Romániai Magyar Szó, 1998. augusztus (10. évfolyam, 2785-2815. szám)
1998-08-01 / 2785-2786. szám
V acsora a Markó-házban dÚRE-hírcsere) A Szatmári Friss ág pénteki számában Kereskényi Mór arról cikkezik, mily kényészetben volt a fiatal magyar miniszter, Orbán Viktor romániai látogatása , amikor is mindenki úgy hitte: mivel és László püspök komolyan támogatta ön választási kampányát, a Markó és tiszteletbeli elnök közötti konflikan a maga részéről a Tőkés-vonalat támogatni. Mint ismeretes, a román ■ (Adevarul) egyenesen Orbán-Tőkés -s paktumot emlegetett. „Az ifjú ikus azonban az intrikák gordiuszi nóját egyetlen - valóban Nagy dórra emlékeztető - határozott dulattal szelte ketté - így Kereskény v ucsoravendég volt annál a Markónál, akivel éppen egy évvel ezelőtt tehetősen feszült viszonyba került. B Ez a szövetségi elnöknek joggal nem ínyére az, hogy a Fidesz vezetője pártycélokra akarja felhasználni a mai magyar kapcsolatait...) A kórházban lezajlott „békevacsora” ön jó benyomást keltett az RMDSZ tőiben, és hidegzuhany volt azon in szélsőségesek számára, akik abban ínykedtek, hogy a Markó és Tőkési rivalizálás fokozódni fog. Miután a :ő az RMDSZ helyi képviselőit idézi Ibán-féle eljárás mesteri voltáról, így gez: „A két RMDSZ-vezető közötti elítés reális súllyal bír az egyetemes cárság viszonylatában is. A korszerűikai kultúrát sejtető gesztus mögött ott van a tények tiszteletben sónak a szándéka is, hiszen, valljuk , RMDSZ-nek az egységre, a romamagyarságnak az összefogásra naiv szüksége van most, mint valaha.A zatmári Friss Újság nyomán m igyar zászlót is kitűztek elefaxon Zilah várossá nyilván 525. évfordulójának napja előtt a gysági prefektúra székházának homatán a román trikolór mellé több nemmint a norvég, francia, német s manemzeti színeket is kitűztek az Euró- Jnió zászlaja köré. Ez az első alkahogy zilahi köztéren a magyar szimm is megjelenik, bár a város egyötöde gar nemzetiségű. A városalapítási indulóra nem csupán több állam éstelepülései hivatalosságai érkeztek, alföldre szakadt hazánkfiait is várják ombat reggeltől éjfélig tartó ünnep. (Fejér László) készülték az importvámot helyben) A csütörtöki kormányai elfogadták az év végéig tartó, búzára %-os, lisztre 45 %-os kivetett ortvámot, ami Adrian Dobrescu 5 gazdasági államtitkár szerint csupán tgyar termékekre vonatkozik, hisz a TA-országok közül gyakorlatilag Magyarország exportál búzát és t hozzánk. A döntéssel kapcsolatban ász János, a bukaresti magyar skedelmi iroda vezetője az MTI-nek entette: több okból is barátságtalannek értékelte azt. Először is, a román lány egyoldalúan lépett, másodszor, az intézkedést csak Magyarországgal nben vezette be, diszkriminatívan. Szerinte ilyen döntés akkor volt, amikor az adott cikkből azért a szóbanforgó ország belföldi isználásának 5-10 %-át teszi ki, ám a dunai búzafelhasználás 1 %-át sem i ki az ide behozott búzamennyiség, ijlette: magyar válaszlépésre nem ült terv, de például a román élőjuharta tavaly nagyobb ütemben nőttyarországra, mint a magyar gabonakis Románia felé. A megtorpanásnak aán exportőrök látnák kárát. (Cseke tor) Nem akarnak magyarul esketni? Telefaxon Sokan panaszolják Imárnémetiben, hogy házasságkötéshiába kérik a magyar igent, ami még előtt is lehetséges volt, az illetékes államnyelven hajlandó esketni. Ilyés fia, a