Balás P. Elemér: Szerzői jogi reformtörekvések (A Sajtó Könyvtára 2. szám, 1927)
Az sem volna az »új« szerzői jogi törvény reformjának követelése, ha arról beszélnénk, hogy az elismerten büntető jellegű szerzői jogi törvény már annak idején kemény kritika ellenére a polgári perre utalja a szerzői jog bitorlásának büntetőjogi szempontból való elbírálását, ami olyan furcsa következményekre vezet, mint pl. az a — legfelsőbb bíróságunk által korrigált — alsóbírósági jogértelmezés, mintha a szerzői jogi perben a büntetés iránt előterjesztett kereseti kérelem a pernek nem lenne főtárgya! Annyit azonban elismerünk, hogy a büntető bíróság hatáskörének ily »bitorlása« célszerűségi szempontból aligha lehet egy szerzői jogi reformtörvénynek »főtárgya«, viszont azonban közvetlenül a szerzői jog reformjára irányuló — hacsak novelláris — törvényben a hatáskör kérdését is rendezni kellene. Ma már — és ezt minden ironikus él nélkül említem — csak Nikaraguában (polg. trkönyv 788. cikke, mely szerint a szerzők és vállalkozók közt vitássá váló összes kérdéseket a polgári hatóságok döntik el) és Sziámban van olyan jogszabály, hogy a büntető bíróságnak nincs hatásköre szerzői jogi visszaélések elbírálására. (Röthlisberger: Urheberrechtsgesetze und Verträge in allen Ländern 1914., 196. ill. 281. 1.) Más hasonló törvényes rendelkezés nem található ebben a gyűjteményben, a legújabb Szt-ekben pedig, amelyek általában elég szigorú büntető rendelkezéseket foglalnak magukban, szó sincs a büntetőbíróság hatáskörének kizárásáról. (Csupán az orosz szovjet szerzői jogi törvénye nem tartalmaz büntető rendelkezést.) Különösen kiáltó az ellentét, ha az olasz Szt-t tekintjük, mely szerint a szerzői jogi bűncselekmények hivatalból üldözendők. (V. O. Pipin: Codice dei diritti d'autore 1927. 214. 1.) Németországban ugyan magánindítványiak az ily cselekmények, de közvádnak helye van s a porosz igazságügyminiszter 1926. szeptember 7-én közrendeletet intézett az államügyészségekhez, melyben a szellemi munkások kedvezőtlen gazdasági helye 6 Dell Adami Rezső: Az iró és művészi jog (Jogtudományi Közlöny 1884. évi 14. 67.: »Teljességgel ellenmondásos, elvtelen és helytelen eljárás, midőn a javaslat — ellentétben csaknem minden törvénnyel, még német mintájával is — a vétség elleni eljárást is a polgári bírósághoz utasítja és igy azt teljesen kivetkőzteti büntetendő cselekmény jellegéből. A francia, olasz, német eljárás szerint a vétségi fenyítő bíróság illetékes... A javaslat indokolása, hogy: »ily bűncselekményre a kapzsiság ingerel leginkább, melyet pénzzel legjobban sújthatni s az nem oly romlottságot tételez fele ... komolyan nem vehető, ha figyelemmel vagyunk a gyakorlati életre és a kihágási kódexre. Az utóbbi sokkal ártatlanabb cselekményeket sujt elzárással és ma senki sem akarja a tolvaj, csaló stb. »ingereit« puszta pénzbüntetéssel elfojtani. Az itt kérdéses esetekben, hol a tettesek rendszerint vagyonos és művelt egyének, kik a bizonytalan pénzbüntetés rizikójától nem félnek s teljes beszámítás alá esnek, hatálytalan marad ily gyengéd szankció, sokkal kevésbbé hatályos, mint a legenyhébb szabadságvesztés fenyegetése. Ha a bűnös üzelmeknek, a szellemi tulajdon szabad lopásának komolyan véget vetni s a törvénytárba nem írott malasztot akarunk iktatni, akkor nem szabad fáznunk a tiltott cselekmény, a »vétség« megfelelő retorziójától...«6 P. o. a M. Jogászegylet 1906. évi szerzői jogi vitáján dr. Marton Sándor, aki csak abban nem egyezett dr. Szalai Emillel, hogy a büntetés elsőrendű szerzői jogi intézmény-e vagy másodrendű. Marton utal arra, hogy a régi Szt. javaslatához a képviselőház igazságügyi bizottsága azt a megjegyzést fűzte, hogy »a szerzői jog megsértésénél a kellő reakció a kártérítés alakjában igen gyakran kivihetetlennek mutatkozik.« (i. h. 43., 65. I.) 7 Droit d'Auteur 1926. évi 8. sz.