja, e törvénnyel megoldódott a kisebbségi kérdés egy fejezete? Szerintem e jogcsomag csak a gondokat sokasítja. Pedig azokból a kevesebb is sok. S ha majd a Kisebbségi Törvényt is hasonló szellemben szövegezik meg, akkor aztán főhet csak igazán a gondoktól a kisebbsé­gek feje. Ám a kormányzaté is, mely úgy szabja meg az „európai normákat”, hogy Európának is lúdbőrzik tőlük a háta. Avagy úgy gondolja elnök úr, ha Európa nem ért velünk egyet, válasszunk magunknak más Európát? SZÁSZ JÁNOS r Szilágysági sors Elbúcsúztam tőlük. Segített a csomagjaimat kivinni az állomásra. Mikor odabuktam, üres kézzel érkeztem, most két nagy csomagom volt. Alig bírtam. Boldogan utaztam hazafelé, sok-sok élménnyel, tapasztalatokkal. A mesterséget teljesen elsajátítottam, ez volt nekem a legnagyobb örömöm. A vonat robogott velem a hosszú úton, Bukarestben már könnyen eligazodtam, hamar megkaptam a bihari vonatot, fel is ültem, s robogtam hazafelé. Itthon már tudták, hogy jövök, mert megírtam előre. Nagy volt az öröm. Mindenkinek odaadtam az ajándékokat, csak az esett rosszul, hogy öcsém és nagyanyám hiányzik. A bátyám külön lakott, de ezen az estén ő is ott volt feleségestül, és együtt örültünk. A házunkban nem változott semmi, csak a nagyanyám ágya hiányzott. Most már valamivel jobban fértünk. Én a padlábán háltam, az öcsém a kiságyban. A házunk azonban egyre roskadt, nekifogtam, megigazítottam a fedelét, rendbeszed­tem a bajos részeket. Újat építeni nem akartunk, mert mindegyik külön akart magának házat építeni, ami később meg is történt. Ezen a télen is, akárcsak mint máskor, nem dolgoztam semmit, csak egy kis fát vágtam, vagy olvastam mindenféle könyveket, amik a kezembe kerültek. Esténként eljártunk a fonóházba, vasárnap a bálba. Ennyi volt a szórakozásunk. Volt, amikor nagyokat ittunk valamelyik háznál, és daloltunk végig az utcán. Alig vártam, hogy találkozzam azzal a lánnyal. A házuknál még nem voltam soha... Oda nem mertem menni, amíg nem beszélek vele... A fonóházban találkoztunk, s ott megkértem, engedje meg, hogy mehessek a házukhoz. Ő megengedte, és én nagyon boldog voltam, amikor­ beleegyezett. Vasárnap este szépen felöltöztem, és elmentem a házukhoz. A szülei szívesen fogadtak. Volt neki egy öccse és egy húga, akikkel később nagyon jó barátok lettünk. A szülőknek el kellett meséljem, milyen világ van a Regátban, mert mi csak úgy neveztük az országnak ezt a Kárpátokon túli részét. Elmondtam, hogy miket láttam, hol dolgoztam, és milyen jó pénzeket lehet ott keresni. Elmeséltem a tenger szépségét és a haragját is, mert amikor haragszik, akkora hullámokat sodor a part felé, hogy el sem tudják képzelni, mikor pedig csendes, meglátja magát az ember benne... Ezentúl rendszeresen jártam a házukhoz minden szombat és vasárnap este. Ezenkívül a fonóházban is találkoztunk esténként. Nagyon boldogok voltunk. Ezen a tavaszon besoroztak katonának. Szép, dús, gesztenyeszínű hajam volt, amit kopaszra levágtak, de ebből egy tincset még ma is őrzök, aminek az az érdekessége, hogy ma is olyan fényes, mint amikor levágták... A sorozás után visszamentem Konstancára. Amikor találkoztam a régi pallérommal, nagyon megörült, hogy újra vissszajöttem, és hívott magához, mert sok volt a munkájuk. Odamentem