Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1923. július-december (4. évfolyam, 134-164. szám)
1923-07-12 / 134. szám
1923. július 12 RUSZINSZKÓI MAGYAR HÍRLAP Siketnéma gyermekek magyar oktatása Komárom, július 10. A siketnémák komárnéi (komáromi) csehszlovák magyar tannyelvű intézetében felvételt nyerhetnek Slovenskó és Podkarpatska Rus területéről oly életéveket betöltött magyar nemzetiségű siketnéma gyermekek, kik e fogyatkozáson kívül más, őket a tanulásra alkalmatlanná tevő hibában nem szenvednek. Kérvények az intézet igazgatóságához mielőbb, legkésőbb azonban julius hó végéig küldendők be s felszerelendők a következő mellékletekkel: 1. Szület, anyakönyvi kivonat. 2. Illetőségi bizonyítvány. 3. Orvosi bizonyítvány. 4. Családi és birtokállapotról szóló kimutatás. 5. A szülők és a nagyszülők kereseti viszonyait feltüntető bizonyítvány (esetleg szegénységi bizonyítvány is.) 6. A szülő, vagy a gyermek felnevelésére a törvény értelmében kötelezett más egyén nyilatkozata arról, havonta mily összeggel hajlandó az ellátási költségek fedezéséhez hozzájárulni. 7. Ugyanilyen nyilatkozat az illető község részéről. — A 3. 4. és 6. pont alatti nyomtatványokat az intézet igazgatósága díjtalanul megküldi. A tanítás teljesen ingyenes. Az ellátási díj (havonta legalább 150 Ke.) igazolt szegénység esetén teljesen vagy részben elengedhető. Ruházatról a szülők kötelesek gondoskodni. Az intézetnek internátussal való kiegészítéséig a gyermekek megbízható családoknál helyeztetnek el. Az elhelyezésről az igazgatóság gondoskodik. * Tűz. Július 10-én kedden a déli órákban tűz pusztította el і Szabolcsik polgártársunk Hajnalj utcai házát. A ház teteje leégett. A közöny írta: Kávássy Elemér. Asszonyt találtak halva az erdőben, hullaszemlére küldött ki főszolgabirám engem, akkor tiszteletbeli szolgabirót. Az orvossal mentünk, reggelén egy szép októberi napnak. Halál útjában járván, e nagy ismeretlenről beszélgettünk. Én akkor kerültem a felvidékre, nem ismertem még a ruthén népet, melyről azt mondta a doktor, hogy egyáltalán nem törődik az elmúlással. Elhallgatván, a csendet szekekerünk egyhangú zörgése, fuvarosunk „hogyta”, „ vista“ kormányzó szavai, s poroszkáló lovacskáinak koppanása zavarta csupán. Az én lelkemet fenséges szépsége ragadta meg az általam eddigelé nem ismert felvidéknek, ezúttal figyelvén meg először pazar szépségű őszi pompáját. A sok-sok ezer éves hegyek láncolatos csoportján évszázados fák, fiatalosabb erdőrészek, imitt-amott szálfenyők, majd szeder, málna bokrok, kökény, galagonya cserjék még meglévő leveleinek sárga, zöldes, piros, rozsdavörös, haragos pirosba játszó, messziről egymásba olvadni látszó, számtalan változata, melylyel olyanul tűntek elő, mintha a hegyeket egyetlen óriási Smyrna szőnyeggel terítették volna le. Oldalt a kanyargó ezüst fodros Ung morajlott. Az elhalt falujához értünk. Csendőr járőr várt reánk, és kalauzolt, horhosokon, hepehupás talajt hágva, csúszós faleveleket taposva, gyalogszerrel értünk szemlélendő hullánkhoz, mely arcra borultan hevert nem messze egy hegyi pataktól, és bükkfa árnyékában. Falevelek váltak el gályáiktól, őszi széltől kavargatva hulldogáltak a mozdulatlan testre, világosan jelképezvén a fájdalomnélküli, természetes elmúlást, míg a már férgektől belepett asszony, vajjon természetes halállal halt e meg ? homályos volt előttünk. Az orvos megnézte, aztán lakására vitettük, külerőszak nyoma nem volt rajta. Otthon szobájuk sötét, kis, nyithatatlan ablaka lévén, udvaruk volt egyedül alkalmas boncoló hely. A kiváncsiakat eltávolíttatván, senki se volt, aki a doktornak segíthetett volna egyben másban. Tanácstalanul nézett körül, egyszerre jókora legényen akadt meg szeme, kutyába se vette ténykedésünket, s társaságunkat. A világ legközönyösebb ábrázatával ült az udvar távolabbi zugában, valami faragó tőcik félén, s szívta pipáját, melynek sárga kupakja csaknem orra a hegyét érte, szárának kurta mivolta miatt. Éhez a mulák, szolgalegénynek nézethez fordult doktorunk, kérve: „Jöjjön segíteni fiam!