Sakkélet, 1999. március-december (49. évfolyam, 1-12. szám)

1999-04-28 / 3-4. szám

JL SAKKELET * 127 TANULMÁNYOK.1 . Tanulmányszerű gyakorlati játszmavégződések 2245. Ortueta-Sanz Madrid, 1934. „A tanulmány sal­­lag­mentesen emelhet ki olyan mozzana­tokat, amelyek a gya­korlati játszmában sok egyéb mozzanat között elsikkadnak, vagy csupán esetle­ges előfordulásuk.” - írta dr. Bán Jenő egy 1954. évi eszmefut­tatásában. Ami egy gyakorlati játszmában csoda­szépnek tűnhet - külö­nösen a partit követő gyorselemzések során - a tanulmányokkal szemben elvárt követel­ményeknek a legtöbb esetben már nem felel meg. Ezért tekintsük át azokat a fontosabb té­nyezőket, amitől a vég­játék művészivé válik. A tanulmányban együtt szerepelnek a taktikai, a stratégiai és a technikai elemek. Ezek közül a taktikai mozzanatok (anyag­­tér-időáldozatok) meg­jelenítése alapkövetel­mény. Nem szerepel­hetnek azonban funk­ció nélküli, statisztáló figurák, és amire a be­vezető idézetben utal­tam: a művészi végjáté­kokban az ábrázolni kí­vánt gondolatok karak­terisztikusan kiemel­kednek a többi változat közül. A művészi végjá­ték témáját ábrázoló fő­­változat(ok­, megté­vesztésiek) világosan elkülönülnek a mellék­változatoktól, amelyek legtöbbször épséget igazoló, technikai jelle­gű leágazások csupán. Nagyon fontos, hogy a 2246. Diaz-Dominguez Pinal del Rio, 1981. védekező fél rendelkez­zen ellenjátékkal. A fenti öt állás egyike sem tekinthető kész ta­nulmánynak. Ennek el­lenére sok a hasonló­ság közöttük, és a „la­boratóriumi” végjáté­kok között. A 2245. számú Or­tueta-Sanz játszmabe­fejezés sokak számára ismerős lehet, mert több könyvben és cikk­ben idézték már a 1.­­ £­xb2! (Ráterelő áldo­zat) 2. £fxb2 c3 3. Sxb6! [3. Fad3 C4t (Üteg) 4. £f1 cxd3 5. ®e1 c2 6. ®d2 fg.e3t! (Elterelés) —h] 3. — c4a változatot. (Most fenye­get c2! Ezért sötét el­tekint a huszár ütésétől, hogy időt nyerjen a d3 mező ellenőrzéséhez. A 6. WCCT témájának is megfelelne, ha 3.­­ axb6? jöhetne, úgy 4.­­g)d3 c4 5. —g)c1 követ­kezne és világos nyer­ne) 4. Hb4! [4. 13c6 cxb2] 4.­­ a5a (Űzés, ami a bástyát kimozdít­ja az ideális b4 mező­ről) 5. gxc4 cxb2 nyer. Feladványszerű ele­mekben igen gazdag játékot láttunk, aktív sö­tét ellenjátékkal. A sta­tisztáló figurák jelenléte az egyetlen nem tanul­mányba illő tényező ! A 2246. sz. végjáték­ban világos a híres Réti-tempózás segítsé­gével nyerhetett volna: 1. fif4! [1. ®›c7?! ®g5 2. ga5 g3 3. ®›d6 g2 4. ga1 ®xf5 5. Sg1 ›S›e4 6. Mxg2 f5 =] 1. - ›S›g5 2. Sf1 g3 3. ›g›c7 g2 4. gg1 224 7. Piasetski—Rajkovics Stip, 1977. ^xts 5. Hxg2 cg›e4 [5. - ›S·f4-re 6. Sf2t ›®e5 7. ®›d7 f5 8. ®e7 f4 9. fifla az emléke­zetes Réti-tempóval nyer. Az eredeti tanul­mány: Világos - sz?e7, fid4. Sötét - 'S’eS, d5 - Világos nyer (Réti, 1922) 1. 2 d2­ d4 2. S d1!! ›§›d5! 3. ®d7! ®e4 4. ‚g·e6 ›g·e3 5. ®d5 d3 6. fS,c4 d2 7. ‚S‚e3 nyer] 6. He2f! [A partiban 6. ›®d6? történt, és 6.­­ f5 7. 2e2f ®d4! 8. ‘g’e6 f4 9. 'S’f6 f3 10. 2a2 ®e3 után döntetlenre ad­ták.] 6.­­ ‚g·f3 [6.