dolgozni. Még otthon foglalkoztatott az a gondolat, hogy építek magamnak házat, mert nekem is vettünk egy ócska házat. Az öcsémmel megbeszéltem, hogy ezen a nyáron szerezze be a szükséges anyagokat. Számításom úgy volt, hogy ősszel hamarabb hazajövök, és felépítem a házamat. Ezen a nyáron is nagyon jól kerestem. Munka volt bőségesen, és a bátyám is eljött feleségestül Konstancára dolgozni. Odavettem magam mellé, hogy tanuljon ő is, de ő nem szerette ezt a mesterséget. A felesége is mindig beteg volt, nem bírta a sós levegőt, így ők hamar haza is jöttek. Én tovább dolgoztam, mert minden gondolatom az volt, hogy mielőtt katonának vinnének, hajlékot építsek magamnak, mert bizony abban az időben úgy volt, „ha egyebe nem is volt, de háza legyen mindenkinek". Gyűjtöttem a pénzt, és küldtem haza öcsémnek, hogy anyagot tudjon vásárolni. Boldog voltam, mert a levelezés azzal a kislánnyal nem szűnt meg, inkább fokozódott. A baj csak az volt, hogy erősen háborús volt a hangulat. Már ebben az évben is érezhető volt, hogy háborúra készül az ország, senki sem beszélt egyébről, csak a háborúról és a németek új csodafegyveréről. A sovinizmus nagy volt. 1995. augusztus 1. RIPORTOK• VITÁK , KÖZLEK­ÉNYEK'S* Romániai Magyar Szó ei hideg vizet is elzárják Az Aquabis előzetes bejelentés után, július 25-étől kezdődően leállította Beszterce két tömbházában (Lucevei utca) 36 órára a hidegvíz-szolgáltatást, a lakók tetemes adóssága miatt. Az érintett - kétlépcsőházas, négyemeletes - tömbházakban kivétel nélkül minden családnak van hátraléka. Ez esetenként pár tízezer lejtől három­négyszázezer lejig terjed. A négy lépcsőház összadóssága közel 16 millió lej. 36 elteltével 24 óráig újra lesz vízszolgáltatás. Amennyiben a két tömbház lakói ez idő alatt nem törlesztik az adósságukat, újra leállítják a hidegvíz-szolgáltatást, meghatározatlan ideig. Azaz addig, amíg a lakók fizetnek. Ez figyelmeztetés a többi lakóbizottságnak is, mert az akció nem korlátozódik csupán erre a két tömbházra. Amennyiben a többiek nem okulnak belőle, más esetekben is alkalmazni fogják. Az Aquabis és a megyei tanács döntést hozott, hogy a lakóbizottságokon keresztül egyéni szerződést kötnek minden családdal, így - a szerződések megkötése után, ami időigényes - a kényszerítő intézkedések egyéneket, nem pedig lakóközösségeket fognak érinteni. Ennek a szerződésnek a lényege, hogy a családfő vállalja a felelősséget a vízszolgáltató egyedárusággal szembeni kötelezettségeinek a teljesítésére. Amennyiben nem fizeti idejében a vízdíjat, kikapcsolják a vízszolgáltató hálózatból. Az adósság törlesztése után az újranyitásért fizeti a megszabott illetéket. Erre a szerződésre azért is szükség van, mert jelen pillanatban törvényszéki úton nem tudják behajtani a fogyasztóktól a tartozásokat. (guther) Folytatnunk kell a honismereti népfőiskolát A szovátai második honismereti népfőiskolán Dáné Tibor Kálmánnal, a Romániai Magyar Népfőiskolák és Közösségfejlesztők Társaságának titkárával a népfőiskolák szerepéről beszélgettünk. - Másfél éve alakult az RMNKT, amely a hazai magyar felnőttképzést próbálja összehangolni. Értem alatta a szabadegyetemeket, különböző céllal szervezett tanfolyamokat, illetve a népfőiskolákat. Egyrészt