Magyar Sakkélet, 1964 (14. évfolyam 1-12. szám)
1964. október / 10. szám
152 pesti sakk-kör udvariasan, de kitérő választ ad. A kimondott ok a kör kedvezőtlen anyagi helyzete. Erkel és Kubinyi Béla spórolós, de nem nagy látókörű sakkvezetők. Az előző évi közgyűlésen leszerelték már dr. Mandello Károly választmányi tagot, aki versenyeket akart rendezni, szaklapot indítani stb. A konzervatívok részéről ez feleslegesség volt, sőt vakmerő kalandnak tetszett. Jacobit hívták (Erkel lemondása után) Baden-Badenbe, kitűnő sakkversenyre 1870-ben, de nem oda ment, hanem, Pápára, ügyvédnek. Schwarz Adolf vállalkozóbb kedvű volt, ő 1873-ban már Bécsben van, 1879-ben Lipcsében látjuk, a német sakkszövetség első mesterversenyén. 1871-ben alelnök Engert Tivadar, titkár Ivánffy Lajos. 1872. január 15-én elhunyt Grimm Vince, Budapesten. 1873. decemberében nagy verseny volt a körben, amelyen indult dr. Noa József, a későbbi mester is (Nagybecskerekről),továbbá a későbbi híres bécsi mester, Englisch Berthold. 21-én indultak. Sajnos az eredményt nem tudjuk. 1874. ápr. 12- én vasárnap este volt az új kör 10. éves évfordulójának ünnepélye a körben. Ünnepelték Erkel Ferencet, arcképét leleplezték. A sakk-kör főhelyén helyezték el, 39-ben még meg volt, azután kallódott el egy hurcolkodás során. 1875-ben lett tag Max Meiss, a későbbi nagymester. Csigorinnal döntetlenül mérkőző bajnokunk. A tagok száma ekkor 45, vagyona 415 forint, évi bevétel 223 forint, kiadás 211 forint. 1877-ben dr. Jacobi viszszatér Pápáról Pestre. Új tagok között van Kemény Emil, neves játékos, aki amerikai sakkválogatott volt sokszor az Anglia elleni kábelmérkőzéseken. Később Pesten az Atlantica tröszt főkönyvelője volt, 1925-ben hunyt, el közel 80 éves korában. Ifjabb vezetőségi tagok 1875. után:Erkel Lajos (E. F. fia) titkár, Ungár Ignácz, Tessedik Ferenc, dr. Wekerle László (1870-ben Lipcsében megjelent Die Philosophie des Schachspiels című kb. 200 oldalas műve) jogakadémiai tanár, közgazdász, történetíró. Az 1879. május 3-án tartott választmányi gyűlés elrendelte Szén József arcképének megfestését. Ez röviden elkészült és kb. 1930-ig a kör főhelyén függött a falon. Akkor eltűnt egy hurcolkodás során. 1881-ben már körtag Ehrenstein Mór, a későbbi világhírű feladványszerző és dr. Steiner Adolf is, későbbi temesvári ügyvéd és az ottani sakkélet megteremtője Mayer Györggyel együtt aki nemzetközi tekintélyű sakkozó volt. 1882-ben tűnt fel ittKálniczky Géza is, Charousek későbbi barátja és segítője, és Bláthy Ottó Titusz, a világhírű feladványszerző, későbbi akadémikus, feltaláló, mérnök. Steiner dr. Lasker Emanuellel is barátságban volt, Kálniczkyt pedig később az egész felvidék sakkmestereként tisztelte. 1918. után ő volt Sárospatak, Kassa nagy öregje. Mind a négyen nagy értékei a magyar sakkozásnak. 1883-ban Budán új sakk-kör alakult: ,,Erkel Sakkozó Társaság”. Egyik vezetője Exner Kornél volt, jogszigorló, később 1918. decemberében pénzügyi államtitkár, 1921—24 közt a sakkszövetség elnöke stb. A körükbe (II. ker. Corvin út 13.) gyakran bejárt a szabadságharc ősz tábornoka, a híres Klapka György is. (Elég jól sakkozott.) Az új egylet alakításának be nem vallott okai a következők: A csónakátkelés drága volt, a Lánchídon való átjárás is pénzbe került, a krajcárba, amely a fiatalságnak még mindig elég sok volt. A Duna jegén szívesen átjöttek a téli időben a pesti oldalra (tél a sakkozók főszezonja volt akkor), de 1883. farsangján a mai Petőfi tér táján a Duna jege beszakadt egy nagy táncünnepély alkalmával, mikor is több mint 40 személy fulladt a Dunába. E megrendítő esemény után a hatóság eltiltotta a jégen való átkelést, illetőleg csak kis mértékben engedélyezte, nappal, gyakran ellenőrzött jégvizsgálat mellett, csak felnőtt gyalogosok számára, teher nélkül. (Exner K. közlése nyomán.) A Pesti Sakk-körben 1886. november végén páros mérkőzések indultak meg dr. Noa József (Nagybecskerek), Jacobi és Fähndrich (Bp.) között, annak tisztázása végett, hogy ki a legjobb magyar sakkozó. T. J. Weiss és Schwarz Bécsben éltek, Kolisch visszavonult, és így nekik kellett mérkőzniük a legjobb aktív magyar versenyző címért. Ez nem jelentette azt, hogy Weisset és Schwarzot nem tekintették volna magyarnak. Ez különben is kényes kérdés volt. Kolisch megegedhette magának azt a luxust, hogy magát mindig magyarnak nevezze, mert mindig volt pénze, független volt anyagilag, csak ifjúkorában volt koldusszegény, de Weissnél és Schwarznál más volt a helyzet. Ők néha így, néha úgy nyilatkoztak. (Az objektív megítélés szerint Schwarz már kész, kitűnő játékosként ment Ausztriába, 37 éves korában, őt nem lehet másnak nevezni, mint magyarnak. Weissnél nehezebb a bizonyítás. Ő Bécsben tanult meg jól sakkozni, nem magyar nevelés. De tudott magyarul és többször mondotta magát magyarnak, a BSE tagja is volt, így nem alaptalan az igény az ő sakkértékének magyar elismerésére.) Sajnos, ezeknek a mérkőzéseknek az eredményei nem maradtak az utókorra. Állítólag Noa maradt a győztes, de ezt a hírt nem lehet bizonyítani. A sakkkör választmányi tagjává választották 1887. január havában Ziegler Gézát. Elsiklanánk e név fölött, ha nem tudnánk bizonyosan, hogy e tagja mi nagy regényírónk: Gárdonyi Géza volt, akkor még győri lakos, kezdő író és úságíró. Ő kb. 3 évig volt köztag. Állítólag dr. Noa hozta fel a körbe. Diener Hugó, Havasi Artúr és Bláthy Ottó Titusz ismerték őt: szerény, kedves, tartózkodó ember volt. Ők sem tudták megmondani hogy miért választották meg választmányi tagnak pár hónapos tagság után. Talán azért, hogy a vidéken propagálja a sakkot. A kör 1886—1889 közt vagyonosodott, de taglétszáma mindig kevesebb lett. 1889- ben a közgyűlésen csak 14-en vettek részt a közvagyon 1359 forint volt. Spitzer Lipót dr. elnökölt. Elnökké ismét Erkel Ferencet, alelnökké dr. Spitzert választották meg, titkár Ehrenstein Mór lett, helyettese Schuster Zsigmond, szintén feladvány szerző. A kör 1889. január 28-án a Mocca-kávéházban költözött (Zrínyi u. és Bálvány u. sarok), mert a „Velence”kávéház megszűnt Rebernik kávéháztulajdonos hirtelen elhalálozása után. Az új helyiségben szaporodott a tagok létszáma, élénkebb lett a sakkélet. Kisebb tornák is voltak. De ez már nem elégítette ki Pest sakkozóit. Pestnek 1870- ben csak 200 000 lakosa volt, Budának 53 000, Óbudának 16 000 kereken, 1872—73- ban egyesítették a három helyiséget, 1886. július 1-én pedig a lakosok száma 438 865 volt, pontosan (Gotha, Hofkalender adatai). 1887. november végén már villamos vasút is volt, ha kis szakaszon is állt már és működött az Opera, és a Nagykörútat is kezdték megalkotni. Ez már más világ volt, nem a Szén-korabeli. A sakkélet megváltozását tulajdonképpen Makovetz Gyula okozta, egy aradi fiatalember, aki 1889-ben jött Pestre állandó tartózkodásra. Ő Aradon született 1860. dec. 29-én, és ott is tanult meg sakkozni. A főtéren levő Zemplényi-kávéház és a Vass szálló kávéháza nagy sakkozó helyek voltak Aradon az ötvenes évektől kezdve. Schwarz Adolf is onnan jött fel, ott erősödött meg. Ennek pedig az az oka, hogy az aradi vár börtöneiben voltak fogva a felsőolaszországi olasz politkai foglyok, akiket persze inkább csak osztrák és cseh emberekkel kellett őriztetni, mint a magyarokkal. Így nagy idegenforgalom alakult ki: milánói, velencei, stb. lakosok jöttek ide rablátogatás, szabadítás céljából, a katonai garnizon tisztjei is világot látott személyek voltak stb. E két kávéház híres volt arról, hogy külföldi lapokat is tartottak, angoltól kezdve románig, olasztól kezdve lengyelig, elegánsan voltak berendezve. Az aradi sakkozók gyakran jártak Bécsibe (a 90-es években a W. Schachclubnak több aradi tagja is volt, Karl Waldner társasága stb.) Makovetz azoknak a tanítványa volt, akik közt első Schwarz Adolf volt a 60- as években. Makovetz pedig hatott nemcsak a Pesti