­­ ®›d5 7. Bf2! ®‚e5 8. ®d7 f5 9. ®e7 f4 10. 2f1. (Réti!) ›S‚e4 11. ®f6 f3 12. ‚S›g5 ›&e3 13. ®g4 f2 14. ‚S›g3 +-]7. 2e1!f5 8. ‚^06 f4 9. ^e5 ›S›f2 10. fial f3 11. ®f4 nyer. A Ribli-Beljavszkij partiban világos szé­pen nyerhetett volna: 1. b6t!! £­xb6 2. ®b5 £›a8 3. ‚&c5 £·b6 (Switch-back ) 4. JLf5!! [A játszmában 4. JLg4? következett, és 4. -£‚a8! 5. ·S·d5 ®›d8 6. ®·c6 g)c7 7. jLd7 ›Sa6 8. ®d6 £jb4 9. JLc6 (9. Jla4 4?·d3!; 9.­­|b5 ^c2!) 9. - £­ c2! után sötét pontos játék­kal döntetlenre men­tett] 4. - £›a4! [4. - £›a8 után 5. ›3?d5 ›S?d8 6. ›®d6 &c7 7. _&.g6 következik, és sötét lé­péskényszerbe kerül] 5. ®›d5 ¦d8 6. ›s›d6! §b­3 [6. -›S›e8? 7. Ad7t] 7. Ja.g6! ›Oe2 8. g4, majd ›S›e6­^f7 nyer. 2248. Ribli-Beljavszkij Montpellier, 1985. A 2247.SZ. Piasets­­ki-Rajkovic, valamint a 2249.sz. Karpov-Tim­man játszmák befeje­zésében egyszerű, ám nagyon látványos takti­kai motívumok domi­nálnak. Eredeti művek Benkő Pál nagymes­ter 2250.sz. alkotása négyszeres iker. A ta­nulmány külön érde­kessége, hogy a dön­tetlen elérésének mind a négy módját bemu­tatja: patt, pozíciós döntetlen, örökös sakk, az anyag kiegyenlítése. A nagymester az utóbbi években több kimon­dottan taktikai jellegű tanulmányt publikált, e műve is ilyen. E tar­talmilag igen gazdag tanulmányt bátran aján­lom festőinknek is önál­ló elemzésre. N. I. Mironyenko rendszeres pályázónk. Mostani eredeti munká­ja többfázisú tanul­mány. Az első szakasz létjogosultságát két megtévesztő mellékvál­tozat adja. A második fázisban sötét lépés­­kényszerbe kerül, és a játék vége pozíciós döntetlen. A szerző által megadott pattvég­ződést kissé erősza­koltnak tartom. A 2252-2254. számú művek szerzői most mutatkoznak be elő­ször rovatunkban ere­deti tanulmánnyal. Pietro Rossi tanul­mányában éles taktikai küzdelmet láthatunk. Világos vezért könyte-2249. Karpov-Timman Tilburg, 1977. ben áldozni a mattfe­nyegetések elhárítása miatt, ám utána pattal menekül meg. A végál­lásban mindkét táblán lévő világos tiszt kötés­ben van. Rusz Árpád, Sepsi­­szentgyörgyről jelent­kezett 2253. számú eredetijével, mely gon­dolatgazdag, igen fel­adványszerű alkotás. Világos a játék elején pattállásba kerül, ezt sötét lépéskényszer miatt feloldani kénysze­rül, ám utána ő fenye­get pattba menekülés­sel. Az 5. lépésben a játék két­­ lépéskény­szerrel végződő egyenértékű echo vál­tozatra ágazik szét. A 2254. sz. tanul­mánya elsősorban gya­korlati tanulságokkal szolgál, de a király-há­romszögelés, a bástya ingamozgás és a játék végén a pattcsapda el­kerülése művészi ha­tású. Remek bemutat­kozásához, gratulálunk! Világos lép, +­Világos lép, +­Világos lép, +­ Helyreigazítás Az 1998/1-2. szám­ban Benkő Pálról szóló cikkembe egy sajnála­tos hiba csúszott: Ben­kő Pál sakkszerzői mi­nősítése nem FIDE mester, hanem nemzet­közi mester. Mivel nem sokan viselik e címet - eltérően a gyakorlati sakkozásban létező nk. m. minősítéstől -, na­gyon fontosnak tartom a pontosítást. Benkő Pál nagymestertől ez­úton is elnézést kérek a tévedésért.

Next