próbáljuk tradícióinkat felébreszteni, másrészt próbálunk beépülni a modern európai gondolkodásba. Ami a népfőiskolát illeti, tudjuk, hogy Dániából indult, a múlt század közepén, a skandináv államokban hódított és a századfordulón érte el a Kárpát­medencét. Mindmáig modern felnőttkép­ző oktatási forma, amelynek lényege, hogy az oktatás a közösség igényein alapszik és az információáramoltatás két irányú: nem a tanár fejti ki és erőszakolja rá véleményét a közösség­re, hanem a közösséggel együtt beszéli meg a témát. A népfőiskola attól válik főiskolává, hogy a csoport egy ideig egy fedél alatt él és a közösségi szellem uralja. Az egyén szakmai és emberi szempontból élettapasztalatban gazda­gabb lesz. Ezt a típusú oktatást a kommunista hatalom megszüntette nálunk és a szomszédos országokban is. Maradt az úgynevezett szabadegye­tem, amelyben magam is tevékenyked­tem, ezekre szükség volt, s ma is szükség van. De ami a közösségi szellem kialakítását illeti, egyértelműen a népfőiskolákra van szükség. Az anyaországgal a kapcsolatot rögtön az 1989-es változások után megteremtettük. 1992-ben Gyergyóban jött létre az a mag az EMKE égisze alatt és a Magyar Népfőiskolai Társaság támogatásával, amely Erdélyben a népfőiskola problémáit felvállalta, egy­­egy ún. „együttműködési" tréning valósult meg, ahol megismerkedhettünk a népfőiskola fogalmával. Azután újabb találkozót szerveztünk Zilahon. A Magyar Népfőiskolai Társaság ösztöndíjakat biztosított. Tudtommal hárman voltunk kint rövidebb-hosszabb ideig tanulni és ugyancsak ők tették lehetővé, hogy Magyarországról a skandináv államokba utazó népfőiskolai csoportokban helyet kapjon erdélyi is. Kapcsolataink tovább alakultak, a sárospataki népfőiskolai egyesülettel is felvettük a kapcsolatot. Mi nem csat­lakozunk egyetlen magyarországi népfőiskolai szervezethez sem, kapcso­lataink a partneri viszonyon alapulnak, s úgy alakítjuk , hogy mindkét félnek hasznos legyen. A szervezett népfőis­kolai táborokat az elmúlt években az MNT, a sárospataki egyesület anyagilag is támogatta, de az anyagiak nagy részét az Illyés Alapítvány fedezte, pályázat alapján. A jelenlegi honismereti népfőisko­lában azt próbáltuk felmérni, hogy a különböző közösségek hogyan szerve­ződtek ebben a régióban. Ide sorolható Egyed Ákos előadása a székelységről. Nagy örömünkre Egyed Ákos elvállalta a népfőiskolai társaság elnöki tisztjét, s merem állítani, hogy aktívan részt vesz munkánkban. Meg kell jegyeznem, hogy Kötő József, az EMKE főjegyzője, az RMDSZ ügyvezető alelnöke mindig mellettünk állott, tulajdonképpen ő hozta létre az első találkozót, s ő az, aki örökké úgy köti a szálakat, hogy a kapcsolat egészségesen alakuljon és a haladást szolgálja. Hosszú távon kétévenként folytatnunk kell a honismereti népfőiskolát, a közbeeső években hazai népfőiskolai problémákról tartunk egyhetes szemi­náriumot. Rövid távon azon emberek mellé kell állnunk, akik felvállalták a felnőttoktatás valamely formáját. Gyakori, különösen vidéken, hogy aki az RMDSZ lelke, az elvállalja a népfőis­kolai gondokat is. Ez így nehéz, nem lehet egyetlen emberre nyomni mindent. Jó lenne valamilyen kiadványt szerkeszteni, mondjuk hírlevélre lenne szükség, ami mozgékonyabb, könnyen eljuttatná az