Sakk-körre, hanem a magyar vidékre is. Ő volt Dalmy Barna mestere is, stb. Erkel Ferenc és szűkebb vezető gárdájának működésével sokan nem voltak megelégedve; kívülállók is, de PSK körtagok is elhatározták 1889. július 20-án, hogy megalakítják a Budapesti Sakkozó Társaságot. A Nádor u. 5. sz. alatti Tigris Szálló kávéházában meg is alakultak körré, aug. 15-én. Elnökké Lehner Vilmos tanárt választották. Az Erkel FerencSakktársaság hozzájuk csatlakozott rövidesen. Az új kör okt. 20-án tartott közgyűlést. K. Jónás Ödön műegyetemi tanár, országgyűlési képviselő lett az elnök, alelnök: Lehner V., titkárok: Exner Győző és Schuster Zsigmond, lapszerkesztő: Makovetz Gyula, háznagy: Németh József. A választmányi tagok közt találjuk Bláthy Ottó Tituszt, Ehrenstein Mórt, Jacobi dr.-t, Fähndrich Hugót is. A Pesti Sakk-kör 1880. január 26-án tartotta közgyűlését és dr. Ehrenstein Mór titkár felolvasta jelentését, amelyben közölte azt is, hogy megalakult a Bp.-i Sakkozó Társaság és ez felajulja az egyesülést a Pesti Sakk-körnek a magyar sakkozás fejlődése érdekében, mert elismeri, hogy a magyar sakkozás fényes múlttal bír és ez a PSK hervadhatalan érdeme . . . Javasolta azonban azt is, hogy az egyesülés módozatainak megbeszélése végett külön bizottságot küldjenek ki tárgyalni a BST bizottságával, ill. elnökségével. Választás is történt: Erkel Ferenc maradt az elnök, alelnök: dr. Spitzer Lipót, titkár Ehrenstein Mór (!), pénztárnok: Ginter K., választmányi tagok: Bláthy, Erkel Lajos, Fähndrich Hugó, dr. Győri Lipót, dr. Schönberg N., Pfeiffer Ignác. A PSK részéről dr. Győri és dr. Schönberg tárgyaltak a BST bizottságával, amely Lehner, Árvay és Mocsáry tagokból állt. Az 1890. febr. 28-i választmányi gyűlésen dr. Spitzer elnökölt, dr. Győri referált. Kijelentette, hogy a BST elfogadja a Pesti, ill Budapesti Sakk-kör nevet, a PSK vagyonára nem reflektál. Tagjainak száma: 7 alapító, 73 pesti, 40 vidéki, vagyonuk 368 forintnyi inventárium. Gintér felszólalt a fúzió ellen,, de nem határozott éllel, majd kérte, hogy Erkel Ferencet is hívják meg, és a két távolmaradó válaszmányi tagot is. Ez meg is történt: márc. 14-én Erkel is jelen volt. Pfeifer Ignác (később műegyetemi tanár) a fúzió ellen szólalt fel; dr. Spitzer, de. Győri, Ehrenstein a fúzió mellett voltak és rendkívüli közgyűlés összehívását indítványozták. Végül felszólalt Erkel is, örömét fejezte ki, hogy egy új kör megalakult és virágzik. A Pesti Sakk-kör fenntartását a jelenlegi alakjában az egyesülésnél kívánatosabbak tartja. Amikor a 80 éves öreg elnök — nemzetünk e kiváló fia — ezeket mondotta, a kérdést levették a napirendről. Ellene nem mert, nem akart senki sem szólni.Ámde a régi kör mindinkább fogyott, az új szépen erősödött. A BST 1890. tavaszán rendezett versenyén I. Makovetz, H. Lehner, II. Diener Hugó, IV. Németh József, V. Exner Győző, VI. Altmann Márk. A BST képviseletében Grazban egy versenyen Makovetz jelent meg és első lett. (Hl. díjas volt ott Lasker Emanuel, a későbbi világbajnok.) Ugyanakkor ő és Schuster Zsigmond tárgyaltak ott a kongresszuson az osztrák—magyar sakkszövetségről, de nem alakult meg az, mert a magyar sakkszövetség csak tartományi lett volna. (Más okok is ellene szóltak.) A Pesti Sakk-körben 1891-ben Taraba, Figdor Adolf, dr. Jacobi és Fähndrich vitézkednek. Ugyanakkor Jacobi a BST választmányi tagja. A BST 1892. évi I/a. oszt. versenyén első Maróczy Géza, II. Havasi Artur, IH. Hoffer Márton, IV. dr. Pick Mór. A H. oszt. versenyen első Fleissig Sándor, a IH. oszt. versenyen I. Molnár (Ernst) Ödön, a BSE későbbi elnökei. 1892-ben Makovetz Gyula a nagy drezdai nemzetközi versenyen dr. Tarrasch mögött a II-vI. díjas, Porges cseh mesterrel együtt. A Pesti Sakk-kör 1892. febr. 14-i közgyűlésén Erkel Ferencet választották elnökké, Ungár Ignácot alelnökké, titkárrá Erkel Lajost, pénztárossá Pfeifer Ignácot, könyvtárossá Feldmann Gyulát. MAGYAR LAKIKBLJET