Sárospataki Református Lapok, 1921 (16. évfolyam, 1-35. szám)
1921-02-25 / 1. szám
2. oldal. SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOK 1. száza. volt; legyen az ezentúl a presbytereknek és minden rendű és rangú híveknek is a lapja! Vonjunk be mindenkit az egyházépítés, újjászervezés munkájába, nyerjük meg az egyház külső és belső előbbrevitele iránt — többek közt az egyházi lapok közvetítésével is — érdeklődésüket, hogy a holt és névleges tagok helyett élő, munkás tagjaivá legyenek az anyaszentegyháznak! Az Úr kegyelme legyen mindnyájunkkal! A Szerkesztőség, beszélgessünk már. . . eljött már az idők teljessége, itt az idő a cselekvésre!! Szükségtelen arról vitatkozni, hogy mit kellett volna cselekednünk, arról kell már határoznunk, hogy mit kell cselekednünk mai A lelkészek megélhetéséhez, a béke megalapozásához, a gyülekezeti élet megszilárdításához egyedül célhoz vezető útnak tartom az affiliációt. Amelyik egyház lelkészét fizetni nem bírja, vagy nem akarja ahol ma is csekély a papi fizetés, össze kell csapni, két-három papságot, hogy így a papnak tisztességes megélhetése biztosítva legyen. Ahol a gyülekezet fenn akarja tartani a lelkészi állást,... ám tessék, de kényszereszközökkel adni a pap kezébe a keserű kenyeret, nem kellemes dolog. Nem féltem egyházunk jövőjét, hiszen látom felbuzdulni a gyülekezeteket, látom egyes egyházakban, ahol alig fizettek ezelőtt egyházi adót, az 1921 ik évi költségvetésben már 74 ezer koronával adóztatták meg önmagukat, hogy a lelkészi és tanítói javadalom biztosítva legyen; látok egyházat, ahol kimondották, hogy nem kötelező többé az egyházi adó, fizessen mindenki szive sugallata szerint, ... könnyű csordul az orcámra : több egyházi adó jött be önként, mint kivetés útján 11 Ezek azonban csak az illető egyházak vallásos felbuzdulásának erőpróbái, nekünk jól esik ezt látni, azonban gondolkoznunk kell arról is, mikor eltévedt gyülekezetek a Mammon oltárán kezdik gyújtogatni az áldozati tüzeket. Itt egyedül csak a magunk erejére támaszkodhatunk, itt csak az affiliációval gyógyíthatunk. Az ügy sürgősségére való tekintettel beszéljük meg ezt a dolgot, egyházi lapjaink bizonyára szívesen adnak tért ennek megvitatására. Bartha József: A református pap megélhetése. A Sárospataki Református Lapok 1-fő számában, amidőn a szerkesztőséget és főmunkatársakat az alsózempléni ref. egyházmegye nevében üdvözlöm, előre is helyet kérek égető és halaszthatatlan egyházi ügyeink megbeszéléséhez. Néhány hónapi esperesi működésem alatt arról győződtem meg, hogy egyházi életünk legégetőbb kérdése a papi családok megélhetése. A hozzám beküldött költségvetések számoszlopai kiáltanak, ha én nem mondom is, hogy a gyülekezetek szabadulni akarnak az elviselhetetlennek vélt egyházi adók alól. Rövid idő alatt egyházmegyénkben öt lelkészi állás üresedett meg, kettő nyugdíjazás, három halálozás folytán. Az öt egyházból négynek az a kívánsága, hogy így a túl magas papi díjlevelek egyházhatóságilag megerősítve csonkíttassanak meg. A költségvetésekből látom, hogy nem is várva egyházhatósági jóváhagyást, az egyházak igen sok helyen megcsonkították a díjlevél szerint biztosított lelkészi fizetéseket, különösen ott, ahol az egyházak adócsökkentési segélyt vettek igénybe. Szóval szegényebb egyházainkban. Igen,... kedves szerkesztő úr,... hallom a szavaidat, hogy csak röviden ! Úgy lessz ! Nem rajzolom a nyomort, amelybe emiatt a papi családok jutottak, ... nem szólok arról az áldatlan állapotról, amely fennáll a megtagadott párbér behajtása után a lelkész és hívek között,... nem szólok a templomok ürességéről, az egyháziatlanságról, hanem keresni akarom a már üszkösödő és égető sebre a gyógyító balzsamot. Egyházunk testén ezt a sebet nem a kommunizmus 131 napos ura ma ejtette, ott éreztük már azt rég idő óta szívünk alatt.... keressük hát az okot, ami a sebet előidézte. A seb okozója a pénz! ... A világnak ez az ütközőpontja. Minden, ami él, tartozik életjelt adni magáról. A vallás maga az élet, annak meg kell nyilatkozni az emberek között. Sokat beszélgettünk már a lelkészképzés hiányairól, a nipok tétlenségéről, a hívek közönyösségéről. Ne Gyülekezeti munkatervezet a sárospataki ref. egyházközségben. — Presbiteri bizottsági javaslat — Mélyen tisztelt Presbitérium! A folyó évi augusztus 10-ikén tartott presbiteri gyűléstől azt a megbízatást nyertük, hogy készítsünk javaslatot arra nézve: minő eszközökkel lehetne és kellene egyházközségünkben a vallásos és egyházi életet elevenebbé tenni? — Augusztus 17-én tartott bizottsági ülésünkben a készítendő javaslat alaptervezetének megállapítása végett egy albizottságot küldtünk ki, a magunk kebeléből, mely dr. Búza László, Marton János és Nagy Béla bizottsági tagokból állott. Ez az albizottság a maga tervezetét elkészítvén, annak egy-egy példányát augusztus 22-én bizottságunk összes tagjaihoz eljuttatta s bizottságunk augusztus 31 ikén, szeptember 7 ikén és október 5-ikén tartott folytatólagos üléseiben ezt a tervezetet pontról pontra megvitatta. Eme tárgyalások eredménye az a javaslat, melyet az alábbiakban van szerencsénk előterjeszteni.