Romániai Magyar Szó, 2004. szeptember (16. évfolyam, 4944-4973. szám)
2004-09-04 / 4947-4948. szám
B. OLDAL Az álmok nem hazudnak' (Simonyi Imre születésnapjára) Simonyi Imre, a József Attila-díjas gyulai költő Simonyifalván, a Körösköz egyik legszebb és leggazdagabb településén született 1920. szeptember 14-én. Tavaly óta felújított szülőházában (Simonyiak Háza), a költő szobájában láthatók a korra emlékeztető használati tárgyak, kéziratok, kordokumentumok, hogy a Simonyi-kutatás alapjául szolgáljanak - ahogyan azt néhány álmodozó megfogalmazta. Mert „az álmok nem hazudnak”, s íme, újjáépült neves és névtelen önzetlenek segítségével, illetve a simonyiak áldozatos munkájával a Simonyiak Háza. Évente Simonyi Napokat tartunk, a simonyifalvi iskola pedig felveszi a költő nevét. Simonyi Imre lehetett volna tanulója, később akár tanára is e tanintézménynek. Csakhogy sorsa - világháború, Trianon - másfelé rendelte őt. Van valami sorsszerűség abban, ahogyan ők, a nemzet napszámosai, éltek-haltak forradalomban vagy embert próbáló hétköznapokon. Mert az álmok nem hazudnak, és a költők álma beteljesedik. A költők halhatatlanságra ítéltettek. A simonyifalvi Annabring Mariska és vitéz Szmola Imre fia, a hányatott életű költő - jelképesen bár, de - feltámadt, országos szavalóversenyen, regionális Simonyi Napokon, Simonyikonferencián. Még ha egyesek, megátalkodott törpék, legszívesebben sárba tipornák, poéta minorrá silányítanák, minősíthetetlen igyekezetükben. Csakhogy Simonyi Imre verseit olvassák, szavalják, igénylik fiatalok s öregek. Életművéről megjelent az első monográfia. Baranyay Ferenc megalkotta számunkra maradandó anyagban a lobogó lelkű, fiatal Simonyi szellemét. Deák Árpád emlékplakettje, Sétáló Simonyi Tud a műfaj remeke. A gyulaiak ajándékának (Kiss László: Simonyi-fej) örülünk. Reméljük, hamarosan megjelenik válogatott verseinek újabb kötete, egy költő-kiadó és egy költői szépségű polgármester-asszony Jókai és a szatmáriak nagyvonalú együttműködése révén. Simonyi Imre zaklatott életvitele, örökös ellenzékisége, emberi gyarlóságoktól, botrányoktól sem mentes tettei ellenére életműve több mint figyelemreméltó. Versei egyetemes emberi értékek, érzések hordozói, tolmácsolói. Az ítészek még évekig elvitatkozgatnak a részigazságokról, ami viszont vitathatatlan: Simonyi Imre költészete igaz értéket képvisel, és azé a közösségé, amelyikből vétetett. Annyi, amennyire igényt tartunk, amennyit magunkénak vindikálunk. Távol álljon tőlem a költő szentté- avagy boldoggá avatása. Ez ellen ő maga tiltakozna a leghevesebben („a hitem olyan istentelen, hogy még magamban sem hiszek”). Egyébként is többször állt bíróság előtt, mint katonaszökevény, ellenforradalmár, valós vagy vélt bűnökért. Szerepjátszásait, „gonoszkodásait” utólag mindig beismerte. Vállalta önmagát. Öntörvényűen élt. Ezért nagy árat, életével fizetett. De szó szerinti nyomorgása közepette is ragaszkodott elveihez. Simonyi Imre közülünk való. Élete végéig kisebbségi volt, különvéleményéért, azokhoz viszonyítva, akik beálltak a sorba. Hűen képviselte az iparos Annabringeket, a feltörekvő, földjükhöz ragaszkodó Szmolákat, a polgári értékrendet, Don Quijote-szerű beütésekkel, pózokkal néhol, de egyenes gerinccel a megalkuvók, lakájok, lesipuskások, gerinctelenek ellenében. Simonyi hídfő és kapocs. Hívei, határon innen és túl, egyazon nemzet fiai. Közös értékek és érdekek mentén verseivel a nemzet kultúrájának egyesítését szolgálja holtában is. HEVESI JÓZSEF *Szeptember 12-én a simonyifalvi általános iskola felveszi Simonyi Imre nevét. Az erre az alkalomra a helységben eurorégiós részvétellel megrendezett névadó ünnepség műsorából: ünnepi istentisztelet, névadó ünnepség, Születésnapra címmel ünnepi emlékműsor a helybeli iskolások és a „Simonyi Imre" Országos Szavalóverseny díjazottjainak közreműködésével, koszorúzás a simonyifalvi iskolánál és a Simonyiak Házánál, szeretetvendégség, délután