Sárospataki Református Lapok, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-04-25 / 17. szám
100. oldal. Sárospataki Református Lapok 17. szám. sőt a doktori tudományos címet és fokozatot is megszerezte. Mint miskolci lelkész 1709-ben Pápai halála után inauguráltatott esperesnek. Lampe Ember szerint: Senior creatus Ann. 1709. 1717-ben halt meg. Mellette Hunyadi Ferenc rimaszombati lelkész az espereshelyettes, aki már 1699-ben, mint aszalói lelkész, önállóan vizitált s ugyanígy Rimaszombati idejében 1711 — 1715-ig. 17 Szokolai H. István 1718— 1733. 1692- ben az utrechti egyetem tanulói között e néven találjuk beírva. 1698-ban, mint szentpéteri lelkész, egyházlátogató adjunctus, 1712-ben tractuális jegyző, 1718-ban már mint esperes vizitált cum sibi adjunctis. Esperessége 1733-ig tartott, mert ez év szeptember 20-án a Ráday Pál egyetemes főgondnok losonci temetésén és az azt követő egyetemes egyházi értekezleten (szept. 21.) már Szentgyörgyi Sámuel vett részt borsod-gömöri esperesként (Zoványi J. Egyetemes főgondnok és főcontistorium). Szokolai melllett espereshelyettesi minőségben önállóan vizitált (1724.) Szombati Vásári István, aszalói lelkész. 18. Szentgyörgyi Sámuel 1733—1745. Szül. Hejcén (Abauj m.) 1683-ban. Tanult Kassán (1703), majd Sárospatakon, ahol 1710-ben szeniori tisztet viselt. 1711—14 ben utrechti tanuló. Hazajővén, 1714—29-ben Győrött lelkipásztorkodott, azután Rimaszombatba választották meg első lelkésznek. 1733-ban esperes lett, 1734 ben pedig az akkor megalakult tiszáninneni egyházkerület első superintendensévé választották, de esperesi tisztét is megtartotta, ami nemcsak a múlthoz való ragaszkodást, hanem az esperesi tisztségnek egyházalkotmányunkban való nagy jelentőségét mutatja. Az esperesség egyházkormányzatunknak ősi és legfontosabb tényezője. A borsodi vizitácionáliskönyv 1735 től érdekes bejegyzést tartalmaz. Azt t. i. hogy akkor Szentgyörgyi superintendens Szokolai István espe ressel látogatta az egyházakat. Miután Szokolai akkor már nem volt fungens esperes, itt, mint Román gondolja, kétségkívül proseniori minőségben szerepelt, de aligha úgy, mint egy generális püspöki vizitáció tagja, hanem mint az egyházlátogatásnál múlhatlanul szükséges esperes, vagy annak megbízottja. Ezúttal az utóbbi, lévén a superintendens maga az esperes is. Szentgyörgyi a világi elemnek az egyházalkotmányba szervezetileg történt bevétele miatt a „Protocollum registrummal együtt, melyben a Borsodi V. Tractus Gyűlésének munkái az 1739-ik esztendőtől fogva az 1792-ig bentfoglaltatnak“ c. okmány szerint heves küzdelmet folytatott Vay Ábrahám egyházkerületi fő, főként Ragályi Zsigmond gömöri coadjutor curatorral, miközben a hatalmukat mutogató világiak őt despotismussal vádolták és keresztülvitték kánoni megintését is. A harc annyira kiélesedett, hogy Ragályi még megvesztegetéssel is gyanúsította Szentgyörgyit. Ennek a küzdelemnek, mely egy részlete a hierarchia és küliarchia hosszas harcának, és a küzdelem központjában álló Szentgyörgyi jellegzetes egyéniségének feltüntetése méltó megírójára vár. Szentgyörgyi részint belefáradva a küzdelembe, részint kettős hivatalának nagy terhét és hanyatló korának gyengeségét érezve, 1745. febr. 22-én a rimaszombati egyh. ker. közgyűlésen lemondott esperesi és szuperintendensi tisztségéről és nemsokára ezután (szept. 6.) meghalt. Érdekesnek tartom megemlíteni, hogy hasonnevű fia előbb alsószuhai, majd serkei, József nevű másik fia pedig, aki 1749-ben debreceni diák, majd ceglédi rektor, azután baseli egyetemi tanuló (1762), később aranyosi és dadi lelkész lett. Ennek fia volt Szentgyörgyi József, Kazinczy Ferenc meghitt barátja, a tudós és hírneves debreceni fizikus. Szentgyörgyi superintendens készítette és adta ki 1736-ban „Az Eklézsiának Jó rendtartását és tisztaságát parancsoló és igazgató Punctumok”-at. 19. Őri Fülep Pál 1745—1773. Szentgyörgyi halála után az esperesi tisztséget különválasztották a superintendensitől s Őri Fülöp szentpéteri lelkész már csak az esperesi tisztséget viselte hosszú ideig nagy lelkiismeretességgel. 20. Lebo István 1773—1781. Sajóbábonyi lelkész volt. Mellé 1780 ban proseniorrá választották Szathmári Paksi Ábrahám mezőkeresztesi lelkészt és egyházmegyei jegyzőt, aki aztán őt 1781- ben bekövetkezett halála után az esperességben követte. 21. Szathmári Paksi Ábrahám 1781—1792. Nevezetes család ivadéka, amely sok kiváló lelkészt és professzort adott ref. egyházunknak. Született 1725 ben Marosvásárhelyen. Atyja, Mihály előbb marosvásárhelyi, azután pataki igazgatótanár. Tanult szülővárosában, 1734 től Sárospatakon. 1751- ben a franekeri, 1753 ban az utrechti egyetem hallgatója. 1754—1759-ben tokaji, 1759—1778-ban sajókazinczi, azután mezőkeresztesi lelkész és egyházmegyei jegyző. Esperessé választása után az egyházkerület a főjegyzői tisztet is reáruházta. Részt vett 1791-ben a budai zsinaton. 1792. szeptember havában a tiszáninneni egyházkerület superintendensévé választották. (Lásd róla bővebben: Zoványi J. : Theol. Ismeretek Tára és Szinnyey J.: Magyar Írók Élete és Művei). Meghalt 1799. márc. 6-án. 22. Szentkirályszabadjai Szőke Ferenc 1792—1799. A hazai és külföldi iskolák végzése után 1772—1783-ban gombai (Pest m.), azután 1783. október 3-tól rimaszombati lelkész. Tevékeny, erélyes, tudós, nagytekintélyű lelkipásztor és szónok. Gombán a roskadozó, Rimaszombatban a katholikusoktól elvett, régi ref. templomok helyébe újakat építtetett. Az egyházmegye csakhamar jegyzőjévé választotta, s mint ilyen vett részt a budai zsinaton, melynek szintén egyik jegyzője és a lelkész karból vezérszónoka volt (Révész Kálmán: Az 1791. évi budai zsinat naplója. Prot. Szemle 1896.). A lelkészek paritásáért s ezzel együtt a kettős elnökségért küzdött. A zsinat kánonainak megerősítése végett a királyhoz küldött deputatióba is beválasztották. Az őt pártoló papság Szathmári Paksi Ábrahám halála után mindenképen őt akarta superintendensnek megválasztani, de az akkor túlsúlyban lévő, hatalmas világiak ezt megakadályozták. A budai zsinat az egyetemes liturgiát és énekeskönyvet készítő bizottságba is beválasztotta. Alkotó és szervező képessége kitűnik az egyházlátogatás reformjára, az egyház és iskola igazgatására