Romániai Magyar Szó, 2004. június (16. évfolyam, 4852-4881. szám)

2004-06-23 / 4874. szám

I. SOROZAT, 8. SZÁM,­­ 2004. JÚNIUS 23., SZERDA A. OLDAL A Megyenapok nagyon várt vendége, a kolozsvári Tarisznyás együttes június 26-án lép fel Csíkszeredában Roma oktatási politikák Beszélgetés dr. GHEORGHE SARAU egyetemi előadótanárral, az Oktatásügyi Minisztérium Nemzeti Kisebbségi Osztálya roma oktatási ügyekért felelős főtanfelügyelőjével A kommunizmus éveiben az iparo­sítás, az urbanizáció, a jogi, a közigazga­tási és az oktatáspolitikai tényezők a kisebbségek asszimilálási folyamatát annyira felgyorsították, hogy a kétnyel­vűség eredendő instabilitása már­­már sok nemzeti kisebbséget nyelv­cserével fenyegetett. A romák mint etnikai kisebbség anyanyelvüket (a románi nyelv különböző dialektusait) csupán családi nyelvként használták, míg a többi nemzetiségi kisebbség ér­vényesíthette anyanyelvét intellektu­ális szinten is a működő nemzetiségi intézményekben, bár erősen korláto­zott formákban. A forradalom után a románi nyelvű oktatás megalapítója­ként ismert Gheorghe Sarau tett a legtöbbet e nyelv irodalmi nyelvvé té­teléért. 1992 után a románi nyelv ok­tatott nyelvvé vált. A románi tanítását, Gheorghe Sarau kezdeményezésére, bevezették az egyetemi oktatásba, mint fakultatív nyelvtanfolyamot. Gheor­ghe Sarau 1992 és 1998 közt, az 1990- ben kodifikált ortográfiát használva, három különböző dialektus zsebszótá­rának megszerkesztésével, kiadásával (Kriterion Kiadó) növelte ezen nyelv­­változatok megmaradásának, fennma­radásának esélyeit. 1994 után a tan­könyvek szöveggyűjtemények megírá­sa, megszerkesztése által megterem­tette a norma gyakorlatba ültetésének előfeltételeit. Amint oktatni kezdte a Bukaresti Egyetem Idegen Nyelvek és Irodalmak Karán a románit, azonnal a kodifikált grammatika terjesztésének előfutárává vált. Az 1992-es, 1994-es, 1997-es, 1998-as tantervek megírásá­nak oroszlánrészét szintén ő vállalta. Az 1998-as egytemi tanterv megírásá­ban már Delia Grigore is segítette. 1996 és 1999 közt roma mesegyűjte­mények kiadásának gondozásával a románi irodalom előfeltételeit teremtette meg. A románi nyelv standardizálása ma is folyamatban van, jelenleg az ok­tatás területén jelentősen bővül hasz­nálati színtere. Jelenleg a roma értel­miség a forradalomig csökkentett funk­ciójú románi nyelv használati szín­tereinek állandó bővítésén (nyomta­tott, audiovizuális média) dolgozik. - Hogyan támogatja a minisztérium a romák oktatását? - A nemzeti önazonosság szempon­tjából az egyik legfontosabb oktatás­­politikai lépés az Oktatásügyi Minisz­térium 1990-es határozata. 1990-ben az Oktatásügyi Minisztérium három ta­nítóképző részére (Bukarestben, Maros­­vásárhelyen, Bákóban) összesen ötvenöt helyet tartott fenn a roma etnikumú diákok számára. A roma etnikumú pe­dagógusok folyamatos képzése, az újdonsült oktatók szisztematikus elhe­­lyezése az oktatási rendszerben (az 1995- ben végzett évfolyamból tanfelügye­lők, minisztériumi referensek kerültek ki: Olga Markus, Mihaela Zatreanu) a románi nyelv presztízsét növelik. A 2000-2001-es tanév kezdetekor a mi­nisztérium újragondolta a líceumok keretén belül a roma etnikumú diákok számára fenntartott helyek számát, hozzárendelve még két-két helyet minden osztály létszámához, szak­­képesítéstől függetlenül (ez a plussz két hely tanítóképzős osztályokra is ér­vényes) ott, ahol voltak érdeklődők. 2003- ban 1990 roma etnikumú diáknak si­került a felvételi vizsgája kilencedik osztályba, ebből 783 diák Bukarest­ben tanul. A románi nyelvet és a ro­mák történelmét oktató pedagógusok képzése a 2000-2001-es tanévtől egye­temi szinten történik. A három évet felölelő képzés a Bukaresti Egyetem levelező tagozatán (CREDIS) folyik. 