“ * Aki nivóe szépirodalmi lapot akar, rendelje meg a „Pásztortűz“ című, Kolozsváron megjelenő irodalmi, művészeti és társadalompolitikai folyóiratot, melyet Reményik Sándor és Walter Gyula neves költők és kritikusok szerkesztenek. Legújabb száma is a legválogatottabb tartalommal jelent meg. Ruszinszkóiak és Szlovenszkóiak megrendelhetik Fábry Viktor ev. lelkész urnát Eperjesen (Presovon) Rózsa u. 11. sz. alatt, ő van megbízva az előfizetések beszedésével is._______________ Csendesen emelkedett fel tecskéjéről, pipáját eloltotta egy beleköpéssel, siralmas tekintetet vetett reá, mintha fájt volna rövidre való elválásuk. Zsebre vágta, aztán odajött az ideiglenes boncasztallá előléptetett pár szál deszkához és segédkezett. — Talán katona voltál? — kérdé az orvos, látva laikus segédje nem remélt ügyességét és borzalom nélkül valóságát. — Voltam, most kerültem haza. — Ügyes fiú vagy — dicsérte a orvos, egyben fűrészelve a hulla koponyáját és a boncolást befejezve megállapítá, hogy a szerencsétlen, elmezavarában halálra ítélte önmagát, lefeküdt az elhagyatott erdőben, italt nem ivott, ételt nem evett, éhen-szomjan veszett. Nem ritka esett ez. 30 forintos havi fizetésemből nem telvén az assistenssé előléptetett legény jutalmazása, az elhalt asszony férjének mondtam. Ahol már rend van az állampolgárság körül. A romániai legfelsőbb biróság praktikus határozata „hontalan Kolozsvár, jul. 10. A békeszerződések laza szövegezése rengeteg bajt hozott már a szegény, küzködő emberek fejére. Az illetőség és állampolgárság kérdései valósággal tengeri kígyói lettek már az utódállambeli minden fajta közigazgatásnak. A buzgó hivatalnokocskáktól kezdve fel a külömböző magas hatóságokig, a falubeli csendőrőrsöktől fel a nagy városokban székelő pártszervetekig mindenki illetőségi és állampolgársági szakemberré nőtte ki magát s e nemes vetélkedés közepette a szaktudomány legnagyobb dicsőségére s a humanizmus legnagyobb díszére egyre szaporodott azoknak a „birodalma, a kik egyik uj országnak sem voltak polgárai. A „hontalanok“ birodalma nőtt-nőtt s nem egy közülök csak úgy nyert állampolgárságot, ha lármával, vagy lárma nélkül a másvilágra költözött. Rengeteget irt már e kérdésről a sajtó. Mi is százával keltünk ki a lehetetlen állapotok ellen. De nem szűnik még mindig a vexatura s még mindig hangos apa döntése. — Végre egy okos és egyének birodalma számára.A násztól a nap minden szaka s a köztársaság ezernyi tájéka. A többi utódállamban is igy van. S ott is legelső sorban a magyarság szenvedi e kérdés rendezettlenségének a nyomorúságait. De Romániában végre a Legfelsőbb Semmisítő Szék kimondotta az ügyben a végszót. A legfelsőbb román bíróság határozata a következő : Mindazok a nem román nemzetiségű polgárok, akik a békekötés idejében Erdélyben, vagy Románia más részén állandó lakással, vagy fog■lalkozással bírtak és nem optáltak, minden új közigazgatási intézkedés mellőzésével egyenesen román állampolgároknak tekintendők. Végre. Mennyi idő, mennyi szenvedés kellett ahhoz, hogy ami az emberi ész, a természetes rend, a legegyszerűbb logika szerint életigazságot jelent a „törvény“ igazságává váljék. S ez is nem itt nálunk, de Romániában. A budapesti gyár nem mászik a fellegekbe, hanem a földről emeli fel a vizet a levegőbe, hogy ott alkalmas készülék segítségével esővé varázsolja. Az esőgyár tehát már készíti is a legpompásabb esőgépeket és az a terve, hogy a novisadi (újvidéki) mezőgazdasági és ipari kiállításon esőgyártó gépét bemutatja és mesterséges esővel örvendezteti meg a gazdákat. Az esőgyártógép természetesen csak olyan helyen működhetik, ahol folyó, vagy álló víz, illetve kút van. Az esőt egyelőre körülbelül húsz holdnyi területen tudja előidézni, de eredménynek már ez is elég szép eredmény. A készülék teljesen új rendszerű, de amellett egészen egyszerű és teljesítőképessége szinte korlátlan, mert működésének egyedüli feltétele, hogy — amint fent említettük — közelében többékevésbé kiadós forrás, folyó, tó, vagy kút legyen. Az újvidéki polgármester a gyár képviselőjének megadta a kiállításon való megjelenésre és a készülék bemutatására vonatkozó engedélyt és a kísérletre a város határában lévő Strandra vezető út és a Vasúti-híd közötti legelőt jelölte ki. M mesterséges esőgyár M Magyarországon Újvidéken mutatják be a korszakalkotó találmányt. — Nincs többé szárazság. Ungvár, július 10. A mesterséges esővel való kísérletezés régi keletű. A nyolcvanas évek kalendáriumaiban sokat szerepelt az a kép, melyen egy angliui kis készülékével felhőket von egybe, melyekből záporként hullik a víz és cikkáznak a villámok. Ez a találmány azonban — úgy látszik — csak találmány maradt, minden gyakorlati érték nélkül. Azóta is sokan törik a fejeket azon a problémán, hogy miként lehetne a felhőket igába fogni és oda dirigálni, ahova éppen szükség van rá. Most azonban egy budapesti gyár az eddigi teóriákat realizálta. 3 oldal