információkat azokhoz, akik ezt a munkát végzik. Sajnos, nehéz olyan személyt találni, aki az írásokat összegyűjtené s a hírlevelet megszer­kesztené, mert anyagilag egyelőre nincs rá keretünk. i j JLejegyezte: SZLOVACSEK IDA A Petőfi Sándor Irodalmi Társa­ság és az Irodalmi Társaságok Szövetsége szervezésében július 7-9 között harmadik találkozóju­kat tartották Kiskőrösön a Kárpát­medence magyar irodalmi társaságai­nak és egyesületeinek képviselői, amelyen Erdélyből is jelen volt több irodalmi kör és kulturális csoportosulás. A tanácskozás első napján Kiss Gy. Csaba egyetemi docens tartott előa­dást Budapestről A magyar irodalom jövője (Válaszkeresés Németh László­nak 38 év után) címmel, mélyreható tisztánlátással elemezve az irodalom jelenkori állapotait, és ennek okait: a letűnt korszak számvetése elmaradt, a nyilvánosság szerkezete átalakult, ami az irodalom le­értékelődéséhez veze­tett. A csalódottság, semmilyenség időszakát éljük, melyben az irodalmi élet egymással nem kommunikáló szekértáborokra szakad. Kerényi Ferenc irodalomtörténész Budapestről a magyar reformkor kulturális öröksé­géről értekezett, korszakonként végi­gjárva a múlt század irodalmi életének alakulását az illúzióktól az illúziótlan­­ságig. Ugyanaznap délután tartott elődást Kötő József, az EMKE főjegy­zője Kolozsvárról. A romániai magyar szellemi élet önszerveződése címmel, értelmező panorámát nyújtva az erdélyi magyarság társadalmi és szellemi életének gondjairól, törekvéseiről és megvalósításairól, bemutatva a 90 óta alakult kulturális egyesületeket, társaságokat és alapítványokat. Más­nap Füzi László, a kecskeméti Forrás főszerkesztője mutatta be a folyóiratot, amely a Katona József Társasággal, és a Németh László Társasággal karöltve évente pályázatot szervez középiskolás diákoknak, majd Kiss Dénes budapesti író Társaság és alkotói emberközesség címmel tartott előadást, felhíva a figyelmet a társaságok nemzetőrző szerepének fontosságára. Mindkét nap teret biztosított hozzászólásokhoz, melyekben a részt vevő társaságok mutatták be közösségük tevékenységét a megvalósítások és nehézségek tükrében. Többek között Hamar Péter, a Kölcsey Társaság titkára elmondta: a társaság idei füzeteként 80 ezer példányban kiadta Kölcsey Ferenc Parainesis Kölcsey Kálmánhoz című művét, ajándéknak szánva minden magyar érettségizőnek. A hírt eljuttatta országos és vidéki szerkesztősé­gekhez, hogy a kötetet igényelhessék az iskolák, s a hírt egyetlen újság sem tette közzé, azaz a gesztusnak a szerkesztőségek számára nem volt hírértéke. Jakabffyné Németh Magda a Németh László Társaság képvisele­tében a fiatalságról szólva elmondta: a magyar oktatási rendszerben a tesztek elterjedése kiszorítja a fogalmazást, ami a fiatalság nyelvi készségeinek elsekélyesedéséhez vezet. Erdélyből bemutatkozott a találkozón a magyar pedagógusok Csíkszeredai NYIT szervezete, a nagyszalontai Arany János Művelődési Egyesület, az Aradi Kölcsey Kör, a zilahi EMKE, a nagykárolyi Kaffka Margit Művelődési Társaság, a kisjenői művelődési kör, a Szatmárnémeti Kölcsey Kör, és mások. A nagykárolyi Szóth Ödön az irodalmi társaságok katalógusa kiadásának szükségességére hívta fel a figyelmet. A vajdasági írócsoport nevében fölszólaló Tarr István a háborús hátország komor képét hozta, a beregszászi Füzesi Magda felolvasott kisesszéjével a kárpátaljai nyomorúsá­got és kilátástalanságot. 