A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Évkönyve, 1968-1969
Tartalomjegyzék
nagyobb mértékben nyújt a kutatás számára, a tudományos kutatás olyan felvirágzását hozta, amelyet azelőtt elképzelni sem lehetett. A közvetlen jövőt tekintve pedig rendkívüli biztatást jelent számunkra a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ebben az évben kiadott dokumentuma a Tudománypolitika irányelveiről. Ebben legnagyobb megelégedésünkre hangsúlyozza, hogy az ország kutatási bázisán belül az egyetemi tanszékeknek a jelenleginél nagyobb súly biztosítandó. A következő 10 évben az összes kutatási ráfordításokon felül az egyetemek jelenlegi részesedését fokozatosan növelni kell. Az intenzív tudományos kutatómunka eredményességét mutatja mindenesetre, hogy az egyetem munkatársai tollából felszabadulásunk óta kereken 14 ezer tudományos közlemény és 400-nál több könyv jelent meg, jelentős hányada idegen nyelven és külföldön. Keserves küzdelmekről kellett megemlékeznem, de sok felemelő eseményről is, amelyek emléke megerősíti hitünket, amelyet egyetemünk jövő fejlődésébe vetünk. 175 hányatott esztendő után a felemelkedés negyedszázada méltán ad okot erre az optimizmusra. Nagy elődeink példájából éppúgy meríthetünk erőt jelen és jövő munkánkhoz, mint a felszabadult magyar nép erőfeszítéseiből, amellyel országunkat építi. ígérjük, hogy ennek az építőmunkának az egyetem munkatársai is tevékeny részesei lesznek. Méltók akarunk lenni ahhoz a fogalomhoz, amelyet a Budapesti Orvostudományi Egyetem jelent, és ahhoz a feladathoz, amelyet nézünk ránk, ennek az egyetemnek a munkatársaira bízott. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy megtegyük azt, amit tőlünk kívánnak. Ha pedig azt a kérdést tesszük fel, hogy mit kívánunk mi az egyetemünknek, erre csak egyetlen szóval felelhetek: békét. A háború és a háborús veszedelem elpusztítója mindannak, ami szép az emberiség életében, de a háború különösen az orvosi hivatást teszi értelmetlenné. Nem értelmetlen-e a fáradság, a szellemi és anyagi energia, az éjt-napot eggyé tevő munka, amellyel egy koraszülöttet akarunk életben tartani, egy aggastyán életét akarjuk meghosszabbítani, vagy egy beteg embert akarunk meggyógyítani, ha a háború egyetlen napján fiatal, egészséges emberek tízezrei esnek az értelmetlen pusztítás áldozatául. Ezért nem fogalmazom kívánságainkat úgy meg, hogy hogyan fejlődjék egyetemünk a jövőben, mennyi területtel, hány új épülettel bővüljön, hanem hogy legyen békéje az emberiségnek, legyen békéje hazánknak. Akkor minden derűlátó elképzelésünk meg fog valósulni, akkor nem kétséges, hogy az egyetem a további századokban is élni és virágozni fog és meg fog tudni felelni feladatának, az elődükhöz méltó orvosnemzedékek felnevelésének.