A Sajtó, Sajtóügyi tudományos folyóirat, 1935 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1935 / 1. szám - Az újságírók élete és munkafeltételei
Államférfi és újságíró: a határ elmosódik közöttük. És ez érthető is. Mindegyiket a jelen aktualitása ihleti, mindegyik ötletekkel dolgozik, mindegyik a közvéleményt ébresztgeti, irányítja, ítéletének sebessége ad útjának ellenállhatatlan irányt. Az államférfi, nagyrészt, hazája területéhez és érdekéhez van kötve. Az újságíró mintegy ideális területen dolgozik, nem korlátozzák szükségszerűen hazája határai. Távoli országok, népek sorsa, története, végzete elbűvölheti és bármely nép keresztes lovagjává válhatik. Az újságírás nemcsak új, hanem — még legkisebb munkakörében is — sajátos mesterség, hivatás, melyben az értelem és szenvedély gyors üteme tüzel. Minden olyan törekvés, mely az újságírót az újságvállalkozás egyszerű hivatalnokává akarja koptatni, a nemzet legelevenebb sejtjeit, legsugárzóbb anyagát öli meg, tehát bénító és nemzetellenes. Az újságíró, ha megfelelő értelemben használjuk ezt a szót, sohasem lesz, bármily nagy vállalkozás, egyszerű és könnyű szerrel pótolható alkotórésze. Sohasem lesz a rotációs puszta etetője. Sohasem egyszerű regisztráló, akit bonyodalmas gépezet olcsón pótolhat. Óriási újságvállalatok, melyek gépszörnyetegekkel állítják elő és hajiszálpontosságú rendszerrel terjesztik lapjaik millióit, nem nyomják el, hanem keresve keresik, büszkén dédelgetik s vallják magukénak az egyéniségeket. A gép az újságvállalatnál valóban az, aminek lennie kell: az ember, a szellem alázatos szolgája. Louis Wiley, Amerika legtekintélyesebb lapjának, a New York Times-nak kiadóhivatali igazgatója, egyik beszédében a következőket mondotta: — „Van valami, amit a gép nem helyettesíthet: az ész. Ha van olyan gép, mely el tudja végezni egy szerkesztő vagy kiadó munkáját, kérem, mondják meg, hol és mennyiért kapható. Szívesen lemondanék heti hetven órai munkáról, melyet manapság szerkesztőnek és kiadónak teljesítenie kell. Fontos egy újság technikai része és — remélem — fontos az adminisztráció vezetője is, de az újság igazi értéke abban van, ami nem mechanikai. Az újság érdeme, mely a világ minden részéből való híreket hoz, híreinek hitelességében és szerkesztőségi testületében van, a módban és képességekben, melyekkel a híreket az egész világban gyűjti, a pontosságban és pártatlanságban, mellyel a híreket az olvasó elé adja." Nagy német és angol nyomdák és kiadóvállalatok tulajdonosai, akik maguk csak a kiadó és nyomdavállalkozó munkáját végezték, látva az újság szellemi részének fontosságát s látva, hogy csak a szerkesztőségből lehet vezetni a vállalat kormányzását, fiaikat egyetemre küldték, szerkesztőségbe állították. A gyorsaság, mellyel a diktatórikus államvezetés az új-