8-án délután tisztújító közgyűlését tartotta az ITÁSZ, amelyen a tagság újraválasztotta szövetsége elnökévé Varga Domokos budapesti költőt, társelnökévé Király Zoltánnét, a Berzsenyi Társaság titkárát, megvá­lasztotta ügyvezető alelnökének Hatvani Dániel budapesti költőt, és 15 tagú vezetőtestületet választott. A találkozó 9-én irodalmi kirándu­lással zárult Kiskunfélegyházára és Kecskemétre, végigjárva Katona József, Petőfi Sándor és Móra Ferenc emlékhelyeit. GÁL ÉVA EMESE Irodalmi társaságok találkozója Kiskőrösön Ünnepre készül Szászcsávás (Marosvásárhely/bögözi) • Az idén lesz 160 esztendős a Maros megyei Szászcsávás református temploma, és fennállásának 158. évfordulóját ünnepli a falu immár messze földön híres kórusa, s ez alkalomból augusztus 12-13-án falutalálkozót rendeznek Szászcsáváson. A gazdag ünnepi programban meghívott táncegyüttesek, kórusok fellépése szerepel, továbbá Nagy László, a kolozsvári teológia tanára (egykor csávási lelkész) szerkesztésében Fiaim, ti csak énekeljetek! címmel megjelenik a falu monográfiája, valamint egy fotóalbum, mely 56 dokumentumfotót tartalmaz a dalárda egykori fellépéseiről. Lesz ünnepi kiállítás is kóruszászlókkal, okiratokkal, oklevelekkel, s hogy minden rendben legyen, kijavítják a mikefalvi bekötőutat, és tatarozzák a kultúrotthon épületét. A vasárnapi ünnepi istentiszteleten dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdet igét. vázaképek a Teleki Talán kevesen tudják, hogy egy olyan „könyvmúzeum”, amilyen a marosvásárhelyi Teleki Téka, kamarakiállításokat is szervez. Mit jelent a kamarakiállítás a Tékában,­­ kérdeztük az intézmény egyik munkatársától, Zsigmond Irmától. Megtudtuk, hogy a könyvtár egykori olvasótermében néhány éve időszakos kiállításokat rendeznek. Évente négyet. Ezek a kamarakiállítások, melyek során a könyvtár anyagából olyan könyveket mutatnak be, amelyek különben nem kerülnének a nagyközönség elé. Ismeretes, hogy a könyvtár állandó kiállításán egy-egy könyv reprezentál bizonyos művészeti vagy irodalmi ágat például. A kamarakiállításokon viszont a nagyközönségnek lehetősége van a különben polcokra zárt könyveket megtekinteni. A négy kiállítás témáját - tudjuk meg továbbá - úgy válogatták össze, hogy legyen köztük egy-egy művészeti, tudománytörténeti, esetleg évfordulós téma is. A könyvtár, kérésre, az érdeklődők rendelkezésére áll, vagyis kiállítást rendez, ha ehhez megfelelő anyaga van. Például egy-egy orvosi konferencia alkalmával a könyvtár régi orvosi könyveiből állítottak ki. Teleki Sámuel nagy csodálója volt az ókori világnak és művészetnek, így a Teleki Téka gyűjteményében nagy számban fordulnak elő görög és latin klasszikusokat tartalmazó munkák. Egyébként e nyári tárlat darabjai között találhatók például az ókori görög és etruszk vázaképek reprodukcióit tartalmazó, a XVIII. századból való képalbumok is, melyek a Brittish Museum Hammilton-féle gyűjteménye másolatait tartalmazzák. A kiállítás rendezőinek szempont volt a munkák történelmi sorrendjének betartása is, így jelezték például, e tekintetben a görög művészetben határkövet jelentő