Sárospataki Füzetek 5. (1861)
Egyház, hittan és egyháztörténet - Homokalföldi: Tanúság az idő jelenségeiből az egyház érdekében
4 TANÚSÁG AZ IDŐ JELENSÉGEIRŐL AZ EGYHÁZ ÉRDEKÉBEN. téli származású gyülekezetek körül, mint a melyek eredetüknél fogva az áhitat, és kegyelet tárgyai voltak. E közösség érzetből származott, az áhitat által táplált csoportosulási vágy csak erősbüdhetett az üldözések közös szenvedései alatt, így látjuk csoportosulni a keresztyén gyülekezeteket különösen Róma körül, mely apostoli eredet mellett, mint a világ központi hatalmának fészke, egynél több oknál fogva volt tárgya az áhitatnak. De csoportosultak az első keresztyének Alexandria, mint az akkori tudományosság egyik legkitűnőbb telepe, majd később Bizánc a császárság székhelye körül. A Jézusbani hit terjedésével, s ennek uralkodó vallássá lett emelkedésével az előbbi okoknál fogva az előállott egyes csoportok egy közös központot kerestek. Melyik gyülekezet váljék ilyenné, ezt az határozta meg, melyik felelt meg a legtöbb hívő lélek vágyainak, és érdekeinek; merthogy ilyennek, a keresztyénség azon álláspontján lenni kellett, hogy ezen szükségérzet, sőt az errőli öntudat is igen élénk volt, azt már csak azon vetélkedés is eléggé bizonyítja, mely oly hosszú és elkeseredett harcot vívott az elsőség felett, különösen Róma és Konstantinápoly között. Róma minden más városok, gyülekezetek között legtöbb előnynek volt birtokában. Apostoli eredet, világgazdagság, hatalom és közlekedés székhelye, majd mikor a világi hatalom alól annak mellé, fölé akart aztán a lelki hatalom kerülni, s a világi által féltékeny nyomatásban részesült, független, különálló város, a hívők kegyeletének elsősége, érdekében lett ügyes felhasználása, püspökeinek e célra irányzott bámulatos következetessége, hogy az ember majd azon gondolatra jön, mintha a legkorábbi időktől fogva legalább homályos sejtelmük lett volna a későbbi világhatalomról ; mindezek a keresztyénség úgy számban, mint erkölcsileg jóval nagyobb része feletti elsőséget Rómának biztosították. A világhatalommá emelkedett keresztyénség folyvást egy részről mint hódító állott, más részről erősen kellett magát védeni a népek, tehát kül ellenség ellen. A menynyire szétszórja a társaságot ha tagjai egymás közt meghasonlottak, és annyira egyesíli, sokszor a legellenkezőbb érdekeket, ha a veszély közös, tehát külről jövő. Ez mindig igazság volt. Ezért látjuk, midőn a keresztyénség a polgári társaságban akart megtestesülni, feltámadva, leg-