kerékpárverseny, este pedig tábortűz és szalonnasütés. (Színkép) (Folytatás az a. oldalról) Böszörményi Károly vezette küldöttség várta. Érzelmektől áthatott fogadóbeszédet mondott Tabajdi Lajos szatmári lelkész, kinek szavaiból a következőket idézzük: „A hely, ahol állunk, határkezdet, s kiket magad előtt látsz, egy ünnephez készülő városnak, Szatmárnémetinek polgárai. Küldöttek vagyunk, szerencsés küldöttek, hogy amint érinted határainkat, tolmácsai legyünk azonnal a százak, az ezrek indulatainak, a lábaidhoz tegyük a tisztelet, a szeretet, a lelkesedés amaz érzelmeit, melyek érkezésed örömhírére egész városunk közönségét villanyszerűen hatották át.". Meghatottságára az író nem talált szavakat, helyette gróf Teleki Sándor beszélt, majd a város nevében Puskái Lajos plébános szólt. Ezt követően elindultak a fogatok. A hivatalos küldöttség mellett számos polgári család is kikocsikázott a fogadtatásra. A hosszú kocsisort, mely délután 6-ra ért a városba, hatalmas tömeg fogadta. Egyenesen Kováts Ágoston házához hajtattak, mely a szatmári Petőfi-emlékhelyek egyike volt a városban, s egyben Jókai szállása is arra az éjszakára. Szinte alig jut idő a vendéglátókkal való beszélgetésre, mert egymásnak adják a kilincset az író üdvözlésére érkező városi tisztviselők, az egyletek küldöttségei és számos magánszemély. Közben Petőfi-emlékek kerülnek elő, a háziasszony Olchváry Eulália, a fiatal nagymama elmondja, hogyan provokálta ki 1847-ben a húga, az akkor 14 éves Berta az O. B. kisasszonyhoz című hatszakaszos vers megírását a költőtől. (...) Megmutatta Jókainak azt a tollat, mellyel a vers íródott, s melyet azóta is ereklyeként őriznek, már csak azért is, mert ezzel a tollal írta meg Petőfi az esküvőjére szóló meghívót Jókainak és Tompának. Később Jókai az Úti táskámból című emlékezésében megörökítette ezt az utókor számára. Este fél 9-kor Domahidy Ferenc és Teleki Sándor meghívására a vendégek a Lövölde-kerti összejövetelre mennek. A város előkelő hölgyei az író köszöntésére asztalához vonultak, ahol Fodor Bella fiatal hajadon az asszonyok nevében ezüst serleget nyújtott át neki. Jókai válaszában kiemelte, hogy ő ezt jelképnek tekinti, hisz honalapító vezéreink is kehelybe csorgatták az egyetértés és szent frigyük esküjéül vérüket, a kehely hitünket jelképezi: „hiszem, hogy e nemzetre egy jobb jövő jön, hiszem, hogy e hon élni és virulni fog, míg leányai oly hazaszeretetet hordoznak keblekben, mint Szatmár hölgyei.". A kor divatja szerint a vacsora alatt több pohárköszöntő hangzott el. Puskái Lajos, Jandrasics János apát, a Római Katolikus Főgimnázium tanára Jókaira, Tabajdi Lajos gróf Teleki Sándorra, míg Vajay Károly, a város főbírája Domahidy Ferencre mondott köszöntőt. Szavaikat viszonozva Jókai kijelentette: „... Szatmár, mint központ bír mindazon erő és kellékkel, melyek egy várost naggyá és virágzóvá tehetnek" . A bankett alatt a férfidalárda és Bunkó Vince zenekara szórakoztatta a vendégeket. Fél 11-kor az író Domahidy Ferenc és Teleki kíséretében távozott, búcsúzásként magához ölelte a bankett szervezőjét, Kiss Gedeon főkapitányt. Másnap délelőtt fél 1ikor továbbindultak Domahidy Ferenc szamosangyalosi (Magyarország) birtokára. A város nevében a jeles vendéget Puskai Lajos búcsúztatta. Nagykároly felé menet megálltak a Messzelátó dombon (ma itt helyezkedik el Kismajtény), majd lekanyarodtak a szatmári béke akkor már álló emlékoszlopához, melyet Jókai, mint képzőművészeti alkotásban is jártas, tehetséges egyéniség, le is rajzolt. Minden valószínűség szerint az obeliszknek ez az első képi megörökítése. Szamosangyaloson az 1850-es években épült Domahidy-kastély volt a vendéglátója az erdélyi körút végén járó írónak (a kastély ma idősek otthonának ad helyet). Egy napot töltött itt Jókai, másnap vonatra szállt, s visszautazott Budapestre. (Jókai a Szamosban is közölt) Amikor Rudolf osztrák trónörökös felkérésére Jókai