Magyar Sakkélet, 1983 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1983-04-10 / 4. szám
Minden igazi sakkozó példakép! Csodáltam a nagy szovjet női, férfi sakkozókat. Nagy tisztelettel és szeretettel gondolok Maróczy Géza nagymesterre, akinek szívélyes újévi üdvözleteit őrzöm, valamint dedikált könyveit, amelyeket az utolsó betűig áttanulmányoztam, és sokat tanultam belőlük. Csapatversenyek során sok fiatal sakkozót ismertem meg (Bilek, Bárczay, Földi, Forintos, Lengyel L., Molnár stb.). Mind nagyok lettek, örültem eredményüknek. És az idősebb mesterek, vezetők szinte valamennyien személyes ismerőseim, sakkbarátaim, sokat tanultam játszmáikból, sakkszeretetükből. Szorongva olvasom a gyászjelentéseket, megemlékezéseket. De sokan eltávoztak már végleg közülünk! 1937 óta vagyok a Tatabányai Bányász SE igazolt versenyzője. Több mint 45 év! Közben a munka és a sakk volt mindenem! A szakosztály életében, szervezésében, minden értekezleten, közgyűlésen, felvonuláson részt vettem. Kedves emlék és élmény a következő is: az 1949. szeptember 4-én Tatabányán rendezett Tatabányai Bányász — Bp. Textilesek 250 táblás versenye, amelyen a textilesek 134:116-ra győztek. A fővárosi csapatot Sopron, Komárom, Győr textilmunkásai egészítették ki. Ünnepnap volt az a nap! A csapat az állomástól a kaszinóig zászlókkal, zene- és énekszóval, jókedvűen vonult fel. A város lakossága valóban felfigyelt az eseményre. 1950. május 21-én 202 fős visszavágó mérkőzést vívtunk 113:89-re nyertek ismét a textilesek. Hogy a sportkör részéről az anyagiak is biztosítva legyenek, egy időben feltétel volt, hogy a szakosztályok megfelelő pártoló tagsággal rendelkezzenek. Fizető tagokat kellett gyűjteni. Én magam munkahelyemen, a VI. sz. aknában 300 új fizető sporttagot szerveztem be a dolgozók közül (600 fős volt az üzem). Edzői, versenybírói tanfolyamot is végeztem. Egypár évig a Sakkvilágot, a Sahmatit és 1951-től a Magyar Sakkélet évfolyamait előfizettem, gyűjtöttem. Megtanultam könyvet kötni, és sikerült minden évfolyamot bekötnöm. 1947-ben kaptam mesteri oklevelet, 1950-ben nemzetközi mesteri címet. 1960-ban, a Tatabányai Bányász SE fennállásának 50 éves évfordulója alkalmából a Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesültem. 1973-ban a Képes Sport 25 éves ezüst jubileumi emlékérmét adták át a Sport Szállóban tartott ünnepségen. Figyelemmel kísérek minden sakkeseményt, sakkhírt, tudósítást. Örömmel olvasom az elért szép eredményeket mind a férfi, mind a női versenyekről. Az én időmben a nőknél mindig az elméleti felkészüléssel volt a baj. Ma fiatal versenyzőink rendszeresen tanulmányozzák az elméleti újításokat, és sok szép eredményt érnek el. A versenyalkalom is sokkal több, mint régen. Mégis az az érzésem, hogy ez is kevés. Mindenkinek jut egy-egy verseny, a kiugró tehetségekkel különösen sokat foglalkoznak, az eredmény meg is mutatkozik. De mi van a többiekkel ? A szimultánok jók arra, hogy kedvet csináljanak, de a további foglalkozásokat is biztosítani kellene. A női elődöntők, döntők, kis létszámúak. Valamikor a női döntők zsúfolt teremben, nagy érdeklődés mellett zajlottak le. Fáj a szívem, ha egy-egy versenyen azt látom, hogy az érdeklődés milyen csekély. Ha tehetem, még most is szívesen megnézek egy-egy bajnoki fordulót. A tapolcai versenyeket rendszeresen látogatom. Örömmel néztem meg a nyáron Gaprindasvili balatongyöröki szimultánját. Edzéseinken (hetente kétszer) rendszeresen részt veszek. Bár több új versenyalkalom van, mégis sajnálom a hagyományosnak induló versenyek: Balatonszéplak, az edzőtáborban rendezett