város alpolgármestere szerint a atkozó törvény alkalmat ad a többfélelmezésre, így a román mellett a más ívet, a más nyelven való esketés szőségét a tisztviselő csak a külföldi mpolgárokra értelmezi. Ilyés Gyula az érintetteket, akik magyarul igényű házasságkötést, előre keressék meg akár telefonon is és személyesen esketik őket magyarul. Az ügyben Riedl loff prefektus is megígérte: utánanéz azoknak. (Sike Lajos) V % ctílus Y Új sorozat 2785-2786. szám 1998. augusztus 1-2., SZOMBAT-VASÁRNAP Ára: előfizetőknek 471, darabonként 950 lej Tel.: Fax: 222 33 08 222 94 41 222 58 02 022 32 11 222 33 24 222 32 11 E-mail: rmsz@com.pcnet.ro Bucuresti, Piata Prései sikere ! INTERNETEN az RMSz az alábbi címről hívható le: http://www.nextra.ro/internetto/RlVfSz Műszaki felvilágosítás, panaszok Csutak Istvánnál, e-mail: csutak@nextra.ro VJ Kezdjük el az önálló magyar nyelvű egyetem felépítését Mivel a Népújság az MTI-Press alapján közölte a marosvásárhelyi önálló magyar nyelvű egyetem létesítésének hírét, a rofTiáft-nyelve n irégjelenő újságok pedig erre hivatkozva tudósítottak a tervezett egyetem létesítéséről, az a tévhit alakult ki, hogy a HOLLANDA Alapítvány egy magánegyetem létrehozását tervezi. Ezért szükségesnek tartom a közvélemény tudomására hozni az alapító pontos elképzelését az egyetem felépítésével kapcsolatban. Az alapítvány egy önálló magyar nyelvű állami egyetem létrehozását akarja segíteni (megvalósítani) Marosvásárhelyen, a műszaki oktatás számára. Amennyiben a kormánybizottság javaslata alapján létrehozható lesz az önálló magyar nyelvű állami egyetem, és erre a kormány pénzalapot is biztosít, az alapítvány bankszámláján lévő pénz az állami egyetem építési költségeit biztosító pénzalapba utalható át. Sőt, ha az egyetem felépítésére az alapítónál alkalmasabb személy kerül, az alapító kuratóriuma szívesen átengedi az irányítást a rátermettebbnek, mert nem az a fontos, hogy ki építi fel az önálló magyar nyelvű egyetemet, hanem az, hogy a jövő nemzedékének legyen lehetősége anyanyelvén tanulni. Ha a kormánybizottság döntése vagy a parlament által elfogadandó tanügyi törvény nem tenné lehetővé az önálló magyar nyelvű állami egyetem létesítésének engedélyezését, akkor kerül sor a magánegyetem létrehozására. (Ez az MTI-Press által közölt cikkben benne van, de valamilyen oknál fogva elkerülte e tudósításból informálódók figyelmét; ugyanakkor a Romániai Magyar Szó május 13-án megjelent újságcikkében ez világosan le van írva.) Elképzelésünk a legkevésbé sem a kolozsvári magyar egyetem létesítését kívánja gátolni; ellenkezőleg, azzal párhuzamosan a műszaki képzés egy részét akarja megvalósítani Marosvásárhelyen, előzetes egyeztetés alapján. A magánegyetem felépítésére is megvan a kidolgozott elképzelés, mely lehetővé teszi az egyetem önfenntartását, ami a diákok tandíjmentes oktatását biztosítja. Helyszűke miatt ezt lehetetlen részletesen kifejteni; lényege abból áll, hogy minden diák 4-6 órát dolgozna hetente a termelésben, kutatásban, és a termelt javak értékesítéséből, a szolgáltatásokból, valamint a kutatási szerződések megvalósításából származó bevételekből, melyekre nem fizetünk adót (mivel nonprofit vállalkozás vagyunk), biztosítjuk az egyetem működéséhez szükséges pénzalapot. Ezeken a munkahelyeken a hangsúly a diákok megfelelő gyakorlati