A Békés újság sakkrovata, 1922. január-szeptember (2. évfolyam, 1-34. szám)
1922-07-22 / 26-27. szám
1922. Július 22. SAKK 3 ponttal (vesztés nélkül) Maróczy nagymester előtt : 8'/* (veszit Euwe ellen), harmadik van Hartingveit 7. IV. Weenink 6*ft. V. Schelfhout 6. VI. Carsten 4. VII. Beffie 3 V... VIII. Boldija 3'/,. IX. Kroone 3'/* X. Meyer 2V. XI. Moldauer 2. Jugoszláviában volt körúton Maróczy nagymester május-június havában és tartott szimultánt Belgrád és Szabadka városokban. Könnyebb trainingjátszmákat is váltott Kosztics mesterrel. Vid mar is váltott Kosztics mesterrel félkomoly játszmákat, majd két komolyat, melynek egyikét Vidmar döntetlenné tudta tenni, míg a másikat Kosztics nyerte meg. A magyar sakkszövetség szeptember havában rendezi kongresszusát s ezzel kapcsolatban tartja meg v valószínűleg Újpesten a nemzeti versenyt is A Budapesti Sakkör és Budai Sakkozó Társaság Péter-Pál napi klubközi versenye ez évben elmaradt, de tervbe van véve augusztus havában, valószínűleg Szent Istvánkor egy Budai Sakkozó Társaság contra Magyar Sakkegyesület közötti klubverseny. A londoni versenyen az angolok közül, még Atkins is részt vesz, míg aMajor Tournaments-re a következő nevezéseket fogadták el Balogh János dr (Rumánia), Berndtson (Svédorság), R S. del Turco, Singer (Olaszország), Seitz A. (Bajorország), Michell, Scott, Blcke, Sergeant (Anglia), Koltanowski (Belgium), Steiner Endre (Magyarország) és Vecsey Zoltán (Csehszlovákia). Balog és Vecsey képviselnek egy-egy országot, kell ennél jobb irredenta? — Belgiumban városközi matchet rendeztek Antwerpen és Bruxelles között, amelyet előbbi nyert meg 5'/,2 : 41 és 10'/1 : 9 arányban. Verseny, klubközi verseny, városközötti és országok közötti versenyek, mikor fogunk mi ott tartani ? Sakkirodalom. Karácsonykor fog megjelenni Dr. Brigfeld Ede teljes lépéskényszeres (White to play!) en matt gyűjteménye „Fata Morgane“ címen. A kötet 750 ilynemű problémát fog tartalmazni (melyek közül kb. 600 eredeti !) német és angol kísérő szöveggel. Eredeti feladvánnyal a világ összes nevesebb önmattszerzői képviselve, lesznek, még a veterán Shinkmann is. Főmunkatársak egyébként: Pauly W., Dawson T. R., Massmann W., Nanz W , Hasselkuss E és Onitiu V. A magyar szerzők közül eredetiekkel és reprodukciókkal Dr. Bláthy O. T. (kb. 50 eredeti nagyobbrészt hosszúlépéses problémával), Havasi A. és Neukomm Gy. fognak szerepelni. A mai számunkban közölt 171. számú kitűnő kettest a szerző szemelvényül küldte rovatunknak. Igen lisztéit Rovatvezető ur, Nagy hálára kötelezne, ha az alábbi soroknak b. rovatában helyet adna. AzÉrdekes Újság“ legutóbbi számában ,Audiatur et altera pars“ című sakkszerzetre a következőkben reflektálok : 1. Állítom és fenntartom, hogy egy „nemzetközi“ feladványversenyt kb/1 dollár első díjjal, valamint egy feladványversenyt, melyben az 1—2—3. díj egyenlő, „furcsádnak találok, mert 16 éves sakkmúltamban erre példát nem tudok. Akkor is, most is nyomatékkal kiemeltem a „nemzetközi“ szót, mert „nemzeti“ verseny esetén a díj nagyságát természetesen szóvá sem tettem volna. Egyben kijelentem, hogy távol állott és távol áll tőlem ma is ezzel a nemes adakozót megbántani. 2. Állítom és fenntartom, hogy a bírók személyét homály borította és igy a verseny még furcsább színben tűnt fel. a) Kezemben van ugyanis a következő, Nyilatkozat. Az Érdekes Újság feladványversenyeiről sejtelmem sem volt, amig Neukomm Gyula ur , arról nekem kb. 1 —2 héttel a kiírás után említést nem tett. Kelt Szentendrén, 1922. évi julius hó 17. Havasi Artur s. k., 1 ny. min. szv. igazgató. (J. Havasi A. ur egyébként kijelentette, hogy abban a formában, ahogy a verseny ki van írva, a versenybírói tisztséget nem vállalja. Ennyiben tisztázódott volna az első versenybíró kérdése! b) Leszögezem újból épen az említett sakküzenet alapján, hogy a második versenybíró White A. C. neve szintén annak tudta és beleegyezése nélkül került oda. Még az „elődök“ megállaitására is fel kell kérni W White urat és csak ha elvállalja szabad nevét a versennyel kapcsolatban kiírni. A „Budai Sakkozó Társaság“ feladványversenyének anyagát a versenybírók szintén el akarják e célból juttatni Whitehez, de míg White ezt nem vállalja, a „B. S. T.“ őrizkedni fog White nevével visszaélni. Megállapítom tehát, hogy White nem versenybírója az „É. U.“ versenyének és így a második versenybíró személyét még ma is homály bontja. Ezek után kérdezem az „É. U.“ rovatvezetőjétől, mit állítottam én, ami „nem felel meg a tényei ne. Erre feleljen! Ennyit kívántam megjegyezni: ítéljenek a magyar sakkozók ! Fogadja e sorok közléséért előre is hálás köszönetemet! Budapest, 1922. július 18-án. Szívélyesen üdvözli tisztelő hive Neukomm Gyula ■ !