Sárospataki Református Lapok, 1939 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1939-01-01 / 1. szám

Sárospatak, 1939. január 1.­1. szám, XXXIV. évfolyam. SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOK A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET, A SÁROSPATAKI FŐISKOLA ÉS A TISZÁNINNENI EGYHÁZKERÜLETI KÁLVIN-SZÖVETSÉG HETI KÖZLÖNYE FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: DR. MARTON JÁNOS. FŐMUNKATÁRSAK: DR. ENYEDY ANDOR, DR. MÁTYÁS ERNŐ, DR. SZABÓ ZOLTÁN, DR. ÚJSZÁSZY KÁLMÁN és DR. ZSÍROS JÓZSEF. TARTALOM: Farkas István: Újévi üzenet. — Hősi halott Görgey János. — Szigethy Ferenc: ״ Új Simeon­.— Darányi Lajos: A lelkipásztor teendői a reverzális körül az új zsinati utasítás alapján. (Folyt. köv.) — Dr. Nagy Barna: Barth Károly politikai theológiája. (Folyt. köv.) — Kun Zoltán: Fel­­hívás és kérelem a tiszáninneni ref. egyházkerület lelkipásztoraihoz. — Főiskolánk harmadik nép­­főiskolai tanfolyama. — Gömörben minden gyülekezet részesült. — Pálóczi Czinke István: A lel­­kem még most­­is gyermek. — Budapesti konferencia. — Hírek — Hivatalos rész. ÚJÉVI ÜZENET a tiszáninneni református egyházkerület gyülekezeteihez Ige: CXXL zsolt. és az Ef. lev. 6 : 11—20. versek Kedves Testvéreim!.......Az én lelkemben még most is ott zsong, — legközelebbi újévi: ״ Üzenetem“ — szárnyrakelő, Titeket bátorító bizonyságtevése — : ״ Ne szomorkodj, Testvér!".........,Idejére másként lesz itt minden!“ . .. ״ Ne félj­­“ .. . . Uralkodik a Te Istened!“.. .. Valóban hűséges maradt hozzánk most is az Isten, Aki nekünk a szabadulásra ígéretet tett!. . . A beteljesedett örömszerzés miatti boldog remegéssel simul a lelkem a lelkesekhez! . . . . Felemelem szemeimet a hegyekre, onnan jön az én segítségem !. . . . Nem engedi­k, hogy lábad inogjon. Őrized el... . Megőrizett!... Áldott tegyen szent neve, a rabságból szabadultakért s mindenért— amivel minket megvigasztalt, meggazdagitott az elmúlt esztendőben. Vitéz katonáink már visszatértek: a ״ Nagy hegyek aljáról״.... Lábhoz tett fegyverrel áll és vár a hazatért sereg. Áll és vár, tűrve, fegyelmezetten, Isten katonáihoz is illően, bizonyosra tudva, hogy idejére mindent vissza ad nekünk az Isten, s a magyar élet akarás! Az ősi juss, még csak kis részében jött vissza . . . Nagy hegyek aljától fel! — az ormokig, még mindig messze az út. Messze is — gyötrelmes is!.... Vérrózsák is jelzik jóelőre a felvezető utakat........ De a sötét felhők lassan mégiscsak szakadoznak. ״ Zágon felől“ is — fel-felragyog olykor már egy-egy biztató halvány csillag!.... Ne féljetek magyarok! — idejére, —kifényesedik a magyar égbolton az a most még halvány csillag is . . . A történelmet emberek által bár, — de Isten készíti s rendezi el! Hozzászoktunk századokon át mi magyarnak született magyarok, hogy itt mindent vérrel és könnyel írtak s mindent idegenek javáért írtak! Mi­­ ingyen nem kaptunk soha semmit. Nekünk szenvedések árán adott mindig mindent az Isten! A kereszthordozás a mi kiváltságunk, — ebből is kitetszik Istennek hozzánk való nagy szerelme. Ne féljetek hát és ne szomorkodj­átok Testvéreim! Ez az én mostani újévi üzenetem is Tihozzátok. Hitvalló magyarként állok a bástyán s hirdetem esztendők óta, mindhalálig, hogy minket ide, a Duna—Tisza tájára maga az Isten küldött.... Embernek teremtett; magyarnak formált; már a teremtés hajnalán református magyarnak választott ki minket maga az Isten!... A református keresztyén magyar, üdvbizonyosságban élő ember — aki soha nem remeg, mint aki ügyét Istenre bízta! Anyaszentegyházunk s nemzetünk történetében nagyszerű példamutatók éltek sok ezeren. Pál apostoltól, Krisztus jó vitézétől tanulták el a sok: mártírok, hitvallók, nemzeti hősök, a sok-sok megdicsőült lelkek, hogy a legnehezebb időkben, láncok között, vérpadra vitetve, követségben jártak és szóltak közöttünk Isten és a Haza üdvéért ... Éltek itt sok ezerek,­­ akikre nem volt méltó a világ, akik örök példaképeinkké lettek, a tűrésben, a városban, a hitünkért és hazánkért való harcok vállalásában. Az öldöklő fegyvereket letettük egy időre...........A Lélek fegyverzetét­­ szüntelenül felöltve kell tartanunk!

Next