képzésén és nem az anyagiak megszerzésén van. Dr. HOLLANDA DÉNES egyetemi tanár (Folytatása a 7. oldalon) „Románia nem a külföldi befektetők paradicsoma” - ismerte el Andrei Dimitriu, a Privatizációs Minisztérium államtitkára július 29-én Temesváron tartott sajtótájékoztatóján. Ennek ellenére „a közvetlen külföldi befektetések jelentik Románia számára az egyetlen esélyt a gazdasági fejlődésre” - jelentette ki az államtitkár, aki két jelentős nyugati befektető, a német SOLECTRON szórakoztató elektronikai, illetve a DAEWOO-Mecatim autógyár ügyét egyengetni érkezett Temesvárra. A SOLECTRON jelenleg az UTT textilipari vállalattól bérelt csarnokot, ahol televíziókat fognak összeszerelni, de a jövőben teljesen új gyárat szeretne felépíteni Temesváron 500 millió dollár értékben, amely 2000 munkást foglalkoztatna. A német befektető feltételei: egy 20 hektáros területre van szükségük, továbbá adómentességet szeretnének élvezni, amit a jelenlegi román törvénykezés nem tesz lehetővé. Andrei Dimitriu kifejtette, hogy a külföldi befektetések terén Románia Európa sereghajtói közé tartozik a maga 3,78 milliárd dollárjával. Összehasonlításképpen Lengyelország 20 milliárd felett, Magyarország 17 milliárd, Csehország 9 milliárd dollár külföldi tőkét vonzott az 1989-es rendszerváltás óta. A lemaradás fő oka, hogy Románia nem vonzó a külföldi befektetők számára: profitadómentességet nem tud ajánlani, mint Magyarország és újabban Ukrajna (10-10 évre), infrastruktúrája nincsen, a törvények zavarosak és ellentmondóak, a munkavállalók mentalitása több mint kétes, ráadásul fél éve húzódik a kormányválság, ami komoly ok a külföldi befektetők távolmaradására. Andrei Dimitriu nem mulasztotta el az előző hétévi stagnálásért (mindössze 2,1 milliárd dollár külföldi tőke 1996 végéig) az előző hatalmat megvádolni, ehhez képest a jelenlegi kormány másfél év alatt 1,7 milliárd dolláros tőkét hozott az országba. Ha a nyugati tőke 54 %-a Bukarestben koncentrálódik, Temesvár és Konstanca a 2.-3. helyen állnak, mindössze 3-3 %-kal. A legrosszabb a helyzet Moldvában, amelytől egyenesen „menekülnek” a külföldi befektetők, ráadásul a „nem adjuk el az országot” mentalitás tábora is ott a legszélesebb. Az államtitkár a 92-es kormányrendelet módosítását kérte, abban az értelemben, hogy egyes - a Solectronhoz hasonló - jelentős külföldi befektetők élvezhessenek adómentességet, és azt ígérte, ha ezt sikerül elfogadtatnia, azonnal további 700 millió dollár értékben tud értékesíteni három vállalatot. Arra a kérdésre, hogy miért halad nálunk csigalassúsággal a privatizáció, az volt a válasz, hogy a reform ellenségei - a privatizálási folyamat „vesztesei" (külföldi befektetők elvittek az orruk elől néhány jól menő vállalatot) - pártok feletti szövetséget kötöttek, és politikai, illetve mechatikus eszközökkel akadályozzák a reformfolyamatot és a privatizálást. „Egyesek szerint politikai elitünk elbukott a vizsgán. Én remélem, hogy az utolsó pillanatban összeszedi magát és megpróbál átmenő jegyet szerzeni” - mondta Andrei Dimitriu. Az eladásra felajánlott 1600 vállalat közül egyébként 300-ra van potenciális vevő. A privatizálási folyamat két éven belül befejeződik, és megtörténhet, hogy nagyon sok „szocialista vívmány” nem talál gazdára. Magyarországon a magánosítási folyamat végén a