elvállalja Az Osztrák- Magyar Birodalom írásban és képekben című mű Magyarországra vonatkozó részének szerkesztését, a Szamos 1885. december 3-i számában sajátkezű aláírással cikket jelentet meg, mely a 21 kötetből álló könyvsorozat ismertetését, népszerűsítését célozza. Utolsó mondata így hangzik: „ Üdvözlet az olvasóhoz. Jókai Mór”. (Szatmárnémeti díszpolgársággal tiszteli meg Jókait) 1893-94 viszi újra közelebb Szatmári Jókaihoz, amikor írói pályájának félszázados megemlékezései zajlanak országszerte. A jubileumi évet megelőzően Eötvös Loránd elnöklete alatt ún. „nagybizottság” alakul az író összes műveinek kiadására. A szerkesztést magára Jókaira bízzák, aki 1893. december 16-án benyújtja elképzelését Eötvösnek. A díszkiadás megrendelésére 1893. december 20-án Felhívást tettek közzé. Ezt követően tíz nap alatt Szatmár megyéből 16 előjegyzés futott be, 6 magánszemélyektől, 10 pedig testületektől, egyletektől. Ekkor rendeli meg a sorozatot a Református Főgimnázium számára Thúry Lajos 48-as honvéd százados, a gimnázium mecénása, több ügyvéd, földbirtokos, lelkész, valamint egy-egy sorozatot rendelt a vármegye, Nagykároly és Szatmár városi testülete, a Kereskedelmi- és Iparkamara, a Szatmár-Németi Társaskör, a Nagykárolyi Takarékpénztár Egyesület, az akkor még Ugocsa megyéhez tartozó Halmi olvasóegylete és más közösségek. December 31-vel nem zárultak le a megrendelések, így a következő év elején újabb előjegyzéseket küldtek a megye területéről is. Magára a jubileumi ünnepségekre 1894. január 4-én került sor Budapesten. „1894. január 4. A magyar nemzet ma teszi le Jókai Mór lábai elé koszorúját az ő félszázados írói pályája betöltése alkalmából" - írja a Szatmári Hírlap január 6-i száma. Szatmár megyét öttagú, Szatmárnémetit és Nagykárolyt egy-egy négytagú küldöttség képviselte, melyek többszörös megbízatást is teljesítettek, így például a szatmári Boros Bálint vezetése alatt a törvényhatóság, a Társaskör és a Széchenyi Társulat üdvözletét vitték. Minden testület részéről díszalbumot, díszokiratot nyújtottak át az írónak. Szatmárnémeti törvényhatóságának albumát Rigler József Ede budapesti cége készítette: a fehér bőrfedél sarkain fémdíszítéssel, a fehér mezőben a város címere kapott helyet, belül selyem, albumszerű lapjai aranyzsinóron forgathatók voltak. A törvényhatóság részéről az albumot Böszörményi Károly polgármester és Joó Gábor főjegyző írták alá. A Társaskör díszoklevelét Metz Rezső helybeli rajztanár készítette. Fedelén az író rózsakoszorúval övezett arcképe, melyet két angyal tart. Az oklevél alján tusrajz és akvarell technikával készült városkép és címer látható. A Széchenyi Társulatot Rajner Zsigmond helybeli kataszteri mérnök rajzolta. Az utóbbiakat egy-egy díszdobozba helyezték. A Halmi Olvasóegylet díszoklevéllel kedveskedett az írónak, melyet Nagy József elnök és Vajda Gábor jegyző szignált. Ugyanekkor Szatmárnémeti díszpolgárává avatta Jókait. A jubileum alkalmával a Szatmári Társaskör dísztagjává fogadta Jókait, erre vonatkozóan oklevelet vitt a hozzá látogató küldöttség. Január 20- án köszönőlevél érkezik Szatmárra, melyből az országosan ünnepelt férfi szerénységre valló mondatait emeljük ki: „Nagyságos Uram! Hódolatteljes örömmel fogadtam azon hazafias kitüntetést, melyben engemet a tisztelt egyesület részesített. Irodalmi munkásságomnak legszebb jutalmát találom e megtiszteltetésben, s életemnek hátralevő napjait arra szentelem, hogy azt megérdemeljem... Legmélyebb tisztelettel maradok. Budapest 1894. január 20. Híven tisztelő honfitársa, Jókai Mór". A levélben két arckép is volt, melyet az író Boros Bálint elnöknek és Ferenczy János jegyzőnek küldött, hátoldalukra írva: „Emlékül 1894. január 6. Jókai Mór.". Még tíz éve maradt hátra, hogy - amint fogalmazott - „megérdemelje” a megtiszteltetést. Terveit meg is valósította: újabb kilenc regényt, több elbeszélést és színpadi művet írt. 2004. SZEPTEMBER 4-5.