hatodik századot, amikor fekete alapra kerültek a terrakotta színű figurák, előtte ugyanis, fekete alakos vázákat készítettek. Akik e kiállítást megnézik, kettős élményben lesz részük. Egyrészt, esztétikaiban, másrészt­­ gazdagabbak lesznek egy felismeréssel, hiszen állíthatjuk, hogy a vázaalapfestésben a későbbi iparművészet csíráit láthatjuk. FEKETE A. ZSUZSA FELGYORSULT AZ LOTUDIO (Folytatás a: 1. oldalról) kormánypropaganda ellenére. Ezt a nemzetközi gazdasági pozíciógyengülést arra is vissza lehet vezetni, hogy nem történtek konkrét lépések a gazdasági reform végrehajtására, a privatizáció lelassult, ugyanakkor a rossz szerkezetű ipar átszervezésére sem tettek lépé­seket. A Vácárd­y-kormány, hogy bizonyítson a Nemzetközi Valutaalappal és más nemzetközi pénzintézményekkel szemben, megpróbálja erőltetni az ipari termelés növelését, de egy rossz szerkezetű ipari termeléssel, amely gyakorlatilag súlyosbítja a csődhelyzetet, növekszik a raktáron heverő áruk mennyisége, tovább növelve a vállalatok fizetésképtelenségét és tőkeveszteségét. (Az ellenzék számtalanszor kezdemé­nyezte és a parlamentben indítványozta egy gazdaságpolitikai vita megszer­vezését és egy különleges kormányprog­ram összeállítását, de a gyakorlatban semmi nem történt.) A statisztikai bizottság jelentése nagyon keveset szól a fizetési mérlegről, szinte meg sem említi, annak ellenére, hogy e mutatóban csúcsosodik ki és jelenik meg szintetikus formában a gazdaság teljesítménye, hatékonysága. Beszélhetünk arról, hogy valamelyik iparágban 7-8 %-kal növekedett a termelés, és így alakul a munkaterme­lékenység stb., de mindezen mutatók végső szintetikus formája a külkereske­delmi és a fizetési mérleg. Ha egy iparnak pozitív a teljesítménye, akkor pozitívnak kell lennie a külkereskedelmi és fizetési mérlegnek is. Az említett egyensúlyi zavarok megjelenése és súlyosbodása tükörképként megjelenik a fizetési mérlegben is. A fizetési mérleg deficitje tovább növekedett, és ami a legsúlyosabb, hosszú hónapok óta (nyolc hónapja) először, Románia valutatartalékai csökkenő irányzatot mutatnak. Ez volt az a fejezet, amellyel kapcsolatban a Vácároiu-kormány korábban hatalmas bel- és külföldi propagandát fejtett ki, állítva, hogy az infláció megfelelő keretek között van, és a pénzügyi mutatók területén olyan kedvező tendenciák jelentkeznek, melyek gazdasági fellendü­lésre utalnak. Az elmúlt öt hónap eredményei sajnos ezt megcáfolják, épp ezért a statisztikai jelentésekből kihagyják ezeket az adatokat. A Nemzeti Bank közleménye ezt nem tudta megkerülni, hiszen eljut a nemzetközi pénzintézményekhez, ott szakértők veszik kézbe, és nem lehet csúszta­tásokkal kirakatpolitikát folytatni. A hazai bankrendszerben feltalálható valutatar­talékok 1994 decemberének végén kétmilliárd dollárt tettek ki, e tartalék 1995 május végére 1,6 milliárd dollár alá esett vissza, ami kb. 400 millió dolláros valutatartalék-csökkenést jelent, s ez súlyos következményekkel járhat. Az NB valutatartalékai annyira lecsökkentek, hogy az elmúlt hónapokban felfüggesz­tette a valutaeladást és csak felvásárlási műveleteket hajtott végre. • Mivel indokolható a tartalékok gyors olvadása? • A tartalékok visszaesése azzal magyarázható, hogy az eltelt