Vállalatok mintegy 30 %-a maralt állami tulajdonban, ezekkel nincs mit kezdeni. „Lehet, hogy nálunk is az lesz a megoldás, mint a volt NDK területén, ahol az eladhatatlan gyárakat felrobbantották” - nyilatkozta az államtitkár. Amikor az újságírók felrótták neki, hogy igencsak sötét képet fest Románia jövőjéről, Andrei Dimitriu hangsúlyozta, hogy ő azért optimista... PATAKI ZOLTÁN Széntermelésünk „teljes kapacitással” dolgozik • Fotó: KAKAS ZOLTÁN / Sepsiszentgyörgy ávirati stílusban ■ Július 30-31 ■ Fővárosi lapok, hírügynökségek nyomán: A kormány két tagja, Radu Vasile és Radu Berceanu nemet mer mondani a köztörvényes bűnöző Cosmának. A kormányfő azzal utasítja el a bányászvezér találkozási szándékát, hogy annak jogi A ciolpani-i súlyos balesetet vizsgáló ügyész szerint a vétkes rendőrök a törvény megszegésével hagyták A parasztpárt szívesen látná Daniel Daianu helyett Mugur Isarescut, az RNB kormányzóját a pénzügyi zere tisztázatlan (Adevárul). A tett színhelyét (Adevárul). I a élén (Mediafax). ■ Nicolae Noica miniszter adatai szerint az államosított házakban lakó családok száma 106 656, azaz 212 455 mély. Szó sincs tehát milliókról, mindössze egy kis, de igen zajos csapatról (Adevárul). ■ Nicolae Manolescu egyetemi tanár, életi személyiség szerint a magyar egyetem nem a románoknak, hanem elsősorban a magyarok számára kockázat (Adevarul). A 28 ye rendőrei ellenőrzik a Funar pártalapító listáján szereplő 26 ezer aláírás eredetiségét (Románia libera). Andrei Marga elutasítja magyar egyetem megalapításának aláírását. Szerinte azok a személyek, akik kiállnak a gondolat mellett, nem szakemberei a tanügynek is). A szállítási szakszervezetek képviselői kedden Eforián találkoznak, hogy döntsenek a sztrájk sorsáról (Ziua). ■ Alment képviselőháza tanügyi bizottságának nagy-romániai elnöke levélben kéri fel az elnököt, tisztázza álláspontját a magyar egyetemben (Jurnalul national). ■ A fegyvergyárak rövidesen ötezer munkást tesznek ki az utcára (Jurnalul național). ■ Ion Tiriac tagadja aztémet sajtóból átvágott hírt, mely szerint meggyűlt volna a baja a német pénzügyi hatóságokkal (Cronica rontana). ■ Ion Iliescu hézni akarja az ország minden állampolgárát, hogy románul beszéljen. Szerinte a románt nemzeti nyelvvé kell nyilvánítani onica româna. ■ Magyar határőrruhába öltözve próbált átsétálni a túloldalra Alexandru Todorovici 31 éves román határőr diafax). ■ A Román Nemzeti Egységpárt ellenzi azt, hogy Románia békefenntartó erőket küldjön Koszovóba (Curierul național). ■ jel Daianu után még egy miniszter mer szembeszállni az elnöki hivatallal, mégpedig Andrei Marga, aki végleg elutasítja a magyar lem gondolatát (Cotidianul). ■ Augusztus 10-én a mezőgazdasági termelők eltorlaszolják Magyarország felé a határátkelőket idinaul). ■ Trutulescu ezredes a Nationalnak adott oldalas interjújában úgy véli, túl korai még arról beszélni, kinek csempészte be a ettákat. ■ A rendőrség cáfolja azt a Funar által terjesztett hírt, mely szerint bemázolták volna a Kolozsvárra bevezető úton a táblát lónál). ■ süketek párbeszéde címmel jelent meg az egyik bukaresti napilapban az alábbi szópárbaj, amit nem más, mint a börtönből alig kikerült, de magát továbbra is a bányászok egyetlen vezérének valló Miron Cosma és a demokrata párti Radu Berceanu iparügyi miniszter vívott