Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1871
Mélyen tisztelt közönség! Tizenhat éve annak, mióta főiskolánkról évi jelentést olvasunk fel és nyomatunk ki. E jelentéstétel szükséges már csak a jövő érdekében is ; legalább azok, kik utánunk jőnek, ha majd felőlünk gondolkoznak, ráismerhetnek szellemi arcára e főiskolának. Ítéletet mondhatnak intézményeiről és szokásairól, meghatározhatják tudományos értékét, erkölcsi becsét ; de még szükségesebb az a jelenre nézve, mert ily módon mintegy lehetővé teszszük a közönség bírálatát s kiállván a nyilvánosság terére, szabadon járhat bennünket a közvélemény szellője, mely rendesen használ annak, a mi jó, árt annak a mi rész ; különösen pedig a protestáns közönség, a kegyes pártfogók színről színre láthatják, mi történik azon oltár körül, hová ők dicső őseik példája szerint áldozataikat lerakosgatják. Ily szempontból fogván fel az évi jelentést, az lenne fe óhajtásunk, ha jelen hivatalos közleményeink minden irányban megnyugtatnák azokat, kik főiskolánk iránt érdeklődnek, kik sorsa felett a szeretet féltékenységével őrködnek. Általában szólva, a lefolyt iskolai évről nagy és korszakot alkotó eseményt nem jegyezhetünk fel az utókor számára. Újítást, átalakítást nem hozhatunk tudomásra. A gimnázium járja azon ösvényt, mely számára az 1862-iki tantervben ki van jelölve, az akadémia az 1865-iki reform szellemében hirdeti a tudományt azoknak, kik szomjúhozzák annak igazságát. Nem mondhatni, hogy talán egyben s másban kifogás nem férkőzhetnék tanügyi rendszerünkhöz, vagy hogy egy kis javítás nem állna jól tanterveinken, mert nincs olyan jó, hogy még jobb ne lehetne nálánál; de napjainkban, midőn minden irányban lázas izgatottság zaklatja és nyomja a törekvéseket, célszerű megvárni, míg a vélemények megállapodnak, az elentétes nézetek kiegyenlíttetnek, az eszmék feltisztulnak. Úgyis a küszöbön álló országgyűlésen a felelős magyar kormány kezdeményezése folytán szőnyegre fog hozatni valahára a felsőbb tanintézetek szervezése. Van kilátásunk arra, hogy az országos törvények ez irányban oly hullámokat vernek fel, melyek főiskolánk falait is megcsapdossák. Jól esik e kilátással szemben, melynek öröméhez némi aggodalom is csatlakozik, elöljáróink bölcseségére gondolni, a protestáns közönség buzgóságában és áldozatkészségében megnyugodni, hol főiskolánk fennállásának és virágzásának örök és kiapadhatlan forrása buzog. Egy pár intézkedést mégis, mert tanügyi állapotainkat közelről érdekli, örömmel említhetünk meg a lefolyt iskolai évről. Több éves dolog már, hogy a főtiszteletű egyházkerület a régi rozzant és célszerűtlen gimnáziumi tantermek helyett újakat, egy díszes épületet szándékozik emelni, mely homlokzatával a piac utcára nézzen. Az építés vezetésével már régebben egy választmány bízatott meg. E választmány jelenleg azon kellemes helyzetben van, hogy a folyó év május havában tartott egyházkerületi gyűlésen jelenthette, hogy az épület alapmunkálatai, még e folyó év nyarán bevégeztetnek, úgy, hogy az 1873-iki évben az épület már, ha csak lehet, be is fejeztetik. Bízva az építkezőbizottság erélyében, buzgóságában és ügyszeretetében, legközelebbi jelentése mindnyájunknak örömére és megnyugtatására szolgál. A főiskolai ifjúság érdekében közvetlen a tanügy javára történt azon intézkedés is, melynélfogva a főiskolai igazgatóság a magyar-északkeleti, magyar állami és tiszavidéki vasutak igazgatóságait az iránt kereste meg folyamodásában, hogy a sárospataki tanulóifjúságot haza és visszautazásuk alkalmával az illetők, vonalakon díjleengedésben részeltetni kegyeskednének. A magyar állami