hónapok­ban Romániában a konvertibilis valuták­nak az árfolyamát adminisztratív ráhatásokkal megpróbálták mestersége­sen alacsony szinten tartani, megaka­dályozni ezzel a lejnek a leértékelését és ugyanakkor a belföldi árak növekedését. Ez az irányzat és pénzügyi politika hosszabb távon súlyos következmé­nyekkel járhat. Rövid távon tényleg mér­sékelni lehet az inflációs ráta növeke­dését, figyelembe véve, hogy a külföldről behozott áruk ára nem növekszik, ha az árfolyamnak bizonyos stabilitása létezik. Hosszú távon pénzügyi öngyilkosságnak felel meg, mert az ország valutatarta­lékait emészti fel, és az export hatékony­ságát csökkenti, ezért is sok vállalat mérleghiánnyal zárta tevékenységét. A külföldre szállított áruk értékébe belefoglaltatik nagyon sok belföldi nyersanyag, termék, félkésztermék, szolgáltatás felhasználása, melyek árai növekedő irányzatúak, s mivel az árfolya­mot mesterségesen a stabilitás bizonyos szintjén tartják, az árut majdnem ugyanazon az áron adják el külföldön, ami kedvezőtlen módon hat a külke­reskedelmi mérlegre. A kormány pozi­tívumként próbálja beállítani a konverti­bilis valuták árfolyamának relatív stabili­tását, ugyanakkor a Nemzetközi Valuta­alap szakértői - mely szakértőgárdával lehetőségem volt két héttel ezelőtt találkozni Bukarestben - állították, hogy ők kalkulációs prognózis alapján már hónapokkal ezelőtt kérték, próbálják átértékelni ezt a kormánypolitikai irányza­tot, mert hosszú távon negatív következ­ményei lehetnek. Nos, a Vácárd­y­­kormány e magatartását mindez ideig nem korrigálta, annak ellenére, hogy a valutatartalékok súlyos csökkenése rá fogja kényszeríteni a kormányt arra, hogy az árfolyamot a piaci mechanizmus törvényei alapján alakítsa ki. Számítani lehet tehát arra, hogy az árfolyamok növekedni fognak. • E kormánypolitika miképpen hat a lakosságra? • Mindenkit érintő kérdés az infláció, s a vele foglalkozó statisztikai jelentések, az NB közlönye nagyon alacsony inflációsráta-százalékokat közöl. E százalékok az elmúlt hónapokban az élelmiszereknél 1,6 és 2%-os havi növekedést mutatnak, az ipari cikkeknél 1,4-3% közöttieket, a szolgáltatásoknál 0,9-től 3,6%-ig. Hát ez globálisan szá­mítva, a kormány megállapítása szerint havi 2 százalékos inflációs rátát jelent, amely befolyásolhatja a lakosság élet­­színvonalát. E számítást a szakemberek döntő többsége nem fogadja el, és úgy érzem, hogy az átlag állampolgár sem, ha figyelembe vesszük a piaci kosarat, a mindennapi megélhetéshez szükséges költségeket, az árak növekedését. Sza­kértők szerint az átlagos inflációs ráta az elmúlt öt hónapban havonta körülbelül 4- 5 százalékot tett ki, és öt hónap viszony­latában elérte a 25 százalékot. A kor­mány ezzel szemben 8 százalékos bérindexelési szintet fogadott el a második negyedévre és a harmadikra is, ami konkrét számítások szerint az inflációs rátának még egyharmadát sem fedezi, tehát a bérből élők megélhetési gondjai növekedtek az eltelt öt hónap­ban, és a nyilatkozatok ellenére Romá­niában nagyméretű infláció létezik, és valószínűleg az év második felében a folyamat felgyorsul, és végére a kormány vállalta 29 százalékos inflációs rátához viszonyítva a valóságban a kétszeresét fogja elérni. Lejegyezte: FEJÉR LÁSZLÓ

Next