meg. A bárhol a nagyvilágban groteszknek, de legalábbis hihetetlennek tűnő jelenet nem érdemelne szót sem, ha nem jellemezné minden sorával, mondatával eredetien felfogott és működő demokráciánkat, nem figyelmeztetne arra, hogy közelmúltunk tisztázatlansága miatt bármikor és bárki, akár egy börtönviselt akarnok is beleszólhat sorsunkba, nyomást gyakorolhat a hatalomra, megpróbálhatja - és soha nem tudni, milyen sikerrel! - átvinni akaratát, de ha nem is, legalább sakkban tarthatja a kormányzati tényezőket. Mert figyeljünk csak oda! Radu Berceanu: Sajnálom, nem szeretnék semmiféle nézeteltérést, de azért jöttem ide, hogy az ipar gondjairól tárgyaljak az adminisztráció és a szakszervezetek képviselőivel. Miron Cosma: Mi a gond?! Mi vagyunk a szakszervezetek, miniszter úr. R.B.: Ön, nem mi. Amikor én azt mondom, hogy miniszter vagyok, nem azt mondom, hogy mi miniszterek vagyunk... Nem szeretném a hangulatot rontani. M.C.: Én vagyok a zsílvölgyi bányászszakszervezetek ligájának elnöke... R.B.: A helyzet nem egészen tiszta előttem... M.C.: Az ön számára nem, ami az ön gondja. R.B.: Igen, az én gondom. Ha pedig az én gondom, akkor jogom van azzal szóbaállni, akivel úgy vélem, hogy szóba kell állnom. A teremben levő szakszervezeti tagok (körülbelül harmincan): Nem normális az, hogy ne álljon szóba egy emberrel, akiről azt sem tudja, mit akar mondani. R.B.: Én önöket a lehető legszívesebben hallgatom. Önöket Miron Cosma úr szervezte meg és képviseli? A szakszervezeti vezetők: Igen. R.B.: Ez számomra nagy újság. Miron Cosma úrral a párbeszédet azzal kellene kEZ^onam kngji aozóba juttatonni azokat Az. ökölcsapásokat és rúgásokat, amelyeket személyesen kellett elviselnem 1990 júniusában csak azért, mert szakállt viseltem. M.C.: Miniszter úr, arra gondolt, hogy belém rúgjon? R.B.: Nem! M.C.: Pedig ezt teszi! R.B.: Ha az ittlévő embereket képviseli, kérem, szóljon. M.C.: Miniszter úr, szerettem volna, ha a realitás talaján, őszintén állunk szóba. Ön visszautasítja, hogy Miron Cosmával, a személlyel beszéljen, és csak a szakszervezeti vezetővel állna szóba. Úgy vélem, ilyen körülmények között teljesen felesleges szóba állnunk. A Romániai Bányászok Szakszervezeti Konföderációja, a Csílvölgyi Szakszervezetek Ligája és a Szent Borbála Kereszténydemokrata Bányászszakszervezetek Konföderációja (amely magába foglalja az összes romániai bányászokat) elnökeként, a romániai bányászok vezéreként... (a szakszervezetiesek Lesre futottak?... tapsolnak) engedje meg, miniszter úr, hogy ne fogadjam el a párbeszédet, és felkérem az összes szakszervezeti vezetőket, kollégáimat, hogy hagyják el a termet. Olvasóink eldönthetik, hogy a fenti jelenet a süketek párbeszéde volt, esetleg azoké, akik „süketeknek” teszik magukat. A jobb megértés érdekében azonban még hozzátennénk, hogy a Miron Cosma vezette szakszervezet azonnal sajtóértekezletet tartott és közleményt is kiadott. A minisztert hirtelenjében „északi pályaudvari szipósnak” nevezték, s kérték a Fennvalót, adjon neki egészséget, mert eszet már úgysem adhat! De ez a kevésbé érdekes, hiszen ez még mindig jobb, mint a verés, a rúgás, az ökölcsapás. Inkább arra érdemes felfigyelni, amit M.C. csak úgy, félszájjal odavetett: Ha (Radu Berceanu) az 1990-es eseményekben bűnösök után kutat, akkor Petre Románhoz kellene fordulnia, aki