egyéni, a tatabányai villám egyéni és csapatverseny, a debreceni, szegedi, szekszárdi tornák elmaradását. A nagy eredmények eléréséhez a sakkot nagyon kell szeretni! Mindent a sakkért, a kitűzött cél érdekében. Sok versenyzés, tanulás, akaraterő, küzdeni tudás kell, hogy az elsők között legyünk, de ez sok lemondással jár. Nagyon sok tehetséges fiatal versenyző életkörülménye kedvezőtlenül alakul, és ezért nem tud lépést tartani, lemarad, dacára nagy sakkszeretetének. Hogyan lehet előbbre lépni? Küzdéssel. A moszkvai versenyen Sreischer osztrák versenyző ellen döntetlengyanús állásban maradt függőben játszmám. Üzenetet kaptam, amelyben Reischer kért: fogadjam el a döntetlent, és azért szép ajándékot ígért. Visszautasítottam. Nem tudott volna olyan kincset ígérni, amiért lemondtam volna a küzdelemről. Sikerült nyerni. Békés megegyzésnek soha sem voltam híve! 1968-ban nyugdíjaztak. Örültem a szabadságnak, nagy terveim voltak. Felkerestem a megyei sportszövetséget, felajánlottam munkámat. Független, egyedülálló voltam, sok szabadidővel, saját gépkocsival. Megyei viszonylatban minden sakk- és sportmunkát vállaltam társadalmi munkában. Megköszönték és elfeledkeztek róla! 1970-ben a Komárom megyei Sakkszövetség 25 éves felszabadulási női versenyt írt ki. Örültem a versenynek, előzőleg megállapodtunk részvételemben. Mégis a verseny indulása előtt egy-két nappal közölték: költséghiány miatt nem játszhatok. Nagy csalódás volt. Én, aki a felszabadulás előtt és után is minden megmozduláson, versenyen részt vettem, egy általunk rendezett jubileumi versenyről kimaradtam. Érthetetlen, hihetetlen volt! Ezek után szívesen fogadtam el a Tatabányai Szénbánya ajánlatát, és vállaltam munkát a vállalat balatongyöröki üdülőjében, mint főkönyvelő. A nyári idényben áprilistól októberig már 14 éve ott dolgozom. Sajnos, ez azzal járt, hogy különféle versenyeken nem indulhattam, télen pedig kevés volt az idő aktív munka vállalására. Sakkszeretetem változatlan. Az üdülőhöz tartozó 130 fős gyermektáborban, ahol 2 hetes váltásban fiúk és lányok táboroznak, társadalmi munkában rendszeresen szimultánokat tartok. Egy súlyos baleset majdnem egy évig kórházi ágyhoz kötött. A sakk, az elemzés azonban felfrissített, erőt adott. Meggyógyultam. Nem jegyeztem hány versenyen játszottam, volt jó és kevésbé jó eredményem, de soha nem hivatkoztam külső okokra, betegségre, a családban előforduló halálesetekre, azaz nem magyarázkodtam. Sok szép fényképet, újságcikket őrzök. Ha nézegetem, visszatér minden szép emlék, és boldogan gondolok vissza az elmúlt szép időkre. Sakk, varázsszó, nincs fáradtság, betegség, bosszúság, minden más feledve ! A szép sakkozói vallomás után a sok jó Lángos-játszmából idézünk kettőt a világbajnokjelölti küzdelmekből. MAGYAR SAKKÉLET 87 SZLÁV VÉDELEM D 26/a Belova —Lángos Moszkva, 1950. 1. d4 d5 2. c4 c6 3. Hc3 Hf6 4. Hf3 e6 5. e3 Fe7 6. Fd3 0 -0 7. 0 -0 Hbd7 8. b3 b6 9. Fb2 Fb7 10. He5 dxc4 11. bxc4 c5 12. Vc2 h6 13. Bfdl Vc8 14. Va4 Bd8 15. Bad cxd4 16. exd4 Hxe5 17. dxe5 Hd7 18. Fbl Vc6 19. Vxc6 Fxc6 20. Hb5 Fg5 21. Bc3 Hxe5 22. Bxd8f Bxd8 23. Fc2 Hxc4 24. Hxa7 Fd5 25. Fa3 Ff6 26. Bh3 Fe4! 27. Fa4 Ba8 28. Fb5 Ha5 29. Be3 Fd5 és világos feladta (1:0). VEZÉRCSEL D 01/b Lángos -Rubcova Moszkva, 1952. 1. d4 d5 2. c4 dxc4 3. Hf3 a6 4. a4 Hf6 5. e3 Fg4 6. Fxc4 e6 7. 0 —0 Hc6 8. Hc3 Fd6 9. Fe2 0-0 10. Vb3 Ha5 11. Vc2 c5 12. Bdl cxd4 13. Hxd4 Fxe2 14. Vxe2 Vc7 15. h3 Bfd8 16. Fd2 e5 17. Hf5 Hb3 18. Babl Fb4 19. He4 Hxe4 20. Fxb4 g6 21. Vg4 Hed2 22. Fe7 f6 23. Fxf6 Hxbl 24. Hh6| Kf8 25. Bxd8f Bxd8 26. Ve6! és sötét feladta (0:1).