2003-ban végzett az első levelezős évfolyam. Negyvenhárom roma etni­kumú, románi nyelvet és a romák tör­ténelmét tanító pedagógussal bővült oktatási rendszerünk. A mostani elsőé­vesek létszáma 92, a másodéveseké 43, a harmadéveseké pedig 16, mindan­­­nyian roma etnikumú fiatal értelmi­ségiek. Hallgatóink nagy része ugyan­akkor aktív pedagógus. Heti három illetve négy órában anyanyelvként tanítják a románi nyelvet. A hatodi­kosokat illetve a hetedikeseket heti egy órában a romák történelmére, illetve a romák hagyományaira oktatják. Je­lenleg háromszázhúsz ilyen pedagó­gus van oktatási rendszerünk keretében. Ennek a magas szintű tanító- illetve tanárképzésnek az előfutára az 1999 óta működő - a románi nyelvre és a romák történelmére összpontosító - nyári egyetem. Az idén június 27- július 18 közt Novodari-on rendezzük meg a már hagyományosnak számító románi nyelv és történelem nyári egyetemet. Ezennel az ország minden területéről összesen ötvennégy fiatal roma részesül ebben a típusú felkészítésben. A nyári egyetem célja a köznyelv hathatós tanítása, a különböző dialektust beszélők szintre­­hozása, és az 1990-ben kodifikált ábécé elsajátítása. A nyári egyetemen részt­vevő fiatal romák e felkészítő után ta­nárképző intézeteink felvételi vizsgái­val birkóznak majd meg. Az egyetemi oktatáshoz való hozzáférést megkön­­­nyítette a Bukaresti Egyetem (az 1992- 1993 tanév kezdetével) azáltal, hogy tíz helyet biztosított külön a roma etnika- Kérdezett NYITRAI RÉKA (Folytatása a d. oldalon) EURÓPA TANÁCS Parlamenti Közgyűlés 1521. (2001) sz. Ajánlás A csángó kisebbségi kultúra Romániában (B­ C. oldal) Dr. ANA FLOREA, a Romániai Szlovákok és Csehek Demokratikus Szövetségének parlamenti képviselője • • “Összes kollégám közül, én vagyok a leggazdagabb”­ ­ A Képviselőház Egészségügyi és Családi Kérdésekkel foglalkozó Szakbizott­ságának a titkára vagyok, emellett részt veszek az Egyenlő Lehetőségek Bizottságának munkájában is, ahol saját kezdeményezéseim vannak. A Kép­viselőház Nemzeti Kisebbségi Csoportjában, aminek természetesen a tagja vagyok, a kisebbségek jogainak megőrzésével foglalkozunk, és igyekszünk kiegészíteni azokat. Az alkotmánymódosítás előkészítésekor szintén a ki­sebbségek jogaival foglakoztam. Nagy fontosságot tulajdonítok a kisebbségi törvény létrehozásának, amit az új alkotmány előír, hogy a hazánkban érvényben lévő összes kisebbségekre vonatkozó jogszabályok, rendeletek egyetlen átfogó törvénybe kerüljenek, mint például a kisebbségek képvise­lete a helyhatóságoktól kezdve a parlamentig vagy az anyanyelv használata az igazságszolgáltatásban, a közigazgatásban, az oktatásban stb. Amikor si­kerül valamit elérnünk, az nem az én egyéni érdemem, hanem a csoport közös erőfeszítéseinek köszönhető. Az anyanyelvi oktatással kapcsolatban lényegesnek tartjuk a kisebbségi iskolák fenntartását, illetve azokét az osztályokét, ahol az oktatás a kisebb­ségek nyelvén folyik. A kis létszám miatt mostanában is előfordult, hogy meg akartak szüntetni egy-egy osztályt, de szerencsére, sikerült meggátolni ezt. A Kisebbségi Hivatal támogásával a kisebbségek, köztük a csehek és szlovákok tankönyvellátása is javult. A nagylaki szlovák középiskolán kívül 1995-ben megnyitottunk egy másikat, Bihar megyében, amelynek interná­­tusa is van. Ez nagyon fontos teljesítmény, mert továbbtanulási lehetőséget biztosítottunk a falusi szlovák gyerekeknek, akik nem tudtak eljutni a városi iskolákba, nem volt rá anyagi lehetőségük. A szlovák és cseh képviselői státusomnak megfelelően ápolom a Szlová­kiával és a Csehországgal való kapcsolatokat. Amikor Romániába látogatnak mindkét állam hivatos személyiségei, igyekeznek találkozni az itteni szlo­vákokkal és csehekkel Bukarestben, de ha lehetőségük van rá, ellátogatnak a két kisebbség lakta vidékekre is. Mindkét ország segítséget nyújt az itteni kisebbségnek, számos ösztöndíjat biztosítanak a romániai szlovák és cseh fiataloknak. A