az Egyetem téri megtorlásokat vezette. És lehet, hogy éppen pártbeli kollégái verték el... Ami egyébként egyáltalán nem lehetetlen. Elvégre Petre Roman csak az 1991-es bányászjárás „titkainak” feltárásában volt és maradt érdekelt. Az 1990 júniusi botozás főszereplőinek kiderítésében már kevésbé. Így ma pártja, megrugdosott minisztere, ha egyebütt nem is, de a Zsil völgyében szönnyen lesre futhat. Főleg akkor,ha Miron Cosmát ma olyan erők próbálják ismét a magasba emelni, mint a Nagy-Románia Párt vagy a régi Caritas-szövetséges Funar, netán azok is, akik annak idején... köszönetet mondtak neki Bukarest „megtisztításáért”. GYARMATH JÁNOS NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL IMsten ! Főzöm, vagyis sütöm az ebédet, szeletelem a krumplit, kikészítem a panírozott csirkefalatokat, belenézek a fritőzbe, hogy forr-e már az olaj. A hátam mögött a tévé. Megy mindig. Tegnap mondogatták, hogy ez már egy iparág. Esélyt adok, hogy a termékeit elsózza. Bejön a gyerek, hogy mikor lesz már ebéd, de aztán meg se várja a választ, meredten nézi a tévét, közelebb megy. Azt mondja, “Úristen”. Én is közelebb megyek, a szöveg nélküli filmen szudáni csontvázlények láthatók. Nem mondok csontvázembert, mert ki veszi emberszámba őket? Ezek csak valami haldokló négerek. Afrikában. Hol van Afrika? Hol van az a Szudán? A gyerek azt kérdezi, hogy az a másik gyerek ott a képen miért nem hessegeti el a legyeket a szájáról. Lassan pislog, csak abból látszik, hogy él. Ha nem lenne fekete, vagyis inkább szürke, akkor bármelyik náci haláltáborban levehették volna. Tanulságul. Neme sincs már. A legyek bemásznak a szájába. Meg az orrába. Aztán kijönnek, mert ugyan mit találnak egy ilyen üregben? Főzöm, sütöm az ebédet. Az olaj fölforrt, belévetem a krumplit. A szudáni kölyökre gondolok, akit már hiába etetnék meg. Holnap vagy holnapután meghal. Jön a gyerekem és megint megkérdezi, hogy miért nem hessegette el a legyeket. Mert az éhezés utolsó idején az ember már nem törődik semmivel. Terítek. Kés, villa, tányér... Úristen, savanyút már megint elfelejtettünk venni! Nem baj, mondja a gyerekem, már nem vagyok éhes. (Népszava) ANDRASSEW IVÁN JJ Rettegett házak borzalmai Mostanában mind nagyobb és nagyobb „öröm” fog el, amikor kolozsváriakkal beszélgetek a szekuritátéról. Most tudom meg, milyen talpig becsületes, karakán, jellemes, feddhetetlen, egyenes derekú emberek közt éltem le életem nagy részét. Most tudom meg, hogy nem volt közöttünk egyetlenegy gyáva, meghunyászkodó, megalkuvó, félénk lélek sem, mert mindenki olyan határozottan, keményen, semmitől sem félve megmondta véleményét a volt szekusoknak, hogy az szinte bámulatba ejti az embert. Nem volt itt félelem, nem volt itt rettegés, itt mindenki nyílt tekintettel és felemelt fővel ment az utcán. A hajdani Kolozsvár lakói nyugodtan, senkitől sem félve élték életüket. Nem ismerték a fekete kocsik fogalmát, nem tudták , mi a hajdani Majális utca rettegett házának borzalma, nem tudták, hogy emberek tűntek el, akikről nem lehetett megtudni semmit. Az éjjel elhurcolt családját megfenyegették, hogy senkinek se szóljanak, mert akkor... Nem ismerte senki azt a sokszorosan kellemetlen érzést, amikor az embert beidézték a szekuritáté új, a réginél jóval nagyobb Traian utcai székházába (és nem volt olyan, hogy nem