cseh állam segítségével utat építettek, amely több cseh la­kosságú hegyvidéki falut köt össze, amelyekbe addig csak szekéren lehetett eljutni. Szlovákiában és a Cseh Köztársaságban értékelik a romániai kisebb­ségi modellt. Amikor a Szlovák Állandó Konferencián részt vettem, meghív­tak egy televíziós adásra, este, a legnagyobb a nézettség idején, és a románi­ai szlovákok helyzetéről, eredményeiről beszéltem a szlovákiai nézőknek. Fontosnak tartom az Egészségügyi Szakbizottságban végzett munkámat. Orvos vagyok, és ezért a legtöbb kezdeményezésem egészségügyi vonatko­zású. Az egészségügyi rendszer reformját szeretném elősegíteni. Sajnos, az eredmények még váratnak magukra. Többek között azt indíványoztam, hogy a Betegbiztosítási Alap ne legyen többé az állami költségvetés része, és hogy a betegbiztosítás intézményét a Parlament ellenőrizze, és ne a Kormány. Egy másik indítványom, amit sikerült elfogadtatnom Branzan egészségügyi min­iszterrel, a terhes anyák ingyenes kezelésére vonatkozott, az olyan helyzetben lévőkére, akik valamilyen okból kívül maradtak a betegbiztosítási rendszeren - vagy nincs állandó munkahelyük, vagy nem tudják beszerezni a szükséges okmányokat. Az Egyenlő Esélyek Bizottságában elsősorban a nevelőmunkát szorgalmazzuk, annak érdekében, hogy megszüntessük az előítéleteket, és megváltoztassuk a gondolkozásmódot. Az időm nagy részét vidéken töltöm. Mindig mondom a többi parlamenti kollegának, hogy közülük én vagyok a leggazdagabb, mert én két kisebb­séget képviselek. Ami viszont azt jelenti, hogy ha nem is a fél országot, de legalább az egyharmadát bejárom, hiszen a szlovák­ és csehlakta vidékek a Szilágyságtól a Vaskapuig terjednek. És nem városokról van szó, ahol na­gyobb tömegben élnek, hanem elszórt falvakról, Isten háta mögötti telepü­lésekről, a hegyek között vagy akár a hegytetőn, ahová még terepjáróval sem lehet eljutni, csak gyalog, vagy szekéren. És amikor odalátogatok, nem úgy fogadnak, mint a szlovákok vagy a csehek képviselőjét, hanem mint valakit “fémről”, aki az ügyes-bajos dolgaikat elintézi. Olyasmit is, ami - hogy úgy mondjam - nem is tartoznak rám, parlamenti képviselőre, hanem a helyi vagy a megyei hatóságok kötelessége lenne. És előfordul, hogy olyan ügyben keresnek, amit egy másik képviselőnek, egy politikai párt képviselőjének kellene elintéznie, annak, akit a kérelemező közössége megválasztott. Az állam­polgárok nagy része nincs tisztában az állam vagy az állami intézmények szerepével. Azzal, hogy kihez mivel kell fordulnia, ki az illetékes. Nem tudom visszautasítani a hozzám fordulókat, ha lehet segítek rajtuk, és ha nem tudom megoldani a problémáikat, akkor legalább útbaigazítom őket. De maguk a romániai csehek és a szlovákok is rendkívül eltérő körülmények között élnek, egyetlen közösségen belül is nagyok az eltérések: a szlovákok között, például, vannak hegyilakók és vannak mezőségiek, ami más és más kérdések megoldását teszi szükségessé. Sajnos, az asszimiláció is érezteti hatását a két kisebbség soraiban. Nem erőszakos, hanem természetes folyamatról van szó. Elsősorban a városokban jelentkezik, ahol a szlovák vagy cseh családok nem élnek nyelvi közösség­ben, továbbá a vegyes házasságok is az asszimilációt segítik. Ha az anya szlo­vák, a gyermekek általában beszélik az anyanyelvet, de ha csak az apa szlo­vák, akkor az esetek nagy többségében, nem tanulják meg, illetve nem a szlovák lesz az anyanyelvük. Ennek ellenére 1990 után a nemzeti érzés újraéledését tapasztaljuk. Nagy lendületet kapott a kulturális élet, a különböző helységek­ből való szlovák vagy cseh kórusok, tánccsoportok számos kisebbségi fesz­tiválon találkoznak, ahol a fiataloknak lehetőségük van megismerkedni, és örömünkre­­ párt választani saját közösségükből. Ki gondolta volna, hogy erre is jó a sok fesztivál? GALAMBOS ÉVA

Next