mentél, mert akkor megfogtak és erőszakkal bevittek), és a kapunál való jelentkezés után a várószobába invitáltak, ahol sokszor szándékosan órákig várakoztatták. Jött a kihallgató tiszt, aki elvitte a kihallgatószobába. A tiszt aláírása nélkül nem hagyhatta el az épületet senki, mert a személyazonossági a kapusnál maradt. Senki nem emlékszik a kihallgató tiszt rendkívül lebilincselő mosolyára, amelyet a kötelezően megalázó mondat követett: „Érezzük jól magunk”. És bizony, az ember sokszor érezte oly jól magát, hogy a hátgerincén csörgött le az izzadság, mert a kihallgató tiszt olyanokat tudott róla, hogy önkéntelenül is feltette magában a kérdést: vajon melyik volt a négy személy közül az, aki tájékoztatta a belügyet arról a kijelentésről, amit most előtte nagyon pontosan idéznek; emlékszik, hogy az idézett mondat a Korunk szerkesztőségében hangzott el, és négyen voltak jelen. De ne vegyünk ilyen konkrét esetet, mert százezrével lehetne sorolni hasonlókat. Az idő múlásával, a körülmények megváltozásával az emberek is feledékenyebbek lesznek, és elfelejtik azokat a perceket, amikor közeledtek a nagy szürke épület felé, és nem tudták, kijönnek-e onnan, vagy mi lesz a sorsuk, hisz oly kiszolgáltatott volt az ember abban az időben, mert a szekuritáténak nem kellett bizonyíték ahhoz, hogy vádoljon. CSOMAFÁY FERENC (Folytatása a 7. oldalon) Román-magyar határ menti találkozó Dobozon Amit egy napon intézni lehet (Doboz / MTI) A határ menti régiók szerepe a természetvédelem, a környezetvédelem, határvizek, turizmus és idegenforgalom terén, a határ menti települések feladatai és lehetőségei az EU elvárásokhoz igazodva címmel egész napos konferenciát tartottak a Békés megyei Dobozon. A tanácskozáson résztvettek Sarkad és Nagyszalonta polgármesterei, valamint a két térség számos településének vezetői, illetve érintett román és magyar területi szervezetek képviselői. Az említettek - élve a javuló magyar-román politikai és gazdasági kapcsolatok kínálta lehetőséggel - még tavaly együttműködési megállapodást kötöttek. Úgy határoztak: egy olyan operatív bizottságot is létrehoznak, amelyik konkrét tartalommal tölti ki a frissen elhatározott határ menti együttműködési szándékot. Tóth Imre, Sarkad város polgármestere, a térség kisgazda országgyűlési képviselője köszöntő szavaiban elmondta: a környezetvédelem, a turisztika és a vízügyi kérdések megoldása nem ismer határokat, ezért a találkozó megszervezésével azt kívánják a résztvevők bizonyítani, hogy szemléletük nem ér véget a település, a térség és az államhatárnál. A román és a magyar szakértők szavaiból kiderült, hogy számos területen már ma is élő a kapcsolat a települések és térségek között, hiszen időközben több „testvértelepülési” megállapodás is született. A környezetvédelmi előadásokból kiderült: a szakma mindkét oldalon komoly forráshiányokkal küszködik. Dr. Fórján Mihály, a Körös Vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatója a feladat nagyságát jellemezve utalt azokra a számításokra, amelyek szerint ahhoz, hogy Magyarország környezetvédelmi szempontból elérje az EU-szintet, a jogharmonizáció mellett 12-14 milliárd dollárra van szükség. Addig kisebb lépéseknek is komoly szerepe lehet egyegy térség ökológiájának védelmében, így például román partnere, Pacala (Folytatása a 7. oldalon)